Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

1990. március 13. rtÉPÜJSÁG 3 Lesz-e valós helyi önkormányzat? , A kisvárosok jövőképe Elkészült a tamási gyógyszálló tanulmányterve Pénzt és életet - vagyis az eddigi ha­gyományosan elmaradott infrastruktúra fejlesztését és életteret, valódi döntési le­hetőségeket kérnek a jövőben a magyar kisvárosok. Hogy minderre mennyire sürgetően van szükség, ezt érhettük tet­ten a napokban rendezett bajai kisváros- konferecián. Az előadások (Enyedi György, Csatári Bálint, Bőhm Antal, Bán- laky Pál stb.) a kisvárosokért való aggó­dás, féltés jegyében fogantak. A magyar demokrácia sorsa a helyi társadalmakban dől el. Lesz-e valóságos önkormányzat, a helyi hatalom újraren­deződése következtében várható-e hogy a helyi társadalom, a kisváros saját maga alkotja meg önmagát? A korábbi fejük fe­letti döntések megszűnnek-e a jövőben? Ugyan más a megfogalmazás, de a hatal­mi pozíciókban ülő személyek ma még ugyanazt csinálják, mint eddig. Lesz-e valódi, igazi rendszerváltás? A múlt való­ban a múlt-e, s nem a jelen, sőt a jövő?! Bánlaki Pál szociológus nagy hatású előadásában ezeket a dilemmáit osztotta meg a hallgatósággal. S mint elmondta, állampolgárként őszintén reméli a jobb, a küiönb, de szociológusként csak a má­sik, kedvezőtlenebb alternatívát tudja prognosztizálni. „Bízom abban, hogy a jövőben a kisvá­ros kategória rangot fog jelenteni - mondta Balázs Csaba osztályvezető, ter­vezőmérnök, aki a Szekszárdi Városi Ta­nács képviseletében érkezett a konfe­renciára. Ami itt az előadásokban is el­hangzott, az egy olyan társadalmi együtt- létet, körülményeket jelent, melyben az emberek közel tudnak kerülni egymás­hoz, valódi közösségek alakulhatnak ki. Mi Szekszárdból, amennyiben a lehető­ségeink erre módot adnak, ténylegesen kisvárost szeretnénk teremteni. Bizako­dók, hogy azok a községek, melyek köz- igazgatási szempontból még a megye- székhelyhez tartoznak, kikerüljenek a szekszárdi irányítás alól és önállóak le­hessenek. A konferencia egyik előadóját, dr. Tóth Donbassz, 1026-os láger A menet Bátaszéken éjszakázott. Az­tán új stáció: Duna-part, Baja előtt. Híd nincs. A komp elsősorban az utánpótlást szállító hadseregé. Jól jön a Dunántúl irá­nyába igyekvő hadinépnek a puskák kö­zé szorított munkaerő. Befogják az agyonfagyott embereket lőszeresládák rakodására. „Ha mozognak, majd nem fáznak annyira.” Ez után a bemelegítés után is csontig fagyva érkeznek Bajára. Újabb oryosi vizsgálat után itt történt - szerelvény hiányában újabb örökkévaló­ságnak tűnő várakozás után - a bevago- nírozás. Nyolcvanan kerültek egy vagon­ba, és most már semmi kétség; foglyok. Nem mezőgazdasági kisegítők. A vago­nok deszkafala mentén helyezkednek el, középen áll a kályha, aminek fűtéséhez többnyire hiányzott a tüzelő. Illemhelyül a vagon egyik sarkában vágott lyuk szol­gál. Előbb halogatták, röstellték a hasz­József földrajztudóst, a Janus Pannonius Tudományegyetem professzorát arról kérdeztem, hogy mit tudott tenni a tudo­mány az utóbbi évtizedek centralizálási törekvései, az államhatalmi beavatkozá­sok ellen.- Vannak a tudománynak sikerei, ha ezek nem is akkorák és nem is olyan súlyúak, mint amennyire szerettük volna. Elsősorban arról van szó, hogy megpró­bálta a településföldrajz s a településtu­domány más ágazatai a konkrét vonzás- körzeteket feltárni, a településrendsze­ren belüli tényleges viszonyokat elemez­ni. így tudunk rámutatni arra, hogy a fö­lülről, teóriák alapján megkonstruált rendszer nem az igazi, s a valóság reálfo­lyamatai ellen hat. Ez pedig azt jelenti, hogy ez egy drágábban működő rend­szer, hiszen nem követi a valóságos mozgási folyamatokat. A tudomány és a hatalom akkori viszonyában nem feltétle­nül az elemző, megalapozott munkák kaptak elsőbbséget. Az országos településhálózati kon­cepciót a 60-as években dolgozták ki, s aztán félre tették. Amikor ismét elővették, anakronisztikussá vált, hiszen egy de­centralizálódó környezetben próbálták alkalmazni. A 70-es évek második felé­ben a tudomány képviselői bizonyították, hogy településhálózati koncepció túl­zsúfolt városokat, kiürülő falvakat, első és másodrangú állampolgárokat hoz lét­re, és nemcsak igazságtalan, hanem gazdaságtalan és működésképtelen is. Csak egy 1985-ös Országgyűlésen he­lyezték hatályon kívül e törvényt. Termé­szetesen van rá esély, hogy valódi helyi közösségek, önkormányzatok jöjjenek létre, de ez nem a holnap vagy a holnap­után esélye. Egy hosszabb folyamat eredménye, hiszen tartósan fennállt egy olyan periódus, mely torz irányba mozdí­totta el a struktúrát, s ennek a helyreho­zatala minden bizonnyal hosszabb időt, évtizedeket vesz igénybe. CSEFKÓ JUDIT nálatát, később rákényszerültek. Az lett a nagy istencsapása, hogy rájuk szögelték a keskenyke ablakokat és bereteszelték az ajtókat. Eleinte még naponta beadtak nekik egy-egy kanna vizet, később ez el-elmaradt, akár csak az élelmezés. De néhányuknak volt még a hazaiból és föl­csillantak az első sóvár tekintetek, ami­kor enni kezdtek azok, akiknek volt mit. Ha valahol több időre állt meg a vonat - mert ez aztán nem a mehetrendnek meg­felelően haladt, hanem úgy ahogy en­gedték - rövid időre kijöhettek a vago­nokból. Ilyenkor havat ettek és jégcsapo­kat nyalogattak. Sietve jött az eredmény, a vérhas, majd az átkozottul szapora tet- vek, hogy a flekktífusz se maradjon el. Az állomások: Baja, Szabadka (hátha mégis a Bánát! De nem.) Szeged, majd Temesvár, ahol zsákolásra fogták a már legyöngült transzportot. Brassó után né­Megyénkben, de a megyehatáron túl élők körében is kedvelt a tamási fürdő, hiszen ha még hivatalosan nem is nyilváníttatott gyógyvíznek, azért gyógyító hatására sokan es­küsznek. Nem véletlen tehát, hogy a város általános rendezési terve gyógyszálló létesítését vette prog­ramba az úgynevezett Miklósvári üdülőterületen. _ A tanulmányterv elkészítésével a városi tanács a budapesti székhelyű Iparkoord Területi Iparkoordinációs Gazdasági Munkaközösséget bízta meg, akik nemrégiben elkészültek a munkával. A 2,7 hektáron létreho­zandó létesítményben 120 szemé­lyes gyógyszállót, éttermet, bárt, eszpresszót, a partfalban kialakítha­tó pincesörözőt, belső pihenőkertet, 25 méteres szabadtéri uszodát, sportterületet álmodtak meg a terve­zők, valamint a már gyógyvízzé mi­nősítés alatt álló termálvízre alapo­zott terápiás részlegeket és egyéb szolgáltatási és szabadidős funkció­kat is megtervezték. A gyógyszálló termálvízellátása nem oldható meg a strand jelenleg üzemelő kútjairól, ezért egy harma­dik kutat is fúrni kell. Előzetes kutatá­sok alapján valószínűsíthető, hogy az azonos vízbázison üzemelő há­rom kút paraméterei közel azonosak lesznek. így 52 Celsius-fok hőmér­séklettel, 7,95 pH-val és 300 l/perc vízhozammal számolhatnak. A tamá­si víz jellemzői közé tartozik az emlí­tett adatokon kívül az is, hogy sótar­talma 1234 mg/l, alkálikus, nátrium­hány kisebb román város, azután lasi, Odessza és Dnyepropetrovszk, Sztalino, majd egynapos vagonba zárt várakozás. (Donbassz egyébként bányavidék Voro- silovgrádtól délre.) Senki se irigyelte Neubauer Pált, aki már az úton annyira megbetegedett, s akit visszairányítottak alig egy év múlva a vérhassal a „halálraítéltek” besszará- biai gyűjtőtáborába. Úgy voltak vele, hogy „hadd menjen szegény Pali.” Akár­mennyit imádkoznak érte, úgy oda van az, nem biztos, hogy haza is ér. Bizony megjött. Igaz, csontig sová- nyodva, alig lézengve. Őszinte hálával emleget egy alacsony növésű orosz or­voskát (igy szívből megbecézve), aki gyógyszerek híján hiába igyekezett ke­zelni az embereket. Azt tanácsolta - ná­lunk sem ismeretlen ez a népi medicina -, hogy égessenek bükkfaágakat és az így nyert „széntablettákat” fogyasszák el.- Még most is libabőrös vagyok amikor eszembejut ennek a gyógyszernek az íze. De használt. Ott kint milyenek voltak az oroszok? Koldusszegények, de jólelküek, barátko- zóak. Persze, csak az idősebbek - mondják mindhárman. A fiatalok? Azok vadak voltak, ki nem fogyott szájukból az ocsmány káromkodás. Nemcsak fasiz- táztak állandóan, a kezük is hamar eljárt. Kivált a tatárokat volt tanácsos elkerülni, már ha lehetett. Azok még magukkal a német hadifogságból jött oroszokkal is olyanok voltak, mint az ördög. Verték, büntették, eltüntették őket. Hallani lehe­tett, hogy Sztálin atyuska parancsára olyan szibériai táborokba, ahol az éghaj­lati viszonyok, munka és rabtartási körül­mények hamar változtatták a 10-20 évre elítéltek büntetését halálra... Közel egy év telt el odakint, mire rend­hidrogénkarbonátos jellegű. Alapve­tően reomatikus és mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas. Jelen pillanatban „csupán” az a gond vele, hogy gyógyvízzé nyilvání­tása rendkívül hosszadalmas. (Itt je­gyezzük meg: a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól kapott in­formáció szerint - Bán István volt se­gítségünkre - 1989. december 11- én küldték el a gyógyvízzé nyilvánítá­si kérelemhez kért hiánypótlásokat szeresen kijárhattak a táborból és barát­ságot is köthettek a bányavidéken lakó orosz emberekkel, akik legtöbbje ugyan­csak bányász volt, vagy kolhozista. A na- csalnyikok nem panaszkodtak a ven- gerszkijnek nevezett magyarországi né­metekre, mert ami a munkát illeti, nem okoztak fejfájást. Még a nők se, akik ide­haza nem ismerték a bánya mit jelent. Ott, a kezdeti sírás-rívás után megállták a he­lyüket a lányok, asszonyok, akik egy évig voltak kolhozmunkán is. Az azért volt jó, mert amíg ott dolgoztak hozzájutottak ide-oda eldugható uborkához, paradi­csomhoz, krumplihoz. Ez mind aranyat ért odakint a gyönge és igen egyoldalú élelmezés mellett. Lázonghattak volna éppen, de látták, hogy mekkora a hábo­rús pusztulás és az odavalósiak egyné- melyike még annyira se lakhat jól, mint ők. így amikor volt már miből, adtak azok­nak az öregeknek, akikhez kijártak és persze nem utasították vissza a legszeré­nyebb viszonzást se. Azt volt nagyon nehéz elviselni, hogy a pasli damojjal olyan sokszor csapták be őket, amikor valamivel nagyobb teljesít­ményre volt szükség. „Ha jól megcsinál­játok, mehettek haza”. Az ígéretből per­sze semmi se lett. A munkára alkalmasa­kat nem osztották a hazatérők csoport­jaiba, csak a reménytelenül betegeket. A levelek is csak majd egy évre kezdtek el jönni, menni. Ne gondolja senki, hogy a munka volt a malenkij robotra hurcoltak baja. Az akármilyen cudar volt arra leg­alább megfelelt, hogy kevesebb idő jus­son a tépelődésre, busongásra. Nehéz volt elviselni a mindennapos' tisztálkodás hiányát, ami összefüggött a vissza-visszatérő tífusz- és vérhasjárvá- nyokkal, más halálos nyavalyákkal. (Folytatjuk.) LÁSZLÓ IBOLYA és így most már minden remény megvan arra, hogya Szociális- és Egészségügyi Minisztérium miha­marabb pozitív döntést hoz.) A gyógyszálló megvalósításához - felhasználva a pári nemzetiségi na­pokon szerzett nyugatnémet kap­csolatokat - a városi tanács meg­próbál üzlettársakat szerezni, de közvetít az Iparkoord is. Holland, USA és NSZK-beli érdeklődők már vannak. - él ­Növényvédelmi tanácskozás Szekszárdon Vegyszerekkel, de okosan Mezőgazdasági nagyüzem, kisüzem, házi­kert. A növénytermesztés színhelyei. Mivel a házikertekben egyre inkább előtérbe kerül a biológiai művelés és védekezés, a növényvé­dő szereket gyártó cégek fizetőképes keres­letre csak a kis-és nagyüzemeknél találnak. Ezt szem előtt tartva rendezett kétnapos termékismertető, piacfeltáró tanácskozást Szekszárdon a Budapesti Vegyiművek. Elő­ször a kisüzemek érdeklődő képviselői és szakemberei, másnap a nagyüzemek meghí­vottjai gyűltek össze a mezőgazdasági kombi­nát tanácstermében.- Azért kellett igy különválasztani az elő­adásokat - mondta Fok Imre, a vegyiművek termékfelelőse - mert vannak olyan szerek, amelyek csak a nagyüzemek számára hozzá­férhetők. Ezt persze mi, akik e piacon moz­gunk nem helyeseljük. Szeretnénk, ha liberali­zálódna a skála, vagy teljesen el is tűnnének a korlátozások. A japán Nichimen kereskedőház a libatoll és a méz mellett növényvédő szerek magyar- országi felvásárlásával, értékesítésével is fog­lalkozik. Honi képviselőjük, Borsodi Oszkár is részt vett e szekszárdi rendezvény első nap­ján. Előadásában három új készítményt muta­tott be: a „Targa” gyomirtó szert, az „Atonic” érésgyorsitót és a „Trebon” rovarölőt. A Budapesti Vegyiművek 72 féle növényvé­dő szert és műtrágyát gyárt. Ezek közül nyolc, teljesen új terméket mutattak be szerdán a nagyüzemek.- Most még a növényvédőszer-forgalmazás „felbolydult” állapotban van - mondta Sántha Pál, a cég kereskedelmi vezérigazgató-helyet­tese. - Sokan látnak benne fantáziát, így mi is. De ha lehet, mi olyan viszonylagos függetlenségbe szeretnénk tevékenykedni, hogy se a belföldi, se a külföldi tőke ne diktál­jon; egyedül csak a piac. Fésűs István, aki a MÉM Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi főosztályát vezeti, ar­ról beszélt, hogy bár a vegyszeres növényvé­delmet belátható időn belül nem váltja fel más módszer, mégis csínján kell bánni e kémiai ha­tóanyagokkal. Mert míg nálunk a gyomirtó és egyéb anyagok felhasználása hektáronként 4-5 kiló, addig a fejlett országokban ez a szám harminc százalékkal kisebb. Tökéletle­nek a kijuttatás eszközei, és maguk a szerek sem korszerűek.- A termelés technológiai hibáit - tette hozzá- nem lehet növényvédő szerek al­kalmazásával elkenni. - Wy­jií . & /cu<kA<^zi{J/2> cAcTj^X ' 0, rí,*/ y, ' c/Dí / i~ >T ^ Attutéd ou.uj-kldd>52 WuwUriÚLnu, fát faj- íu'tM^ >, £ jy> {föd*' fd/'fö Jíhdylb-tZilC/l y>C7^VY; J^ruX* : (&d*X/Z, c/o foX-d ^UHclc/I, IvuMXtí, ó z.bú.</C/ ,hC'L rU/LL­S - r, " Ji' JO'--CA/zj&xihx <C//íU({jdrt<y uca tjCLUA. íA äx/ztcuco Jf y '' V ?*■: pccAj reu. ' / . ftfcít Jíúui tc'MOA, JIcUhm­íffut'Aí.JL /ZivlcL . fCctu. _ fáf/AAubifa -. rúvi-cí, Xe.te/o .1 foil J 7yX/byo Adln*.*. ífas’Jitn, JÍcaaaa^íc, y,,j' jCAICA. [’■/c/jú-c. {íiIüUiaouUaJtj fyzöfo. 'CAjO tí'JO ■ j i ‘bzMit /tdz jMyiAszlzctdí /Uocy " I ^mA£uXlÍ2j *5^4» (XMumy WuuAdtUAj um,. ^ctc/o jtó Átfti y ü I»-­Oldalak Wusching József notesznaplójából Nagymányoktól kétezer kilométerre (III.) Térkép mutatja a leendő létesítmény helyét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents