Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21. KÉPÚJSÁG 5_______________________________________________________________________________________________________________________________ P ártok —------- választások J a anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze». A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szé, csak közvetítő-.” (Részlet a megállapodásbél) MÉLTÓSÁG - MUNKA -BIZTONSÁG! Tisztelt Választópolgárok! Lassan végéhez közeledik a választási időszak azon szakasza, amelynek eredményeképpen mindenki számára ismertté válnak a választáson ténylegesen induló képviselőjelöltek. Nem könnyű heteket hagyunk magunk mögött, hiszen sokféle eseményben volt részünk, sok kétellyel, találgatásokkal, jóslásokkal találkozhatunk a jövőnket, esélyeinket illetően. Kolumbusz talán nehezebb helyzetben volt mint most mi, hiszen nem tudta, hogy hova indul, s azt sem hogyan érkezik valahova. A választási programjavaslatok többsége világosan fogalmazott, hogy az európaiság, a jogállam, a demokrácia felé kívánunk haladni, még ha az eszközök, módszerek, elképzelések között lényeges különbségek is vannak. Tragikus lenne ha olyan irányba haladnánk, melyet tévedések, eltévelyedések fémjeleznének, mivel a történelem számtalanszor bizonyította, hogy e nemzet végzetessé vált utazásai után milyen nehéz volt visz- szatérni a többség akaratát kifejező fejlődés útjára. Oly korban élünk, amikor hatalmas információmennyiség zúdul ránk, és ennek terhe okoz az emberek gondolkodásában, cselekvésében zavarokat. Elemi erővel szabadulnak fel görcsös szorításokból a múlt emlékei, élményei, s aggódva találgatjuk a jövőt, benne lehetőségeinket. Sok minden fogyóban van az emberekben, így a méltóság, az önbecsülés, a hit, a remény. Sajnos ehhez hozzájárult a választási küzdelem elmúlt néhány hete, s félő, hogy a március 25-ig terjedő időszak sem tartogat számunkra sok élményt, eligazodást, megnyugvást. Az emberben mindig van félelem, szorongás, ha válaszút elé érkezik. Egyre többekben egyre jobban erősödik az az igény, hogy úgy válasszanak, hogy e nemzet többségének adjon lehetőséget, munkát, biztonságot a jövő. Sajnos ma senki sem tartja kizárólagosan egyedül a kezében a bölcsek kövét, de jó lenne ha e nép döntése az egész világ előtt bölcsességet, politikai érettséget, türelmet mutatna, s nem saját szegénységi bizonyítványunkat állítanánk ki a ránk figyelők előtt. A Hazafias Választási Koalíció Tolna Megyei Irodája őszinte köszönetét fejezi ki azoknak, akik megtisztelték jelöltjeinket ajánlócéduláikkal, bízva egyéniségükben, személyükben, eddigi tevékenységükből adódóan jövőbeni tisztességes helytállásukban, s azoknak is, akik jelöltjeinket segítették munkájukkal. Nehéz feladatot vállaltak, hisz a politikai küzdelmekben, csatározásokban eddig és ilyen formában nem vettek részt, s ez embert próbára tevő munka. E hetekben jelöltjeink arra törekedtek, hogy minél többen ismerjék meg programjaikat, különböző kérdésekről vallott véleményeiket. A Választási Koalíció anyagi lehetőségei igen szerények, ezért a következő időszakban nem lesz lehetőség sok pénzt emésztő propagandára. Igyekszünk tisztességgel, nem mások ellen, hanem jelöltjeink sikere érdekében végezni a választási munkánkat. Tisztelettel kérjük Tolna megye választópolgárait, hogy vegyenek részt jelöltjeink választási gyűlésein s szavazataikkal segítsék megválasztásukat. Hazafias Választási Koalíció Tolna Megyei Irodája Magyar Paraszt Szövetség Tisztelt honfitársaim! Tolna megye sok nemzetiségű választópolgárai 1990. január 22-én Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter úr Szek- szárdon még arról beszélt, hogy a kis koncepciós perek áldozatai csak 1953-tól lesznek rehabilitálva. Most pedig azt hallom, hogy minden 1945-1963 között hozott politikai és gazdasági koncepciós per rehabi- litáltatik. Ezért öröm tölti el szívem- lelkem. Köszönet érte. Az anyagi kártérítés az egy más kategória. Szomoró lettem viszont akkor, amikor 1990. február 16-án a TV2-n a Napzártát néztem. Ugyanis Horn Gyula külügyminiszter úr - akit a közelmúltban tett munkásságáért mélységesen tisztelek - szavaiból kicsengeni véltem az átmentés finoman burkolt tendenciáit. Kis János az (SZDSZ) elutasító szavai viszont, szerintem, a másik véglet. Antal József (MDF) diplomatikus, de nem határozott állásfoglalása elgondolkoztatott. Szerintem vannak becsületes volt MSZMP-tagok is és becstelen pár- tonkívüliek, akik most úgy igyekeznek helyezkedni - valamelyik pártba -, hogy a nemzet érdeke és demokratikus jogállam megteremtésének szent ügye helyett, a pozíciómentés, a becstelenül szerzett vagyon átmentése vagy mostani megszerzése aljas tetteik motorja. Kft-k, rt-k és vagyonjegyek törvénytelen, gyors átjátszásával teremtenek a cinkosok egymásból máról holnapra „nagytőkéseket!” Akik ezeket tették és teszik, azokat el kell számoltatni, a mások verejtéke, könnye, kínja és vére árán az emberi jogokat lábbal tiporva senki ne élvezhesse a soha meg nem érdemelt és nem becsületes munkával szerzett javakat. A „népszavazáskor” a nemzet többsége már ki is nyilvánította. Az 1947-es vagyonállapot visszaállítása pártunk végcélja, melyet győzelmünk vagy beleszólásunkkal megvalósítani eltökélt szándékunk. Azt viszont a választópolgári bölcsességnek kell érzékelni és megállapítani, hogy melyik az a párt és az a jelölt, aki önzetlenül a magyar népet feltétlen hűséggel fogja szolgálni. Ezért kérjük Tolna megye sok nemzetiségű minden választópolgárát, hogy csak arra a pártra és jelöltjeire adja le szavazatát, amelynek és akiknek múltja makulátlanul tiszta minden embertelenség és bűn felett! S ha bizalmukkal megtisztelnek bennünket, esküszünk, hogy a becsületes és szorgalmas polgárságot a legjobb tudásunkkal hűségesen fogjuk szolgálni. Isten minket úgy se- géljen. Testvéreim! Szavazzanak, mert az egész világ most ránk figyel! A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt és a Magyar Paraszt Szövetség nevében; Görcsös János, a fenti párt és szervezet megyei listás képviselőjelöltje A Magyar Néppárt A földtulajdon igazságos rendezéséért Az igazságban nemcsak a múlt, a jelen és a jövő is ott rejlik A föld, a bevitt vagyon visszaadásának kérdése a Magyar Néppárt részéről nem olcsó választási fogást, vagy az utolsó nagy „koncon”, a mezőgazdaságon való politikai osztozkodást céloz. A jogtalanul megkárosítottak, kisemmizettek részére anyagi elégtétel is jár. A földtulajdonlás és használat körüli történelmi per lezárásában a földről elüzötteknek, kitelepítetteknek, áttelepítetteknek, „önkéntes” földelhagyóknak, kényszerszövetkezőknek, a jelképes összeggel „megváltott” földek tulajdonosainak, azok örököseinek erkölcsi és anyagi rehabilitációja valóban szükséges. Ez az érintettek megnyugvását, s a „nyugati-magyar” befektetni szándékozók biztonságérzetét is szolgálja. A Magyar Néppárt az anyagi rehabilitációt (egy „kártalanítási törvény” parlamenti alkotásával) a föld igazolt visszaigénylőinek s a föld jelenlegi használóinak kölcsönös megállapodására bízná. A jogos igénylők természetben, valós áron vagy bérlésben szabadon, de kötelezetten állapodnának meg a föld jelenlegi kezelőivel. E tulajdoni rendezés az „össznépi” személytelen tulajdon lebontásának, megszemélyesítésének fontos része lenne. Nagyjából az 1947. év végi állapot a reális kiindulási alap, de a tulajdonlás igazságosabbá tételét napjainkig végig kell vezetni. A múlt bűneinek orvoslását új bűnök, jogtalan sérelmek okozása nélkül kell megoldani. Nem szabad módosítani a 42 év valós áron lebonyolódott földforgalmát, de a kényszer megváltásokkal, kisajátításokkal utólag valós áron illik elszámolni. A földön felhalmozott vagyon viszont legyen azoké, akik azt előállították, tehát a szövetkezetek aktiv és nyugdíjas tagságáé, az állami gazdaságok dolgozóié. E vagyonrész felosztásának elveiről, módjáról döntsenek a dolgozók maguk, demokratikusan. Az állam csak közgazdasági eszközökkel (adózással, támogatással) érvényesítse akaratát. A kártalanítás az elkerülhetetlen privatizáció vagy reprivatizáció első lépcsőfoka. Mindenképpen igazságosabb „osztozkodási elv”, mint az ország szűk körű hatalmi elitje, pénzarisztokráciája vagy vállalati vezérkara által gyakorolt kiárusítás, nyugatra eladás. A kártalanítás viselője végső soron a kincstár. Lesz rá pénz, ha a felesleges kiadásokat végre valóban megszüntetik. Nyílt beszed Tisztelt olvasó! Hogy milyen is a jövőképünk ma, 1990 februárjában? Van-e egyáltalán esélyünk reális jövőképekben gondolkodni? Lehet-e jövőképünk akkor, amikor egy impotens kormány próbálja „nemzetmentésével” átmenteni hatalmát, vagyonúnkat, lelkünket önmaga számára? Az államigazgatás jeles képviselői egyelőre nem tudnak receptet adni. Ők siránkoznak, durcásak, sértődöttek. A túlélésre, a gazdasági romlás megállítására, országunk felemelésére ez nem a legmegfelelőbb módszer. Tisztelt Választópolgárok! Az önök kezében van az a kulcs, amely ezeket a kérdéseket megoldja! Önök között vannak azok a szakemberek, akik a kérdéseket megoldják! Önök között vannak azok a szakemberek, akik szakmai tudásukat - évtizedeken keresztül - fontosabbnak tartották, minthogy ezzel az ideológiai fertővel azonosultak volna. Lépjenek elő, és együtt szorítsuk ki közéleti pozíciójukból azokat, akik még ma is görcsösen ragaszkodnak terrorral szerzett hatalmukhoz, mesterségesen fékezik a gazdasági átalakulást és nem látják be, hogy demagógiával, pusztán hatalmi vággyal ma már lehetetlen kiutat találni a gazdasági összeomlásból! Ne higgyük el nekik álságos, fondorlatos és hangzatos „nem kell boszorkányüldözés!” kiáltozásukat, mert észre kell vennünk: mikor a hatalmukba, pozíciójukba, magas nyugdíjukba kapaszkodó egykori elvtársak „boszorkányüldö- zés”-t kiáltanak, akkor a törvényes felelősségrevonástól és hatalmuk átadásától félnek. Sajnos, sok embert sikerült megtéveszteniük e középkori fogalommal - éppen azokat, akik az ő embertelen ideológiájukra épülő rendszerben is meg tudtak maradni embernek. Önöknek kell elősegíteni és követelni, hogy megyénk településein és megyeszékhelyünkön a kinevezett kompromittálódott vezetők és a mindig mindenhez alkalmazkodó „úri huncfutok”, ha közben le nem mondanak - csak szakmai pályázat útján és erkölcsi előéletük tisztázásával tölthessenek be vezető beosztásokat. Akik tiszták tudtak maradni, azokat pedig meg kell erősíteni pozíciójukban. És önök azok, akik munkájukkal, javaslataikkal támogatni tudják azokat, akik „csak” a teljes RENDSZERVÁLTÁS-ban látják biztosítottnak jövőnket! Szabad Demokraták Szövetsége Tolna megyei szervezetei Ki mit tart és ki mit tartson tiszteletben Észrevétel a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt megyei nagyválasztmányának gyűléséhez, illetve az ez-; zel kapcsolatos 1990. február 12-én megjelent Népújság tudósításához. Abból idézve: „... majd a jelenlevők közül kértek né- hányan szót. Az egyik hozzászóló az Agrárszövetséget bírálta, mellyel semmiféle koalícióról nem lehet szó, hiszen akkor a „juhhodályba farkast engednének”. A koalíció határozott elvetését a résztvevők azonnal meg is szavazták. Másvalaki arra hívta fel a figyelmet, hogy a „téeszek nem illenek a XX. századba, s a téesz - illetve az elnökök és cinkosaik - nem diktálhatnak a magyar parasztságnak”. Észrevételeinkben tiszteletben tartjuk a Kisgazda Párt múltját, és a jelenlegi törekvéseit. A „másvalakinek” arra szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy mint a Kisgazda nagyválasztmányi gyűlés Szek- szárdon megtartott résztvevője tartsa tiszteletben:- az Agrárszövetséget, amely szervezet az egész ágazatban, és a vidéken élő emberek szövetsége. Ez a szervezet 1989-ben alakult,- a termelőszövetkezeteket, mert hozzájárultak és hozzájárulnak az ország stabil élelmiszer-ellátásához, - művelik azt a földet; amit sokan önként otthagytak, azt a földet is, ami tsz-tagú saját tulajdon, és azt is, ami „kényszerből” került a közösbe. Azért is, mert többségükben megvalósult a demokrácia, ami példája lett az iparnak és példája lehet még a XXI. századnak is,- a tsz-elnököket, szakembereket, mert azok néhány kivételtől eltekintve nem diktátorok és nem cinkosaik senkinek, hanem választott munkatársai a tsz-tagoknak, és olyan emberek is akadnak közöttük, akik szolgálói a közvetlen közösségnek, a falunak, a fiataloknak, a nyugdíjasoknak és a békés kiutat kereső jövőnek. A „másvalakinek” arra is szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a mezőgazdaság 1989-ben is tiszta eredményt tett le a népgazdaság asztalára. Ez az eredmény érzékelhető és pozitívan értékelhető, mert a mezőgazdaság több mint 13 milliárd Ft-tal fizetett be többet, mint ameny- nyit támogatásként visszakapott, és az 1989. évi export-import egyenleg 950 millió dolláros aktívumot mutatott. Az itt megtermelt élelmiszer jelent Önnek is ma létbiztonságot. Tény az is, hogy a kistermelők jelenlegi gondjaikkal, problémáikkal igen sok esetben a tsz-eket keresik fel, hogy tapasztalatokat szerezzenek, technikai, technológiai segítséget kapjanak. A jövőnk érdekében egymás nézeteinek a kölcsönös tiszteletben tartása hamarabb elvezethet egy fejlettebb mező- gazdasághoz, mint a valóságtól és a realitástól elrugaszkodó vélemények, követelések hangoztatása. Egyetérthetünk abban, hogy radikálisabb változások szükségesek. Közösen felléphetnénk azok ellen, akik úgy képzelik el a mezőgazdaság jövőjét és a „támogatását”, hogy pl. a műtrágyák árát 1990-től átlagosan 185%-ra a növényvédő szerek árát átlagosan 135%-ra az öntözővíz díját átlagosan 222%-ra az energiák árát átlagosan 120%-ra emelték. Az élelmiszerek fogyasztói ára átlagosan 30%-kal nőtt, míg az előbbi feltételek ellenére a termelőiár-emelkedés a búzánál csak 15%, a tejnél 18%, és a többi árunál még állami védőár sincsen. Sorolhatnánk a példákat a végtelenségig, és azt is elpanaszolhatnánk, hogy a mai tsz- parasztnak minden zsebre tett 100,- Ft mellett különböző címeken átlagosan 100,- Ft-ot kell befizetnie az állam kasz- szájába. A „másvalaki” arra hívta fel a figyelmet, hogy a tsz-ek nem illenek a XX. századba. Ez a felhívás abszolút hamis, hiszen az agrártermelés az egész világon támogatott ágazat, és csak két kivétel van, mégpedig Új-Zéland és éppen Magyar- ország. A magyar agrárágazat és benne a tsz-ek, a magyar parasztság a felsorolt körülmények között még él, termel és ugyanakkor „másvalakik”, netán egy nagyválasztmányi gyűlés, ahelyett, hogy egységre szólítana fel minden parasztot, inkább az ellenkezőjét teszi. Összefogásban az erő, és nem a széthúzásban! Ma össze kell fogni minden mezőgazdasági termelőnek: kisgazdának, tsz-es „nagygazdáknak”, ÁG-dolgozóknak, agrárágazatban dolgozóknak, mert csak így tudjuk, talán tudnánk megvédeni érdekeinket. Valljuk, hogy a XXI. században a mezőgazdaságban helye lesz a kisgazdáknak, de a szövetkezeteknek is. Közös jövőnk érdekében, ezért a kölcsönös tiszteletben tartás mellett, a közös tettekre is szükség van, amire ezúton is felhívjak szíves figyelmét a „másvalakinek” és a józan gondolkodású kisgazdáknak is. Kelt: 1990. február 14. A Tolna Megyei Agrárszövetség választmánya, termelőszövetkezeti tagok, akik a föld mellett maradtak
