Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
1990. február 3. TOLNATÁJ - 3 Ez a falu nem eladó! Hiába írunk 1990-et, ez a falu még nem érte meg a felszabadulást. Értény, mert arról van szó, a beszolgáltatás, a padlássöprések után sem élte emberhez méltó életét, mert ekkor a helyi, botcsinálta hatalmasságok „ha szólni mersz, elvitetlek, becsukatlak” elve érvényesült, s a nép félt. Félt az önkéntesnek mondott téeszesítés idején, a közigazgatási reformkor - tanács, tsz, iskola, ezzel együtt értelmiség, fiatalság, élet mind másutt van -, s fél ma is a kiskirályoktól. Fél, de már nemcsak hallatja, fel is emeli hangját. Ugyanis nem hiszi el, hogy csak a korábbi központi döntés - amelyet ma már elhibázottnak tartanak szenvedő alanya az a tanács, amelynek apparátusa úgy vélekedik, hogy tevékenységük nem adott, nem ad okot a közviharzásnak. Magyarán, ők mindent megtettek, csak a központi döntés, a lakosság, no és a mindent kiteregető újság az oka mindennek. A választott tisztségviselők miközben gyermeknek nézik a község lakosságát, nap mind nap bizonyítják a sztálinista struktúra meglétét és a vizszegény településen, minden egyes megméretésen, mosakodnak. De nemcsak mosakodnak. Ködösítenek is. Ez történt a legutóbbi falugyűlésen vízügyben is. Mondottam elébb, tanácsi vélemény szerint minden elmaradás oka a központi döntés. Ennek cáfolatául álljon itt néhány példa. 1974-1990 január végéig Nagykónyiban kutakat fúrtak, víztározót építettek, elkészült az egész faluban a vezetékes ivóvízhálózat, megtörténtek a bekötések. Tűzoltószertár, orvosi, fogorvosi rendelő, tanácsház szolgálati lakással, rendőrségi szolgálati lakás, öregek napközi otthona - kérdés, hány embernek - nagycsaládosok háza, húsbolt, négy szolgálati lakás, buszváró és hat megépült épület. Végre bővítették, renoválták az iskolát és a kultúrházat. A településen ' csak a Vasút utca néhány háza előtt, a Bársony utcában és a néhány házas Csiripben nem építettek szilárd burkolatú utat. Járda készült, tataroztak, felújítottak, korszerűsítettek. Mi létesült ezzel szemben a társközségben, Értényben? Újra palázták a tanácsházát, 3 kilométer hosszan van vezetékes ivóvíz - a kút előbb készen volt, mint a székhelyközségben. Hidat építettek - szükségből - Budavárban és Cigányvárban, néhány száz méter út készült a központban és az Ady utcában - az egykori elöljáró, párttitkár házáig -, felhúzták az árván maradt iskola kidőlt falát, renoválták a buszvárót és készítettek két „fémdobozt” - váró gyanánt. Az óvodában vizöblíté- ses WC-t alakítottak ki és Koppány-menti unikumnak álljon itt egy zseniális megoldás: Budavárban felszedték a betonlapokból álló járdát, hogy abból egy, a temetőhöz vezető gyalogjárót készítsenek. A dolog fontos volt, hiszen megboldogult rendőr őrnagy, egy veterán sírkőavatójára mégsem caplathatott a vidéki társaság sárban. Summa summárum: Értény önerőből ennyi idő alatt többre lett volna képes. Ezért ajánlotta fel e sorok írója, hogy visszahívja az elszármazottakat és két napot dolgoznak a szülőföldért. Lehetőség ez a falunak, és mentőöv a mosakodó tanácsnak, akinek van fel- adáta, hiszen mint ahogy képeink tanúsítják, korántsem a központi intézkedés volt a hibás. No, és ezzel bízta meg a vezetőket a falugyűlés. Itt jegyzem meg: a jelzett időponttól a jelenlegi vb-titkár ténykedett, s az elnök így - tanácstagként - részt vett a döntésekben. Csak azért nem adták el ezt a falut, mert az érté- nyiek nem engedték. Megpróbáltam objektív lenni, de ha ezt mégis valaki kétségbe vonná, úgy biztosítékul álljanak itt kollégám Ótós Réka felvételei. ^ Á ^ Iskola itt. UUL LiULi Tanácsházak Utcák gyalogosoknak... ...és evezősöknek A művelődés „otthonai" 1------- __ .. ---:--- ■ ■ A művelődés „otthonai” 2. A volt posta kertje „arborétum' Ez is a központi intézkedés áldozata ...és ott
