Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-26 / 71. szám

1990. március 26.

ÜÉPÜJSÁG 3

Mindent egy helyen

MAVAD RTIfAnlfi ii'Anriahíki’r iLiivwwCiv Koni\Urviiddndre

Megyénk bővelkedik vadakban gazdag területekben, elég, ha csak Gemen- cet, Tamásit, Gyulajt említjük. Számos vadásztársaság működik e vidékeken, gondozzák, felügyelik a területeket, az ott élő állatállománnyal gazdálkodnak. Azt is mindenki tudja, hogy a vadásztatás, a vadhús és élővad-eladás üzlet is, mégpedig kemény valutát hozó, jó üzlet. Ezt persze nem a vadásztársaságok csinálják, hanem az erre szakosodott, kisebb- nagyobb cégek. Közülük a legnagyobb a Mavad Rt., amelynek tevékenységéről, terveiről Éppel Jánostól, a részvénytársaság szekszárdi irodájának vezetőjétől kértünk tájékoztatást.

A Mavad szövetkezeti vállalatként működött tavaly áprilisig, amikor átalakult részvénytársasággá. Az elmúlt évtizedekben Európa egyik vezető szakvállalatává küzdötte fel magát, bár az is igaz, hogy mindezt itthon monopolhelyzetből tehette. 1984 után, amikor megszűnt a monopolhelyzet és a konkurenciával kialakult a piaci versengés, a Mavad Rt. megőrizte vezető szerepét és növelni tudta forgalmát, jövedelmét. Az 1988-as árbevétel például megközelítette a kétmilliárd forintot, aminek több mint 90 százaléka konvertibilis exportból származott.

Az átalakulás után változott az üzletpolitika, az rt. jobban bekapcsolódott a vad- gazdálkodásba, új vállalkozásokba kezdett. Irodák létesültek belföldön, közelebb a termelőkhöz és külföldön, közelebb a vevőkhöz. így alakult meg tavaly májusban a szekszárdi iroda is, amelynek feladata a kapcsolattartás a termelőkkel, vagyis a vadásztársaságokkal, állami gazdaságok vadászati ágazataival, a felajánlások bekérése, gyűjtése, szerződések megkötése, szálláshelyek, bérvadásztatások megszervezése. A cég sok pénzt áldoz propagandára azért, hogy a

szerződésekben lekötött árualapot haszonnal értékesíteni tudják. Irodákat tart fenn az NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban, kiállításokat, bemutatókat szervez, szép, színes prospektusokkal csalogatja hazai vidékekre a vadászni vágyó külföldieket. Utazási irodát is létesítettek Mavad-Tours néven, törekedve a vendégek komplex kiszolgálására. Persze előfordul, hogy a jó propaganda és marketingmunka eredményeképpen Magyarországra látogató nyugati vendéget más, kisebb cégek olcsóbb ajánlatokkal elcsábítják, hiszen nekik nem kell reklámra költeniük. Ez nem túl etikus formája a piaci versenynek, de a Mavad Rt. másképp nem tud küzdeni ellen, mint amit nagysága és tőkeerős volta biztosít: hosszú távú, stabil üzletpolitikával, új vállalkozásokkal, a vendégek komplex kiszolgálásával.

Az alkalmazkodás jele, hogy már régóta Szekszárdon is végeznek trófeabírálatot, a vendégnek tehát sehová sem kell szaladgálnia, mindent egy helyen elintézhet. Az iroda egyébként a Gemenc Hotelben található, amely a szállodának is előnyös, hiszen a Mavad Rt. vendégeket hoz a számára. Ki kell emelni, hogy itt a vadászati szezonon kívül is elszámolhat szombaton és vasárnap a külföldi vadász, előzetes bejelentés alapján. Nagyon fontos, hogy az iroda mind szorosabb kapcsolatokat építsen ki a termelőkkel, a vadász- társaságokkal, sőt maga is aktívan közreműködjön a megfelelő vadmennyiség biztosítása érdekében. így például hamarosan fácánnevelési tanfolyam indul a Szekszárdi Vadászklub és a Mavad Rt. szekszárdi irodájának közös rendezésében és várható, hogy Fácánkertben alakul egy új társaság fácán és vadkacsa tenyésztésére, hogy ne kelljen nagyobb távolságból, esetleg külföldről biztosítani az apróvad- után pótlást. - i Völgységi vállalkozók

Az autómentő

Szinte az egész Völgység ismeri. Igaz, majd mindenki a becenevén szólítja Német István autómentő kisiparost, vagyis Németh „Csúcsút”. Azt szokták mondani, az becézik, akit kedvelnek. Az hogy sokan ismerik, már munkájából is adódik. Örök életében vonzódott az autókhoz, később még az az álma is teljesült, hogy autóversenyzőként hajszolta az autókat, s tört a babérkoszorúkra... s, hogy máig sem tudott elszakadni a kocsiktól, ime a szakma bizonyltja.

Évekig fehér folt volt az autómentés a környéken, s talán az országban is. Mára teret hódított, alkalmazzák is. Hiába, szívesebben dolgoztat, az autós ember lakóhelye közelében tevékenykedő javítóműhelyben. Németh „Csúcsú” volt az első magánfuvarozó Bonyhádon, s idővel szép számban követték őt többen, így azt abbahagyta. Vett a bonyhádi tetőn egy büfét, ami az autósok körében igen kedvelt, s jó ajánlólevél a 6-os számú főútvonal is. Most egy út menti fogadópanzió építését is tervezik, de mintha a vállalkozásbarát tanácsoknál ma még nehezen mennének az ilyen jellegű ügyek. De visz- sza az autómentéshez. A büféhez áru kell, s a beszerzés is ma még nehézkes szép hazánkban, így vett egy utánfutót, hiszen jártak a vásárokra is, ahová sört,

üditőt szállítani kellett. Amikor Bonyhádon is megalakult a Hungária Biztosító helyi fiókja - ötödik éve már - szerződött velük, trélert kötött a Volga után és nekilátott az autómentésnek.

Állandó készenlét, éjjel-nappal tartó starthelyzet, amiből egy családot eltartani önmagában nem is lehet - így jellemezte a munkát. Ehhez viszont egy megbízható autó is kellett, így vett egy új Volgát, hozzá CB-rádiót. Amit egyébként mint munkaeszközt nagyszerűen tudna továbbra is alkalmazni, de hát a múlt héten a büfébe' történt sokadik betörést követően „betyárok” elvitték. Jól jönne egy dízelmotor is a kocsijába, de ehhez legalább 200 ezer forintra lenne szükség, s ha már eddig is ráköltött majd félmilliót... A legtöbb fuvart a rendőröktől kapja, különösen az éjszakai baleseteket követő időben. S nincs mese, éjjel kelni és menni kell! Nem panaszkodik, a magas költséghányad ellenére is csinálja, mintegy kiegészítésként az üzlethez, ami jól is jön.

Jó a kapcsolata a szekszárdi autójavítóval is, kölcsönösségi alapon segítik egymást. Öt éve azonos tarifával dolgozik, amit ha cascós a karambolos kocsi, nem is a tulajdonos, hanem a biztosító fizet ki.- szabó - ritzel Egy csepp Nyugat

Az IKEA Budapesten

Más minősécx, magasabb árak

Nem kis csinnadratta, reklámkampány készítette elő a nagy eseményt, naponta hallhattunk, olvashattunk a különböző IKEA-akciókról az elmúlt hetekben, míg végre szerdán reggel megnyitotta kapuit az első kelet-európai IKEA-áruház Budapesten. Az előkészítés nem volt hiábavaló, hatalmas tömeg várta a bebocsátást az Örs vezér téren a svéd nemzeti színekben pompázó - kék, sárga - épület előtt. A sorban állás sem volt unalmas, hiszen a bejárat mellett felállított színpadon egész délelőtt folyt a „kulcs a kulcshoz” nyereményjáték az IKEA „kulcsemberek” mulattatták a közönséget.

De térjünk a lényegre, vagyis arra, ami az épületen belül várta a kíváncsi magyarokat. Ezzel az áruházzal egy csepp Nyugat - vagy talán inkább Észak - került Budapestre, az IKEA szóhasználatával egy másik világ kulcsa, Svédország egy darabkája. A skandináv életstílust az egyszerű, könnyed, ötletgazdag funkcionális bútorok és lakberendezési tárgyak, a tágas és világos lakókörnyezet, a természetes anyagok alkalmazása jellemzi. Az IKEÁ-nak természetesen van imázsa, arculata, ami nem csak az áruválaszték fenti jellemzőit foglalja magába, hanem az árusítás új módszerét, szolgáltatásokat, a csinos egyenruhás eladók hiánytalan szakmai hozzáértését és segítőkészségét, tökéletes szervezettséget, magas minőséget is. A most megnyílt budapesti semmiben sem különbözik a nyugateurópai országokban található hasonló áruházaktól, attól eltekintve, hogy itt forintért vásárolhatunk.

Az épület emeletén berendezett szobabelsőket, hálókat, konyhákat, fürdőszobákat láthatunk, nincsenek kordonok, mindent közelről meg lehet nézni, ki lehet próbálni. Minden árucikken részletes ismertető cédulát találunk, de az udA budapesti IKEA

varias eladók is mindig kéznél vannak. Az itt kiválasztott bútorok többségét elemekre bontva, lapos dobozokba csomagolva a földszinti raktárban lehet átvenni, így az elszállítás saját kocsival is köny- nyen megoldható. Az otthoni összeszerelés egyszerűen és gyorsan, egyetlen imbuszkulcs segítségével megoldható. Ez az IKEA jellemző eladási módszere. A földszinti, úgynevezett „piactéren” találhatóak az apróbb lakberendezési tárgyak, a lámpák ezreitől a virágtartókig, a tapétáktól a konyhakésekig, magyar szemnek szinte hihetetlen gazdagságban, választékban. Fontos tudnivaló, hogy az IKEA 14 napos cserejogot biztosít. Éz azt jelenti, hogy a vásárló, ha a vásárlástól számított 14 napon belül meggondolta a dolgot, mégsem felel meg neki a hazavitt áru, akkor azt minden további nélkül kicserélik, vagy a pénzt visszaNemes egyszerűség

Fotó: - ór adják, feltéve, hogy az áru nem rongálódott, valamint a számlát és a csomagolást is megőrizték. A számla egyébként egyben garanciajegy is, a garancia időtartama pedig minden termékre 24 hóhap.

Az áruválasztékot leírni - akár hozzávetőleges felsorolás szintjén is - lehetetlen vállalkozás lenne, de néhány általános tapasztalat, megállapítás még ide kívánkozik. Nem beszéltünk eddig az árakról. Ezek bizony - a mi pénztárcánkhoz, keresetünkhöz képest - igen borsosak. Az is kétségtelen viszont, hogy a szép és drága bútorok iránt igen nagy a kereslet, hiszen a hazai bútoripar nem kényeztette el eddig a vastagabb pénztárcájú, igényes vásárlóközönséget. Nem kell tehát az IKEA vezetőinek attól tartaniuk, hogy a nyakukon maradnak a 80-140 ezer forintos konyhabútorok, a 30-60 ezer forintos fürdőszobabútorok, a 40-60 ezer forintos ágyak, a 80-120 ezer forintos bőrkanapék, vagy éppen a 173 ezer forintos szaunafülke.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az átlagos jövedelmű, egyszerű állampolgároknak nem lenne érdemes ellátogatni az Örs vezér téri kék-sárga áruházba. Ha nem vásárolunk semmit, akkor is gazdagabban távozunk, hiszen egy nálunk jóval fejlettebb lakáskultúrával rendelkező országba tesszünk ezzel látogatást. Ha a méregdrága bútorokra nem is telik, de néhány „izgalmas”, ötletes tárggyal „feldobhatjuk” átlagos lakásunkat. Feltétlenül ajánlható a látogatás azoknak, akik nem ijednek meg egy kis otthoni barkácsolástól, mert ez az áruház az ötletek kimeríthetetlen tárháza is egyben.

Ha tehát valaki elmegy a budapesti IKEA-áruházba, ne a magas árakon hábo- rogjon, gondoljon inkább arra, hogy nem kell itt feltétlenül vásárolni, az is nyereség, ha csak körülnéz és egy fejlettebb lakás- kultúrát - kultúrát - szivhat magába. Ez is egy apró lépés Európa felé. - áa Mindenki erről beszél

Megállítható-e az infláció?

Az év elején átélt nemzeti trauma, az áremelések sorozata olyan méretű és jellegű volt, hogy a sajtóban az infláció elszabadulásáról cikkeztek. Az alapvető élelmiszerek, szolgáltatások, lakásköltségek jelentős drágulása nyomán egyes szakértők 25-35, mások 35-38 százalékos várható inflációról beszéltek.

Az első három hónap elteltével érdemes szemügyre venni a fejleményeket, jóllehet az egész évre vonatkozó jóslásokba még korai lenne belebocsátkozni.

Az elmúlt két évhez hasonlítva az idei ármozgásokat, látható hogy tavaly és tavalyelőtt az egész évi áremelkedés fele már az év elején bekövetkezett. Többnyire olyan intézkedések következtében, amelyek szorosan kötődnek a pénzügyi rendszer, vagyis az adózási és támogatási kulcsok változásához.

Az idei árfolyamatok lényegében ehhez hasonlóan alakulnak. A januári áremelések csaknem pontosan ugyanazt a termék- és szolgáltatáskört érintették, mint,tavaly. Az első idei hónapokban várhatóan nem lesz jelentős eltérés a tavalyi áremelési mértéktől, 1989 első két hónapjában nyolc, az idén tiz százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Márciusban is a tavalyihoz hasonló, mintegy egyszázalékos további árnövekedésre kell számítani.

Az év eleji kiugróan magas árszínvonal-emelkedést tehát önmagában még nem kell veszélyesnek tekinteni az infláció elszabadulása szempontjából.

Kérdés, hogy mire számíthatunk az év hátralevő kilenc hónapjában? A további áremelkedések egyik meghatározója a forint árfolyamának alakulása a konvertibilis valutához képest. A szakértők egy része azon az állásponton van, hogy a tavaly decemberi és az idei januári forintleértékelések máris igen jelentős árelőnyt teremtettek a konvertibilis exportőrök számára, és nem szükséges ezt további leértékeléssel fokozni. Természetesen más szakértők, más érdekeket szem előtt tartva a forint leértékelése mellett érvelnek. A jelenlegi helyzetet alapul véve, azaz, ha a forintot az idén már nem értékelik le, akkor bízni lehet abban, hogy az infláció éves szinten valamivel húsz százalék felett lesz, de azt legfeljebb egy-két százalékkal haladja meg.

Ettől eltérő, kedvezőtlen tendenciákra, az infláció erősödésére akkor kell számítani, ha olyan vásárlóerő jelenik meg a piacon, ami mögött nincs termelés, és abból adódó árutöbblet. Ilyen hatása lehet a tömeges, jelentős béremelésnek, annak a követelésnek, hogy a kereset tartson lépést az árakkal.

Ebben az esetben azonban - vagyis, ha az infláció komolyan meglódul - sajnos már nem az a kérdés, hogy 20, 23, vagy 25 százalék lesz az évi végösszeg, hanem az, hogy egyáltalán kézben tarthatók-e a folyamatok. Ha a jövedelmek kiáramlását nem lehet megfékezni, a 20-25 százalékos inflációtól igen gyorsan el lehet jutni az 50-100 százalékosig, sőt még tovább. Erre nem egy környező ország szomorú példája figyelmeztet.