Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)

1990-04-19 / 14. szám

1990. április 19. Képújság 5 Nem félnek a narkósoktól? (Folytatás az 1. oldalról.) A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió ala­pítvány szolgálja a kábirószeresekért in­dított küzdelmet. Ebben vállalt missziói feladatot: Bárdi Pál, Balogh Csaba, Erdős Eszter, Fehér Sándorné, Kovács Tádé, Lőcsei Sándorné, Sánta Judit, Székely Ferencné, Vargyas Jánosné. Ök a zsibri- ki otthon dolgozói. Egy hónapja rendsze­resen asztalhoz ülnek, hogy mielőbb megkezdhessék küldetésük teljesítését. Jelenleg ott tartanak, hogy Zsibriken hét házat vásároltak, az alapítvány számlájá­ra különböző pályázatok útján nyert pénzből. A házakhoz kert, nagy porta tar­tozik és van már háromszáz birkájuk is. A zsibriki otthon célja, hogy OTTHON legyen. A dolgozók valamennyien ezt akarják. Vallomásaikat hallgatva kiderül, hogy egytől egyig mindannyian kötőd­nek az egyházhoz. Ha kissé mélyebbre néz az ember, miközben kutatja vállalko­zásuk kézzel fogható okát, indítékát, azt kell látnia, hogy belső, lelki vezérlésből teszik, mert egyikük: „a nehéz időkben annyi embertől kapott segítséget, hogy kötelességének érzi viszonozni.” A másik: papként működött, de mert megházasodott, el kellett hagyni a hiva­tását, aztán őt hagyta el a felesége. Most ismét lelkészként dolgozhat Zsibri­ken... A harmadik: ugyancsak az emberek iránt érzett hálából, gyermeke felgyógyu­lása után, adni akar valamit... A negyedik: maga is szenvedély rabja volt, de meghallva Jézus hívását, elfo­gadva üzenetét, Zsibriken akar szolgálni. Tudja, hogy akik a kórházakból külsőleg gyógyultan távoznak, lelkileg nem változ­nak semmit. Ebben a közösségben nem halatakarőadni, hanem megmutatni ho­gyan lehet halat fogni. Az ötödik, a hatodik és folytatható a sor, mind, mind az emberért mozdul. Nem meghatározó a havi fizetségük, bé­rük, hiszen egységesen kilencezer forin­tot kapnak. Az otthon vezetője és helyet­tese tízezer forintot vehet majd át a hónap meghatározott napján. Reményeik sze­rint sokkal többet kapnak azoktól, akik egy-egy kézfogással jelzik eiköszönés- kor, hogy képesek egyedül is megállni a világban. * * Egy közösségről van szó, amit sok-sok erősebb kollektíva támogathat adomá­nyaival. Mindenki, mindennel segítheti a zsibriki otthont. Például: használt bú­torral, ami azért kerül a lomok közé, mert divatjamúlt. Selejtnek minősített edé­nyekkel, háztartási eszközökkel, mű­anyag és fém is lehet. Állatok szaporula­tával, ami egy-egy gazdaságban rontaná a minőséget. Akinek pár száz forintnyi befizetésre van lehetősége, megteheti az OTP Bony- hád - 496-98011, KIMMTA-841-1039 bankszámlaszámon. A zsibriki otthonban olyan narkomá- niások jelentkezését várják, akik önként akarnak meggyógyulni. A hidasi refor­mátus lelkészi hivatalban részletes tájé­koztatást kap bárki Erdős Eszter lelkész­től. Csak emlékeztetem az olvasót, hogy a sajtóban kiáltott S. O. S. korábban is je­lentett már életet mentő segítséget. Le­gyen így most is. DECSI KISS JÁNOS Közlekedési káosz Szekszárdon •Alábbi kétségbeesett háborgásomnak a köz érdekében és személyes védelmem okán kí­vánok hangot adni, mert a megyeszékhelyen tovább nőtt a közúti káosz, mondhatni a kiútta­lanság. Egyre többször adódnak balesetveszélyes helyzetek, melyekben nem mindig a gép- járművezető a hibás, s egyszerűen nincsenek meg a korszerű - tehát gyors - haladás felté­telei. A gyorsaság alatt természetesen azt értem, hogy ne kelljen 3-5 percet várni munka­helyre igyekvés során védetlen kereszteződésekben, és ne lassítsa feleslegesen meggon­dolatlan közúti jelzés az amúgy is csak döcögö forgalmat. S mi minden okoz még gondot en­nek kapcsán! Lássuk tehát a legkirívóbb eseteket, helyszíneket! Főként az ún. hivatali közlekedési időpontokban, tehát reggel 7 és 8 között, va­lamint 14 után, továbbá 16 és 17 óra között elviselhetetlen a helyzet. Mivel régi problémáról van szó, nem lehet kifogás a fővárosi, stb. helyzetre való hivatkozás, még az sem, hogy állítólag Szekszárdon van a legtöbb gépkocsi. A helyzeten javí­tani kell, nem megmagyarázni! Mivel kritikus időpontokról van szó (a munkából való elkésést is kockáztató tényezőről és táncoló idegeinkről, azaz a munka előtti és utáni közérzetünk­ről), illő lenne a dolog komolyságának megfelelően foglalkozni vele. Elsősorban a várost át­szelő főútra csatlakozó kereszteződések veszélyesek és tarthatatlanok az időtényező meg egyéb következményei miatt. A Rákóczi, Széchenyi, Béri Balogh Ádám utcák egyenesére rákerülni szinte lehetetlen, de legalább is veszélyes. Áramlik minden irányból a járművek tö­mege, s hiába a városközponti lámpa (ha éppen működik!), ha Bátaszék felöl akadálytalanul érkeznek a kocsik szinte szünet nélkül, s jó részük még kanyarodik is, le a főútvonalról, még inkább nehezítve a kihajtást arra. Aki egyszer is átélte már a helyzetet családja és önmaga beszállításakor munkahelyére, tudja, miről beszélek, és igazat ad nekem. Szerencse kérdé- ■ se, ki hány perc alatt teljesíti napi kötelező távolságát. Csakhogy a közlekedés nem lehet szerencse kérdése! Nem is szólva a fölöslegesen elpazarolt benzinről, a levegőt tovább ká­rosító gázokról meg az említett pszichés hatásokról és következményekről. Ilyen gazdagok vagyunk? - kérdezhetném a közhely segítségével. Helyette azt kérdezem: ennyire tehetetle- • nek lennénk - évek óta? Már előre hallom a sóhajtozást: nincs pénz. Mire? Éssze-' rü megoldásra, gondolkodásra? A kritikus pontokon - legalább csúcsforgalom idején - be­szállhatnának rendünk őrei, mert még úgy is gyorsabban bonyolódhatna a forgalom. Volt is erre kezdeményezés, de úgy látszik, valakinek nem tetszett e megoldás. Pedig a lámpák azóta sem mindig működnek... Marad a tökéletlen állapot, például a Garay tér felé vagy on­nan hajtők idegtépő várakozása egy kis szünetre, balesetveszélyes átcsússzanásra. Külön­ben még ott tankolhatnak, ha pechesek. Aztán lehetne alkalmas közlekedési táblákat is ki­helyezni, netán élni a józan egyirányúsftás lehetőségével. (Erre még kitérek: az ellenkezője okán.) Először zavaró volt, de később helyesnek bizonyult a Garay Gimnázium melletti : utcácska egyirányúsitása például, hasonlóra szüksége lenne még a városnak. Mivel tehát a helyzetet nem látom megoldhatatlannak - gondolom, sokan vagyunk még így -, s nyilván akad még a felvetettek mellett vagy helyett is megoldás, csak gondolkozni és cselekedni kéne, azt kérdezem: mire s meddig várunk még? Balesetekre? Ökölrázó veze- I tőkre és összetört gépkocsikra? Ingerült emberekre? Vagy hogy majd egy anonim demokra­I tikus népakarat lép helyettünk, ti. az illetékesek helyett? Többször szóvá tettem már a sajtó­ban is a megoldatlan vagy problémás buszközlekedést, nem sok minden változott, de ezt hagyjuk is. Panaszoltam az utak állapotát, s csupán azt kértem - javasoltam, hogy a fel­tűnő gödröket tapasszák be, mert rendkívül balesetveszélyesek (pl. a Munkácsy utca, az 50- es bolt előtti meg a főiskola Mátyás király utcai sarkán lévő 30-40 cm mélységüek). Igaz, végre kijavították őket, de hetekkel, hónapokkal az észlelés után! Miért csak akkor? Mert nem lett botrány abból, hogy majd tengelyükét törték a gépkocsik? Nem folyt vér? Az ominózus ráhajtási gondokon túl igen nagy veszélyt rejt például a fűtőmű alatti „prí­mán” kialakított dőlt kanyar közlekedési feltételsora is: egyrészt beláthatatlan, ha fentről ér­kezik valaki, s mikor már a Munkácsy utcára fordult, akkor tűnik fel az Alisca felöl érkező, rendszerint gyors jármű. Nem fordítva kellene inkább elhelyezni a stoptáblát? Nem a meg­szokásból, hanem a reális balesetveszélyből kiindulva? A tükör sem segít itt, tessék ellen­őrizni. Ugyanez a kanyar télen életveszélyes, bölcs szögtervezése miatt. Ugyanez a kanyar éjszaka beláthatatlan, mert egyetlen lámpa sem világítja meg, s szembejövő forgalom esetén elképzelhető, mijörténik az elvakltott vezetővel. A Bezerédj és Ybl utcák rácsatlakozása a főútvonalra könnyithető lenne azzal, hogy az • egyiket egyirányúvá teszik, pl., hogy a főútvonalról ne mindegyikre lehessen lefordulni, vala­I mit segítene. Mivel Ígértem, hogy visszatérek a logikátlan egyirányúsitásra, csak két példa: a főiskola alig közelíthető meg nem a belváros felől érkezve, parkolni másként biztosan lehe­tetlen; visszafordulni persze tilos. A Halász-féle gépkocsikereskedéssel szemben megépí­tett új útról a Pollack utcába már nem lehet behajtani; sem az ottlakók, sem az . állomásra igyekvők nem örvendenek ennek. Az meg csak illuzórikus vágy, hogy egyszer 1 zöld hullámban utazhat az ember legalább a főútvonalon, mert gondosan váltanak az éppen működő lámpák, mikorra odaérnénk. Összefoglalva: tudom, hogy felvetéseim több vállalatot vagy illetékességi kört érintenek. Célom a figyelemfelhívás. Legyen tanácsi, rendőrségi, út­karbantartói érdekeltség abban, hogy változzék a helyzet, de mielőbb és jó irányba. Ismét­lem: ne legyen lutri a közlekedés, súlyos lehet az ára. Izgatottan várom intézkedéseiket. Tisztelettel: DRESCHER J. ATTILA közúti közlekedő, Szekszárd A holtak nem reklamálnak Tereprendezés az őcsényi temetőben Kegyeletsértés vagy szükségszerűség? A kerítés mellett állítják majd fel a „gaz­dátlan” sírköveket Kriptamaradványok- Dózerolják az őcsényi temetőt - mondta a telefonba Hamar Vilmos őcsé­nyi lakos, aki azért hívta fel szerkesztősé­günket, hogy elmondja véleményét a te­reprendezés szerinte kegyeletsértő módjáról. Természetesen kimentünk a helyszínre körülnézni, megbizonyosodni az állítások valódiságáról. A községi re­formátus temetőben valóban nagysza­bású munkálatok nyomai látszanak: si­ma, frissen elegyengetett, nagy területek, itt-ott egy-egy ledőlt síremlékkel, régimó­di kripták-vaskerítésének összegörbült maradványaival. Először Szemerei Lász­ló református lelkészt kerestük fel, hogy a temetőről felvilágosítást kapjunk. Szemerei László elmondta, hogy ez a temető évszázadokon keresztül a refor­mátus egyházé volt, de a hetvenes évek elején a tanács elvette a kezelői jogot tő­lük. A nagy területű, négy holdon fekvő sírkert gondozás híján igen elhanyagolt állapotba került, nagy fák, bokrok alkotta dzsungel, derékig érő gaz fogadta az ar­ra járókat. Nagyon időszerű volt már a ki­tisztítás, ám a tanács által felfogadott emberek kézi erővel és kisgépekkel nem boldogultak a földben maradt tuskókkal, gyökerekkel, szükségessé vált nagy munkagépek igénybevétele. Az biztos, hogy lélektanilag nem kellemes látvány, ahogy a nagy, tolólapos gépek túrják a temető földjét, sírköveket, kriptakerítése­ket. Sok olyan sírkő van, amelynek gaz­dáját, gondozóját nem lelték, nem tudták azonosítani. Ezeket kiemelték a földből és egy erre kijelölt helyen egymás mellett állítják majd fel. A tereprendezés fontos volt, de ezután folyamatos karbantartás­ra, gondozásra lenne szükség. Az egy­ház szívesen vállalná ezt, ha visszakap­hatná a temető kezelői jogát. Berlingerné dr. Somogyi Éva, az őcsé­nyi tanács vb-titkára:- Kénytelenek voltunk nagy munkagé­peket bérelni, mert ha a földben marad­nak a fák, bokrok gyökerei, akkor azok újra kihajtanak és kezdhetjük elölről a munkát. A tanács most komoly összeget áldoz a temető rendbehozására és re­méljük, hogy ezzel hosszú távra megold­juk a problémát. Eddig nem voltak sem rendes parcellák, sem kriptasorok, ren­dezetlen volt az egész. A most már szép sima területet fűmaggal bevetjük és kiad­juk vállalkozóknak kaszálásra, hogy gondozott legyen, jó benyomást, szép látványt nyújtson. A temető természete­sen továbbra is a tanács kezelésében marad. - áa ­Magyar Sándor nyomában Néhány hónappal ezelőtt fényképes sorozatot közöltünk lapunkban megyénk nagy alakjairól. Köztük Magyar Sándor­ról is, aki a maga idején világszenzációt jelentő óceánrepülést hajtott végre End- resz György oldalán a „Justice for Hun­gary” nevű géppel. Sajnos, nem állt ren­delkezésünkre a bátor repülős halálozá­sának évszáma, így azt csak kérdőjele­sen írhattuk le. Olvasónk, Szendrei Mi­hály erre reflektált hozzánk küldött leve­lében. Úgy véli, hogy „szégyen egy me­gyére, mely ennyire megfeledkezett szü­löttéről.” Ezt követően az alábbi, helytör­téneti fontosságú, adalékokkal szolgál: „Gyermekkori élményem, 1940 tava­szán kétfedelű gépével landolt Bátaszék határában, majd háromnapi tartózkodás után ismét felszállt. Rokoni látogatáson volt nővérénél, sógoránál és unokahugá- nál.” Valószínű, hogy egy ilyen égi látogató ma is szenzációt keltene Bátaszéken. „Megyénk szülötte 1981-ben hunyt el és alussza örök álmát Kaliforniában. Szülei és testvérei a szekszárdi újvárosi temetőben a Zeöld-kriptában nyugsza­nak. A halálozási évszámot unokahugá- tól tudtam meg, akit még ez évben szeret­nék felkeresni és nagybátyjáról vele el­beszélgetni. Apám már sajnos, halott, de apósom, Hídvégi János még nagyon jól emlékszik a repülők tiszteletére adót fo­gadásra.” A Szekszárd, Vincellér utca 59. szám alatt lakó kedves olvasónk adatait és még megszerzendő ismereteit ajánljuk a helytörténészek figyelmébe. Q. I. Egymillió forintos békepályázat Az Országos Béketanács a békés megoldások hazai előmozdítása érde­kében nyílt társadalmi pályázatot hirdet egymillió forintos pénzügyi alappal. Elengedhetetlennek tartja ugyanis az emberi méltóságra épülő belső béke feltételeinek alakítását, a türelem, a köl­csönös tisztelet, egymás megértése, bé­kére nevelés az élet minden területén történő szorgalmazását párbeszéd és együttműködés útján. Pályázhatnak: egyének, csoportok, közösségek, intéz­mények, szervezetek a kialakuló plurális demokrácia keretei között még ez év­ben megvalósítandó konkrét elképzelé­sekkel. A pályázatnak tartalmaznia kell a kezdeményezés részletes leírását, a tervezett költségvetést, a kért hozzájá­rulás rendeltetését és összegét. Bekül­dési határidő: április 30. A támogatások odaítéléséről az Or­szágos Béketanács Elnöksége dönt má­jusban. Minden pályázatra válaszolnak. Bővebb felvilágosítás és pályázati lap a beküldési címen: EGYÜTT - BÉKES­SÉGBEN pályázat, Országos Béketa­nács, Budapest, Dezső u. 3., 1016. Tele­fon: 156-8923, 156-8440. Szakszerűen, megbízhatóan és gyorsan VÁLLALKOZUNK: Fogyasztói tulajdonban lévő:- közép/kisfeszültségü transzformátorok javítására,- kábelhálózatokon hibahelybemérésre, -feltárásra és -javításra,- villamosenergia-ellátási rendszerekben veszteségfeltáró vizsgálatok, mérések végzésére és számitógépes kiértékelésére,- fázisjavító berendezések karbantartására, üzemi mérések végzésére. Továbbá:- feszültség alatti munkavégzés technológiájának ipari adaptálására,- feszültség alatti munkavégzés oktatására, eszközök biztosítására,- villamos biztonságtechnikai eszközök (0,4-20 kV-os földelőrövidrezárók) értékesítésére és javítására,- szakemberek munkaalkalmassági vizsgálatára. Megbízásaikkal keressék: üzemigazgatóságainkat, vállalati központunkat! Díjmentesen állunk fogyasztóink rendelkezésére ellátási, tarifális, érintésvédelmi szaktanácsadással! Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat 7626 Pécs, Rákóczi u. 73/B Telefon: 72-10-711, 32-455 Telex: 12-237 Fax: 32-633-nappal a fogyasztók szolgálatában!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents