Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

1990. február 7. Jönnek az ausztrálok? A túlélés időszaka KÉPÚJSÁG 3 Alex Brooking a vidékkel ismerkedik Alex Brooking Úgy látszik, már nemcsak az ameri­kaiak (Mark Palmer), hanem az ausztrá­lok is érdeklődnek szűkebb hazánk, Tol­na megye ügyes-bajos dolgai iránt. Teg­nap délelőtt ugyanis az ausztrál nagykö­vetség első titkára, Alex Brooking érke­zett Szekszárdra, s első útja a városi ta­nács elnökéhez vezetett. Itt kértünk tőle egy rövid interjút, amire Brooking úr - igaz, nagyhírű kollégájától eltérően nem csokor-, hanem sima nyakkendőben - készséggel vállal­kozott.- Brooking úr, Ausztrália olyan mesz- sze van Magyarországtól. Mi az, ami mégis hazánkba vonzotta önt?- Hivatásos diplomatának tartom ma­gam, korábban Lengyelországban, az NSZK-ban és Nyugat-Afrikában dolgoz­tam. Nagyon örülök annak, hogy most Magyarországon lehetek, ebben a rend­kívül fontos időszakban. Őszintén sajná­lom, hogy még nem tanultam meg ma­gyarul, de lassan-lassan próbálkozom ezzel a nem könnyű nyelvvel.- Az ausztrál politikusok, diplomaták szerint miért fontos időszak a mostani hazánk életében?- Egészen biztosak vagyunk abban, hogy a Varsói Szerződés keretén belül Magyarország az első állam, amelyik a hatvanas évektől kezdődően egyfajta re­formfolyamatot él át. Csodálattal figyeljük a magyarokat, akik tudatában vannak, hogy nehéz idők következnek. Mégis, távlati tervekben gondolkodnak a jövő érdekében.- Milyen programokon vesz részt rö­vid szekszárdi látogatása folyamán?- Először is hadd köszönjem meg a szekszárdi polgármester úrnak, hogy a programokon keresztül bepillantást, en­gedett a város és Tolna megye életébe. Nekünk nagyon fontos a vidékkel való kapcsolattartás is. A délelőtt folyamán néhány politikai párt képviselőjével fo­gok találkozni, s elsősorban arra vagyok kiváncsi, hogy ők miként látják a reform- folyamatokat hat héttel a választás előtt. Ezt követően a Művészetek Házába me­gyünk, ennek az intézménynek az auszt­ráliai magyarok körében is neve van. Persze, Ausztráliában a szekszárdi bor is közismert, úgyhogy a délután folyamán még egy borkóstoló is vár rám.- A kiváló borokon kívül mi az, amit Ausztráliában rólunk, magyarokról még érdemesnek tartana elmondani?- Négy hónapja érkeztem Budapestre, de már előtte felfrissítettem az országgal kapcsolatos ismereteimet. Az akkori el­képzeléseim csak megerősödtek: az önök hazája nemcsak egy nagyon szép ország, de arra is feltétlenül érdemes lenne, hogy mi, ausztrálok jobban megis­merjük. - szá-ór­Nemzeti csúcs - az SZDSZ és a Fidesz nélkül A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke má­ra meghívta 18 párt vezetőit az Országházba, hogy a békés átmenettel összefüggő néhány kérdésről folytassanak eszmecserét. A több párt által kezdeményezett újabb nemzeti csúcstalál­kozón várhatóan részt vesz a miniszterelnök és az Országgyűlés megbízott elnöke is. Az MTI munkatársa három párt előzetes véleményét kérte: mit várnak a találkozótól? Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivője:- A Szabad Demokraták Szövetsége üdvözli az ideiglenes köztársasági elnök kezdeménye­zését, hogy a békés átmenet biztosítása érdeké­ben tanácskozásra üljenek össze a politikai pár­tok vezetői. Ugyanakkor az a benyomása, hogy a tervezett találkozó nincs megfelelően előkészít­ve. Az SZDSZ ötletszerűnek tartja a tárgyalóasz­talhoz invitált szervezetek összeválogatását, hiá­nyolja a találkozó eljárásrendi és tartalmi előké­szítését, és úgy Ítéli meg, hogy a megvitatásra ja­vasolt kérdések köre túlságosan széles ahhoz, hogy arról véleményegyeztetésre mód nyíljon. Ezérta szabad demokraták célszerűnektartanák a találkozó elnapolását, nem egészen három hét múlva ugyanis ismertté válik, hogy mely szerve­zetek képesek kivivni az országos párt státusát. Ezért javasolják, hogy az ideiglenes köztársasági elnök majd ezeket a pártokat hivja meg a tanács­kozássorozatra. Addig kétoldalú konzultációkon elő lehetne készíteni a megbeszéléseket. Az SZDSZ sajnálatosnak tartja, hogy indítvá­nyát az utolsó pillanatban ésa nyilvánosság útján kényszerül megtenni, azonban a meghívást csak két nappal a találkozó előtt, hétfőn kapta kézhez. Ilyen körülmények között a február 7-ére kitűzött találkozótól érdemi eredményeket nem vár, és ezért attól - a kezdeményezés iránti minden ro- konszenv ellenére - kénytelen távol maradni. - Készen állunk azonban az érdemi tárgyalásra, hi­szen reméljük, hogy magunk is az országos pár­tok egyike leszünk - mondta befejezésül Kis Já­nos. Polgár Viktor, a Magyar Szocialista Párt szóvi­vője: •- Pártunk néhány napja egy kiáltványt adott ki, amelyben rámutatott arra, hogy veszély fenyegeti a békés átmenetet, önös érdekek kerekednek a nemzet érdekei fölé, és félő, hogy a szabad vá­lasztások nem lesznek igazán szabadok, nem te­remtenek igazi társadalmi békét. Ezért a Magyar Szocialista Párt is javasolta az újabb nemzeti csúcstalálkozót, mert úgy véli, hogy a decemberi megállapodások már nem elégségesek. Az MSZP egyúttal felkérte az Országgyűlés ésa kor­mány elnökét, hogy hozzák nyilvánosságra a kü­lönböző politikai erőkkel és társadalmi szerveze­tekkel 1989 decemberében folytatott tárgyalá­sok emlékeztető jegyzőkönyvét. Erre annál is in­kább szükség van, mert miközben szinte minden párt szóban támogatásáról biztosítja a kormányt, a gyakorlatban néhány szervezet olyan konkrét lépéseket tesz, amely aláássa a kormányzati munkát. Terjed a szociális, a gazdasági és a poli­tikai demagógia, s ez végső soron az ország kül­földi megítélését is ronthatja. Ezért a szocialisták minimális célként azt szeretnék elérni a tárgyalá­sokon, hogya decemberi megállapodások betűit és szellemét a résztvevők most megerősítsék és jussanak megállapodásra a békés átmenet meg­teremtésében. A Magyar Demokrata Fórum Országos Elnök­sége állásfoglalásában hangsúlyozza:- Az MDFa pártdiktatúra minden maradványát elsöprő gyökeres fordulatot kíván. Ennek rová­sára semmilyen megegyezést nem köt. De mivel szükségesnek tartja, hogy a fordulat már a vá­lasztások előtt haladéktalanul megkezdődjön és békés mederbe terelődjön, képviselteti magát a nemzeti csúcstalálkozón. Az MDF előzetesen kö­veteli, hogy az alapvető fogyasztási cikkekre ren- deljének el árstopot március 25-ig, mert a drasz­tikus áremelések mára választási kampány nyu­godt légkörét is veszélyeztetik. Parlamenti lépést kezdeményeznek a nemzet tulajdonának védel­mében, mert véleményük szerint a közvagyon ki­rablása, magántulajdonba mentése olyan mére­tekben és olyan arcátlansággal folyik, hogy ko­molytalanná válik az a politika, amely ezt megtűri. Az MDF ugyanakkor nem tárgyal, a közigazga­tás megszilárdításáról, ameddig nem kezdődik meg a közigazgatási apparátus elszámoltatása, nem készül el az önkormányzatok vagyonleltára. Ugyancsak nem tárgyalnak a szociális elégedet­lenség kezeléséről; az elégedetlenség okait akarják megszünteti a gazdaság megújításának és a közteherviselés elvének könyörtelen érvé­nyesítésével. Végül nem kívánnak megbeszélést folytatni aválasztásoktisztaságáról sem, mert vé­leményük szerint a nemzeti csúcsnak semmiféle eszköze sincs arra, hogy ennek a gyakorlatban is érvényt szerezzen. A Fidesz Országos Választmányának tagja, Hegedűs István sajnálattal közli a Magyar Köztár­saság ideiglenes elnökéhez címzett levélben, hogy a Fidesz nem tud részt venni a nemzeti csúcstalálkozón. Az MTI-hez is eljuttatott levél tartalma szerint több okból is aggályosnak találják a találkozó összehívását. Első helyen - az SZDSZ álláspontjával össz­hangban - említik, hogy az összejövetel nincs kellően előkészítve, a meghívólevelet pénteken (február 2-án) csak késő délután kapták meg, és csak hétfőn tudtak megismerkedni a javasolt té­makörökkel. Mindezek alapján a találkozó szá­mukra elsietettnek és átgondolatlannak tűnik. Véleményük szerint „nem lehet eredményt elérni olyan jellegű tanácskozáson, ahová válo­gatás nélkül kapnak meghívást a különböző poli­tikai erők”. Végül is - előzetes egyeztetés után - a csúcs- találkozó későbbi megrendezését javasolják. Senkit nem akarnak elbocsátani a cipőgyárból Nyitott kapukat dönget a Botond? Minőség-ellenőrzés a szalag mellett Talpbetét felerősítése a bakancsra (Folytatás az 1. oldalról.) Úgy érzem, kevésbé. Nem nagyon ér­dekli, inkább csak érinti őket - gyanítom. Márpedig mit akarnak ők valójában? Biz­tos munkalehetőséget, s mellette termé­szetesen jó megélhetést. A mainál job­bat.- Mit tud kérem, a szovjet exporttal kapcsolatos...?- Mivel...?!- És esetleg ön...?- ...?? ...- Bocsánat...- Kevesebb lesz, ha jól tudom, meg azt, hogy itt rohad a raktárban egy csomó. Aztán nem is viszik. Húztam 32 évig az igát, most könnyített munkán vagyok. Olyan a pénz is, nem mint mikor hajtot­tam. Képzelheti, micsoda nyugdíj lesz majd ebből! Hogy hívnak? Úgy, hogy: munkás. Na, viszlát! * A főmérnöknek zsúfolt napja van. Fél­behagy egy tárgyalást, s mellém ül. Be­mutatja a főkönyvelőt is. Már hárman ülünk. Budai Zoltán főmérnök, Cseke Györgyné és jómagam. Az igazgató ott­hon fekszik, őt is elkapta az influenza. Elmondom, miért jöttem. A miniszteri bejelentés hatásai érdekelnének. Az, hogy a rubelelszámolású üzletek idei megkötésére vonatkozó változások mi­képp érintik a Botond kollektíváját? A bonyhádiaknak az idei esztendőben 230 ezer párra van szerződésük, melyet ter­mészetesen a Tanimpexen keresztül bo­nyolíthatnak.- Megállt bennem az ütő, amikor beje­lentették este, hogy a miniszter egy toll­vonással elintézte az ügyet - meséli a fő­mérnök. - Azért mára kiderült, nincs nagy baj. A szovjet piacot mi úgy két esz­tendeje már, hogy „kitömő” piacnak te­kintjük.- A szocialista exportnak rossz a jöve­delmezősége - szól a fökönyvelőasz- szony, majd így folytatja.- A termékszerkezetet is úgy igyekez­tünk alakítani már az utóbbi esztendők­ben, hogy a kevesebb anyagigénnyel já­ró női szandálok gyártására álltunk át. Ha egy termék kevésbé anyagigényes, ak­kor... emellett jobb a szovjet piacon az ára, mint annak előtte a férfi cipőé volt. Ezzel együtt az itthoni anyagárak szinte követhetetlen gyorsasággal változnak és a közismert bukaresti árelv (az előző öt év piaci áraiból kialakított - konstruált - valamilyen rendező elv - sem igen ked­vezett ennek a konstrukciónak. Kiderül, hogy mivel a bonyhádiak kénytelenek a Terimpexen keresztül üz­letet bonyolítani, a külkereskedelmi jog­gal rendelkező cég keretengedélyeitől függ a további szállítás.- Az engedélyeket felülvizsgálják és negyedévre szólóan adják ki - mondja Cseke Györgyné.- Mindez azzal jár, hogy két hét terme­léskiesést hozott, no meg azzal, hogy van a raktárunkban 10 ezer pár felcsomagolt szandál, és további 3-4 ezer csomagolás előtt. A főmérnök arról beszél, igyekeztek úgy gondolkodni, hogy a lyukas kapaci­tások kitöltését ezzel az exporttal meg­oldják, hogy ne kelljen senkit az utcára tenni. A főkönyvelő széttárt karokkal mondja, ennek a munkának csupán re- zsiviselö képessége van. Nyereséget egyszerűen nem tud hozni. Arról is szó­lunk, milyen bajokat okozna a teljes leál­lítása mindennek.- Termékeinknek igyekszünk nyugati piacot találni, egyszerre több vasat is tar­tunk a tűzben. Ugyanakkor elképzelhető, hogy micsoda különbség van egy igé­nyes Salamander-termék és a szovjet export között a munka műveleti fázisait tekintve - említi meg Budai Zoltán.- Amennyiben beindulna a konvertibi­lis elszámolás a következő esztendőtől, úgy már megérné nekünk gyártani a szovjet exportra - érvel a főkönyvelő. * Valóban, akkora potenciális piac mint a szovjet, nem elhanyagolható tényező hosszú távon. De valamit csupán azért gyártani, hogy legyen munka... Habár jó pár család egzisztenciáját fenyegetné a teljes leállítás... Érdekes... A kapuban senki nem áll sorban, hogy szeretne itt dolgozni, pedig munka lenne. Sőt munka van is. Igényes, jó munka. Amerikai Rockportnak 100 ezer pár magas minő­ségi kategóriájú cipőt kell gyártani. Ami­hez a felsőrészt másutt gyártják. Azt hal­lani, nehezen indul úgy igazán útjára ez a munka, mert annyira igényes, s a most gyártott „selejt” ki tudja majd milyen áron lesz eladható. Mert nem selejt, az csupán esztétikai hibás termék, ami az USA pia­cán már egyszerűen el sem kelne, így át sem veszik. Itt kellene gyártani a felső­részt, de ehhez meg nincs elég ember. (Felsőnánán és Szászváron van.) Róka fogta csuka... Valaha az igényes, rámán- varrott munkáiról volt híres a bonyhádi cipőgyár. Ma a piaci igények ezt újra tá­masztják.- Csak a munkamorál... a munkamorál r- csóválja a fejét a főmérnök. - A mentali­tás annyit romlott, az emberek java nem nagyon tapsol a magasabb követelmé­nyeknek. Pedig jó szakember van, csak úgy egészében az igényesség hiányzik. Elindult a gyár afelé, hogy akár a teljes leépítést is meglépi, úgy hogy ne kelljen utcára küldeni senkit sem. Ma az életben maradás éveit élik ők is. Ha azt számol­juk, hogy mondjuk a nagy hírű Duna Ci­pőgyár mekkora veszteséget termelt, s azt nézzük, a kicsi Botond nyereséges- összesen három cipőgyár nyereséges hazánkban... Igen ám, de a munkásnak munka és biztos jövő kell. Meg jobb fize­tés. Beszéltek a vállalati vezetők a gon­dokról, de nem a pánikkeltés módszeré­vel. Mert pánikra nincs ok a vezetők sze­rint.- Nem kiszállítási stop van, csupán ütemezés - érvel Cseke Györgyné.- Nem álltunk ki a dolgozók elé ezzel, mert nem láttunk fenyegetettséget, a ter­melésünkben nem okozott ez az intézke­dés fennakadást, a vállalat létét nem fe­nyegeti. Pénzügyi problémát okoz majd, habár ha nem tudunk fizetni, az nemcsak a szocialista export miatt lesz... Az egész magyar gazdaság likviditásáról van szó globálisan, aminek részesei vagyunk mi is. Két héttel nő a pénzek befutási ideje. Bankkölcsönt kapunk. Közben ha a határon, mondjuk, vas­utassztrájk lesz és vakvágányra tolják a bonyhádi exportszandálokat pár hétre, az bizony bonyodalmakat okozhat. Pénz­ügyi bonyodalmakat. Hitel van. Csak na­gyon rövid lejáratra és igen magas ka­mattal. Ez viszont a dolgozót megint csak nem érdekli. Ó termel. Aki végzett már szalagmunkát, az tudja, hogy nem a Ri­viera ez. Hol van már az 1987-es év a 80 milliós nyereséggel? Akkor még beru­házni is tudtak, ma örülnek, ha az árválto­zások bejelentésétől az újakig élnek. A hangulat semmivel sem rosszabb a gyár­ban mint bárhol az országban. De jobb sem. Bérfejlesztésről itt nem susog senki. Nem hallani ilyet.- Felelősséggel kijelenteni 20-30 szá­zalékokat?... Nem, ilyen nem lehetséges. Valamennyi bérfejlesztés lesz - mondja Cseke Györgyné -, az eredmény függvé­nyében. Cél a talpon maradás, az, hogy mindenkinek legyen munkája. * A gyárban az átlagbér 99 ezer forint bruttóban. S ebben igaza van a főköny­velőnek, itt 1134 embernek kell munkát és megélhetést biztosítani. És ők akar­nak munkát adni. A munkásnak meg nincs jó kedve, elege van a sok akaróm­ból, a nem lehetből. Végre jól akar élni, de ez nem holnapi ügy, annyi már ma látszik. Az is igaz, nem álltak ki a munkások elé a vezetők eddig ezzel az üggyel... Harminc évig nem is volt késztetés az együttgon­dolkodásra. Mára úgy tűnik, lesz ilyen igény. Még akkor is, ha igaz a tétel: kalóz módjára nem szabad belemenni a jövőt tönkretevő ügyekbe. SZABÓ SÁNDOR Fotó: RITZEL ZOLTÁN A késés oka hatásköri hézag Önálló főiskola - új vezetés A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szek­szárdi kihelyezett tagozata 1990. január el­sejétől önálló intézmény lesz. Az ígéret ta­valy ősszel hangzott el dr. Manherz Károly művelődési miniszterhelyettes szájából, aki egy szekszárdi látogatása alkalmával azt is leszögezte, hogy az önállósodásnak mind személyi mind tárgyi feltételei megvannak. A határidő azóta lejárt, az önállósodásról szóló hivatalos dokumentum azonban még mindig nem született meg. A miértre Szövényi Zsolttól, a minisztériu­mi főtanácsostól kaptunk választ. Elmond­ta, hogy az Elnöki Tanács megszűnését kö­vetően az intézményalapítás joga az Or­szággyűlés hatáskörébe került, s mivel a kormányzat érthető módon nem kíván egyenként foglalkozni ilyen ügyekkel, ezért a miniszter az 1985. évi oktatási törvényt módosító javaslataival együtt fogja beter­jeszteni a szekszárdi főiskola önállósitási javaslatát a következő parlamenti üléssza­kon. (Az oktatási törvény melléklete sorolja fel ugyanis a hazánkban létező összes fel­sőoktatási intézményt.) Amennyiben a képviselők jóváhagyják a kérést, úgy Szekszárdon a következő tan­évtől Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola né­ven működik az óvó-tanító és szociális­munkás-képző. Összefügg-e a változtatással, hogy 1990. szeptember 1-jétől nyugdíjazását kérte? - érdeklődtünk dr. Deli Istvántól, a ta­gozat igazgatójától.- Negyvenkét éve dolgozom, elfáradtam, mindenképpen pihenni szeretnék már, ez az egyik ok - válaszolta.- Emellett pedig kevés értelmét látnám annak, hogy egy újfajta intézmény vezeté­sét egy-két évre elvállaljam. Átadom a he­lyemet a fiataloknak. Az igazgatói teendők ellátására pályázatot irtunk ki, hamarosan megjelenik a Művelődési Közlönyben.- esi -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents