Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

2 - TOLNATAJ 1990. március 31. „Vállalta támogatóinak átadását..”- Egyetlen dolog vonzott abban a hír­ben, hogy Fürgédén fórumisták vannak, az a feltételezésem: nincsenek állóvizek napjainkban. Régről ismerjük egymást, a korkülönbség közöttünk elenyésző. Ta­lán a véletlen hozza mindig, hogy tava­szonként járok Fürgédén és ettől nekem az az érzésem támad, az örök újrakezdés­nek vagyok a tanúja ezen a parányi tele­pülésen.- Az, hogy parányi, elfogadom, de az újra­kezdést nem. Mi, akik itt élünk fiatalok, ez év januárjában összegyűltünk néhányan, mert bosszantott már bennünket hogy ebben az országban olyan és annyi változás megy végbe, de itt Fürgédén ebből semmit nem észlelünk. Még Ozorát is idesorolom, mert nagyon sok szállal kötődünk hozzájuk. Szó­val úgy éreztük, tenni kell valamit., és... ■3 I- ... és megalakítottátok a fürgedi fó­rumot ,- Igen. Ez nem politikai párt, nem is de­mokrata fórum példáját követi, csak egy olyan összejövetel, színtér, nyilvánosság, fó­rum, ahol a község életéről beszélünk, de úgy, hogy meg is kell valósítani az ott elhang­zottakat. Radikális változást követelt minden­ki, nem csupán fiatalabbak, de voltak jelen nyugdíjas korúak is. I- Ez a fórum a művelődési házban volt nyilván.- Itt a legdemokratikusabb hely az ital­bolt, aminek a vezetője vagyok. Ott az embe­rek - nem az ital hatása alatt - megbeszélnek minden közérdekű dolgot. Olyanokat pél­dául, hogy miért nincs Fürgédnek főállású tanácselnöke, vagy polgármestere. A vb-tit- kárnö gyesen van, öt helyettesíti valaki két- három évig. az illető heti egy napot tartózko­dik itt a faluban. Az iskolánkat körzetesítették, amikor az lett a divatőrület A téeszünket is abban az időben egyesítették. Ezekről ma már mindenki rossz Ízzel beszél, megpróbál tenni ellene valamit és visszafordítani. Mi is ezt szeretnénk. Azt, hogy ne pusztuljon el ez a falu, legyen jövöje. Lapozgattam a lakossági nyilvántartót, ahol 1964-ben 1.161 -en laktak itt, 1981-82-ben a körze­tesítés idején még voltunk 840-en és most 730-nál tartunk. Ha nem teszünk valamit a megmaradásunkért akkor a saját sírunkat is megáshatnánk.- „Teszünk” ... „megmaradásunk” ... közös cselekvésre, a közösségért való együttgondolkodásra utaló szavak. A na­pokban találkoztam két negyven év körüli fiatalemberrel. Valamikor együtt indultak, egy munkahelyen dolgoztak, azonos fize­tésért Az egyik tanulni kezdett, felsőfokú végzettsége lett, társadalmi munkában szinte mindent elvállalt A másik másodál­lásban kezdett otthon dolgozni, pénzt szerzett, gyarapodott, most meggypiros Toyotán közlekedik, de közben galériás lakást épített a családjának.- Gondolom, azt akarod mondani, hogy a második emberedet tartja a közvélemény életrevalónak.- Azt látom, hogy akármerre megyek, mindenütt megmosolyogják az olyano­kat, akik „teszünk”, „megmaradásunk” szavakat, fogalmakat használnak és e szerint élnek. Nem túl hasznos ma közös­ség élén - nem gazdaságira gondolok - eszmékért, ideákért kiállni.- Mert annyira elmaterializálódott min­den, hogy a Toyotás emberek lettek az ideák.- Azt azért szögezzük le, hogy a To­yotás emberek nem napi nyolc órák­ban dolgoznak, meg azt is, hogy nem mindegyikük kerülte a törvényt a bol­dogulása érdekében. Szorgalom, tehet­ség és halad a szekér. No, de elkanyarod­tunk a fürgedi fórumistáktól. Említetted, hogy radikális változásokat követeltetek.- Igen, igen! Úgy gondoltuk, hogy föl kell lépnünk. De ki ellen, amikor még főállású tanácselnökünk sincs... Kit támadjunk, mit akarjunk? Nekiálltunk és felirtokat ragasztot­tunk a kocsmához, középületekhez. Azonna­li követelésünk volt, hogy váltsuk le a tanácsi vezetőket. Azután azt irtuk, hogy hozzuk visz- sza az iskola felső tagozatát a téeszt is. Van itt bpven tennivaló. A falu központjában ott a bolti az óvoda és mellettük a pulykaistálló, no meg a tanácsháza. Az a bűz, amit az istálló áraszt nyáron, az már-már elviselhetetlen. Meg sem kérdeztek senkit egyszerűen ide­hozták a pulykákat a faluközpontba. Volt még olyan követelésünk, hogy a temetőhöz vezető út mellett ne kukoricaföldek legyenek. Itt hamarosan lehet majd parkosítani, ebben már született döntés. I- Jó érzés fog el a parkosítások lát­tán, mert azt tapasztalni szerte a me­gyében, hogy több a favágó mint az ültető.- Ez Fürgédén is napirenden szerepel. Akad öt-hat ember, aki vágja a fát gyak­ran engedély nélkül, és ez nagyon idegesíti a többi 725-öt Nem szegény ember, rászoruló vágja ám! Azt mindenki megbocsátaná, de olyan üzleteket bonyolítanak le, hogy ez irri­tál mindenkit Az ültetést senki nem szervezi, nem szorgalmazza. Másik dolog az állattar­tás gondja. Fölszántattak minden legelőt nem tudom, hogy az egyre szaporodó tehén- állományt hol fogják legeltetni. Zömében ilyen követelésekkel indítottuk a lavinát ■ - Milyen visszahangja lett mindennek?- Voltak olyan hangok, hogy mit akartok, forradalmat falhoz állítani az embereket? Igaz, hogy volt olyan feliratunk is, hogy ele­günk van a Katona-diktatúrából. Ez konkré­tan Katonára, az ozorai téeszelnökre vonat­kozott. Ő beleszólt mindenbe, ami itt Fürgé­dén történt. Én ezt nem tartom normálisnak. Akkor is becsapottnak éreztük magunkat amikor a téesz egyesítésekor naponta ide­járt agitálta a falut hogy milyen jó lesz. Sem­mi nem lett! A mi falunkba ne az ozorai téeszelnök uralkodjon! Ez régóta foglal­koztatja az itt élőket, de most jött el az ideje, hogy a társadalmi légkör olyan, amiben el is lehet mondani, ha mást gondolunk. Ezért hoztuk létre a fürgedi fórumot is, hogy itt nyu­godtan kibeszélhesse magát mindenki, aki a közös dolgokért tenni akar. Azt is megfogad­tuk, hogy amennyiben az itt elhangzottakból bárkinek hátránya származna, kollektiven kiállunk mellette. I- Nem kérdőjelezem meg a fürgedi fó­rum létjogosultságát, de a falugyűlések­nek ez lett volna a célja valamikor...- Igen, de itt nem hivott össze senki falu­gyűlést és végül elfogadta mindenki, hogy a fórum legyen az ilyen hely. A vb-titkár, az el­nök is elfogadta, hogy igazunk van. Nem akarunk mi a nagyvilág dolgaiba beleszólni, csak ami itt a faluban történik, amiért mi ma­gunk tudunk tenni, csak az érdekel bennün­ket Afórumnak nincs szervezeti szabályzata, nincs tagsági díj, bárki jöhet és mondhatja véleményét. Ne egymás ellen, hanem egy­másért dolgozzunk.- Egyetértek mindezzel, de a megoldás lépései izgatnak. Vissza az iskolát - mondjátok ti fürgediek és mondják má­sutt is. Igaz! Vissza! A régi iskolaépületek gyakran olyan állapotban vannak, hogy embert oda benézni sem engednek. Ki ta­nítson? Milyen eszközök vannak például Fürgédén, hogy azt mondja egy most végző főiskolai hallgató, én rohanok Für­gédre tanítani! Gondolom, a téesz vissza- hozatalával is akadnak gondok. Közben van itt egy-egy középület, amit nem árta­na felújítani! Út, járda, telefon, aztán lehet­ne még folytatni mi minden kell. Hangsú­lyozom, egyetértek a fürgediek szándé­kával, akaratával, ha pontosan meghatá­rozzák mindezt milyen úton fogják meg­valósítani.- Azt érzem a hangodból, hogy nem csak a fürgediekről, de a pártprogramokról is ez a véleményed. I - Igen!- Maradjunk azért Fürgédén. A legutóbbi fórumunkon elmondta a vb-titkárnö, hogy a falunak van hárommillió forintja. Nagyon meg kell gondolni, hogy mire fordítsuk. Ha utat építünk, az rengeteget elvisz. Az iskolá­hoz szolgálati lakások is kellenek, ez megint sokat emészt. Máról holnapra ez nem megy, de azt sem mondhatom az embereknek, hogy majd öt év múlva kezdjük el az iskola­ügyet Nem rajtunk múlott, nem mi akartuk, hogy elvigyék az iskolát Úgy gondoljuk, valami módja csak van annak, hogy kártéri- tés cimén, vagy bármiként honorálják ne­künk és támogassák, segítsék akaratunkat Szükségünk van saját iskolára! Jobb lenne másról beszélni, mert ideges leszek. Nem tu­dom elképzelni, hogy normálisan gondolko­dók, felelős beosztású emberek miért nem látták annak következményeit hogy mi lesz abból, ha megszüntetik egy Fürgéd nagy­ságrendű településen az iskolát Szóval se­gítséget akarunk kérni más, magasabb fóru­moktól, mert a hárommillióból nem jutunk messze, de van már két felajánlás az útépí­téshez itt helyből. Azért rendeltem meg a Tőzsde Kurirt is, hogy hátha találok benne olyan ötletet ami itt a faluban más gondolko­dásra serkenti az embereket és hasznosítha­tó lenne. Kaptam egy levelet mert én is Írtam a főszerkesztőjének, aztán személyesen mentem föl hozzá. Szóval nem sokat mon­dott, de a falusi turizmusra fölhívta a figyel­met. A baj csak az, hogy Fürgédén semmi olyan létesítmény, táji környezet nincs, ami vonzaná az idegent. I- Ezt azért végig kellene gondolni. Ozo- ra közelsége, ott a vár látványossága, az­tán a tamási termálfürdő sincs Fürgédtől messze. Érdemes föltérképezni alapo­sabban ezeket- Valóban így van, de ahhoz vállalkozni kellene, megépíteni a faluban a lakások für­dőszobáit, hogy csak egyet említsek...- Fórum elé kell vinni ezeket Ha tart az akarat erejéből, amiről itt eddig is beszél­gettünk, akkor minden bizonnyal sikerül is célba érni. Említetted a Tőzsde Kurirt, de látok itt Pesti Műsort, Film Színház Mu­zsikát, Magyarországot, nem folytatom, de a könyvszekrény polcain is olyan könyvek sorakoznak, ami azért nem jel­lemzője minden falusi háznak. Tudom azt is, hogy érdeklődésed a komoly és köny- nyűzene iránt nagyon nagy. Több alka­lommal találkoztunk Szekszárdon a Mű­vészetek Házában egy-egy koncerten. Látom, hanglemezgyűjteményed is gaz­dag. A pesti színházakat is rendszeresen látogatod. Mi tart itt Fürgédén?- Ki lehet nevetni a válaszomat: a föld szeretete! így igaz minden, amit felsoroltál. Rengeteg napilapot járatok, félek lemonda­ni bármelyiket, mert attól tartok, hogy lema­radok valamiről. Szükségem van arra, hogy Pesten megnézzek egy Salome előadást, hogy lássam Sass Sylviát, Törőcsik Marit, halljam egy-egy mai magyar drámairó gon­dolatait. Ezek engem feltöltenek, erőt'ad- nak. Itthon kiteszem a két hangszórót a kertbe és mig dolgozom, szól a zene. Ezek nélkül el sem tudom képzelni az életemet. Nem tudom milyen íze van, hogy azt mon­dom, parasztgyereknek tartom magam, bár vendéglátó végzettségem van. Ragaszko­dom a földhöz, ami itt a házunk körül van. Fürgédét nem tudom elhagyni. Nem tudnék Pesten élni, de az is elképzelhetetlen, hogy havonta ne menjek föl hangversenyre, operába, kiállítást megnézni. Ha valami ok­nál fogva nem tehetem, akkor hiányérze­tem támad, üresebbnek, kevesebbnek ér­zem magam. Szelektálnom kell mire me­gyek és mire nem. Most jön Budapestre Pa­varotti, de azt hiszem nélkülem lesz az elő­adás, képtelen vagyok kétszer fölutazni, je­gyért sorba állni, meg ilyen dolgok. Lelkiis- meret-furdalásom van néha, hogy itthon lenne a kertben más dolog is, én meg ülök az operában. Ugyanakkor a lelkemnek föl kell töltődni muzsikával, termékenyítő gon­dolatokkal, amit mondjuk a Schwajda György drámájából, Puccini zenéjéből, Koncz Zsuzsa vagy Kocsis Zoltán, Ránki Dezső koncertjéből kaphatok. Hiszek eb­ben... és még... I - ... és még?- Az Emberben, az Istenben! Nem úgy va­gyok hivő, vallásos, hogy minden misére el­járok, de esténként imádkozom. Lefekvéskor végiggondolom a napot mit tettem, mi az, amit jobban is elvégezhettem volna, mi múlptt csak rajtam. Ezek is hozzám tartoznak. Én akkor is vallásos ember voltam, amikor a KISZ-ben, vagy a pártban, az MSZMP-ben nyüzsögtem. Ezeket én nem tagadom le. Azért lettem tagja egyiknek is, másiknak is, mert azt hittem, akkor tehetek többet, jobbat a faluért. Csak amikor kiderült öt-hat évvel ezelőtt, hogy engemapárt figyeltet. Úgy gon­dolták, én azért járok Pestre, mert ott ellenzé­ki kapcsolatokat építgetek magamnak. Ak­kor azt mondtam, ebből elegem van és kilép­tem. Na, nem ilyen egyszerű volt. Otthagytam a pártot de megmaradt a hitem, amit ugye el nem vehet senki. Remélem, úgy változik a világ, hogy eltűnik a falusi és városi ember közötti különbség, jobban figyelünk egy­másra. ■ - Ez az esti imád része is?- Igen! ■ - Akkor úgy legyen! A világháborút és a forradalmak idejét követően 1920. január 25-26-ra tűzte ki a nemzetgyűlési képviselőválasztások lebonyolítását a Huszár-féle koalíciós kabinet. Az antant kívánalmainak megfe­lelően a választás az általános, titkos vá­lasztójog alapján és többségében a pol­gári demokratikus forradalom idején el­fogadott néptörvénynek megfelelően ke­rült lebonyolításra. 24 éves korhatár, 6 évi magyar állampolgárság, hat hónapja egy helyben lakás és lakástulajdon mel­lett a nőknél kritérium volt a bármely ha­zai élő nyelven való olvasni-írni tudás is. A választhatóság alsó korhatárát 30 év­ben határozták meg. Minden induló párt egyetértett azzal, hogy „A nemzetgyűlési választások sza­badságának és tisztaságának biztosítá­sa külpolitikai szempontból is nagyjelen­tőségű és annak a nemzet jövője szem­pontjából messzemenő kihatása lehet.” Tolna megyében a Keresztény-Keresz­tyén Nemzeti Párt dr. Őrffy Imrével és dr. Éry Márton vármegyei főjegyzővel az élen valamint az Egyesült Kisgazda és Földműves Párt vezetői, dr. Klein Antal és Wéber János aláírták a két párt fúziójáról szóló rpegállapodást, amelyet november 18-19-én az országos pártelnökségek is parafáltak (Friedrich István ill. Sokoró- pátkai Szabó István). Mint az egyezke­déskor kiderült, gyakorlatilag a két párt programja jelentősen nem tért el egy­mástól, legfeljebb a megcélzott rétegek tekintetében. A képviselőjelöltség eléréséhez 500 választópolgár előzetes aláírása kellett. A megyei jelentésekben és a megyei sajtóban gyakran igyekeztek befolyásol­ni a választópolgárokat. Többször szere­pelt az „önjelöltek” emlegetése, akiktől ha „eltekintünk” egyhangú választások várhatók: A kulisszák mögött óriási pozícióharc zajlott. Voltak, akik Gömbös Gyulát kí­vánták meggyőzni a tolnai kerületben való esélyességéröl, mások Bodor György dunaföldvári bírót óhajtották kényszerrel visszaléptetni. Az egyik dombóvári jelöltnek, Vétek Györgynek „azt izenték, hogy vétek neki ott kísérle­teznie”. „Renczes Jánost, miután nem si­került visszaléptetni, Fekete Ágoston tol­nai préposttal igyekeztek kiütni a nyereg­ből. Schnetzer Ferenc volt hadügymi­niszter hiába próbálkozott a gyönki kerü­letben. 1920 januárjára kiderült, hogy a keresztény-kisgazda fúzióból semmi nem lett, így a Tolna megyei kísérlet is kútba esett. A választásokon mindkét párt indított jelöltet, a 7 kerületben össze­sen 18-at. A végeredményről csak annyit, mind­össze egy kereszténypárti győzött, a szekszárdi kerületben dr. Őrffy Imre lett a képviselő. A nemzetgyűlés megkezdé­se előtt dr. Őrffy Imre bejelentette, hogy átlép a kisgazdák közé, mert a nemzet ér­dekeinek ez jobban megfelel. Ugyanek­kor a dombóvári kerület képviselője, őr­gróf Pallavicini György hosszú levélben indokolva fejtette ki, hogy nem ért egyet a Nagyatádi Szabó István által vezérelt kis­gazdák programjával és módszerével, ezért ő átnyergel a kisgazdák soraiból a keresztény pártba(!) Hogy nem erre választották őket? 'Hogy nem ezt ígérték? Az újdonsült hon­atyák kis választókerületüket már háztá­jiként kezelték. Miközben ténylegesen a mandátumért „késhegyig”, de legalábbis személyeskedésig menő volt a küzde­lem, valójában a programok igencsak „hasonlítottak” egymáshoz. 1922-re 1920-hoz képest a magasabb cenzus-bevezetésével Tolna megyében 16000-rel kevesebb választó járulhatott az urnákhoz. Tolna megyében valameny- nyi kerületben 3-3 képviselőjelöltnek si­került megszerezni a szükséges 1000 db ajánlási cédulát. Az első választási fordu­lóban három képviselő örülhetett man­dátumának. Gróf Apponyi Antal a bony­hádi kerületben független jelöltként a szavazók 50,04%-ának bizalmát élvezve -, ez a jogosultak 33,7%-a volt - jutott a képviselők közé. Pesthy Pál a gyönki ke­rület mandátumát szerezte meg, mig dr. Erdélyi Aladár Paks képviselője lett. A többi helyen egy héttel később meg­ismételték a szavazást. Dombóváron az első fordulóban a leg­kevesebbet elérő tehát a másodikban sem induló Petrichevich Horváth Emil ál­lamtitkár arra kérte szavazóit, hogy sza­vazzanak a kormánypárt másik jelöltjére, Balogh Gyulára, az OFSz főtitkárára. Ez talán természetes is lett volna, ha előtte a két jelölt kulturált választási beszédekkel óhajtotta volna elnyerni a választók kegyét. Ehelyett azonban a módi nem a programokban való versengés, hanem egymás lejáratása volt. így azután a má­sodik fordulóban még az állami ménes­birtok dolgozói is az ellenzékinek számí­tó őrgróf Pallavicinire szavaztak. A két kormánypárti jelölt mellett győzött a ne­vető harmadik. A kudarcot követően Balogh Gyula le­velet irt Bethlen István gróf miniszterel­nöknek, amelyben magyarázva a bizo­nyítványt, a Pallavicini-kortesek vissza­éléseiről szólt. Jelezte, hogy egy-egy hangadó be­folyásos gazda voksáért 40-50000 koronát is megadtak. A pusztákon nagy etetés-itatás folyt és mindenki 3-3 liter bort kapott. Meg kell tehát támadni a Pallavicini-mandátumot a vesztegetések és lélekvásárlás miatt. Az ügyből nem lett petíció, hogy miért nem, azt könnyen kikövetkeztethetjük a szekszárdi kerület eseményeiből. A szekszárdi kerületben a Rassay párt színeiben dr. Sebestyén Jenő, a kor­mánypártéban dr. Őrffy Gyula és a szek­szárdi gazda, Szulimán György indult. Mivel Szulimán legyőzése 1920-ban nagy erőfeszítést igényelt, nem óhajtot­tak kockáztatni kormánypárti berkekben, úgy intézték, hogy Szulimán sóügyében ekkorra legyen bírósági ítélet. Ennek ér­telmében nem választhatott és nem is le­hetettválasztani. (A sóügyről csak annyit, hogy a háború végén nagy sóhiány volt. Ő szerzett néhány tonna sót, amelyet „nyerészkedve” adott el. A valóságban, ha a szállítást és a raktározást, tehát költségeit felszámolja, akkor tényle­gesen nem volt számottevő haszna, viszont a hiány felszámolása a városban óriási népszerűséget eredményezett számára.) A választások első fordulójában dr. Őrffy 4963, dr. Sebestyén 4871 szava­zatot kaott. Szulimán György nemvá­laszthatósága ellenére 203-at, de ez a 2,1 százalék a mérleg nyelvének bi­zonyult a 49,4 százalék és a 48,5 száza­lék mellett. Megindult tehát a második forduló előtt Szulimán, illetve szavazóinak megszer­zéséért a harc. A megyei főispán szemé­lyesen állapodott meg Szulimánnal, aki vállalta támogatóinak „átadását”, de cse­rében kérte büntetésének elhalasztását, majd végleges törlését. Az ellenlábas Rassay párti Sebestyént pedig gyakorla­tilag a csendőrség még abban is akadá­lyozta, hogy megfelelő korteskedést foly­tasson. Várdombon, Bátaszéken, Decsen a „közegek” ismételten órákig kutatták át az autóját, mire végeztek, este lett. Öcsényben egy másik alkalommal, bezárt templomajtó mögött addig húzták a harangot, amíg beszéde tartott. Báta­széken az olvasókörben összegyűlteket azzal zavarták szét a csendőrök, hogy a képviselő csak látogatásra jön és nem kért engedélyt programbeszéd tartására. A főszolgabíró az ellenzék magaviseletét tartotta törvénysértőnek, mert Bátán az egyik Őrffyt támogató főkortesnek 450 tőke szőlőjét vágták ki. Bethlenéknek sikerült úgy időzíteni, hogy Alsónánán kishaszonbérletek léte­sítésének jóváhagyása éppen erre az időre essen, és ezzel is néhány új voksra lehetett számítani. Ráadásul a pártvezér Bethlen István félmilliót engedélyezett a főispánnak a pártkasszából utólagos megtérítéssel a pótválasztási siker érde­kében. Ezt a számjeltávirattal jelzett félmilliót Forster saját belátása szerint használ­hatta fel. A végeredmény: dr. Őrffy Imre 5309, dr. Sebestyén Jenő 4924 szavazatot kapott. Július végén Forster főispán levelet irt a miniszterelnöknek és kérte a Szulimán- ügyben való gyors intézkedését, mert még megesik az a csúfság, hogy a kor­mánypárti jelölt sikere érdekében sokat tevő Szulimánnak meg kell kezdenie büntetése letöltését. DR. DOBOS GYULA Barkóczi József és Decsi Kiss János a fórumistákról

Next

/
Thumbnails
Contents