Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám

1990. február 5. Pályázó parasztok (Folytatás az 1. oldalról.) Ahogy számolom, harminc hektár föld kellene. A gépi művelést úgy lehetne megoldani, hogy mi vállalkozók szövet­keznénk, egyikünk a talajmunka gépeit, másikunk a szállítójárművet, a harmadik társunk pedig a kombájnt venné meg, s mikor kinek mi kell, azt használunk.- Meg kellett jelölni az igényelt támo­gatás összegét? 1 - Igen, én az épületfelújitásra 2 millió ötszázezret kértem bruttóban. A munká­kat magam csinálnám, hisz építész len­nék, s ráadásul megvan minden „eszcáj- gom”. Ahogy számolom, négyzetméte­renként 6-8000 forint lenne a bekerülési költség. Gépvásárlásra 1 -1,5 millió körü­li összeg kellene. A föld árát majd a föld­törvény határozza meg, én mindenesetre azt Írtam be, vennék földet, de folyó áron. Nagyon bízom abban, hogy meg­kapom a pénzt: amerikaiakkal tárgya­lunk, ahol az adott szónak becsülete van. Már most jobban jövök ki, mintha bárhol is dolgoznék, el lehet képzelni, mit tud­nék kihozni'egy korszerű ötszázas ser­tésfarmból. Magalapoznám a jövőmet, sokat kellene dolgoznom, de megérné. Disznóra ugyanis mindig szükség van, hisz akármennyibe is került a hús, enni mindig kell. Szakállas Gyula farmja Júliamajorban van, s ugyancsak a - szélső házban.- Én csak ötszázezer forintot kértem, de rábeszéltek: legyen egymillió. Meg­próbáljuk. Azt mondják: vissza nem térí­tendő támogatást adnak, mert így akarja biztosítani az amerikai Atalanta cég a Szekszárdi Húskombinátnak az alap­anyagot, amiből a dobozos sonkát készí­tik.- Mi az eredeti szakmája?- Víz- és gázszerelő, de három hónap­ja főállásban maszek sertéstenyésztő vagyok. Most éppen 100 hízó, nyolc anyakoca, egy apaállat és öt -kismalac van az ólban. Tíz éve foglalkozom sertés- tartással. Értek a jószághoz, hiszpdaha- za édesanyáméknál is mindig tartottunk disznót. Szeretem az állatot, szeretem le­vágni, és bizony a húsát is megenni. A sertéshizlalás alapja a saját szaporulat, hisz ha vásárban veszi az ember a mala­cot, könnyen melléfoghat.- A pályázók portáján végeznek vala­miféle vizsgálódást?- Azt beszélik, véleményt kérnek ró­lunk. Nézik, tisztán tartjuk-e az állatokat, rendesen ellátjuk-e, s hogy mennyi idő alatt készül el a hízó.- Ön venne-e földet?- Már vettem is. Kétezer-hétszáz ölet, ölenként 16 forintért. Kukoricát, búzát termelek rajta, mégiscsak olcsóbb, mint­ha boltban venném. A földhöz azonban gép is kellene, mert egyelőre úgy néz ki, hogy a Robival, meg a csettegővel ekézem a kukoricát. Kétszáz hízót tarta­nék - s ennyi állatot takarmánnyal ellátni nem kis dolog. * A hírek szerint Tolna megyében több száz földműves, és iparos vállalkozó nyújtotta be pályázatát a már korábban megígért vállalkozást segítő pályázatra. S hogy ki kapja meg a kért összeget, azt még februárban eldöntik az amerikai nagykövetség által felkért szakértők. D. Varga M. Fotó: RITZEL ZOLTÁN Uj városi lapok Tájékoztatás a dombóváriaknak és a dunaföldváriaknak ~ÉlKMMF6ÍÍ»Hfó~ _________ ^ 1. ÉVF 1. SZ. -I3BD KÖZÉLETI LAP ÁRA: &5Q FT ~ (Fo lytatás az 1. oldalról.) Mint Götzinger Károly a szerkesztőbi­zottság vezetője és a felelős kiadó egy- személyben az újság első oldalán bekö­szöntőjében Írja, nem céljuk a világ, az ország eseményeiről szólni, arról úgyis mindent megírnak az országos lapok. Őket a helyi dolgok érdeklik, hogy milyen a város ellátása, közlekedése, mik a ki- sebb-nagyobb közösségek gondjai, mit gondolnak az jtt élő emberek a település fejlesztésének elképzeléséről. A most megjelent újságot közösen, a lakosság­gal együtt szeretnék szerkeszteni. „Ke­zedbe veszed az újságot, vedd kezedbe a tollat, ceruzát. Kérd barátod, ismerősöd segítségét, szerkesszünk közösen!” - ír­ják. A koncepciónak megfelelően az in­duló számban olvashatunk kolozsvári útibeszámolót, megismerkedve annak a soltvadkerti autóklubversenyzőnek az él­ményeivel, aki a dunaföldvári polgárok adományait szállította december 23-án Erdélybe. A lap tanácsot ad a pályavá­lasztó nyolcadikosoknak és szól arról, hogy a város ifjúsága kezd légüres térben élni, mivel megszűnt a KISZ, fel­bomlóban az úttörőmozgalom, pedig a fiatalok igényelnék a közösségi éle­tet. Az újság azért nem mentes a politikától sem, interjút közölnek a körzet egyik képviselőválasztáson indulni kívánó je­löltjével, Jákli Péterrel „Dunaföldvár olyan nekem, mint az első szerelem” cím­mel. A 12 oldalas újság utolsó három ol­dalán a város lakóit érdeklő hasznos in­formációk szerepelnek, a boltok-üzletek árleszállításai, a körzeti orvosok rendelé­si ideje, és a város kínálata, művelődési, kulturális események. Már csak ezek az információk is megérik a kilenc forint öt- venet kéthetente. * A „Dombóvár és vidéke” szintén kéthe­tente megjelenő újság. Profi módon tör­delt, kevésbé amatőr lapnak látszik a földvárinál, mégis átlapozása után hiányérzet marad az olvasóban. Mert a lapban van ugyan vezércikk és az erdélyi helyzet taglalása, van részletes - csak­nem egyoldalas - tudósítás a legutóbbi tanácsülésről, valamint interjú a város élén két évtizedig álló, elköszönő ta­nácselnökkel, Vidóczy Lászlóval. Van tá­jékoztató a könyvpártolók köréről és a la­punk által is már megirt sütvényi ménes pusztulásáról. Van olvasói rovat, ahol a lokálpatrióták kifejthetik, hogy miért szeretik Dombó­vári és vannak hasznos tanácsok arra, hogy mit tegyünk, ha dugóhúzónk nincs, csak tele üvegünk. Van „nyílt tér” a pár­toknak és vannak hírek. Van sok okos, hosszú cikk és jó grafikák. Hogy akkor mi hiányzik mégis? Töb­bek között az ifjúság, a város egyik jelleg­zetességét adó jó pár középiskola ered­ményeivel és gondjaival, hiányoznak a hétköznapi emberek problémáiról szóló rövid írások, a városban, a városért élők gondolatai, hogy a város környéki embe­rekről már ne is szóljunk. Hiányoznak az olyan hétköznapi információk, mint pél­dául milyen rendezvényeket kínál a mű­velődési ház, vagy a Dombóvári Galéria, vagy hol lesz a hét végén diszkó, és mit kínál a mozi. A „Dombóvár és vidéke” 13,50 forintba kerül, szép újság, színvonalas újság, de csak egy bizonyos értelmiségi réteghez szól és nem a város összes polgárához. F. KOVÁTS ÉVA Dombóvár 1990. január II. évfolyam 1. szám DOMBÓVÁR ES VIDÉKÉ POLITIKAI ÉS KÖZÉLETI LAP iVÉPÜJSÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról) Most már anyanyelvi szinten folyik a tanítás 3 éves kortól, az óvodától az általános iskola elvégzéséig. A györkönyiek - ez Iker Sándor igazgató és a tanács több évtizedes munkájának eredménye - mintaszerű céltudatossággal a saját diákjaiból nevelték ki az iskola későbbi német szakos tanárait. Számukat tavaly óta egy NSZK-ból érkezett fiatalember sza­porítja: Gerhard Blaske, aki Gyönkön lakik, 2 napot az ottani gimnáziumban, 3-at pedig itt tanít. Tanári fizetését odahaza kapja meg, itteni bére se terheli az iskolát, mert a györkönyi ta­nács (hányán követték idáig a példáját?) 10 ezer forint havi ösz­töndíjat biztosított neki. Vannak felnőtt tanítványai is, mert az is­kolán kívül az önként jelentkezett felnőttcsoport nyelvoktatásá­val is foglalkozik. Milyenek a tanítványai? - kérdeztük a fiatal tanárt.- Valósággal éhesek a tanulásra! Pompás gyerekek!- Nem nehéz szót érteni velük?- Mivel én nem tudok magyarul, természetesen nehéz. De a nehéz munka a szép...- Milyenek a tankönyvek?- Őszintén mondjam...?- Csakis!- Mereven a tantervhez igazodók, a tanterv pedig egyáltalán nem figyel a gyerekek tudásának tényleges szintjére. így az egész nehézkes és elavult!- Többi kollégájának is ilyen kevéssé hízelgő a véleménye?- A mi kormányunk és a magyar kormány közti megegyezés szerint húszán jöttünk Magyarországra. Attól félek, hogy a töb­bieké se üt el az enyémtől... I- Mi a megoldás?- A lehető legnagyobb öntevékenység, aminek szerencsére itt semmi akadálya. Az élőbeszédet kell elsajátítani, a hasznos szókincset növelni. Hiszen ha én például az időjárásról akarok csevegni, a dolog nyomban bajossá válik, mert ebben a tan­könyv nem segít.- A kollégák?- Pompás viszonyban vagyunk. Aki rajtam keresztül ismeri meg a Szövetségi Köztársaság polgárait, remélhetőleg sose gondol valamiféle ádáz, acsarkodó kapitalistára, amilyennek - ezt bizonyára ön is tudja jól - bennünket oly sokáig lefestettek...- Meddig marad Magyarországon?- Eleinte úgy volt, hogy csak fél évig, de szerencsére a helyzet megváltozott, és a teljes tanévet végigtaníthatom.- Amihez hadd kívánunk sok sikert! Ordas Iván Fényképezte: Kispál Mária­.... Németórán (T UDÓSÍTÓNKTÓL) „A községi tanács munkájáról szóló tá­jékoztató megvitatására falugyűlést kell ösz- szehívni” - olvashattuk a falugyűlésre szóló meghívón. Ennek a tájékoztatónak a meghall­gatására és megvitatására nagy számban gyűltek össze a pincehelyi emberek. A beszá­molót Pály Dezső tanácselnök ismertette. Szólt a költségvetésről, a közművelődés kielé­gítő színvonaláról, egy gondozási központ lét­rehozásáról, az idősek klubjáról, az egész­ségügyről, a lakossági alapellátásról, közleke­désről, kereskedelemről. A nagyközség terü­letén jelenleg 4-en részesülnek munkanélküli segélyben. A tanácsi intézményhálózatban az óvodák tárgyi feltételei javultak, csökken az óvodás és iskolás korú gyermekek száma. A művelő­dési ház és könyvtár ellátja feladatát, a tárgyi feltételek itt is javultak. Az elmúlt évben került sor a keszőhidegkúti művelődési ház felújítá­sára mintegy 860 ezer Ft értékben. A helyi egészségügyi ellátás jó, a II. számú körzeti or­vosi rendelőben korszerűsítették a fűtést. Az I. számú körzeti orvosi rendelőben üzembe he­lyeztek egy ultrahangos készüléket. A fogá­szati szakrendelés helyben megoldott, a szak­rendelőbe Tamásiba kell utazni. A házi szociá­lis gondozás szerepe jelentősen nőtt a falu­ban. Az építkezési telekkel való ellátás megfele­lő. Az egészséges ivóvíz minősége javult, Ke- szőhídegkúton is vezetékes vízhálózat üze­mel. A szennyvíz elvezetése megoldott az új, teraszos, kazettás szennyvíztisztító üzembe állításával.. Pincehelyi falugyűlés A környezetvédelem ezen a falugyűlésen is vitát váltott ki, szemetes a falu, nem törődnek az emberek környezetük tisztaságával. A kis­iparosok és kiskereskedők száma nőtt, létre­jött egy polgárjogi társaság is. Az elmúlt év értékelése után a tanácselnök ismertette az 1990-es évi főbb terveket: - köz­ponti fűtést kap a másik körzeti orvosi rendelő is, anyagi támogatást nyújt a tanács az egy­házközségi temető rendbe tartásához, a kór­ház részére diagnosztikai készülék vásárlásá­hoz anyagi támogatás, járdák építése, útle- kövezések, vízelvezetés, a nyugdíjasklub és a NET-kör támogatása. Pály Dezső tanácselnök bejelentette, hogy Pincehely és Nagyszékely belépett a Magyar Faluszövetségbe. A volt pártházat átvette a ta­nács, előreláthatólag a gyermekorvosi rende­lő kap helyet benne. Január 1-jétől eltörlik a településfejlesztési hozzájárulást. December 27-én 160 q élelmiszert szállítottak a faluból Temesvárra, a 16 000 Ft pénzadománnyal együtt. A beszámoló és tájékoztatók után a fa­lugyűlésen megjelentek elmondhatták véle­ményüket, javaslataikat, észrevételeiket. Az, hogy az embereket mennyire érdekli lakóhe­lyük, környezetük sorsa, élete, mutatja az a nagyfokú aktivitás is, ami a falugyűlést jelle­mezte. A felszólalók helyeselték a teho eltörlé­sét, volt aki aggodalmát fejezte ki, nehogy ez az összeg valamiféle adó formájában kerüljön ki a pénztárcákból. Egyetértettek azzal, hogy szemetelünk, szemetes a falu, kérték em­bertársaikat, figyeljenek jobban oda környe­zetük tisztaságára. Ha mindenki csak a saját portáját és környezetét tartja tisztán, máris tisztább lesz a falu. Felvetődött olyan javaslat, hogy keressünk egy magyarlakta román falut, amelyikkel testvérközségi kapcsolatot alakít­hatnánk ki. Szóba került a közvilágítás hiá­nyossága, a PB-gázcseretelep bővítése, új te­lep létesítése - itt töltik a faluban a PB-gázpa- lackokat, mégis akadozó a gázellátásunk, van gáz és még sincs gáz. Több felszólaló meg­kérdőjelezte a Faluszövetségbe való belépés szükségességét. A felszólalások után Beidek László, a Sió­menti Áfész elnöke reagált a felvetődött kér­désekre, többek között elmondta, hogy hama­rosan sor kerül a ruházati és a papírbolt felújí­tására. A felszólalásokat, véleményeket a ta­nácselnök összegezte, a feltett kérdésekre válaszolt, majd elmondta, hogy községünkben is lehetőség van román gyerekek fogadására, üdültetésére, vendéglátására. A falugyűlés végén szót kért Varga János, az iregszemcsei tsz elnöke, országgyűlési képviselő, aki hama­rosan egy választási nagygyűlésen fog talál­kozni ismét a pincehelyiekkel. Jankó Mária ÉHmunrli tanár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents