Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

1990. március 28. "iVÉPÜJSÁG 5 Emblémát emlékbe A pénz világa Az első, kifejezetten a banktitokkal foglalkozó jogszabály a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1967. évi 36. törvényerejű rendeletben található. Ennek 5. paragrafusa szó szerint ezt mondja ki: „A Bank alkalmazottai kötelesek a szolgálat ellá­tása során tudomásukra jutott banktitkot meg­őrizni. A Bank feladatkörét érintő ügyben a titok- tartási kötelezettség alól a Bank alkalmazottai ré­szére a felmentést a Bank elnöke adja meg.” Nyilvánvaló, hogy ebben a formában a banktitok nem kifejezetten a takarékbetétesek jogait védi, hanem azokra az adatokra, tényekre és körül­ményekre vonatkozik, amelyeket a nemzeti banki alkalmazottak ismerhetnek meg munka­körük ellátása során. (Ha a munkakör a takarék- betétekkel is összefügg, akkor a titoktartási köte­lezettség természetesen erre is kiterjed.) Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. tör­vény végrehajtására kiadott 23/1979. (VI.. 28.) MT-rendelet 48. paragrafusának hatodik bekez­dése - az előbbiekben idézett - rendelkezésre támaszkodik, amikor kimondja: „A pénzintézet alkalmazottai kötelesek a feladatuk ellátása so­rán tudomásukra jutott banktitkot megőrizni. Ati- toktartási kötelezettség alól jogszabály vagy az a személy (szerv), akire (amelyre) a titok vonatko­zik, felmentést adhat" Az előírás - mert minden­re kiterjed - a korábbiakkal azonos titokkörre vo­natkozik. A banktitok megőrzése alól viszont nemcsak az érdekelt személy (az ügyfél), hanem jogszabály is adhat felmentést Banktitok tehát mindaz (tény és adat), ami az ügyfélről (személyi és vagyoni körülményeiről) a pénzintézeti alkalmazott tudomására jut A bank­titkot minden pénzintézeti alkalmazott köteles megőrizni, kivéve, ha maga az érdekelt személy, vagy egy jogszabály felmentést ad a titoktartási kötelezettség alól. Az érdekelt személy (szerv, ügyfél, takarékbetétes, számlatulajdonos, kől- csönadós stb.) részére biztosított felmentési jog aligha szorul bármilyen magyarázatra, legfeljebb arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az érdekelteknek nemcsak a vagyon titokban tartásához, hanem annak „felfedéséhez” is fűződhet érdeke, pél­dául ha a vagyon eredetének bizonyítására, a széles körű és megbízható üzleti kapcsolatok dokumentálására van szükség. A jogszabályban meghatározott felmentésre pedig - meglehetősen szűk körben - nyilvánva­lóan közérdekből van szükség. Más kérdés, hogy-elegendö-e, ha a jogszabályi felmentés csupán a vagyonelkobzásra, az állammal szem­ben megállapított kártérítési kötelezettségekre, valamint az örökség tárgyát képező betétekkel kapcsolatos felvilágosításokra korlátozódik. Ki jelentkezhet alkuszi vizsgára Jelenleg a hazai bankok értékpapirirodái mel­lett három brókercég áll az ügyfelek rendelkezé­sére, 30-35 alkalmazottal. Ök az alkuszok. De hogyan lett valaki alkusz - broker - egy olyan or­szágban, ahol évtizedekig még a szótárból is száműzték a tőzsde, a váltó, a részvény kifejezé­seket? A közgazdasági egyetem hivatalosan nem sietett az érdeklődő hallgatók segítségére. Csu­pán néhány elszánt és az ideológiai kötöttségek­kel mit sem törődő oktató vállalt szakkollégiumi kurzusokat. Az alternativ tárgynak tekintett disz­ciplína oktatása során nyerhetett betekintést pár diák a börze világába. Külföldi szakirodalmat ol­vastak (magyar nem volt), s legfeljebb az ideláto­gató angol, amerikai, német professzorokat fag­gatták. A diploma megszerzése után egy részüket fel­szívta a születőben levő bankrendszer, mások külkereskedők, elemző közgazdászok, tanárok lettek. Amikor aztán a 80-as évek végén körvonala­zódni kezdett a magyar tőzsde, s megjelentek a brókercégek, a leglelkesebb ifjak - volt tanáraik, főnökeik ajánlólevelével a zsebükben - munkára jelentkeztek. Mindenhol szívesen fogadták e többségükben huszonéves lányokat és fiúkat A jelenlegi szabályozás a tőzsdén is dolgozni kívánó kereskedővel szemben három követel­ményt támaszt: büntetlen előélet legalább két­éves forgalmazási szakmai gyakorlat továbbá sikeres vizsga az Állami Értékpapírfelügyelet ál­tal előirt tőzsdei tananyagból. A szakvizsgára minden olyan magyar állampolgár jelentkezhet aki „makulátlan” múlttal rendelkezik, és 20. élet­évét betöltötte: az új törvény nem követeli meg a szakirányú felsőfokú végzettség igazolását A vizsga Írásbeli és szóbeli részből áll majd. Írásban kell számot adni az értékpapirtörvényről; a társasági és az átalakulási törvényről; a tőzsde alapszabályzatáról és különböző szabályairól; végül a tőzsdén forgó papírok jegyzékén (tőzs­dei papírok listája) szereplő értékpapírokról. A szigorú szóbeli vizsgán a tőzsde számítógé­pes kereskedelmi és információs rendszerének működtetése a feladat Az egyházgazdálkodásról Ha valakit megkérdeznénk, mi jut eszébe az egyházról, válasza valószínűleg kimerülne az Is­ten, a templom, a hit fogalomkörébe tartozó asz- szociációkban, vagy az erdélyi menekültek, és a kábtószeresek segítésére utalna. Arra kevesen gondolnak, hogy Isten házait ugyanúgy tatarozni kell, mint egy iskolát vagy egy kórházat Magyarországon a második legnagyobb fele­kezet a református. Bazsó Béla zsinati tanácsos tájékoztatott egyháza gazdasági állapotáról. A fordulat éve után az egyházak vagyonának jelentős részét államosították. 1948-ban az állam és az egyház között egyezmény köttetett Ez az egyezmény többek között szavatolta volna a mainál jóval több ingatlan egyházi tulajdonban maradását 1948 és 1951 között azonban az élet túlhaladta az egyezményt, „önkéntes” felajánlá­sok és államosítás nyomán a református vagyon 60-70 százaléka állami tulajdonba és kezelésbe került A Magyarországi Református Egyház in­gatlanvagyona - az Állami Biztosítóval kötött va­gyonbiztosítási szerződések alapján - mai ára­kon 60 milliárd forintra tehető, s ez tömegben, ér­tékben mintegy harmada-negyede az 1948-as tulajdonnagyságnak. Az állam 1948-tól - tekint­hető ez jóvátételnek is - személyi és dologi ál­lamsegélyt juttatott az egyháznak az állami költ­ségvetésből. Ennek az összege 1989-ben 40-50 millió forint volt s a legkülönbözőbb elme­ken adták: áfa-hozzájárulás, tb-járulék stb. A személyi államsegély összege 1948-ban havi át­lagban 400 forint volt Ma ez az összeg 400 és 800 forint között mozog. A református egyház összesített pénzforgal­ma megközelíti az évi 600 millió forintot Költség- vetési keretek között, maradványérdekeltségi rendszerben gazdálkodik, és a bevételek leg­főbb forrása az egyháztagok önkéntes adomá­nya. A külföldről érkező adományok évi egy-két millió dollárt jelentenek. Ezt a pénzt is szociális, egészségügyi és oktatási célokra fordítják. Ezen a területen az igények egyre nőnek, mind több szeretetotthonra, gyógyító apácarendre, egyházi iskolára van szükség. Az egyházak alanyi jogon adómentesek. Ado­mányozóik ugyanúgy levonhatják adóalapjukból a felajánlott összeget mint egy alapítvány ese­tében. Az egyháznak és az államnak az egyezmény­ben rögzített szétválasztása nehezen valósulhat meg úgy, ha évről évre az állami költségvetésből, a parlament által jóváhagyott mértékben folyósít­ják a munkához szükséges anyagiakat. Az egy­ház autonómiája gazdasági autonómiát is felté­telez. Az egykor államosított egyházi ingatlanok éppen ezt a gazdasági függetlenséget biztosítot­ták, s a visszaigénylés mögött is ez áll - mondta Barsó Béla zsinati tanácsos. Ha szerény mértékben is, de vállalkozik az egyház is. A napokban kezdi meg működését Debrecenben a Reftour Utazási Iroda, s itt újsze­rű, profitábilis egyházi vagyonbiztosítási konst­rukciót szerveztek. Menekülés a forinttól Éveken át írtak róla, mára valóság lett: Ma­gyarországon lényegében kettős valutarendszer működik. Amióta minden eredetigazolás nélkül bárki berakhatja nyugati valutáját a bankba, ez lett a lakossági megtakarítások megőrzésének legnépszerűbb formája. Érzékelhetően csök­kent az érdeklődés az ékszerek, festmények iránt, aki csak teheti - s ma jogilag mindenki te­heti - valutában tartja a pénzét A dollár, a márka, schilling iránti kereslet minden korábbit felülmúl, a hivatalos és a fekete árfolyam közötti rés 35-40 százalékos. A nyugati valuták feketepiaci kelen­dőségét jelzi, hogy az idegenforgalomból min­den ellenkező célzatú intézkedés dacára folya­matosan csökken a hivatalos „devizabevétel”, így 1989 első 11 hónapjában 46 százalékkal nőtt a konvertibilis elszámolású országokból érkezők száma, a dollárban számított devizabevétel pe­dig csak 9 százalékkal. Az egy beutazórajutó, hk. vatalos beváltásból származó devizabevétel az 1988-as 63,3 dollárról 47,1 dollárra csökkent A lakosság tulajdonképpen racionálisan vi­selkedik, hiszen a dollár feketepiaci árfolyama nagyjából az inflációt követve emelkedik. A forin­tot valutára cserélő állampolgár abban a nem is alaptalan hitben él, hogy pénzének értékét meg tudja őrizni. A pénzügyi szakemberek most mégis vészha­rangokat kongatnak, és drasztikus korlátozáso­kat sürgetnek a kettős valutarendszer ellen. Va­jon miért? Milyen veszélyei vannak ennek a lát­szólag kényelmes megtakarítási módszernek? Az egyik veszély, hogy a jelenség nem marad meg a megtakarítások szférájában, hanem átszi­várog a kiskereskedelem, a szolgáltatás, az „in­gyenes” egészségügy területére is. Márpedig, ha egyes termékeket, gyógyszereket, szolgáltatá­sokat csak kemény valutáért lehet megvenni, ak­kor a lakosság túlnyomó része, amely forintjöve­delméből nemhogy dollárban megtakarítani, megélni is alig tud, elviselhetetlen hátrányba kerül. A kettős valutarendszer az inflációt is növeli. A jó pénz kiszorítja a rossz pénzt - a Gresham-törvény logikája szerint mindenki menekülni akar a forinttól. Ennek az egyre gyorsuló folyamatnak a vége a fo­rint ellehetetlenülése. A forint konvertibilissá tétele a magyar gazdaság talpon maradásának egyik feltéte­le. Márpedig ez csak akkor következhet be, ha a forint erős, mindenki által elfogadott, forgalomképes pénz. Ilyen értelemben a két egymáshoz látszólag nagyon hasonló pénzügyi aktus, nevezetesen, hogy a polgár a forintját a kapualjakban dollárra cseréli, meg az a lehe­tőség, hogy hamarosan, ha akarja, forintját a bankban hivatalos árfolyamon dollárra válthatja, nos, ezek ki­zárják egymást Amíg menekülünk a forinttól, nyilván- valöan a forint nem lehet konvertibilis Milyen kapitalizmust akarunk? A magyar gazdaság a jelenlegi szerkezetében, működési elveivel és még ehhez képest is torzult gyakorlatával tovább nem tartható fenn. Ebben nagyjából egyetértenek a laikusok a szakértőkés a pártok is. Innentől jönnek a nehézségek Milyen le­gyen az új magyar gazdaság? Egyáltalán milyen le­hetőségeink vannak? Igen figyelemreméltó és nagy helyismeretről ta­núskodó cikket közölt a bécsi Die Presse Gunther Tichy professzortól, a grazi egyetem tanárától a ke­let-európai államok gazdasági illúzióiról, és a reali­tásokról. Kijózanító olvasmány, annál is inkább, mert a politikai fordulatot lassan magunk mögött hagyva, egyre fenyegetőbben tornyosul elénk a gazdaság romhalmaza, amit bizony a legfejlettebb demokrácia sem tud egy csapásra elvarázsolni. Tichy professzor szerint a kommunizmus vég­eredményben a fogyasztói javak hiányán bukott meg, következésképpen Kelet-Európábán most mindenki a teljes piaci szabadság megteremtését követeli. Ebbe beleértik a telefon, a vízellátás, az egészségügy mielőbbi piacosítását is, továbbá a központi munkaerő- és konjunktúrapolitika, sőt a szociálpolitika erőteljes korlátozását ez utóbbit kü­lönösen, hiszen az csak, úgymond, a lustákat védi. „Mindez szépen cseng a világtörténelem heroikus pillanataiban, és elfogadható is, ha egymás mellé állítunk egy Trabantot és egy Golfot vagy Merce­dest ha a Kelet ésa Nyugat közti jövedelemkülönb­ségeket nézzük, vagyösszehasonlítjuka környezet állapotát” - írja a grazi professzor. Csakhogy - hívja fel a figyelmet - a VW-Müvek nem magánszemély, hanem a német állam tulajdonában van, a jobb kör­nyezeti viszonyok Nyugaton pedig a sokkal szigo­rúbb állami előírásoknak köszönhetők. Sokat emle­getik manapság nálunk az angol példát a sikeres thatcherizmust mint követendő utat Erről igy ír Tchy professzor „A kiterjedt piacgazdasági rend­szer ellenére talán Angliában nem léteznek ugyan­azok a problémák, köztük a nehézkes döntési mec­hanizmus, az elavult iparszervezet és a korszerűt­len gyárak? A piacgazdaság elveinek keresztülvite­lére tett évtizedes erőltetett kisérlet a munkanélküli­ség, a lakosság széles rétegeinek elszegényedése és a növekvő jövedelmi differenciák ellenére mind a mai napig nem vezetett az iparstruktúra szanálá­sához”. Tchy professzor hangsúlyozza, hogy a piac önmagában nem csodaszer. Különösen a ke­let-európai országokban nem. A kielégítőgazdasá­gi fejlődéshez a piád árak mellett elsősorban a vál­lalkozók hiányoznak, akiket azonban a reformok azonnal nem tudnak elővarázsolni. Tudomásul kell venni, hogy ezekben az országokban a vállalkozók több nemzedéke egyszerűen kimaradt és vannak olyan országok, országrészek ahol ez a fájta életvi­tel sohasem volt elterjedt Végezetül a szerző felte­szi az úgymond kellemetlen kérdést: egyáltalán szanálható-e az elkövetkező években e térség or­szágainak gazdasága? A termelési szerkezet min­denütt felbomlott a gyárak elavultak. A tömegek azonnali jobb ellátást követelnek, ehhez azonban hiányoznak a modem termelőeszközök vállalko­zók szakemberek És végül néhány olyan megálla­pítás, amely a történelem fintora folytán most egy nyugati tudóstól származik - keleti kollégáinak cí­mezve: „A kapitalizmus sikerei mindenütt azon nyugszanak hogy ezek az országok szociális piac- gazdaságokká alakultak át. A próbálkozás, hogy Nyugaton vagy Keleten a hatékonyság előnyei kedvéért a „szodális” elemet eltüntessék a piac- gazdaságból, mindenütt nagyon hamar társadalmi instabilitáshoz vezethet A kommunizmus és a terv- gazdaság összeomlott - a kapitalizmus a szociális piacgazdaság formájában fennmaradt A 'szodális piacgazdaság nem tökéletes rendszer, még csak nem is jó rendszer - egyszerűen csak nincsen jobb.” Sajnálatos, hogy nem telik mindenki­nek nyugati gépkocsira, de mikor a sö­tétben parkírozó autó mellett elhaladunk, némelyikünkből bizony előbújik az irigy­ség kisördöge, s legalább a járgányok márkajelzését szeretnénk megkaparin­tani. S mitévő legyen egy fiatal, ha csak úgy engedik be a buliba, ha egy nyugati kocsi emblémáját hordozza a dzsekijén. Néhány fiatalkorú ezért sorra tördeli az autókról az értékes jelzéseket. Állítólag a Mercedes-emblémák iránt legnagyobb a kereslet, de nem kis népszerűséget él­veznek a Volkswagen- és a Ford-jelvé- nyek is. A gyerekek körében elterjedt egy irányzat, az ún. reppesek táborába csak azokat fogadják be, akik nyugati autókról származó „csecsebecsékkel” tudják iga­Belefáradt. Azt mondja, elege van már. Emlékezni sem szeret sokkal jobb elfelej­teni azt az öt évet Schaub Mariska nénit ti­zenhét évesen vitték el Zengővárkonyból. „Azt mondták Bácskába megyünk kuko­ricát szedni. Úgy indultunk innét” Hova in­dultak? Először gyalog Pécsre, aztán zárt vagonokba tovább. Hova? Nem tudták ak­kor még. 1945. január 10-én indultak és február 7-én értek a Grosznyi, majd később az Ufó melletti lágerbe. Építkezés, földmunka a bácskai kukoricaszedés helyett. Tengernyi fázás, éhezés, a fájdalomról nem is beszél­ve amit a családtól való elszakrtás jelentett Évekig nem volt hír rólik, senkiről. „Nem hagyhattuk el magunkat. Mit csi­náltunk volna, évekig csak sírni nem lehet. Muszáj volt alkalmazkodni, megszokni. Kezdetben sokat fáztunk, takarót meleg ruhát alig hoztunk, nem tudtuk mink, hogy hova visznek. Később a vége felé már jobb volt Az utolsó években már keresetünk is lett, magunk gondoskodtunk, már ahogy le­hetett étkezésről, ruháról. Vettünk anyagot kézzel ruhákat varrtunk, mert az az egy volt amiben kijöttem." A szavakat is, az érzelmeket is szűkén mérik. Elég volt nem akarja feleleveníteni azokat az éveket Hihetetlen s embertelen, hogy ilyen fiatal teremtéseket is elvittek, mint ö, tizenhét évesen. Csak a megsárgult fényképek őrzik a múltat Egészen mélyen a kredencben, nem forgatják, ritkán kerül kézbe. S a visszaút Moszkva, majd Debrecen. Az igazolás a zsebben, Pécs majd gyalog ismét Zengővárkonyba. A távoli idegenben töltött öt év múltán, egy vasárnapi kora dél­után. Egy felejthetetlen ünnepnap. Megis­merték.- „Úgy néztem ki, hogy... nem engedtek anyámék munkába. Csak a ház körül dol­zolni hovatartozásukat. De természete­sen a lopott holmik „hasznosításának” egyéb módjait is kitalálták, a Mercedes- jelzésből például súlyos sérülés okozá­sára alkalmas szúrószerszám készíthető, egyéb tárgyak pedig praktikus kulcstar­tókká alakíthatók át. Mindezt bátaszéki és szekszárdi ifjak egy csoportja is felismerte, a hozzávető­legesen harminc általános iskolás és ipari tanúló korú gyerek tavaly óta töme­gesen rongálta meg a járműveket, való­ságos gyűjtési láz terjedt el. Könnyelmű­ség az egészet gyerekcsínyként felfogni, hiszen egy márkajelzés értéke hozzáve­tőlegesen kétezer-ötszáz forint. A fiatalkorúak ügyében befejeződött a vizsgálat, az ügyészség lopás bűntette miatt vádat emelt ellenük. - km ­goztam, s a kisebb testvéreimről gondos­kodtam. Később férjhez mentem, jöttek a gyerekek, az uram a bányánál dolgozott, eltartotta a családot így nincs elég munka- viszonyom. Visszajött Pestről a levél, hogy mivel nincs nyugdíjam, nem kaphatok ki­egészítést”. Schaub Mariska néni nem szeret hivata­los leveleket megfogalmazni, minisztérium­mal levelezni. Elég volt az az öt év! - S le­gyint rá. így ha tetszik az ő nevében tettem fel a kérdéseket ügyével kapcsolatban a Belügy­minisztérium osztályvezetőjének dr. Tüttös Sándornak. Válasza mindenkinek szól, aki szovjetunóbeli munkatáborban volt „-Az új jogszabály, melyet e hó 12-én al­kottak, megváltoztatja az eddigi ügyrendet Jelentős szélesítésre került sor ugyanis, so­kan meg fogják kapni a hatósági bizonyít­ványt azok közül is, akiket korábban elutasí­tottak. Aki elküldte hozzánk, illetve június 30-ig elküldi papírját azok visszamenőleg 1990 augusztusáig kapják meg a kiegé­szítést Óriási előrelépés történt minthogy je­lenleg 52 000 kérelem van bent s a szélesí­tés nyomán még körülbelül 60 000 várható, nem tudjuk, csak hosszabb idő alatt ezt a munkát elvégezni. Legszívesebben azonnal kiadnánk mindenkinek az igazolást de nem tehetjük, annyi „partizánkodás” volt már e területen, hogy egyénileg kell elbírálnunk az ügyeket Az új döntés az 500 forintos nyug- dijkiegészitésre vonatkozólag az intézkedé­sek első lépcsője. Hamarosan új előterjesz­tés kerül a kormány elé, mely az eltöltött évek számától függően emelné plusszban a nyugdijat A kárpótlás majd ennek lesz egy kö­vetkezménye, shaa teljes kör ismertté válik, minden érintett az illetékes tanács szociális osztályától fog erről értesítést kapni. ” CSEFKÓ JUDIT Tizenhét évesen került a lágerbe Sem emlékezni, sem intézkedni nem kíván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents