Tolnai Népújság, 1990. április (1. évfolyam, 1-22. szám)
1990-04-03 / 01. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. április 3. Bush inzultálta a magyarokat? Richard Steinman a kép bal oldalán, mellette a tolmács és Margaret Yeakel, illetve a hallgatóság (Folytatás az 1. oldalról.) Először a portlandi Steinman úr érkezett a megbeszélt interjúra, s nem győzött elnézést kérni a néhány másodperces késésért, majd ugyanezt tette az őt követő, philadelphiai Margaret Yeakel.- Szociális munkás egyetemi tanár a foglalkozásom - kezdte beszélgetésünket Richard Steinman, aki mint kiderült, már hét hónapja tartózkodik hazánkban, s ennek következtében a magyar nyelvet is értette valamelyest. - Igaz, nyugdíjba vonultam, de érdekes módon azóta többet dolgozom, mint bármikor azelőtt. Az önök országába 1987-ben lettem szerelmes, s ez a vonzalom főleg a magyar embereknek köszönhető. Érdeklődésemre, mégpedig arra, hogy vajon mi az, ami Steinman urat megragadta a magyar emberekben, így válaszolt:- Sokan hajlamosak arra, hogy intenzív kapcsolatokat létesítsenek, s ez felelősséget jelent a másik iránt. Ez csodálatos, bár néha kissé terhes dolog. Margaret Yeakel mindehhez hozzátéve fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ma Magyarországon rendkívül nagy horderejű változások zajlanak. - Remélhetőleg a változások eredményeként egyre több ember lesz képes önöknél teljes életet élni. Korábban szinte semmit sem tudtam Magyarországról, de Richardtól olyasmiket hallottam, ami mind az ideérkezésemhez vezetett.- Milyen különös, különleges élményekről, tapasztalatokról számolnának be hazánkat illetően - tettem fel mindkettőjüknek az ártatlannak tűnő kérdést, ám a válasz tanulságos és meglepő eredményekre vezetett.- Úgy látom, önöknél eluralkodott a politikai konzervativizmus - vélekedett Richard Steinman. - Ez persze, a negyven év központi irányítás után nem is csoda. Mégis, engem nagyon aggaszt az, hogy Magyarországon egy kritika nélküli kapitalizmus felé rohanást látok. Én ismerem azt az ártalmat, amit a kapitalizmus tud okozni emberek millióinak. Nálunk, az Egyesült Államokban negyven- millió a szegény emberek száma. Különösen megütközöm azon, hogy a kapitalisták milyen mohón vetik rá magukat Magyarországra. Elégedetten dörzsölik a kezüket, mert az egy dollár hetvenöt centes átlagos órabér Nyugat-Tajvanná teszi ezt az országot. Nos, a kapitalisták viselkedése érthető: ám azt, hogy a magyar választók rohanni fognak a saját kizsákmányolásuk felé, azt már nem vártam volna. Nem lehetett szó nélkül hagyni a fenti kritikát, nemcsak azért, mert Steinman úr bírálata valahonnan már ismerősnek tűnt, hanem azért sem, mert azért nálunk sokan örülnének a nyugat-tajvani színvonalnak.- Nem tart attól, hogy a véleményét sokan azonosítják az úgynevezett kommunista propagandával?- Ez engem nem riaszt el. Én ugyanolyan kritikus szemmel nézem a kapitalizmust, mint a kommunizmust.- Csatlakozom a kollégámhoz - vette át a szót Margaret Yeakel. - Nem tudtam volna így, ilyen ékesszólóan kifejezni magam, de teljes mértékben egyetértek. A kapitalizmus és a kommunizmus is produkált valamit az emberi lények számára, de a rendszereken felül kell lenni valami olyasminek, amit nem ártana bevezetni. Erről tesz tanúbizonyságot, egyébként az önök ismert politológusa, Ferge Zsuzsa a negyedik utat ismertető koncepciójában.- Hamarosan mindketten visszautaznak az Egyesült Államokba. Miként festenék le hazánkat egy amerikai ember előtt?- Személy szerint nagyon ellentmondásos élményeket szereztem - adta meg a feleletet elsőként Margaret Yeakel. - Azért jöttem, hogy tanuljak Magyarországról és az összes kelet-európai országról. Meggyőződtem arról, hogy nem szabad kritikátlanul rábízni magunkat az amerikai tömegtájékoztatásra, mert nem a teljes igazságot közük velünk. Meg kell találni annak a módját, hogy miként lehetne támogatást adni ennek az országnak.- Nemcsak szónokolnunk kell erről - erősítette meg kollégája mondandóját Richard Steinman - hanem tettekkel is bizonyítani. Azt hiszem, amit Bush elnök önöknek tavaly júliusban felajánlott, az felért egy inzultussal. Nem véletlen, hogy időközben aztán majdnem megnégyszerezték ezt a támogatást. SZERI ÁRPÁD Fotó: RITZEL ZOLTÁN Valuta(bankjegy és csekk) árfolyamok Érvényben: 1990. április 3-tól 9-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 10346,39 10986,37 ausztrál dollár 4807,62 5105,00 belga frank 180,71 191,89 dán korona 978,84 1039,38 finn márka 1581,54 1679,36 francia frank 1111,77 1180,53 görög drachma a/b 38,81 41,21 holland forint 3316,80 3521,96 Ir font 10001,51 10 620,15 japán yen (1000) 397,74 422,34 kanadai dollár 5437,18 5735,50 kuvaiti dinár 21 589,53 22 919,65 norvég korona 964,59 1024,25 NSZK márka 3736,91 3968,05 olasz lira (1000) 50,79 53,93 osztrák schilling 531,06 563,93 portugál escudo 42,25 44,87 spanyol peseta 58,36 61,98 svájci frank 4225,71 4487,09 svéd korona 1034,72 1098,72 USA dollár 6360,96 6754,42 ECU (közös piac) 7636,21 8108,55 a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 39,97 40,05 Közéleti hír A FIDESZ Tolna Megyei Szervezete megkéri a szimpatizánsait, hogy április 8-án menjenek el szavazni és szavazataikkal támogassák a következő SZDSZ- jelölteket: 1. sz. választókerület: Pólyák Sándor 2. sz. választókerület: Simony József 3. sz. választókerület: Barcza Imre 4. sz. választókerület: Sárhegyi Attila valamint az 5. sz. választókerületben Csike Györgyöt, a kisgazdapárt jelöltjét. FIDESZ A vállalkozói törvény első napja Április 1 -jén hatályba lépett a vállalkozói törvény, s ennek alapján hétfőn a tanácsok már országszerte számos jelentkezőnek adták ki - immár korlátozás nélkül - a vállalkozói igazolványokat. Mint ismeretes, a januárban elfogadott törvény alapján bárki, bármilyen tevékenységre megkaphatja a vállalkozói engedélyt, s az erről szóló igazolványt. Csupán néhány állami monopóliumként fenntartott tevékenységet nem folytathat magánszemély, illetőleg meghatározott kizáró okok megléte esetén tagadható meg az igazolvány kiadása. Ilyen például, ha bűncselekmény miatt ejítéltek valakit, illetőleg egy bizonyos foglalkozástól eltiltották. A vállalkozások iránt máris nagy az érdeklődés, ám számolni kell azzal, hogy az új vállalkozók közül számosán szakismeret nélkül váltanak ki vállalkozói igazolványt. Sütő András az Amerikai Egyesült Államokba utazott Sütő András (ró, a romániai magyarság egyik kiemelkedő személyisége - akit a március 19-i marosvásárhelyi magyarellenes atrocitások során elszenvedett súlyos sérülései miatt két hétig a budapesti Központi Katonai Kórházban gyógykezeltek -, hétfőn speciális szemészeti szakvizsgálatokra az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Az utazásra a magyar szakorvosokkal történt egyeztetést követően Sütő András és családja kérése alapján került sor. A költségeket a magyar kormány vállalta. Tisztelt Választók, Tolna megye Polgárai! Megtiszteltetés számunkra és szervezeteink számára, hogy szavazataik alapján képviselők lettünk nemzetünk hosszú évtizedek óta első szabadon választott ország- gyűlésében. Nagy tisztességet, nagy felelősséget kaptunk Önöktől. Ennek tudatában kérjük, segítsék munkánkat a jövőben is. Segítsék azzal is, hogy április 8-án elmennek majd újból szavazni. Most erős vezetésre van szükség. Világossá vált előttünk, hogy mértéktartó kisgazdapárti barátainkkal együtt - élvezve a többi keresztény, nemzeti hagyományokat magukénak valló pártok bizalmát -, kialakítható egy erős parlament és kormány. Ismerve a választások első fordulójának országos és megyei eredményeit; szeretet-, tel kérjük Önöket, hogy április 8-án szavazataikkal a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeit támogassák! Köszönjük bizalmukat, köszönjük szavazataikat! dr. Pálos Miklós Nyerges Tibor Tolna megyei képviselő Tolna megyei képviselő Kereszténydemokrata Néppárt Magyar Demokrata Fórum Helmut Kohl hatvanéves ...Az események új menete felélesztett ré gi félelmeket is. Például: jön a negyedik birodalom, körvonalazódnak »nagynémet« távlatok, és a német henger újra legázol majd mindent. Ha pedig valaki az ilyesmi hallatán egyszerűen és higgadtan német érdekek képviseletében érvel, akkor azok szemében, akik így gondolkodnak, könnyen porcelánboltban forgolódó elefántnak tűnik fel. Jómagam már csak termetem okán is alkalmas vagyok az ilyen karikatúrákra. De hát ezt el kell viselni, s engem csöppet sem bánt a dolog. Mert hiába, az új fejleményekhez másoknak is hozzá kell szokniuk, s ez bizony eltart egy darabig, bárhová néz is az ember; a Temze partján éppúgy, mint a Szajnánál és a Teverénél.” Ezek egy olyan németnek a szavai, aki harminckilenc éves korában Rajna- Pfalzban már tartományi miniszterelnök, 52 évesen szövetségi kancellár volt, s akinek most, hatvanéves korában esélye van arra, hogy decemberben, az NSZK- beli országos választások eredményeként ne csak hivatalában erősítsék meg, hanem később - az egész németség akaratából - az egyesült, az új Németország első kormányfője is lehessen. Dr. Helmut Kohl jog-, társadalom-, államtudományokat és történelmet tanult Frankfurtban és Heidelbergben. De tizenkét évesen az iskolai tűzoltócsapat tagjaként már lángokkal birkózott a második világháborús légitámadások nyomán: tanúja volt a pusztulásnak, megany- nyi szenvedésnek, nyomorúságnak, amibe Hitler és a nemzeti szocialisták döntötték országát és a világot. Apja megjárta mindkét háború frontjait, 1944- ben szerelt le. Walter bátyját 1943-ban behívták, 1944 végén Vesztfáliában elesett. 18 éves volt. Egy mélyre szálló vadászgép géppuskasorozata végzett vele. Kohl talán az utolsó olyan német kancellár, akinek személyes tapasztalatai vannak a háborúról. S ezeket sem emberként, sem történészként soha nem felejtette el. Amikor a lengyelországi Krzyzowában, az egykori német Kreisauban a Hitler-ellenes tiszti összeesküvők egyik ősi nemesi fészkében megtartott misén a megbékélés jegyében megölelték egymást Mazowiecki miniszterelnökkel, a tévéközvetítés során mindenki láthatta: a majd kétméteres óriás nemigen tudja visszatartani köny- nyeit. Két fia van, a 26 éves Walter előbb az Egyesült Államokban, most Bécsben tanul, a 24 éves Peter Bostonban végez tanulmányokat. Kohl katolikus, liberális és hazafias, így jellemezték abban a könyvben, amelyben kiváló németek, művészek, írók, színészek, tudósok és államférfiak egykori szülőházukról vallanak. A kancellárnak 1982 óta nehéz dolga volt olyan nagyszerű elődök bonni örökében, amilyen Willy Brandt és Helmut Schmidt. S bár utóbbi kettő mindig is elismerte a CDU-ember politikusi állóképességét, a saját konzervatív pártjában való minőségi irányító munkáját, az SPD és az ellenzék még évekig nemigen takarékoskodott a gúnyos, lekezelő hangú megjegyzésekkel. Kohl valóban nem tudott úgy csillogni-sziporkázni, mint Brandt és Schmidt, nem is olyan jó szónok mint ők, és némely nyelvbotlásával, elszólásával, sőt kezdetben egy-egy kifejezett ügyetlenségével és tapintatlanságával is igazolni látszott az állítólagos bumfordiságáról, személyes és politikai esetlenségéről, tenyeres-talpasságáról terjesztett legendákat. Politikai ellenlábasai értettek ahhoz, hogy ezt a képet próbálják megörökíteni róla külföldön is. Mindez azonban hazájában már régen a múlté, és a legendákat ezekben a napok- ban-hetekben a nyugati külföldön is szinte ünnepélyesen búcsúztatták... Kohl otthon a páratlan szívósság, a kitartás, a hallatlan munkabírás kancellárja, akinek a politikája kétségtelenül korszerűbb, minta hírneve. Eleinte üldözte a balszerencse is a szóvivőivel, akik képtelenek voltak a körülötte való jó hírverésre, s egynémely nemzetközi port felvert botlásában jócskán benne is voltak. Az NDK-beli német forradalom nagy felhajtóerővel vitte Kohlt a keletnémet népszerűség csúcsaira: ottani látogatásai során a Helmut névtől visszhangzott a Werra-Odera köze. Az NSZK-ban mindamellett a népszerűségi kimutatásoknak csak a középmezejében található. Ám Franciaországban a kancellárnak mégis valóságos nemzetközi diadal jutott osztályrészül, amikor a napokban a francia Antenne-2 tévéállomás 21.30-as kezdettel sugározta a vele készített interjút. A német sajtó bőségesen idézte a francia újságok méltatását arról, hogy szinte új embert és politikust, feloldódni képes, ugyanakkor határozott, humorérzékkel megáldott kancellárt ismertek meg, aki eddig az Európáért leginkább elkötelezett bonni kormányfő. Egy lap a „nagy német-francia klasszikusok” közé sorolta, Adenauer, de Gaulle és Mitterrand szomszédságába helyezve el. Dicsérték éleslátását és azt, hogy képes úrrá lenni rendkívüli fejleményeken. Élsőrangú politikus, igazi államférfi - írták. Kohl volt az első külföldi kormányfő, akit meghívtak az „Igazság órája” című műsorra. Ennél nagyobb elégtételt aligha kaphatott volna, jóllehet brit „barátnőjénél”, Margaret Thatchernél éppen születésnapja előtt tett látogatást és győzelemnek könyvelhette el. Kohl a közös sajtóértekezleten minden eddiginél szélesebb és megnyerőbb mosollyal nyugtázhatta nyugati tekintélygyarapodását az után, hogy az általa támogatott konzervatív szövetség diadalmaskodott az NDK- ban, hogy a Bush-kormány végül is határozottan Kohl mögé állt a német egyesítési folyamatban, és a kancellár - nem utolsósorban ügyesen fokozatos, a célegyenesben erősíteni tudó és kompromisszumos diplomáciával - megtette a szükséges megnyugtató lépést a lengyel határok végleges szavatosságának sokat vitatott területén. Mert a német egység élete nagy esélye, s ezzel az eséllyel most élni kíván. Egy tartományi napilap szerint ilyen nagyvonalúnak, higgadtnak és magabiztosnak még soha nem látták Helmut Kohlt, mint hatvanéves születésnapjának előestéjén. A Kohl-kép azonban távolról sem lenne teljes anélkül, hogy a négy éve Bonnban dolgozó tudósító meg ne említse egy vele kapcsolatos tapasztalatát. Dr. Helmut Kohl szövetségi kancellár, a CDU országos elnöke hosszú évek óta nem mondott olyan jelentős beszédet a német törvényhozásban vagy más jeles alkalommal, amelybe bele ne szőtte volna Magyarország, a magyar nép dicséretét. Tette ezt már jóval az NDK-menekültek számára való határnyitás előtt is, a mások előtt járó reformkészség dicséreteként. Most legutóbbi nagy sajtónyilatkozatában ezt mondta: „A magyar kormány tavaly nyáron hihetetlen bátorságot tanúsított, s ezt kitörölhetetlenül bejegyeztük a német-magyar barátság könyvébe.” A kormányfők sorában Kohl az elsők között fejezte ki különleges megelégedettségét az általános, titkos és szabad magyarországi választások megtartása után a fiatal demokráciának olyan fontos lépéséről szólva, amely Európa irányába is mutat. A hét végén a kancellár - feleségével, Hanneloréval - még a hivatalos ünneplés előtt oggersheimi házába vonul vissza. A Welt am Sonntag című hetilap megállapítása szerint oda, ahol magánemberként olyan személyiségeket fogadott, mint George Bush amerikai elnök, Németh Miklós magyar reform-miniszterelnök és több nyugati és keleti nagykövet. FLESCH ISTVÁN (Bonn) Gépkocsimúzeum Moszkvában ■■ ■■ " ■ ... . —— ....................................................... ..... i. . .. i.... .. i.. ........... D iszkrét büszkeséggel állnak a letűnt idők gépkocsijai a neoncsövek fényében, első pillantásra úgy tűnik, egy amerikai autómúzeumban járunk. Közelebbről szemügyre véve a járműveket azonban kiderül, hogy a Ford T-modellnek tűnő matuzsálem egy 1911-ben készült Russo-Balt, az 1936-os évjáratú Fordnak tetsző autó pedig egy 1939-ben gyártott GAZ-M-1 -es szedán. Egy idézet forrása azután végképp egyértelművé teszi, hogy a világ mely táján jár a látogató: „az ipar több százezer automobilt gyárthatna” (V. I. Lenin).- Hát igen, ez ma is időszerű - jegyzi meg cseppet kesernyésen Jevgenyij Baburin műszaki kutató a szovjetunióbeli krónikus gépkocsihiányra utalva, de jelenbe kalandozott gondolatai azonnal visszatérnek a múltba, s magyarázni kezd a múzeumról, amelyet ő szervezett meg, s amelynek a moszkvai Polytechno- lógiai Múzeum adott otthont, pontosabban egyetlen termet. A kiállítás mindösz- sze 20 autóból áll, ám Baburin szerint jól tükrözi a szovjet autóipar fejlődését. Az autók „doyenje” egy 1899-es francia De Dion - a húsz közül összesen 4 gépkocsi külföldi eredetű -, a legfiatalabb pedig egy 1987-es Tevria, amely az ukrajnai Zaporozsec mű műve. A közbenső időszak mérföldköveit a személygépkocsik mellett teherautók, sőt katonai járművek jelzik. A kiállítás büszkesége a már említett 1911-ből származó Russo-Balt, amelyet hiánytalanul restauráltak. Ez az egyetlen gépkocsi, amely megmaradt a cári korból, amikoris Oroszországban 18 autógyár évente csaknem 2500 gépkocsit „ontott”. Ebbe a Russo-Balt típusba építettek be orosz földön először alumíniumot, s látták el könnyedén cserélhető alkatrészekkel. Motorja 20 lóerős, maximális sebessége 64 kilométer óránként, amivel nemcsak kortárs autóit, hanem korát is megelőzte, többek között Henry Ford berobbanását az autóvilágba. Ford azonban tagadhatatlanul hatott a szovjet autóiparra, féltucatnyi fordszerű GAZ modell tanúskodik erről a kiállításon, ráadásul egy 1952-es Ford Victoryt tart Baburin a legfontosabbnak, mert ez volt úgymond az első modern szovjet autótípus a II. világháború után. Bár csak 20 autónak jutott hely a múzeumban, Babu- rinék gyűjteménye immár 81 gépkocsiból, 90 motorkerékpárból és hatvanöt motorból áll, egy raktárban őrzik ezeket. Kettő olyan nagy, hogy nem fért volna be a kiállításra, ezek valamikor Sztálin személyes gyűjteményéhez tartoztak. A nagy autómániákus Brezsnyev kollekciójáról Baburin szerint senki sem tud semmit, múzeumuk pedig nem kutat utánuk, pedig igazán klasszikus modellek - Lincolnok, Cadillacek - is voltak/vannak közöttük. A kiállítást bármennyire a múlt hatja át, azért a jelen is jelen van. A moszkvai autósok, ha gépkocsijukat az utcán hagyják, általában leveszik és zsebre- vágják a szélvédő ablaktörlőit, mivel ezek igencsak keresett hiánycikkek, s remek fekete piaci portékák. Mármost, a kiállított régi autókon sincs ablaktörlő.- Sajnos, nem minden éli túl a restaurálást - magyarázza Baburin. Az egyik látogató azonban realistább: - Biztos lelopta valaki... (MTl-Panorárm)
