Tolna Megyei Népújság, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12. KÉPÚJSÁG 5 Pártok ----------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő'...” (Részlet a megállapodásból) A 10-es lista Mit akar a Szocialista Párt? Félelem nélküli demokráciát. Se a kisebbségnek se a többségnek ne kelljen félnie többé senkitől. Békét, higgadtságot, türelmet a társadalmi rendszer átalakításának folyamatában. Haladást és biztonságot. Tulajdon reformot Változatos tulajdonformák kialakítását. Az emberek és közösségeik saját gazdálkodási feltételeik feletti uralmát. Dolgozói tulajdont. Gazdát a földnek, a szövetkezetnek. Szabad vállalkozást. Önállóságot Az emberek és közösségeik önrendelkezését, egymást segítő önkormányzat létrehozását és szövetségét. Valóságos tulajdonnal és döntési joggal rendelkező demokratikus közösségeket. Társadalmi szolidaritást, létbiztonságot A rászorulók segítését, az elesettek társadalmi támogatását. A tisztességes munkában megfáradt nyugdíjasok megbecsülését, az inflációtól való megvédését. A fiatalok lehetőségeinek növelését. Veszteségtámogatás helyett szociális biztonságot. Önálló betegbiztosítást. Szabad művelődést A műveltség hatalmát, a hatalom műveltségét. Elismertetni a tudást, az erkölcsöt, beleértve a vallások értékeit is. Hagyományos szellemi értékeinket megőrizni és újratermelni. A szakértelem anyagi és erkölcsi megbecsülését. Az állam tehetetlenkedik minden szinten Mi elszámolnánk Sok irányból éri támadás a Szocialista Pártot, hogy még mindig nem számolt el a volt állampárt vagyonával. Ez egyfelől természetesen nem igaz, hiszen politikai és jogi nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy megszabadult minden olyan vagyontól - és egyúttal politikai tehertételtől amely nem szükségestovábbi működéséhez. A döntő lépés a párt részéről, már megalakulását követően megtörtént. Természetesen ügymenet is van a világon, és ez egyáltalán nem a szocialisták hibájából minden józan észnek ellentmondóan lassú, sőt ráadásul még kusza is. Feleslegessé vált ingatlanainkat mindenütt a helyi önkormányzatoknak adnánk át. Tolna megyében, ezen belül is leginkább Szekszárdon az ügy csak áll, sőt ácsorog. A megyei tanács joggal kéri a megyei összesített leltárt az átadandó ingatlanokról és ingóságokról, de ezt nem lehet elkészíteni, mert a gyönki és a simontor- nyai tanács még nem vette át az ottani épületet. A volt párt volt megyei székházának teljes leltára január közepe óta készen van, azóta húzódik az átadás, sőt, hogy még cifrább legyen a helyzet, olyan szóbeli hírek is terjengenek, hogy nem is lesz az épület a szekszárdi tanácsé, mert arra az Igazságügyminisztérium tart igényt. Akkor pedig kárba veszett a jövendő kezelő, a városgazdálkodási vállalat eddig befektetett munkája is. Nem tudnak vagy nem akarnak dönteni az állami szervek ezek szerint sem országos, sem megyei, sem városi, sem nagyközségi, sem falusi szinten. Ott áll kihasználatlanul hónapok óta például a szekszárdi volt oktatási igazgatóság műhelye. A városi tanácstagok joggal megkérdezhetnék vezetőiket, ez ugyan miért nem a jövendő önkormányzat számára termeli a hasznot? Azért, mert senki nem tudja ma megmondani, mikor lesz önálló a főiskola és megkapja-e a kezelői jogokat, és ha igen, akkor mire? Világos, hogy a megyei tanács a kaposvári intézménynek nem kívánja átadni azt a vagyont, ami Szekszárdon van. Tudja a közvélemény azt is, hogy az 505-ös szakmunkásképzőnek is kellene tanműhely. A Garay Gimnáziumnak is jól jönnének nemcsak a tantermek, hanem a kollégiumi helyek is. Az érdekkülönbségek világosak, de a döntésképtelenségnek ezen a fokán még a régi állampárt is tehetetlen volna, nemhogy a szocialista amelynek - éppúgy mint másnak - csak politikai eszközök állnak a rendelkezésre. Ettől kezdve a Szocialista Párt elhárít magától minden, a helyzetből következő anyagi és politikai következményt. Mi elszámolnánk, de nincs kivel, mi átadnánk mindent, de nincs kinek. Nálunk kész a leltár. a szocialista Mi lenne itt a „negyvenhétből”? Tényszerűen a kisgazdák programjáról Minden településen élnek emberek, akik évtizedek, és családok, akik évszázadok óta kötődnek a tájhoz, a földhöz. Szavakban a kisgazdapártok földet és gyors gazdagodást ígérnek nemcsak nekik, hanem azoknak is, akik visszatérnének a földhöz.' A falusiak, akik ismerik egymást, tudják, és így végiggondolhatják, hogy náluk kiknek, mennyi föld jutna akkor, ha a kisgazdák beválthatnák ígéreteiket. Az 1947. évi földtulajdonviszonyok viszszaállítását nemcsak megoldhatatlannak, hanem történelmi visszalépésnek is tartjuk. A földosztás valójában nem csillapította a földéhséget. Az 1948-49 fordulóján felvett népszámlálási adatok - bár az 1947. évnél kedvezőbb viszonyokat tükröztek - még mindig 283 ezer nincstelen és 750 ezer öt katasztrális holdon aluli területtel rendelkező szegényparasztot tartottak számon. Ez azt jelenti, hogy a korábbi „három- milió koldus” országában még mindig maradt jó kétmillió. A föld népének közel fele semmivel, vagy átlagosan három holddal, tehát annyival sem rendelkezett, amennyi a megélhetését biztosította volna. Valójában tehát a tömeges nincste- lenség visszatérését „ígérik” mindazok, akik az 1947-es földtulajdon visszaállítását követelik. Nem beszélve - és ez éppen Tolna megyében bonyolítja a helyzetet - a kitelepítettek földtulajdonáról és az idetelepülök helyzetéről. Nekik ugyanis az 1947-es telekkönyvekben, ebben a Honnan ered a kamatadó gondolata? Ha már a kamatadó ekkora port vert föl, nem árt emlékezni rá, miféle forrása van a modern füstpénz kiszabásának. Idézet egy könyvből, amelyet a Pénzügykutató Részvénytársaság adott ki 1988-ban Tulajdonreform címmel. Ennek 72. oldalán a 3. és 4. bekezdésben az alábbi eszmefuttatás olvasható. „Ha a gazdaságpolitika a két számjegyű inflációt elkerülhetetlennek tekinti, akkor - bármilyen kellemetlen - újra kell rendezni a kedvezményes lakossági hitelek ügyét is. A költségvetés a lakáshitelek térítési összegének devalválódásából származó károkat nem lehet képes átvállalni. A terhek nagy részét mindenképpen vissza kell hárítani a lakástulajdonosokra. A két számjegyű infláció miatt fellépő problémák elkerülése tehát önmagában is indokolttá teszi az infláció mérséklésére irányuló törekvések erősítését. A költségvetéstől illetve a lakáshitelek tulajdonosaitól elvont összegek elősegíthetik a pénzügyi egyensúly megteremtését..." Eddig az idézet. Ki irta ezt? A szerző nem más, mint Tardos Márton neves közgazda, a Szabad Demokraták Szövetségének legfőbb gazdasági szakembere. Mi a baj? Két férfi beszélget a sörözőben. Természetesen a választásról, az esélyekről, no és arról, kire adják le ajánlószelvényüket. Az egyik fölsóhajt:- Az a baj, hogy nem ismerem a jelölteket. Erre a másik is sóhajt:- Jó neked. Az én bajom meg éppen az, hogy a legtöbbet ismerem. Jogok és lehetőségek egyenlőségét Jogállamiságot. A polgárok demokráciáját, amelyben a jogok és az esélyek mindenki számára egyenlőek. A bürokrácia, a hivatali hatalom felszámolását, amelyben az állam van polgáraiért és nem megfordítva. Az állampolgári jogok alkotmányos garanciáját. Soha többé hatalmi monopóliumot! megyében semmijük sincsen. Ezzel szemben ők, és természetesen nemcsak ők, az elmúlt évtizedekben szorgalmas munkájukkal jelentős termelővagyont halmoztak fel a földeken. Benne van a mai földtulajdonban az ipari munkából származó érték is. Aki új földosztást akar, annak ezt is vissza kell fizetnie. A kisgazdák felelőtlen agitációja nem számol a jellegében megváltozott csökkenő agrárnépességgel, és azzal, hogy a meghaladott agrárviszonyok visszaállításával együttjáró örökösödési, bírói, mérnöki, telekkönyvi kártérítési költségeket elsősorban azok a dolgozók viselnék, akik már most is roskadoznak a 20 milliárd adóság terhe alatt. A Szocialista Párt úgy véli, hadd vállalkozzék a földdel annak legilletékesebb tulajdonosa, a parasztember. Dönthessen szabadon arról, hogy ehhez milyen formát választ, együtt tartja-e a jól működő termelőszövetkezeteket, újakat hoz létre, vagy egyénileg gazdálkodik. Határozottan visszautasítjuk azonban, hogy pesti ügyvédek spekuláljanak a földdel, akik a mindenkori hatalommal összekacsintva készek a paraszti elbizonytalanodást kihasználó kis és nagy vámszedők sorába állni. Nem az a céljuk, hogy legnagyobb nemzeti kincsünkön, a földön minél hatékonyabb agrártermelés folyjon, hogy továbbra is biztosítva legyen az ország kenyere, hanem az, hogy néhány tízezer ember spekulációs jövedelemhez jusson. Milyen a szabad demokrácia? A Rákosi-korszak jelszava így hangzott: „Aki nincs velünk, az ellenünk van”. A kádárizmus konszolidációs jelszava szerint: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” A választási harcban már megszületett, egy reméljük soha el nem következő kurzus jelmondata, amit mások plakátjainak átragasztására használnak. így hangzik: „Aki nincs velünk, az velük van.” Gratulálunk! Csak így tovább a sztálini úton! Veszélyes szavak A Magyar Függetlenségi Pärt „nemzetmentő” programjában olvasható például ez „Fokozatosan vissza kell állítani az 1944. október 6. előtti tulajdoni állapotokat...” majd később „A fordulónap azért 1944. október 6., mert e napon léptek idegen hadseregek hazánk földjére. Gyakorlatilag e napon kezdődtek meg a jogfosztások.” Más idézet: „Dönthetsz azonban a gyerekeid, unokáid és a határon kívül élő magyar testvéreid jövőjéről is.” Veszélyes szavak vannak a szövegben, függetlenül a párt teljes programjának tartalmától. Bizonnyal nem gondolták igazán végig minden mondatukat, hiszen ha 1944. október hatodikán léptek idegen csapatok hazánk földjére, akkor a március 19-én érkező hitleri csapatok ettől a párttól nem voltak idegenek, és a sárga csillag nem volt a jogfosztás jelképe? A szöveg stílusában folytatva akkor e program végrehajtásához most már csak egy „nemzet- vezető” testvérre lenne szükség. Lidérces történet Hogy hol tartanak a pártharcok ma Magyarországon, arról lehet tudományos felmérést készíteni, körkérdést intézni az egymást ócsároló pártokhoz, de gyerekeink szeme elől nem lehet elrejteni a lényeget. Kollégám meséli, hogy 10 éves gyereke egyszercsak elkéri tőle az egyik párt jelvényét. A kérdésre kiderül, hogy jelmezbál készül az - majdnem azt írtam az országban - osztályban és né- hányan pártnak öltöznek. Már az is jobb lenne, ha Piroska és farkast, vagy Hófehérkét játszanának a gyerekek, de a történetnek folytatása is van. Néhány nappal később a gyerek Magyarország térképét másolja, színezi buzgón. Az atyai kíváncsiskodásra, hogy ez ugyan mi célt szolgál, azt mondja a világ legtermészetesebb hangján, hogy a jelmezbálra kell: Szétvágjuk, és minden párt kap belőle egy darabot.
