Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-09 / 58. szám

1990. március 9. ^ÍÉPÜJSÁG3 ... halat, s vadat...? lőtt Kárpátia Kft-nek megéri Bicskéről és Tatáról(!) halat fuvaroznia Németkérre és a saját halastóval is rendelkező Tengelic- re. A Kárpátia Kft. a megyei vendéglátó­ipari vállalat egyik utódja, akár a Kispipa Kft. Az újságíró esendőségére vall, hogy idáig a létezéséről se tudott. A Tengelicen vett bicskei ponty min­denesetre jó volt. Fényképezte: O. I. Utcasarki halmérés autóból Tengelic közepén Mi jófalat és kétségtelennül szem, száj­nak ingere. Vadról az alábbiakban szó se lesz és halról is csak véletlenül. Amikor alulirt fiatal volt, a „vállalkozó” titulus a legtermészetesebbek közé tartozott. Volt kis- és nagyvállalkozó, ki-ki a maga mód­ján, anyagi, szellemi és főleg üzleti ké­pességei szerint. Bár ez utóbbi kettő akkor is összefüggött. „Vállalkozók Párt­ja” mindenesetre nem létezett és mert ma van, ezt akár örvendetes fejlődésként is fel lehet(ne) fogni. Tény, hogy vállalkozásokról sokszor és sokat beszélünk. Aztán az ember vé­letlenül elvetődik Tengelicre és a falu kö­zepén szinte percenként látja jönni mind­azokat, akiket a vállalkozás érdekel. Ne­tán az, hogy az ez ideig nem sűrűn hal­Építőanyag-ipari kilátások Terjednek az ágazati vállalkozások Az épitőanyag-ipar helyzetéről és az építőanyag-ellátás feladatairól nyilatko­zott Szűcs Endre ipari miniszterhelyettes az MTI munkatársának. A tavalyi eredményekről szólva el­mondta: a korábbi évek dinamikus növe­kedése után 1989-ben - a lakossági ke­reslet visszaesése és a vállalati beruhá­zási pénzeszközök beszűkülése miatt - az építőanyagok iránt csökkent az igény. A termelés az első negyedévben még 1,2 százalékkal meghaladta az előző évit, a félév végén azonban már 1,9 százalékkal kevesebb volt annál. A legnagyobb visz- szaesés az év vége felé következett be, amikor is a vállalatok 11,2 százalékkal termeltek kevesebbet, mint egy évvel ko­rábban. Az ágazaton belül - az üvegipart kivéve - valamennyi szakágazat termelé­se visszaesett. Ehhez az is hozzájárult, hogy a hosszú lejáratú építési kölcsönök feltételei drasztikusan megváltoztak. Az igy kialakult kínálati piachoz alkal­mazkodva a gyártók fő feladatuknak a minőség javítását és a piaci igényekhez igazodó termékválaszték kialakítását te­kintették. Ezeket a törekvéseket jelentő­sen segítette, hogy a vállalatok egy része élt a társasági és az átalakulási törvény adta lehetőségekkel. A külföldi tőke rész­vételével megalakult társaságok vagyo­na az év végén már meghaladta az 5,5 milliárd forintot ebben az ágazatban. Az idei helyzetről a miniszterhelyettes közölte: 1990-ben az építöanyag-kinálat a termékek többségénél előreláthatóan egész évben kiegyensúlyozott lesz; a meglévő építőanyag-ipari kapacitások a jelenleginél nagyobb termelésre is lehe­tőséget adnak. Ezek a vállalatok most a hitelfeltételek szigorodása miatt a keres­let további mérséklődésével számolnak. Ugyanakkor az infláció miatt olyan épí­tőanyag-vásárlások is várhatók, amelyek célja kifejezetten csak az értékmegőrzés. Az építőanyag-kínálatot tovább javít­hatja az importliberalizálás - folytatta Szűcs Endre. A kerámia burkolóanyagok mellett az idén a liberalizált termékek körébe kerültek különféle üvegipari ter­mékek és szigetelőanyagok kis. Árube­mutatók rendezésével, műszaki tanács­adással, reklám-propaganda tevékeny­séggel tovább bővül majd a szolgáltatá­sok köre. Ma már nem ritka a termelő és a kereskedelmi vállalat közös értékesítési tevékenysége sem, hiszen közös céljuk, hogy „vevőközeibe" kerüljenek és így erősítsék a piaci feltételek érvényesülé­sét. A fontosabb építőanyagok közül a miniszterhelyettes szerint falazóanya­gokból az igények idén kielégíthetők. Ke­resletnövekedés különösen a hőtakaré­kos, égetett falazóanyagok iránt tapasz­talható. Ezért a téglaipar a termelési struktúráját úgy fejleszti, hogy a fokozott hőszigetelési követelményeknek megfe­lelő cikkek folyamatosan az épitők ren­delkezésére álljanak. A tetőfedő anyagok ellátási helyzetén- az elmúlt két évben végrehajtott békés­csabai és csornai gyári rekonstrukciók- javítottak ugyan, de a piacon továbbra is meglehetősen élénk a kereslet a jó mi­nőségű és viszonylag olcsó, égetett tető­cserép iránt. A további fejlesztésekhez a többletforrást azonban már csak a külföl­di tőke bevonása biztosíthatja. A cement- és mésztermék-ellátásban a rubelelszámolású cementimport lehe­tőségének beszűkülése még nem okoz feszültséget, mivel a hazai ipar jelentős többletgyártásra képes. A hazai mészter- melést - árucsere keretében - jugoszláv import egészíti ki. Figyelemre méltó, hogy a cementipar nagy erőfeszítéseket tesz a környezeti ártalmak csökkentésére, és újabban kész szerepet vállalni a veszé­lyes hulladék megsemmisítésében is. Síküvegből - a magyar-amerikai float- üveggyár építési munkálataival össze­függésben - a Pannonglas Rt. orosházi üveggyár termelőegységének május vé­gi kényszerű leállása miatt, a belföldi árualap ez időre jelentősen visszaesik. A gyártók és kereskedők most mintegy 5-6 millió négyzetméter húzott síküveg rubel-, illetve dollárelszámolású import beszerzéséről tárgyalnak. A hiány áthi­dalását a síküvegimport liberalizálása is segíti majd. A kerámia burkolóanyagok megfelelő kínálatát a felfutó termelés, valamint a bő­vülő importlehetőségek biztosítják. A kül­földi tapasztalatokra építő korszerűsítések az egyszer égetett kerámia burkolótermé­kek elterjesztését célozzák. A fából készült ajtók és ablakok körében már ma is értéke­sítési nehézségekkel küzdenek, ami várha­tóan tovább növekszik. Ennek oka a fenyő'-, fűrészáru alapanyagok áremelései. Ösz- szességében elmondható - mondotta a miniszterhelyettes -, hogy az importlibera­lizáció, és a mind nagyobb számban jelent­kező hazai termelők közötti verseny, végső soron a felhasználók érdekeit szolgálják, és korszerű termékek fejlesztésével - vég­ső soron a felhasználó építőanyag-keres­letének minőségileg is jobb és rugalma­sabb kielégítését szolgálja. Nyereséges - 9 millió forint hasznot hozó - évet zárt az egy évvel ezelőtt létrejött magyar-amerikai vegyes vállalat, a Schwinn-Csepel Kft. A Schwinn-Csepel működésének első évében 200 ezer kerékpárt készített, mintegy húsz típusból, illetve azok 50-60 változatából. MTI-fotó „Pofon a tanári önállóságnak” Huzavona az érettségi körül (Folytatás az 1. oldalról.) Pár héttel ezelőtt egyik vidéki középis­kolánk diákjai mégis tiltakozásuknak ad­tak hangot, sérelmezték, hogy a Művelő­dési Minisztérium központilag meghatá­rozott tételsort küldött az iskoláknak, rá­adásul ilyen rövid idővel a vizsgák előtt.- Mi a helyzet most, hogyan, miből ké­szíti fel tanítványait? - érdeklődtünk Kretz Istvántól, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola történe­lemtanárától.- Könnyebbet kérdezzen. A legutóbbi , hivatalos verzió az, hogy a kötelezően kiadandó 45 kérdésből álló tételsort kb. két hete, éppen a tiltakozások hatására a minisztérium visszavonta. De hát ez szin­te nem is meglepő, miért pont az oktatás­ban ne lenne káosz, fejetlenség, mikor az egész társadalomban az van most? Azt, hogy meghatározták mit kérdezzünk a vizsgán, felháborítónak tartom, nagy po­fon ez a tanári önállóságnak. Eddig a té­telsort magam állíthattam össze aszerint, hogy mit tanítottam meg. Most csak annyi jogom maradt, hogy a „B” tételt - amire kb. két perc jut - én szabhatom meg. Egyébként pedig teljesen aránytalan tu­dásmennyiséget követelnek majd az egyes tételek. Van, amelyik több évszá­zadot átölel, a másik csak egy egészen rövid időszakot. Itt van például a „Gazda­sági és társadalmi változások Nyugat- Európában a X-XV. században” című, szemben Zsigmond korával, ami mind­össze egy óra anyaga. Hogy lehet mind­egyikről egyformán tíz percig beszélni? Ráadásul a tételek a gimnáziumi tan­anyagra épülnek, pedig a szakközépis­kolai és a dolgozók iskolájában haszná­latos könyvek ennél jóval rövidebben, szinte összecsapottan tárgyalnak egy- egy korszakot. Az jó, hogy nagyobb súly- lyal szerepel a kérdések között nemzeti történelmünk, hiszen identitástudatunk kialakításában elég nagy hiányosságok voltak, s az is, hogy valamiféle nemzeti alaptanterv alkalmazását tervezik. De most vetessem meg a diákjaimmal a gi­mis könyveket és kezdjék elölről a tanu­lást? Ezért úgy döntöttem, ezeket a téte­leket vesszük át, ezt fogom számon kérni.- A 45 tétel közül 35 kötelező szakkö­zépiskolában. Hogyan választja ki eze­ket?- A gyerekekkel együtt, megbeszélem velük. Egész biztos, hogy kihagyjuk Kö­zép-Kelet Európát a 20-as 30-as évek­ben, hiszen ez nincs is benne a könyv­ben. Nem foglalkozunk a Szovjetunió tör­ténetével, a proletárdiktatúrával sem.- Hazánk történelmének taglalása is véget ér 1945-nél...- Úgy van, a második világháború be­fejeztével lezárul az anyag.- Napról napra változik a múltunk...- Legalábbis a megítélése. Lehet, hogy a választások után kiderül: április negye­diké mégis felszabadulás volt? Ezt az időszakot tehát nem is feszegeti a tan­terv.- így viszont mi lesz a továbbtanulók­kal?- Ez komoly gond, a felsőoktatás egyáltalán nincs erre tekintettél, s a felvé­telin bizony rákérdeznek a dolgokra. Most mindenesetre szép sorjában átvesz- szük a tételeket. Sajnos, csak a negyed­énél tartunk, egész biztos, hogy nem érünk a végére. Ami marad, azt az írásbe­li és a szóbeli között önállóan kell majd kidolgozniuk a gyerekeknek.- Lesz rá idejük?- Nehezen. Hiszen a történelem mellett ott van még a többi érettségi tantárgy. Magyarból például csak az írásbelire 120 tételt kell megtanulni. Ezenkívül - mondjuk a mi diákjaink - készüljenek fel a négy meg ötórás könyvvitel-, illetve pénzügydolgozatra. De nincs más vá­lasztásuk. Ezért még egyszer mondom, ezt a módszert nem tartom tisztességes dolognak velük szemben. Hiszen egy si­kertelen érettségi keresztülhúzhatja egy fiatal minden további tervét. Most, amikor még jó bizonyítvánnyal a kézben is nehéz elhelyezkedni.- cser ­Magyarságkutató utazások Rossz hangulatú mindennapjaink során szaporodnak a rossz vélemények és ezek jelentős része, sajnos, nem is indokolatlan. Igaz, hogy feszültség vibrál a levegőben: - épp elegen serkentik. Igaz, hogy az emberek elsősorban a pénz után futnak, mert nincs a zsebükben elég. Az is igaz, hogy a jobb olvasmá­nyok, a színvonalas szórakozás, a művelődés iránti igény csökken és szemtanúi vagyunk egy olyan össznépi eldurvulásnak,"melyhez hasonlóra csak az időseb­bek emlékeznek, a II. világháborút követő vetkőztetések korából. Ugyanakkor azonban szerencsére mindennek az ellenkezője is tapasztalható, csak észre kell venni. Amióta néhai barátomat, Rockenbauer Pált két és fél millió lépésre rúgó tú­ráinak szinte minden szakaszán más és más fiatalok csoportjai kísérték el, egyál­talán nem könnyű körülmények között, abban se vagyok egészen biztos, hogy va­lamennyiket csak a diszkó, netán a porno-video kazetták érdekelnék. Persze az országon belül utazgatni nem olcsó szórakozás, és nincs mindenkinek ereje, egészsége hosszú kilométereket nehéz terepen megtenni. Ezt ismerték fel az utazási irodák, melyek méregdrága külföldi utakat valószínű­leg csak egy nagyon szűk rétegnek hirdethetnek, de amelyek országjáró rövid tú­rái változatlanul népszerűek. Senki nem nevezi az ilyeneket magyarságkutató utazásoknak, pedig ha jól meggondoljuk, ilyesmi is van a háttérben. Aki megjárta Hollókőt, Pannonhalmát, Zircet, Szennát, a szentendrei skanzent, az egri várat, Kassát, Késmárkot, Eperjest, vagy Krasznahorka büszke várát, a saját népe múlt­jának ismeretében is.erősödik. Ami nagyon fontos és lelket gazdagító. Erdélybe jó ideig csak nagyon kemény kellemetlenségeket kockáztatva lehetett eljutni, no­ha a trianoni határ „csak” az országot darabolta fel, de nem a magyarság egysé­ges és oszthatatlan múltját. Jó lenne hinni is benne, de bízni mindenhogyan lehet, hogy ez az állapot, ha las­san bár, de előbb-utóbb megváltozik. Hiszen csapongó képzeletű fantaszták se álmodták mindazt a változást, ami mifelénk csak az utolsó esztendő leforgása alatt végbe ment. Legelőbb mintha a Meteorológiai Intézet lett volna az első, mely felfedezte, hogy a Kárpát-medence a trianoni határon túl is létezik. Elkezdett információt adni a Nagyvárad, Kolozsvár, Csíkszereda és Brassó környéki időjárásról. Most első kísérletként a szekszárdi Volántourist vágta méreteiben ugyan kicsi, de kemény­sége miatt nagynak sejthető fába a fejszéjét. Március 15-én hajnalban egy autóbusznyi szekszárdi - köztük szerkesztősé­günk és a kiadónk majdnem tucatnyi tagja - indul egynapos túrára Aradra és Te­mesvárra. Március 15. odaát természetesen nem ünnep, így talán módjuk lesz tisztelettel és békésen fejet hajtani az aradi 13 emlékműve előtt, továbbá körülnézni a tavaly decemberi események temesvári színhelyén. Ha mindez sikerül, úgy az elsőt to­vábbi utak követik. Tapasztalatainkról utunk végeztével beszámolunk olvasóink­nak. ORDAS IVÁN Halászléjelöltek...

Next

/
Thumbnails
Contents