Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12. NÉPÚJSÁG 3 Pártok ------------ választások „A z anyagokat teljes egészébeira pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) Mit jelent a függetlenség? Tisztelt Választópolgárok! A Fejér megyei Iváncsa községben születtem 1950-ben. Családommal együtt Dunaföldváron élek, s ugyanitt dolgozom jogtanácsosként. Pártonkivüli voltam, s a jövőben sem kívánom elkötelezni magam egyik párthoz sem. A lakosság bizalmából független jelöltként indulhatok a választáson. Mit jelent a függetlenség, a független jelöltség? Jelenti a pártoktól való függetlenséget -, de nem a pártellenességet. Botorság lenne ugyanis tagadni a pártok létjogosultságát. Az sem lehet viszont vitás, hogy a hatalom megszerzése iránti küzdelem a pártok között a parlamentben is folytatódik, akkor már a hatalom megtartásáért. Nem kételkedve egyetlen párt jó szándékában sem, mégis felvetődik a kérdés, hogy a pártharcok közepette valóban mindig és elsősorban a lakosság érdekei jutnak-e érvényre a legfőbb népképviseleti szerv döntéseiben? Nem valószínű. Ezért tartom és tartjuk még sokan szükségesnek a többpártrendszerben is az összlakossági érdekek olykép- peni képviseletét, mely képviselet nem az elkötelezettség szemüvegén keresztül vizsgálja az adott probléma megoldásának lehetséges változatait, hanem eredetiben közvetíti a - döntő többségben pártonkivüli - állampolgárok álláspontját. Az a tény, hogy a választáson jelöltként indulhatok, már jelzi a választók független képviselet iránti igényét. Remélhetőleg ez az igény majd a leadott szavazatokon is megnyilvánul. Erre alakított szervezet híján, a rendelkezésre álló anyagiak korlátozottsága folytán - sajnos - mint jelölt nem juthattam el a választókerület valamennyi településére. A bemutatkozó anyag azonban, mely tartalmazza programom lényegét, a lakossággal való kapcsolattartás megvalósítani kívánt rendszerét, barátaim, ismerőseim önzetlen segítségével minden helységbe elkerült. Tisztelt Választók! Ha úgy gondolják, úgy ítélik meg, hogy az Önök valós érdekeit jelszavak, jelvények nélkül is lehet képviselni, kérem szavazatukkal nyilvánítsák ki. A döntés Önöké! Tisztelettel: DR. BUCSI LÁSZLÓ független jelölt 2. sz. vk. Önzetlenül a közjóért Gondolataim a jövendő törvényhozásáról ízlelgetem a szót: törvényhozás! Valami komoly, ünnepélyes, tekintélyes, időtállóságot sugalló képzetem támad e szótól. Es maga a Parlament! Az ország háza! Az építészeti és képzőművészeti pompa, amely a kellő komolyságot, értékállóságot érzékelteti a szemlélővel! Egy ilyen környezetben - úgy gondolná az ember - csak méltóságteljes, fontos dolgok történhetnek. Itt egy ország sorsáról döntenek! Sőt! Egy nemzet sorsáról, sokszor még többről! Ez az a „hátsó gondolat”, amelynek mindig ott kell fészkelnie a honatyák tudatában, egy pillanatra sem elfeledve felelősségüket küldetésükért. Milyen is legyen a jogalkotó, törvényalkotó? Benedek Istvántól, az általam is nagyrabecsült tudóstól kérdezték egy beszélgetés során: tulajdonképpen orvosprofesszor, író, vagy tudós? ó így válaszolt: szabatos fürkész vagyok! A törvényhozó is legyen szabatos fürkész. Szabatos, azaz tudja pontosan megfogalmazni mondanivalóját, tudja azt nyelvünk sokszínűségét kiaknázva kifejezni, tudja szakszerűen írásba foglalni. Mindemellett legyen fürkész, fürkésző, akár a valós viszonyok felkutatásáról, az emberek véleményének megismeréséről, akár a lehetséges hatások felméréTisztelt Polgártársam! Bevezetőül megköszönöm Önnek, hogy figyelmével megtisztelt és elolvassa bemutatkozó soraimat 49 éves vagyok, eredeti szakmám vasesztergályos. Pedagógus és jogász diplomával rendelkezem. 1978-ig Pakson rendőrkapitányként majd 1985-ig tanácselnökként dolgoztam. Jelenleg egy kisvállalat igazgatói posztját töltöm be. Családi életünk rendezett két tanuló fiúnk van, feleségem a paksi IBUSZ-iroda vezetője. Mielőtt bárki feltenné a manapság cseppet sem hízelgő kérdést, hogy „úgye, ön is tagja volt az uralkodó pártnak, az MSZMP- nek” - szeretnék igennel válaszolni azon okból, hogy aki saját múltját megtagadja, megtagadja önmagát is. Ugyanakkor engedjék meg, hogy rámutassak arra a tényre, hogy az egypártrendszer nem a párttagok, hanem a pártelit uralmát jelentette, ami ellen fellépni nem csupán „kívülről”, hanem „belülről" is veszélyes cselekedet volt. Nem védekezésként, csupán példaként idézek abból az 1982 szeptemberében kelt igazoló jelentésből, amit annak nyomán írtam, hogy megtagadtam a mindenható vezetők - egyhén szólva - nem éppen törvényes utasításait: „... munkatársaim eljárása séről van szó. Mindezt pedig tudja „átszűrni” a humanitás szövedékén. Első bemutatkozó szórólapom tervezésekor írtam fel vezérlő eszméimként:- emberség,- szakszerűség,- következetesség,- szívósság. Emberség, mely éppúgy jelenti a megértést mások problémái iránt, mint a türelmet, toleranciát, a szeretetet és a szenvedélyességet, a tisztességet és a becsületet. Szakszerűség, mely nélkül a legszentebb célok elérése is csak illúzió. A tárgyi tudás, a tényekből való kiindulás és az azokhoz való visszatérés. A szavak és a törvény súlyának ismeretében a hatások lehető legteljesebb felmérése, mérlegelése. A szükséges információk beszerzése, elemzése, és csak ezután döntéshozatal. Következetesség a célkitűzések megvalósításában, hűség az eszmékhez, a választópolgárok útrabocsátó üzenetéhez. Szívósság - a célokhoz vezető úton, a napi küzdelmekben, a nehézségek legyőzésében. Eddigi pályám során „kicsiben” volt módom belekóstolni a jogalkotás folyamatába. Tapasztalhattam a leírt vagy épp törvényes volt, ezért az üggyel kapcsolatban - meggyőződésemmel ellenkező - iránymutatásokat részükre nem adok. Döntésem konzekvenciáit - tisztségemet illetően - kívánságának megfelelően, természetesen hajlandó vagyok levonni.” Vagy: az 1985-ös választásokat megelőzően az egyik volt megyei vezető közölte velem: hogy „A város érdekében meg kell adni X. elvtársnak azt a lehetőséget, hogy ő határozza meg, ki legyen a tanácselnök.” (így!) A hatalmi elvek megsértésének az „állásvesztésen” túl, más erkölcsi következményei is voltak. A „kiátkozás” aktusa révén az önjogon erőtlen, mások hatalmába kapaszkodó karrieristák veszélytelenül gázolhattak a kegyvesztettek becsületébe. Többen, akkor megkérdezték tőlem, hogy miért nem léptem ki a pártból. Erre ma azt tudom felelni, hogy ha a megfélemlített és félreállított pártellenzék minden egyes tagja ellentmondás nélkül távozik, akkor nehezen lett volna elképzelhető a békés politikai átmenet. Tapasztalataim alapján az én programom középpontjában a tisztességre és az alkotó társadalmi teljesítményekre késztető modell kialakítása áll. Elítélek minden olyan kinyilatkoztatást, ami a gyűlölködés a le nem írt vessző jelentőségét, „zsebre menő” következményeit a pongyola fogalmazásnak. Mindezek után le merem írni: a törvényhozás is szakma, hivatás! Miért fogadtam el hát az Agrárszövetség támogatását?- Mert a való élet ismerete és megismertetésének igénye húzódik meg elképzeléseiben,- mert a kellő felelősségérzet mutatkozik célkitűzései mögött,- mert szakszerűséggel indul harcba a demagógia ellen,- mert nem vállalkozik megalapozatlan értékelésekre,- mert nem tartja magát kizárólagosnak,- mert nyitott a haladó törekvések iránt,- mert megnyilvánulásaiban mérsék- letes és etikus,- mert megfelelő mozgásteret biztosít az általa támogatott képviselőjelölteknek. Jelmondatomul a következőket választottam: „Önzetlenül a közjóért!” Felajánlom tehát szaktudásomat, élettapasztalatomat, tenni akarásomat. A döntés az Önök kezében van! « Az Agrárszövetség jelöltje: DR. KUTAS PÉTER jogtanácsos szítására ösztönöz, ugyanis a régi tagadásánál megrekedő politika elégtelen, ha adósak maradunk az új megalkotásával. Társadalmunk önfejlődésének erkölcsi, gazdasági kereteit kell szakszerűen meghatároznunk, nem pedig az agresszív adminisztratív szabályokat-más aláírásokkal - újakra cserélnünk. Nincsenek politikai, gazdasági csodaszerek és azonnal ható gyógymódok. A sokat hangoztatott és kívánt tulajdonreform sem ér sokat, ha a politikai csatározások hevében összeomlik a nemzetgazdaság. Mindezek miatt én rendhagyó módon nem azt kérem Önöktől, hogy rám szavazzanak, hanem azt, hogy ne juttassanak politikai hatalomhoz arra érdemteleneket Ne támogassák azokat akik a sűrű köpönyegforgatás miatt már meztelenül állnak Önök előtt, azokat az újdonsült hívőket, akik még tegnap harcos ateisták voltak, azokat, akik pártállásukat a napi széljárásnak megfelelően változtatják. Ne támogassák azokat, akik kettős életet élnek, külön élve a szavak és a tettek világát Azokra szavazzanak, akikre - egy arab mondás szerint - vizestömlőjüket rábíznák a veszélyes sivatagi utakon is. DR.DALLOS TIBOR A Magyar Néppárt megbízik Tolna megyében Nem játék ez, magyar! A nagy felelősség most nem a pártoké, hanem a választóké... Valami nagy-nagy félreértés lengi be a választási készülődést. Túl sokan képzelik a viaskodó pártokat cirkuszi porondra s magukat a páholyba köréjük, eszükbe sem igen jut, hogy ennek a viadalnak a próbatétele, a kockázata az övék! Jogot nyertek a szabad választásra, s élnek vele vagy sem, végképp elveszítik azt a jogukat, hogy vádolhassanak, panaszkodhassanak, mutogathassanak a politikára, a kormányra, az uralkodó pártra, minthogy ezek után mindennek -jónak, rossznak - ök, a választók lesznek az okai és felelősei. Méghozzá megsokszorozza ezt a felelősséget eme ritka pillanata a történelemnek, amikor ennyire befejeződhet minden, s minden ennyire elölről kezdhető. Talán fél évszázadra, talán egy évszázadra eldől az ország sorsa - unokáink áldása vagy szidalma kíséri majd mai tetteinket. Vajon a baljós előjeleknek lesz igazuk? Ezt a csudálatos történelmi lehetőséget is el fogjuk játszani? A sunyító, kapzsi közönnyel, a gyáva lapitással, azzal, hogy igen sokan a kisujjukat sem mozdítanák, amikor a felelősséget jövőjükért - gyerekeik, unokáik jövőjéért - magukra veszik? A pártvezetésekben, állampolgári közösségekben fel-feltörő kételyeket a „magyar néppártosok” Tolna megyében könnyen legyűrik. Hiszen e tájon hagyományai vannak a népi bölcsesség felül- kerekedésének. A Magyar Néppárt Tolna megyében ezért hiszi meggyőződéssel, hogy megyénk népe nem „játszik csak” a választással, és tudni fogja, hogy a jövő felelőssége nem a pártoké, hanem maguké a választóké. Bízhatunk benne, hogy szűkebb hazánk polgárai minél teljesebb számban ott lesznek az urnák előtt, s nem azért, hogy a véletlen eszközei legyenek, hanem nagyon is tudatos elhatározással. Véleményünket erősítse meg Ön is: a pártok szavazólapján az utolsó (12.) helyet jelölje! A szavazólapon ez a hely a Magyar Néppárté. Az Ön megbecsülésében ugye az első? (MNP) Dr. Dallos Tibor; független jelölt, 2. számú választókerület, Paks Donbassz, 1026-os láger Nagymányoktól kétezer kilométerre (II.) Az élve hazatérés sokkal nagyobb ajándéka volt az irracionális fordulatok miatt olykor elviselhetetlen első békeéveknek, mint amekkorának azt a mai olvasó elképzelni tudja. Közel kétszázan voltak nagymányokiak az elhurcoltak, háborús bűnösöknek címkézettek csoportjában és a Szovjetunióból csak a halálhíre jött haza 54 nőnek és férfinak. Nem valószínű, hogy odakint virágot tesz időnként valaki a sírjukra. De a szerencsésen megtértek közül is kevesen élnek még. Tífusz, vérhas, malária, sárgaság tizedelt odakint. Idehaza pedig a megfelelő kezelés hiányában „gyógyult” betegségek testi-lelki károkat egyaránt hordozó következményei. Valóban, kevesen élhették meg azt az átlagéletkort, aminek növekedtét úgy meg- csodáltattuk a világgal. Azt mondják, ne firtassuk, ma hányán élnek még, gondoljunk inkább azokra, akiknek a nevét 1956 óta a templomuk egyik belső falán elhelyezett emléktábla őrzi. A Magyarországtól körülbelül 2000 kilométerre fekvő Donbassz - Donyec- medence - 1026-os lágerének első halottja a megérkezést követő negyedik napon 1945. február 7-én Herbert József volt. Eltemették február 9-én, ami azért is emlékezetes, mert az egy hónapos, vagonban megjárt odüsszea végén ekkor volt a fürdés, fertőtlenítés. Utoljára - öt- vennegyedikként -, Wagler Pál hunyt el. Azzal töri meg a ránktelepedő nehéz csöndet az ősz hajú asszony, hogy nem foglalkozni az itthon meghurcoltak kálváriajárásával lehet, de elfelejteni soha. 1945 márciusában kezdődött és éppen Lengyelben a kitelepítésre szántak szelektálása. Előbb csak más falvakba kényszerítették költözni a svábok gyűjtőnéven emlegetett németeket, aztán betetőzte ezt az akciót az NDK-ba, az NSZK- ba történő kitelepítés. Utóbbiak közül igen sokan ugyanúgy hazajöttek Nagy- mányokra, ahogy a Kismórágyra, vagy máshova költöztetettek. Semmijük se volt pedig már itt, csak a hűségük, ragaszkodásuk és legendás szorgalmuk. Baloghné:- Amikor aput elvitték, szüleim még fiatal házasok voltak. Mesélték, hogy anyai nagyapám egy hét alatt többször is utána ment Bonyhádra a lányának, mert az úgy gondolta, hogy egy fiatalasszonynak a férje mellett van a helye. Visszatartották. Én, meg a leánytestvérem nem éltünk még akkor és csaknem felnőttek voltunk már, amikor először megszólalt, szigorúan csak magunk között, a családi krónika. Jó, hogy így történt, vagy nem jó? Fölösleges feszegetni, mert íme már lassan beszélnek erről az öregek és még kinevetni is képesek magukat, amikor azt idézik, hogy ők beugrottak. Az első napokban, de még hetekben is, amikor már keringeni kezdtek a vérfagyasztó hírek, elhitték, hogy tényleg csak ide mennek a Bácskába egy hétre, esetleg kettőre letörni a kukoricát. A világon sincs talán olyan kettős kötésű, bányát és földet is művelő sváb ember, aki nem mozdul meg a föld parancsára. „Amit vetettél, műveltél, takarítsd be!” Nem külső diktátum ez, belső kényszer. A községházán tudták meg, hogy közmunkára kell menni felbatyuzva elegendő élelemmel, meleg ruhával, pokrócokkal. Azok a fázósabbak jártak jól, akik a pokrócok mellett dunyhát is gyömöszöltek a zsákokba, kötöttek takarókba. Nagy áldás lett az és nemcsak a megszokottnál jóval nagyobb megpróbáltatást jelentő orosz télben, hanem mára Donyecme- dence felé tartó egy hónapos úton is. Milyen volt ez az utazás? Nem elég kifejező az, hogy gyötrelmes. Gyalogmenettel kezdődött Bátaszéken át Bajáig. Ekkor már föl-fölröppentek olyan hírek, hogy nem a bácskai kukoricaföldeken van a végállomás, hanem Szibériában... Szökni? Inkább a fiúk, mintsem a férfiak latolgatták ezt a kalandos lehetőséget, hiába csillapították őket a megfontoltabbak, idősebbek. Azonban már Bony- hád és Bátaszék között tudtukra adták, hogy szökési terveket kovácsolni veszedelmes dolog. A nacsalnyikok fülébe minden eljutott és időben elhangzott a fenyegetés, hogy ne próbálkozzanak, mert az otthonmaradottak láthatják a kárát. Akár falhoz is állíthatják őket. A növekvő keserűség később azért megtermetté a hősi elszánást. Donbasszból indultak el hazafelé toronyiránt néhányan. Hát persze, hogy elcsípték őket és az volt a legkevesebb, hogy szörnyű nagy verést kaptak és más büntetéseket. De most még idehaza vagyunk... (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA A hazatérők utolsó csoportja. Közülük már csak tízen élnek.
