Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

1990. január 11. IvEPÜJSÄG 3 Vigályos furmint, Polombia és társai Magyarországon az első Kutatók, oktatók, termelők katalógusa (Folytatás az 1. oldalról.) A Szőlészeti és Borászati Kutató Inté­zet pécsi kísérleti telepe negyven éve lé­tesült. A kísérleti telep akkori vezetője, Németh Márton tudományos kutató felis­merte, hogy a fajta a szőlőtermesztés fejlesztésében különleges szerepet tölt be. Tervei alapján és irányításával 1952- ben a kísérleti telepen szőlőfajta-gyűjte­mény létesítése kezdődött meg. Húsz év szívós, következetes munkája eredményeként több mint 700 szőlőfajta és klón begyűjtésével kialakult hazánk legnagyobb fajtagyűjteménye. A gyűjte­ményben végzett vizsgálatok alapján Né­meth Márton elkészítette nemzetközi hírű ampelográfiai albumait és más, a szőlő­fajtákkal foglalkozó tudományos müveit. A Mecsek déli lejtőjén lévő génbank több mint ezer szőlőfajtát, számos fajt és kiónt tartalmaz. Az 1985-ös kíméletlen téli fagykár példátlanul súlyos pusztítást végzett, ezért 1986-ban késedelem nél­kül hozzákezdtek a fajtagyüjtemény tel­jesfelújításához, amelyet 1995-ig tervez­nek befejezni. A fajtaneveket a magyar ábécé szerint rendezték. A hazánkban régóta ismert, termesztett fajtáknál a jelzőt a fajtanév elé tették: például fehér furmint. A legtöbb külföldi fajtánál azonban a nemzetközi gyakorlatot követik, például pinot blanc. Ezen elvek szerint nem rendezhető fajtá­kat a származási helyen megadott elne­vezéssel és írásmóddal szerepeltetik, például pino veliki grozd. Minden fajta nyilvántartási számot ka­pott. Egyes fajtacsoportoknál (a concul­táknál) a következők szerint jártak el: sorszámot kaptak a fehér oportó, a kék oportó, a piros oportó, a szürke oportó fajták. Nem kapott sorszámot az oportó fajtacsoportnév, de természetesen sze­repel a katalógusban, mivel a gyakorlat­ban ezen a néven ismerik, keresik. Ezt a módszert követték a furmint, kadarka, oportó, rajnai rizling, sauvignon, szilvá- ni, tramini, génuai, körinthusi, rozaki, szultán, delaware, izabella fajtacsopor­tok esetében. A fajtacsoporthoz tartozó fajtákat a közismert név alatt minden esetben felsorolják, például a furmint neve alatt fehér, piros, változó furmintfaj­tákat találunk. Egyes esetekben a fajtacsoport neve alatt feltüntették a hasonló elnevezésű, de nem a fajtacsoportba tartozó fajtákat is, például a kadarkánál az olasz, az öreg, a török kadarka fajtát. Sorszámot azon­ban ezek is csak egy helyen kaptak. Fel­vették a katalógusba a még nem minősí­tett fajtajelölteket is. A bogyók színét a fi­ziológiailag érett bogyókra adták meg, a túlérett bogyó színe ettől lényegesen el­térhet. A fajtagyüjteményben lévő fajták, fajok kiónok 17 országból származnak. Származási helynek azt az országot jelöl­ték meg. A közelmúltban az NSZK-ban elkészi- . tették a világ fajtagyűjteményeinek jegy­zékét, melyből kiderül: a pécsi katalógus a világon a hatodik legnagyobb gyűjte­mény. A borszőlőgyűjtemények közül pedig a világon a második, s mindez a pécsi kutatók kiváló szakmai munkájá­nak dicsérete. DVM Izmusok végnapjai? „Isten a filozófust nem bottal veri, hanem a tanítványok következetességével.” Az izmusok évszázadokon át az emberi szellem fontos irányítói, rendező elvei voltak. Ez az időszak az emberi individuum kifejlődésének kora, s azon korán született indivi­duumok, akik csecsemők közé felnőtten születtek, fáklyaként világíthatták az utat. „A lángelmének meteorként el kell égnie, hogy megvilágítsa századát!” - írja Napóleon. Az izmusok alkotói megrajzolták és átrajzolták a társadalom szellemi erővonalait a mű­vészetekben és a gondolkodásban. Taoizmus, konfuciánizmus, lámaizmus, budhizmus, sintoizmus, kereszténység, marxizmus, freudizmus, kubizmus, impresszionizmus, dadaizmus, szürrealizmus, stb., mind valójában egy, vagy néhány szuverén gondolkodó és alkotó teremtményei; és ez nem mond ellent annak, hogy a megszülető izmust a kor és az adott társadalmi vi­szonyok erősen determinálják. „E kornak óriásokra volt szüksége, és ez a kor meg is szülte a tudás, a szellem, a jel­lem és a szenvedély óriásait” - fogalmazza meg ezt Engels a reneszánsz nagyjaival kapcsolatban. De mi lesz az izmusokkal, ha elérkeztünk a tömegméretekben kifejlődött individuu­mok korába? Amikor szuverén gondolkodók sokaságából táplálkozhat a többi szuve­rén gondolkodó? Nézzük például Kari Marxot! Azt hiszem, ő a XIX. század legnagyobb koponyája, és egyben az utolsó izmust teremtő filozófus. Marx ötvözi a dialektikát és a materialista felfogást, illetve alkalmazza az evolúcióelméletet a társadalomra. Fölfedezi a gazdasá­gi talapzat meghatározó szerepét, de egyben törvényszerűen túl is hangsúlyozza azt. Nem Marx teremti valójában a marxizmust, hanem a hívővé vált Marx-követők, és min­den izmus halálát a zárt rendszerré való kiépülés jelenti, amely egyben intoleránssá te­szi a tan hordozóit a más véleménnyel szemben. A zártság egyben eltorlaszolja a tan fejlődése előtt is az utat, nem lévén képes beépíteni az eltérő szellemi áramlatok eredményeit. Alapprobléma az objektív igazság kérdése. Azt kimondhatjuk, hogy létezik, de vajon ki hordozza a bölcsek kövét? „De omnibus dubitandum”, azaz „mindenben kételkedni kell”! Ez volt Marx kedvenc latin .mondása. Nos, az ún. „marxisták nemigen tartják ma­gukat a nagy mester alapelvéhez, kikiáltva magukat az objektív igazság egyedüli hor­dozójának. Átengedni mindent a kétkedés szűrőjén, és megadni mindenkinek a kétkedés jogát! Ez korunk valódi szellemi iránytűje, rendező alapelve. Nézzük meg például az objektív igazság problémáját a gravitáció törvénye eseté­ben. Newton óta senki sem vonja kétségbe, hogy létezik a gravitáció. De vajon igaz-e, hogy az egyetemes tömegvonzás törvényéről van szó? Newton egyenlete erőként, tö­megvonzásként írja le a gravitációt, viszont Einstein hires tenzoregyenleteiben nyomát sem találjuk erőnek „vonzásnak”, helyette olyasmit találunk, hogy a „téridő kontinuum görbülete”. Melyik hát az objektív igazság? Lehet, hogy mindkettő, csak különböző ka­tegóriarendszerben írtuk le ugyanazt a jeJenséget? (Az ilyen eltérő rendszereket neve­zik paradigmarendszernek.) Vajon Marx munkaérték-elmélete, vagy értéktöbblet-elmélete nem tekinthető egy önálló paradigmarendszernek, amiből bátran ki is léphetünk egy másikba (pl. a nyu­gaton ma már szinte kizárólagos szubjektív értékelméleti rendszerekbe, vagy éppen az érték kategóriáját nélkülöző rendszerekbe), anélkül, hogy eltérnénk az objektív igazságtól? Vajon maga Marx bizonyosan ragaszkodna ma is saját értéktöbblet-elmé­letéhez, vagy a proletárdiktatúra elméletéhez? Aligha! Ami egy kórban megállta a he­lyét, az „működik” egy másikban is? Kizárt dolog! Ma a fejlett civilizációkban egyszerűen nem értelmezhető a kizsákmányolás kategó­riája, mint a társadalmat alapvetően meghatározó jelenség, de Marx korában még ér­telmezhető volt. Ma nem a kapitalizmus-szocializmus ellentétpár, vagy a tőkés-bér­munkás viszony az alapvető probléma, hanem sokkal inkább a diktatúra és szabad­ság ; az általános társadalmi jólét, vagy hiánya; a jól működő és fejlődő gazdaság, vagy ennek hiánya. Bármely társadalom egészségi állapotának fokmérője, fejlettségének meghatározója az, hogy polgárainak milyen fokú jólétet és egyéni szabadságot tud biztosítani. Még Lenin is úgy fogalmaz, hogy „az a társadalom bizonyítja be fölényét a másikkal szemben, amelyik gyorsabban képes növelni a munka termelékenységét”. Nos, a „létező” szocializmus csúnyán elhasalt ebben a világméretű bizonyítási ver­senyben. Hagyjuk tehát az izmusok világát! Adjuk meg a szellem óriásainak a kellő tiszteletet, de legyünk szuverén gondolkodók, ki ki a maga módján, a maga helyén. A világ ma sokrétűbb annál, sem hogy beférjen ennek vagy annak az izmusnak a Prokrusztész- ágyába. A kérdésekre adott „marxista válasz” tehát csak egy lehet: kilépni az izmusból, így a „marxizmusból” is, és építve Marx szellemi örökségére szuverén gondolkodóvá válni, autonóm lényként szemlélni a világot. Valószínűleg ma Kari Marx is ezt tenné... • GAZDAG LÁSZLÓ Japán „kotró” Szekszárdon A húszmillió forint egy év alatt megtérni Csopaki Ambrus nehézgépkezelő (Folytatás az 1. oldalról.)- Három KOMATSU-dózerunk van - folytatja Huth József. A gépparkunk tipizálása során törekedtünk, hogy e gépcsalád tagjával bővítsük. Ez a kotrógép a jelenleg üzemben lévő DH 411-es kotrógé­pek teljesítményeinek a háromszorosára képes. Alkalmassá te­szi erre a 2,8 köbméteres kanala is, a teljesítménye 3 ezer köb­méter műszakonként. A nagy földmunkákhoz akarjuk alkalmaz­ni. Egy kiszolgáló gépről van szó. Arányok: ember és gép- Mi a Vízgazdálkodási Egyesülés szerepe ebben a gépvá­sárlásban? Mit kell tudni a VIBESZ-ről?- A VIBESZ feladata, hogy gazdaságos, nagy teljesítményű gépeket felkutasson a vállalkozók részére. Szekszárd tagja a VIBESZ-nek. így kerültünk kapcsolatba a gépvásárlásnál is. To­vábbi feladatunk a gépalkatrész anyagbeszerzése, fejlesztés, export-import formájában is. Nyugat-Németországba exportál­tunk egy kotrógyárnak gépegységeket, például gémet, de své­deknek adtunk már el patkószeget is. Az 1989. évi forgalmunk meghaladja az 1,4 milliárd forintot - válaszol a VIBESZ igazga­tója, Vértes István.- Mennyire kockázatos egy ilyen gépvásárlás ma Tolna me­gyében?- A gép ára 20 millió forint - mondja Huth József igazgató -, körültekintő elemző munka előzte meg a vásárlást. Több mun­kahelyen néztük meg a gép teljesítményét. Ez mutatta a legjobb paramétereket. Az is ok volt a döntésünknél, hogy a gép kar­bantartását, szervizelését, az alkatrész-beszerzést, nagyjaví­tást, ugyanaz a cég végzi. Elvileg, ha ennek a gépnek munkája van, akkor egy év alatt megtermeli a vételárat. Ennyit kell koc­káztatni. A mostani gépátadáskor együttműködési megállapo­dás is született a TERRA, a VIBESZ és a Szekszárd-Paksi Vízi­társulat között, mely a jövőben bel- és külföldi közös munkavál­lalást tesz lehetővé. dkj - gk Bizakodás Erdély „újrafelfedezésében” Harminc­filléres meditáció Új év ide vagy oda, mit nekem áremelés, megkockáztattam egy vásárlást. Gondol­tam, beruházok. Vettem fél liter zacskós ka­kaót. Mikor a pénztárnál kiderült, hogy 7 fo­rint 80 fillérrel tartozom, már motozott ben­nem némi gyanú, mert én több mint 8 forin­tos árra emlékeztem. Felemelem, forgatom, nézem, minden szabályos... csak hát a zacskó új. Ez áll rajta: kakaó-ital, és egy bá­jos, lusta koala maci mászik a nagy semmi­be egy fura színű „húsvétitojás-féle” sötét kontúrban. A név is új: Koala. Natúr és ugyanúgy 0,5 liter mint kakaó, de olcsóbb 30 fillérrel... Lázasan számolok. Ha havi kakaóforgal­munkat napi átlagos kettővel véve, beszor­zom harmincat a harminccal (mármint a napok számát a fillérekével) akkor az annyi mint mennyi is...?! 2x30x30...= 18 kemény pöngő forint. Nosza, s íme egy liter tiszta tej ára marad! Nekem. De mi marad a tisztelt tejiparnak, aki újít és olcsósit? Kez­dem alaposabban megnézni azt az ol­csóbb terméket. Benne író van... bennem némi irónia, hiszen gyermekkori emlékeim között felrémlik uram bocsá’ a moslékos... aki ugye ezt az igen olcsó tejipari mellékter­méket vitte a hizlaldába. Ugyan kapok én ebben a natúr Koalában (á 30 fillérrel ol­csóbban a kakaó félliterjénél) tejzsirt, tejfe­hérjét, tejcukrot, szacharózt, és ásványi sót, de én féltem ezt a vállalatot. Neki vajon mi marad? Kiszámolták már? Hiszem, hogy előnyben vagyok, hiszen én már laktalbumint, és laktoglobulin kon- centrátumot vettem magamhoz ebben a tejtermékben. A. tetejébe, hogy ne legyek etikai vétségben elmarasztalható, mit is te­gyek? Ha őszintén megírom, hogy jobban ízlett ez a Koala izé addig, amíg nem olvas­tam, hogy íróból van... akkor ugye magán- véleményemmel negatív irányban befolyá­solom a tisztelt potenciális vásárlóerőt..: Ha pedig ódákat zengek róla - hiszen az is előfordulhatott volna, hogy ízlik ez a valami - akkor meg ingyenreklámot biztosítok a terméknek. Na bumm! Most aztán benne vagyok abban a bizonyos túrós fazékban. Csak győzzek belőle kimászni. Minden­esetre annyi szerencsém azért van, hogy olyan fényűző életmódot már nem tudok folytatni, mint siheder ifjonc koromban, amikor számolatlanul ittam a szülői pénz­tárca terhére a kakaót. Ha jól emlékszem, felemelt helyárral is 5 forint 40 fillérért. Úgyhogy ez a harmincfilléres kis medi­táció nem is ér ennél többet.- szabó ­(Folytatás az 1. oldalról.) Cooptourist, Alföldi Imre, a szekszárdi iroda vezetője: - Először is a valutafor­galmunk a vásárlás korlátozása miatt óriási mértékben visszaesett. Másod­szor: a kevesebb valutamennyiség miatt fel kell készülnünk arra, hogy legyen megfelelő számú és olcsó áron elérhető társasutunk, ahol biztosítjuk a költő­pénzt. Bár a programfüzetünk még nem jelent meg, azért már rendelkezünk ilyen lehetőségekkel, azaz költőpénzes isz­tambuli és osztrák utakkal, elfogadható áron. A belföldi programok, természet­szerűleg megdrágulnak, már tavaly sem lehetett a Dunakanyarban kétszáz forint alatt kihozni egy ebédet. Ebből követke­zően a nyugati és a keleti társasutak irán­ti igény várhatóan emelkedni fog, de ezzel együtt a forgalom egyötödére törté­nő lecsökkenésére számítok. * Express, Reiner Ilona, a szekszárdi ki- rendeltség vezetője: - Minden évben borúlátóan kezdünk, de mindig van vala­mi, amibe lehet kapaszkodni. Most is len­ne okunk a pesszimizmusra, hiszen a va­lutakeret csökkenése miatt arra számí­tottunk, hogy jóval többen jelentkeznek majd a társasutakra, de ez nem egészen így történt. Kivétel talán a görög apart­man lehetőség, erre van kellő számú je­lentkező, bízunk a hasonló olasz megol­dásban, illetve az osztrák utaztatásban. Ami a szocialista országokat illeti, szinte alig van érdeklődő a bulgáriai egyéni út­ra, ám egy jó jel, ami bizakodásra adhat okot: Románia. Remélem, egy kis idő elteltével már oda is szervezhetjük a cso­portokat. * IBUSZ Tolna Megyei Irodája, Novák Pálné, külföldi társas ügyintéző: - Az öt­ven dollár nagyon kevés, mostanában sokan már a gyerekeknek járó keretet is kiváltják, de ez még így is kis összeg. Az egyéni forgalom visszaesett, viszont ked­vező áron kínáljuk a görög, olasz és ju­goszláv utakat. A hatágyas apartman már kilencezer forinttól bérelhető, s köl­tőpénzt - az IBUSZ keretére - 5600 forin­tot adunk személyenként, ami körülbelül kilencven dollár. Akiket pedig a szom­szédos országok érdekelnek, azoknak a közkedvelt és olcsó csehszlovákiai üdü­léseket ajánlhatom. * Gemenc-Volán, Kovács Zoltán, a szekszárdi iroda vezetője: - A valutakor­látozás rendkívül érzékenyen érintett bennünket, az egyéni utazás iránti ér­deklődés gyakorlatilag teljesen szünetel. Még az egynapos bécsi bevásárlóutak is megszűntek. Reménykedünk a társas- utazásokban, kínálatunkban a görög és az olasz tengerpart szerepel forintért, ez utóbbi a tavaszi előszezonban, kifeje­zetten olcsó áron. Sajnos, nekünk más utazási irodákhoz képest alig van valu- táhk. A szocialista utak közül az NDK- Nyugat-Berlin kirándulást, a szlovák Tát­rát és a bolgár tengerpartot kínáljuk az érdeklődőknek. * MÁVTOURS szekszárdi kirendeltség, Rádai Mártonná ügyintéző: - Az egyna­pos bécsi utakat már karácsony előtt vissza kellett mondani, mivel ötven dol­lárral nem volt különösebb értelme útnak indulni. Az egyéni bevásárlóturizmus mondhatni megszűnt. A vasúti jegyek forgalma némileg csökkent, akik vonattal utaztak volna, a valutakorlátozás után azok is megváltoztatták az elhatározásu­kat. Saját valutakeretből pedig egyelőre nem tudunk utaztatni. Hasonlóképpen a többi irodához, abban reménykedünk, hogy a helyzet javulásával az utazni vá­gyók ismét felfedezik Romániát, s ehhez a vasúti közlekedést veszik igénybe. * Tolnatourist, Fejes István igazgató: ­Az ötven dolláros valutakeret arra sem elég, hogy az utazni vágyó Nickelsdorfig eljusson. Akinek csak ez az összeg áll rendelkezésére, az kénytelen lemondani a nyugati kirándulásokról, ezt a hátrá­nyos helyzetet a Tolnatourist a társas­utaztatásokkal képes ellensúlyozni, erre az évre jók a kilátásaink, napi hétszáz­ezer forint közötti összeggel, azaz ennek megfelelő valutát tudunk az utazók ren­delkezésére bocsátani. A következő esz­tendő kilátásai azonban - amennyiben marad a jelenlegi helyzet - nem éppen biztatóak: várhatóan csökkeni fog az úgynevezett szolgáltatási valutánk, mivel a nyugati vendég nem nálunk váltja be a márkáját harminchét forintos árfolya­mon, hanem oda viszi, ahol feketén öt- ven-hatvan forintot adnak érte. Nekünk viszont egyáltalán nem mind­egy, hogy az ezerháromszáz forintot vagy az annak megfelelő negyven nyu­gatnémet márkát kapjuk meg a szolgál­tatásainkért.- szá -

Next

/
Thumbnails
Contents