Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. február 17. TOLNATÁJ - 7 László-Kovács Gyula: lángok fölé Uram! add őt nekem hiszen úgy elárvulok itt a csillagos ég alatt mint a kócos fejű pitypang az árokpartján fölvenném tisztára mosott ingem s szaladnék a rámnevető nap alatt fújna a szél és hátamat simogatná a pünkösdi eső szegény berda jóska! milyen sokat időzött Füreden a füredi kút mellett gyógyítva betegségét s azóta már az égbe költözött szövetséget kötve az angyalokkal ladányi misi lába ujjai hajnalra kékre fagytak s közben magához láncolta a csillagokat ám én világ bolondja élhetetlen tappodom a port s arra várok hogy tavaszi zápor fürdessen meg mert csak így szabad elidőzni byron szikláinál a résekből kibúvó szemérmes füveknél s hallgatni a bóbitás pacsirta szavát amint fölkiált a felhőknek nézni a darvakat s utánuk dobni egy lapos követ melyre ráírhatnám egész életem elballagni kezembe fogni botom tarisznyámban ezer eleség a világ madarai számára mint ama assisinek menni felé s arcát keresni a kihunyó parazsakban s az ellobbanó nap fényében ami távol van akár katajev vitorlái Uram! csak őt add nekem hiszen úgy elárvulok itt magyarország ege alatt mint a kócos fejű pitypang az útszélén de ha végképp nem akkor kérlek kérlek emeld föl arcom a lángok fölé Orgonákról, zeneszerzésről Lehotka Gáborral „A szekszárdi az egyik legszebb...” Lehotka Gábor az orgonánál Eseményekkel, koncertekkel teli esz­tendő áll Lehotka Gábor Liszt-díjas érde­mes művész mögött. Pályája kezdete óta nem volt tán egy esztendő alatt ennyi szereplésben része. 1963 óta az Orszá­gos Filharmónia szólistája. A filharmónia koncertek mellett egy sereg más meghí­vást is kapott, sok egyházi jellegűt, s eze­ken kívül egy-egy város is felkérte orgo­nahangversenyre.- Hogyan értékeli ezt a maratoni kon­certsorozatot?- Örömmel töltött el. Nem teszek kü­lönbséget kis és nagy koncertek között. A közönség mindenütt érdeklődve, sze­retettel várt, és azokon a kisebb, olykor javításért jajduló orgonákon épp úgy kell játszani, mintha a legjobbak lennének. Azoknak, akik eljönnek, hogy orgonamu­zsikát hallgassanak, örömet kell szerez­ni, művészi élményt adni.- Régebben harcosabban állt ki az or­gonákért.- Valóban tizenöt-húsz évvel ezelőtt nagyobb intenzitással fogtam a pártjukat. Már nem bocsátkozom harcba, inkább példákra hivatkozom, hol és hogyan igyekeznek több gondot fordítani egy- egy tisztességben megöregedett, de in­kább javításra, felújításra, mint kicseré­lésre szoruló hangszerre. Azt hiszem, pá­lyám során már épp elegendő orgonát „letettem az asztalra” ahhoz, hogy el merjem mondani, milyenre gondolnék, melyik szintet kedvelem, vagy adott he­lyen a lehetőségek ismeretében milyen hangszerrel tudjuk az orgonamüvészetet még gazdagabban kibontakoztatni. Ter­mészetesen az anyagi lehetőségekről sem lehet megfeledkezni.- Ha nem tévedek, az ön számára a múlt esztendő egyik legfontosabb ese­ménye a szekszárdi új orgona átadása volt. Építésében szakértőként dolgozott, és koncerten is ön mutatta be.- Igen. A szekszárdi az egyik legszebb, legcsodálatosabb hangú új hazai orgo­nánk, a drezdai Jehmlich cég készítette el. %- Tudomásunk szerint ön számon tart­ja az új hangszereket. Hányadik Jehm- lich-orgona volt ez?- Jehmlichék Silbermann-hagyomá- nyokra épültek. Elismert neves cég, és árfolyamaikat mi is meg tudjuk fizetni, ez vezetett hozzájuk orgonamegrendelő­ként. Itthon az államosítás elsilányította a hangszerépítő cégeket. Tény, hogy ke­vés orgona épült az utóbbi negyven esz­tendőben Magyarországon. A Jehmlich cég először a váci zeneiskola orgonáját készítette el. Ezt követte Budapesten a Batthyány téri Szent Antal-templom or­gonája, ehhez nem fűzött feladat. Jehm- lich-orgona áll Szombathelyen a Bartók Teremben, ez Petró János karnagy úr ér­deme, ő járt utána, ő ösztönözte az elké­szíttetését. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felkért a hangszer szakértésére. Nagy örömmel játszom a szombathelyi orgonán, akárhányszor csak meghívnak koncertezni. Kecskeméten 1982-ben a Kodály Intézetben adtunk át egy Jehm- lich-orgonát. Itt épül még egy gyakorló­hangszer is, amely lehetővé teszi, hogy orgonatanszakot indíthassanak. Tervek szerint a nyírbátori müemléktemplom or­gonáját 1993-ban késziti el a cég.- Koncertjeivel a művész másoknak szerez örömet. Saját magára gondolt-e?- Ha a kérdést jól értem akkor most a zeneszerzésről faggatózna. A válaszom: igen. Ezt az élményt a Jáki mise hozta, amelyet Vendrő György jáki apát úr kéré­sére komponáltam, megleptem vele. Dal­lamai először a György-napi búcsún hangzottak fel. Nemcsak az esztendő, hanem szerintem pályám egyik központi eseménye is volt ez, hiszen a kompozí­cióval zeneszerzővé váltam, ezt erősítette meg a sokféle sajtóvisszhang.- Tehát hogyan tovább?- A dicsérő és bíráló kritikák hatására azonnal folytattam a Jáki misét. Megírtam négyszólamú vegyes kari verzióban, hangversenyen bemutathatóan. Ez hangzásában fennköltebb, tételeiben ki- teljesedett. Ezek után, mintegy belső visszhangra az ősz végén Latin mise komponálásához fogtam. Úgy zenésítet- tem meg a latin szöveget, hogy ne csak koncerten bemutatható művé váljék, ha­nem valóságos misén is előadható le­gyen. Karácsony előtt egy egri hangver­senyem alkalmával Kádár Zsolt reformá­tus lelkész - az ő templomában koncer­teztem - gyönyörű verset adott a kezem­be. Siklós József református lelkészköltő gondolatait, az Örömhírt. Rendkívül kife­jező volt a vers a romániai eseményekre: az örömhír a halálból életet fakaszt, letörli a szenvedők könnyeit karácsony éjjelén. A vershez négyszólamú koráit kompo­náltam, s utána egy motetta is lett belőle.- Tervei?- Pihenésképpen motettákat kompo­nálok, tervezek egy Requiemet, orgonára és négyszólamú vegyes karra. Készülök a koncertekre és természetesen tanítok. Tehetséges fiatalokat készítek fel a mű­vészi pályára. Jó érzés tudni, tapasztalni a haladásukat. ESZES KATALIN » . Honfoglalás kori sírleletek Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Karos, az észak-magyarorszá­gi Bodrogközben lévő község neve éppen egy évszázada vo­nult be a régészettudományba, gazdag honfoglaláskori leletei alapján. A múlt század végén, majd 1936-ban mezőgazdasági munkák közben kerültek először felszínre itt ezeréves emlékek. A második világháború előtt feltárt temetőben 13 sírt bontottak ki, ezekből mindössze egy sír lele­teit őrzi a Magyar Nemzeti Mú­zeum. 1986-ban ismét fegyvere­ket, övdíszeket, ezüstpénzeket találtak a földmunkások. Az azóta folyamatos ásatások két újabb temető létére derítettek fényt. A Budapesti Történeti Mú­zeumban az 1986-ban és 1988- ban feltárt II. és III. számú temető leleteit mutatja be a Honfoglalás kori vezéri sírok Karoson című kiállítás. A ritka szép és gazdag anyagot április 2-ig a fővárosban, azután Miskolcon mutatják be ál­landó kiállításon. A száz éve feltárt Karos I. teme­tőtől mindössze 200 méterre ta­lálták a Karos II. temetőt, amely­ben 73 sírt tártak fel, az utóbbitól 400 méterre lévő Karos III. teme­tőben pedig 19 sír leleteit sikerült ez ideig kiásni. E temetkezési he­lyeken sok olyan tárgyat - ruha­díszt, ékszert, lószerszámot, edényt - hoztak felszínre az ása­tások, amelyek még a honfogla­lás előtt készültek, és más hon­foglaláskori sírokból még nem kerültek elő. Ezért feltételezhető, hogy a halottak egy része még Etelközben született, s részese volt a honfoglalásnak, a kalando­zásoknak. A kiállítás nem a hon­foglaláskori magyarokról szól, hanem a X. századi társadalom egy sajátos csoportjáról, valame­lyik törzsfő vagy fejedelem kato­nai kíséretéről. Karoson a leggazdagabb hon­foglaláskori leletegyüttes került felszínre. Fegyveres férfiak pom­pás arany-ezüst díszítésű vise­letdarabja, fegyverek, nyergek, kengyelek, lószerszámok. Ritka­ságnak számítanak a hatalmi jel­vényként viselt, művészi színvo­nalú szablyák. A honfoglaló ma­gyarságra jellemző tarsolyleme­zekből mind ez idáig 26-ot tart nyilván a kutatás. Karoson egy dísztelen és egy pompás vésett, ezüstözött arany tarsolylemezt őrzött meg a föld mélye. Mindket­tőt vezéri sírokban találták, csak­úgy, mint az eredeti elhelyezési állapotban lévő, napszimbólu­mokkal díszített íjtegezeket. Az elhunyt harcos mellé a lovát is eltemették. A paripát pányvával megfojtották, majd úgy nyúzták le Vezéri szablya a karosi II. temetőből a bőrét, hogy benne maradt a ko­ponya és a négy lábszárcsont. Ezt a halott lábához tették, a nye­reggel, a kantárral együtt. A karosi női viselet - a sírleletek tanúsága szerint - nemesfémben szerényebb volt, mint az ország más vidékein. Az előkelők ingü­kön rombusz alakú ezüst dísze­ket, karpereceket, gyűrűket vi­seltek, csizmájuk fejét ezüst sze­gecsekkel verették ki. Legszebb ékszereik a bőrszalaggal, ezüst rozettával ékes hajfonatkoron- gok voltak. A karosi ásatásokat a miskolci Controlflex Kft. finanszírozza. Az ő anyagi segítségükkel az idén tovább folytatódik a kutatás, a fel­tárás. k. M.

Next

/
Thumbnails
Contents