Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. március 14. “wÉPÜJSÁG 3 Box humana Számadás a csehszlovákiai magyar létezésről (Folytatás az 1. oldalról.) Annál is sajnálatosabb körülmény, hogy a ringben nem azonos súlycsoport­ba tartozó ellenfelek berzenkednek, és a lelátókon sem azonos a szurkolók lélek- száma. A mérkőzés hazai pályán, nem is sem­leges bíró előtt zajlik, ugyanakkor nem­zetközi érdeklődésre sem tarthat igazán számot, az érintett felek televíziói csak részleteket közvetítenek belőle. A televízióval kezdődött Egyébként is a televízióban kezdődött a baj. Tavaly márciusban a Magyar Tele­vízió Panoráma cimü külpolitikai műsora „bemerészkedett” végre Szlovákia ma­gyarlakta területeire is, ám ennek előtte már szinte rendszeresen interjúvolta Václav Havelt, Alexander Dubceket, vala­mint a csehszlovák ellenzék más alakjait, köztük elvétve egy-két csehszlovákiai magyart is. A hivatalos politika felháborodott hangvételű kampányt indított a Panorá- má, ezen belül Magyarország, rejtetten pedig az „anyaországgal cimboráló” csehszlovákiai magyarság ellen. Történt volt mindez abban az időben, amikor a vízlépcső kérdésében a két ország kor­mánya között már rendszeresedtek a diplomáciai összecsapások. A baj a Csehszlovák Televízióban foly­tatódott, alig egy hónappal a gyengéd forradalom kirobbanása után, amikor a pozsonyi szerkesztőség Dialóg Stúdió című műsorának kerékasztalához a nemzetiségi kérdés ügyében illetékes embereket ültették le. Az eset példátlan volt, hiszen a cseh­szlovák hírközlő eszközök eddig szinte nemlétezőnek kezelték a nemzetiségi kérdés fogalmát. Aztán robbant a bomba. A Matica Slo- venská és a frissiben alakult Stur Társa­ság példátlan felháborodásának adott hangot, tiltakozván a műsorban elhang­zottak, a műsorban részt vevő és részt nem vevő vélemények állítólagos arány­talansága miatt. A magyarok „agresszív önvédelme” Ettől kezdődően a szlovák sajtó jelen­tős szárnya rendszeresen biztosít teret olyan nacionalista megnyilvánulásoknak és indulatoknak, melyek semmiképpen sem lehetnek jó kötőanyagai az Európai Ház alapjának, mely épülethez a Csehsz­lovákiában élő nemzeti kisebbségek nem toldaléképületet, nem nyárikonyhát kívánnak felépíteni, mert úgy gondolják, hogy az egyedül lehetséges főépületbe kell beépítsék saját köveiket. Furcsa vita zajlik. A szlovákok a szlo­vák, a magyarok a magyar sajtóban ad­nak hangot véleményüknek, miközben ezek a vélemények nem csupán ellenté­tesek, de az indulatoktól sem mentesek. A szlovákiai magyarok végre nem az esélytelenség pozíciójából kezdenek be­szélni, ami a szlovákság extrém naciona­lista rétegmozgalmait nem csak meg­hökkenti, de mélységesen fel is háborítja, ami az öngerjesztés, a pszichózis kiszá­mítható törvényszerűségei szerint a hely­zet elmérgesedésével fenyeget. Kétség­telen, hogy ezt el kéne kerülni, de félő, hogy az esélyek nem nagyok, mert a na­cionalizmus természeténél fogva sem a tolerancia, sem az empátia fogalmát nem tudja magáévá tenni. A hangadásra tö­rekvő szlovák nacionalista körök - talán cinikus módon - annak az aggodalom­nak adnak hangot, mely megelőzni kí­vánja, hogy az ország magyaroklakta te­rületein kisebbségbe kerüljön a szlovák­ság. Ez az aggodalom azonban alapta­lan, hiszen a kisebbségben élő magya­rok agresszívnek minősített önvédekezé­se nem törekszik arra, hogy más kára árán érvényesítse saját jogát. Nem is te­heti ezt, hiszen a gyengébb fél pozícióból igyekszik valamiféle konszenzusra. A magyar kisebbség szervezetei Szlovákiában nem a legmegnyugta­tóbb módon kezdenek rendeződni az erővonalak. A forradalom történelminek minősíthető órájában megalakult a Füg­getlen Magyar Kezdeményezés a követ­kező órában megalakult Nyilvánosság az Erőszak Ellen elnevezésű polgári moz­galommal egyetértésben és szoros együttműködésben deklarálja, hogy az országban kialakítandó demokratikus ál­lapotok öntörvényűén hozzák magukkal a nemzetiségi kérdés megoldásának fel­tételeit. Mindez egy eddig példátlan és rendkí­vül rokonszenves közös nyilatkozatban szerzett érvényt a mozgalom európainak minősíthető radikalizmusának, miközben a Duray Miklós nevével jelzett Együttélés elnevezésű hivatalosan bejegyzett politi­kai mozgalom a Csemadok százezres tagságának tömegbázisára építve igen eredményesen rendezi sorait. Körvona­lazódni látszik az az állapot, amikor a Független Magyar Kezdeményezés, az Együttélés, a kereszténydemokrácia ma­gyar szárnya és az egyéb, nemzetiségi érdekeltségű polgári-politikai mozgal­mak „kényszerű koalíciója” kialakulhat-, lévén, hogy a nemzetiségi szempontok érvényre jutásának ez ígér tényleges esélyt. Annál is inkább, mert a csehszlo­vák parlament nem méltányolta a nemze­tiségi képviselők kooptált csoportjának - egyébként nem egységes - követelését, mely szerint a szabad választások során csökkent esélyek fenyegeti Csehszlová­kia nemzeti kisebbségeit, ha a szabad választások ötszázalékos küszöbje ér­vényben marad. Ez sajnos a parlamenti interpellációk ellenére sem változott, ami azt jelenti, hogy veszélybe kerülhet az or­szág nemzeti kisebbségeinek arányos parlamenti képviselete. A Független Ma­gyar Kezdeményezés ez ügyben koránt­sem ennyire aggódó, míg az Együttélés egyértelműen a maga aggodalmának ad hangot. „Fejezzék be a magyarok kitelepítését” Időközben azonban felerősödött a szlo­vák nacionalista hangulat Olyannyira, hogy március elsején a szlovák parlament épülete előtt vagy kétszáz főnyi csoport harsány jelszavakban és transzparense­ken követelte, hogy Szlovákiában minden­ki beszéljen szlovákul, hogy fejezzék be végre a magyarok kitelepítését a homogén szlovák nemzetállam megteremtésének fo­lyamatát és az itt élő magyarok takarodja­nak a Duna túlsó partjára. Ezt követően a szlovák - kivált a szlovák baloldali sajtóban - olyan vélemények láttak napvilágot mely szerint Szlovákiában nem hatszázezer a magyarok lélekszáma, hanem csak tíz-ti­zenkétezer, s ezek nagy része is elmagya- rosodott szlovák, a többi cigány. A Cseh­szlovákiában élő magyarok hat-hétszázez- res tömegét ez nyilvánvalóan sérti, hiszen a sérelmet negyven esztendő sérelmei ala­pozták, mely negyven esztendő során kö­zel háromszáz magyar tanítási nyelvű isko­lát szüntettek meg, miközben ormótlan di­rektívákkal akadályozták a csehszlovákiai magyar és más nemzetiségek kibontako­zásának feltételeit Ezzel egy időben egy meghamisított történelemtanítás módsze­reivel bomlasztották a felnövekvő cseh­szlovákiai magyarok történelemtudatát - nem éppen sikertelenül. Azokét a csehszlovákiai magyarokét akik az elmúlt negyven esztendő során pél­dátlan tudathasadásos állapotba kerültek, mert azt próbálták elhitetni velük, hogy az ország minden bajáról ők tehetnek. Ök, akik nem mindnyájan voltak hajlandók a kollektív reszlovákizálásra, az anyanyelv használatának azonnali feladására. Ok, akik csűrdöngölőt merészeltek járni ma­gyarul, mert ennyit engedélyeztek nekik, és ezt nem utasították vissza. A szocializmus negyven esztendeje alatt minden csapni­valóan rossz volt, egyedül a nemzetiségi politika volt jó, mert elkényeztette az ország nemzetiségi kisebbségeit, kivált a magya­rokat -, mondják ők. A csehszlovákiai magyar létezés keser­veiről végül is csakis a csehszlovákiai ma­gyar létezést megélt emberek adhatnak számot A Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű forradalmi kezdeményezés a Függet­len Magyar Kezdeményezéssel összhang­ban visszautasba a nacionalizmus minden megnyilvánulását Az Együttélés, a Csema- dokkal fuzionálva sem tesz mást Mégis, el­lentétek mutatkoznak, melyek hátterében sokféle motivációt lehet gyanítani -, gyana­kodni azonban minden jel ellenére sem szabad, mert mindennemű gyanakvás és bizonytalanság a csehszlovákiai magyar­ság önvédelmi egységét veszélyezteti, mely önvédelem nem csak a nacionalista támadások által veszélyeztetett de azért is, mert ez a nacionalizmus a mai napig sem volt képes az egyedüli kiutat ígérő irány fel­ismerésére. Természetéből adódóan ugyanis megtévesztett (MTI-Ftess) KESZELI FERENC Pozsony Vezetőképzés - új tematika A szakértők szerint hazánkban a válla­latok vezetői nem eléggé felkészültek sem a cégek napi irányítására, sem az ehhez szorosan kapcsolódó, egyre na­gyobb hatékonyságot kívánó piaci mun­kára. Ezért határoztak úgy a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban, hogy idén lényegesen több energiát for­dítanak a vezetők gyakorlati munkájában hatékonyan alkalmazható ismeretek ter­jesztésére. A társaságba tömörült tagvál­lalatok szakemberei segítséget kaphat­nak az 1992-ben esedékes európai in­tegrációra való felkészüléshez is. Ez utóbbi program részeként kerül sor március 19-e és 22-e között Esztergom­ban arra a 4 napos szemináriumra, me­lyet a magyar vezetők számára tartanak „az egyesült Európáról”. A szemináriu­mot az SZVT a nyugatnémet RKW (Német Gazdaság Racionalizálási Választmá­nya) szervezettel közösen rendezi. Az előadássorozat témakörei felölelik az európai belső piac megváltozott keretfel­tételeinek bemutatását, az alkalmazható alternatív stratégiákat, valamint azokat a tervezett konkrét intézkedéseket, melyek befolyásolhatják a magyar vállalatok piacra jutási esélyeit. Ugyancsak a hazai vezetők ismeretei­nek bővítését szolgálja az a kezdemé­nyezés, amelynek keretében a Szervezé­si és Vezetési Tudományos Társaság több más intézménnyel és szervezettel együtt vállalkozóképző és üzleti tanács­adó kft.-t alakított. Ebben az angol nyitott egyetemi oktatási módszereket alkal­mazzák a vezetők továbbképzésére. Az első tanfolyam, amely a menedzsertevé­kenység hatékonyságának fokozását tűzte ki célul, várhatóan már a jövő hó­napban megkezdődik. A vezetőképzés eredményesebbé té­telét szolgálták azok a tárgyalások is, amelyeket a napokban folytatott a társa­ság azokkal a hazánkban tartózkodó osztrák szakértőkkel, akik azt mérték fel, hogy milyen segítséget nyújthatnának nyugati szomszédaink a vezetési kultúra színvonalának emeléséhez. Ponbassz, 1026-os láger Nagymányoktól kétezer kilométerre (IV.) Metcfyvt'ict'HpciÁ -*W5 et^yt 2Jcí-h-ucíí- suMrtiVUyt Av/.­i-vUU-vuütt sUl. f)c^'icjOLcí -I'M f y- * á (J f „ <ct ccm 2 tinu r-ttf. KOCwlMl S]4,ií.£r R.LC4-tot-yiCi Cl „ , 'l&U-r sic-ctÁ^-t-n c-u^t UttKJpté 4t> l/C cctU'u dlclt-cd 'te Ifi' YCUt 'í't-'i-LCjOi-i-'VL sf yii-ix-ylCCt P-Cidt'l1- sVU-Ur fjcut UOi-tl Ah'M'ú-ti OÍCe UiOUUU-r- eUu. $ 2-,-tyim^ oítc %'u-tc£in jLoisj^-Í--U. CtUCj Cilije 'hicí CIÍJ tUi- í&'PlÁf fleußt sWHA- yivul l'c'LCU-f­"jsyu JoÁu 4V'/t oUn 44 jifrx &ctu-ttti CtCCcA Uu lsL-lsVl Pj Pu-O '/LJ//P oiín 4 ftUtXcicist atA bieto tipUsustidu. sit- i t -SlLll—Pp! A'Vr C2líJ p-1-dtíi . ‘hl eÍi2í~ [/fctcPiP -ttssw 4-j AU'r-r /z&t'AHM'c oíit i/uU&J sít fiufoMw, sCmu -iUÁrtí-yri -JCU-yuP -v i ' • i fi* ' ( d&n /ivLUr 2 íSct-tt smlC<a'-oU+í ■Cili 'bfiíCCjl'tytL.UtY H-i úLCl-Vl 14 tí'i/ytljsjOiyt'lsí. Ptc lYcccÁ Pcuncjtu p-OrtA/Ac/ié ÁuíCe cltt-j si-yt stAí.í.'C't'üi tetU L-PÍ.oé Zu. Jlí^vv'vy'P'U'U, fy'TZ 4V4(f oCu-i 2*/ jfult jYu Pistit 5~ Uíhf- cC(Z> UiY snsUUrvi iPctl-tv- sutit ele,- CÍLi ptóUlcít ut ut'uY cpCtsiCj epet } süvítif. CM-ÍSÍ'WZAIűCc c\ yCistU.CM'i-tl tptípChH.ULÍ i'tioccj tyíotPus:a, ficwtuv icjűurtUKtr Yy df' in ■ y/. Részlet Csizmadia Jánosné följegyzéseiből Voltak azért szerencsések is. Nem hiá­ba az a köszöntésük a bányászoknak, hogy „jó szerencsét”. Aki bányász volt itt­hon, ott is azt csinálta amihez értett, és földiekként segítettek a betanulásban azoknak, akik szenet ugyan láttak, de azt nem, „hogyan jön” az föl a mélyéről a fel­színre. Főnyeremény volt betegen átke­rülni a birodalmi németek táborába is, mert míg a 1026-osban csak gyengélke­dőféle volt, ott kórház is. Abban a tábor­ban valamivel szervezettebb, jobb viszo­nyok voltak. Talán azért, mert hadifog­lyokként értették a módját, hogy kicsikar­ják a nemzetközi egyezményekben le­fektetett szabályok betartását.- Nálunk, egy éjjel meghalt sokszor 3- 5-7 ember is. Hogy aztán honnan pótol­ták a munkáskezet, csak sejteni lehet, tudni nem. Az biztos, hogy a gyakori szá­molgatásoknál még útban kifelé, ahol hiányzott egy ember, gyorsan pótolták. Azzal, akit éppen fülöncsíptek a közelben - mondja Ádám bátyánk, aki két alka- lommmal is „vendégszerepeit” a német kórházban és megjegyzi, hogy hiába volt a halálán egy ember, ha nem volt láza, ki­hajtották munkára. Visszagondolva azért szomorú, hogy ez a kicsike, csak egyszer élhető élet nem képviselt nagyobb ér­téket. Szolgált-e valami örömükre? Igen a válasz. Ilyen volt egy-egy alapo­sabb tisztálkodás, az ünnepek, amiket megtartottak, meg azok a levelek, ame­lyek nem csak a címzetteknek hozták az ottani híreket. Volt levél, ami kézről kézre járt, már csak a tapintás boldogságáért is. Az is növelte a biztonságtudatukat, amikor jó egy év után kaptak már 60-80 rubelt és beszerezhették a közeli bánya­telep kantinjából amire szükségük volt, rápótolhattak a híg káposztalevesekből, napi 80 deka kenyérből, kásából, burizs- ból álló élelmezésre. A beszélgetésnek már a második órá­jában mesélik, hogy a férfiak sokáig azt gondolták, hogy a nőknek sokkal köny- nyebb elviselniük a büntetőtábor viszo­nyait, mert ha nagyon odavannak már, jól kisírják magukat. Jött azután egy nap, amikor olyasmi történt, ami annyira meg­rendítette a férfiakat, hogy könnyekre fa­kadtak. Elégett a soros fertőtlenítéskor a nagymányoki asszonyok, lányok minden ruhája és úgy hajtották ki a lekopaszított csapatot a fürdőből. Mindenkit leszőrte- lenitettek ott, a tetvektől így se tudtak megszabadulni. A sok kopasz, mezíte­lenségét két kézzel takargatni igyekvő nő látványa, zokogása kővé dermesztette a férfiakat. Nem voltak képesek káromkod­ni. Sírtak és ki hogyan tudta, úgy oltal­mazva kísérték őket a barakkjukba. Szívből jövően nem sok nevetésre volt okuk 1945 és ’49 között. De egy valamin, akár hányszor került is szóba, szívesen elnevetgéltek. Még a donbasszi út elején derült ki, hogy egy nagyon szerelmes bonyhádi fiatalember nőnek öltözve lop­ta be magát abba a vagonba, amelyikbe frissen eljegyzett menyasszonya került. Valahol Temesvár környékén derült ki a szerelmesek csalafintasága, és isteni szerencse, hogy csak ott, mert addig leg­alább bátorítani tudták egymást. Na, a fiút átpofozták-lökdösték a férfiak egyik va- • gonjába, ahol a növekvő közös nyomorú­ság ellenére harsány nevetés fogadta. Mi lett velük, hova lettek, találkozott-e végül az útjuk? Jó lenne tudni, hogy nem büntették meg súlyosabban őket és ha­zakerültek, összeházasodhattak. Ahogy Hergert Katalin és Kneller József fiatal bonyhádi férfiszabó tette, amikor haza­jöttek. ők ketten Donbasszban ismer­kedtek meg. Úgy tűnik, hogy végére értünk a be­szélgetésnek és elég egy fél mondat, má­ris kiderül, hogy de sok még amit el lehet mondani. így például azt, hogy amikor a hadifoglyokat fogadó Debrecenben ka­pott utasításnak megfelelően elmentek itthon a községházára, Nagymányok ugyancsak sváb származású elöljáró as szonya - aki nem él már - segítség- kérésüket azzal hárította el, hogy hábo­rús bűnösöknek kívül tágasabb! Aztán együtt olvassuk a távollévő Mag­da néni följegyzéseinek azt a részét, ami rövid leírása az esetében a donbasszi 32-es lágerben töltött éveknek, illetve az ezt megkoronázó hazatérésnek. íme a fordítása: 1945. január 2-án in­ternáltak Nagymányokról a bonyhádi gimnáziumba. Február 2-án érkeztünk meg Oroszországba, a donbasszi 23. sz. lágerbe. Ebben a transzportban 1540 személy volt, asszonyok, lányok, fiúk, fér­fiak, mind Magyarországról. Egy hónap pihenés után a férfiak bányába kerültek, az asszonyok egy hegy átvágásánál vé­geztek földmunkát, utána földműves­munkát. Télen visszakerültünk a lágerbe és 1946. január 14-től az asszonyok is a bányában dolgoztak. Utoljára 1948. jú­lius 4-én mentem le a mélybe, a tábort jú­lius 7-én hagytuk el. Éjszaka 11-kor autóval vittek bennünket a gyűjtőlágerbe és két nap időztünk ott, majd bevagoní- roztak és lassan indultunk a hazánk felé. Hosszú vágyódás után nagy szeren­csémre egészségesen értem haza 1948. július 24-én hajnali ötkor nyújthattam a kezem szeretteimnek. S folytatódik ettől kezdve az életünk tovább.” Mikor a hazatérőkről megjött Debre­cenből az értesítés, sokan minden vonat­hoz kimentek. Az utolsó hazatérő cso­portot 1949-ben a bányászok zenekara fogadta, a politika és a hatalom helyi vég­rehajtói viszont nem ünnepeltek. Ekkor már Rákosi és társai mind keményebben tartottak annak a hatalomnak a megszer­zése felé, ami majd egyformán elviselhe­tetlen terhet, megaláztatásokat és tör­vénytelenségeket zúdított a nemzetre. So­káig kellett vámunk a vétlenek rehabilitálá­sára, megkövetésére. De nem vártunk hiába és egyedül ez a fontos ma már! (Vége.) LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents