Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-20 / 66. szám
1990. március 20. /'tolna'''', wfepCkJSÄG 5 Pállok ----------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze». A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szé, csak közvetítő-” (Részlet a megállapodásból) TudjukMeijükTesszük Szabad demokrata képviselőjelöltek: Simony József mérnök (Paks), Sárhegyi Attila üzemmérnök (Dombóvár), Királyné Békefi Stefánia tanár (Tamási), Pólyák Sándor fizikus (Szekszárd), Barcza Imre gyógyszerész (Bonyhád) Kit válasszak? Tisztelt Választópolgárok! Oly sokszor tették fel Önnek ezt a kérdést, hogy szinte már zavaró. Ne zavarja a sok kérdés, hallgasson az eszére gondoljon a jövőjére. Ha így cselekszik s részt vesz a választásokon, akkor el tudja dönteni, hogy kit válasszon. A Hazafias Választási Koalíció nem kért mást, csak tisztességes választást. Nem akar Ön egy pártra sem szavazni? Megértjük Önt. A Koalíció független jelölteket támogat. Kérjük, döntsön lelkiismerete szerint. A Hazafias Választási Koalíció ha visszaemlékezik nem sértett meg pártokat, egyéneket, sem Önt, sem családját, sem barátait. Ezért tisztelettel kérjük, hogy ne felejtse el a Hazafias Választási Koalíciót és jelöltjeit, mert mi tudjuk, hogy a leendő parlamentben és a kormányban a NAGY KOALÍCIÓÉ a jövő. A választási küzdelmekre kevesek voltak a forintjaink, de tisztességesek a szándékaink. MÉLTÓSÁG - MUNKA - BIZTONSÁG. E három szó fejezi ki röviden és tömören a Koalíció célkitűzéseit. Méltóságra van szükségünk, hogy felülemelkedjünk kicsinyes, önös érdekeinken, nemzetünk további léte érdekében. Munkára van szükségünk, mert minden értelmes emberi lét és a jövőnk alapja. Biztonságra van szükségünk, mert így teremthetünk olyan feltételeket önmagunk, gyermekeink számára, mely megfelel a mindenkori követelményeknek. Ezért gondolkodjanak és cselekedjenek úgy ahogy hitük, szívük és eszük sugallja. Válasszanak, s hogy kit? A Hazafias Választási Koalíció jelöltjeit: dr. Solymosi Józsefet és Varga Jánost, valamint a Koalíció által támogatott Agrárszövetség jelöltjeit: Ferenczi Jánost, dr. Kutas Pétert és dr. Rózsás Attilát. Ha e jelöltekre szavaznak a jövőre szavaznak. Köszönjük bizalmukat és támogató szavazataikat. Hazafias Választási Koalíció Tolna Megyei Irodája Nana, mondtam félhangosan, kissé hitetlenkedve, miközben olvastam az alkalmi kiadványt, melynek fejlécén a három jól ismert betű: MDF. A kiadó az MDF Dombóvári Szervezete, s a „Gondolkodom” című eszmefuttatás szerzője Horváth Lajos képviselőjelölt. A „Nagy Testvér” helyi lapja az alábbiakat írja a pártok közül hozzájuk legközelebb álló szervezet eszmei alapját képező kereszténydemokráciáról: „Tisztességes rivális a kicsi és még kezdeti lépéseit tevő kereszténydemokrácia, amely, ahogy a többi párt is, a kommunizmus falán az MDF által ütött résen át jött ki a napvilágra.” Ez a kicsinyítés nem nagyon tetszik nekem, de - hála Istennek - már régóta nem is igaz. Még hogy a kereszténydemokrácia kezdeti lépéseit teszi! Ez a megállapítás már a Kereszténydemokrata Néppártra sem igaz, a kereszténydemokráciára pedig..., de nézzük a történelmet. A kereszténydemokrácia kezdeti Elgondolkoztam... lépéseit több mint 100 évvel ezelőtt tette meg, igazi felvirágzása pedig a II. világháború utáni időszakra tehető, amikor is egy sor, keresztény jelzővel ellátott demokrácia létesült szerte Nyugat-Európában (Ausztria, NSZK, Hollandia, Olaszország stb.). És a legfrissebb hír sem a kezdeti lépéseket igazolja, a kereszténydemokrácia elsöprő győzelmet aratott március 19-én az NDK-ban! Hazai pályán pedig a kereszténydemokrácia elveit tisztán képviselő Demokrata Néppárt 1947-ben. Néhány hónappal megalakulása után a második legnagyobb pártként került a Parlamentbe. Ez volt az a párt, amely nem volt hajlandó koalícióra lépni azzal a hatalommal, amely azután több mint negyven éves uralkodása alatt - erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt - tönkretette az országot. Az 1989. március 12-i újjászervezése óta a Kereszténydemokrata Néppárt ismét belépett az igazi, nagy történelmi pártok sorába, azzal, hogy 105 egyéni jelöltet és 15 területi listát állíthatott a március 25-i választásokra. Különösen erős itt Tolna megyében, ahol valamennyi választási körzetben kiválasztott képviselőjelölt még okozhat meglepetést. Nem szerencsés dolog, ha az „idősebb testvér” mindenáron kicsinek és gyengének akarja beállítani az erőteljes fejlődésben lévő fiatalabbat, biológiai és társadalmi törvény- szerűség, hogy annak nagyobb a fejlődési energiája. Abból pedig, hogy valaki valamiben az első volt (bár a kommunizmus falán, sajnos, nem az MDF ütötte az első rést), nem lehet az idők végezetéig politikai tőkét kovácsolni. Az a tény, hogy valaki valamiben első volt, csak egy ideig érdem, később a társadalom törvényei szerint állapottá válik. A pártokat nem lejáratni (bármilyen finom eszközökkel tesszük is), de legyőzni kell, mert az igaz ügy mindig diadalt arat. Sok szeretettel a Kereszténydemokrata Néppárt (egyre erősödő) Dombóvári Szervezete (x) Függetlenek, pártonkívüliek, fogjunk össze! Annak higgy, ki szeretettel nyújt feléd kezet! A választási hadjárat vége felé szomorúan kell tapasztalnom, hogy nem jutok, hogy nem juthatok el mindenhova. Kevés az idő és az energia. Ez az esélyegyenlőtlenség. Pedig az emberek kíváncsiak az idegenre és szívesen elpanaszolják gondjaikat. Szívem szerint mindenkihez elmentem volna, azért hogy megismerjenek. Beszélgethettünk volna a választásokról, a jövőnkről. A falvak jövőjéről, hogy tovább nő a szakadék Budapest és a vidék, a város és a falu között. Itt élünk falun és most sincs igazi egyenlőség. Olyan képviselőt kellene választanunk, aki felvállalja a harcot az egyenlőtlenség ellen. A fennálló hatalmi szerkezetet új emberekkel darabjaira szét kell szedni. Mindenképpen szavaznunk kell! Csak így képzelhető el igazi változás. Persze csak egyik kezünkkel szabad ütni, a másikkal ölelni kell. És én meghajlok a nép döntése előtt. A győzteseknek sok sikert terveik megvalósításához, a veszteseknek és mindenkinek jó erőt és egészséget kíván Kismődi István független jelölt Ravatal (Gyászbeszéd egy álom halálára) Tisztelt gyászoló vendégek! Kedves Elvtársak! Ti, akik mélyen megrázkódva álltok egy nagy emberi eszme, a kommunizmus sírjánál, amelyért száz és százezrek adták életüket és aminek megvalósításáért tíz és tízmilliók életét dobtátok oda áldozatul, igen zavarodott képet mutattok. Még mindig képtelenek vagytok felfogni, hogy meghalt a kommunizmusnak nevezett utópia. Minden igyekezetetek ellenére 1990 tavaszára, hosszú és fájdalmas agónia után szellemi és fizikai sorvadásba, bebizonyított érvényrejuthatatlanságban kimúlt. Néhányan azt gondolhatnátok, hogy nem korai-e még a kommunizmus haláláról beszélni. Vajon nem a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt kormányozzák még most is a világ egy jelentős részét, hiszen több mint egymilliárd ember testét és lelkét nyomorítja még mindig a kommunizmus oldhatatlan béklyója és 80 milliónál is több tagot tudhat magáénak az a.párt, amely a marxizmus-leninizmus torzszülötte. A halálról beszélni nem korai, mert az faktum. Vitathatatlan azonban az, hogy még ma is az emberiség közel egynegyede kénytelen elviselni a rögeszme sajátos interpretálásában azt az elembertelenedett társadalmi formációt, mely az alanyt tárggyá, az embert dologgá degradálta és ellenőrzés nélküli hatalmat adott egy olyan szűk csoportnak, mely minden eddigi zsarnokságnál jobban idegenedéit el népétől. Mi történt tulajdonképpen 1917-ben Szent- pétervárott? A világtörténelem legnagyobb katasztrófája indult el a nagy orosz pusztaságról, és mint egy tornádó rohant végig a földkerekség egy részén, iszonyatos pusztítást hagyva maga után. Hetvenéves születésnapjára emberi értelemmel alig felfogható zárómérleggel érkezett el a végelszámoláshoz. Hozzávetőleges pontossággal harmincmillió kivégzőosztag elé állított, tarkón lőtt, felakasztott és halálba gyötört ember, száz és százmillió megnyomorított test és lélek. Az éhenpusztultak száma óvatos becslések szerint is ötmillió áldozattal teszi terhesebbé a bolsevizmus szinte hihetetlen statisztikáját. Átrajzolt térképek, annektációk. Népek, nemzetek ezer kilométerekkel arrébb telepítve és új hazába parancsolva. A Földet talán háromszor is körülérő mennyiségű szögesdróttal elhatárolt gulágok, teplágok, recskek és más internálótáborok, melyek csak abban különböztek Auschwitztól és Bergen-Belsentől, hogy az egyikben faji, a másikban ideológiai alapon semmisítették meg az embert. Ha belegondoltok abba, hogy minden kioltott ember élete mögött iszonyatos sorstragédiák vannak, és minden ember legalább egy oldalnyi megemlékezést kellene hogy kapjon értelmetlen haláláért, akkor csak a nevek felsorolása könyvtárakra terjedő köteteket töltene meg. És mit kapott ezért a leírhatatlan áldozatért cserébe az emberiség? Volt-e joga a XX. század emberei közül annak a néhány milliónak ilyen áldozatot követelni a népektől egy rögeszmévé süllyedt utópia megvalósításának ábrándjához? „A bolsevizmus a háború holtteste” - irta Mereskovszkij éhezve és fázva titkos naplójában Szentpétervárott kis szobájában. A bolsevizmus életre erkölcsre, vallásra és minden emberi értékre hullamérget csorgatott és elpusztította azt. Az egész eszme egy utópisztikus gondolat volt, amely a XIX. században egy trieri ügyvéd fiának, Karl Marx-nak a vitathatatlanul zseniális agyában született meg, és aminek végrehajtását egy bizonyítottan paralizises agyú tatár vállalta, akit az anyja. Vlagyimir lljics Uljanovnak szült, de a világ V. I. Lenin néven ismert meg. Lenin, aki az akarat és a gondolatátvitel démoni alakja volt, fényszóróktól megvilágítva állt az örjöngö tömeg elé, kinyújtotta karját és azt kiáltotta, öljétek meg a testvéreiteket. És ők megölték. Nem maradt család, amelyiknek ne lett volna mártirja, de megszámlálhatatlanul sok olyan család volt, melyet mindenestől tüntetett el a forradalomnak nevezett és állami rangra emelt banditizmus. Genocídium volt ez a javából, mit szépítsük a dolgokat, iszonyatos népirtás. A pusztítás szelleme szabadult ki a palackból, és söpört végig az orosz földön. Pillanatok alatt százezer és millió példányban kerültek elő az addig csak Dosztojevszkij képzeletében létező Szmirdjakov lakájok és kivetkőzve emberi mivoltukból, hozzákezdtek szörnyű életművük megalkotásához. Nem az ideológiát tartalmazó könyvek húzták meg a ravaszt és feszitették meg a bitón a kötelet, hanem az eszmétől megfertőzött, önálló gondolkodásra képtelen lakájok, akiknek túlnyomó része a társadalom aljáról került a csúcsokra. És elindult a csizma „világhódító” útjára. A recept és a végeredmény mindenhol azonos. Primitiv lelkületű, beteges hajlamú zsarnokokat ültettek a népek nyakára, és előre megadott séma szerint hajtatták velük végre ördögi tervüket. A proletárdiktatúra elnevezéssel fémjelzett osztályharc minden emberi történelmek legkegyetlenebb adminisztrációja volt, ahol kontraszelektált gátlástalanok kiélhették primitív lelkületűkből fakadó eltévelyedéseiket. Eszeveszett haláltáncuk odáig fajult, hogy a végén már igazi útonállók módjára egymásra is lövöldöztek és egymást is irtották, ha nem tudtak elosztozni a koncon. Népek, nemzetek nyakára ültettek önmagukat politikusoknak nevező, véreskezű zsarnokokat, akikhez képest a caraffák és haynauk liberális demokraták voltak. Temetésre készül az emberiség. A ravatalon a kommunizmus hullája fekszik iszonyatos bűzt árasztva magából. El kellene temetni, de ki vállalja a temetési ceremóniát? Hogyan állítsuk össze a forgató- könyvet? Végtisztesség, vagy csak egyszerűen elföldelés? Egy elhibázott emberi gondolat, az emberiség legnagyobb tévedése fekszik kiterítve a ravatalon. Nem kell sokat gondolkodni a szertartáson, hanem le kell zárni a koporsót, és fedelére halvány betűkkel ráírni, hogy itt nyugszik a marxizmus-leninizmus, élt 73 évet. Kegyetlen küzdelmet folytatott az embert emberré tevő évezredes eszmék ellen, de bebizonyított igaztalansága miatt el kellett buknia. Az ideológia igája alá hajtott népek 1990 tavaszára hatalmas offenzívába kezdve elsöpörték minden tévedések legnagyobbját. Maradt-e sérelem és harag az emberek szivében? Biztos, de most nem ez a lényeg. Megbocsátásra keresztényi hitünk, nem felejtésre az áldozatok iránti történelmi felelősségünk kötelez. Takarítsuk el a hullát a pár nap múlva lebonyolításra kerülő demokratikus választáson való részvételünkkel. Tegyünk hitet amellett, hogy soha többet nem kívánjuk kiásni a most föld alá helyezett eszméket, mert azok minden emberi értéktől idegenek. Zárszóként nem mondhatom, amit temetéskor szokás, hogy béke poraira, hiszen egész élete alatt békétlenségben élt. De Isten irgalmát kérem mindazoknak, akik kiszolgálói voltak, de igazán talán soha sem tudták, hogy mit is cselekedtek. DR. PÁLOS MIKLÓS Kereszténydemokrata Néppárt
