Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31. TOLNATÁJ - 7 A király és a művészetek Mátyás, a legendás hírű király a kor élenjáró szellemi áramlatának a huma­nizmusnak Európa-szerte nagyra érté­kelt alakja. Kiemelkedően müveit volt, a reneszánsz nagyjaihoz, a vele állandóan vetélkedő firenzei fejedelemhez, Lorenzo Medicihez hasonlóan, aki Mátyás halála­kor megkönnyebbülten kiáltott fel: „Most már olcsóbbak lesznek a könyvek!” Udvarában a művészetek minden ne­me felvirágzott. Udvartartásának rene­szánsz uralkodóhoz méltó fényét leírták történetírók és a Budán megfordult kö­vetek, elsősorban az olasz Bonfini, de szelleméről tanúskodnak palotáinak a törökdúlást átvészelt maradványai is. (Ezek részben visegrádi nyaralójában a helyszínen, részben a Magyar Nemzeti Galéria kőtárában és a Budapesti Törté­neti Múzeumban láthatók.) 1473 és 1490 között volt legaktívabb az uralkodó, ekkor erősödtek fel legin­kább kulturális és politikai ambíciói, me­lyeket olasz felesége, a fejedelmi vérből származó Arragóniai Beatrix is teljes lel- , kesedéssel támogatott. Mátyás ez idő­ben gyűjtötte maga köré a haladó iroda­lom és művészet kiváló képviselőit Euró­pából. Palotái építésére és berendezésé­re művészeket és mesterembereket ho­zatott Itáliából. Udvarában - igazi rene­szánsz fejedelemhez méltóan - a kultúra minden ága virágzott. Kincstára fényűző pompájától, amelyet Bonfini is csodálat­tal említ, már csak hírmondók maradtak. Igaz, ezek az európai ötvösség oly utolér­hetetlen remekei, mint az esztergoni fő­székesegyház színes zománcos, arany Mátyás-kálváriája, vagy a wienerneu- stadti Mátyás-serleg, bőkezű ajándékai­nak egyike. Azt is megírták, hogy esküvője alkal­mával háromezernél több arany- es ezüstedény díszítette pohárszékeit, köz­tük több nagyméretű díszedény is. Ő karolta fel először Itálián kívül a ma­jolikakészítőket, budai palotáinak padló­zatát a faenzai Bettini műhely mesterei készítették, akik asztalkészleteket is for­máztak a királyi pár kettős címerével. 'Ilyen tányérok és tálak töredékei a budai királyi palota ásatásainál is napfényre kerültek, de a londoni Victoria and Albert múzeum is őriz belőlük teljesen ép pél­dányokat, mint a reneszánsz művészet világraszóló remekeit. A majolikások ha­zai segédei a mesterség fogásait elsajá­títva színes mázas, alakos diszű kályhá­kat készítettek a királyi palota termeibe. Bár a török Mátyás uralkodása egész időszakán át veszélyeztette déli hatá­rainkat, a király az országos gondok kö­zepette is tudott időt szakítani arra, hogy tudósaival könyvtártermében nagy dis­putákat rendezzen, és a külföldi követek­nek lakomákat adjon, zenét hallgasson, vadászatokon vegyen részt, vagy olykor­olykor kedvenc tartózkodási helyére, a buda-szentlőrinci pálos kolostorba vo­nuljon vissza egy kis elmélkedésre. Kiváló hadvezér volt. Híres seregének fennmaradt fegyverzete ma a nagy fegy­vertárak kincsei közé tartozik. A halála óta eltelt pusztító évszázadok megsemmisítették palotáit, a törökök el­rabolták kincseit, könyvtárának híres kö­teteit széthordták, de szellemének ereje, fénye minden hozzá kapcsolódó emlé­ken átsüt. Energikus, valóban királyi arc­vonásait merész sasorrával legméltób­ban fehér márvány domborműve és a bautzeni várkapu tornyán elhelyezett, egész alakos ülőszobra tolmácsolják. Még a kor divatjának megfelelően arany­nyal átszőtt fejedelmi palástjai, ruhái, trónkárpitja is a vezető firenzei és velen­cei selyemszövő műhelyekből kerültek ki, és a legkiválóbb művészek tervezték. Hirtelen halála a legnagyobb - évszá­zadokra kiható - csapás volt, amely or­szágunkat a fenyegető török veszélyben érhette. Öröksége, a reneszánsz művelt­ség azonban mély gyökeret vert ha­zánkban. Az udvarához tartozó főurak, főpa­pok, Báthory Miklós, Vetési Albert, Er- nuszt Zsigmond, Váradi Péter, Ippolito D’Este, majd BakóczTamás, Geréb Lász­ló, Kinizsi Pál, Báthory István építkezései az egész országban elterjesztették az új szellemet, melynek utóhatásai még a XVII. század elején is éltek, főleg a török­től meg nem szállt Erdélyben. BRESTYÁNSZKY ILONA Mátyás emlékezete 500 évvel ezelőtt, 1490. április 6-án halt meg Bécsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás. A törökverő Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet fia 1443-ban Kolozsvárott született. Apja még 1456-ban, nándorfehérvári győzelme után elhunyt, bátyját, Lászlót 1457-ben V. László ki­rály kivégeztette, a 14 éves Mátyást fogságra vetette. A király halála után 1458. január 24-én a magyar országgyűlés királlyá választotta az akkor prágai fogságában tartózkodó, 15 éves Mátyást, az ország legnagyobb birtokosát. E gazdagság és apja híre egyaránt hozzájárult megválasztásához. Az új király előtt szinte megoldhatatlan feladatok álltak. Az Al­bert király (1438-1439) halála utáni belső harcokban felbomlott a rend, a királyi birtokok nagy része magánkézre került, külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Koro­nát, Sopron városát, több nyugat-magyarországi várat Albert özvegye annak idején elzálogosította III. Frigyes császárnak, aki V. László rokonaként igényt tartott a trónra is. A Felvidék nagy részén cseh huszita zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, és nem ismerték el Mátyás királyságát. Időközben a törökök, ki­heverték a nándorfehérvári csatavesztést, és újra folytatni akar­ták északi hódításaikat. A huszita és a török veszély számos nagy hatalmú magyar urat a királyi politika támogatására késztetett. Mátyás mellett foglalt állást a pápa és a magyar püspöki kar is. így lassan sike­rült helyreállítani a rendet és a királyi hatalmat. Mátyás 1459- ben leverte azokat a nagybirtokosokat, akik vele szemben III. Frigyes császárt választották meg. Hosszas harcok után 1462- ben kiegyezett Jan Giskrával, a felvidéki cseh zsoldosok veze­tőjével is. A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a török balkáni térnyerését. 1459-ben II. Mehmed szultán Szerbiát, 1463-ban Boszniát foglalta el. Mátyás azonban - a török főerő elvonulása után - 1463 őszén vissza tudta foglalni Bosznia északi részét, és az ottani várakat. Mátyás pontosan látta, hogy Magyarország katonai ereje arra alkalmatlan, hogy a szultáni főerővel hosszabb ideig szembe tudjon szállni (II. Mehmed évi bevétele több mint kétszerese volt a Mátyás alatt megnövelt ma­gyar királyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett törökelle­nes hadjáratokat. Fő célja az egyes végvárak védelme volt. Má­tyás állította fel ugyanis azt a magyar végvárrendszert, amely Mohácsig megvédte az országot. Visszaszerezte a Szent Koronát és Sopront is a császártól. Igaz, ennek fejében el kellett ismernie a Habsburgok örökösö­dési jogát. Ez viszont lehetővé tette, hogy 1464-ben megkoro­náztassa magát, és ezzel megerősítse legitimitását. A koroná­zás után kormányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és bíróságok működését, és ami még fontosabb, egy­séges pénzügyigazgatási szervezetet hozott létre, ami megakadá­lyozta a királyi bevételek szétforgácsolódását. Bevételei alapját az 1458 óta - a külső és belső veszélyek elhárítására - az országgyű­lések által rendszeresen megszavazott rendkívüli, gyakran évente kétszer is beszedett adó képeáe. Ez a jobbágyságot sújtotta: egy jobbágygazdaság („porta”) egy aranyforint adót fizetett, ami ötszö­röse volt a rendes adónak (Egy ökör két forintba került.) A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy állandó hadsereg felállítását, amit viszont foglalkoztatni kel­lett. A pápa és a császár kérésére 1468-ban háborút indított a huszita cseh király, Podjebrád György ellen. Elfoglalta Mor­vaországot, Sziléziát és Lausitzot, sőt a cseh királyi címet is fel­vette. A cseh háborút végül az 1479-ben ratifikált olmützi béke zárta le. Mátyás megtartotta hódításait és a cseh királyi címet. A császárral is megromlott a viszony. 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, majd az egész Alsó-Ausztriát, és felvette az osztrák her­cegi címet. Ezzel - kisebb területen - létrejött a későbbi osztrák-magyar monarchia előképe, de magyar vezetéssel. Mátyás hatalmának kiterjesztésével - feltehetően - a törökkel szemben esélyesebben ellenállható államra is gondolt. A magyar király azonban nem csupán katonai babérokra áhí­tozott, hanem jelentős kulturális központot hozott létre Magyar- országon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Közép-Euró- pában először Mátyás udvarában vert gyökeret. Egykori neve­lője, majd főkancellárja, Vitéz János érsek körül is humanista kör alakult. Vitéz unokaöccse volt Janus Pannonius pécsi püs­pök - különben királyi főkincstartó, szlavón bán, stb. -, a XV. század legnagyobb latin nyelvű humanista költője. Udvarának dolgozott a természettudós Regiomontanus. Létrehozott továb­bá a király a budai várban egy csodálatosan festett, kéziratok­ból álló nagy könyvtárt (Bibliotheca Corviniana). 1467-ben „egyetem nyílik Pozsonyban. A király építkezései - főként Budán és Visegrádon - részben reneszánsz jellegűek. Joggal tartották kortársai Mátyást az akkori Európa egyik leg­nagyobb uralkodójának. (Az egykorú francia diplomata, Philip­pe de Commynes XI. Lajos francia, IV. Edward angol, Mátyás magyar királyt, és II. Mehmed szultánt sorolta közéjük.) 1458-tól 1490-ig tartó uralkodása országunk fényes korsza­ka volt. A kemény kezű, igazságos király alakja versekben, le­gendákban, a nép emlékezetében is tovább élt. Haditettei, a központi hatalmat megszilárdító ereje, és kul­túrateremtő cselekedetei történelmünk legnagyobbjai közé emelik. Dr. Kubinyi András A Bibliotheca Corviniana Bibliotheca Corviniana, vagyis Mátyás ki­rály világhírű budai „hollós könyvtárának” nevét a Hunyadiak címerállata, a holló (cor- vus) adta. A kódexeket ugyanis a Hunyadiak címere díszítette amolyan XV. századi „ex lib- ris”-ként Mátyás, miután visszaszerezte Frigyes császártól a Szent Koronát és 1464-ben megkoronázták, elkezdte fejleszteni azt a kó­dexgyűjteményt amely a várnai csatában elesett könyvkedvelő I. Ulászló király után maradt Könyvgyűjtő szenvedélye Beatrix­szal kötött házassága után öltött nagyobb méretet amikora budai királyi udvar az itáliai humanisták fő gyülekezőhelyévé vált A király elsősorban a fényesen ékesített szép betűkkel írt, XV. századi, reneszánsz szellemet árasztó kéziratokat kedvelte és vá­sárolta. De saját kódexmásoló műhelyt is tar­tott Budán. Ezt Felix Ragusanus vezette. Hoz­závetőleg harmincán írták-festették itt a könyveket. Többek között itt készült a leg­szebben díszített korvina, az ún. Mátyás-gra- duálé. A külföldről származó korvinák egy részét Rómában, Bolognában, Firenzében és Ná­polyban készítették a kor legkiválóbb máso­lói és miniátorai (illusztrátorai). Más részük egy Nápolyban dolgozó, francia miniátor műhelyéből került ki, ahonnan Mátyás apó­sa, Ferdinánd nápolyi király is szerezte köny­veit A rajzokkal, festményekkel és díszítő motí­vumokkal tele kéziratokat bekötötték. A kö­téstáblákat bársonnyal, aranyozott vörös vagy fekete kecskebőrrel bontották. A könyv- kötésnek ez a módja a keleti könyvkötési technika első európai utánzása volt Mátyás hétezer kötetnyi könyvtárát a vár délkeleti szárnyán, külön teremben helyezte el. A kötetek zárt szekrényben vagy nyitott polcokon feküdtek. A terem közepén állt a ki­rály heverője, jeléül annak, hogy az uralkodó gyakran vonult félre olvasni. Bár könyvtárát magánhasználatra állította össze (állítólag évente több mint 30 000 aranyat fordított bő­vítésére), nem zárta el alattvalói elől, amint ezt az egyik korvinában felfedezett több kéztől eredő magyar nyelvű bejegyzések mutatják. Mátyás 1490. április 6-án bekövetkezett halála után az országgyűlés a korvinákat nemzeti tulajdonba vette, ám II. Ulászló ha­nyagsága következtében - a könyvtár őre időközben meghalt -, megkezdődött a nagyszerű könyvtár kifosztása. Volt, aki kölcsön kért egy korvinát, aztán egysze­rűen levakarta róla a hollós címert, és nem adta vissza, voltak, akik ajándékba kaptak egy-egy korvinát, mert egyéb ajándékba a megcsappant királyi jövedelmekből nem futotta, mígnem Buda török kézre kerültével a Bibliotheca Corviniana sorsa végérvé­nyesen megpecsételődött, A korvin-kódexek így idővel csaknem minden nagyobb európai közkönyvtárba el­jutottak. Közülük 129 példányt állít ki most az Országos Széchényi Könyvtár. Ezek többsé­gét külföldi könyvtárak bocsátották rendel­kezésére, hiszen Magyarországon napjaink­ban mindössze 53 példány van Mátyás király korvináiból, ezek is legnagyobb részt csak az utóbbi évszázadban jutottak vissza cseré­vel, vásárlással, vagy például Törökország­ból 1875-ben ajándékozással, CS. K. Anekdoták Mátyás királyról Az egyik udvari ember azzal akart rá­ijeszteni Mátyás királyra, hogy az ellensé­gei mérget készülnek kevertetni az ételé­be. A király azonban nem ijedt meg. Han­gosan hirdette aznap az asztalánál helyet foglaló uraknak:- Azt hallom, meg akarnak mérgezni valakik. Látjátok, milyen jó ízűén eszem, holnap is gyanútlanul nyúlok majd a tálba. Mert én nem hiszem, hogy az olyan ural­kodónak, aki törvény és igazság szerint országot, félni kelljen akármelyik alattva­lójától. A kis szózat után a besúgók elnémultak, a bosszúvágyó urak is magukba szállot­tak, senki se próbált alattomos módon Mátyás életére törni. * Mátyás egyszer egy gonosztevőt halál­ra ítélt. Kegyelemből azonban megen­gedte, hogy a halál nemét az elítélt válasz- sza meg. A bűnös összetette a kezét:- Kegyelmes királyom, ha már megen­gedted, hogy a halálom nemét magam válasszam meg, engedd meg azt is, hogy végelgyengülésben haljak meg! A Hajdúság népe között ez az anekdota maradt meg Mátyás királyról: A király egyszer, jártában-keltében ta­lálkozott egy öreg favágóval. Beszédbe elegyedve vele, megkérdezte tőle, meny­nyi a napi keresete?- Négy garas - felelte a favágó. A király elcsodálkozott - hogy lehét any- nyiból megélni? Az öreg azt válaszolta: Egyik garasomon ételt-italt veszek Egyet interesre jó kézbe leteszek Eggyel fizetgetem régi adósságom Negyedik garasom mindig sárba hányom. Mivel a király nemigen értette a dolgot, a favágó megmagyarázta: egy garast ele- ségre költ, egyet a fiának ad, eggyel az elaggott szülőit segíti, egyet meg a nagy lányára költ. * Mátyás király egyszer meglátogatta az egyik tömlöcöt. Néhány rabot maga elé sorakoztatott, és megkérdezte őket, hogy miért kerültek börtönbe. A foglyok persze szépítgették a dolgu­kat, és egyik sem vallotta magát bűnös­nek. Feleletükből kitűnt, hogy valameny­nyien „ártatlanul” szenvednek. Végre a cigányhoz fordult:- Hát te miért vagy itt?- Birkát loptam, felséges uram. Erre a király így szólt a fogházfelügye­lőhöz:- Bocsássa rögtön szabadon ezt a gaz­embert! Még utóbb elrontja ezt a sok ár­tatlan, becsületes embert! * Mátyás király udvarában sok külföldi tu­dós élt. Jöttek olyanok is, akik szónoklás­tant akartak tanítani. Egyik közülük azzal dicsekedett a király előtt, hogy akármilyen jelentéktelen dologról is hosszú beszédet tud tartani. Elfordult tőle Mátyás, és így szólt a kísérőihez:- Még a csizmadiában sem szeretem, ha kis lábra nagy csizmát varr - s egy in­téssel menesztette a dicsekvő tudóst. * Mátyás király egyszer éjnek idején Té- tényen utazott át. Az úton malomkő he­vert, a kocsi kereke beleütközött, és eltö­rött. A király nagyon megharagudott, ma­ga elé hívatta a falu elöljáróit, s azt mondta nekik:- Mivel hagytátok a malomkövet az úton heverni, az lesz a büntetésiek, hogy mire harmadnap visszajövök, a malomkö­vet megnyúzzátok. Az elöljárók törték a fejüket, hogy mité­vők legyenek, de nem jutott eszükbe sem­mi. Meghallotta ezt a bíró lánya, s azt mondta, bízzák csak rá, majd ő elintézi az ügyet. Mikor a király visszatért, és követelte, hogy mutassák meg neki a megnyúzott malomkövet, a lány így válaszolt:- Hogyan kívánhatja felséged, hogy megnyúzzák a malomkövet? Ha már az a kívánsága felségednek, először vétesse vérét! A királynak megtetszett az ötletes vá­lasz, s nem büntette meg a tétényieket. * Egy nemes úr komiszul megtréfálta Má­tyás udvari bolondját. Markai - így hívták a bolondot - csak alkalomra várt, hogy a kölcsönt visszafizesse. Végre eljött az alkalom Mátyás ven­dégségbe ment a nemes úrhoz, s Markait is magával vitte. A bolond úgy intézte a dolgát, hogy mikor a király a nemes úrral sétált a kastély kertjében, ott leljék őt is. Fűmagot hintett a kapálatlan földre.- Hát te mit vetsz itt? - kérdezte a ne­mes úr.- Bolondokat vetek - válaszolt Markai.- Miért nem vetsz inkább okos embere­ket? - kérdezte a nemes úr.- Mert a kegyelmed földje csak bolon­dokat terem! - vágott vissza Markai. * Mátyás király egyszer munkától fárad­tan kikönyökölt szobája ablakán. Egyszer csak látja, hogy az udvari bolondja sietve közeledik.- Hova, hová, fickó, ilyen sebbel-lob- bal? - kiáltott le neki a király.- Téged akarlak meglátogatni, komám!- Hadd el, nem lehet azt.- Nem? És miért nem?- Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába bejönni.- Hát akkor te hogyan jutottál be? * Amikor Mátyás király 1485-ben Bécs városát ostromolta, a seregei nyugtalan­kodni kezdtek.- Sose búsúljatok! Van nekem a várban két hű szövetségesem, akik nemsokára a kezünkre játsszák Bécset - biztatta őket a király. Amikor a katonák tudni akarták, kik len­nének azok, Mátyás így folytatta:- Az egyiket Éhségnek, a másikat Láza­dásnak hívják. Nem telt bele egy hét, s Bécs - az övé lett. Gyűjtötte: KISS GYÖRGY MIHÁLY Gianno Christoforo Romano: Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló fehérmár­vány dombormüpár a Budapesti Történeti Múzeumban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents