Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

1990. március 27. ^NÉPÚJSÁG 3 A türelmi év után 33 év ideiglenes állomásoztatás után: ADÓsok A személyi jövedelemadó bevallá­sok leadási határideje március 20. Ennek kapcsán kerestem meg Sza­bó Árpádot, a Tolna Megyei Adófel­ügyelőség vezetőjét néhány kérdés­sel. Hogyan alakult ki az adóhatóság mai módszere, rendszere, kollektívá­ja? Milyennek értékeli az egy évvel ezelőtt történteket, amikor az adó­rendszer debütált? Voltak-e meg­szívlelendő, már most hasznosítható tapasztalatok? És végül: milyennek ígérkezik a mostani esztendő az adóztató szemszögéből?- Ugyanazok a problémák az idén is jelentkeznek mint tavaly, csak nem olyan nagy volumenben. Mint isme­retes, kétféle bevallás érkezik hoz­zánk: a személyi jövedelemadó ívek, és az egyéni vállalkozók kimutatásai. Ez utóbbi most lényegesen egysze­rűsödött: körülbelül nyolclapos volt és egylaposra zsugorodott. Túl va­gyunk a tanulóéven. Előre bocsátom, hogy az adózó polgárok és a vállala­tok pozitív hozzáállása sokat lendített a dolgon. Azon, hogy kisebb-na- gyobb zökkenőkkel bár, de meg tud­tuk oldani a kellő színvonalú feldol­gozást Mi is kezdők voltunk, ők is, az egész ország e téren. Az 1988. évi bevallások nyolcvan százaléká­val volt valamilyen gond. Alaki hibák (rossz személyi szám, aláírás hiá­nya), kitöltési pontatlanságok fordul­tak elő. Volt, aki ceruzával írta be az adatokat, volt aki elhunyt családtagja nevében nyújtott be elszámolást. (Pedig ilyen esetben - ha év közben meghal az adózó - tartozását a ható­ság állapítja meg.) Az első év türelmi év volt. Se a késedelmeskedőkkel, se a tévedőkkel szemben szankció­kat nem alkalmaztunk. Pedig ilyen is, olyan is akadt szép számmal. A me­gyében befolyt mintegy 1 milliárd 380 millió forint a személyi jövede­lemadókból. Kiktől? Egyrészt a 18550 csak személyi jövedelem- adót elszámoló embertől, másrészt a 4920 egyéni vállalkozó közül azok­tól, akik személyi jövedelemadó be­vallást is tettek. (Vagyis éves jövedel­mük meghaladta a küszöbértéket, a 48 ezer forintot.) A vállalkozók beval­lásait a korábbi tapasztalatok birto­kában vizsgáltuk. Magánszemélyek­nél pedig jó ellenőrzési lehetőséget adott az úgynevezett II. számú kont- rolltábla. Ez egy olyan kimutatás, melyben a vállalatok közük, kik azok a dolgozóik, akik saját maguk szá­molnak el. (Az I. számú táblán a válla­latok által elszámoltak névsora sze­repel.) Tehát a II. táblából láthatjuk, kiktől várhatunk bevallást. Négyez­ren voltak ezek közül, akiktől nem kaptuk meg. Aztán kiderült, hogy so­kan más megyében laknak, csak itt dolgoznak stb.... Végül 320-an ma­radtak. Felszólítottuk őket, s rendez­tük a dolgot. Nem bírságoltunk. De az idén már lehet, hogy élünk a jogsza­bály adta lehetőséggel: a szabály- sértést elkövetők tízezer forintos fel­ső határig büntethetők.- Óriási munka áll mögöttünk, ha a kezdetekre gondolok, de előttünk is, ha a holnapba nézek. Az Adóközös­ség, Adómegállapító Hivatallá, majd Adófelügyelöséggé vált másfél év le­forgása alatt. Átszervezések, válto­zások, új törvények, új feladatok, új kollektíva. Tért hódít a számítástech­nika. Tavaly még a teljes gépi feldol­gozást a SZÜV végezte, most már jó részét házon belül csináljuk, jövő­re pedig teljes egészében szeret­nénk átvenni ezt a munkát. A csapat most kezd egységes lenni. Magyar- országon korábban nem voltak adós szakemberek, s mikor beindult a nagyüzem, az élet minden területéről érkeztek hozzánk munkatársak. A pénzért is, de nem elsősorban azért. Számítógépes szakembereinknek például nem tudunk annyit fizetni mint amennyit dolgoznak. Éjjel-nap­pal fáradoztak a négy megye (Bács, Hajdú, Pest, Tolna) által kifejlesztett országos rendszer létrehozásán, s mára működik. Ami azt jelenti, hogy a leterheltség csökken, kevesebb sze­mély rövidebb idő alatt képes elvé­gezni ugyanazt a munkát, mint egy évvel korábban. A jövő még bizony­talan. De abban nagyon reményke­dünk, hogy a most még Szekszár- don mostoha körülmények között, itt-ott bérelt irodákban tevékenykedő adósok, ősszel beköltözhetnek a már épülő székházunkba. WESSELY Bevagonírozás indul! Ezt is visszük? (Folytatás az 1. oldalról.)- Mit visznek, és mi marad? - kérdez­tem Szamoljov Alekszander Mihajlovics alezredestől, a parancsnoktól.- A technikát, a felszereléseinket, az anyagainkat visszük. Maradnak az épü­letek és az üzemanyag-tárolók.- Lakás?- Harminc.- És az üzemanyag?- Arról még tárgyalások folynak. Ha nem születik megállapodás, azt is elszál­lítjuk.- Mi van itt a föld alatt? Hány tartály?- Ha elmegyünk, mindent meg lehet számolni. A tárolórendszer értéke mint­egy két és fél millió rubel.- A városban olyan hírek terjengenek, hogy szivárognak ezek a tartályok.- Félni sok mindentől lehet, de ahhoz, hogy megalapozott legyen a vád, ellen­őrizni kéne. Nem ereszt a rendszer. A ní­vószintet havonta ellenőrizzük, már ész­revettük volna, ha lenne szivárgás. Felfi­gyeltünk volna rá, mert nemcsak környe­zetvédelmi, de anyagi vonzata is van az ilyesminek. Ha valaki ebben kételkedik, bárki - szakember! - bejöhet, talajmintát venni.- Nem tartanak végkiárusítást? Olyas­mire gondolok, amiket nem éri meg el­szállítani.- A maradék szenet lehet, hogy elad­juk. De csak közületnek, csak átutalásos fizetéssel.- És otthon?- Otthon folytatjuk a szolgálatot.- Mindenki kap munkát, lakást, most hogy több országból is hazatérnek?- A Szovjetunió első elnöke megígérte, hogy oda fog figyelni a hadseregére. Tudomásom szerint ott, ahova vezényel­nek bennünket már megkezdték az új házak építését. Szükség lesz rá, mert a Magyarországon lévő tisztek közül 11 ezernek nincs lakása. A parancsnok bemutatta helyettesét, Zapadajev Anatolij Vasziljevics őrnagyot. A telephelyen ő kalauzolt.- Mekkora ez a terület, mennyit kap vissza a város?- Huszonnégy hektár.- És hány ilyen üzemanyagraktárat hagynak Magyarországon?- Hetet. A miénk nem számít nagynak; olyan középkategória.- Itt miket tárolnak?- Benzin, gázolaj, repülőgép-üzem­anyag, hűtőfolyadék, fékfolyadék, fék­olaj...- Sok vagonra lesz szükségük?- Ha mindent viszünk, ezerre. Ha az üzemanyagot nem, kétszázra. Mindenki örül, egy kárvallottja mégis akad a tolnai csapatkivonásnak: Rózsa László tolmács. Ő a munkahelyét veszti el. S vele együtt még néhány száz ma­gyar alkalmazott, országszerte. * Ami marad, kié lesz? Milyen sors vár a területre, az épületekre, a gigantikus tar­tályokra? Még minden bizonytalan, kép­lékeny. A kártyák ismeretlenek, de talán még az osztó is. Dr. Hegyi György, a BM helységgazdálkodási osztályának veze­tője így nyilatkozott:- Az összes érdekelt minisztérium részvételével tárcaközi bizottságot hoz­tunk létre e kérdés megvitatására. Az el­ső menetben Győr, Szombathely, Mo­sonmagyaróvár, Baja és Kecskemét ki­ürített laktanyáiról született döntés. Mind visszakerült a helyi tanácsokhoz. A bi­zottság előreláthatóan egy-két héten be­lül újra összeül, s akkor kerül sor többek között a tolnai kérdés rendezésére is. A város tanácselnökéhez, Szilák Mi­hályhoz kétféle információ érkezett:- Szeretnénk díjmentesen visszakapni az épületeket. Van, aki támogatja ebbéli törekvésünket, van aki nem. Ha ez utóbbi diadalmaskodna, az azt jelentené, hogy a laktanyát az Állami Fejlesztési Intézet kapná meg, értékesítésre. Vagyis piacra dobná: pályázni lehetne, vételi szándék­kal, ki Ígér többet. Tartályügyben az Áfor tapogatódzik. Dombóvári üzemigazgatóságuk üzemel­tetési helyettese Páldi Ede óvatos:- Mint a terület gazdái (Somogy és Tol- na megye hozzánk tartozik) egy előzetes látogatást már tettünk a telephelyen. Ko­rábban semmiféle információval nem rendelkeztünk, hisz hadititok volt... Rész­leteket most sem tudunk, csak a tárolótér nagysága felől érdeklődtünk, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkoznunk ve­le. Újabb, mint a mözsi Áfor-telep, tehát valószínű, hogy korszerűbb is. De hogy milyen műszaki megoldások vannak, megfelelnek-e a magyar szabványok­nak, azt csak egy részletesebb vizsgáló­dás derítheti ki. Konkrét tárgyalásokba csak a konkrét feltételek kirajzolódása után kezdhetünk - az üzemanyagraktár­ról és az esetleg ittmaradó árukészletről- ma még boltról szó sincs. * Tavaly kiürítették a kaszárnya felét. A tél, bár enyhe volt, jelentős károkat tett a kongó - néhány magyar katona vigyázta- épületekben. A víz- és fűtéscsövek szétfagytak, a még ép ablakok megrepe­deztek, a vakolat egykedvűen tovább po­tyogott. Most jó volna hamar cselekedni. A létesítményeknek gazdákat, a gazdák­nak cselekvési szabadságot adni. Idő­ben. Mert szeptember - a kiürítés - után nemsokára ismét nyakunkon a tél. Ahogy az már lenni szokott, nálunk... WESSELY Fotó: RITZEL Völgységi vállalkozók A galvanizálómester Megkérdeztük Lesz-e Palánkon farmerképzés? A ház falán tábla, rajta ez áll: Wusching Ádám galvanizáló... krómozás, passivá- lás, barnítás... Hű, de érdekes világ lehet — gondoltuk, s nem is csalódtunk. A nagymányoki fiatalember érettségit kő­vetően 1968-ban az NDK-ba szerződött, mégpedig a Lipcsébe induló legelső ma­gyar turnussal. Jól beszélte a sváb nyel­vet, így egy év után nyelvvizsgát is tehe­tett, s a Triumphator Werknél dolgozott a galvánüzemben. A kétéves átképzés, a nyelvvizsga után Mázára került dolgozni.- „Nem sokat küzdöttem ott, mert sza­kemberre nem volt szükség, oda csak dolgos kéz kellett. Minden vegyszer és kegyszer zárva egy szakember elől...?! Bezárták a szakmát, hisz ez a szakma maga a boszorkánykonyha...” A MOM- hoz került, a budapesti törzsgyárban to­vább gyarapította szakmai ismereteit, s 15 év után úgy gondolta, hogy eljött az az idő, amikor a maga ura lehet. Maszek lett 1983-ban. Nagyon sok pénzt kellett a há­zi „patikájába” beinvesztálni, s akkor még 200 ezer forint egy kezdő esetében nagyon komoly összeg volt. Engedélyek, mühelytelepítés, okmányok... szóval nyűgös ügy volt, de azért ment. A falu kö­zepén most barnítással, passiválással, krómozással foglalkozik. A vegyi barní- tást úgy értette meg ve­lünk, laikusokkal, hogy megmutatta vadászpus­kája csövét. Hát az a be­vonat a barnítás. Ez az anyag gépalkatrészekre, tengelyekre, fogaskoszo­rúkra kerülő, úgynevezett „dekorációs” munka, ami egyben védelmet is je­lent. Legnagyobb és ál­landó megrendelője a Pécsi Sopiana gyár, és még két vidéki Mezőgép. Nekik folyamatosan és nagy tételben dolgozik. Gépgyártó és szerszámkészítő kisiparosok is egyre nagyobb számban keresik meg e különös szakma művelő­jét. A horganyzás olyan munkafolyamat, mely kötőelemek, csavarok bevonásán látható végtermék. Közben az üzletre is tovább kellett köl­teni, így a megtermelt nyereség nagyon nagy része beinvesztálódott a továbblé­pés segítésére, ami összességében má­ra 400 ezer forint értékű. Végül is krómo­zást nem vállal, hanem úgynevezett kro- matozást, ami külön védőréteg felhordá­sát jelenti az anyagra, pórustömítö jelleg­gel, ami a kinti igénybevételek esetében szükséges. Az átalányadózás időszaka kedve­zőbb volt a mesterember szerint, mért le­hetett igazodni értékhatárokhoz, s átte­kinthetőbb volt az üzletmenet. A mai ket­tős könyvelés - hogy is mondjam csak, nem erőlteti a vállalkozót vele a nevetés... Konkurensvilág következik, változik a tu­lajdonosi szemlélet - mondta Wusching Ádám. Neki már neve van a szakmában, így nem fél a konkurensektől.- szabó - ritzel ­Vajon megelégedhet-e az egyéni gazdálkodó azzal, hogy a korszerű szaktudást elsajátította? Ma már egyre kevésbé, hiszen az üzletkötés­ben jogi ismeretekre is szükség van és nem árt, ha tisztában van például a kötbér fogalmával. A mezőgazda­ságban is új szelek fújdogálnak, so­kan bizonyára megpróbálkoznak majd a farmergazdálkodással, és ma már az agrárképzés is igyekszik al­kalmazkodni a megváltozott követel­ményekhez. „Igaz-e, hogy a Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban is megindul a farmerképzés?” - erről kérdeztük Harangozóné dr. Ró­zsa Katalint, a középiskola igazgató­ját.- Szeptembertől nálunk is elkez­dődik a gazdaképzés, egyelőre csak a fiúk részére. A tanfolyamra mind­azok jelentkezhetnek, akik a közép­iskolában a mezőgazdasági szakon négy évet elvégeztek. A magánvállal­kozói szemléletre helyezzük a hang­súlyt, szem előtt tartva a gyakorlati munka fontosságát. Később gaz­daasszonyképző kurzust is terve­zünk, ennek egyelőre még hiányoz­nak a tárgyi feltételei. Bízunk benne, hogy az iskolarend­szer változása az ötéves technikum bevezetését is lehetővé teszi. Erre vonatkozólag már benyújtottuk ké­relmünket a Művelődési Miniszté­riumba. Kedvező válasz esetén meg­honosítanánk az általános mezőgaz­dasági szakképzést, hiszen jelenleg csak az állattenyésztési szakok kö­zül válogathatnak a fiatalok. Ebben az esetben a már említett tanfolyam­ra a technikumok ötödiik évében nyílna lehetőség. Azok számára pe­dig, akik már régebben foglalkoznak egyéni gazdálkodással, szeretnénk újraszervezni az aranykalászos tan­folyamokat. - km -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents