Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
1990. március 31. TOLNATÁJ - 5 Ki ne ismerné a játékot: Amerikából jöttem... Csakhogy ezúttal nem mesterséget hozott Budai Zoltán, a Botond Cipőgyár főmérnöke, hanem üzletet. Az amerikai Rockport céggel 3 éve van kapcsolatuk, s akkor az első megkeresésre a gyár nem tudta a cipőjük gyártását felvállalni.- Nem voltunk felkészülve rá, ez az igazság, olyan magas szintű varrott technológiát követelt. Később a Salamander- nek kaliforniai technológiával már gyártottunk, s az amerikaiak mást is ajánlottak, olyat, ami ahhoz hasonló, de igényes munka. Szóval nem feledtek bennünket, így jött a Rockport technológia ide. Óriási részvénytársaságról van szó, mely nem gyárt, de gyártat, egyébként sportcipőik igen ismertek. A kényelem a nyerő Amerikában. Ók fejlesztik ki a legutolsó gyártási részletig minden cipőjüket. Van egy állandó tervezőgárdájuk, mondjuk 20 ember. Többségük nyugat-európai származású (jobbára német). S e cég részére kell gyártani. Öt hónap kemény munkája után indulhattak Bony- hádon. Ezerpáras próbagyártás magyar anyagból, annak eldöntésére, hogy egyáltalán indulhat-e üzlet... Magyar anyag nekik nem kell, de megmondják, mit honnan kell beszerezni... Brazil bőr, olasz cipőtalp... magyar munkaerő. Rendelés 30 ezer párra. Amit további 15 ezer követ még, s a tucat többszörösét (ez szintén amerikai módi) 432 párat kérik napi termelésként. Februárban van a nagy világkiállítás Amerikában cipőügyben, erre cipőt vihet Bonyhád is, szólt az egyezség. Budai Zoltán főmérnök így került New Yorkba. A világ legnagyobb börzéjén Vitt magával 15 pár cipőt mutatóba, s az évente két alkalommal megrendezett börzén is szétnézett.- Az amerikai földrész legnagyobb gyárai és Európa krémje szerepelt áruival. Az olaszok persze uralták a mezőnyt. New York City ban, ennyi biztos, bizonyosodott meg minderről a főmérnök.- A raktárukban 3 milliós készlet, amit brazil, magyar, jugoszláv, portugál vagy éppen olasz gyártól hoztak. Minden komputeren, még az is, hogy Bonyhád- nak a gyártás során vagy a fejlesztéskor orrmerevítési gondjai voltak. Jó volt látni, hogy mi is tudjuk majd azt produkálni a konkrét üzlet során, amit mondjuk egy másik nemzet cipőgyára ad, de a jövő a szigorú minőségé, a tanulásé. A minőségről: ha a 2 százalékos próbaellenőrzés során tűrési határon túli a kifogás, az egész készletet egyenként bevizsgáltatják. Szigorúak a piaci törvények. Sikeresnek mondható, érdekes út volt, amiből igen sok tanulnivalót kell leszűrni. Mesél a Broadway Mesél a Budai Zoltán is, s Amerika mindig a csodák valóságos világaként tárul föl előttünk. Ezt látni kell, de érzékeltetésül pár villanás belőle. A 15 milliós világvárosba naponta 5-6 millió ember még a környékből be is utazik vásárolni, dolgozni. Az utcára maximum 20 dollár készpénzzel léphet csak az ember. A közlekedés pofonegyszerű. Mindenütt a taxi az elfogadott eszköz, két perc alatt találni is mindig szabad járművet. Metrózni tilos az idegennek, mert életveszélyes. A szállodai szobákat nem kulcs nyitja, hanem külön és akkor készített kódzár, hozzávaló műanyag lapkával. A Broadway nem két- de százarcú, s fényei mellett árnyai is észrevehetőek. A méretek nem európai szemnek valóak, s a német nyelvtudás szinte tökéletesen használhatatlan. Egész Amerika angolul társalog. Japán és kanadai, török vagy olasz, csak így boldogul. Megtudjuk, hogy a 8,5 órás repülő- útón filmeket vetítenek, hogy Párizs fölött tiszta volt az ég és Párizs csodás fölülről is, hogy az Újfundlandi szigetek, s a kanadai partok mentén a látvány lenyűgözően szép a repülőablakból. Az időeltolódás ugye közismerten 6 óra, a szállóban 37 tévécsatorna fogható, s csak egy a fizetendő, de az a legjobb is. S hallunk arról is, milyen érzés New York tetejéről szétnézni egy bonyhádinak. Ugye azt sem tudta mindenki, hogy a Szabadság szobor egy szigeten van, s az átlagkereset 4-5 dollár között mozog óránként, akkor amikor egy ebéd sörrel együtt is csak 3 dollárba jön. Hiába, ez Amerika. A pincér véletlenül leöntött egy vendéget szósszal, mire azonnal új zakót akartak neki venni, amihez az nem ragaszkodott. Kiderült az is, nem veszekedtek, hanem mosolyogtak az eseten mindannyian. Hiába, ez is Amerika. Árudömping van, mindennaposak 60-80 százalékos árleszállítások, a tegnapi már régi... s az elektronikától a ruháig mindenből egyszázezerféle roskadozik a polcokon. Tudni véljük, hogy a 30 kilométer hosszú Broadway kis szakasza is milyen csodákat rejtett? Nem hiszem. Vannak kikerülendő utcák és emberek, s ugye a Rocke- fellercenter élménye is csodás. Van ugye a kínai negyed... és... aki nem hiszi, járjon utána. Amerikában! c7AFtn q Mi azt hittük, hogy mondjuk a Salamander óriási cég, mire kiderült, a mi szemünkben méretre csodált cég Amerikában amolyan jó közepes nagyságrendet képvisel. Utcahossznyi standok, cipőcsodák, félmeztelen görlök show-műso- ra, s mindenütt angol szó, rengeteg japán üzletemberrel. A kiállítás a Jacob K. Jarits Convention Center csoda üvegpalotájában volt. Ilyen utcányi hosszú cipőstandokat sosem láttam. Minden szempontból első a kényelem. A reklám fontosságáról mesél a főmérnök, a látványról ami lenyűgöző volt, a szakmáról, mely fényévnyi távolságra van tőlünk, ha valljuk be, ha nem.- Ha mi a világpiacon meg akarunk felelni, igen sokat, félelmetesen sokat kell fejlődnünk. Tetszetős anyagok, magasfényű könnyű lábbelik, kevés varrott, többségében ragasztott technológia... ez az alap. Itt lehetett találkozni a világszínvonallal. Kiderült, a golfcipőink iránt van kereslet. Voltak érdeklődőink négyen- öten is, akik felkerestek bennünket. Három cég mintacipőket is kért. Később a Rockport cég központjáról, a New Yorktól 50 kilométerre fekvő Marl- bolróról mesél. Arról, hogyan kell a cipőt kikészíteni, s hogyan tanította meg a görög származású szakember erre, s a különbségről, ami az itthoni és a kinti „kikészítés” között van.- Ugyanaz a cipő egy ilyen agyusztá- lás után nem is hasonlít a társaira, akkora különbség. Hoztam is haza egyet. Arról is szól, hogy az elnök kivett a fejlesztésből két pár cipőt, hogy hozza haza, gondolja át a gyár, mennyiért tudná vállalni a gyártását. Egyfajta ismeretség, szimpátia feltétlenül kell az üzleti világBudai Zoltán New York „tetején” Amerikából jöttem „Utánam a vízözön” - Szekszár- don a Bródy Sándor utca lakói számára már ismerősen cseng a dal. Sőt, a májusi esőzések közeledtével egyre gyakrabban idézgetik fel a hatvanas évek slágerét. Bőségesen kitapasztalták már, mit jelent számukra, ha megnyílnak az égi csatornák. Egy kiadós felhőszakadáskor a hegyoldalról olyan erővel zúdul le a víztömeg, hogy a Niagara-víz- esés eltörpülhet mellette. A baktai dombvidéknek ez a része ilyenkor kísértetiesen emlékeztet Velencére, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az Makóknak eszük ágában sem volt hajlékukat cölöpökre építeni. Pedig az iszapfürdők áldásos hatását ezzel talán elkerülhették volna. De miért is rettegnek az utca lakói a heves záporoktól, erről kérdeztük az egyik érdekeltet, Bóvári Józsefet.- Megoldatlan a domboldalról lefolyó csapadék elvezetése, a víz gyakran fél méter magasságban is elárasztja a telkünket. Sőt, a garázsba és a szuterénba is beszivárog, iszaptengerré változtatva az egész helyiséget, az itt található nyolc lakás a leginkább veszélyeztetett. Keresztes Zoltánné lakása szintén a kritikus övezetben található. A mostoha körülmények okozta bosz- szúságból neki is bőven kijut.- Tavasszal már valóságos harc- készültségben vagyunk, hiszen a zivatarok után napokig lapátoljuk a sarat, időnk és energiánk azonban véges. A kritikus helyzetben autóval ide behajtani szinte lehetetlen, ilyenkor járműveinket legtöbbször az utca elején hagyjuk. Az okozott kárfelmérése nem köny- nyű, Balassa Jenő például a szutegebbi vízelvezető rendszer szétszabdalt maradványai, ennek az övezetnek gyakorlatilag nincs gazdája. Tekintettel arra, hogy a domboldal már külterületnek minősül, az itt megépítésre kerülő létesítményekhez hiányoznak a pénzügyi forrásaink, hiszen még a belterületi beruházásainkhoz is szűkösek az anyagi lehetőségek. De még ha megoldható is lenne a közút alatti vízelvezetés, a másik oldalon hiányoznak a fogadás feltételei.- Vajon az építkezők tisztában vannak a domboldali telekvásárlás hátrányaival?- Erre mindig felhívjuk a figyelmüket és itt van nagy jelentőségük az építésügyi szabályoknak, amelyeket helyi tanácsi előírásban szabályozunk. Sokan kifogásolják például, hogy miért nem adunk most már engedélyt az alagsorban megépítendő garázsokra. Hát éppen az előbb elmondottak miatt - sokkal célszerűbb a középső szinten garázst kialakítani, még akkor is, ha ezzel egy értékesebb részt áldoznak fel a lakóterületből. A hegyoldalról lezúduló víztömegnek tehát egyre nagyobb a sodrása, de ugyanezt nem mondhatjuk el az állami támogatásról, amely gyengén csordogál. Legalábbis ezt látszik igazolni Kelemen Istvánnak, a Tolna Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének a véleménye is:- A megyei meliorációs munkálatokra az idén hatvanmillió forint állami támogatást kapunk, melynek nagy részét a Sárköz erózióvédelmére fordítjuk - a szekszárdi dombvidék vízelvezetését csak helyi erőből lehet megoldani... Ismét közeledik a május...- kesjár rénben szitázóműhelyt nyitott, ahol reklámszatyrokat készít, de egyik alkalommal a víz szinte mindent tönkretett. A lakók már évekkel ezelőtt közös kérelemmel fordultak a hatósághoz, végül a tanács dolgozói terepszemlét tartottak, de maradt minden a régiben. Csordogáló pénzforrás - lezúduló víztömeg De mit szól mindezekhez Szek- szárd Város Tanácsa műszaki osztályvezető-helyettese, Szeleczky József?- Sajnos, városunkban nemcsak itt, hanem a Séd-völgyben és a Pa- rászta-völgyben is hasonló a helyzet. Megértjük az emberek felháborodását, de korlátozottak a lehetőségeink. Az itt található telkeket már a belterület határán alakították ki. A hegyoldalt régebben az állami gazdaság művelte, ekkor még működött egy vízelvezető rendszer, amit a gazdaság karbantartott. Később azonban egyéni gazdálkodóknak bérbe adták a földterületet, de ők nem fordítottak gondot az árkok tisztán tartására. 1983-ban elkészítettünk egy tanulmánytervet a domboldal erózióvédelmére, a kivitelezés 82 százalékát állami, 18 százalékát helyi tanácsi hozzájárulás képezte volna. Az állami támogatás azonban megszűnt, saját erőforrásainkból pedig nem vagyunk képesek megvalósítani a tervezett műtárgyakat. A hegyoldalban itt-ott fellelhető árkok a réA Bródy utca, zápor után Bródv utcai iszapbirkózás A kiállítás helyszíne
