Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. március 26. ÜÉPÜJSÁG 3 Mindent egy helyen MAVAD RT­IfAnlfi ii'Anriahíki’r iLiivwwCiv Koni\Urviiddndre Megyénk bővelkedik vadakban gaz­dag területekben, elég, ha csak Gemen- cet, Tamásit, Gyulajt említjük. Számos vadásztársaság működik e vidékeken, gondozzák, felügyelik a területeket, az ott élő állatállománnyal gazdálkodnak. Azt is mindenki tudja, hogy a vadásztatás, a vadhús és élővad-eladás üzlet is, még­pedig kemény valutát hozó, jó üzlet. Ezt persze nem a vadásztársaságok csinál­ják, hanem az erre szakosodott, kisebb- nagyobb cégek. Közülük a legnagyobb a Mavad Rt., amelynek tevékenységéről, terveiről Éppel Jánostól, a részvénytár­saság szekszárdi irodájának vezetőjétől kértünk tájékoztatást. A Mavad szövetkezeti vállalatként mű­ködött tavaly áprilisig, amikor átalakult részvénytársasággá. Az elmúlt évtize­dekben Európa egyik vezető szakvállala­tává küzdötte fel magát, bár az is igaz, hogy mindezt itthon monopolhelyzetből tehette. 1984 után, amikor megszűnt a monopolhelyzet és a konkurenciával kia­lakult a piaci versengés, a Mavad Rt. megőrizte vezető szerepét és növelni tudta forgalmát, jövedelmét. Az 1988-as árbevétel például megközelítette a két­milliárd forintot, aminek több mint 90 szá­zaléka konvertibilis exportból szárma­zott. Az átalakulás után változott az üzletpo­litika, az rt. jobban bekapcsolódott a vad- gazdálkodásba, új vállalkozásokba kez­dett. Irodák létesültek belföldön, köze­lebb a termelőkhöz és külföldön, köze­lebb a vevőkhöz. így alakult meg tavaly májusban a szekszárdi iroda is, amely­nek feladata a kapcsolattartás a terme­lőkkel, vagyis a vadásztársaságokkal, ál­lami gazdaságok vadászati ágazataival, a felajánlások bekérése, gyűjtése, szerző­dések megkötése, szálláshelyek, bérva­dásztatások megszervezése. A cég sok pénzt áldoz propagandára azért, hogy a szerződésekben lekötött árualapot ha­szonnal értékesíteni tudják. Irodákat tart fenn az NSZK-ban, Ausztriában, Olasz­országban, kiállításokat, bemutatókat szervez, szép, színes prospektusokkal csalogatja hazai vidékekre a vadászni vágyó külföldieket. Utazási irodát is léte­sítettek Mavad-Tours néven, törekedve a vendégek komplex kiszolgálására. Per­sze előfordul, hogy a jó propaganda és marketingmunka eredményeképpen Magyarországra látogató nyugati vendé­get más, kisebb cégek olcsóbb ajánla­tokkal elcsábítják, hiszen nekik nem kell reklámra költeniük. Ez nem túl etikus for­mája a piaci versenynek, de a Mavad Rt. másképp nem tud küzdeni ellen, mint amit nagysága és tőkeerős volta biztosít: hosszú távú, stabil üzletpolitikával, új vál­lalkozásokkal, a vendégek komplex ki­szolgálásával. Az alkalmazkodás jele, hogy már rég­óta Szekszárdon is végeznek trófeabírá­latot, a vendégnek tehát sehová sem kell szaladgálnia, mindent egy helyen elin­tézhet. Az iroda egyébként a Gemenc Hotelben található, amely a szállodának is előnyös, hiszen a Mavad Rt. vendége­ket hoz a számára. Ki kell emelni, hogy itt a vadászati szezonon kívül is elszámolhat szombaton és vasárnap a külföldi vadász, előzetes bejelentés alapján. Nagyon fon­tos, hogy az iroda mind szorosabb kapcso­latokat építsen ki a termelőkkel, a vadász- társaságokkal, sőt maga is aktívan közre­működjön a megfelelő vadmennyiség biz­tosítása érdekében. így például hamaro­san fácánnevelési tanfolyam indul a Szek­szárdi Vadászklub és a Mavad Rt. szek­szárdi irodájának közös rendezésében és várható, hogy Fácánkertben alakul egy új társaság fácán és vadkacsa tenyésztésé­re, hogy ne kelljen nagyobb távolságból, esetleg külföldről biztosítani az apróvad- után pótlást. - i ­Völgységi vállalkozók Az autómentő Szinte az egész Völgység ismeri. Igaz, majd mindenki a becenevén szólítja Né­met István autómentő kisiparost, vagyis Németh „Csúcsút”. Azt szokták mondani, az becézik, akit kedvelnek. Az hogy so­kan ismerik, már munkájából is adódik. Örök életében vonzódott az autókhoz, később még az az álma is teljesült, hogy autóversenyzőként hajszolta az autókat, s tört a babérkoszorúkra... s, hogy máig sem tudott elszakadni a kocsiktól, ime a szakma bizonyltja. Évekig fehér folt volt az autómentés a környéken, s talán az országban is. Mára teret hódított, alkalmazzák is. Hiába, szí­vesebben dolgoztat, az autós ember la­kóhelye közelében tevékenykedő javító­műhelyben. Németh „Csúcsú” volt az el­ső magánfuvarozó Bonyhádon, s idővel szép számban követték őt többen, így azt abbahagyta. Vett a bonyhádi tetőn egy büfét, ami az autósok körében igen ked­velt, s jó ajánlólevél a 6-os számú főútvo­nal is. Most egy út menti fogadópanzió építését is tervezik, de mintha a vállalko­zásbarát tanácsoknál ma még nehezen mennének az ilyen jellegű ügyek. De visz- sza az autómentéshez. A büféhez áru kell, s a beszerzés is ma még nehézkes szép hazánkban, így vett egy utánfutót, hiszen jártak a vásárokra is, ahová sört, üditőt szállítani kellett. Amikor Bonyhá­don is megalakult a Hungária Biztosító helyi fiókja - ötödik éve már - szerződött velük, trélert kötött a Volga után és neki­látott az autómentésnek. Állandó készenlét, éjjel-nappal tartó starthelyzet, amiből egy családot eltarta­ni önmagában nem is lehet - így jelle­mezte a munkát. Ehhez viszont egy meg­bízható autó is kellett, így vett egy új Vol­gát, hozzá CB-rádiót. Amit egyébként mint munkaeszközt nagyszerűen tudna továbbra is alkalmazni, de hát a múlt hé­ten a büfébe' történt sokadik betörést kö­vetően „betyárok” elvitték. Jól jönne egy dízelmotor is a kocsijába, de ehhez leg­alább 200 ezer forintra lenne szükség, s ha már eddig is ráköltött majd félmilliót... A legtöbb fuvart a rendőröktől kapja, kü­lönösen az éjszakai baleseteket követő időben. S nincs mese, éjjel kelni és men­ni kell! Nem panaszkodik, a magas költ­séghányad ellenére is csinálja, mintegy kiegészítésként az üzlethez, ami jól is jön. Jó a kapcsolata a szekszárdi autójaví­tóval is, kölcsönösségi alapon segítik egymást. Öt éve azonos tarifával dolgo­zik, amit ha cascós a karambolos kocsi, nem is a tulajdonos, hanem a biztosító fi­zet ki.- szabó - ritzel ­Egy csepp Nyugat Az IKEA Budapesten Más minősécx, magasabb árak Nem kis csinnadratta, reklámkampány készítette elő a nagy eseményt, naponta hallhattunk, olvashattunk a különböző IKEA-akciókról az elmúlt hetekben, míg végre szerdán reggel megnyitotta kapuit az első kelet-európai IKEA-áruház Buda­pesten. Az előkészítés nem volt hiábava­ló, hatalmas tömeg várta a bebocsátást az Örs vezér téren a svéd nemzeti színek­ben pompázó - kék, sárga - épület előtt. A sorban állás sem volt unalmas, hiszen a bejárat mellett felállított színpadon egész délelőtt folyt a „kulcs a kulcshoz” nyereményjáték az IKEA „kulcsemberek” mulattatták a közönséget. De térjünk a lényegre, vagyis arra, ami az épületen belül várta a kíváncsi magya­rokat. Ezzel az áruházzal egy csepp Nyu­gat - vagy talán inkább Észak - került Budapestre, az IKEA szóhasználatával egy másik világ kulcsa, Svédország egy darabkája. A skandináv életstílust az egyszerű, könnyed, ötletgazdag funkcio­nális bútorok és lakberendezési tárgyak, a tágas és világos lakókörnyezet, a ter­mészetes anyagok alkalmazása jellemzi. Az IKEÁ-nak természetesen van imázsa, arculata, ami nem csak az áruválaszték fenti jellemzőit foglalja magába, hanem az árusítás új módszerét, szolgáltatáso­kat, a csinos egyenruhás eladók hiányta­lan szakmai hozzáértését és segítőkész­ségét, tökéletes szervezettséget, magas minőséget is. A most megnyílt budapesti semmiben sem különbözik a nyugat­európai országokban található hasonló áruházaktól, attól eltekintve, hogy itt fo­rintért vásárolhatunk. Az épület emeletén berendezett szo­babelsőket, hálókat, konyhákat, fürdő­szobákat láthatunk, nincsenek kordo­nok, mindent közelről meg lehet nézni, ki lehet próbálni. Minden árucikken részle­tes ismertető cédulát találunk, de az ud­A budapesti IKEA varias eladók is mindig kéznél vannak. Az itt kiválasztott bútorok többségét ele­mekre bontva, lapos dobozokba csoma­golva a földszinti raktárban lehet átvenni, így az elszállítás saját kocsival is köny- nyen megoldható. Az otthoni összesze­relés egyszerűen és gyorsan, egyetlen imbuszkulcs segítségével megoldható. Ez az IKEA jellemző eladási módszere. A földszinti, úgynevezett „piactéren” talál­hatóak az apróbb lakberendezési tár­gyak, a lámpák ezreitől a virágtartókig, a tapétáktól a konyhakésekig, magyar szemnek szinte hihetetlen gazdagság­ban, választékban. Fontos tudnivaló, hogy az IKEA 14 napos cserejogot bizto­sít. Éz azt jelenti, hogy a vásárló, ha a vá­sárlástól számított 14 napon belül meg­gondolta a dolgot, mégsem felel meg ne­ki a hazavitt áru, akkor azt minden továb­bi nélkül kicserélik, vagy a pénzt vissza­Nemes egyszerűség Fotó: - ór ­adják, feltéve, hogy az áru nem rongáló­dott, valamint a számlát és a csomagolást is megőrizték. A számla egyébként egy­ben garanciajegy is, a garancia időtarta­ma pedig minden termékre 24 hóhap. Az áruválasztékot leírni - akár hozzá­vetőleges felsorolás szintjén is - lehetet­len vállalkozás lenne, de néhány általá­nos tapasztalat, megállapítás még ide kí­vánkozik. Nem beszéltünk eddig az árak­ról. Ezek bizony - a mi pénztárcánkhoz, keresetünkhöz képest - igen borsosak. Az is kétségtelen viszont, hogy a szép és drága bútorok iránt igen nagy a kereslet, hiszen a hazai bútoripar nem kényeztette el eddig a vastagabb pénztárcájú, igé­nyes vásárlóközönséget. Nem kell tehát az IKEA vezetőinek attól tartaniuk, hogy a nyakukon maradnak a 80-140 ezer fo­rintos konyhabútorok, a 30-60 ezer fo­rintos fürdőszobabútorok, a 40-60 ezer forintos ágyak, a 80-120 ezer forintos bőrkanapék, vagy éppen a 173 ezer fo­rintos szaunafülke. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az átlagos jövedelmű, egyszerű állampol­gároknak nem lenne érdemes ellátogatni az Örs vezér téri kék-sárga áruházba. Ha nem vásárolunk semmit, akkor is gazda­gabban távozunk, hiszen egy nálunk jó­val fejlettebb lakáskultúrával rendelkező országba tesszünk ezzel látogatást. Ha a méregdrága bútorokra nem is telik, de néhány „izgalmas”, ötletes tárggyal „fel­dobhatjuk” átlagos lakásunkat. Feltétle­nül ajánlható a látogatás azoknak, akik nem ijednek meg egy kis otthoni barká­csolástól, mert ez az áruház az ötletek ki­meríthetetlen tárháza is egyben. Ha tehát valaki elmegy a budapesti IKEA-áruházba, ne a magas árakon hábo- rogjon, gondoljon inkább arra, hogy nem kell itt feltétlenül vásárolni, az is nyereség, ha csak körülnéz és egy fejlettebb lakás- kultúrát - kultúrát - szivhat magába. Ez is egy apró lépés Európa felé. - áa ­Mindenki erről beszél Megállítható-e az infláció? Az év elején átélt nemzeti trauma, az áremelések sorozata olyan méretű és jellegű volt, hogy a sajtóban az infláció elsza­badulásáról cikkeztek. Az alapvető élelmiszerek, szolgáltatá­sok, lakásköltségek jelentős drágulása nyomán egyes szak­értők 25-35, mások 35-38 százalékos várható inflációról be­széltek. Az első három hónap elteltével érdemes szemügyre venni a fejleményeket, jóllehet az egész évre vonatkozó jóslásokba még korai lenne belebocsátkozni. Az elmúlt két évhez hasonlítva az idei ármozgásokat, látha­tó hogy tavaly és tavalyelőtt az egész évi áremelkedés fele már az év elején bekövetkezett. Többnyire olyan intézkedé­sek következtében, amelyek szorosan kötődnek a pénzügyi rendszer, vagyis az adózási és támogatási kulcsok változásá­hoz. Az idei árfolyamatok lényegében ehhez hasonlóan alakul­nak. A januári áremelések csaknem pontosan ugyanazt a ter­mék- és szolgáltatáskört érintették, mint,tavaly. Az első idei hónapokban várhatóan nem lesz jelentős eltérés a tavalyi áremelési mértéktől, 1989 első két hónapjában nyolc, az idén tiz százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Márciusban is a tavalyihoz hasonló, mintegy egyszázalékos további árnöve­kedésre kell számítani. Az év eleji kiugróan magas árszínvonal-emelkedést tehát önmagában még nem kell veszélyesnek tekinteni az infláció elszabadulása szempontjából. Kérdés, hogy mire számíthatunk az év hátralevő kilenc hó­napjában? A további áremelkedések egyik meghatározója a forint árfolyamának alakulása a konvertibilis valutához ké­pest. A szakértők egy része azon az állásponton van, hogy a tavaly decemberi és az idei januári forintleértékelések máris igen jelentős árelőnyt teremtettek a konvertibilis exportőrök számára, és nem szükséges ezt további leértékeléssel fokoz­ni. Természetesen más szakértők, más érdekeket szem előtt tartva a forint leértékelése mellett érvelnek. A jelenlegi helyze­tet alapul véve, azaz, ha a forintot az idén már nem értékelik le, akkor bízni lehet abban, hogy az infláció éves szinten valami­vel húsz százalék felett lesz, de azt legfeljebb egy-két száza­lékkal haladja meg. Ettől eltérő, kedvezőtlen tendenciákra, az infláció erősödé­sére akkor kell számítani, ha olyan vásárlóerő jelenik meg a piacon, ami mögött nincs termelés, és abból adódó árutöbb­let. Ilyen hatása lehet a tömeges, jelentős béremelésnek, an­nak a követelésnek, hogy a kereset tartson lépést az árakkal. Ebben az esetben azonban - vagyis, ha az infláció komo­lyan meglódul - sajnos már nem az a kérdés, hogy 20, 23, vagy 25 százalék lesz az évi végösszeg, hanem az, hogy egyáltalán kézben tarthatók-e a folyamatok. Ha a jövedelmek kiáramlását nem lehet megfékezni, a 20-25 százalékos inflá­ciótól igen gyorsan el lehet jutni az 50-100 százalékosig, sőt még tovább. Erre nem egy környező ország szomorú példája figyelmeztet.

Next

/
Thumbnails
Contents