Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-13 / 11. szám
Ili. évfolyam, 2. szám 1990. január 13. Most levál-NAK Tavaszt idéző ugrálásba, ficánkolásba, szala- dásba csapnak hangos kacagással a naki óvoda udvarán - a most januártól ismét önálló tanáccsal rendelkező község legapróbb állampolgárai - a naki gyerekek. Számszerint huszonheten. Ilyen örömteli változást jelent vajon a felnőttek világában is a Szakosról való leválás? A férj nem mehet gyedre Koncz Tiborné vezető óvónő Nakon. Osztatlan csoportban, egyben tanítják a kis-, középső- és a nagycsoportos gyerekeket. Két óvónő, egy dajka és egy konyhai dolgozó vigyázza gondtalan játékukat, munkájukat, életük indulásának első esztendeit.- Nekem nagyon kellemetlenül indul az 1990-es év. Gyeden voltam a kislányommal. Akit fölvettek engem helyettesíteni, ő is terhes lett, és táppénzre kellett mennie. Szólt az iskola igazgatója, hogy nem jönnék-e vissza dolgozni. Úgy szerettük volna megoldani, hogy akkor a férjem menjen gyedre, ö vállalja a gyermekünk gondozását „főállásban”. Úgy tudtuk, hogy erre van mód. Beadtam a kérelmet a téeszelnökhöz személyesen.- Miért a téeszhez fordult?- Mert a férjem téeszdolgozó, a műhelyben gépszerelő. Az elnököt kértem, azt mondta, ehhez nem járul hozzá. Ezután ajánlott levélben adtam be a kérelmet, sajnos, az én nevemben. Az elnök erre azt mondta, hogy énvelem semmilyen viszonyban nem áll. Kérje a férjem. December negyedikén - 1989-ben - hivatalos levélben kereste meg a férjem a téesz vezetőségét. Azt kérte, hogy a gyes, illetve a gyed igénybevételére díjazás nélküli szabadságot biztosítsanak a részére.- Mi volt erre a válasz?- Az elnök úgy nyilatkozott egy pici levélben, hogy a vezetőkkel megbeszélték, s úgy döntöttek, hogy nem járulnak hozzá és ezt javasolják a vezetőségi ülésen is, mert a vezetőségnek van joga dönteni.- Megtartották már a vezetőségi ülést?- Igen. December 28-án. Ott ezt nem szavazták meg. Azóta hivatalos értesítést nem kaptunk. A december negyedikéi kérelmünkre ma adtam be fellebbezést.- Indokolták, hogy miért nem járulnak hozzá és nem teljesítik kérelmüket? Én úgy gondolom, hogy ez nem csupán a Koncz Tiborné ügye, hanem a huszonhét gyermeket is érinti itt az óvodában. Rajtuk keresztül a szüleiket és aligha kell folytatnom...- Azt vártam, ha nem fogadják el kérelmünket, akkor az indoklás mellett azt is leírják, hogy hova fordulhatok bajom, gondom orvoslásáért. Egy pici papíron válaszoltak, amit nem is postán küldtek ki, hanem személyesen kellett érte bemenni. Szek- szárdon is voltam a társadalombiztosítónál. Ott Sümegi Imrével beszéltem először. Ö irta ki nekem az ide vonatkozó téesztörvényt. Atéeszszövetség- nél is megerősítettek abban, hogy jogosan kérheti férjem a gyedet.- Ha ön nem jön vissza?- Én az egészet azért kezdtem, mert az igazgatóm megkeresett, hogy nincs helyettem senki.- Anyagilag jobban járnak, ha a férje lesz gyermekgondozási szabadságon?- Igen, mert nem sokat keresnek a téeszben. Olyan négyezer forint körül kap, most emelték az órabérüket harminchét forintra. Az én alapbérem nyolcezer-egyszáz forint. Itt építettünk, tavaly áprilisban költöztünk be, két gyermekünk van. Úgy hallottam, hogy a törvényt azért hozták, hogy azzal is segítsék a fiatalokat... Kimostuk a gondolkodásukból Döme László a naki községi tanács igazgatási főelőadója. Már akkor is a tanácson dolgozott, amikor Nakot Szakoshoz kapcsolták. Erről az időszakról kérdem:- Nak község 1970-ben minden olyan szervvel, intézménnyel rendelkezett - iskolával, tanáccsal, egészségügy, állatorvos, nem folytatom - tehát megvolt minden, amire egy ekkora községben szükség lehet. Nem kezdeményezte a község az egyesülést, vagy ahogy tréfásan, de elég csúnya fogalommal emlegették, a házasságkötést. Parancsvégrehajtás volt! Mondjam azt, hogy hasonló a romániai helyzethez, ezt biztos nem írhatja le.-_ Ennek a községnek jó adottságai voltak. Most is azok vannak. Jó aranykorona-értéke van az itteni földeknek. A népe szorgalmas. Volt itt kisvasút, ami Dombóvárral kötötte össze a falut. Ezen mindent lehetett szállítani... Gondolom, a szakcsiak sem örültek ennek a közös tanácsnak! Nekünk már az is rossz volt, hogy nem a centrum, a város felé kellett közlekednünk, hanem attól távolodtunk.- Tizenkilenc év telt el. Közben mi történt?- A gyermekeink Szakcsra járnak iskolába. A szakos tanárok is oda mentek. A lakásuk itt van. A gyerekeink ezzel a közös tanáccsal elfelejtették, hogy mi a Marosd, ahol az apjuk traktorosként dolgozott, de ugyanígy a Borjádra sem emlékeznek, azt sem tudják itt, hol van Mekszikó. Ezek a gyerekek madarak és fák napján már nem a községhez kötődtek, hanem a központi, szakcsi iskolához. Tehát azt a területet, ahol dédapáink dolgoztak, ahol az apjuk él, egyszerűen kimostuk a gondolkodásukból a tizenkilenc év alatt.- Személy szerint ön mit tett a faluért?- Az elöljáróság vezetője voltam, és igyekeztem itt elintézni mindent, hogy tanácsi ügyekben ne kelljen átjárni a nakiaknak Szakcsra. Ebben azért szerencsém is volt, mert békés természetűnek ismerem az itt élőket, és holmi mezsgyeviták miatt nem rohangálnak a tanácshoz. Házasságkötést, névadást, a szertartásokat itt helyben megcsináltuk. A közös tanácsnál jóindulatúak voltak. Figyeltek a társközségekre, de az embereknek ez nem elég! Az önállóság tudata naponta éltető erő is lehet! Ha mi kapnánk most egy másik községet, örülnénk-e neki? Nem! Kérdezte, hogy mi történt az elmúlt két évtizedben. Mondom: felújították az iskolát, aztán bekövetkezett a tanácsok egyesítése és ez az iskola épülete életveszélyes lett... Na, de inkább az eredményeket, amiket a sikerekhez lehet sorolni. Gázcseretelep, vízmű, krosszbár- telefon, úthálózat. Most a bizalmat kapta a község. Tudja mi a nevetséges? Önálló tanács vagyunk, de nincs telefonunk. Volt nekünk korábban a 85-315- ös számon. Ezt kettőszáz méterrel kellene áttelepíteni és már megoldott lenne, de ez kilencvenezer forintba kerülne. Ki érti ezt? Ki segít? Az önállóságot én úgy képzelem, hogy a saját területemen keletkezett problémára magam meg is tudom adni a megfelelő megoldást és nem várok felsőbb utasításra. Úgy gazdálkodunk, ahogy tudunk. Nem várunk támogatást, ha nincs rá mód. Se többet, se kevesebbet nem akarunk mint a hozzánk hasonló települések. Itt van a templomunk, tatarozást kellene folytatni, befejezni. Másutt olyan szépen megoldották. A téesz ebben is segít. Négy kilométer hosszú a falunk, ezt figyelembe kell venni például a boltok esetében. Nem szaporítom a szót. Nak is megindult a demokratizálódás felé éppen azzal, hogy tanácselnököt kettős jelöltséggel választott. Nyirádi Vince és Jakab János között, titkos szavazással választottak. Jakab János lett a tiszteletdíjas tanácselnök. Hamis az a választás, ahol csak egy személy neve szerepel. Gondolom, majd más szervek is követik ezt községünkben, és abból senkinek nem lesz bántódása, ha más jelöltje is van, mint akit előre meghatároztak. Huszonegynek kellene lenni Ricsovics József volt párttitkár a községi tanács végrehajtó bizottságának a tagja is. Ma hetven évén túl, leszázalékolt nyugdíjasként emlékezik, mond véleményt:- Régen sem, és most sem értettem egyet azzal, hogy kistelepülések önállóságát megszüntessék. Akaratunk ellenére egyesülni kellett. Minden tanácsülésen ott voltam. Nekem semmi bajom nem volt a közös tanáccsal. Kétéves tanácsakadémiai végzettségem, meg pártiskolai tanulmányaim ellenére sem sikerült megállni a helyemet, hogy mara- dandós ember legyek. Nem értettem mindenben egyet a járási hatalommal. Igyekeztek félreállítani. Járási pártbizottsági tag is voltam. A lavina 1968-ban megindult ellenem, idegileg kikészítettek és negyvenhat éves koromban nyugdíjba kellett mennem. Ehhez még a szívpanaszaim is társultak.- Azóta nyugdíjasként nem is vállalt másutt munkát, amit azért mégis megenged az egészsége?- Kérem, én 1983-ig mindig végeztem valamit a téeszben. Látom, hogy mit csinálnak a szövetkezetben. Nagyon jó vezetőnek ítélem a Czink Bélát, de ennek ellenére utálom. Csak az emberi magatartása miatt!- No!?- Ő csak a főkönyvelőt és főagronómust veszi emberszámba. Az eredmények önmagukért beszélnek. Jól gazdálkodik, de gondoskodott arról is, hogy ne zsirosodjanak el az emberek. Mindig alacsonyabb munka- . bért fizetett mint a környező községek téeszei. Élete végéig megválasztanám téeszelnöknek, de lebecsüli az embereket és nem ad nekik megfelelő bért, amit megérdemelnek. Ha bárki ellene szól, egyszerűen azt mondja, nem tartok igényt a munkájára. Aztán .mehet. No, de maga inkább a tanácsi dolgokra kiváncsi, de higgye el, nagyon meghatározza a téesz a falu életét. A tanács államigazgatási, pénzügyi, szervezési feladataival ma is tisztában vagyok. A tanács vb-elnöke is voltam tizenkét évig. Szerintem nem jó, hogy csak nyolc tanácstagunk van most. Legalább huszonegynek kellene lenni. Van olyan körzet, ahol száz választópolgár van, akad olyan, ahol csak ötven. A nyáron ha lesz választás, nem tudom, megválasztják-e a jelenlegi tanácsi vezetőket? Akkor lesz ez a tanács jó, ha elnökét az egész falu választja meg. Akkor boldogulni tudnak Bödő Lajos volt a közös tanács elnöke. Egészségi állapota miatt a jövőbeni polgármester szerepét nem tudja vállalni. Szakoson, a székhelyközségben él. Lápafő, Várong, Nak és Szakcs tartozott gondjai középpontjába 1970. június 1 -tői 1989. december 31-ig.- Azt már tudjuk, hogy senki nem akarta az egyesülést, a tanácsok összevonását azok közül, akiket érintett a tény. Mégis, mire volt jó a közös tanács elmúlt közel húsz éve?- Mi nem romboltunk falukat földgépekkel, csupán magukra hagytuk őket. Pontosabban elhoztuk tőlük az iskolát, ami önmagában is a pusztulás biztos jele. Annak idején az utasításos rendszerben dolgoztunk. Amit mondtak felülről, azt végre kellett hajtani. Kezdődött az ítéletidő a téeszek szervezése idején. Innét Szakosról több százan menekültek el az iparba dolgozni Pécsre, Fehérvárra, Budapestre. Nem volt más munkalehetőség, mint a téesz. Utasításba kaptuk, hogy ipart nem telepíthetünk. Tömeget foglalkoztató üzem nem létesülhetett. A tanácsok egyesítésére a gazdálkodáshoz nem kaptunk pluszpénzt, az erő inkább abban volt, hogy a több kicsit összeadtuk egy kalapba és a tanácsi testület eldöntötte, hogy melyik évben melyik község kapjon pénzt a fejlesztéshez. Egyetlen példát mondok: Várongon hidat kellett volna építeni, de a saját fejlesztési alapjukból húsz év alatt sem jött volna össze a szükséges pénz. így az egyesülést követő második évben megkapták ezt a hidat.- Gondolom, ilyen példával Nak esetében is szolgálhat.- Úgy értékelem, hogy Nak is megkapott minden olyan dolgot a húsz év alatt, ami abban az időben tellett. Mondhatom, hogy kis elit község lett Napból. Most, hogy a tanács is visszament, mindene megvan.- Érezte-e hátrányát Szakcs az egyesítésnek? Lehetett volna jobban fejleszteni, ha nincsenek társközségek?- Nem! A közös tanács a gazdálkodás szempontjából jó volt. Csak azért nem lehet ugyanezt állítani más területről, mert elhoztuk a tanácsot, iskolát. Ma már erről is nyíltan beszélünk, akkor mégsem tudtunk ellene tenni. Ha az önkormányzati törvény megjelenik és valósággá lesz, aztán ha Naknak pénze is lesz hozzá, akkor a húsz évvel ezelőtti folyamatot vissza lehet fordítani és a helyi fejlődés érdekébe állítani. Nakon egy nagyon jól gazdálkodó termelőszövetkezet van. Ha a tanácsi és a téeszvezetők megértik egymást - amit én remélek -, akkor boldogulni tudnak a nakiak, akik tőlünk most levál-NAK. DECSI KISS JÁNOS Gottvald Károly montázsa
