Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-20 / 66. szám
1990. március 20. NÉPÚJSÁG 3 A nagydorogi múmia (Folytatás az 1. oldalról.) Takács István a gondnok. Fűtő volt itt valaha, amikor még folyt a munka. Most körbevezet bennünket: az egész gyár tip-top kitakarítva. Őt ugyan a kutya se ellenőrzi, postán kapja a fizetést, de ledolgozza a nyolc órát, ez így van rendjén. A gyárudvaron felásva a föld, ezt-azt meg tud itt termelni... A kazánházba lépünk. A gőzgép, ami az egészet hajtotta, nem öreg, csak kilencszáznégyes - mondja Takács István bajsza alatt somolyogva. Még mindig teljesen üzemképes. Csak alszik, mint egy ormótlan vas- csipkerózsika. Az irodákba akár mindjárt beülhetnénk. Működik a telefon. Az öltözőbé csak bekukkintunk. Méregetjük a szépen karbantartott piros lepárlókészüléket, a kék szeszmérőt az ablak mellett, megszemlézzük a krumplimosó medencét, a hatalmas tölcsért, amiben főzték a följuttatott gumókat. A recept: krumpli, kukorica plusz maláta árpából (áztatva és csíráztatva) ... Később új enzimek forradalmasították az elavult eljárást. Flasználtak élesztőt, kénsavat, formaiint. Nagy szürke tartály a cukrosí- tó. Innen az erjesztőbe szivattyúzták az anyagot, majd a lepárlókészülékbe. Készült a századelőn Magányosan, akár egy világítótoronynál Ketten ugyanarról Ha elmennek a katonák... (Folytatás az 1. oldalról.) A tavaly szőtt álmokat a honvédelmi tárca múlt év májusában Irt levele foszlatta széjjel, ugyanis ebben az áll, hogy „a hazánkban állomásozó szovjet alakulatok hivatalos tájékoztatás alapján a Tamásiban levő objektumot sem egészében, sem részben nem adják vissza az MN részére.” Azóta nagyot fordult a Föld, változott a világ. Nemcsak aláírták a szovjet csapatok kivonását szolgáló egyezményt, de meg is kezdték a sereg hazaszállítását. Mivel ilyenkor kérdések tömege vetődik fel az emberben, két illetékest kerestünk fel, hogy tőlük érdeklődjünk, információéhségünket kielégítsük. Átadás szeptember 16. és 25. között Szélesre tárja a bejáratnál posztoló fiú a laktanya kapuját előttünk, hiszen tudja, hogy Nyikolaj Petrovics Gyerjomin alezredes, alegységparancsnok már vár bennünket. Rövid időn belül máris a puritánul berendezett parancsnoki irodában vagyunk, ahol a polgári alkalmazottaknak szóló néhány eligazító mondat után az alezredes tárgyalóasztalhoz ül velünk. Miután dr. Benkő András tanácselnökhelyettes bemutat bennünket egymásnak, a parancsnok jelzi, várja a kérdéseket.- Mikor értesültek a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról? - érdeklődöm.- Legelőször januárban, de akkor még pontosan nem tudták megmondani, hogy hányadik hónap hányadikán lesz. Március 6-án Hajmáskéren gyakorlatoztunk, ott mondták aztán meg, honnan, milyen csapatok mennek, és az időpontokat is közölték - válaszol az alezredes.- Tamásiból önök mikor utaznak el?- Szeptemberben. Attól függ, Csap hogyan tud átengedni bennünket.- Úgy ítélem meg a MÁV vezérigazgatójának egy nyilatkozatából, hogy a kivonás üteme nem a vasúton múlik, hiszen van szabad kapacitás.- Nézze, tavaly Mosonmagyaróvárról tíz nap alatt értünk Tamásiba... Nem lesz könnyű a hazautazás, mert a technika jó része nehéz, lánctalpas gép.- Mit hagynak itt?- Nem tudjuk pontosan. Ha lehet itthagyni tartalék benzint, akkor azt, no és természetesen az épületeket, a garázsokat, a száznál több központi fűtéses lakást. Jó az étterem, az orvosi rendelő, a legénységi körlet kicsit beázik, a lakásokról pedig azt mondhatom, 23 éve vagyok tiszt, de csak Tamásiban kaptam jó lakást.- Marad-e itt valamennyi a nehéz gépek közül?- Ami marad, azt leadjuk ócskavasnak.- Általában az a tapasztalat, hogy a lakások, az épületek lelákottak...- Megjött a parancs, minden tisztnek kimeszelve, rendbe téve kell leadnia a lakását. Aki nem tudja ezt megtenni, az pénzt hagy itt, s az én vezetésemmel egy negyventagú csoport teszi rendbe a lakásokat. A munkát folyamatosan végezzük, szeptember 16-tól 25-ig a magyar honvédségnek átadjuk az objektumot.- Alezredes úr, hány évet töltött Magyarországon és milyen érzéssel távozik?- Három évet katonáskodtam itt, ebből két évet Mosonmagyaróváron, egyet Tamásiban szolgáltam. Igen megtetszett az önök országa, ami - szerintem - talán a legszebb Európában. Nagyon sok barátot szereztem, s ha volt probléma, akkor velük, szűk körben megoldottuk. Ha hazamegyünk - amire nagyon vágynák, várnak már a katonák - akkor Kalinying- rád környékén szolgálunk tovább. Ez nekem is jó, mert a városban élnek a szüleim... Egyébként jövök én még turistaként a magyar barátaimhoz... A beszélgetés után a parancsnok kalauzolásával megnézzük a laktanyát - a legénységi körletet, az étkezdét, a kantint... - és egy-egy megjegyzést is fűzünk mindegyikhez. Legtöbbnyire azt, hogy mi lehetne belőle, illetve azt, mi rajta - első látásra - a javítanivaló. Kormányzati döntést várnak Visszatérve a tanácsházára, dr. Benkő András tanácselnök-helyettes elmondja, fenntartják az egészségügyi komplexum tervét, de már más irányban is gondolkodnak. Több okból teszik ezt. Részben azért, mert ma már más a gazdasági helyzet, mint tavaly, részben pedig azért, mert a laktanya objektumainak hasznosítására nyilvános - országos - pályázatot írnak ki az illetékesek. A városi tanács feladata, hogy keresse, ösztönözze a pályázaton való részvételre azokat a szerveket, szervezeteket, amelyek odamennének, munkahelyet biztosítanának a helybelieknek és a városkörnyéken élőknek. A tanács is keresett már meg az említettek közül, s az önkormányzatot is megkeresték. Felhasználják a hasznosításhoz a külföldi - NSZK-beli - kapcsolatokat, de a közvetítő cégekkel is együtt gondolkodnak. Egyelőre azonban minden várakozó állásponton van a belpolitikai és gazdasági helyzet miatt. Más az elképzelés a lakásokkal. Ha megkapják a laktanyát, összefüggésében az új komplexummal, a lakások egy részét eladják, nyilvánosan meghirdetve, forgalmi értékén. Ezek másik részét, a kisebbeket, valószínűleg tanácsi bérlakásként lenne célszerű a városnak megtartani. Elsősorban a fiatalok átmeneti lakásgondjainak megoldására, és azoknak, akiknek a szociális problémáit meg kell oldani. Valószínű, hogy az a több mint száz lakás generálisan javít a városban a lakásgondokon.- Jó kis épületegyüttes lehet, a bolttól kezdve a moziig, az iskoláig - tornaterem, kollégium, sportpark... - kialakítható, egy egységes városrészként is elképzelhető - összegzi az eddigieket és a laktanyában tapasztaltakat a tanácselnökhelyettes, majd újabb gondolataiba is beavat, mondván, oda lehetne vinni a tűzoltóságot, s az önkormányzathoz tartozó gazdálkodó egységeket is el lehetne helyezni.- Ez gondolkodás, terv szintjén van - . hangsúlyozza dr. Benkő András -, hogy konkrétabbá váljon, ahhoz ismerni kellene a bent levő objektumokat, azok állapotát, használhatóságát. Reméljük, a HM nem tart rá igényt, hisz Tamási földrajzi helyzete, meg a laktanya nem olyan, ami ezt feltétlenül szükségessé tenné. Ha így lesz, akkor a város fejlődése Dombóvár irányába is megindulhat. A kaszárnya léte ugyanis eddig befolyásolta a telekvásárlásokat. Ezután a laktanyalátogatáson szerzett pillanatnyi benyomásainkat és a lehetőségeket próbáljuk összevetni. Megállapítjuk, a termálfürdőhöz kapcsolódó turizmust nehéz elképzelni, az épületek nem felelnek meg a nyugati igényeknek. Szóba jöhet viszont a legénységi körlet iskolaként - kollégiumként - való hasznosítása. Itt azonban csak nagyobb szervezetekről lehet szó. Örömmel fogadnák, ha akár az egyház, akár más regionális iskolát honosítana meg.- Egyelőre érdeklődés szintjén lépünk- igy dr. Benkő András. - A kormányzati döntés után érdeklődünk, de addig is tájékozódunk nem hivatalos berkekben. Megpróbáljuk kérni, hogy ne legyen magyar laktanya. Epilógus helyett A Magyar Honvédség építési és elhelyezési főnök ingatlangazdálkodási helyette 1990. március 11 -én kelt levelében az alábbiakról ad tájékoztatást a városi tanács elnökhelyettesének: „Tisztelt tanácselnök-helyettes úr! A honvédelmi miniszter részére küldött levelében foglaltakkal kapcsolatban - illetékességből- tájékoztatom, hogy a szovjet csapatok hazánkból történő kivonásával összefüggésben megüresedő ingatlanok további hasznosítására vonatkozóan a közeljövőben várhatóan kormányzati döntés születik. Az előterjesztés tervezete szerint a visszaadásra kerülő ingatlanok további hasznosítására a Belügyminisztérium koordinálásával tárcaközi bizottság fog javaslatot tenni. Erre a magyar és a szovjet kormány közötti megállapodást követően kerül sor.” ÉKES LÁSZLÓ Az őr- így, ahogy van, üzembe lehetne helyezni? - kérdezzük. A gondnok bólint. Az Alsótengelici Állami Gazdaság a nyolcvanas évek közepén kísérletet tett az üzembe helyezésre, úgy, hogy béreljék. De a legyártott szeszt nem vette át Szabadegyháza. Pedig akkor visszatért belé az élet. Szesz csörgedezett az ereiben. Az egyiptomi múmiákat egy világ csodálja. A nagydorogit nem lehetne legalább mutogatni? Idegenforgalomban, belföldi turistaforgalomban még hasznot hajthatna. Kár lenne, ha örök béke szállna a takarosán kisepert, múzeumértékű gyáracska csarnokaira. DOMOKOS ESZTER GOTTVALD KÁROLY
