Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-11 / 60. szám

1990. március 11. IvTÉPÜJSÁG 5 Különböző üzletek, eltérő árak? Ilyen vagy tartalmában ehhez hasonló kérdésekkel keresett meg bennünket több olvasónk. Azt kérdezték, miként lehetsé­ges az, hogy ugyanazt az árucikket egyik üzletben magasabb, a másikban alacsonyabb áron forgalmazzák. Ahol drágábban lehet vásárolni ott tisztességtelen árat alkal­maznak? Ennek a gyanúja annál inkább felmerül, mivel sok esetben az árat; nincsenek feltüntetve, csak a pénztárnál derül ki a turpisság. Megpróbáltunk utánajárni az igazságnak, ezért megkerestük Mátyás Tibort, a megyei tanács kereskedelmi és piacfelügyelő­ség vezetőjét. Megkérdeztük, hogy mikor tisztességtelen az ár. A tisztességtelen árról szóló minisztertanácsi rendelet (42/ 1987. (X. 13.) MI sz. rendelet) a tisztességtelen gazdasági tevé­kenység tilalmát szabályozó törvény felhatalmazásán alapul, és a tisztességtelen áralkalmazás eseteit határozza meg. A fenti jogszabály változtatott azon a korábbi szemléleten, amely főleg a haszon nagyságától függően ítélte meg a tevé­kenység tisztességét, és kevésbé az ártól, a piaci viszonyoktól, az értékesítés Körülményeitől. E szemlélet összhangban van azokkal a gazdasági törekvésekkel, amelyek a gazdasági ver­seny szélesítésére, színvonalasabb kínálatára ösztönöznek, kedvezőbb piád pozíciókat tesznek lehetővé. A tisztességtelen ár fogalmának szabályozása ugyanakkor elejét veszi, de leg­alábbis korlátozza a termékek árában a rossz munka, az indo­kolatlan költségráfordítás érvényesítését. Szabad árforma esetén mikor tisztességtelen az ár? Tisztességtelen az ár, ha;- olyan ráfordítások megtérülését is biztosítja, amelynek az árban való érvényesítését külön jogszabály tiltja (pl. selejt, fize­tett kötbér stb.);- alapos indok nélkül - a választékot szűkítve - a fogyasztók által keresett alacsonyabb áron forgalomban lévő termék he­lyett ugyanolyan használati értéket képviselő terméket maga­sabb áron hoznak forgalomba;- gyengébb minőségű, felszereltségü, vagy csomagolási ter­méket változatlan, magasabb vagy nem arányosan csökkentett áron hoznak forgalomba;- szükségtelen közvetítői dijat tartalmaz, vagy az árunak in­dokolatlanul magas beszerzési árából ered;- a költségek (beszerzési árak) tartós emelkedését vagy a termék külső piacokon történő felértékelődését az árban rend­szeresen érvényesítik, azok csökkentését, illetve leértékelődé­sét pedig nem. Az árkialakításban az eddiginél jobban ki kell fejeződnie a ter­mékek minőségi különbségeinek. Ennek megítélésénél körül­tekintő átvételi munka mellett jobban szem előtt kell tartani a mi­nőségvizsgáló intézet (igy elsősorban a Kermi) értékeléseit és a fogyasztói jelzéseket. Úgyszintén szem előtt kell tartani a termék minőségének idő­beni változásait is, s az esetleges romlásnak az árak csökkené­sében is ki kell fejeződnie, szükség esetén a beszerzési árvál­toztatására törekedve. Az eladási árak kialakulásánál az adott földrajzi területen (város, község, esetleg megye) érvényesülő árakhoz célszerű arányosítani, a helyi adottságok illetve sajátosságok figyelembe vételével, amely azt is jelentheti, hogy egy adott településen kü­lönböző üzletekben, azok szolgáltatási színvonalától függően eltérő árak is lehetnek, de az árarányokat ez esetben is be kell tartani. Mindezek persze csak piaci viszonyok közepette érvé­nyesülnek automatikusan. Amíg a piac nem képes megfelelően hatni, addig az ellenőrző szervek kötelessége a törvényben fog­lalt előírások betartásának ellenőrzése és a tisztességtelen ár érvényesítésének megakadályozása. Mi a helyzet az árak feltüntetésével? A belkereskedelmi törvény összhangban a Minisztertanács rendeletével előírja, hogy a fogyasztói árat jól látható módon;- a fogyasztói forgalomba kerülő terméken (csomagoláson) vagy !- a fogyasztói árakat tartalmazó árjegyzékeknek, vagy egyéb ármegjelölésnek az elárusítóhelyiségben történő kifüggeszté­sével vagy- a kirakatokban elhelyezett terméken alkalmas módon fel kell tüntetni. Az árak egyértelmű, pontos feltüntetése az 1990. január 8-i árváltoztatások miatt jelentőségében megnőtt követelmény, mert ez időtől igen sok termék ára megváltozott, és hosszabb időbe telik, amíg ezek és az új árarányok közismertté válnak. Ar­ról nem is beszélve, hogy az ártájékoztatás elsősorban üzleti ér­dek, hiszen megkönnyíti a vásárlást és nagyban növeli a vevő bizalmát a kereskedő iránt. G. Sikeresen vizsgáztak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A nagykónyi kertbarátkör 80 órás tan­folyamon készítette fel tagjait a feltételes forgalmú növényvédő szerek vásárlásá­ra. Az előadásokon helybeli és megyei előadók ismertették meg a hallgatóság­gal a legmodernebb növényvédelmi esz­közöket, a különféle hatóanyagú vegy­szereket. A jó felkészítés eredményeként március 2-án 54-en tettek sikeres vizs­gát. Köszönet a szervezőknek, elismerés a vizsgázóknak. A vegyszerek tudatos alkalmazása elősegíti a jobb terméseredmények el­érését, s nem károsítja a természetet. HEGEDŰS KÁROLYNÉ Buszváró és vandalizmus (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1990. január 8-án közölték a szakályi buszváró fényképét, azzal a cím­mel, hogy Egyformák vagyunk? gondolkodtam azon, hogy érdemes-e tollat fogni, de úgy érzem, érdemes pár gondolatot hozzáfűzni. Maga az alkotás szép, nekem is, és másoknak is tetszik. Csak nem tudom, kik döntöttek arról, hogy ezt a két pádból álló ülőkét buszvárónak minősítsék. Mi, akik mindennap utazunk, nem tartjuk ennek. Gondolom, olyan ember volt, aki életében nem utazott, nem várt buszra esőben, hó­ban, szélben. Ez mindenhova jó lenne, csak buszvárónak nem, ennek az árán lehetett volna olyant készíteni, ami védelmet nyújt a várakozóknak. Még valamit azért meg kell említeni, mégpedig azt, hogy a másik, vele szemben levő buszvárót is tönkretették. Valamikor az fűthető helyiség volt, de a nagyon erős ifjú állampolgárok összetörték az üvegfalat, s ki kellett venni. Sajnos, a munkakörömnél fogva egyre több vandál pusztítást látok, az pedig már sok mindennel összefügg; politikával, gazdasági helyzettel, közbiztonsággal és még lehetne sorolni tovább. VARGA JÁNOS STOP Járművezetőink szinte mindegyikének nagy hibája, hogy a közlekedési szabá­lyok elsajátítását csupán a sikeres vizs­ga, a vezetői engedély megszerzése ér­dekében tartja fontosnak. Jogosítványa birtokában aztán jogaival akkor is él, ha ismeretei már teljesen elavultak. A közelmúltban próbaképpen hivatá­sos gépjárművezetőkkel tizenéves gye­rekek számára készült egyszerű, csupán gyalogosokra és kerékpárosokra vonat­kozó szabályokat tartalmazó tesztlapo­kat töltettünk ki, és a húsz „vizsgázó” kö­zül senki nem akadt, aki a kérdések ■mindegyikére elfogadható választ adott volna. Pl. a gépjárművezetőknek csak el­enyésző hányada tud arról, hogy a közle­kedési szabályokat 1988-ban is módosí­tották. Azt még kevesebben tudják, hogy a módosítás szerint „járművel az úttesten - az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehet­séges mértékben jobbra tartva kell köz­lekedni..." Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a járművek zöme - a legjobb út- és látási viszonyok mellett is - az úttest kő­Ismereteink „karbantartásáról” zepén a terelővonal mellett (újabban a terelővonalat „meglovagolva”) halad. Még akkor sem hajlandó jobbra húzódni, ha lakott területen kívül indokolatlanul 60 km/óra sebességgel ballag és valaki előzni szeretné. Nem gondol arra sem, hogy a szemben haladóknak mennyire veszélyes úgy elmenni egymás mellett, hogy a visszapillantó tükreiket csaknem letépik. Sokan úgy vélik, hogy a haladási irányuk szerinti jobb oldalon az út teljes terjedelmében az övék. Pedig a rendelet már régen mást mond, de a saját ér­deküknek is mást kellene mondatnia ve­lük. Vagy pl. többen azt sem tudják, hogy a menetirányát változtató jármű vezetője az irányt nem változtató járműnek elsőbb­séget köteles adni. Ez a rendelkezés ko­rábban csak az egyenesen haladók ve­szélyeztetését tiltotta. A különbség - fel­színesen tekintve - jelentéktelennek lát­szik, pedig annak tartalma lényeges. Amíg ugyanis korábban ilyenkor csupán baleset bekövetkezése lehetőségének előidézése volt tiltva, a módosítás óta az irányt változtató már akkor is szabályt szeg, ha az egyenesen haladót tovább­haladásában akadályozza, vagy zavarja. A sok megváltozott szabály közül most csak kettőt említettünk, amit a járműve­zetők nem ismernek, vagy nem tartanak meg, de bárki mondhatna többet is. Úgy gondoljuk azonban, hogy ez a két példa is alátámasztja az ismeretek felújításá­nak szükségességét. PIÁCSEK GYÖRGY Az alapítványra vonatkozó jogi rendelkezések A Polgári Törvénykönyvünk VI. fejezete az 1987. évi 11. számú törvényi rendelet­tel „Az alapítvány” címmel egészült ki és e rendelkezéseket az 1990. évi I. törvény részben módosította 1990. február 1-i hatállyal. Ennek megfelelően a Ptk. 74/ A-74/F. §-ok rendelkezéseink ismerteté­sével szeretnénk elősegíteni a jogsza­bály helyes értelmezését és az alapítvá­nyok létesítését, működését. Alapítványt alapító okiratban lehet lét­rehozni, tartós közérdekű célra, magán- személyek és jogi személyek közremű­ködésével. Az alapító okirat érvényessé­géhez annak nyilvántartásba vétele szükséges, az alapítvány székhelye sze­rint illetékes megyei bíróságnál és a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az alapító terjesztheti elő. Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, a céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját, valamint székhelyét. (Pontos cím.) Lehet rendelkezni arról is, hogy az alapítvány­hoz van-e és milyen módon lehetőség csatlakozásra. Az alapító kijelölheti az okiratban a kezelő szervet, vagy ilyen célra külön szervezetet hozhat létre, amely egyben az alapítvány képviselője. Az alapító visszavonhatja a kezelő szerv­re vonatkozó kijelölését és más szervet je­lölhet ki, ha a kezelő szerv tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti. Ha az ala­pító meghalt illetve megszűnt akkor ez a jogosultság a bíróságot illeti meg. Amennyiben az alapítvány létrehozása végrendeletben történt erről a bíróságot értesíteni kell; ezt az alapítványt közérdekű meghagyásnak (Ptk. 642. §) kell tekinteni, amennyiben létrehozása nem felel meg a törvényben meghatározott feltételeknek Megszűnik az alapítvány, ha a cél megvalósult, az idő eltelt a feltétel bekö­vetkezett vagy azt a bíróság megszüntet­te. A bíróság az ügyész keresete alapján akkor szünteti meg az alapítványt, ha céljának megvalósítása lehetetlenné vált, illetőleg a jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kellene tagadni. Akkor is megszünteti az alapítványt, ha a kezelő szerv tevékenységével veszélyezteti az alapítvány célját és az alapító - felhívás ellenére - a kijelölést nem vonja vissza és kezelőként más szervet nem jelöl ki. A megszűnt alapítvány vagyonát - az alapí­tó okirat eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány tá­mogatására köteles fordítani. Az alapítvány működése felett a törvé­nyességi felügyeletet az ügyészség gya­korolja. Ha a törvényesség másként nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz for­dulhat A bíróság határidő tűzésével kö­telezi az alapítvány kezelőjét a jogsza­bálynak megfelelő működés helyreállítá­sára. A határidő eredménytelensége kö­vetkeztében az alapítványt megszünteti. 1990. február 1. napjától az alapító ok­irat beterjesztése mellett kell kérni a bíró­sági nyilvántartásba vételt niert csak ennek megtörténtével nyeri el az alapít­vány a jogi személyiségét. Az állami fel­ügyelő szerv jóváhagyásával már műkö­dő alapítványok 1990. december 31-ig kérhetik a bírósági nyilvántartásba vételt A kérelemhez csatolni kell az alapító okiratot és az állami felügyelő szerv határozatát is. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogyha az alapítványt külföldön lakó személy hozza létre, akkor nyilvántartásba vételhez biz­tosítani kell a Pénzintézeti Központ devi­zahatósági engedélyét is. Az 1988. évi XX. törvénnyel módosított 1986. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint az alapítványt személyes illetékmentesség illeti meg, ha a (2) be­kezdés értelmében, ha a vagyonszer­zést, illetőleg az eljárás megindítását megelőző naptári évben folytatott tevé­kenységből származó jövedelme nem esett vállalkozási nyereségadó alá. A 80/1988. (XII. 30.) PM sz. rendelettel ki­egészített 9/1986. (IV. 11.) PM sz. rende­let 1/A. §-a értelmében az alapítvány be­jegyzését kérő írásban köteles nyilatkoz­ni, hogy vállalkozási nyereségadó fizeté­sére nem volt köteles. Az előzőek szerinti kérelmek postán vagy személyesen szerdán 8-16 óra kö­zött a többi munkanapokon pedig 9-11 óra között nyújthatók be a bírósághoz. (Tolna Megyei Bíróság Szekszárd, 7101 Dózsa György u. 2. II. emelet 209., Pf.: 92.) dr. nyíró Géza megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos Tengelici látogatás: Kiss Istvánnál - távollétében Nem a legudvariasabb dolog, ha az ember akkor járja végig valakinek a portáját (pontosabban annak pad­lását), amikor a vendéglátó nincs ott­hon. Még akkor se az, ha a látogatót két borjúnyi kuvasz - feltehetőleg csak nappal - pásztorkutyákhoz illő kedvességgel fogadja és valóban nem igyekszik darabokra tépni, pe­dig ezt duettben alighanem megte­hetnék. Úgy hozta a sors, hogy amikor elő­ször láttuk negyedszázaddal koráb­ban az egykori tengelici Be- nyovszky-kastély - tulajdonképpen csak rangosabb kúria - se egykori mivoltára, se mai formájára nem em­lékeztetett. Azóta Kiss István, korunk egyik legjelentősebb magyar szobrásza, kibérelte és a tetőtérben olyan kiál­lítótermet rendezett be saját munkái­ból, vagy azok makettjeiből, hogy ezek láttán nagyon bajos megérteni, miért nem iktatják ennek megte­kintését idegenforgalmi vállalataink (van legalább fél tucat, ha nem több) menetrend szerinti programjaik­ba., Azt, hogy a látogatót a kerten a Hajdútánc makettje fogadja-e, avagy odafenn Vak Bottyán csodás lovas­szobra kicsiben, sőt netán a szek­szárdi emlékmű (ami itt és ilyen mé­retben mutatós) teljesen* mindegy. Az Ős-Duna, az Ister szobor allegó­riája e sorok írójának különösen be­vette a szívét. A művész apjának síremlékterve láttán pedig akár sírni is kedve tá­madt volna, ha ez lenne a látogató dolga. Ha látogatók sokkal többen.lenné- nek, ha prospektust, szórólapot, bár adná az ég, hogy akár csak kicsinyí­tett másolatokat a helyszínen kapni lehetne... Mindez azonban már mesz- sze túl van az amúgy is nehezen kör­vonalazható újságírói munkakör ha­tárain... ORDAS IVÁN Fényképezte: Kispál Mária Hajdútánc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents