Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. február 17. NÉPÚJSÁG 3 Megfelelni a magas igényeknek Paksi kenyér (Folytatás az 1. oldalról.) Gergely Lajos, az üzem jelenlegi vezetője Erdélyből érkezett tavaly májusban. Letelepedett Pakson, há­zat vett, itt képzeli el a jövőjét. A ta­nács elégedett a munkájával, ered­ményeivel.- Erdélyben is hasonló munkát végzett?- Majdnem. Egy nagy cukrászipari komplexumot vezettem Nagyvára­don. Amikor átjöttem, persze nem neveztek ki rögtön üzemvezetőnek, egyszerű pékként helyezkedtem el itt. Aztán, amikor a volt üzemvezető távozott, engem bíztak meg a főnök­séggel. Egyébként az elmúlt évek­ben igen gyakran, félévenként váltot­ták itt egymást a vezetők. Remélem, én hosszabb ideig maradok.- Milyen tapasztalatokat szerzett az eddigi munkája során?- Furcsa volt nekem az a lazaság, amit itt láttam. Állandó volt például a liszthiány, amit az itteni és a központ­ban levő vezetők is - úgy tűnik - megváltoztathatatlannak tekintettek, beletörődtek. Harminc mázsa hiá­nyért odaát falhoz állítottak volna. Persze, nem könnyű a megszokott dolgokon változtatni, de én akartam. Eleinte szinte állandóan itt kellett len­nem, hogy tudjam, mi történik. Meg­mondtam az embereknek, hogy odáig rendben van, ha a családnak visznek haza műszak után egy ke­nyeret, de azért ne lássák el az egész utcát. Na, szóval ez volt az egyik gon­dom a sok közül, de ezen már túlju­tottunk. Emellett át kellett szervezni a munkát, új termékeket bevezetni.- Mivel bővítették a termékválasz­tékot?- Tízféle kenyeret sütünk, próba- gyártás alatt van az úgynevezett vi­déki cipó, a francia bagette és crois­sant, bővítettük a sütemények vá­lasztékát, leveles és kelt tésztákat is többfélét készítünk. Persze van olyan is, ami nem jött be, próbálkoztunk például a barna formakenyérrel, ami nem ízlett a fogyasztóknak.- Elégedett a lakosság az ellátás­sal?- Én úgy érzékelem, hogy igen. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a pak­siak az átlagosnál jóval igényeseb­bek, nem könnyű megfelelni az elvá­rásoknak. Sokat járom az üzleteket, magam is igyekszem tapasztalatokat gyűjteni és az üzletvezetőkkel a jó kapcsolatot kiépíteni. Az ellátás ugyanis nemcsak attól függ, hogy mi mit sütünk, hanem attól is, hogy az üzletekben megjelennek-e és folya­matosan kaphatók-e a termékeink. Arra bíztatjuk a kereskedelmet, hogy rendeljenek az új termékekből is, já­rassák be azokat és tudjanak róla, Az első új szerzemény: a padlótisztító gép hogy mi nemcsak reggel, hanem délután is hajlandóak vagyunk szállí­tani, ha szükséges.- Hányán dolgoznak itt és mennyi kenyeret sütnek naponta?- Összesen harminchétén va­gyunk, de ebből csak öt-hat igazi pék, a többiek betanított dolgozók. Tízezer kilogramm Paks napi felve­vőképessége, ez valószínűleg nem változik, legfeljebb a termékösszeté­tel alakul át az igényeket követve.- Van-e már valamilyen kézzel fog­ható jele itt az üzemben annak a megállapodásnak, amit a sütőipari vállalat és a tanács kötött?- Hogyne. A kapott pénz egy ré­szét bérfejlesztésre fordítottuk, ez volt a legsürgősebb. A minőség és termelékenység javításához ugyanis elsősorban jól dolgozó munkásokra van szükség. Követelni viszont csak akkor lehet, ma megfizetjük a mun­kájukat. Januártól 25 százalékos béremelést adtunk, ami azt jelenti, hogy átlag 4-5 ezer forinttal emel­kedtek a fizetések. Egy jó szakmun­kás túlórával havi bruttó 18-19 ezret kereshet itt. A pénz többi részét az üzem korszerűsítésére fordítjuk. Eb­ből még nem sok látszik. Megrendel­tük az új berendezéseket, de még nem érkeztek meg. Kapunk szalagos kiflisodrót, automata zsemleformá- zót, kenyérszeletelőt, fóliacsomago- lót, tésztanyújtó gépet, egy nagy hű­tőgépet, egy új kemencét, Barkas gépkocsikat és még sok apróságot. Egyetlen masina érkezett meg eddig a megrendeltek közül, egy nagy tel­jesítményű padlótisztító gép, hogy a higiéniai állapotok is javuljanak. Ez­zel a több mint hétmilliós fejlesztés­sel és igyekvő dolgozókkal minden bizonnyal meg tudunk felelni az emelkedő igényeknek is.- áa ­Őszi-téli cipőbörze a Körcsarnokban Cipőben is mezítláb? Ami még csak hasonlít a piachoz Hetven modellel érkeztek a fővárosba és újat jelent, hogy két munkatársával - Kiss Jánossal és Vanya Károllyal - már nem a megszokott kereskedelmi felállásban ügy­ködnek. Mi több, ügynökösködnek, keres­kednek, igyekeznek. A háromfős stáb fel­osztotta egymás között szép hazánkterüle- tét, és az üzletben érdekeltként apróbb-na- gyobb ötletekkel is indukálni igyekeznek a gyár termékeinek piacra találását.- Visszatérni látszik az igényes, rámán varrott férficipők divatja - mondják -, s csak az előzetesen már fölmért piaci igé­nyek szerinti kollekciót lehet sikerrel kínál- gatni. Beszélgetésünk során kiderül, a ke­reskedő épp oly „félénk nyuszi”, mint a gyártó, s emellett mindkettőnek még vásár­lói igényekhez is kell (csak ahhoz kell ha­marosan!) igazodnia. Ma már ránézésre nem vesz cipőt senki sem a börzén, sem az üzletben. Eljutottunk addig, hogy meg kell becsülni az 500 párás vevőt is, nemcsak azt, aki 10 000 párat rendel. A börze jelen­tős előrelépés az előző éviekhez hasonlítva - mondják a szakemberek. Az üzletért menni kell - utazni, bemutatni és kiajánlani -, így történhet meg, hogy a bonyhádiak hamarosan Debrecenben mutatják be ter­mékeiket. Ott, ahol mondjuk a Debreceni Cipőgyár készíti cipőit... • Előtérbe került a „soktízpáras” üzletpoli­tika, a kispénzű vevő is vevő lett, ugyanak­kor a börösök a magas feldolgozási árakra, a cipősök a magas bőrárakra, a vásárlók pedig a magas cipőárakra orrainak. Befek­tetés nélkül nincs üzleti siker, vallják a Bo- tond szakemberei, s mikor afelől érdeklő­döm, ez már vajon valódi piac-e? - a válasz még egyértelműen: - Nem! Ez ma még csupán közelítés a piaci viszonyok felé. Még minden tudnivaló előttünk van, de végre elkezdtük az iskolát kijárni. S ennek vannak vizsgaidőszakai. Az emberek fejé­ben is rendet kell tenni, mert állítólag még ma is a kereskedelem igazgatja a cipő­szakmát, nem pedig a vásárlói igények. * ' Baricz István cipőgyártó vállalkozónak az Innofinance Bank biztosított standot. A kiállított kollekció előtt állandóan akad érdeklődő, érkezésünkkor az asztalnál éppen egy hongkongi nagykereskedel­mi cég szakemberei tárgyalnak. Apróné Grász Ágnes, a Texuna International Ltd. Hongkong magyarországi képviselője, George T. Sugar pedig a bécsi képviselet vezetője. Ez utóbbi véleménye: - Nem mint cipős szakember, hanem mint ke­reskedő és vevő mondom, szívesen ven­ném Baricz úr termékét. Ez esetben konstrukcióról beszélek, amiben van fantázia, ezért is jöttem ide. Mint a Quelle vagy az Ottó áruházi lánc (mint típus) al­kalmas is lenne a termék bevezetésére. Náluk igen magas darabszámot lehetne elérni. Egy-két apró üzletben ezzel pró­bálkozni meddő ügy lenne. Kis szaldóval nem szabad kezdeni.- Végül cipőben is csak gyerekcipő­ben járunk ma még ilyen találmány­ügyekben? - kérdeztem.- Ön mondta, én megerősítem. Valahol nagy baj van, ha egy ilyen találmány A bonyhádi cipőgyár kollekciója előtt piacra kerülés előtt há­rom évig várat magára. A pénzügyi holtpontról úgy érzem, hamarosan si­kerül átbillenni és akkor le­het esélyünk a világban - mondja a feltaláló. A héten várom egy svájci úr ko­moly megrendelését, ami remélem realizálódik. Apróné Grász Agnes je­lenségekről beszél. - Ide­jött a nagykereskedő... - „Ezt a cipőt a vámos lyu­kasztotta ki belül?” - és ezt komolyan kérdezne. És ő dönt, hogy Magyarorszá­gon ebből termék lehes­sen. Vesz, vagy nem vesz,- rajta múlik. A vásárló meg sem tudja mi az, amit nem vehetett meg. Régi példám: a Monimpex üz­letkötője nem vásárolt fü­gét... Mert ő nem szerette, így mi sem ehettük, hiszen datolyát rendelt. Itt éppen így van. Vagy egy másik példa: Csodaszép karcsú manökenek szenzációs indiai selyemruhákat mu­tattak be. Érkezett uram bocsá’ egy „tésasszony”, aki azt kérdezte: - „Hogy állna az én kilencven kiló­mon ez a ruha?”... persze üzletkötés nélkül ment el. A szakma és a kereskedelem közös gondolkodása, a vevők igényeinek ismere­te és e halmaznak a közös nevezőre jutta­tása hozhatna megoldást. Tanuljuk, tanul­gatjuk... Orosz Attila, a Debreceni Cipőgyár kereskedelmi osztályvezetője: - A Baricz- féle kiváló terméket nem hazánkban tartom eladhatónak. A vásárló nem ismeri, így nem is tudja megismerni előnyeit, ismeretlenül pedig nem hajlandó plusz árat fizetni még plusz komfortértsem. Külföldről van érdek­lődő, ha megéri, rövid idő alatt felszerszá- mozunk, gyártunk. Sok nehéz problémával kell megküzdeni közben, de mi is tanulunk belőle. Visszamintázzuk a HM részére s né­Cipők között hány száz párat nagy igénybevételnek te­szünk ki.- A kereskedelemről ha kérhetnék pár szót...- A tortát eddig öt nagykereskedelmi cég maga között szeletelte. Mára többfelé s apróbbra kell vágni, miközben a torta is ki­sebb lett. Akik látnak benne fantáziát, azok kicsiben is vásárolnak, mi pedig őrlődünk és félünk, mi lesz, ha eddigi nagykereske­delmi partnerünk nem tőlünk vásárol?! Né­ha kompromisszumot is kötünk. Remélem, a kereskedelem is kénytelen lesz ilyesmik­re... SZABÓ SÁNDOR Fotó: RITZEL ZOLTÁN Az állóvíz veszélyei Az állóvíz mindig poshadni kezd, bűzlik, a kórokozók me­legágyává válik. Magyarországon 1989. októbere után beállt az állóvíz. Akkor, októberben befejeződött a sztálinista állam­párt belülről történő szétzúzása, október 23-án, az ’56- os népfelkelés évfordulóján kikiáltottuk a köztársaságot, kul­mináltak az események. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás most felgyorsul és mérföl- des léptekkel halad előre. Ehelyett jött a mozdulatlanság. Tel­jesen elakadt az általános megtisztulási folyamat, az újsütetű Szocialista Párt elkezdett hibát hibára halmozni. Miközben a környező kelet-európai országokban sorra vonják felelős­ségre a csődért felelős vezetőket, nálunk háborítatlanul élve­zik kiemelt nyugdijaikat, esetleg összeharácsolt javaikat. A tulajdonrefom abban merül ki, hogy elkezdték átjátszani az állami vagyont a régi vezető garnitúra tagjainak, a társadalom kizárásával. Az egykori MSZMP vagyonának átmentésére át­látszó kísérletek történnek, a gombamód szaporodó egy­személyes kft-k kitűnően alkalmasak a közvélemény irritálá­sára, a szocialista párt lejáratására, amelynek vezetőségé­ben egyébként is túl sok a régi levitézlett MSZMP-funkcioná- rius. Pozsgay Imre népszerűsége amerikai látogatása, illetve az októberi pártkongresszus után a tetőponton állt. Ma már két­séges hogy megnyeri-e a köztársasági elnökválasztást. A te­levízió felügyeletével kapcsolatos huzavona, a Szocialista Párt fogyó népszerűsége, a kialakult állóvíz nem kedvez neki. Pedig ő valóban történelmi szerepet játszott a sztálinista ál­lampárt szétzúzásában. Hasonló a helyzet kicsit a Szovjetunióban is, ahol viszont a peresztrojka feneklett meg, és Gorbacsov - elvesztve dina­mizmusát - most vesztésre áll. Nem ismerte föl hogy lejárt a lavirozás ideje, neki nem a mérleg nyelvét kell játszania a reakciós sztálinista és reformerők között, hanem egyértel­műen ez utóbbiak mellé kell állnia, nem késlekedve a több­pártrendszer, a valós pluralista demokrácia megteremtésé­vel. A párthéják lába alól csak ez húzhatná ki a talajt. A gazda­ságban nincs előrelépés, holott ez a döntő szféra. De a gazdaságban nálunk sincs előrelépés. A Grósz-kor- mány az oligarchák kormánya volt, sikerült is megdupláznia az ország adósságállományát, a Német-kormány pedig a „békés egymás mellett élés elvét” valósította meg a nagy- vállalati-nehézipari-bürokrata oligarchiával. Elvesztettünk újabb értékes másfél évet! Már csak a választásokban bízha­tunk... GAZDAG LÁSZLÓ Koldusszerencse Na, gondoltam, itt hagyom a néhány évtizede átmeneti válsággal küzdő magyar hazát, és elmegyek nyugatra, megtollasodni. Olvastam egy jó kis hirdetést valamelyik lapban: egy svájci közvetítő iroda magyar munkaerőket ke­res - bármilyen szakmában, nyelvtudás nélkül is - hogy összehozva őket (minket) a világ nagy- és kisvállalkozóival, mindenki jól járjon. Mérnök volnék, vagy mifene! És ha a vezető tőkés országokban nem is, de a fejlődő afrikaiakban biztosan hasznomat vennék egy-egy nagyberuházáson. A bennszülöttekkel meg majd el- kokett álok valahogy. Jelentkeztem. Válaszomra válaszul egy kérdőív és egy tájé­koztató érkezett Zürichből, tetszetős, hosszúkás borítékban. Közöljem az adatai­mat és mellékeljek 40 márkát, azért, hogy piacra dobnak. Az első feladat nem oko­zott problémát, de a második megoldhatatlannak tűnt. Hihető vagy nem hihető: egyszerűen nem volt otthon 40 márkám. A családi pótlék is késett... A gyest már elköltöttük... Az OTP sem mondta, hogy ebben a hónapban felejtsük el a részletfi­zetést... Nem volt mit tenni: lemaradtam életem nagy bulijáról. De akadtak, nem is kevesen, akik megcsípték a lehetőséget. Pechükre. Ugyanis a pécsi Panoráma legutóbbi számából velem együtt megtudhat­ták, hogy kibabráltak velük. A* közvetítőhálózat kiagyalója - egy Svájcba szakadt hazánkfia - Radnai Tamás, csaló. Az igazság az, hogy sehogy se tudott egy használt Trabantra valót összekuporgatni abban a nagy zürichi nincstelenségben, s végső elkeseredésében ehhez a módszerhez folyamodott. Micsoda mázli, hogy éppen akkor (is) pénzszűkében voltam! - Wy -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents