Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-24 / 70. szám

1990. március 24. TOLNATÁJ - 7 A tiszteletes és a honvéd ezredes Megkérdeztük a rendezőt: Mi újat nyújt a Szinyei Merse-kiállítás? Nagyszabású, a teljes életművet fel­ölelő, rajzokkal, dokumentumokkal ki­egészített tárlat nyílt a Magyar Nemzeti Galériában Szinyei Merse Pál és köre címmel.- Vajon tud-e nekünk újat mondani, hagyományos Szinyei Merse képünkhöz változtatni egy ilyen kiállítás? - A kérdés­re Szinyei Merse Anna, a mester déd­unokája, a kiállítás rendezője, koncep­cióját kifejtve adja meg a választ.- Monográfikus kiállítást rendeztem, a korba és környezetbe helyezve a festő életművét, amelyet nem nagyszámú, de jelentős művek képviselnek. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán 30 Szinyei Merse-kép van, a raktárakban ugyanennyi. A Galéria tulajdonából 50 kiemelkedő kép reprezentálja a nemezeti gyűjteményt e kiállításon. A további ötven festmény a kiscelli, a győri, a szegedi, a miskolci múzeum gyűjteményéből, külföldről és magángyűjteményből érke­zett. Szerencsére a Galéria tulajdonában sok Szinyei Merse-rajz van, amelyek új szempontokkal gazdagíthatják a kuta­tást. E rajzok, vázlatok híven kísérik a műalkotás keletkezési folyamatát, külö­nösen a fiatal kori műveknél. Mert ahogy Szinyei Merse Pál festészete éretté válik, egyre kevesebb a rajz, biztos kézzel nyúl mindjárt a vászonhoz, festékhez.- Miért Szinyei Merse és köre a cím?- Azért, hogy helyet kapjanak meste­reinek, tanárainak, festőbarátainak olyan művei, amelyek barátságukból, közös él­ményeikből, olykor művészi egymásra találásukból születtek. így került a falakra a nagyváradi Mezey Lajos képe, akitől gimnazista korában tanult festeni. Mün­cheni tanárának, Pilotynak, tanulótársá­nak Gabriel Maxnak, barátjának Böcklin- nek egy-egy festménye. A festői rokon­ság révén vannak itt a barbizoniak, vagy Ferenczy Károly munkái.- Szinyei Merse Pálnak, aki kétségkí­vül legnagyobb festőink egyike, ez a mostani mindössze a negyedik önálló kiállítása.- Valóban. Az első önálló kiállítás le­hetősége is csak 1905-ben, hatvanéves korában adatott meg neki. Bár azt a kiállítást az 1896-os, millenniumi or­szágos kiállításon aratott elsöprő sikere óta tervezték. Aztán 1912-ben az Ernst Múzeumban, s legutóbb 1948-ban, a Szépművészeti Múzeumban volt Szinyei Merse Pál-kiállítás. (A háború miatt három évvel megkésve, a művész szü­letésének centenáriumán.) Ez, a mostani minden eddigi kiállításnál teljesebb. Sikerült eltűntnek hitt, lappangó műve­ket megtalálnunk, sikerült külföldi gyűjte­ményekben lévő képeit kölcsönöznünk, (de még mindig sok az ismeretlen he­lyen tartózkodó mű, a jelentősek közül is.)- A festményeket, rajzokat gazdag do­kumentumanyag kíséri. Mik ezek?- Képviselői szereplésének, főiskola­igazgatói tevékenységének iratai, levele­zésének egy része. E családi, baráti, hi­vatalos és külföldi levelezésekből fény derűit festői hitvallására, módszereire, személyes ambícióira, lényének rezdülé­seire. És itt vannak hazai és külföldi dijai, kitüntetései, arany-, ezüstérmei. Mert ha ugyan későn is, évtizedes meg nem ér­tés, mellőztetés után, de megtört a jég, és Szinyei Merse Pált ünnepelte az ország, mesterének kiáltotta ki az ifjú festőnem­zedék. (KÁDÁR MÁRTA) Pánczél tiszteletes papi méltósággal egyenesedett a kopjafa mellett, csakúgy mint nyugdíjas társa, Kartai igazgató úr. A tiszteletes levette szemei elől a fekete, sötét szemüveget, megtörölte szemeit és a haza­szeretetről kezdett beszélni. A Csapó család sírboltját körülállók jól ismerték a tiszteletest, éppen ezért várták szavait nagy figyelemmel. A csípős tavaszi szél megbújt az emlékezők, ünneplők kö­zött és összébb húzta az emberek vállait. *- Az ismeret, a tudás - hangzottak Pánczél tiszteletes gondolatai - Csapó Vilmos idejében és ma is hatalmat jelent. Nem a sötétség, a butaság, a tudatlanság kell, hogy irányítson bennünket, hanem Csapó Vilmos élete nyomán kéll látnunk, megítélnünk hazánk és népünk állapotát. Úgy kell szolgálnunk, hogy Isten áldása rajtunk legyen! * Pillanatra tartott csak szünetet a tiszte­letes. Fehér haját meglebbentette egy kis fuvallat. *- 1798. december 4-én - folytatta szé­pen formálva a mondatait - Dunaszent- györgyön született meg, - a Csapó-kúriá­ban - Vilmos. Fiatal korában az iskoláit Szekszárdon kezdte, majd a pécsi gimná­ziumban folytatta tanulmányait. Amikor a katonaság ideje elérkezett, Bécsbe ment. Az ottani Teresianum katonai akadémiáján tanult, tiszti ranggal szerelt le. Tizennégy évig szolgált az osztrák-magyar seregben, a dragonyosoknál, majd Dunaszentgyör- gyön telepedett le és itt gazdálkodott a szentgyörgyi és hencsei birtokán. Csapó Vilmos szabadelvű ember volt és mindig tisztán látta hazája sorsát. A magyarság süllyedését is. Ezért elhatározta, hogy a nemzet szolgálatába áll. Amikor 1848 már­ciusában eljutottak ide hozzá a hírek a 15-i eseményekről, nem tudott nyugodni Szentgyörgyön. Bement Szekszárdra és ott 1848 júniusában megkapta a Tolna me­gyei közgyűléstől a Nemzetőrség szerve­zésének szent feladatát. Őrnagyi rangban lett a Tolna megyei parancsnok. A nagy nemzeti számonkérések divat-, jának idején sem lenne érdemes most már arról elmélkedni, ki vagy kik voltak a felelősek azért, hogy Magyarország év­tizedeken át a puszta-csikós-gulyás országaként szerepelt a világban. Flogy miközben Bayreuth, Salzburg vagy akár csak Prága is fesztiválvárossá nőtt fel, a Budapesti Művészeti Fletek őszi eseménysorozata volt az egyetlen, szegényes alkalom Budapesten, hogy a kultúra kínálatára vendégeket csalogas­son. Egy évtizede annak, hogy az Idegen- forgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat kezdeményezésére nem kevés ellenállás és szájbiggyesztés közepette megszüle­tett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a mu­zsika, a színház, a tánc és a képzőművé­szet ünnepe. Azzal a nem titkolt céllal, hogy miközben természetesen gazdag kulturális programot kínál a hazai érdek­lődőknek is, külföldi vendégeket csalo­gasson Budapestre. A fesztivál, amely­hez kapcsolódik az Utazás című kiállítás is, elsősorban a minőségi turizmus von­zásának alapvető eszköze. Ugyanakkor azt sem szabad egy pillanatig sem elfe­lejteni, hogy az igényesebb vendégek idecsalogatásához nem elegendő egy többé-kevésbé jól megrendezett feszti­vál, ahhoz egész évre szóló jobb propa­ganda és rangos kulturális ajánlat szük­ségeltetik. De hát hogyan is vonható meg most már tíz év átlagában a Budapesti Tavaszi Fesztivál mérlege? Egy-egy nagy külföldi fesztiválon a bevételek általában nem csak az eseményt tartják el, hanem tá­mogatják a mindig igen költséges kultu­rális szférát is. A nagy nyugati fesztiválo­kon, ahol az idegenforgalom az egyik fő bevételi forrás, a pénz és a kultúra köz­vetlenebbül talál egymásra, mint nálunk. Azokban az országokban a vonzó művé­szeti programokkal gerjesztett turizmus jövedelméből a nagynevű föllépők imp- resszálására is telik. Nálunk a kettő szét­válik: amit „behoz” az idegenforgalom, az nagyrészt áz idegenforgalomé, amit a föl­lépő szólistákra, karmesterre, zeneka­rokra és társulatokra költ a fesztivál - be­leértve a magyarokat és a világhírű kül­földi sztárokat - azt aligha fedezi a jegy­* Albinoni zenéje szólt magnetofonról, hangszórókon kierősítve, míg Pánczél tiszteletes Csapó Vilmosra emlékezett. A domboldalba épített családi kripta bok­rai, fái tavaszba fakadtak a legutóbbi na­pok csábító melegében. *- Csapó Vilmos Dunaföldváron hallotta a hírt, hogy Ozoránál egy osztrák és horvát sereg táborozik. Azonnal indult pár száz fő­nyi csapatával és faluról falura mozgósítot­ta a népet. Tízezerre bővült sereggel érke­zett Ozora határába. A falut körülvevő he­gyekben helyezte el csapatát. Flosszas tár­gyalásokat kezdett Roth és Filipovics tá­bornokokkal, akik Jelasics horvát bánhoz vittek segítséget. Az lett az eredmény, hogy a két tábornok, az ötven tiszt és hétezer ka­tona, a tizenkét ágyút, a hozzá tartozó mu­nícióval és egyéb hadifelszereléssel átadta Csapó Vilmos seregének... * Pánczél tiszteletes hangjában ott buj­kált az ozorai győzelem mámora. Úgy fo­galmazta, hangsúlyozta minden monda­tát, szinte láttatta a Csapó-csapat vágtató paripáit, az elkobzott ágyúk körüli győz­tes tüsténkedést. Beszélt Perczel Mór és Görgey Artúr megérkezésének tényéről, Kossuth Lajos leveléről, melyben ezre­dessé léptette elő Csapó Vilmost az ozo­rai győzőt. Sűrítve sorolta - a tiszteletes - azokat a legjelentősebb fordulatokat Csapó Vilmos életéből melyek szorosan kapcsolódtak az elbukott szabadság- harchoz. Golyó általi halál ítéletének meg­változtatásáról, várbörtönökben való ra- boskodásról szólt a tiszteletes. Majd arról, miként gazdálkodott élete végéig Duna- szentgyörgyön, a 48-as honvéd ezredes, aki 1879. szeptember 3-án halt meg... Elhalkult a zene a domb alatti gépkocsik között. Pánczél tiszteletes mondandóját befejezve fejet hajtott és egy lépést hátra lé­pett. Fiatalok mozdultak koszorúkkal, virá­gokkal a sírhoz, jelezve: megértették a tisz­teletest, aki összefogásra, szolgálatra, a másik ember iránti tiszteletre, szeretette szólított egy honvéd ezredes példáján ke­resztül. DECSI KISS JÁNOS árakból származó jövedelem. Még akkor sem, ha azt is tudjuk, hogy a helyárak esztendőről esztendőre növekednek. S ami a magyar nézőnek hovatovább meg­fizethetetlen, az a nyugati vendégnek - fi­gyelembe véve az ő hazai árait - még mindig olcsó. Felelősséggel persze alig­ha mondható: veszteséges vagy nyere­séges a fesztivál, hiszen épp a különböző csatornákon való elszámolás, s az egésznek valahol az államkasszában kö­vethetetlen eltűnése lehetetlenné teszi a tisztánlátást. Mindenesetre csak becsülhető az az igyekezet, amellyel a fesztivált évről évre megrendezik, hogy öregbítse Magyaror­szág hírét-nevét a világban. Az idén is igen szép zenei program fogadja az ér­deklődőket. A fesztivál tíz napja alatt több mint félszáz komolyzenei műsor közül válogathatnak a vendégek. S olyan mű­vészek lépnek föl Budapesten, mint Montserrat Caballé, a New-York-i Hár­faegyüttes, Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Maurice André, a King’Singers, az Ame­rikában élő Starker János, Sándor György és mások. A fesztivál színházi eseményeknek is helyet ad: bemutatót időzít ekkora a Vígszínház, a Radnóti Színház, a Madách Színház, bemutatko­zik Jean-Claude Brialy és Brian D. Bar­nes egyszemélyes színháza. Megrende­zik a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1. nemzetközi színházi találkozóját is, va­lamint az 5. országos kamaraszínházi ta­lálkozót. Majd öt évtizedes késéssel vég­re most az Operaház bemutatja Milloss Aurél színpadra állításában A csodálatos mandarint is. Mindemellett számos ba­lett- és táncesemény, képzőművészeti kiállítások sora gazdagítja az idei feszti­vál programját. Jubileumi fesztivál az idei: tizedik alka­lommal ad otthont Budapest a tavaszi fesztiválnak. S csak remélhető, hogy a főváros külsejében és bensőjében egy­aránt valóban fesztiválváros képét ölti. Mert a fények, a városkép kialakítása is hozzátartozik ehhez az eseményhez. A kultúra és a turizmus megmutatásra, megmérettetésre vár. Az Európához való fölzárkózásnak ez is egyik alkalma. S nem is a legkivetnivalóbb! RÓNA KATALIN A tizedik Gondolatok a tavaszi fesztiválról Lila ruhás nö (1874) A hinta (1869) Március Kovács Ferenc rajza

Next

/
Thumbnails
Contents