Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám

1990. február 9. Bedugulnak az öntözés csatornái? Nesze neked folyam menti kultúra! (Folytatás az 1. oldalról.) Az öntözés ugyanis annyira megdrá­gult, hogy a gazdaságok úgy döntöttek: amennyiben a folyam menti kultúrák nem termelik ki az öntözés költségeit, lakatot tesznek az öntözőcsövekre. Mind ez ideig ugyanis az állam támo­gatta az öntözést, vissza lehetett igényel­ni a vízdíjat. A támogatást azonban teljes egészében megvonták, s az összes költ­séget az öntözö gazdaságoknak kell ezután fizetniük. Tették mindezt néhány héttel ezelőtt, akkor, amikor az üzemek­ben már elkészítették a vetéstervet, s ezen változtatni már nemigen lehet. Az egyes növények piaci ára nem növekszik a viz- és az energiaköltségek emelkedé­sével egyenes arányban. A paprikát, pa­radicsomot, burgonyát, káposztát, zöld­ségnövényeket termelő gazdaságok amennyiben az árban nem kapják vissza a ráfordításaikat, nem palántáznak és nem vetnek zöldségféléket, ami nem csupán a lakosság ellátásában érződik majd, de kérdés az is, hogy a nagyüze­mi-termelésre épülő konzervgyárakban mi kerül majd a dunsztosüvegekbe.- Tragikus a helyzet, ámi az öntözést il­leti - mondja Reinchardt Jenő, a Szek­szárdi Mezőgazdasági Kombinát kajmá- di kerületének igazgatója. - Mi egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk. A szolnoki Mezövíz közös vállalattal meg­beszélést folytattunk, s úgy döntöttünk, készítünk a kormánynak egy beadványt, amelyben kérjük azt, hogy vizsgálják felül a parlament döntését. Hisz három-, illet­ve ötszörösére emelkednének az öntö­zés költségei. Ott például, ahol magasra kell emelni a vizet, köbmétere 15-20 fo­rintba kerül ezután. A szekszárdi kombinát a Sió bal parti öntözőfürttől eddig 7 forint ötven fillérért kapott egy köbméter vizet. A hárpmszo- ros költségemelkedés tehát több mint 20 forintot jelent. Egy hektár föld 150 milli­méteres vízborítása harmincezer forint. Ez rendkívül drága. A kombinátban 22 hektáron rendez­kedtek be víztakarékos öntözésre, a be­ruházás annyira új, hogy a kivitelezést végző Mezővíztől még meg sem kapták a végszámlát. Az első évben konzervbor- sót vetnek erre a területre. Kajmádon 60 hektáron termesztenek paradicsomot, 40 hektáron palántázzák, húsz hektáron helybe vetik. A magas kézimunka-igény miatt művelésbe szeretnék kiadni, s így jó néhányan jutnának mellékkeresethez. A paradicsomot is öntözni kell, de ilyen vízdíjak mellett mindez meggondolan­dó. A mérések szerint pillanatnyilag 120-180 milliméter vízhiány van a talaj­ban. Ezt ilyen hó nélküli tél után mester­séges csapadékkal kellene pótolni. Ma Magyarországon 350 ezer hektár jó minőségű termőföldet rendeztek be öntözésre. Ez a terület, ilyen vízdíjak mel­lett nem növekszik, csupán szinten ma­rad. Egyébként a Sió bal parti öntözőfürt­re felfűzött gazdaságok - a mözsi, a tol­nai, a sióagárdi téesz, valamint a mező- gazdasági kombinát - a jövő héten kap­nak árajánlatot Székesfehérvárról, a Kö­zép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól. S mit tudnak tenni, ha magas lesz a víz- díj? Egyetlen egy dolgot: az öntözőbe­rendezéseket idén a gépudvarban hagy­ják, melyek csak akkor látnak vizet, ha megerednek az ég csatornái.- dvm ­Harc - az önállóságért (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A harci művelődési ház építése a befe­jezéséhez közeledik. A nagytermet - ahol egy tűt sem lehetne elejteni - a falugyű­lés tiszteletére díszítették fel. A Hazafias Népfront elnöke bevezetőjében elmond­ja, hogy hosszú évek óta nem volt a la­kosság ilyen nagy számban együtt, ami azt bizonyltja, minden ittlévő érzi, számá­ra fontos döntést hoz a közösség. A gyűlés meleg hangulata, a jelenlévők fegyelmezett magatartása, felszólalásuk érzelmektől fűtött véleménye érezteti: Harc lakossága elhatározásra jutott. A falu saját maga akarja irányítani sorsát. A felszólalók, több-kevesebb szóval, ezt mondják el, azzal együtt, hogy a szék­helyközség tanácsának vezetését, dön­téseit, jó munkáját nem vonják kétségbe. Faludi Károly harci lakos utolsó felszó­lalóként szinte összegezte a lakosság véleményét:- A 20-25 év alatt kialakult alárendelt­ségi érzés a fő motívuma az önállósodási vágynak. A harciak most nem gondol­koznak igazán azon, hogy az önállóság­gal jól, vagy rosszul járnak-e. Arra gon­dolnak, hogy sorsukat maguk kívánják irányítani, hogy a közösségnek saját ta­nácsa legyen, aki csak az ő érdekeiket képviseli. Ami előremutató és hajtóerő, az összefogás, a közös elhatározás, a közös akarattal hozott döntés. A lakos­ság a nehézségek ismeretének birtoká­ban, azt felvállalva döntött az önállóság mellett. A kezek egyszerre lendültek a magasba, az együttgondolkodás moraja és tapsa egyszerre futott végig a termen. A harci falugyűlésen jelenlévő dr. Farkas Lászlót, a Tolna Megyei Tanács megbízott vb-titkárát arra kérem, összegezze a Tolna megyei tapasztalatokat a társközségek önállóvá válásáról.- Melyek azok a községek, amelyek az utóbbi években önállóak lettek és melyek várnak a döntésre?- Izmény és Kisdorog 1989. január 1-jétől önálló. Gyulaj, Nak, Váralja 1990. január 1 -jétől. Jelenleg Bátaapáti, Mórágy, Felsőnána, Pusztahencse, Értény és a mai naptól Harc önállósodása van folyamatban.- A megyei tanács mennyiben támogatta, támogatja a községek önállósodási szándékát?- A tárgyi, személyi feltételek megteremtésében, a jogi iránymutatásban, az appará­tus felállításában, a vb-titkár kiválasztásában, a székhely és a társközség „vagyon- elosztásában”.- Milyen pénzügyi segítséget tudnak biztosítani?- A megyei tanács pénzügyi tartalékának a terhére is segíteni kell az indulásukat. Szakmai és személyi segítségben pedig egyértelmű, hogy a maximumot kell nyújta­nunk, hisz a pénzügyi lehetőségeikkel csak úgy tudnak hasznosan gazdálkodni. A sors fintora, hogy ezek a községek most lesznek önállóak, amikor nincs pénz, a taná­csok „krizisköltségvetést” fogadnak el.- Minden esetben megalapozottnak tartotta az önállósodásra való igényt, illetve döntést?- Nem. Sajnos sok helyen csak a lelkesedés volt, illetve van meg, hiányoznak a tárgyi és személyi feltételek. Azt, hogy jó döntés született-e, születik, csak az idő fog­ja bebizonyítani.- Megyei szinten most ugyanazok a vezetők tartják helyesnek a községek szétválását, mint akik az 1970-es években az egyesítésüket eldöntötték?- Azóta változott a vezetőség, tehát nem ugyanazok az emberek foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Akkor sem megyei kezdeményezés volt, hanem központilag kezdeményezett irányzat, ami azzal érvelt a körzetesítés mellett, ami most ellene szól. Az akkori politikai elképzeléseknek megfelelően egyáltalán nem demokratikusan és önkéntességi alapon jöttek létre a közös tanácsok.- Mi okozta a társközségek elmaradását, elsorvadását?- Először a tsz-ek, utána a tanácsok, majd az iskolák összevonására került sor. Ez­zel a társközségekből az értelmiség, valamint a fiatalság nagy része elvándorolt, illetve a székhely község be költözött. Sok kisközség kiüresedett, az ottlévő kulturális és egyéb létesítmények, értékek elvesztek, tönkrementek. Ezzel Magyarország közel két évtizeddel megelőzte Romániát a falurombolásban, vagy szebben megfogalmazva a „falu szisztematizálásban”, és ehhez még buldózerre sem volt szükség.- Köszönöm a beszélgetést. I SAS ERZSÉBET NÉPÚJSÁG 3 „Ha csak a jóisten nem segít...” Ravatal helyett íróasztal? Tudja, kedveském, drága pénzért megrendeltük a zenét meg a búcsúztató beszédet, aztán a sok autó meg busz zajától alig hallottak valamit a szertartásból, akik távolabb álltak. Idős nénike panaszkodik így, miközben a műkő vázában eligaz­gatja a kis virágcsokrot. Nem ő az első, aki a szekszárdi alsóvá­rosi temető ravatalozójától csalódottan távozott. A forgalmas út mellett álló épület nem igazán alkalmas arra, hogy halottainktól meghitt, kegyeletteljes hangulatban búcsúzzunk. Nem beszélve arról, hogy a ravatal felett repedezik a mennyezet, a legutóbbi tetőrenováláskor az egyik munkás be is szakadt a rozoga nád­födémen. Hasonló állapotban van a bonchelyiség is, bár azt már két éve nem használják. Állítólag a lefedett udvari kútba folyt in­nen a víz, onnan meg szivárgott tovább ki tudja hova, amíg csak valahol el nem dugult. Azóta, ha orvosszakértői vizsgálatra van szükség, a holttestet Tolnára kell szállítani. sajátjukat pedig valószínűleg ők adják ki. Egyáltalán miért kel­lett az új épületet elkezdeni? Bohli Antal, a temetkezési vállalatot felügyelő megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője igy vélekedik erről:- A vállalat korábbi vezetése alatt dinamikus tevékenység­bővítésbe/ kriptaépités, síremlék-restaurálás / kezdett, akkori­ban a létszámuk felfutott száz főre. A mostani vezetés több ilyen szolgáltatást megszüntetett, kevesebb dolgozót foglalkoztat, ezért nagy az új irodaház. Megtervezését a Béri Balogh utca ígért szanálása indokolta annak idején. A ravatalozó ügyében már a városi tanács illetékes. A megye temetőinek kétharmad része ugyanis felekezeti, a többit a helyi tanácsok tartják fenn. Ők rendelnek meg, ők finanszíroznak minden munkát, így a ravatalozóépítést is. Balázs Csaba, a műszaki osztály vezetője tud is a problémá­Nem a tábla lassította a tempót A ravatalozótól pár méterre ugyanakkor hatalmas modern sarokház épülget évek óta. Egyre drágábban. Irodaház lesz. Er­re nagyobb szükség van? Bors Antal, a Tolna Megyei Temetkezési Vállalat igazgatója azt mondja, úgy „örökölte” a megkezdett építkezést, elődje fo­gott a túlméretezett beruházásba, amit visszacsinálni már nem lehet. Valószínűleg ez év júliusában lesz kész a ház, mintegy hét és fél millióért. Földszintjén koporsóraktárt, műhelyt, szociá­lis helyiségeket, pénztárt, bemutatótermet alakítanak ki, a feles­leges helyiségeket a tolnai TÉKISZ-nek és egy virágkötőnek ad­ják bérbe. Az emeleten lesznek a temetkezési vállalat irodái, egy tanácsterem fenéikül is meglennének), mosdók, irattár, s még mindig marad egy hatalmas terem, amivel nem tudják, mit kezd­jenek. Alkalmas lenne akár varrodának is, de ki szeretne egy temetőre néző munkahelyen dolgozni? Meglévő, Béri Balogh utcai két irodaházukra természetesen így nem lesz szükség, egyiket visszaadják a bérbeadónak, ról, a vállalat vezetője többoldalas levélben tájékoztatta a rava­talozó siralmas állapotáról, hogy a felújítás helyett célszerűbb lenne egy újat építeni a temető csendesebb részén, és hogy a megvalósításhoz - mint Bátaszéken tették - esetleg lakossági hozzájárulást kérni.- Nem tudom, lehet-e ezt a módszert alkalmazni, egy biztos, bár nem vettük le a napirendről a dolgot, az idei költségvetésből biztosan nem jut rá pénz - mondja Balázs Csaba. - Hiszen 240 millió azon fejlesztések összege, melyekre nincs fedezete a városnak. Ha csak a jóisten vagy valami földön kívüli lény nem segít, az idén nem épül új ravatalozó. A régi irodaházak tehát - míg a TÁÉV a lakásépítések ütemé­től függően oda nem ér - egyelőre állnak. Ennek ellenére a vál­lalat nyáron átköltözik a temetőhöz. A ravatalozó pedig egyszer- csak összedől. A kör, úgy tűnik, bezárult. CSER ILDIKÓ Fotó: ÖTÖS RÉKA Mi lesz a hulladékkal? Sajtótájékoztatót tartottak tegnap dél­előtt a Paksi Atomerőmű Vállalat vezető szakemberei az erőmű irodaépületében. Simon Péter üzemviteli igazgató beszá­molt az elmúlt év termelési eredményei­ről, számadatokkal alátámasztva értéke­lését. Az atomerőmű továbbra is a legna­gyobb és legolcsóbb magyar villamos­energia-termelő. A hazai termelés 47,5 százalékát adta 13,9 milliárd kilowattórá­val, többet, mint az összes szénnel és szénhidrogénnel üzemelő erőmű együtt­véve. Az 1988-as évhez képest tavaly 3,3 százalékkal sikerült növelni a termelést, elsősorban a karbantartások időtarta­mának csökkentésével. Dr. Rónaky József nukleáris főmérnök a környezeti hatások vizsgálatának ered­ményeiről számolt be. Eszerint a nukláris szennyezések kibocsátását az igen szi­gorú hatósági előírásoknál is jóval ala­csonyabb szinten sikerült tartani. Ezeket jórészt mérni sem lehet, számításokkal határozták meg, hogy az erőmű kibocsá­tása miatti lakossági többletdózis a meg­engedettnek kevesebb, mint egyezred része. Vámos Gábor üzemviteli főmérnök a nemzetközi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, ezek nélkülözhetetlenek az üzemeltetés színvonalának, biztonsá­gának folytonos fejlesztése érdekében. A fejlettebb atomenergetikai technológiá­val rendelkező tőkés országoktól vehe­tünk át hasznosítható tapasztalatokat, ennek megfelelően a paksi atomerőmű­nek az egész világra kiterjedő kapcsola­tai vannak más erőművekkel, atomener­getikával kapcsolatos nemzetközi szer­vezetekkel, adatbankokkal. A paksi erő­mű kiemelkedő termelési eredményeit és üzembiztonsági mutatóit mindenütt elis­merik, sok pozitív visszajelzést kapnak. Ezután Maróthy László nukleáris igaz­gató tért rá a jelen lévő újságírókat legin­kább érdeklő témára, az Ófalu mellé ter­vezett hulladéktemetővel kapcsolatos legújabb fejleményekre. Mint ismeretes, Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter elutasította a PAV felülvizsgálati kérelmét, véglegesen eldöntve ezzel, hogy a tervezett nukleáris hulladéktároló ott nem épülhet fel. Az országnak azon­ban továbbra is égetően szüksége van az erőműben termelt energiára, akár egyet­len blokk tartós kiesése is súlyos gondo­kat okozna. Az erőmű területén történő hosszabb távú ideiglenes elhelyezés több száz millió forintos beruházást igé­nyelne és ennek forrása is kérdéses. A PAV azonban nem mond le arról, hogy az országhatáron belül végleges elhelye­zési lehetőséget találjon. A kormány megbízásából szakértői csoport foglalkozik most azzal, hogy mi­ként lehetne a bezárandó pécsi uránbá­nya környékén elhelyezni a hulladékot. Mintegy nyolcvanmillió forintot fordíta­nak erre a kutatásra. A régi bányát csak kutatásokhoz használják, az elképzelé­sek szerint a hulladékot új vágatokban helyeznék el egy arra alkalmasnak látszó geológiai képződményben mintegy ezer­méteres mélységben. Ez azonban na­gyon drága megoldás lenne a kis és kö­zepes aktivitású hulladékok elhelyezé­sére. Közben más területek után is kutat­nak, ahol az ófalui gránitmasszívumhoz és vízzáró agyagrétegekhez hasonló adottságok lehetővé tennék az ilyen jel­legű hulladékok elhelyezését. - Egy biz­tos, bárhol is találjunk megfelelő helyet, a lakosság megnyerése nélkül nem kez­dünk hozzá az előkészítő munkákhoz - jelentette ki Maróthy László. A PAV egyébként fontolóra veszi, hogy az ófalui létesítmény ügyében újra indítja az ál­lamigazgatási eljárást, amennyiben je­lentős változás áll be a körülményekbe és sikerül a környékbeli lakosságot is megnyerni ehhez.-áa­s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents