Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-14 / 11. szám
* TOLNAI • TÁRSADALMI - POLITIKAI NAPILAP I. évfolyam, 11. szám Ára: 5,30 Ft 1990. április 14., SZOMBAT Babits Mihály: Husvét előtt (Részlet) iFeltámadásaink Miért van az vajon, hogy dacára minden ellenkező szándéknak és akaratnak, bő négy évtized megsemmisítési törekvésének, mégis a karácsony és a húsvét maradt legelementárisabb és legáltalánosabb ünnepünk? S úgy gondolom, ebben egyetért mindenki, s nemcsak a vallásos emberek éreznek meg és élnek át valami fenségeset ezeken az ünnepeken, hanem a kételkedők és a másban bizakodók és a másban hívők is. Mert karácsony és húsvét egyetemes ünnepekké tudtak változni. Krisztus születése, szenvedése és feltámadása nemcsak a keresztény kultúrkör számára jelentéses, hanem minden embernek. Krisztus az ember szimbóluma, az emberé, aki megszületik, és ezáltal nem egy vak világnak lesz a részese, hanem emberek közösségének, vagyis emberi létre ítéltetik: szenvedésre és szeretetre. S ítéltetik a halálra is, de ez a halál éppen akkor a legelképzelhetetlenebb s ugyanakkor mégis a leginkább elviselhető, amikor az ember élettere éppen feltámad: tavaszszal. A tavasz és a feltámadás, az újjászületés szinte ugyanazt jelenti. Az ember a maga egyéni sorsában bármikor, bármilyen évszakban újjászülethet, megváltoztathatja a maga sorsát, ha ehhez a külső körülmények mellett a személyes elszá- nás is adott. Ugyanez érvényes az emberek közösségére, a társadalmakra is, s e társadalmak természetes mértékű és méretű egységére: a nemzetekre is. Mégis van abban valami törvényszerű, hogy legnevezetesebb és máig lefénye- sebb nemzeti újjászületésünk is tavaszra, március idusára esik, 1848-ban. S azóta legalábbis mindig márciusi hangulatot és márciusi természettörvényeket érzünk és látunk kibontakozni, akár nyárra, akár októberre esik a nemzeti jelentőségű eseménysor. 1956. október 23-án például gyönyörűen sütött a nap, de aligha csak azért érezte magát mindenki tavasziasan. Önkéntelen és törvényszerű volt a visszautalás 1848 márciusára, vállalása annak, amit a nemzeti újjászületés jelent a magyarság számára. Régebbi századokban az ember benne élt közvetlenül a természetben, ki is volt jobban szolgáltatva annak, s a természet körforgása szinte meghatározta a társadalom eseményeit is. A huszadik században ez egyre inkább másként van, mégis, úgy látszik, hogy az évszázadok és évezredek során szinte vérévé vált az embernek, hogy igazodjon a természet rendjéhez, s tavaszról tavaszra igyekezzen megújulni. Ezért gondolom magától értetődőnek, hogy társadalmunk igazi újjászületése a múlt esztendőben is éppen tavasszal indult meg egyre rohamosabb ütemben, s talán az sem véletlen, azt sem csak az eddigi Országgyűlés mandátumának lejárta határozta meg, hogy az idei választások is március-áprilisra estek. Tavasz van, azaz újjászülethetünk, s ha a lehetőség adott, akkor élnünk is kell vele. Kételkedők mondhatnák most, hogy - kérem szépen - tavasz volt eddig is minden esztendőben, s mégsem születtünk (Folytatás a 2. oldalon.) Én nem a győztest énekelem, nem a nép-gépet, a vak^iőst, kinek minden lépése halál, tekintetétől ájul a szó, kéznyomása szolgaság, hanem azt, aki lesz, akárki, ki először mondja ki azt a szót, ki először el meri mondani, kiáltani, bátor, bátor, azt a varázsszót, százezerek várta, lélekzetadó, szent, embermegváltó, visszaadó, nemzetmegmentő, kapunyitó, szabadító drága szót, hogy ejég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, A szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. Szóljanak a harangok, szóljon allelujja! mire jön új március, viruljunk ki újra! egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre! Elég volt a házasságból A kisebb panaszokat helyileg kell orvosolni A Keleti-Mecsek tolnai nyúlványa között megbúvó, ezer lelket számláló Mórágy többször hallatott magáról. Elég, ha csak - visszatérő témaként - a tűzkődombi ásatásokat, a falusi turizmust, az értéket mentő hagyományőrzőket, a német nemzetiségi helytörténeti gyűjteményt említjük. Ez tutóbbi kettő Glöckner János és felesége áldozatos tevékenységének gyümölcse. Az értékmentő-teremtő tevékenységről nem meglepő tehát a férj, aki egyébként elöljáró, vallomása: „A legtöbb ember, ahol született, felnő, ahol a barátai, a rokonai vannak, azt a helyet szereti. A közösségért dolgozik, természetes, hogy kritika is éri. De ha már az ember itt van és itt él, alkosson olyat ami maradandó. Ha húsz ember elitéi valamit, de hatvannak jó, akkor már megérte csinálni.” A mórágyiak most ismét értéket mentenek, hogy teremthessenek. A község - bár fejlődött ugyan, de - elszakad Mőcsénytől, a maga ura, gazdája lesz április 15- tűl- (Folytatás a 3. oldalon.) Korok Ismét ufó- ezúttal Uljanovszkban Hatalmas, a Holdnál nagyobb méretű, kékeszöld sugárzást árasztó, titokzatos objektumot figyeltek meg a horizonton a Volga-parti Uljanovszkban. Az egy héttel ezelőtti jelenségnek a helyi sajtó beszámolója szerint több száz szemtanúja volt. Az ufót először egy AN-26-os repülőgépről vették észre, majd tíz másik gép legénysége is jelentette az uljanovszki repülésirányítóknak a félelmetes látványt. A helyi repülőtér diszpécserei is felfedezték lokátorernyőiken a titokzatos gömböt. A szemtanúk szerint a gömb fél órán át volt látható, majd a közepén két sárga fénypont gyulladt ki, és a megfigyelt jelenség eltűnt. Ó, béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már! Aki halod, megbocsát, ragyog az ég sátra. Testvérek, ha túl leszünk, sohse nézünk hátra! Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot: egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre! Az Országgyűlés alakuló ülése Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke - az érintett pártok képviselőivel történi egyeztetés után - az Országgyűlés alakuló ülését az alkotmány 22. paragrafus 2. bekezdése alapján 1990. május 2-án 10 órára összehívta. Nyolcadszor nyert Szekszárdról, a Gemenc Hotel presszójából jelentkezett tegnap a Kossuth rádió Ki nyer ma? című zenei vetélkedője. A klasszikus muzsika ugyan nem túl sok érdeklődőt csalogatott a helyszínre, de akik elmentek, sikeres versenyzőnek tapsolhattak. Berger Pál, a bonyhádi cipőgyár esztergályosa, aki ezúttal nyolcadszor játszott a műsorban, mint mindig, most is nyert. Hogy öröme még nagyobb legyen, a szálloda ajándékaként egy szép tortát is hazavihetett.
