Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. március 3. Kéthly Anna Györkönyben Mert üldözték... „Egyetlen férfi van a parlamentben - az is n<5” - mondták róla. 1922-37 között a parlament egyetlen képviselőnője volt 1945 novemberében a parlament alelnöke lett Szakszervezet, nőmozgalom, SZDP- elvek: nem támogatni a két párt egyesülését, Magyarországon hosszú ideig a polgári demokrácia megteremtése marad napirenden... 1950-ben törvénysértő módon letartóztatják, életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélik, csaknem négy év múlva szabadul ki, 56 közepéig házi őrizetben él, majd Nagy Imre mellé áll és államminiszteri tisztséget vállal. Bécsbe utazik november 3-án támogatást szerezni - de a fordulat hallatára hiába próbál meg hazatérni, már nem jut át a határon. Emigrációs évek - mindhalálig. Utolsó éveiben foglalkoztatja a hazatérés gondolata. 1976. szeptember 7- én hunytéi Belgiumban. Ez az, amit nagyjából mindenki tud róla. És amit csak kevesen: hogy Györkönyben rejtegették. * Vázlatos életrajza (Strassenreiter Erzsébet: Kéthly Anna, Politikus-pályák, Kossuth, 1984) említi hogy „1944 márciusában az ország német megszállása után illegalitásba vonult Az ellenállási mozgalomban, a Magyar Front munkájában nem vett részt, sőt ellenezte még a két munkáspárt egységmegállapodásának aláírását is 1944 októberében. A Nógrád megyei Bánkon, egy távoli rokonának papírjaival nevelőnű- ként vészelte át a fasiszta terror tobzódásának időszakát.” Vajon csak Bánkon vészelte át a viharzó történelmet? * Györköny, 1990. Előkerült egy régi újság. Az Ellenzék 1947. október 4-i száma. Ebben, az akkori kitelepítésekről szóló riportban olvashatjuk egy beadvány hiteles szövegét: „Belügyminiszter Úr! Alulírottak azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Miniszter Úrhoz, szíveskedjék elrendelni, hogy az ez év januárjában kért és mindeddig hasztalanul várt mentesítések, illetve visszatelepítések, melyeket KÉTHLY ANNA, a Nemzetgyűlés alelnöke támogatott, az azóta kitelepített mentesítésre ajánlottakkal vagyonúkba visszatelepíthetők legyenek. Kérésünk indokolására a következőket jelenthetjük: A német megszállás alatt biztonsági okokból KÉTHLY ANNA, a nemzetgyűlés jelenlegi alelnöke több hétig Györkönyben tartózkodott, ahol, bár többen felismerték, a magyarhű, volksbundellenes lakosság szeretettel őrizte őt, ezért KÉTHLY ANNA a felszabadulás után ezen magyarhű családokat mentesítésre ajánlotta.” Aláírók: Kardos János, a MKP titkára, Kántor György a Szocdem. Párt elnöke, Fenyvesi Mihály, a Független Kisg. Párt titkára. Járjuk Györkönyt. Keressük azokat akik emlékeznek. Kuti Imrét kinttaláljuka pincefaluban.- Érdekes ez a Kéthly Anna ügy. Egy nagyon jó barátomnál, Halmai Ádámnál rejtették el, amikor menekülni kellett Budapestről. Ennek az embernek, aki meghalt már, a felesége óvónő volt. ő maga asztalos. Én csak bejáró voltam önáluk. Arra emlékszem pontosan, hogy én Kéthly Annával többször táncoltam. Halmaiknál volt zongora, én tudtam harmonikázni, Halmai Adám hegedült, akkor a Kántor Gyuri meg a Hidasi Gyuri is zenélt nekünk voit egy zenekarunk. Az asztalosmühely az utcafronton volt egy csapott tető alatt, ahol mi minHuszárné Hadinger Éva: Csak egykét napot volt itt... Kuti Imre: Táncoltam vele.. Böhm Fülöpné: Valami nem stimmelt őközöttük... Pámer Andrásné: Te nem láttál senkit... minden este összejöttünk. Engem annak idején nem érdekelt Kéthly Anna, mint szocdemes. Pedig ő megalakította itt a szocdem pártot. Pont a Halmai Ádám volt a titkár. Akkor volt egy Kungl Rózsi nevezetű németkéri születésű hölgy, mozijuk volt valamikor, kérem, ö volta szocdem párt járási párttitkára. Ö is járt Halmaiékhoz.- Pestről jöttek le vendégek? Szocde- mek?- Hát hogyne.. Csak én ezzel kapcsolatban mindent elfelejtettem, mert nem érdekelt akkor sem.- És Kéthly Anna milyen volt?- Hogyhogy milyen? Közvetlen. Bárki bejött, úgy vette, mivel nevelönőnek mondták, mintha családtag volna.- Itt ki emlékszik még rá?- Kántor meghalt. Hidasi Gyurka is, a Maris néni, aki a házvezetőnő volt náluk, szintén. Öt Hadinger Marisnak hívták... De a húga, Éva él még. Abban az időben a Rózsadombon, az Aranka utcában egy Liszkai Kovács nevű szobrászművész családjához szegődött háztartási alkalmazottnak egy fiatal lány Györkönyből: Hadinger Éva. Ma: Huszár- né. Éva néni ezt mesélte. „Kéthly Anna odajárt a családhoz. Irodában valahol együtt dolgoztak. Azt hiszem, hogy zsidók voltak. Kéthly Anna járt itt Györkönyben. Még később is jött egyszer. Utána tudtam meg, hogy engem fölsimert, és akkor félt. En őt akkor nem ismertem fel, mert nagyon megöregedett közben. Nővérem állandóan Halmaiéknál volt. Akkor is Halmainé mellett volt az óvodában mint dada. Sokat nem járt Kéthly Anna ide Györkönybe. Csak egy-egy két napot volt itt. Én akkor olyan tizenhat-tizeny- nyolc éves lány lehettem. Amikor idejött, egyszer láttam.” Pámer Andrásné Papp Mária után bejárjuk a régi szőlőt is, meg az újat is, míg végre kinttaláljuk a földön.- Nem igaz, hogy csak egy-két napig volt Kéthly Anna Györkönyben - mondja. - Lehet, hogy volt az vagy egy év is.- Hogy szólították?- Itt olyan titokban volt, hogy őt itt sehogy sem szólították. Szabad idejében felsőruhákat kötött kisgyereknek, mackónadrágot, felsőrészt birkagyapjúból, Megalakult a Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara A Magyar Gazdasági Kamara életében fontos esemény történt február 27-én Pécsett: újabb területi bizottság vált önálló szervezetté. Tag vállalati közgyűlés döntött arról, hogy Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék területén ezentúl Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara működjön, amely szövetségi rendszerben kapcsolódik az országos központhoz. A regionális kamara azonban önmaga is szövetség kíván lenni, amelyhez az igények szerint megalakuló községi, városi, megyei kamarák kapcsolódhatnak. A szervezeti átalakulásnak ezen az útján megyénk is elindult: létrejött a kamara Tolna megyei irodája. Rostás Ilonát talán nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen éveken keresztül nap mint nap találkozhattak lapunk hasábjain a nevével, vagy annak kezdővetűivel - közgazdász lévén - elsősorban gazdasági vonatkozású írások alatt. Szerkesztőségünk munkatársa volt január 15-ig, amikor is munkahelyet változtatott, elvállalta a kamara Tolna megyei képviseletét, amely azóta Szekszár- don a megyei könyvtár melletti Kiszöv- székház legfelső emeletén működik.- Ez amolyan egyszemélyes iroda?- Igen, bár a közeljövőben bővülni fog egy félállású adminisztrátorral.- Gondolom, új munkád megkezdése óta már felvetted a kapcsolatot a Tolna megyei tagvállalatokkal. Milyenek az első tapasztalataid?- Talán a legfontosabb, hogy a vállalatok - még a kamarai tagvállalatok is - igen keveset tudnak a kamaráról. Elsősorban érdekvédelmi és különböző szolgáltatásokat nyújtó ügynöki szervezetnek tartják, pedig ez nem így van, illetve csak részben igaz. A kamarának kell, hogy legyenek nagyobb, átfogóbb céljai is. A mai helyzetben például, amikor a választási kampány, a politikai harcok teljesen a háttérbe szorítják a gazdasági problémákat, a kamarának harcolnia kell ez ellen. Feladata az érdekvédelem, de nem egészen úgy, ahogy ezt a vállalatvezetők többsége gondolja, hanem makroszinten, vagyis az összgazdasági érdekeket kell szem előtt tartania, koordinálnia. A vállalatokra ma jellemző a rövid távú szemlélet, ami teljesen érthető is olyan időszakban, amikor állandóan változnak a gazdasági szabályozók. A kamarától tehát konkrét ügyekben érdekvédelmet és azonnali anyagi előnyöket biztosító szolgáltatásokat várnak.- Hogyan egyeztethetők össze a kamara átfogó céljai a vállalatok igényeivel?- Egyrészt nyilvánvalóan jobban kell alkalmazkodnunk az igényekhez, másrészt meg kell győznünk a különböző cégek vezetőit, hogy támogassák az összgazdasági, hosszabb távú célokat. E támogatás itt természetesen azt jelenti, hogy lépjenek be a kamarába. A kamarának a gazdasági érdekeket képviselő hatalmi centrummá kell válnia, amely - épp „ úgy mint nyugaton - befolyásos szereplője a kormányzattal és a szakszervezetekkel folytatott legfelsőbb szintű érdek- egyeztetésnek. A piacgazdaságra történő átállással egy időben kell létrejönnie a hatékony szövetségi kamarai rendszernek, amely ezt a feladatot képes lesz ellátni. E mellett természetesen a szolgáltatásainak körét is bővíteni kell, illetve jobban meg kell ismertetni a vállalatokkal a már jelenleg is rendelkezésükre álló lehetőségeket.- Mivel teheti ma vonzóvá magát a kamara a vállalatok szemében?- Először is - úgy gondoltam - a gazdálkodó szervezetek igénylik, hogy valahová tartozzanak, ezért is figyelhetjük meg ma, hogy új szervezetek létrehozására törekednek. Pedig egy új szervezethez jó szakembereket kiválasztani, kiképezni, jó hazai és nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni, információs hálózatot, infrastruktúrát létrehozni hatalmas pénzbe kerül és éveket vesz igénybe. Mindezekkel a kamara rendelkezik. Tagvállalatainknak közvetlen hasznot hozhatnak például kiterjedt nemzetközi kapcsolataink, ez különösen fontos ma, amikor napirenden van a külföldi töke bevonása, vegyes vállalatok alapítása. A budapesti központban hatalmas mennyiségű információ van hazai és külföldi cégek ezreiről, amely hozzáférhető a tagok számára. Jól képzett szakembereink vannak, akik a vállalatvezetőknek nagy segítséget nyújthatnak napi problémáik megoldásában. Jellemző egyébként, hogy a kamara nyújtotta lehetőségeket Budapesten sokkal jobban ismerik és kihasználják a tagvállalatok, mint vidéken. Itt Tolna megyében is fontos tehát, hogy egymást kölcsönösen alaposabban megismerjük, aktívabb napi kapcsolatot alakítsunk ki a vállalatokkal. Ehhez azonban feltétlenül hozzátartozik, hogy ez a kapcsolat nem lehet egyoldalú, nemcsak a kamarának kell közelednie a vállalatokhoz. El kell érni, hogy azok ténylegesen magukénak érezzék a kamarát, amely értük is, de az egész magyar gazdaság érdekeit -szem előtt tartva tevékenykedik. Van tehát feladat bőven.- áa Halmai Adám mint tűzoltó (a felvétel 1951-ben készült) ami házilag fonva volt. Azoknak, akik rendeltek nála. Egy kisgyerek ment próbára, akkor én vele mentem kézen fogva. Megpróbálta... nagyon szép kis bojtokat csinált, nagyon csinos volt. Édesanyám azt mondta: te ott voltál, és mégsem voltál ott, te nem láttál senkit. Mert őt bújtatták... * Böhm Fülöpnét otthon találjuk. Részletesen, pontosan emlékszik csaknem mindenre.- Ide került, Györkönybe, mert üldözték. Halmainénak a sógora jóban volt Kéthly Annával. Ez az ő Kovács nevezetű sógora, a másik nevére nem emlékszem, hozta le Györkönybe azzal, hogy itt jó helyen lesz.- Lehetett akkor tudni, hogy miért üldözték?- Hát... valami szociáldemokrata szervezetnek volt a főnöke.- Mennyi időt tölthetett itt?- Úgy emlékszem, nem volt egészen egy évig itt. Halmaiék három gyerekéhez jött mint nevelőnő. így nagyon sokszor találkoztunk, mert gyakran meglátogatott bennünket. Nagyon jól ismertem. Egyszer csak mondta a Halmai Ádi bácsi, hogy Annának el kellett menni, mert megtudta, hogy keresik nagyon, és máris felfedezték. Akkor elvitték. Estefelé, vagy éjjel. És másnap már itt voltak. Keresték.- Kitudódott valaha, ki árulta el, hogy itt bujkál?- Nem. Azt még az Ádi bácsi se tudta meg. így utána őt is üldözték amiatt, hogy bújtatta Kéthly Annát, akit később elítéltek, és mikor nagy nemzeti ünnepek voltak, mindig elvitte a rendőrség Ádi bácsit Paksra, és csak az ünnep elmúltával engedték ki. Kommunistaellenesnek tekintették. Szegény már" meghalt. A felesége Kanadában van most, azt hiszem. A lányánál. Mi azt se tudtuk, Kéthly Annát hová viszik. Egy autó jött érte.- Milyen néven ismerték őt itt?- Anna néninek mondtuk, mert nálunk idősebb volt. Mikor a gyerekekkel levegőzni, sétálni ment, nézett be hozzánk.- Milyen benyomást keltett? Nyugtalan volt?- Végtelenül kedves volt. Közvetlen. Mindenkinek köszönt. Ha nyugtalan is volt, nem mutatta. Ha tudom, hogy ő politikai személyiség, akit keresnek, lehet, hogy jobban megfigyeltem volna, mit fejez ki az arca. De mint a Kovács bácsi ismerőse, vagy rokona, kiegyensúlyozottnak látszott.- Mi történt később Ádi bácsival?- Először szociáldemokrata volt. Mikor megszűnt a szocdem párt, nem lépett be a kommunista pártba, és ez fekete pontnak számított.- És Kovács bácsival mi lett?- Ö utána kikerült Franciaországba. Szobrászművész volt. A felesége meg a lánya utánament. Nem tudom, élnek-e még. A felesége a Halmainé húga volt. Én az óvodában dajka voltam Halmainé mellett, így ismertem meg őket, meg Kéthly Annát. Hogy milyen is volt?! Magas, nem szikár, közvetlen, látszott rajta, hogy egy határozott nő lehet, magabiztos, de végtelenül kedves. A gyerekek nagyon sze- rétté K DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY „Ami ihlet, az a szerelem” Foglalkozása: szellemi, szabadfoglalkozású varrónő Különleges, rafinált szabású bőrkabát, suhogó selyemszoknya, csizma, óriási klipsz, szolárium pácolta barnaság, ujjatlan, csingilingikkel felszerelt kesztyű, átalakított táska, dollys frizura, tízcentis hosszú vörös körmök - fantasztikus látvány, ha Demjén Veronika úgy igazán kiöltözik a saját maga kreálta ruhákba. Pesten, a Váci utcában, a sznobok utcájában is forognának utána, nemhogy itt, vidéken. Amikor megjelenik a szerkesztőségi szobámban, a férfikollégák egymásnak adják a kilincset, miközben tekintetük úgy tapad a 25 éves bátaszéki varrónőre, mint méh a lépesmézre. Elnyomják az énemet- Képzeld, piroshoz milyen dögi ez a palackzöld szín -, mutatja az ujjavesztett, gombokkal, csatokkal díszített kesztyűt kezére felhúzva. - Ha beöltözöm ezekbe a ruhákba, távolinak, elérhetetlennek tűnök, mert annyira különlegesnek néznek. Mindenkit vonz a más, a távoli. Persze, ha elkezdünk beszélgetni, látják, hogy kedves vagyok, és akkor leomlanak a falak. Ez is baj, tudod, hogy amikor elkezdek járni valakivel, akkor az rögtön megpróbál átnevelni. Ne öltözködj olyan feltűnően, vegyél föl valami mást, mondja egy-két hét után, és megpróbálja elnyomni az énemet. Megszüntetni azt, amiért tulajdonképpen fölfigyelt rám.- Azért mentem varrónőnek, mert nagyon szerettem babázni. Még 16 éves koromban is, ha ráértem, leültem és babaruhákat varrtam. Mondta is az anyukám, mi lesz belőled Vera, másnak már udvarolnak, te meg még mindig babázol! Veronika nemigen figyelt erre, járt Mohácsra az iskolába, Dunaszekcsőre a tanműhelybe és varrt. Egészen addig, amig meg nem kapta a szakmunkásbizo- nyitványt. Akkor úgy gondolta, másra hivatott.- Mire elvégeztem az iskolát, rájöttem, hogy nem tudnék én egy üzemben egy helyen nyolc órát végigülni. Gondoltam, elmegyek Pécsre keramikus iskolába, nagyon be voltam indulva a kerámiáért. A baj csak az volt, hogy túlságosan specializálódott az a szakma és csak porcelán- festőnek vettek volna föl. Az meg igazán nem érdekelt. Ezért elmentem Szek- szárdra, az agyagiparihoz, és közben itt, Bátaszéken tanultam egy maszek keramikustól. Próbáltam ellesni a szakmai fogásokat. Amikor kezdtem eladogatni a munkáimat, megszűnt a barátság. Egy napon aztán eladtam a korongot. Gombhoz a kabátot Veronika ismét a ruhatervezés felé fordult. Már akkor járta a MÉH-telepeket, amikor ez még nem volt divat, vette a rongyot kilóra, nemegyszer csak a rajta lévő gomb és egyéb kiegészítők kedvéért.- Megláttam egy szép régi csatot, és máris tudtam, milyen ruhát varrók hozzá - mondja a lány, akinek személyi igazolványába a foglalkozás rovatban azt jegyezték be, hogy szellemi szabadfoglalkozású. Az APEH felé pedig, hogy varrónő, mert másképp nem tudnák az adóját kiszámítani. Vera elkészít egy kabátot, aztán nem akarmegválni tőle. Pedig vannak sokan, akik szeretnék megvásárolni
