Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22. KÉPÚJSÁG 5 Pártok ---------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) Tisztelt választópolgár! KGST-tagországok ma! Elvtársak, köszönjük az örökséget! Fidesz Magyar Paraszt Szövetség Tisztelt honfitársaim! Tolna megye választópolgárai Ezekben a napokban, amikor az 1990. március 25-i országgyűlési képviselőválasz­tások előkészületei zajlanak e szerencsétlen magyar hazában, álmatlan éjszakáimban az 1947-es választások eredményén töprengek szüntelen. Azt latolgatom, hogyho- gyan is jött össze akkor a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt 58%-os győzelme? Összejött! Csak akkor a társadalom összetartásának eredői mások voltak, mint a mostani. Akkor többen vágytak és hittek a demokrácia megvalósulásában és az akkori választópolgárokat egy közös nagy cél fogta össze: a marxista-sztalinista társadalmi rend kialakulásának megakadályozása. A népakarat kinyilvánítása azon­ban kiváltotta Sztálin haragját és a moszkoviták gyors és radikális terrorja megterem­tette a fordulat évét és az AVH rémuralmát. Gyors ütemben épült a „vas és acél orszá­ga”, megkezdődött a mezőgazdaság kollektivjzálása és a polgárság felszámolása, illetve likvidálása. Ez gyújtotta lángra 1956 dicső magyar „népfelkelését”, melyet a szovjet tankok vérbe fojtottak és a kegyetlen megtorlás létre hozta totariátus szovjet mintájú új Magyarországot. A teljes kolhozosítás a helyi kiskirályok egyeduralmát, mely anyagi, erkölcsi és politikai csődbe juttatta az országot. A népárulók a hatalom­hoz szegődtek, a nép pedig húzta ziháló mellel gyászos emlékű, „Lacfi szekerét”! Most 1990-ben is az 1947-es bölcsességre lenne szükségünk. Csakhogy a 43 év lélekrom- bolása úgy szétforgácsolta és megfélemlítette az emberek gondolatvilágát, politikai és gazdasági ítélőkészségüket, valamint az önállóság iránti vágyát és a fizikai munka sze- retetét, hogy túl sokakban nincs elég erő és önbizalom, a most kínálkozó magánvállal­kozások megteremtéséhez. Az egypártrendszerből a sok párt zűrzavarában és út­vesztőiben elbizonytalanodva, kétségek homályában sokan nem látják még a néhány pártot, melyek egyértelmű és félreérthetetlen célja, a magántulajdon és a független de­mokratikus jogállam megteremtése. Nem pedig a választópolgárok félrevezetése. Ké­rünk minden rendű és rangú, ifjú és idős szavazópolgárt, hogy szavazzon és a mi jelölt­jeinkre szavazzon! A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt és a Magyar Paraszt Szövetség nevében: Görcsös János, a fenti párt és szervezet megyei listás képviselőjelöltje Ecce homo- íme az ember! A Fidesz II. kongresszusa átfogó progra­mot fogadott el. Ennek terjedelme nem te­szi lehetővé, hogy ebben a rovatban teljes egészét közöljük. Tekintettel a gazdasági problémák kezelésének fontosságára, rö­viden szeretnénk Önt megismertetni a Fi­desz elképzeléseinek fő vonalával. Programunk liberális, vagyis szabad­ság elvű. A társadalom tagjainak szaba­don választott gazdasági tevékenysége az egyének, s ezen keresztül a társada­lom jólétének alapja. Ennek fő útja a ver­senyhelyzet megteremtése. A nemzet akkor gazdag, ha gazdagok az állampolgárai. Olyan gazdaságot sze­retnénk, amelyben az egyéni erőfeszíté­sek eredményének felhasználásáról alapvetően azok döntenek, akik létre­hozták ezeket az eredményeket. Ez a gazdaság a magántulajdonon alapuló piacgazdaság. Nem hiszünk a gazdasági gondjainkra megváltást hozó államban. A problémák megoldásának fő útja az öntevékenység, amihez állam illetve a politika ideális esetben kedvező feltétel- rendszert biztosíthat. Alaposan ellenőr­zött, szakszerű bürokráciára szükség van, de tévedés lenne gazdasági problé­máink megoldását tőle várni. A bürokrata mindig más pénzét költi másra - fordítva is igaz - aki más pénzét költi másra, az gazdasági szempontból bürokrata! A legnagyobb veszélyt a gazdaságban az infláció jelenti, mely gazdasági ösz- szeomláshoz vezet, értelmetlenné téve a józan üzleti kalkulációt. Legsürgősebb teendőink ezért: 1. A kiáramló pénzmennyiség ellenőr­zése a jegybank hatáskörében. 2. Az államháztartás tényleges deficit­jének folyamatos csökkentése. 3. Tartósan fizetésképtelen nagyválla­latok felszámolásának haladéktalan megkezdése. 4. Monopolpozíciók bürokratikus vé­delmének megszüntetése. (Privatizálás, liberalizálás, dereguláció, versenysza­bályozás.) Országos Sajtószolgálat közleménye! Külügyminisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezetének nyílt levele dr. Fodor Istvánnak, a Magyar Köztársaság Országgyűlése megbízott elnökének Tisztelt Elnök Úr! Mint az ön előtt is ismert, az új válasz­tójogi törvény nem teszi lehetővé a külföl­dön élő magyar állampolgárok számára sza­vazati joguk gyakorlását. E sajnálatos tény a Külügyminisztérium külföldön szolgálatot tel­jesítő munkatársait is érinti, más intézmények tartós kiküldetésben lévő dolgozóival, illetve egyéni munkavállalóként határainkon kívül munkaviszonyban álló számos más honfitár­sunkkal együtt. A törvény a választásokon való aktív részvételből legnagyobb számban azon magyar állampolgárokat rekeszti ki, akik végleges jelleggel külföldön telepedtek le. A Külügyminisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezete Választmányának Elnöksége felmérte e kérdés jogi, társadalompolitikai és etikai jelentőségét. Bár a márciusi választáso­kig hátralévő igen rövid idő a mi megítélésünk szerint sem elegendő e fontos probléma or­voslására, véleményünk szerint mielőbb meg- oldást kell keresni. Ennek érdekében felajánl­juk, hogy más országok vonatkozó gyakorla­táról a szükséges információkat - külképvise­leteink segítségét kérve - beszerezzük, és igény esetén készséggel vállaljuk a leginkább alkalmazható megoldás gyakorlati megvalósí­tásának kidolgozását. Tesszük mindezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy egy való­ban szabad és demokratikus választás alap­jául szolgáló jogi szabályozás nem hagyhatja figyelmen kívül állampolgárai jelentős számú csoportjának jogos igényeit és érdekeit. Elnök Úr, megtisztelő figyelmét megkö­szönve és szíves válaszát várva a Külügymi­nisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezete Választmányának Elnöksége nevében: DR. PÁLMAI GÉZA elnök 5. Kinálatösztönzés: vállalkozásélén­kítés és privatizálás. E programcsomag következetes vég­rehajtása esetén az infláció felgyorsulá­sa megakadályozható, majd mértéke fo­kozatosan csökkenthető. A külföldi hitelezőkkel szembeni fize­tésképtelenség elkerülése elengedhe­tetlen feltétele a sikeres válságkezelés­nek. A nemzetközi pénzintézetekkel folyta­tott tárgyalásokon olyan megállapodá­sok kialakítását szorgalmazzuk, amelyek lehetővé teszik az átmeneti többletkölt­ségek finanszírozását pl. tartósan vesz­teséges nagyvállalat felszámolásából adódó exportkiesés, Szovjetunióval foly­tatott kereskedelemben konvertibilis el­számolásra való átállásból adódó vesz­teség. A tulajdonreform keretében radikáli­san csökkenteni kell az állami tulajdon­ban lévő monopolszervezeteket. Privati­zációs program nélkül értelmi előrelé­pést nem várhatunk. A mezőgazdaságban a termelés mai A múlt nagyon érdekes dolog. Vannak, akik értékelni szeretnék, hogy okuljunk hibáinkból. Vannak, akik még mindig büszkén emlegetnék a múlt kétes sike­reit, de az „azért voltak eredményeink is” mondattöredék még az egypártrend- szerben felnőtt „füleknek” is meglehető­sen hitelét vesztetten cseng. Vannak vé­gül olyanok, akik vezető szerepük „ered­ményeit” szeretnék feledni, teljes szakí­tást hirdetve a múlttal, de kissé felemás módon. Ezt az állítást alátámasztandó, a teljes­ségre törekvésnek még a látszatát is el­kerülve, vizsgáljuk meg, hogy vajon mi okozta az elmúlt 40 év kudarcát, erkölcsi és gazdasági válságunk kialakulását. Politikusok és gazdasági szakértők egy­becsengő véleménye szerint három té­nyező feltétlenül komoly szerepet játszott ebben:- az egyedül üdvözítőnek kikiáltott marxista ideológia;- a kommunizmus, mint utópisztikus célkitűzés;- a Szovjetunióhoz való egyoldalú gazdasági kötődés. Ezek után logikusnak tűnik, hogy reáli­san gondolkodva mely alapvetően hibás elvektől kellene elhatárolódni ahhoz, hogy a múlttal való szakításról komolyan beszélhessünk. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) új alapszabályát tanulmányozva, „szakítás” ügyben érdekes felfedezéseket tehet az érdeklődő választópolgár. Kizárólag a pártok közötti jobb eliga­zodás érdekében idéznék a fenti doku­mentumból néhány passzust:- az MSZP marxista jellegű politikai szervezet;- az MSZP folytatója a szocialista és kommunista mozgalom időtálló hagyo­mányainak;- az MSZP szoros gazdasági és politi­intézményrendszerét gyökeresen át kell alakítani illetve meg kell újítani. A jelenle­gi válság nem külső okokban keresendő. Meg kell jelölni a vagyon tényleges tulaj­donosát, termelőszövetkezet helyett iga­zi szövetkezeteket kell létrehozni, a vál­lalkozókat kedvezményes hitelekkel ösz­tönözni! Rá kell bízni a tulajdonosokra, hogy saját belátásuk szerint, szabad al­kuban dönthessenek földtulajdonukról. Programunk rövid távon a vállalkozó szellemű, önmaga sorsát irányítani sze­rető, saját teljesítőképességének kihasz­nálási módjait mozgékonyán kereső em­berek számára ígéri helyzetük javulását. Reméljük a fiatalok körében különösen magas az ilyen autonóm személyiségek aránya! Akinek érdeklődését felkeltettük vagy átfogó programunkat szeretné kezébe venni, szívesen látjuk irodánkban, a Be- zerédj u. 22. szám alatt a nap szinte bár­mely szakában. Telefonszámunk 74/11-874 minden nemű felvilágosítással állunk rendelke­zésükre. kai kapcsolatokra törekszik a Szovjet­unióval; Hááát... ennél kissé merészebb elhatá­rolódást is el tudtunk volna képzelni. Nevében'viszont igen érdekes változá­sokon ment keresztül a Párt. 1956-ban MSZMP néven megalakult, vagyis a korábbi MDP-ből a „Dolgozók” kimaradtak, helyette a „Munkás” jelző jött be. 1989-ban az MSZMP-ből MSZP lett, vagyis a „Munkás”, mint jelző eltűnt. A legújabb variáció, a választási pro­pagandaanyagokban az SZP (Szocialis­ta Párt), vagyis elmaradozik a „Magyar” jelző is. Mielőtt azonban bárki is messze­menő következtetéseket vonna le ezen hazafiatlannak tűnő - nem hivatalos - névváltozásból, egy nagyon egyszerű magyarázattal szolgálhatok: ez a jelző most a választási és párttaktikai harcok áldozatává vált, az MSZP-t ugyanis kö­vetkezetesen összekeverték elődpártjá­val az MSZMP-vel. Talán célszerűbb lett volna a hibás alapelvektől markánsabban elhatárolód­ni, és akkor a névbeli hasonlóság már nem is lett volna olyan feltűnő. Ezen sorokat azoknak a keresztény el­kötelezettségű választópolgároknak ír­tam, akik ajánlási szelvényeiket MSZP je­lölésre adták, és csak később, de - hála Istennek - még nem későn döbbentek rá arra, hogy az általuk méltán nagyrabe- csült képviselőjelölt nevének beírásával valójában egy marxista pártot támogattak. Ha meggondolták, március 25-én a szavazófülkében egy boldogabb jövö ér­dekében még csatlakozhatnak ahhoz a sok ezer választópolgárhoz, akik a mar­xizmussal szemben immár a keresztény­demokráciában látják - na nem a mennyország, de - egy realista politi­kát megvalósító, demokratikus Magyar- ország kulcsát. DR. FAZEKAS ISTVÁN Kereszténydemokrata Néppárt Munkácsy képe áll előttem, rajta a min­ta, a példakép, az istenember Jézus. Kö­rülötte mellékalakok; félrevezetettek, fél­revezetők, hamis tanúk és hamis bíró, er­kölcstelenség fenn és lenn. Mennyire igaz és mennyire mai ez a kép! Ha meg kellene festeni a magyar erkölcsi élet ké­pét, a nagy festő ecsetjét kellene köl­csönkérni hozzá, és nagyon sok fekete festéket. A magam nevében és a Magyar Demokrata Fórum szellemében megpró­bálok kép helyett egy vázlatot készíteni az ország erkölcsi állapotáról. Arról ami van, s arról ami nincs, de nagyon kellene. Sokáig tagadták, hogy gazdasági vál­ságban vagyunk, ma már ez nemcsak tudható, érezhető is. Az okot keresve állí­tom, hogy a gazdasági válság az erkölcsi válságból nőtt ki. A külső züllésnek belső oka van. Egy apró példa: nem igaz az, hogy az alkalom szüli a tolvajt - a tolvaj áll készen minden alkalomra. Akit nem visz rá a lé­lek a lopásra, az nem fog lopni. A magyar nép gazdasági romlásának döntő oka, hogy tönkretették az erkölcsét. A keresz­ténység eszmeköréből és szellemiségé­ből kinőtt kultúrát, viselkedési formákat száműzték. Elsorvasztották az ősi falukö­zösségeket, s a panelgettókba terelt fia­talság „rágógumi-kultúrát” kapott. Új messiások jöttek és hazudtak. Nyilván­való igazságoknak mondták az ellenke­zőjét. Nekünk meg kellett hallgatni és meg kellett tapsolni őket. Közben min­denki tudja, hogy nincs keleten' Eldorá- dó. A háborút és fogságot megjárt kato­nák elmondták, hogy ahonnan visszajöt­tek, az az ország nem a világ közepe. A Rákosi-korszak nem csak testünket sa­nyargatta meg, de embervoltunkban is mélyen megalázott. Felvonulások és tapsviharok statisztikái lettünk. Ránk pa­rancsolták a „műboldogságot”. S ha a szív és a száj egysége megbomlik, akkor az erkölcsi érzék egészén rés támad - s a többi jön magától. Jött is. A látszat, a valóság árnyéka külön életre kelt, s fény- lőbb akart lenni a csillag a napnál. Mi ma­gyarok 1100 éve odahagytuk Ázsiát, de Ázsia utánunk jött, mint egykor Batu kán. Emlékeztetőnek pár kép múltunk éjjelé­ből: lesöpört padlások, villamoskalauz­ból, suszterből letttsz-elnökök, elkeresz­telt ősi utcanevek, egyházak elleni terror. Csoda-e, hogy ide jutottunk? A csoda az, hogy nem mélyebbre. Ennyi arculcsa- pást csak úgy lehet kibírni, ha nem vesz- szük komolyan magunkat. Ha holnapok híján beérjük a mával. 1988-ra jövőtlen- né lettünk. Sokak véleményét írom le: ^em érdemes becsületesen dolgozni ott, ahol a többség nyomorog, míg mások többmilliós prémiumot kapnak. Tanulni sem volt vonzó perspektíva, hiszen az ér­vényesülés sokszor egyetlen könyvön, a „KÖNYVÖN” múlott. Vadászni is lehetett, kinek a Gemencben, kinek forintokra hó­nap vége táján, kinek a kukában. Amikor az számit sikernek, hogy van még hite­lünk a kölcsönkéregetéshez, az a siker előttem a teljes erkölcsi csőd. Többsé­günket nem kunyeráló koldusokká ne­velt a szülői ház. íme az ember! Anno Domini 1990: sze­gény nyugdíjas üres szatyrával csirke­lábra vár, felnőtt férfi munkából elbocsát­va, anyák gondja: cipőt vagy kabátot ve­gyen gyermekének; s a másik oldalon ar­cátlan emberek magamutogatása, zászlócserék a kalózhajókon, és szavak, szavak, szavak... Pilátus és Kajafás előtt egy esélye van Jézusnak, hogy igaz és tiszta. Kinő közü­lük. Hazánkat nem a nyugati tőke fogja megmenteni, - vagy mi magunk, vagy senki földön-égen. Új honfoglalás előtt állunk. Ezt nem fegyverrel, hanem dolgos kézzel nekünk kell végigvinni. Továbbá a gondolatunk tisztaságával, szavunk hi­telével, az áldozathozatal készségével és nagyon sok reménnyel. Ha a jövőnkre gondolok, dereng a kép. Fények fakad­nak föl, s már nem is Munkácsy festmé­nyét és az ország képét látom, hanem egy réten játszadozó gyermekpárt; egy kisfiú kézen fog egy kislányt, és kacagva szaladnak előre... ECCE HOMO - íme az ember! Amivé lehet a gyermekünk vagy az unokánk! Ha magunkért már nem is, értük talpra kell állnunk! Figler János * Magyar Demokrata Fórum Tolna m. 2. sz. vk. képviselőjelöltje Szakítás a múlttal, avagy csak az M-eket nem szeretjük?

Next

/
Thumbnails
Contents