Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
1990. február 14. ^NÉPÚJSÁG 5 Pártok ---------- választások „ Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) Mit ígér a Magyar Néppárt? Azok, akik a választások után a magyar nép bizalmából magukra vállalhatják a kormányzás felelősségét, az elmúlt negyven év csődtömegét vállalják fel. Ennek tudatában aki gyors anyagi javulást ígér, az felelőtlen. A Magyar Néppárt nem az egyes ígéretek nagyságát kifogásolja és nem az egymásra licitáló kártérítések jogosságát vitatja, csupán azt kérdezi: mindezt miből, kinek a számlájára akarják kifizetni? Ugyanis csak egy számla jöhet szóba: a magyar népé. Ezt pedig az elmúlt negyven év bűnös politikája kimerítette. Természetesen mi is azt valljuk, hogy - a társadalom teherbíró képességével összhangban - kártalanítani kell mindazokat, akiket az elmúlt negyven év meghurcoltatásai méltatlan körülmények közé taszítottak. A Magyar Néppárt a tények ismeretében nem tesz felelőtlen ígéreteket, de azt vállalja, hogy ha a kormányzati hatalom részese lesz: BECSÜLETES TÁRSADALMAT teremt, amelyben csak munkával lehet megélni és előbbre jutni. Ehhez azonban az kell, hogy a szorgalmat és az iparkodást ne ölje meg az adóztatás. Tehát a mostani adórendszert alapjaiban kell megváltoztatni. Ha a magyar nép látja, hogy megvalósul az igazságos közteherviselés, hogy ha nehezen is, de csak az boldogul, aki becsületesen dolgozik, akkor - reméljük - vállalja ha kell az áldozathozatalt is az új Magyarországért. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a politika biztosítsa a remélt siker legfontosabb előfeltételét: a NEMZETI ÖSSZEFOGÁST! 1 Megint mi leszünk az utolsók?... Ez az évszázad valahogy nem a mi évszázadunk. Kezdetekor ugyan még úgy tűnt, hogy a boldog békeidők stabilan állnak nálunk is, de aztán hamar befel- hősödöttazég. Az I. világháború alatt szinte minden szövetségesünk ellenünk fordult. Mi magyarok maradtunk csak az utolsó percig a monarchiában, az pedig a németek oldalán. És jutalmául kitartásunknak a környező utódállamok között felosztották ősi területünk 72%-át. Aztán a gazdasági világválság viselt meg és állampolitikává lett a Trianon revíziójára való törekvés. Ismét lelkesen csatlakoztunk egy szövetséghez, ahonnan a területek visszaszerzését reméltük. A bécsi döntések nyomán sikerült is belőlük valamennyit visszakapnunk, de milyen áron!? Tehát német oldalon sodródtunk bele egy háborúba, amikor még az előzőt sem hevertük ki igazán. A vég pedig már közismert: több mint egymillió halott, szétbombázott, szétlőtt, széthordott ország. És megint az utolsó percig ott álltunk a vesztes oldalán. Miért? Mert ebben az országban mindig Pató Pál Urak éltek, akik ráértek, elhalasztottak mindent. Addig reménykedtünk a balkáni partraszállásban, az angolszász ígérgetésekben, a kiugrás lehetőségében, amíg végleg le nem késtünk mindenről. És most megint halogatunk. Lengyelországgal együtt elsőként sikerült elérnünk a jogállam felé indulást, a köztársaság kikiáltását, a szabad, többpártrendszerű berendezkedést. Békés, több százezres megmozdulásokon bizonyította be népünk, hogy érett a demokráciára, megérdemli saját sorsának intézését. Aztán mi történt? Békés sikereinken felbuzdulva az NDK, Csehszlovákia, Bulgária népe néhány nap alatt elsöpörte a pártállamot, Románia pedig heroikus küzdelemben véget vetett a negyedszázados agyrémnek, amelyről azt hitte mindenki, hogy megingathatatlan. Mi, magyarok örültünk mindennek, szívből gratulálunk szomszédos testvéreinknek és közben észre sem vesszük, hogy már mindenki előrébb tart, mi megint csak ülünk a langyos vízben. Népszavazást rendezünk óriási költségekkel semmiről, miközben újra és újra leértékeljük nemzeti valutánkat. Az MDF és az SZDSZ szinte késhegyig menő harcot folytat - miért is? -, miközben azok akik az országot ebben a mindeddig soha nem látott csődbe vezették, ugyanott ülnek tanácsadókként, szakértőkként, kormánybiztosokként, ahonnan miniszterként, államtitkárként, ilyen-olyan fővezetőként már menniük kellett. Esetleg élvezik a 30-40-50 ezer forintos nyügdíjukat, amelyeken az új rendelet még emelt, jár a titkárság, az állami kocsik, és minden egyéb mint eddig. A Keresztény Demokrata Néppárt - szinte az egyetlen az újjáalakult történelmi pártok közül, amely nem oszlott ketté - szellemisége lényegét követve a megbocsátást hirdeti. Nem kell senkit felelősségre vonni korábbi politikai nézeteiért, akik hajlandók a jobbítás szándékával beállni az országépítők közé. Nem leszámolni kell az elmúlt negyven év bűnöseivel! De igenis távozzanak a vezetésből a felelősök, kapják a legkisebb fizetést, nyugdijat azok, akik a hibás döntések tucatját hozták, akik elnézték, támogatták, sőt maguk is gyakorolták a korrupciónak, ösz- szefonódásoknak, saját zsebre országfosztogatásnak kialakulását! Miért van bá-. torsága az eddigi „szocialista tábor” népeinek bíróság elé állítani volt vezetőit? És miért nincs nekünk? Talán nálunk nincs, nem volt személyi felelősség?! Az elherdált milliárdok ezreit, dollármilliárdok tucatjait persze ki kell fizetnünk, senki sem fogja helyettünk állni a számlát. És ebben a tengerben csak cseppek a még méltatlanul felvett pénzek, kedvezések, a még mindig el nem számolt pártva- gyon. De nagyon kellene vigyáznunk az ilyen cseppekre! Nehogy az egyik csepp legyen az utolsó a pohárban! DR. TÓTH LÁSZLÓ Kereszténydemokrata Néppárt Nem ingem, de... Nem ingem, de magamra veszem Pólyák Sándor SZDSZ-képviselöjelölt Tolna városában elhangzott két kijelentését. A képviselőjelölt bemutatkozó beszédében előbb „alattomos húzásnak" minősítette a független jelöltek indítását, majd kétségbe vonta ejelöltek parlamentbeli létjogosultságát, mondván: „Mit keresne ott egy se ide, se oda nem tartozó jelölt?” Számtalanszor bebizonyosodott, hogy az általánosítás - kiváltképp a felelőtlen általánosítás - nem szerencsés dolog, s előbb-utóbb megbosszulja magát. Nem vitás, a Tolna megyei 2. sz. választókerületben is több olyan „független” jelölt indul, akik a bemutatkozásaik során - bizonyára pillanatnyi feledékenység okából - elmulasztották korábbi politikai hovatartozásukat megemlíteni. Az sem kétséges, hogy egyesek mögött jelentős politikai hatalommal és anyagi javakkal rendelkező érdekcsoportok állnak, s ezek együttesen, de külön-külön is megkérdőjelezhetik az illető jelölt függetlenségét. Jómagam pártonkívüli voltam, jelenleg sem vagyok tagja pártnak, nem támogat párt, politikai csoportosulás vagy gazdasági szervezet. Ezzel nem hivalkodom, csupán tényként szögesem le. Ez a tény eredményezte viszont azt, hogy környezetem, a lakosság megtisztelt bizalmával. E bizalmat csakis úgy értékelhetem, mint a legnagyobb megtiszteltetést, ami magyar állampolgárt érhet. Hát ilyen „alattomos húzás” következtében lettem képviselőjelölt. Tudott dolog, a lakosság széles tömegei idegenkednek az aktív politizálástól, bizalmatlanok a pártokkal szemben. Ez nem jelenti azonban egyúttal azt is, hogy az emberek nem politizálnak. Véleményük, nézeteik továbbítását bizalmatlanságból, maradék függetlenségük féltéséből nem bízzák egyik pártra sem, tartva azok eltorzításától, manipuláltan történő megjelenítésüktől. Ugyanakkor meg van az igényük arra, hogy a gazdasági, politikai történésekről, az államvezetésről alkotott véleményük tisztán jusson a legfőbb népképviseleti szerv tudomására. A napjainkban zajló választási kampányban nincs olyan párt, mely ne tűzné zászlajára a demokráciát. A demokrácia: népuralom. Felvetődik tehát a kérdés: a független, ugyanakkor mégis a legnagyobb függőségnek, a lakosság akaratának kizárólagosan alávetett képviselő létének tagadása nem jelenti-e a demokrácia szűkítését? Végezetül egy megjegyzés: országunk bajainak gyógyítására kidolgozott pártreceptek mellett nem szabad elvetni a „se ide, se oda nem tartozó jelölt” által képviselt, a lakosság zömét kitévő se ide, se oda nem tartozó népesség által javallt népi gyógymódokat sem. , DR. BUCSI LÁSZLÓ független jelölt Tolna megyei 2. sz. vk. Ellenségünk a félelem és a közöny E két fogalom van akinek életveszélyt jelent, van akinek a létet, a fennmaradást. Életveszélyt jelent a születőben lévő demokratikus társadalom kialakulására, a létet, a fennmaradást pedig az idejét múlt ún. szocialista társadalomnak. Miért? A „szocializmus építése során” mindvégig látszatdemokrácia volt. Még a csapból is a „demokrácia” hangzatos hazugsága folyt. A legdemokratikusabb- nak tűnő aktusok is előre megrendezett színjátékok voltak, gondosan kiosztott szerepekkel és pontosan betanult szöveggel. Ha valaki mégis kiesett a szerepéből, az rövidesen a süllyesztőbe került. Minden ember tudta, hol és mikor, mit és hogyan szabad mondania? A meggyőződés nem számított. Őszintén csak szűk ismeretségi körben lehetett beszélni. Sokszor tudták az emberek kölcsönösen egymásról, hogy amit a másik mond, azt az sem hiszi el, aki mondja, meg az sem, akinek mondják. Mégis úgy kellett tennie mindenkinek, mintha őszinte volna, és őszintén hinné a szavakat. így az embereket képmutatásra kényszerítették, majd az új generációt arra nevelték. Mindenki megtanulta, mi az igazság és mit lehet mondani. Az adott szó fokozatosan a semmivel lett egyenlő. Sőt még az írás is! Mindezt a félelem légkörével tudták elérni! Kialakult a tehetetlenség érzése, ami közönyössé tette az embereket. „Minek szóljak? Azért, hogy bajt hozzak a fejemre? Úgyis az lesz, amit akarnak” - gyökeresedett meg az emberek fejében. Ez a még mindig meglévő, és csak nagyon lassan oldódó félelem és a rengeteg emberen eluralkodott közöny, az új társadalom megszületésének legnagyobb hátráltatója. Mert, hogy anyagilag tönkretették az országot, az még a kisebb baj. Azt megfeszített munkával helyre lehet hozni rövidebb idő alatt is. De az erkölcsi rombolást, a lelkek megrontását csak hosszú, nehéz munkával lehet jóvátenni. A kialakult félelem és közöny hihetetlen módon benne él nagyon sok emberben. Még mindig nem hisznek a demokratizálódás megfordíthatatlanságában. Még mindig félnek a visszarendeződéstől és az azt követő megtorlásoktól. Mások viszont a strucc módjára fejüket a közöny homokjába dugva tartják távol magukat minden eseménytől. Emberek! Vegyék észre, hogy a „szocialista társadalmi rend” összeomlott! Az eseményeket többé nem lehet visszafordítani! Már a Szovjetunióban is bármelyik pillanatban összeomolhat! Aki hallgatott eddig, most szólnia kell! Az idejétmúlt rendszer agóniáját siettetni kell, hogy tovább ne okozhasson semmilyen kárt a társadalomban! Nem kell tenni mást, mint felemelni a hangot a régi ellen, az új mellett! A régi rendszer gyors halálához _ ez is elég! Segítsék az ellenzéki pártoknak az ajánlócédulák gyűjtését és menjenek el majd szavazni! Minden ember szavazatára szükség van! Legyenek erősek és küzdjék le a félelmet és a közönyt! Független Kisgazda Párt Decsi Alapszervezete Miért nehéz megtalálni az együttműködés lehetőségét a Parasztszövetség és az Agrárreformkör között? Napjainkban a falusi emberek lépten- nyomon a földkérdés megoldásáról beszélnek, gyakran szó esik arról, hogy a több évtizedes gyakorlat alapján kialakult helyzet reformja vajon a tsz-elnökök akarata szerint vagy pedig a földben dolgozó parasztemberek kívánsága szerint valósuljon-e meg? A Parasztszövetség és a Független Kisgazdapárt naki szervezete természetszerűen a földet szerető, az azért évszázados harcot folytató parasztságot karol fel. Ezt az állás- foglalását arra alapozza, hogy a mintegy 70 megkérdezett érdekelt közül egy sem akadt olyan, aki a földmegváltást választotta volna. Még abban az esetben sem, ha a földje a tsz kezelésében marad, ragaszkodik a magántulajdonhoz. A termelőszövetkezeteket nem tartjuk legitimnek a földek eladását illetően, hiszen soha nem voltak annak igazi tulajdonosai. Annak idején a parasztság nem önkéntes alapon lépett be a kolhozokba nagy szerepet játszott ebben az alkalmazott kényszer, a becsületes falusiak megalázása, a kommunisták érdeke szerinti kijátszás. Nem akarunk mi erőszakos földosztást, a tsz-területek felszámolását, de valljuk, hogy a szövetkezeti jövő alapja a tulajdonreform következetes végrehajtása. Ebben az egyéni érdekeltség elő-előtér- be helyezése lehet az a gyógyír, amely a kívánt eredményt meghozhatja. Akik egyénileg kívánnak a földben dolgozni, termelni, azok juthassanak hozzá a földterülethez, szövetkezeti gépi és egyéb szolgáltatáshoz. Itt közös megegyezésre van szükség a tsz vezetői és az egyéni gazdák között, kialakítva egy olyan helyzetet, amelyben kölcsönösség alapján születik döntés a tsz-ből kivett földek helyét, nagyságát illetően. A jól működő tsz-ek mellé kellenek is versenytársak, s ezek a magántulajdonon alapuló kistermelők összessége lesz. A Parasztszövétség a Független Kisgazdapárttal karöltve a fenti elveket kívánja támogatni illetve megvalósítani. Nem lehet földkérdést olyan lakonikusan elrendezni mint az Agrárreformkör felhívása mondja „...a földet annak a kezébe kell adni, aki azt a leghatékonyabban megműveli.” Ki lesz hivatva ezt eldönteni. A tulajdonviszonyok tisztázásáról szó sincs. Nak, 1990. február 5. Nagy József Nak, Fő u. 84. Nyirádi Vince Nak, Fő u. 118. Válasz egy válaszra Ne az indulatok, a tények beszéljenek! Nyílt beszéd Tisztelt Újságolvasó! A RENDSZERVÁLTÁS felé vezető úton a soron következő gyakorlati lépés itt Tolna megyében a választások megnyerése. Mit jelent ez? Véleményünk szerint olyan parlamentet kell létrehoznunk, melyben a régi rendszer képviselői, azok a személyek és pártok, akik nyíltan a 33 éve magát szocialistának nevező állampárt jogutódjának vallják magukat kiszoruljanak a hatalomból! Hiszen e jelöltek esetleges személyes értékeiktől függetlenül pártuk által a múltat képviselik. Nem egyértelműen kinyilvánított, hogy a többi megyénkben működő ellenzéki párt milyen álláspontot képvisel ez ügyben. Az SZDSZ Tolna megyei szervezetei fenntartják azt a javaslatukat, miszerint a) a választások első fordulójában minden képviselőjelölt méresse meg önmagát, b) ha a választások második fordulójába győzelmi eséllyel induló, az MSZMP utódpártját képviselő jelölt kerül, akkor valamennyi ellenzéki párt a legtöbb szavazattal rendelkező ellenzéki jelöltet tá- jnogassa! Várjuk a megyében működő valamennyi ellenzéki párt nyílt állásfoglalását arról, hogy a hatalomba kerülésért hajlandó-e szövetségre lépni az MSZMP utódpártjaival, illetve csatlakoznak-e javaslatunkhoz! Szabad Demokraták Szövetsége Tolna Megyei Koordinációs Bizottsága Várakozásunknak megfelelően a „Vakoló" címmel megjelent cikksorozatunk felkorbácsolta az indulatokat. Erre számítva kértük Írásunk végén, hogy az érdekeltek a döntési mechanizmus leírt működésével kapcsolatos észrevételeiket tegyék meg. Nagyon örültünk annak, hogy a Tolna Megyei Népújság február 6-i számában végre a leginkább érintett Szekszárd Város Tanácsa V. B. is kifejtette véleményét. Sajnos ez is, ugyanúgy, ahogy a többi reagálás a lényeget megkerülve részletkérdésekbe merül. Az SZDSZ-t támadja azért, mert nyilvánosságra hozta a népi ellenőrzési bizottság vizsgálatának anyagát, igy nem hagyta lezáratlanul - a jelentés kapcsán felvetődő - az egész önkormányzat működésére vonatkozó kérdéseket. Mi ezért (a Népújság által oly szűkén mért megjelenési lehetőségünk terhére) jelentettük meg az ominózus írást. Célunk nem egyes emberek pellengérre állítása volt, bár a kamatmentes kölcsönök felvételének jogossága az említett esetekben nem csak jogilag, hanem erkölcsileg is megkérdőjelezhető. A lakástámogatások elosztása csak egy kiragadott, de igen szemléletes példa a tanácsi önkormányzatok jelenlegi rendszerének működésére. Egyetértünk a tanács vb által a cikkben mentségül felsorolt célok fontosságával, azzal hogy az igazán jó szakemberek letelepedését segíteni kell, hiszen városunknak szüksége van rájuk. Elfogadjuk azt a koncepciót is a lakás- kérdés egy reális megoldásaként, hogy ha valaki gazdagodva új, az addiginál nagyobb lakást épít, az Igy felszabaduló régebbi, használt lakása kerüljön be a lakáspiaci körforgásba. Ezzel is lehetőséget biztosítva az alacsonyabb jövedelműek lakáshoz jutására. Ezeket az egyébként fontos célokat nem lehet olyan eszközökkel megvalósítani, melyek nem erre a célra szolgálnak. Éppen ezáltal vált a lakástámogatások gyakorlata etikátlanná és jogilag kifogásolhatóvá. Az élet furcsa fintora, hogy egy magát szocialistának nevező rendszer pont a szociális biztonságot szolgáló eszközöket használja olyan emberek támogatására, akik ezekre az eszközökre nem szorultak rá. E tény egyben megvilágítja azt is, hogy égető szükség van az új önkormányzati törvény megalkotására. Olyan önkormányzati törvény kell, amely nem tereli a tanácsapparátust még a legjobb cél érdekében sem törvénytelen utakra. Ha elfogadásra kerül is egy jó önkormányzati törvény, a Szabad Demokraták úgy gondolják, azt nem lehet megvalósítani a régi módon, a régi emberekkel, a régi „kapcsolatokkal” (sőt egyáltalán „kapcsolatokkal”). Ez is indokolja a programunkban meghirdetett RENDSZERVÁLTÁST! Miért jelentettük meg tehát a „Vakoló” cimű cikksorozatot? Nem hangoskodásra, mások sárbaránga- tására törekedtünk! Az egészben csupán any- nyi a szerepünk, hogy mi voltunk, akik hangosan kiáltottuk: „A király meztelen!" Reméltük, hogy a valóban érintettek, (tehát nem akik kapták, hanem akik adták a pénzt), levonják a szükséges következtetést, ahogy az egy jogállamban illik! Szabad Demokraták Szövetsége Tolna Megyei Koordinációs Bizottsága
