Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. március 13. NÉPÚJSÁG 5 Pártok --------- választások j a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő..” (Részlet a megállapodásból) Kereszténydemokrata Néppárt lehet Szavazz a Kereszténydemokrata Néppártra, amelyik a pártok listáján a 4-es sorszámot kapta! 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. „Egy kis nép is naggyá Óvakodj azoktól, akik ma másképp beszélnek, mint ahogy tegnap cselekedtek! „Szemeddel tekints az égre, Keresztet tedd a négybe!” „Lukács, János, Máté és Márk a négy evangélista, hitet, reményt, szeretetet jelent a nóm/oQ lictal” Szegény ország!(?) Olvasom az újságot, és hüledezem. A Magyar Hírlap március 5-i számában Szép Zsuzsa tollából egy igen érdekes, bár kissé megdöbbentő cikk látott napvilágot a Munkavédelmi Felügyelőség vizsgálatáról, amit az egyes cégek vezetőinek prémiumai ügyében végzett. Már az sem világos számomra, hogy ezt miért nem például a gazdasági rendőrség végzi, hiszen itt már szinte bűncselekményekről van szó, de a dolog akkor igazán meglepő, ha összevetem Németh Miklós miniszterelnök és Békési László pénzügy- miniszter minapi nyilatkozataival, melyek szerint a helyzet katasztrofális, az ország kasszájában nincs egy megveszekedett fillér sem. Nem akarom a cikket részletezni, aki meg akar lepődni, olvassa et, hogy miközben - ahogy annak idején a Vörös Csepelben fújtuk - „az országnak harmada éhen gebed”, a vizsgált 202 vállalat közül 6 teljesen, 47 pedig részlegesen megtagadta a felvilágosítást egy országos felügyeleti szervtől, a maradék 149-ben hány vezérigazgató vett fel ötszázezernél (54), egymilliónál (18), másfél milliónál (7), kétmilliónál (5) és hárommilliónál (2) több prémiumot. Sőt, volt (van) olyan cég, amelynél ötmillió (5 000 000!) forintot megközelítő összeget érdemelt a vezér- igazgató! Persze ezek arányában a beosztott vezetők is vettek fel szerényebb összegeket. Olyan eset is előfordult a cikk szerint, hogy a konkrét feladatot nem teljesített vezető is megkapta prémiumát, hiszen „annyira számított rá...” Ezek után felmerül bennem a kérdés, vajon az így premizált vezetőknek hány órát kellett naponta maximális intenzitással és hozzáértéssel dolgozni, hogy kiérdemeljék ezeket a pénzeket?! Tudomásom van egyébként olyan Tdlna megyei vezérről, akinek még a gépkocsivezetője is százezer forint prémiumot érdemelt! Tanult szakmáját tekintve az illető (nem a gépkocsivezető!) kereskedősegéd. Persze nem állítom, hogy ettől nem tudná kiválóan ellátni felelősségteljes munkáját! Mindazonáltal engedtessék meg nekem, hogy ezúton hívjam fel kormányunk említett két tagjának figyelmét a kormány (volt?) (apjának idézett cikkére! Miniszterelnökünk úgy nyilatkozott a parlament nyilvánossága előtt, hogy nagyon szeretne segíteni a nyugdíjasok, az elszegényedett rétegek nyomorán, csak hát nincs anyagi háttér, szegény az ország. Én viszont azt hiszem, a fenti összegek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Hiszen csak a „- tói” számokat összeadva hetvenhatmillió forint a vizsgált nyolcvankét vezérigazgató prémiuma. Vajon hányszorosa lehet ennek a másod-, harmad-, negyedosztályú vezetőknek kifizetett pénz ebben az országban, ahol a gazdaság az összeomlás szélén áll?! És hány millió forint havonta a volt vezetők nyugdíja, akik ezt a helyzetet előidézték, és közülük némelyek már negyvenöt-öt- ven éves korukra elérték azt a nagy értékű életteljesítményt, amely után a kiemelt nyugdíj megjár?! És ha már a Magyar Hírlap jelzett számáról beszélünk, hadd ejtsek pár szót Thürmer Gyula kirohanásáról, amelyben - immár hányadszor! - a közelgő kapitalizmus veszélyével riogatja a jámbor olvasót! Az az érzésem, hogy egyesek nincsenek tisztában a helyzettel, amibe a bolsevizmus sodorta az országot. Ezért ha szabad, azt tanácsolnám a volt rezsim volt vezetőinek és jogutódjainak, hogy tanulmányozzák át részletesen a jelenlegi állapotot, a gazdasági, szociális, egészségügyi, közbiztonsági, bűnözési, népességalakulási mutatókat! Ne próbálják mindezt az induló demokráciával magyarázni! Ez az eddigi agyrém olyan katasztrófához juttatott minket, amelyben már nincs mitől tartanunk a „kíméletlen kapitalizmusban, amelyben nem törődnek a szülő nőkkel, a nyugdíj előtt állókkal, a pályakezdőkkel”. Azt is javasolnám továbbá, hogy Thürmer úr és a többi jogutód hasonlítsa össze a szerintük legjobban fenyegetett fenti rétegek helyzetét hazánkban ma, elődeik dicső negyvenéves országlása végén, és mondjuk Olaszországban, ahonnan néhány éve még vendégmunkások százezrei tódultak az Európai Közösség országaiba megélhetést keresni! És ha megtették az összehasonlítást, ne szónokoljanak tovább a szocializmus vívmányairól, eredményeiről! Inkább vonják le - a cikk elején említett vezérekkel együtt - a konzekvenciát, és törődjenek bele, hogy a magyar nép elindul az Európába vezető úton! Ez az út pedig a műveltség útja, a szeretet, a kereszténydemokrácia útja. Nehéz, sok gonddal, munkával járó éveknek nézünk elébe. Felejtsük el, töröljük ki minden szótárból azt a szót, hogy szocializmus! Ilyen szó nincsen; értelmetlen, mert embertelen! A hit mindenre képes, amihez az akarat kevés. Kipróbált, megjárt út áll előttünk, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt programja kínál. A keresztény erkölcsiség, az örök emberi normák legyenek az új Magyarország alapeszméi! Soha többé ami volt tegnap! Ami a művelt Nyugat MA, legyen az hazánk HOLNAP! DR. TÓTH LÁSZLÓ Gondolatok demokráciáról, szabadságról Demokrácia és szabadság, manapság sokat használt, és talán kissé elkoptatott fogalmak. Használják politikusok és újságírók, de szépen csengő jelszavai választási felhívásoknak és propagandaszólamoknak is. Vajon ismerjük-e igazi jelentésüket? Okosan és felelősséggel csak akkor dönthetünk jövönkről, ha ezen fogalmakat nemcsak használjuk, de mélységében ismerjük is azokat. Ehhez szeretnék kissé filozofikus, de mindenképpen közérthető módon hozzájárulni. A demokrácia a szabadság organizált (szervezett) rendje, vulgáris megfogalmazásban: olyan államforma, amelyben az történik, amit az állampolgárok többsége akar. Főbb elvei:- a nép jogainak elismerése,- a kiváltságok, társadalmi előjogok tagadása,- az állampolgárok egyenlősége, szabadsága, azonos érvényesülési lehetősége. Minden demokráciának bázisa a magántulajdon tisztelete, legfontosabb szerve a népképviselet és éltető levegője a szabadság. Ezek után joggal állapíthatjuk meg, hogy hazánkban évtizedek óta csak üres frázis és nem gyakorlat a demokrácia. A „népi demokrácia" címkéje kemény diktatúrát takart. A demokrácia nem könnyű rendszer, mert akaratok sokaságának harmóniáját kívánja. A diktatúra sokkal könnyebben megvalósítható szisztéma, mert ott csupán egyetlen akaratnak kell érvényesülnie, melynek az ember szabadságára a legkevésbé sem kell tekintettel lennie. Mi is a szabadság? Széchenyi csodálatos megfogalmazásában: „A szabadság Isten legszebb ajándéka. Mint a gyémánt a bércek kebelében, úgy rejtőzik el mélyen az emberek elől - s ez a jóság, ami őket legbiztosabban boldogítaná, úgyszólván ismeretien marad előttük". Máig érvényes ezen csodálatos metafora igazsága. Vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a szabadságjogok, amelyek minden embert megilletnek:- a gondolat szabadsága,- a vélemény szabadsága,- a választás'szabadsága,- a gazdaság szabadsága. A szabadság rendkívül érdekes dolog: annál jobban erősödik, minél többen részesednek belőle. Ellenben minden kiváltság: sírja az igazságnak és a szabadságnak. A demokrácia egyik sarkköve a szabadság, a másik viszont a törvény, hiszen a szabadság nem jelenthet korlátlanságot, és semmiképpen sem téveszthető össze a parttalan liberalizmussal. Számunkra a demokrácia legmagasabb rendű formája a kereszténydemokrácia, melynek jelszavai egyben evangéliumi jelszavak is: szabadság, testvériség, egyenlőség. Mi ezt a világot nem a Siralom Völgyének tekintjük, hanem az ember fizikai, morális, politikai és gazdasági kiteljesedésére alkalmas területnek. A kereszténydemokrácia nem azt nevezi egyenlőségnek, amikor senkinek sincs semmije, hanem azt, amikor mindenki rendelkezik mindazon javakkal, amelyekre szüksége van. Egyház és kereszténydemokrácia? Mi az egyházat a társadalom egyik meghatározó egységének tekintjük. Történelmi tény: ahol az egyházat lerombolják, ott ezekből a romokból mindig trónt épít magának egy gátlástalan despota (Sztálin, Hitler, Rákosi, Ceausescu). A kereszténydemokráciának alapvető feladata és kötelessége fejleszteni azokat az intézményeket, amelyek a moralitás, az erkölcsi szint emelésére alkalmasak. Cicero szerint: a legjobb és legnagyobb szolgálatot az államnak az ifjúság nevelésével tesszük. A Haza Bölcse, Deák Ferenc azt mondja erről: „Minden áldozat, amit nevelési célra fordítanak, a hazának és az emberiségnek oltárára helyeződött. Nevelni a népet oktatással, intéssel, célszerű törvényekkel: ez a legnemesebb feladat, mert kifejti a nemzet erejét, virágzásra serkenti a hazát, biztosítja törvényeinek szentségét s az embereket jobbakká és boldogabbakká teszi.” A Kereszténydemokrata Néppárt a demokrácia és a szabadság helyesen értelmezett eszméivel felvértezve küzd azért, hogy hazánk végre ■zsákutcák helyett az igazi demokrácia útjára találjon. Az új politika ösvényeinek bejáratlansága, a régi gög és az új rang, a régi tudatlanság és az új elbizakodottság még megronthatják ugyan napjainkat, de a demokrácia megszentelt útján elindult nemzetünket feltartóztatni többé nem lehet. DR. FAZEKAS ISTVÁN Kereszténydemokrata Néppárt Dombóvár Bemutatkozó, furcsaságokkal! Bea József, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjelöltje Most, hogy újra lehetőséget kaptam arra, hogy a nyilvánosság elé léphetek, a mondanivalómat köszönettel szeretném kezdeni. A köszönet annak a több ezer ismerős és ismeretlen választópolgárnak szól, akik megtiszteltek ajánlócédulájukkal - amit nem kényszerrel tettek. A március 25-i választáson is csak azt kérem Önöktől, hogy hitük és meggyőződésük alapján szavazzanak és ne félelemből - hiszen ennek, remélem, hosszú időre vége lesz. Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy életcélom kettős volt eddig is, az első, hogy a családban béke és nyugalom legyen. A második, hogy a rám bízott feladatokat tisztességesen el tudjam látni, így aztán nem kell most a köpönyeget megfordítanom, csak azt kell folytatnom, amit eddig is tettem, azaz nemcsak szűkebb környezetemért, hanem sokkal több ember boldogulásáért kell küzdenem. Az elmúlt 11 évi tanácsi munkám során a megye Bonyhádtól távol eső kisebb településeken élő emberek gondjainak megoldásában próbáltam segíteni, mivel a látszatát is el akartam kerülni, hogy szűkebb hazámnak előnyöket harcolok ki, így aztán a választókörzetemben sokan nem is ismernek és joggal kérdezik, hol volt és mit csinált eddig ez az ember. Tudom, hogy nehéz - tövisekkel, buktatókkal telerakott - útra léptem és nem is akarok olyan hangzatos kijelentéseket tenni, mivel a Kereszténydemokrata Néppárt közjót és békességet hirdet és akar. Ezt csak tisztességes, becsületes, nehéz munkával lehet megteremteni és nem szónoklatokkal, a békességet pedig a hit és szeretet adja. Azt mondják egyesek, hogy az imádságból nem lehet megélni, az igaz, de könnyebb elviselni a megpróbáltatásokat és még a szűkebb anyagi megélhetést is. Eszembe jutott Gobbi Hilda színművésznő évekkel ezelőtti, televízióbeli beszélgetése során tett mondása, miszerint ő őszintén irigyli a vallásos embert, mert ők a hit adta erővel tudnak bízni a jövőben, mig a hozzá hasonló világnézetűeknek ez nem adatik meg. Nem a hatalom fitogtatásával kívánunk eredményt elérni, mint ezt különböző hatóságok, intézmények teszik, hogy a szigorú rendszabályaik ellenére, pl. lassan már nem lehet egy vendéglátó egység mellékhelyiségébe jó érzéssel bemenni. Továbbá kérdezem, hogy miért kell pl. egy növényvédő szak- vagy üzemmérnöknek „jogosítvány” közel 200 Ft-ért ahhoz, hogy a háztájiba 1 kg Hungazint vásárolhasson, de a tsz-ben továbbra is tonnaszám használhatja. A növényvédő szak- és betanított munkás, aki már komoly pénzért több mint 300 órás tanfolyamon vett részt, szintén évekig több száz hektáron permetezte ki a „feltételesnek” nyilvánított növényvédő szereket, jó eredménnyel, most Ő is újra jár a tanfolyamra és vizsgát is tesz azért, hogy otthon, a kertjében felhasználhasson pár dkg-ot. Kérdezem, miért - válasz, mert rendelet van rá. Azt már ebben az országban senki nem vizsgálja, hogy kinek a pénzéből és minek. Az ilyen döntéseket, amit 20 évvel ezelőtt kellett volna meghozni az emberek egészségének védelme érdekében, most tették meg a hatóságok. Ezzel megnehezítve a kistermelők munkáját, emelve a kiadásaikat, míg az Őket vizsgáztatók zsebe duzzad a beszedett vizsgadíjaktól, amiért nekik közel nem kell annyit fáradni, mint a kertben dolgozóknak. Megkérdezték a naív kistermelők, hogy miért szerepel az Ortho- Phaltan a felsorolt feltételes forgalmú szerek között - válasz: mert káros az egészségre. És ha levizsgázunk, akkor nem lesz káros? - kérdezte az illető. Ilyen rendeletekkel akarjuk lopásra, csalásra biztatni az embereket továbbra is, mert nem kell tanfolyam, meg engedély, el lehet vinni a gyárból és a felhasználó nagyüzemből a vegyszereket és akkor csodálkozunk, hogy miért gyomos a kukorica, beteg a szőlő és a gyümölcs, pedig papíron megkapta az előírt mennyiségű növényvédő szert. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megoldásán kívánok a jövőben fáradozni. Befejezésül csupán annyit, hogy valamiben mindenkinek hinni kell, hiszen hit nélkül szinte.nem lehet elviselni a hétköznapi megpróbáltatásokat. Remélem, most már félelem nélkül léphetünk az urnák elé és nem kell attól tartani, hogy ha nem úgy szavazunk, ahogy várják, akkor nem lesz állásunk, gyermekeink nem abban az iskolában folytathatják tanulmányaikat, ahol a képességeik alapján megérdemelnék. Bátorság kell ahhoz, hogy amiben hiszünk, ki is tudjunk állni mellette, nekem ez eddig sikerült és remélem, lesz erőm továbbra is.
