Tolna Megyei Népújság, 1990. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21. NÉPÚJSÁG 3 Szinkronban az idővel Kft. a KFKI-ban Összegabalyodott szálak Konzervgyár, FOKI és még mi? Abban reménykedünk, hogy az elkövetkező félévben piacot találunk, a fejlődő országokban, vagy bárhol a világon. Nem vigasztaló senkinek, de a kereslet csap- panása következtében nemcsak betanított munkások, hanem üzemvezetők, mérnökök kerültek Budapesten az utcára. Mi most a hagyományos sima fonalak mellett lurexel kevert és díszített fonalakat kísérleteztünk ki, de szinte alig van erre igény.- Az elbocsátások során mi volt az alapvető szempont?- Elsősorban az, hogy hói lakik a dolgozónk. A bátaszékiek maradtak zömmel, hisz ők könnyen eljuthatnak az üzembe. El sem tudja képzelni, milyen kínos, kellemetlen dolog volt beszélni az emberekkel. Olyan családi problémák kerültek szóba, amiről eddig nemigen tudtunk: kinek mennyi az adóssága, ki neveli egyedül a gyerekét, ki küszködik anyagi gondokkal nyugdíj előtt.- Milyen kilátásai vannak ennek az üzemnek?- Egy NSZK-belr céggel bérmunkaügyben tárgyalunk, csupán néhány gépet kellene vásárolni, hogy elinduljon ez a konstrukció. Nem túlságosan nagy reményeket fűzünk a dologhoz, hisz a bonyolult bürokratikus intézkedések, az elhúzódó adminisztráció miatt telik az idő, s mi ismét csak késésben vagyunk. A partnerek félnek az állami vállalattól, ha kft-ben dolgoznának sokkal könnyebben nyélbe üthetnénk az üzletet. Vámosi Ágnes fonalakat csomagol nejlonfóliába a szinte teljesen üres raktárban.- Szomorú és keserves érzés tudni azt, hogy nem biztos hogy holnap jöhetünk-e dolgozni vagy sem. A mórágyiaknak, mő- csényieknek szerencséjük volt, sokan el tudtak Bonyhádon helyezkedni. Én egyedül nevelem a gyerekemet, és Kis- mórágyon lakom. Reggel együtt jövünk be Bátaszékra az óvodába, s este együtt megyünk haza. Nagyon sajnálom a munkatársaimat, főleg azokat, akik szerették itt a FOKI-ban a munkájukat. Közülük akadt olyan is, akit azért nem alkalmaztak másutt, mert cukorbeteg és most munka- nélküli segélyen tengődik. A Zománcáru- gyárban befogadták azokat, akik tőlünk a leszabóüzembe mentek, de hát a fonal után a vas igen keserves munka. Édesanyám ötvenévesen került innen át Bonyhádra, s látom rajta, mennyire fáradt, nem tudja megszokni az új környezetet. Szomorú nekünk, régi dolgozóknak, hogy itt a szemünk láttára megy tönkre az üzem. Még keservesebb beletörődni abba, hogy a jövőnk teljesen bizonytalan. * Ballagunk át a kihalt, csendes udvaron a gyáregységvezetővel, aki keserűen megjegyzi: „Belátható időn belül nem várható változás. De azért reménykedjünk.” dvm Fotó: bj. Vámosi Ágnes: „A fonal után a vas igen keserves munka” (Folytatás az 1. oldalról.) Furcsa sorsú üzem. Ezt megelőzően a bátaszéki Búzakalász Téesz konzervüzeme működött itt, amelyben a téesz gyümölcsösének termését dolgozták fel. Az üzem azonban megszűnt, mert a konzervgyári program fejreállította a téeszt. A FOKI 1976-ban rendezkedett be a helyén, s még tavaly is úgy tűnt, hogy sínen az üzem, kell a fonal. A létszámot bővítették, beruháztak, raktárokat és víztározót építettek, autóbuszt vettek. Akkor még senki sem gondolhatott arra, hogy a szocialista export bedugulása, a hazai termelés visszafogása egyik napról a másikra milyen gondot okoz ebben a Kis Tolna megyei üzemben is.- Először a vidékieket küldtük el, januárban megszüntettük a Mőcsény-Bá- taapáti járatot, most február 15-től pedig azt, amelyik Báta irányából hozta be a dolgozókat - mondta Kőműves Sándor gyáregységvezető. Azt, hogy ezt kellett tennünk, annak tudhatjuk be, hogy mostanában nem elsősorban fonalat vásárolnak az emberek, noha a házilag kötött pulóvert a bolti ár egyharmadából ki lehet hozni. Igen sok importfonal került be az országba, amely a boltok raktárkészletét terheli, így nem tudnak vásárolni. Visszamondta a megrendeléseit a kötőipar, a szegedi kender, a Patex, a Visco- sa, a Flazai Fésűsfonú, a honvédség.- Hol tudtak elhelyezkedni azok, akiknek el kellett innen menniük?- Igyekeztünk segíteni az embereknek. A tolnai Patex 20-30 dolgozót tudott volna foglalkoztatni, de csak akkor, ha vállalják a bejárást, a három műszakot, s azt, hogy szövőnőnek átképezzék őket. A mőcsényiek közül sokan helyezkedtek el a bonyádi cipőgyárban, a Zománcáru- gyárban, a Gamesz varrodájában. Kevesebb lett a fizetésük, hisz nálunk 39-42 forint volt az órabér, s havonta bruttóban 8-9000 forintot kerestek. Az embérek nem értik, hogy miről is van szó, csak azt látják, hogy más vállalatoktól is bocsátják el a munkásokat.- A raktáron lévő fonalakat árulják olcsóbban a mozgó árudák?- Az egyik személyszállító autóbuszt bolttá alakítottuk át, ahol a fonalat termelési ár + áfa áron kínáljuk. Igyekszünk megszabadulni mielőbb a készletünktől, hisz többek között fizetjük utána az adót. A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete a közelmúltban több kft-t alapított, a cél a kereskedelmi-piaci tevékenység és a kutató-fejlesztő munka szétválasztása, a gyártó-szolgáltató kapacitások jobb hasznosítása. Az új épületbe két kft. költözött. Az egyik Innovációs Technológiai és Alkalmazástechnikai (ITEA) Kft szolgáltató cégként alkatrészt, nyomtatott áramkör részegység és berendezés szinten egyaránt kész elektronikus digitális áramköri kártyák, számítástechnikai részegységek gyártására, a kapcsolódó mérés- technikai feladatok megoldására és megbízhatósági vizsgálatok elvégzésére alakult A másik a Laboratóriumi és Ipari Automatizálási Rendszerek Kft-je, amely vállalkozik számítástechnikai rendszerek tervezésére, megvalósítására, különösen az ipari és laboratóriumi folyamatirányításban. (MTI-fotó: BALATON JÓZSEF) Globális gondolkodás kell A Föld napja Világméretű megmozdulás április 22-én (Folytatás az 1. oldalról.) Pedig itt az ideje, hogy a kelet-európai viharos politikai változások mellett a környezetvédelmi szemléletünk is alapjaiban megváltozzon, a rendszerváltás után kerüljön a figyelem középpontjába ez az ügy. A világot ökológiai válság fenyegeti, súlyos jelek figyelmeztetnek bennünket, hogy nem lehet büntetlenül a végletekig kiaknázni a természetet a saját javunkra. Nem lehet a gazdaságot, az emberiség anyagi jólétét minden határon túl fejleszteni úgy, hogy közben tönkretesszük, emberi életre alkalmatlanná nyomorítjuk környezetünket. Csak egy Földünk van, ha ezt tönkretesszük, nem költözhetünk máshová. Meg kell tanulnunk a-környe- zettel barátságban - azt nem rombolva, szennyezve - együtt élnünk, dolgoznunk. Denis Hayes amerikai jogász már kezdeményezett húsz évvel ezelőtt egy sikeres akciót az’Egyesült Államokban, most azonban valódi világméretű megmozdulást készítenek elő április 22-re, hiszen eddig mintegy 150 ország különböző, környezetvédelemmel foglalkozó szervezete jelezte a Nemzetközi Kqordiná- ciós Központnak, hogy valamilyen programmal készül a Föld napjára. Magyarországon is megalakult a Föld Napja Hírközpont (Független Ökológiai Központ, Budapest, Óbuda, Miklós tér 1.), sokan tudnak már a nagy eseményről, az ország sok városában készülődnek különböző szervezetek, hogy konkrét programokkal segítsék a rendezvény sikerét. A Föld napja mozgalmat a világ minden részén jelentős szponzorok, nagy politikusok, híres tudósok, nemzetközi szervezetek támogatják. Mauritius szigetétől Hongkongig, Japántól Romániáig mindenütt, minden földrészen folynak az előkészületek, hogy előadásokkal, kiállításokkal, koncertekkel, a környezetszeny- nyezés eilen tiltakozó tüntetésekkel, gyermekrendezvényekkel, vetélkedőkkel, nagygyűlésekkel tegyék, emlékezetessé a Föld napját. Két hónapunk van április 22-ig, sok mindent tehetünk még addig.- áa Káros, vagy veszélyes, vagy... Elmélkedés az energiáról (Folytatás az 1. oldalról.) Ez jó. Erre igen nagy szükség van. Tudjuk mindannyian, hogy Magyarország környezeti állapota rendkívül rossz. Az ipar környezetszennyező, elavult technológiákat használ, ósdi gépkocsi- parkunk is telefüstőli a tüdőnket, de mi magunk, állampolgárok sem dicsekedhetünk kultúrált viselkedéssel, környezetünkért felelős magatartással. Nagyon fontos tehát, hogy mind a gazdaságban, mind az élet egyéb területein az eddiginél jóval nagyobb súlyt fektessünk a környezetvédelemre. Ezért üdvözölni kell, hogy minden komolyabb párt külön foglalkozik e kérdéssel, és örülnünk kell minden más hasonló kezdeményezésnek is. De! Sajnosa választási kampánnyal együtt a felelőtlen ígérgetések és kijelentések időszakát is éljük manapság és ettől a legkomolyabb pártok sem mentesek. És itt most csak egyetlen szűk területre szeretnék kitérni, az energiatermelés és a környezetvédelem kapcsolatára. Számtalan megalapozatlan, sőt demagóg kijelentésre voltam kénytelen felfigyelni és látni, hogy az emberek - a korrekt szakmai ismeretek hiányában - elfogadják ezeket. Néhány példa: nem kell több atomerőmű! Meg kell akadályozni az üvegházhatás miatti globális felmelegedést, ezért radikálisan csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást! Gyorsan át kell állni a környezetkímélő, megújuló energiaforrásokra! A légszennyező hőerőművek helyett át kell térni a nap-, szél-, víz- és bioenergia hasznosítására! Ezek teljességgel megalapozatlan és egymásnak is ellentmondó kinyilatkoztatások, vagy naivitást tükröző kívánságok. Lássuk a realitásokat! Az iparnak, mezőgazdaságnak és minden háztartásnak szüksége van villamos energiára - mégpedig egyre növekvő mennyiségben -, senki sem mondana le szívesen erről a „tiszta és kényelmes” energiáról. Jelenleg két olyan energiaforrást ismer az emberiség, amelyből az igényeknek megfelelő mennyiségű áramot lehet előállítani. Az egyik mód az ún. fosszilis energia- hordozók (szén, olaj, földgáz) elégetése hőerőművekben. Tudjuk, hogy ez az áramtermelési mód erősen terheli a környezetet. Magyarországon is százezer tonna számra ontják ezek az erőművek a port, a kén-dioxidot és nitrogén-oxidokat (amelyek a savas esőkért felelősek). Léteznek ugyan korszerű technológiák ezek kiszűrésére, de nagyon drágák. Ennek ellenére természetesen alkalmazni kell a hazai hőerőműveknél is az új eljárásokat. Nem szűrhető ki azonban az égéskor keletkező szén-dioxid. Ez ugyan nem szennyezi a környezetet, ám jelenleg is világméretű tudományos vita folyik arról, hogy a szén-dioxid-mennyiség növekedése a légkörben okoz-e ún. üvegházhatást, illetve reális-e a veszély, hogy emiatt globális felmelegedés következik be, annak minden katasztrofális következményével együtt. Másik komoly energiaforrásunk az atomenergia. Az atomerőművekben tisztán, környezetkímélő módon és olcsón állítható elő az áram. A tudományostechnológiai fejlődéssel ezek az erőművek egyre biztonságosabbak lesznek, komoly baleset statisztikai valószínűsége rendkívül kicsi, ám mindannyian tudjuk, hogy ha mégis bekövetkezik, akkor hatalmas katasztrófát okozhat. További gond az erősen radioaktiv kimerült fűtőanyag és az egyéb, kisebb aktivitású hulladék megnyugtató elhelyezése. Mint látható, mindkét energiaforrással komoly problémák vannak, sok minden szól alkalmazásuk ellen, mégis e két módszerrel állítják elő á világon mindenütt a villamos energia túlnyomó részét. Miért? A válasz egyszerű: mert nincs más megoldás. Ha lenne, legalább a fejlett országokban biztosan alkalmaznák. A legeslegfejlettebb országoknak sincs (sajnos) csodaszerük - még a láthatáron sem - a fenti problémák megoldására, a veszélyes és/vagy káros energiatermelési m<J)dok kiváltására. A távoli jövő komoly lehetősége az ún. hidrogén-fúziós magreakció felhasználása energiatermelésre, de itt olyan technikai nehézségekkel néznek szembe a tudósok, amelyek valószínűtlenné teszik azt, hogy néhány évtizeden belül ipari méretekben az emberiség rendelkezésére álljon. Végül néhány szót a megújuló energiaforrásokról. A környezetvédőknek fontos feladatuk, hogy ezek alkalmazását szorgalmazzák, hiszen vannak helyek és körülmények, amelyek, indokolttá (gazdaságossá) teszik felhasználásukat. Minden kilowattóra így előállított energia a környezetet kíméli, hiszen annyival kevesebb szenet, olajat kell eltüzelni az erőművekben. Fontos tehát, hogy a családi házakban jobban hasznosítsák a napenergiát, a farmergazdaságokban a szél- és bioenergiát, stb. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy ezek nem láthatják el villamos energiával az ipart, vagy a nagyvá- rosokat'Erre jelenleg csak két lehetőség van: hőerőművek vagy atomerőművek. Az biztos, hogy e kettő közül sem könnyű választani. ÁRKI ATTILA
