Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
1990. február 15. ( TOtNA \_ NÉPÚJSÁG 3 A .kapitalista restauráció’’ veszély vagy fantom? (Folytatás az 1. oldalról.) Nos, a legjobboldalibb, legkonzervatívabb amerikai kormány hagyott fel végképp a jobboldali, fasiszta rendszerek támogatásával Dél- és Közép-Amerikában, irta alá a történelem első valós fegyverzetkorlátozási megállapodását a Szovjetunióval, lendítette bámulatos magasságokba a ’70-es években már sokak által elsiratott amerikai gazdaságot stb. A kommunista Magyarországnak soha nem volt olyan jó kapcsolata angol és nyugatnémet kormánnyal, mint Thatcher és Kohl idején. Az ún. „konzervatív” gazdaságfilozófiák bámulatos sikere (reaganomics, thatcherizmus), amelyet pl. a svéd szociáldemokraták is vaskövetkezetességgel megvalósítottak, igazolta, hogy a gazdaságnak megvannak a maga autonóm törvényei, melyeket büntetlenül áthágni nem lehet, s ez annyira a valóságban gyökerezik, hogy akár „marxista” fölismerésként is el lehetne ismernünk. Jobboldal és baloldal! A sztálinizmus és a fasizmus annyira édestestvérek, hogy jobbára értelmetlen ma már a kettőt megkülönböztetni. Teljesen mindegy hogy melyik ellen harcol az ember, mindkettő egyformán undorító és veszélyes. Ezen az sem változtat, hogy a második világháború idején a nyugati demokráciáknak össze kellett fogniuk a sztálini Szovjetunióval Hitler ellen, s objektíve ez így volt helyes és szükségszerű, s az ellenkezője lett volna borzalmas tragédia. Ma már a tőkés restauráció emlegetése is anakronisztikus. A fejlett nyugati centrumországokban nem beszélhetünk marxi értelemben véve kapitalizmusról. A kapitalizmus alapvető törvényszerűsége a tőkefelhalmozás, a tőkecentralizáció és -koncentráció törvénye. Egyre kevesebbek kezében halmozódnak föl egyre nagyobb tőkék, és egyre többen süllyednek le a proletariátus soraiba, megfosztva a termelőeszközöktől. Ez Marx korában jól kivehető tendencia volt, de ma épp az ellenkezője igaz. Anakronizmus volna ma egy átlagos amerikai vagy angol munkást „eszközeitől megfosztott proletárnak” tekinteni. Jövedelméből vehet részvényeket, tehát nincs „eszközeitől megfosztva”, olyan személyes vagyonnal rendelkezik, amilyenről az átlagos magyar munkás még csak nem is álmodozhat. A perifériákról a centrumba beemelkedő fejlődő országok példája bizonyítja, hogy a perifériáiét sem magyarázható az „imperialista” kizsákmányolással, hanem sokkal inkább ezen régiók immanens gazdasági-társadalmi szerkezetével, mely szerkezet sikeres megbontása, átalakítása révén megnyílik az út a felemelkedés előtt. Ehhez gyakran éppen a centrumországok adják a segítséget. Az már teljesen nevetséges, hogy egyesek Magyarország és a szocialista világ nehézségeit a Nyugat ármánykodására vezetik vissza. Illetve ha ez így van, akkor elismerésem a Nyugatnak, hiszen csodálatosan virulens az a társadalmi forma, amely a maga nehézségeit ilyen játszi könnyedséggel hárítja át ádáz ellenfelére, és elgondolkodtató, hogy mennyire életképes az a forma, amelyre csak úgy, egy vállrándítással át lehet hárítani minden bajt. Ne tápláljunk illúziókat! Ez a forma, amellyel mi próbálkoztunk évtizedeken keresztül, elbukott. Egyszerűen azért, mert eleve retrográd volt, fejlődésképtelen, embertelen. Megszületett egy nagy filozófiai életmű meghamisításából, eltorzulásából, s itt nem csupán a torzulás volt a probléma, hanem az, hogy az eredeti marxi életmű sok pontján már túllépett a történelem. Például a proletárdiktatúra elmélete a maga korában igen haladó volt, de ma erőltetni retrográd kísérlet, még akkor is ha az eredeti marxi proletárdiktatúra koncepcióra gondolunk és nem annak „létező” degenerációjára, a sztálinista pártállamra. A proletárdiktatúra elmélete a tőkecentralizáció és -koncentráció permanens fokozódására épült, feltételezve, hogy a folyamat végén két alapvető osztály marad a porondon: a nincstelen proletariátus és az erőforrásokat kizárólag birtokló tőkésosztály. Marx nem láthatta előre a középosztály kifejlődését, a demokrácia kiszélesedését, a hatalom és a tőke társadalmi kontroll alá kerülését, az információs forradalmat, a kreativitás legfőbb termelőerővé válását, a „nincstelen” proletár eltűnését, az osztályhatárok elmosódását, a kollektív tulajdonformák békés győzelmét (részvény!). Értelmetlenné vált a kizsákmányolás kategóriája, a marxi életmű sarokköve. Smeljov és Gyilasz szerint az ún. „létező szocializmusban” sokkal durvább kizsákmányolás folyik, mint Nyugaton. A Volkswagen 500000 részvényese közül vajon ki a kizsákmányoló? Az évi 100 millió dollár profitot „bezsebelő” tőkés mit csinál ezzel a pénzzel? Eleszi, elissza, ellóversenyezi? Nevetséges! Minimum a 99%-át újra befekteti, fejleszti a technikát, munkahelyet teremt. Hagyjuk hát az elavult fogalmakat! Helyünkben egy Marx is ezt tenné! DR GAZDAG LÁSZLÓ panaszra, legfeljebb ha a jóisten hallgatta meg őket! Valóban munka, megélhetés, biztonság, és szabadság kellene mindenkinek, s ha a munkában egyik ember többre képes, mint a másik, ne fékezzék le mindenféle korlátozásokkal, mert az nemcsak magának, családjának hoz hasznot, hanem ennek az országnak is! Az MSZMP attól fél, hogy majd „néhány százezer embernek elérkezik a polgári demokrácia”, s ezek jól élnek majd, miközben milliók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek! Nézzünk körül országunkban - hány millióan élnek a létminimumon és attól mélyebben! Ezt a helyzetet vajon minek lehet nevezni, amiben most vagyunk?! Lehetséges, hogy ez a kommunista demokrácia? Vegyék észre végre, hogy ez az ország és ez a 40 éven keresztül zsákutcába vezetett és becsapott nép több MSZMP-t nem képes már elviselni! Nem az utóbbi 1 -2 év kormányintézkedéseinek hatására süllyedtünk erre a szintre, hanem ide vezetett a korábbi szemellenzős politika! Emlegetik állandóan a csodálatos vívmányaikat, amikor még állítólag létbiztonság, törvényesség, ingyenes oktatás, térítésmentes orvosi ellátás volt az országban. Valóban volt munka, de sok helyen értelmetlen, haszontalan, érték nélküli munka! Milyen jogon beszélnek létbiztonságról ott, ahol a fiatalok nem tudják megélhetésüket fedezni egyik fizetéstől a másikig! A középkorúak segíthetik gyermekeiket, szüleiket ebben a vívmányoktól gazdag nagy létbiztonságban! Lehet, hogy ingyenes volt az oktatás, de ennek igen nagy ára van! Annak a sok félrevezetett fiatalnak a lelkivilága, akik most ismerik meg a „szocializmus” igazi arcát és a hazugságokkal elfedett történelmünket! Mit érezhették az alulfizetett tanárok, miközben hazugságot kellett oktatniuk?! Nem, nem tudunk már hinni az MSZMP hangzatos jelszavainak! Szüléink, nagyszüleink egész életükön keresztül garasoskodhattak 2-3-4 ezer forintos nyugdíjaikból, miközben mások gond nélkül élhettek hosszú időn keresztül hozzájuk viszonyítva hatalmas fizetésükből és magas nyugdíjaikból. Tehették nyugodt lelkiismerettel, hiszen törvény van rá, és arra is, hogy a „mezőgazdasági és iparbárók” milliós prémiumhoz juthassanak. Annak idején a parlamentben sok mindent megszavaztak, mert megszavaztattak! Reméljük lassan véget ér az az időszak, amikor nagy hozsannázásokkal adtuk hírül országnak-világnak, hogy nálunk a 2 elemit végzett munkáskáder is bekerülhet a parlamentbe! A mostani doktorokat, tanárokat, mérnököket, ügyvédeket már nem engedjük félrelökni, kitelepíteni, mint 40 évvel ezelőtt, mert csakis az ész és az értelem lehet irányadója ennek a némaságba zárkózott, erejét és szorgalmát mesterségesen lefékezett munkásnak, parasztnak! Láthatta az ország, hogy micsoda életet vittek a parlamentbe az MDF, SZDSZ és a többi ellenzéki képviselők jelenlétükkel és mondanivalójukkal. A mindenre bólogatok a mindent meg- szavazók ideje lejárt, adják át helyüket minden szinten az arra szellemileg és emberileg alkalmasabbaknak! Kővári Istvánná Szekszárd, Kálvária u. 8. Magyar Demokrata Fórum Egyenszámla helyett Hőfokérzékelő a szekszárdi lakásokban A lakóknak ingyenes a kísérlet (Folytatás az 1. oldalról.) A helyzeten változtatandó, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen egy számítógépes hőközponti adatgyűjtő-, feldolgozó- és szabályozórendszer kialakítását kezdte meg, első ütemben kísérleti jelleggel a Kölcsey lakótelep egyik épülettömbjében. Azért éppen itt, mert a Beloiannisz fűtőmű közelsége miatt viszonylag alacsony költséggel megoldható a dolog. A lakóknak egyébként egy fillérjükbe sem kerül. Mint Csukle Tibortóf, a távfűtőüzem vezetőjétől megtudtuk, a lakókat 1988 novemberében lakógyűlésen tájékoztatták a tervről (az érdeklődés .elég gyér volt), a konkrét munkálatokhoz pedig tavaly őszszel kezdtek hozzá. A lakásokban egy- egy villanykapcsoló nagyságú dobozt helyeznek el, mely egy érzékelőt tartalmaz, amit egy vékony kábellel összekötnek a hőközponti adatgyűjtővel. Ez lehetővé teszi a lakások hőmérsékletének folyamatos ellenőrzését, az értékek rögzítését, az igényeknek megfelelő hőfok kialakítását, hiba esetén a gyors beavatkozást, a fűtési díjnak a ténylegesen felhasznált hőmennyiség alapján történő elszámolását.- Mindez remekül hangzik, de a lakásokba beszerelt kis berendezéstől még nem lesz melegebb ott, ahol fáznak. A lakók azt várták tőle, hogy segítségével szabályozhatják a fűtést.- Ez lenne a következő lépés. Korszerűsíteni kell az egész technikai rendszert. Kicserélni a radiátorszelepeket olyanokra, amelyeket a lakók maguk állíthatnak. Minderre persze csak akkor kerülhet sor, ha a kísérlet beválik.- Mikorra várható ez?- Áprilisra kiépül az egész mérőrendszer, s ha jól működik, akkor utána. Természetesen addig, illetve a jelenlegi rendelet módosításáig a pénzügyi elszámolás a régi szisztéma szerint történik.- Hasonló telemechanikai rendszerre, úgy tudom, külföldön számos jó példa van már. Tegyük fel, hogy hazai viszonylatban, saját műszerekkel is sikerül megA bűvös doboz oldani. Elképzelhető, hogy akkor az egész várost hasonló módon fűtik majd? - A végső cél ez.- esi - ór A közgyűlés résztvevőinek egy csoportja A Tolna Megyei Szőlő- és Bortermelők Egyesülete tavalyi megalakulása után hétfőn tartotta második közgyűlését, egybekötve a zagyvarékási téesz és egy osztrák cég borászati felszereléseket bemutató kiállításával. A közgyűlés első pontjaként Ferenc Vilmos a Tolnabor elnöke értékelte az eltelt majd egy esztendő munkáját, eredményeit. Szólt megyénk szőlőtermesztési hagyományairól, hiszen ezen a területen ez a tevékenység már több mint kétezer éves múltra tekinthet vissza. Sajnos az elmúlt évtizedek telepítési gondatlanságai meghatározzák a szőlőtermesztés mennyiségének és minőségének mai helyzetét. Érdekes módon - akárcsak a politikában - ezek a hibák is mostanában kerülnek napvilágra. Az elnök megítélése szerint téves az a képzet, hogy a kiválónak hitt magyar borok külföldön is megállják helyüket. Az egyesület eddigi tevékenységéről szólva pozitívnak ítélte az augusztusi szervezett növényvédelmi bemutatót, a szekszárdi szüreti napok szakmai védnökségének felvállalását, a borudvar megszervezését és a feltételes forgalmú növényvédelmi tanfolyam beindítását. Szintén az egyesület adott otthont az első egyesületek közötti országos borversenynek. Ezenkívül növényvédő szer és műtrágya akciót is hirdetett, ahol a tagok „nagyker” áron juthattak hozzá a számukra oly fontos eszközökhöz. A szervezet kezdeményezte a helyi csoportok kialakítását, ennek eredményeként Hőgyészen, Simontornyán és Szek- szárdon már meg is alakultak a tagszervezetek. A napirend következő pontjaként Ko- lontár Zoltán a felügyelő bizottság elnöke tartott rövid beszámolót a Tolnabor anyagi helyzetéről és gazdasági tevékenységéről. Eszerint az egyesület fennállása óta az eddigi összbevétel 298 ezer, míg a kiadás 141 ezer forint volt. A tagdíjak összege nem változik a tavalyihoz képest, tehát marad a személyenkénti évi 500 forint. A beszámoló után az összejövetelen vendégként résztvevő dr. Tóth János a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének főtitkára adott tájékoztatót az országos szervezet főbb feladatairól és céljairól. Ezekből emeltünk ki néhány gondolatot: nemzetközi kapcsolatok ápolása, kiterjesztése, termelésfejlesztés összehangolása, a monopóliumok teljes felszámolása, a regionális szervezetek létrehozása, és az e területen dolgozók érdekegyeztetése, hiszen ezek nélkül nehezen valósulhat meg a cél, nevezetesen az európai színvonal elérése. A közgyűlés befejezéseként került sor az elnökség megválasztására, titkos szavazással. Az egyesület elnöke ismét Ferenc Vilmos lett, míg a további hat elnökségi tag névsora: dr. Domonyai Péter, Fo- nyódi György, Kelemen István, Németh László, Németh Mihály és Saramó János. A felügyelő bizottság elnöke Kolontár Zoltán lett, tagjai pedig Nagy Sándor és Páli Mihály.- kiFotó: ÓTÓS RÉKA Ferenc Vilmos elnök értékelte az egyesület eddigi munkáját Nagy érdeklődést váltottak ki a borászati felszerelések Tolnaborközgyűlés
