Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. március 6. TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Mikor iskolaérett a gyerek? A pszichológus válaszol Megkérdeztük Ön is tesztelt, irodavezető úr? sú, vagy túl gyors. Az érett gyerek elfo­gadja a kritikát ha hibázik és kijavítja.- Az értelmi képességet már gondo­lom könnyebb mérni, hiszen ha a gyerek egy hosszú verset rövid idő alatt hibátla­nul elsajátít, az már mond valamit a szü­lőnek.- Kétségtelenül. Az értelmi képessé­gek területén mi a gyerekek rajzkészsé­gét és beszédhibáit figyeljük meg. A raj­zoknál nem azt nézzük, hogy milyen szé­pen tud rajzolni, mert az elsősorban te­hetség kérdése, hanem azt, hogy milyen kifejezően. Amíg egy kiscsoportos óvo­dás rajzán az ember ábrázolása két kör­ből és pálcikákból áll, addig a nagycso­portosok már szemet, fület, orrot rajzol­nak.- Mi van a pösze gyerekekkel, őket ja­vasolják iskolába vagy nem?- Ha egy gyerek beszédében egy-két hang hiányzik, az nem probléma, attól mehet iskolába. Gond akkor van, ha há­rom-négy hangnál több hiányzik, de en­nél is nagyobb baj, ha hiányoznak azok a viszonyszavak, amelyek mondattá fűzik a szavakat, illetve a tárbeli tájékozódást szolgáló olyan névmások, mint az alá, fö­lé, jobbra, balra. Fontos, hogy milyen egy gyermek eseményemlékezete, el tudja-e mesélni az előző nap történteket, tud-e mechanikus dolgokat megjegyezni, mennyire tud fogalmakat csoportosítani. Tudja megítélni egy iskolaérett gyerek a számfogalom területén, hogy melyik a több-kevesebb és ötös számkörben megbízhatóan mozogjon. Ha ezeket a dolgokat figyelik a szülők, meg tudják ítélni, hogy iskolaérett-e a gyerekük.- Gondolom, azért az óvónők is figye­lik a csoportjukban lévő gyerekeket?- Természetesen, az óvónő és a szülő együtt dönti el, hogy menjen-e a gyerek iskolába. Az óvodapedagógusok kép­zettségüknél fogva biztosan tudják el- dönteni-e, hogy a nagycsoportos gyere­kek közül ki iskolaérett és ki nem.- Mit tehet a szülő akkor, ha nem ért egyet az óvónő döntésével?- Ha vita van az iskolaérettség tekinte­tében, akkor akár az óvónő, akár a szülő kérheti a nevelési tanácsadó segítségét. Mi pszichológiai tesztekkel ki tudjuk szűrni az iskolaéretlen gyerekeket. Pá­cienseink negyedrésze egyébként a szü­lők kezdeményezésére jön hozzánk vizs­gálatra. Hangsúlyozni szeretném, hogy a május 31 -e után született gyerekek nem tanköteles korúak, tehát ha nem mennek iskolába hatodik életévük betöltése után szeptember elsején, akkor nem felmen­tettek. Ezeknél a gyerekeknél, ha az óvó­nők javasolják is az iskolakezdést, a szü­lő minden hátrányos következmény nél­kül még egy évig visszatarthatja a gyere­ket, ha ő úgy látja jobbnak. De a május 31-e előtt született hatodik életévüket betöltött tanköteles korú gyerekek is fel- menthetők még egy évre, ha fejlettségi szintjük nem éri el a kívánatost. Az új beiskolázási rendelet rugalmasan kezeli ezt a kérdést, a gyerekek érdekeit szol­gálja. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: RITZEL ZOLTÁN (Folytatás az 1. oldalról.)- Tesztelte-e ezirányú képességeit? - kérdem annak okán, hogy majd tizenöt évig pszichológusként dolgozott.- Igen - válaszol nevetve -, természe­tesen bemértem ezirányú képességei­met. Elvállaltam, s remélem, a gyakorlat igazolja majd a döntést.- Önök tesztfejlesztéssel, karrierta­nácsadással, s vállalati átvilágítással egyaránt foglalkoznak. Ha megrendeli egy igazgató, vagy egy személyzeti veze­tő a cég átvilágítását, önök azt „darabjai­ra” szedik szét, majd az egészséges ré­szekből újraépítkeznek. Azonban mi tör­ténik akkor, ha a megrendelő, maga a ve­zető sem alkalmas teljes mértékben fel­adata ellátására, ha öt is cserélni kell(ene)?- Nagyon kényes helyzet, nem volt dolgunk még ilyen esettel. Nos, valószí­nűleg hosszasan elbeszélgetnénk vele a vállalatról, ő hogyan látja a cég helyzetét, az adott szférában betöltött szerepét, s a „házon belüli” struktúrát, hol, mit kellene javítani - őt magát vezetnénk a megoldás felé. A számára szükséges tréningekre felhívnánk a figyelmét, hiszen a személyi­séget sokirányúan lehet fejleszteni s az adottságokat kamatoztatni.- A régió, amelyben élünk, teli van fe­szültségekkel, a szerkezetátalakítás, a bányábezárások miatt. Egyéni sorsok fordulnak tragédiákba, mert ha évtizede­legtapasztaltabb időszakában. Tehát csak egy periódusra és fix, prospektiv adó mellett. Mégpedig akkora időtartam­ra, amennyire képesek vagyunk előre meghatározni becsléssel az adó (D) összegét. Tehát 5 vagy 7 vagy 10 évre, at­tól függően, hogy melyik konkrét egy­ségről van szó (szolgáltatási, ipari, mező- gazdasági stb.). Egy vállalat, amelyre vonatkozólag nem tudjuk előre meghatározni a „D” összegét, nem működhet a PR elvei alap­ján. Ilyen vállalat a nagy létszám, a bi­zonytalanság, nemzeti érdekek bizton­sága miatt a továbbiakban is úgy fog mű­ködni, mint eddig. Eddig azt láttuk, hogy kik nem lehetnek tulajdonosok. Most lássuk, kik lehetnek! Természetesen csak akik megfelelő ta­pasztalattal rendelkeznek, és ezt be is tudják bizonyítani. Sok megfelelő jelent­kező esetén a legnagyobb nyilvánosság előtt sorsolás lesz. Az a fontos, hogy a megfelelő helyre a megfelelő ember ke­rül. Ez az eljárás akkor is alkalmazható, ha olyan egységhez keresnek tulajdo­nost, aminek a működtetéséhez több ember szükséges. Most nézzük a vállalatnak, ennek az élő szervezetnek a többi, házon belüli vagy kapun belüli résztvevőit a PR-ben. Ha egyszer a tulajdonos megkapja az üzemeltetési engedélyt pl. 5 vagy 7 vagy 10 évre, ha megállapították a megfizeten­dő (D) összeget, attól a pillanattól kezdve ken át valaki a csillék mellett dolgozott, akkor ma hiába mondják: vállalkozz s pénzt is kapsz hozzá - nem tud mit kez­deni vele. Tehát nem olyan szempontból merül fel a probléma, hogy a megfelelő ember, nem a megfelelő helyre kerül.- A vállalatok, ha segíteni akarnak azo­kon, akiket el kell bocsátaniuk, s úgy lát­ják, hogy a dolgozó nem képes kreativi­tásra további sorsát illetően, a Hillnél bi­zonyos segítségre találnak. Meg tudjuk mondani: ki, milyen tevékenységbe fog­jon képességei, személyiségjegyéi alap­ján, milyen területen lesz valószínűleg si­keres. Ez az egyéni átvilágítás alapján le­hetséges.- Az önök tevékenysége, ha jól értem, a pályaválasztást is megkönnyíti, a tizen­négy, tizennyolc évesek számára.- Igen, szeretnénk, ha az iskolákkal is együtt tudnánk működni ezen a terüle­ten. Ma még ugyanis sokszor nagyon esetleges a pályaválasztás, s ennek kö­vetkeztében sokan érzik rosszul magu­kat a munkahelyükön. Egy másik kérdés, hogy sokan nehezen tudják „eladni" ma­gukat, nem tudnak tárgyalni, pénzről be­szélni.. Megfelelő tréningekkel, tanács­adással ezen is lehet segíteni. Néhány napja kezdtük a munkát Pécsett, s a Dél- Dunántúl megyéi hozzánk tartoznak. így ma még az ismerkedés, megismertetés stádiumában vagyunk.-csefkó­a tulajdonosunktól függ, hogy kik és há­nyán lesznek a beosztottai, ebbe senki­nek sincs joga beleszólni. Az állam az adót annyi ember után állapítja meg, amennyi az ő számításai szerint a vállaíat működtetéséhez kell. Hogy a tulajdonos ennél több vagy kevesebb emberrel fog termelni, ez az ő dolga. Ha kevesebb em­bert foglalkoztat az előirányzottnál, az előre megállapított D-t akkor is meg kell fizetni. A kapun belüli munkanélküliség egy ilyen vállalatnál ismeretlen fogalom... A munkerő ebben a rendszerben nyil­vánvaló, hogy áru, vége a mellébeszélés­nek. Az állam határozza meg, a dolgozó alapbérét csakúgy, mint munkaidejét, at­tól függően, hogy hány éve dolgozik, mi a szakmája, stb. Az a piaci állami beavat­kozás vitatható. De a jelenlegi állapotban, a munkanélküliséggel, valamilyen mó­don meg kell védeni a dolgozókat a tulaj­donos zsarolásától. Ez nem akadályozza meg az egyént abban, hogy magasabb fizetést követeljen a tulajdonostól. Ő pe­dig dönthet, hogy mikor kinek és mennyi­vel ad többet, ennek elbírálásában csak a tények játszanak szerepet, és semmi személyes szimpátia. Tehát a PR-ben két dolgozó, ugyanan­nak a vállalatnak az alkalmazottja, aki az állami besorolás szerint azonos kategó­riába tartozik, igen különböző összegű fi­zetést kaphat. Azaz érvényesíthető a munka szerinti elosztás elve és a fizetés­beli különbségért soha nem érheti pa­(Folytatás az 1. oldalról.) Az 1987. évi beiskolázási rendelet szerint ugyanis tanköteles korú az a gyerek, aki a hatodik életévét május 31- ig betöltötte. De szeptember 31-ig hato­dik életévüket betöltők is tankötelessé válhatnak, ha a fejlettségük eléri azt a szintet, ami az eredményes iskolai hala­dáshoz szükséges. Hogy mit kell ez alatt érteni, arról a Tolna Megyei Nevelési Ta­nácsadó egyik pszichológusát, Kaszás Beatrixot kérdeztük.- Az első osztályt kezdő 6-8 éves korú gyerekek igen heterogének. Nem az élet­kor dönti el, hogy iskolát kezdjen egy gyerek vagy nem, hanem a fejlettségi szintje. Nyári gyerekek közül azoknál ja­vasoljuk a beiskolázást, akiknél nem kö­zepes, hanem garantáltan jó iskolai eredményt látunk biztosítva.- Miből állapíthatja meg egy szülő, hogy iskolaérett-e a gyereke, vagy nem?- Az óvónő és a szülő együtt dönti el, hogy menjen-e iskolába a gyerek, vagy maradjon még egy évet. Az iskolaérett­ség egyébként csak biológiai funkciót je­lez, pontosabb fogalmazás az iskolaké­szültség. Ez testi, szociális és értelmi mu­tatókat foglal magába. Testi fejlettségnél lényeges, hogy milyen a gyerek fizikai ál­lóképessége, elérte-e a 110 cm magas­ságot és a 18 kilót. Persze ha egy gyerek testileg nem fejlett, de az értelmi és szo­ciális képességei jók, akkor bizonyos fo­kú testi fejletlenség sem lehet kizáró ok. Amúgy egy hatéves gyereknél szemmel látható testi változások mennek végbe, amit a szülök jól regisztrálhatnak. Ilyen korban elvesztik a gyerekek a kisbabás formájukat, megnyúlnak a hosszú vég­tagcsontok. Beiskolázás előtt szükséges a testi érzékszervek, látás, hallás meg­vizsgálása. Szomorú tapasztalatunk, hogy sok gyereknél csak a nagycsoport­ban derül ki, hogy halláskárosodott. Fon­tos még, hogy kialakuljon egyfajta moz­gáskoordináció, ami lehetővé teszi a fi­nomabb kézmozgásokat. Hogy egy gye­rek testileg érett-e vagy nem, azt elsősor­ban az orvos dönti el.- A szociális érettség alatt mit kell ér­tenünk?- Azt, hogy a gyerekben kialakul-e a feladattudat, a csoportérdekeltség, hogy foglalkoztatható legyen 20-30-as létszá­mú közösségben. Lényeges, hogy elfo­gadja az idegen utasítását úgy, ahogy a szüleiét. Az iskolaérett gyerek ha kap egy feladatot, rögtön nekiáll, ha elakad, akkor kérdez, segítséget kér. Az éretlen gyerek észre sem veszi a hibát, és ha mégis, ak­kor rosszul kérdez. Az iskolára kész gye­reket maga a feladat motiválja, nem kell biztatni, nyugodt, egyenletes, gyors tem­póban dolgozik. Az éretlen kapkod, las­nasz az államot és annak rendeletéit, hi­szen ez „a tulajdonos asztala”. A bérre­form ezzel meg van oldva. A tulajdonos asztala az is, amikor lefelé akarja nyomni az áruk árát. Sőt bizonyos értelemben és bizonyos időszakban mu­száj neki... Pl.: A kivonulás időszakában biztos, hogy olcsóbban fog eladni; mert szeretne felszabadulni az áruktól. Ez inf­láció ellenes hatású, ami mondhatjuk, hogy automatikusan és természetesen működik. Nyilvánvaló ebben a vállalatban, ahol több ember szükséges a működéshez, kizsákmányolás folyik. Bátran kell vállal­ni, hogy igen. De ez nem azonos a tőkés termelési módban megjelenő kizsákmá­nyolással. Ott az értéktöbblet elsajátítá­sának lehetősége egész életében megil­leti a tőkést, és ez a jog apáról fiúra örök­lődik. A Periodikus Rendszerben ez a jog mindenkit megillet, de életének csak egy konkrétan meghatározott időszakában, és így alkalma nyílik az egyénnek vissza­nyerni az elvesztett értéktöbbletet. Nyíl­tan is megmondjuk, hogy ezt a megol­dást kényszerből alkalmaztuk, és mi sok évtizeden keresztül bizonyítottuk, hogy mindenféle kizsákmányolás ellen vol­tunk... addig mi sem csinálunk semmi mást, csak ahogyan az ógörögök mond­ták: „Ahol az oroszlán bundája nem elég, rókabőrrel kell pótolni." Eddig azt láttuk, milyen elvek alapján született a társadalomban a periodikus rendszer által a mi tulajdonosunk és azt is láttuk, milyen elv alapján vezette be az állam az adót. Odáig jutottunk a PR-ben, hogy telje­sen új csoport vagy réteg vagy osztály alakult ki, amelynek a tagjai a tulajdono­sok alkalmazottai. Egy olyan osztály ez, amelynek struktúrája teljesen más, mint az eddig ismert osztályoké. De ha - ahogyan ezt már bátran elis­mertük -, ezt az osztályt kizsákmányol­ják, akkor védekeznie kell. Akkor is, ha a kizsákmányoló személye időnként meg­változik. Akkor is, ha a mai kizsákmányolt lesz a holnapi kizsákmányoló. A szak- szervezeti mozgalomnak még sokáig lesz tennivalója, de egy minőségi válto­zás mégis következik: a tulajdonosnak eszébe kell hogy jusson: ő is volt beosz­tott és nem valami úri fiú. A dolgozók pe­dig számítani fognak arra, hogy a jövő­ben ők is lesznek tulajdonosok, és a mai követelés talán holnap kötelesség lesz. Most nézzük még egy picit jobban a szakszervezetet! Az alkalmazottak ho­mogén halmazt alkotnak abból a szem­pontból, hogy valamennyien kizsákmá­nyoltak, de heterogén a társaság asze­rint, hogy meddig lesznek még azok, és hányán. Amikor a kizsákmányolókat, mint osztályt vizsgáljuk, rájuk nézve is hasonló megállapítások voltak érvénye­sek, és ahogyan a kizsákmányolók „élet­tartamát" megrövidítettük behatároltuk pl. 5 évre, ugyanúgy a kizsákmányoltakét se tekinthetjük öröknek. Folyamatosan kicserélődik a társaság, a kilépők helyé­re mindig újak jönnek. így ez a réteg vagy csoport sem tekinthető állandónak, ez megnehezíti az osztállyá szerveződést. Se a kizsákmányolók, se a kizsákmá­nyoltak nem tudnak igazán osztállyá szerveződni, ez fontos lépést jelent az osztálynélküli társadalom megvalósítása felé, ami egy hosszú folyamat, de nem utópia. Akkor sem, ha néhányan erről akarnak meggyőzni bennünket. Ugyan­ilyen hosszadalmas folyamat a demokrá­cia kialakulása, ami elválaszthatatlan az ember lététől és a cselekvő, aktív embe­rek sokaságától a termelés szférájában. A demokráciát önmagában véve sem fejleszteni, sem visszafejleszteni nem le­het. Véleményem szerint a demokrácia nem a szólás (hozzá-, bele-, és rászólás) szabadságának jogával kezdődik. Na­gyon rossz dolog, amikor az embert nem hagyják beszélni, de az még rosszabb, ha beszélhet és mégsem figyel rá senki... A demokrácia a szabad alkotás jogá­ban van, méghozzá minden ember szá­mára, beleértve és kihangsúlyozva a ter­melés jogát. Az igazi alkotáshoz sok min­den kell, mindenekelőtt tudás, tapaszta- Jat, eszközök, hely és meghatározott idő. Ha egy társadalomban ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor nincs demokrá­cia. DUNAI DÖMÖTÖR Az állami gazdaságok csaknem mindegyike nyereséges Elkészült a gyorsjelentés az állami gazdaságok múlt évi teljesítményéről. Eszerint a 123 állami nagyüzem 1989-ben csaknem 110 milliárd forintos termelési értéket állított elő, 12 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A gazdaságok nyeresége meg­egyezik az előző évivel, meghaladja az 5 milliárd forintot. Az Állami Gazdaságok Országos Egyesületében elmondták: az üzemek közül mind­össze 8-10 a veszteséges, igaz, a nagyobb gazdaságok közül három-négy olyan van, amelyiknek a vesztesége 100 millió forint feletti. Ezek az utóbbi évtizedekben kialakult mezőgazdasági kombinátok sorából kerültek ki, ugyanakkor jó néhány ilyen kombinát igen sikeresen zárta az évet. Azok a gazdaságok, amelyek a régi uradalmi birtokok földjein gazdálkodnak, többnyire szintén eredményesek voltak. Az állami gazdaságok az előző évinél jobb évet zártak a növénytermesztésben, az egyes növények átlagtermései megközelítették, néhány esetben pedig meghaladták az eddigi rekordot. A gazdaságok jövedelmezősége azonban - a magas hitelkamatok és az ipari eredetű anyagok és szolgáltatások árának jelentős emelkedése miatt - to­vább romlott. Az állattenyésztés jelentősége továbbra is nagy, ugyanakkor várható, hogy idén az állat-és állatitermék-értékesítés nem éri el a tavalyit. Ugyanis a hizlalásra szánt állatok száma több mint 6 százalékkal csökkent, és kevesebb borjú született az állami gazdaságokban. Kaszás Beatrix Tréber Kata nagycsoportos óvodást teszteli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents