Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-21 / 16. szám
2 - TOLNATÁJ 1990. április 21. * „A szellemi üdülés végett...” Művelődési társaságok Szekszárdon a XIX. században- Amikor önhöz indultam, arra gondoltam: íme, egy ember, aki forradalmasította az orvosi diagnosztikát. Olyan számítógéppel koordinált szerkezeteket tervezett, készített, melyek az ember védelmében, a fizikai fájdalmat próbálják kiiktatni a betegségek felismerésekor, azonosításakor. Forradalmárnak lenni azonban hihetetlenül nehéz, kiváltképp mérnökként, az orvosi hierarchiában. Ma mégis alig van Magyar- országon olyan kórház, rendelő, ahol valamilyen Rolitron-Kelényi-fé- le berendezést ne találnánk. Erre készült, hogy tervező-kutatómérnök, hogy feltaláló legyen?- Mindig orvos akartam lenni. De az ifjúkorom idejére eső történelem, s a 49-es év, egy jó ideig megszervezte magam helyett az életemet. A munkaszolgálatot megúsztam ugyan, de lövészárkokat, azt építettem a Dráva mentén. Amikor az befejeződött, Komlóra vittek bennünket, a szénbányába. Ingyen dolgoztunk egészen addig, míg meg nem jelent ott Vas Zoltán, és azt mondta, ha nem adnak bért a raboknak, ő felborítja a csilléket No, akkor utána kicsit emberségesebb lett a dolog, bár keresetünk hetven százalékát levonták ruhakoptatás és szerszámhasználat címén, de mégis kaptunk valamit. Innen 1950-ben sikerült megugranom. Akkor igen nehezen kerültem be az egyetemre, munkásként, a Posta Kísérleti Állomáson voltam műszerész. Akárhol is tartózkodtam, két könyvet mindig magamnál tartottam: Szász Pál Integrális differenciálszámítását meg egy Ó- és Újszövetséget. Tulajdonképpen kezdetben egészen bolondnak tartottak, mert én minden szabadidőmben matematikával foglalkoztam, fejben differenciáltam és futás helyett a honvédségnél is különböző számokat közöltem a feletteseimmel. Ki is dobtak hál’ Istennek. Az orvosiról hallgatóként egy feljelentés nyomán elég hamar kikerültem, így. a származást elhallgatva, apátlan- anyátlan árvaként helyezkedtem el a továbbiakban. Visszatérve: a postánál a kísérleti üzemben dolgoztam Pesten. Közben leveleztem a Rákosiékkal, hogy engedjenek ki külföldre tanulni. Ebből semmi nem lett, de egyszercsak kaptam egy levelet, hogy jelentkezzem a műszaki egyetemre. No, megvolt a felvételim, utána kérdzik: uram, melyik karra akar? A villamoskarra - s igy lettem hallgató. Tanultam szép csendesen éjszakánként nappal dolgoztam. Háromszáznyolcvanan kezdtünk s elárulom magának: hatan végeztünk. Közben persze jött az ötvenhat Kezembe kaptam a diplomát, s azt mondtam, én most már ebből az országból el nem megyek. Mert nem lehet már olyan rossz, ami ezek után következik - gondoltam én 56-ban. I- A történelem persze kérdezés és hívás nélkül közbeszólt- Az egyetemen már harmadéves voltam, rengetegen kihullottak mellőlem addigra. Elhelyeztek vidékre, „majd így kinyírjuk a pasit” felkiáltással. Visszakerültem Pécsre. Volt egy csoport az Élettani Intézetben, velük s a Grastyán Endrével kerültem jó barátságba. Számunkra az volt az öröm akkoriban, az ötvenes évek közepén, ha olyan dolgokról beszélgettünk, amelyek nem tartoztak a mindennapi élet körébe. Tudomány, filozófia, agykutatás és minden olyan dolog, ami kicsit elvont Akkor kezdődött egy olyan koncepció az élettanon, hogy feltettük a kérdést: amikor az agyvelő feladatokat végez, akkor azt meg lehet-e valaTiogy mérni az agyban. Tehát az agyvelő elektromos vizsgálatáról van szó, az első encephalográf Magyarországon először az Élettani Intézetben volt Itt csinálták elsőként, hogy elektródokat építettek kutya-és macskafejbe. Látni akartuk, hogy a feltételes reflexes tanulás folyamán az agyvelő egyes részei hogy reagálnak. És kérem szépen, fantasztikus dolgokat sikerült látni! Nem úgy van, ahogy Pavlov elmondta, elvi tévedések vannak benne.. Az ö, a tanulás szempontjából alkalmazott indikátora egy igen primitív indikátor volt sok mindentől függött. Az ötvenes évek végén a Lissák Kálmán mint nagyszerű és világszerte elismert tudós a moszkvai élettani kongresz- szuson ismertette a. magyar eredményeket s egy magyar szaklap is lehozta. Az Akadémia természetesen a végére odaírta, hogy ezzel ő nem ért egyet de lám, milyen remek fiúk vagyunk, azért leközöljük. No, természetesen ezt az irányzatot nem na- . gyón támogatták. De a Lissák professzor ebben fantáziát látott, s mindent megtett, hogy az emberek tovább tudjanak dolgozni ebben az irányban. Ehhez nem kellett több pénz, mint bármelyik más kutatáshoz Azonkívül a főnök rendkívül jó politikus volt. Ha az ember csak annyit mondott, hogy ez egy pavlovi vizsgálat de nem közölte, hogy milyen eredményei vannak, akkor azt mondták, hogy hű de klassz, ezt támogatni kell. A kritikai dolgokat aztán megjelentettük az Egyesült Államokban, de tulajdonképpen, dolgozni, kutatni tudtunk, és bízni lehetett a magyar tudomány vezetésének a tudatlanságában. I- Különleges filozófiája a dolgoknak.- Igen, de hát aki értette a dolgokat az úgyis tudta, miről van szó, aki nem, annak meg úgyis mindegy. I- Tehát e két Európa-szerte ismert, világhírű tudós mellett kezdte a pályáját.- Nyertem, még postásként egy akadémiai pályázatot, mely a diplomamunkámmal volt kapcsolatos. Közben a Lissák professzor kapott az intézetében egy olyan lehetőséget, hogy felvehet egy kutatót akinek nem muszáj orvosnak lennie. így kerültem a Lissák Kálmán, Grastyán Endre professzorok mellé 1956 decemberében. Kiderült hogy olyan problémákat kell megoldanom mérnöki szemmel, amelyeket tulajdonképpen még körülírni sem tudnak Áz orvos a saját kívánságát nem tudta számomra jól megfogalmazni. Ekkor vált teljesen világossá, nekem kell lépéseket tennem, hogy megérthessem. Biológiát, neu- rofiziológiát s az orvostudomány több más ágát tanulmányoztam. ■ - Mely tudományágakat?- Én voltam az első mérnök aki orvosi biológiából és biofizikából doktorált kézzel írták a diplomámat. Ezután teljes erőbedobással az agykutatás felé fordultam, egymás után születtek a gondolataim, s 1965- ben elkészítettem az első hazai elektroncsöves, három szekrény nagyságú átlagoló számítógépet Ekkor Európában még a fogalmat sem ismerték és mindenféle pótanalóg lehetőségekkel játszottunk mi is. Egyszer egy szovjetunióbeli tanulmány- utam alkalmával Dubnában jártam. Ott láttam, hogy olyan magyar műszerek működnek az atomkutató intézetben - regisztráló berendezések -, melyek 90 százalékában alkalmasak egy számítástechnikai feladatokat ellátó számítógép alapjaiként megfelelni. Ez egy a KFKI, a (Központi Fizikai Kutatóintézet) által kifejlesztett nukleáris energia Spektrometer volt de volt memóriája, nagy sebességű összeadó áramköre... Arra gondoltam, te jó isten, ha én ehhez hozzá tudnám tenni a saját elképzeléseimet! Hazajöttem, referáltam. Tüdőd, hogy ehhez nem lehet hozzáférni, katonák őrzik stb. - vélte a társaság. A főnököm még aznap felhívta a KFKI igazgatóját Jánosi professzort kihallgatást kértünk. Másnap az Akadémián találkoztunk vele. Hát kérem, én az egyetemen egyetlen szigorlaton nem drukkoltam annyira, mint a világhírű Jánosi akadémikus előtt, mikor azt mondta: no fiam, mondd ei az elképzeléseidet! (Ez 64-ben volt s az Egyesült Államokban az ötvenes évek közepétől jelentek meg az első, számítástechnikával foglalkozó tanulmányok). Mikor ez megtörtént azt mondta: látom fiam, te olyan dolgokkal foglalkozol, ami az én munkatársaimnak még eddig nem jutott eszébe. Ezért amit kérsz, odaadom. Mint a mesében. Kaptam egy komplett berendezést s minden mást is, amiből úgy gondoltam, meg tudom csinálni a számítógépet Jánosi egy évet adott rá, hogy működjön. Lehoztuk Pécsre a berendezést s három hónap múlva megtörtént az első agyilag kiváltott potenciálnak az átlagolása. Nagyon boldog voltam, s ekkor ismét egy csapásra megváltozott az életem. Volt az intézetben egy kolléga, aki rendkívüli éles ésszel és rendkívüli rosszindulattal azt mondta, hogy ez az eredmény nem igaz, amit végeredményként látunk, az tulajdonképpen egy zavarjel, hiba. Ő be fogja bizonyítani, hogy ez a gép tulajdonképpen nem működik. A gáncsoskodások nyomán végül egyre jobban megismertük, mire képes a gép, s eljutottunk odáig, hogy nagyothallóknál meg tudtuk vizsgálni, hol történt az agyban a na- gyothallás kialakulása. Nyilvánvalóvá vált a jövő útja: a siketnémákat csecsemőkorban megszűrve időben ki lehessen választani és hallóvá, teljes értékű emberré lehessen tenni őket. I- Megnyílt ön előtt ezzel a jövő és a lehetőségek útja?- Kérem, húsz évbe került, míg az első klinikai labort meg tudtam csinálni. 1980- ban a pécsi fül-orr-gégén indult a hallásvizsgálat. Később a felnőtt területről kicsit elcsúsztam a gyerekek felé, ami azt jelenti, hogy nemcsak a halló-, a látó- rendszer is elkezdett izgatni. Kidolgoztam egy új komputeres rendszert, mely a látóvizsgálatot is lehetővé teszi. Különösen fontos ez az inkubátorban rövidebb- hosszabb időt eltöltött, vagy a sárgaságon átesett betegeknél. Vannak már olyan gyerekeim - én így nevezem őket magamban -, akik a csecsemőkori időben felfedezett és azóta kezelt hallás- illetve látáscsökkenésük ellenére ma rendes iskolába járnak, nem lettek süketnémák, normális emberekké válnak.- Nehéz lenne felsorolni mindazokat a betegőrző, fájdalom kiiktatásával diagnosztizáló berendezéseket, melyek az ön nevéhez fűződnek. Konferenciákon bizonyára a szakmabeliek is megismerték szertea világon. Hova kapott meghívást, merre járt tanulmányutakon?- Kérem, én rettenetes boldog voltam, mikor szinte az amerikaiakkal egy időben sikerült megcsinálni a klinikai laboromat. Az eredményeimet megismerve 1967- ben meghívtak Stanferd University-be, az amerikai űrhajózási központba számítógépes mérnöknek és biológusnak. Ösz- szecsomagoltam és Pesten, a repülőtéren elbúcsúztam a családomtól, már a gép felé indulok, mikor hallom: Mr. Kelé- nyi! Please! Come on to information desk! Oda megyek, s közük, hogy valami baj van az útlevelemmel. Elvették és két évig nem kaptam vissza. Nem jutottam ki az Egyesült Államokba. Dolgoztam tovább, nem tehettem mást. Később Európa szinte minden országába eljutottam. ■ - Amerikába soha?- Soha, s már nem is fogok. Tudja miért? Több tanítványom van kint, akik sokra vitték már a tengerentúlon. Nem biztos, hogy ott látni akarják az öreget akinek a vállán ők kijutottak és hátha ez az öreg koponya is jó még valamire... I- Túl van egy szívinfarktuson, mely majdnem megölte. A klinikán a saját gépei vették körül, őrizték, diagnosztizálták. Különleges szituáció, ha az embert önmaga szellemi termékei vigyázzák...- Ezeket odaajándékoztam a klinikának. I- ...s a külső környezet az, amelyben nem bízhat, mely a bosszúságokat s az idegi megpróbáltatásokat okozza.- Mutattam előbb az értesítést a 150 forintos fizetésemelésről. A napokban kaptam kézhez, azóta itt van szem előtt s nem hagy nyugodni. Ezeket a külső hatásokat egyszerűen nem lehet kiiktatni. Tegnap fizettem be az adómat, az is rendesen megviselt. Tízéves autóm van... Kérem, nem érdemes dolgozni... Persze, előbb-utóbb lecsillapodik az ember s tovább csinálja. Hiszen nekem is van két unokám. Ahogy a múlt században alakult egyletek nagy része, a szekszárdiak közül is többen bölcsői voltak a nemzeti függetlenség gondolatának és a polgári demokratikus követelések megfogalmazásának. Az 1830-as évektől alakuló egyletek és társaságok olyan célokat is kezdtek felvállalni, amelyek gazdasági vállalkozásokat, egymást segítő szándékokat és művelődési törekvéseket fogtak ösz- sze. Ez utóbbiak jellegzetes korabeli formái - a kaszinók, társaskörök, műkedvelést pártoló és ismeretterjesztő egyesületek - a kor haladó és divatos eszméinek lettek hordozói. Amikor 1874-es adatokkal elkészült a társulatok első országos statisztikája, a 126 fajta egyesületből összesen 3995-öt mutattak ki. Ebből 51 működött Tolna megyében, közülük 8 Szekszárdon. A múlt század végéig 66 egylet alakult a megyeszékhelyen, többségük az utolsó negyedszázadban jött létre. Köztük 28 olyan művelődési célú társaság, amely meghatározta a nagyközség száz évvel ezelőtti társasági szokásait, kulturális életét. A Szekszárdi Dalárdát Séner János negyedmagával alakította 1833-ban. Alapszabályt csak a kiegyezés után alkothattak maguknak. 1868-ban a már húszfős dalárda célja „a dal és zene művelése és ez-által a társaséletnek előmozdítása”. Fáklyás szerenádjaikkal és hangversenyeikkel sok örömet szereztek a szekszárdiaknak. Részt vettek a miskolci országos dalárünnepélyen, tíz év múlva Fiumébe utaztak hasonló szereplésre. 1896-ban ott voltak Budapesten az ezredéves ünnepély országos dalostalálkozóján. Naplójukba tett utolsó, bejegyzésük dátuma 1933. Augusz Antalt választotta elnökének az • 1841-ben alakultőzekszárdi Kaszinó. 92 alapító tagja létrehozta a „Honi gyapjú szövetet viselők” egyesületét is. Működését 1849-ben betiltották, csak kilenc év múlva folytathatta énekpróbáit a mai szakmunkásképző iskola helyén álló Al- banich-féle házban. Első alapszabálya szerint céljának tekintette „a jó Ízlést, a mívelt deli magaviseletét, józan és közhasznú elmélkedést, az ész tehetségét és a közértélmességet...” 1895-ben ezt azzal egészítette ki, hogy szándéka „a közművelődés előmozdítása, barátságos érintkezés, hírlapok, folyóiratok, könyvek olvasása, továbbá kellemes időtöltés szórakoztató társasjátékok és felolvasások által”. Először bérelte, majd 1905-ben meg is vásárolta az Augusz- kastélyt, amelynek parkjában felállította és nyári kulturális rendezvényekre használta a budapesti millenniumi kiállítás egyik díszét, Frigyes főherceg pavilonját, amely ma a gemenci erdő élővilágának bemutatását szolgálja. A kaszinó érdemeket szerzett Szekszárd kulturális életének fejlesztésében; otthont adott a dalárdának, szervezte és irányította a Ga- ray-szobor létesítésére alakult bizottságot. Az épülethez kötődő emlékeket ápolva 1932-ben Liszt-emléktáblát helyezett el az Augusz-kastélyon. Kristofek Ferenc és Kramolin Emil hívta életre 1866-ban a Szekszárdi Kört. Kezdeményezői „a szellemi műveltség emlékére és társas élet nemesb elveinek előmozdítására egyletet alapítani óhajtván”, otthont teremtettek a „kedvderítő társalgásnak, jobb Ízlésű időtöltésnek”. Szekszárd jeles közéleti férfiai (a jótékony egyletek kivételével nők még nem voltak egyesületi tagok), Boda Vilmos, Dicenty Gyula, Eötvös Károly, Fejős Imre, ' Mehrverth Ignác és mások 110-en írták alá a belépési ivet. Eötvös József indította a népnevelési egyletek alakításának tervét, Tolnában 1868-ban jött létre a megyeszékhelyen. Hivatásának tekintette a tanügy előmozdítását, „a megye lakosságában a népnevelés iránti érdekeltséget ébreszteni, az iskoláztatás és mível- tetés hasznos és szükséges voltáról a szülőket meggyőzni”. Alapítványokból és tagdíjakból támogatta a rászorulók iskoláztatását és könyvtárak felállításához adott segítséget. Szerepet-vállaltak ebben a helybeli tanítók is, 1870-ben alakítottak egyletet. A Megyei Általános Tani- tóegylet 1884-ben jött létre Szekszárd székhellyel. Először a Bezerédj utca 3. szám alatt, majd a Széchenyi utca 42-ben működött az 1871-ben alakult Szekszárdi Polgári Olvasókör. A több mint kétszáz tagot számláló egylet elnöki tisztét dr. Gályási Lajos kórházigazgató főorvos látta el. 1873-ban a Haladó Kör jelentkezett divatos eszmékkel. Ekkortájt jött létre Borzsák Endre irodalom-népszerűsítő köre, a Szekszárdi Könyves Társaság is. Többségében földművelőkből álló hallgatóságának az akkor még Zöld kút téri (1881 -tői Garay téri) polgári fiúiskolában tartottak felolvasásokat. Á századfordulótól Evangélikus-református Olvasókörként működött tovább a felsővárosban. Alapszabálya kimondta, hogy „A jó hírnevet beszennyező egyetlen nyilvános erkölcstelen cselekedet elegendő arra, hogy a választmány az illetőt kizárja”. Itt említendő a r. k. olvasókör is, am§ly 1896-tól igyekezett tenni a föld- és szőlőművelés körüli ismeretek gyarapítása érdekében. Egy-egy társadalmi réteg, szakma, vagy korosztály képviselői saját társaságokat alakítottak. Ilyen volt pl. a Szekszárdi Kereskedelmi Egyesület, amely 1890- től hirdette támogatását „minden olyan intézménynek és törekvésnek, mely a hazai vagy a helyi haladást tűzte célul”. Még abban az évben önművelődési egyletet alakított Szekszárd iparos ifjúsága az erkölcsnemesítő és a szakértelmet fejlesztő művelődés érdekében. Egy év múlva a kereskedő ifjak szerveztek önképző egyletet a magyar nyelv ápolására és a kereskedéssel kapcsolatos ismeretek terjesztésére. A Szekszárdi Színpártoló Egyesület a hazai színészet támogatását és a közönség igényeinek képviseletét tekintette feladatának. 1891- ben alakult és nagy szerepe volt abban, hogy két évvel később a Szekszárd Szálló felépítésével egyidejűleg korszerű színházterem létesült az uradalmi nagyvendéglő emeletén. Az irodalmat pártoló szekszárdiak 1893-ban alakítottak maguknak saját társaságot. Ugyanekkor az iparosok baráti köréből nőtte ki magát a Szekszárdi Első Magyar Asztaltársaság. „A szellemi üdülés végett tagjainak rendelkezésére bocsájtott” hírlapok és könyvek haszna mellett arra is vállalkozott, hogy minden évben támogatást nyújtson szorgalmas szegénysorsú iskolás gyermekeknek. Nagymúltú egyesület volt a katolikus legényegylet (KÁLÓT). 1896-ban elsőként Marth Sándor sütőmestert választotta világi elnökévé. Ismeretterjesztő és szórakoztató programjaival határozott valláserkölcsi és hazafias szellemű nevelésre törekedett. Sokat köszönhet Szekszárd a Tolnavármegyei Régészeti és Történelmi Társulatnak (1882), amely elsőként vetette fel a mú- zeumalapitás gondolatát. A megvalósítás már az ebből 1898-ban alakult Tolnavármegyei Múzeumegyletre hárult. Közben elkészült a gimnázium és néhány évig otthont adott a leendő múzeum gyűjteményének is. A környező megye- székhelyekhez viszonyítva lassúbb ugyan a fejlődés, de a művelődési társaságok is szerepet játszottak abban, hogy a huszadik századot egy más értelemben is világosabb és városiasodó település köszönthette; 1901-ben kigyulladtak az első villanylámpák Szekszárdon. KACZIÁN JÁNOS |Dr. Kelényi Loránd és Csefkó Judit az orvosi diagnosztikáról|
