Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-10 / 8. szám

1990. január 10. $ KÉPÚJSÁG 5 Nyílt levél az ágazati szakszervezetek Tolna megyei titkáraihoz Horgászoknak Szálkáról, Domböríról, halakról, újdonságokról A pecások tavalyi fogási naplói több­ségében már az egyesületeknél vannak, ahol összesítik a zsákmányt. Ezekre csak később térhetünk ki. Van azonban már olyan eredmény, amit a pecásokkal ér­demes megismertetni. Szegedi Lászlót, a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsá­gának titkárát arra kértük, mondja el, ho­gyan zárták a megye két legnagyobb horgászvizén az évet, van-e változás Dombori és Szálka horgászrendjében, van-e árváltozás. Fadd-Domboriban 1989-ben I 340 700 forint volt a területi jegy bevé­tel, ebből 1 072 400 forint értékű halat te­lepítettünk, nem számolva az önerőből kihelyezett süllőfészkek árát - kezdi az IB-titkár. - Ennek a megoszlása a követ­kező: ponty 15483 kg, kárász 140 kg, amur 156 kg, dévér 870 kg, ön 393 kg. Az egy hektárra eső telepítés értéke 6660 forint. A területi engedélyek árában válto­zás nincs, kivétel a jogi tagoknak adható, úgynevezett „oportöri” jegyeket. A hor­gászrend továbbra is az országossal egyezik meg.- Milyen eredményekről, újdonságok­ról szólhatunk Szálkával kapcsolatosan?- Szálkán a jegyforgalomból származó bevétel 1 272 300 forint volt, halasításra 953300 forintot költöttünk. Pontyból II 226 kilót, kárászból 5252 kilót, amur­ból 517 kilót, pisztrángból 309 kilót, ön­ből 530 kilót, dévérből pedig 837 kilót te­lepítettünk. A területi jegyek ára itt is vál­tozatlan, a horgászrendben viszont ked­vező változás állt be. Az eddigi gyakorlat­tól eltérően nem napi kettő, hanem há­rom méretkorlátozás alá eső hal fogható, de ebből legfeljebb 2 pontyot lehet meg­tartani. Továbbra is marad a havi 8 ponty kontingens. Az ifjúsági horgászokra ugyanaz a szabály vonatkozik, ami a fel­nőttekre.- Úgy hallottuk, a napijegyes horgá­szok panaszkodnak az éves területi jeggyel rendelkező horgászokra és vi­szont.- Igen, ez igaz. Ez a feszültség eseten­ként érezhető, ennek ellenére az eddigi gyakorlaton nem változtatunk. Tehát minden „vándor” vagy „turista” horgászt továbbra is szívesen látunk, jövőre azon­ban a napijegy árát a reális értékhez kell igazítanunk és ha szükséges, a horgász­rendhez is hozzányúlunk. Tudni kell, hogy az ár, a telepítés, a horgászrend kialakítása minden esetben az érdekelt horgászegyesületek véleményének fi­gyelembevételével történik. A horgászati körülmények, a komfort jelleg, ha lassan is, de javulnak ezen a területen, ám meg­oldatlan még sok minden, így például a rendszeres szemétszállítás, az átjárás, a déli oldal megközelítésének javítása. Ez természetesen pénz kérdése, de első a halasitás. (A bevétel 75-80 százalékát er­re fordítjuk.)- Úgy tudom, megkezdődtek a köz­gyűlések...- Igen. Ezekről csak annyit mondanék, hogy a Sióvölgye HE 13-án 10 órakor tartja a művelődési házban, a Közalkal­mazotti HE ugyancsak 13-án 9 órakor rendezi a városi tanács emeleti nagyter­mében, az Öcsényi HE 14-én 9 órakor a művelődési házban, a Bonyhádi Dolgo­zók HE 21 -én 9 órakor a művelődési ház­ban, a Tolnai HE pedig 21-én 9 órakor a pártházban vonja meg a mérleget. A ta­pasztalatokra visszatérhetünk.- Rendben van. Köszönjük az infor­mációt. Tisztelt Barátaink! A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Tolna Megyei Szervezete nem hive a látványos de többnyire eredménytelen „nyiltlevél-háborúknak” ezért - talán ezt észrevették - ritkán élünk vele, többnyire nyílt kihívások esetén, s akkor is elsősor­ban a helyzet tisztázásának szándékával. Most - amikor e végső eszközhöz nyú­lunk - ugyancsak ilyen esetről van szó. Mivel igen kicsi a valószínűsége, hogy akár önök, akár az olvasók ismernék az előzményeket, ezért azok vázlatos ismer­tetésével kezdjük: Nagy Sándor SZOT- főtitkár május 1 -jei beszéde által éreztük először szükségét és lehetőségét annak, hogy mint a foglalkoztatottak politikai érdekvédelmét tradicionálisan és tuda­tosan képviselni hivatott „egyik” politikai szervezet, megyei szinten is megkezdjük a kapcsolat kiépítését a munkavállalói érdekvédelem megyei szervezeteivel. Bár az SZMT létét, legitimitását illetően nyílt és hangoztatott aggályaink voltak, a vezető Péti Imre úr iránt - közismert poli­tikai előélete miatt -, aligha érezhettünk bizalmat, mi mégis - az ellenzéi szerve­zetek közül elsőként - megpróbálkoz­tunk a lehetetlennel, a kölcsönösen elfo­gadott konszenzusra épülő intézményes együttműködéssel. Az akkori tárgyaláso­kon hat pontban ismertetett javaslatain­kat illetően Péti úrtól az üres ígéreteken, a halogató manőverezéseken és burkolt elhárítási kísérleteken kívül más reakció­kat nem sikerült elérnünk. Egyetlen lát­szateredmény az volt, hogy hallgatólago­san tudomásul vette az SZMT könyvtárá­val egy közös működtetésű Szocdem klub beindítását. Alig egy hónapos mű­ködés után ez a klub fokozatosan elszi­getelődött, „megfigyelés alá került” és nyíltan nemkívánatossá vált, így az első adandó alkalommal új helyre költöztet­tük, ahol egyébként nyugodt körülmé­nyek között, kiválóan működik. Még további két eredménytelen kísér­let után tudomásul vettük, hogy az SZMT- vel való intézményes együttműködés le­hetetlen és vártuk, hogy a szakszervezeti mozgalomban (is) elkerülhetetlen válto­zások elérjék végre megyénket is. Amikor az SZMT-k de jure megszűn­tek, újabb kísérletet tettünk, de mint az alább leírandó eset bizonyítja, azt kellett tapasztalnunk, hogy Tolna megyében az SZMT - legalábbis mint szellemiség - de facto még mindig létezik. Amikor, egyéb­ként nem hivatalos forrásokból megtud­tuk, hogy az önök titkári testületé január 5-én értekezletet tart, megyei titkárunk Kis Pál István (aki egyébként az országos pártvezetőségünknek is tagja) megke­reste az illetékest, hogy napirenden kívül tíz perc időt kérjen a tisztelt résztvevőktől bemutatkozásra, intézményes és hivata­los kapcsolatfelvételre, illetve az esetle­ges együttműködést illető néhány konk­rét javaslat ismertetésére. Csak példa­ként említenénk, hogy fel kívántuk aján­lani az országgyűlési képviselőjelölt-állí­tásban a konzultációt, nem kizárva az esetleges közös jelöltállítás lehetőségét sem. Ehhez viszont a határidő rövidsége miatt gyors és konstruktív fogadókész­ség szükségeltetett volna. Felhatalmazott képviselőnk ezzel szemben az alábbia­kat tapasztalta. Először is „illetékesként” újfent azzal a Péti Imrével kellett tárgyal­nia, akivel az együttműködés részünkről (és a hozzánk hasonló ellenzéki szerve­zetek részéről) többrendbélileg lehetet­lennek bizonyult. Másrészt a kérés tol­mácsolása, az elmondandók vázlatos is­mertetése után Péti úr közölte, hogy késésben, vagyunk, az újjáalakult MSZMP-vel ö már a hasonló tartalmú tár­gyalásokat megkezdte! Ráadásul előre jelezte, hogy a „hagyo­mányos” szakszervezeti mozgalmat bírá­ló állásfoglalásaink miatt szervezetünk, azok egy részének szerzőjeként Kis Pál István személy szerint nem számíthat szimpátiára. Mivel képviselőnk szerve­zetünk, pártunk és a maga személyében vállalta az esetleges vitát (szükség ese­tén a bizonyítékok feltárását is), hivatalo­san nem zárkózott el a kért - napirenden kívüli - felszólalás megtartásától. Azt kér­te viszont, hogy ezt a hivatalos napiren­dek után tegyük meg és a telefonon tör­ténő értesítése alapján 2-3 órával ké­sőbb jöjjön vissza képviselőnk. Két órá­val későbbi telefonértesítés viszont a kö­vetkezőkről szólt. 1. A titkári testület úgy döntött, hogy fel­sőbb „állásfoglalás” hiányában kezdemé­nyezésünk nem időszerű, erre legközelebb mintegy két hét múlva kerülhet sor. 2. Várjuk meg, amíg a titkári testület majd meghív bennünket az összes többi párt képviselőjével együtt és egy időben, rá­adásul az eredményesség érdekében „or­szágos vezetőt is” hozzunk magunkkal! Mivel e válaszból számunkra kiderült, hogy önök hivatalos napirendként Péti Imre - korántsem hivatalos - tájékoztatá­sa - esetleg sajátos interpretációja - alapján megtárgyalták nélkülünk, illetve képviselőnk meghallgatása nélkül, úgy­mond, a javaslatainkat, szeretnénk fel­hívni a figyelmüket, hogy ez az eljárás - ha erre valóban így került sor - ellent­mond a demokratikus működés minden elemi szabályának, és nem utolsósorban a józan észnek. Ha igaz is lenne a Péti űr válaszából sugallt helyzet, mely szerint önök még mindig egy sztálinista struktú­rának megfelelően „fentről" kénytelenek az ukázt várni, még nem lehet indoka an­nak, hogy egy másik közismerten unió szervezetű politikai párt megyei képvise­lőjének - hangsúlyozzuk nem vezetőjé­nek - tőlünk kapott felhatalmazását két­ségbevonni. Súlyos hibának tartjuk, hogy ha a politikai pártokat és szerveze­teket az önök testületé valamiféle csoda­bogaraknak, vagy amatőr színjátszó tár­sulatoknak néznék, akikről TIT-előadá- sokon össznépi gálaműsorok keretében elégséges felszínesen megtudniuk „va­lamit”. Az önök felhatalmazása, tudomá­sunk szerint, ennél sokkal többre szól, és ezt előbb-utóbb azok a tagtársaik, akiktől kapták, számon is fogják kérni! Mivel Péti úr az önök nevében járt el a fent leírt módon, mi kénytelenek vagyunk az önök testületének válaszolni, még ak­kor is, ha élünk a gyanúperrel, hogy me­gint csak egy jól bevált posztsztálinista jelenséggel állunk szemben. Nevezete­sen megint csak takarónak használta a közösséget, illetve testületet, egy hatal­mát féltő, a valóságos viszonyokhoz iga­zodni nem tudó, ortodox politikai nézetei miatt a szakszervezeti mozgalmat képvi­selni alkalmatlan politikai oligarcha. Mi az önök testületének több tagját ismer­jük, tudjuk, hogy ez a szellemiség és ha­talomgyakorlási módszer a legtöbbjüktől idegen. Különösen azoktól idegen ez, akik valóban a szakszervezeti mozga­lomban végzett munkájuk alapján lettek tisztségviselők, és nem Péti úrhoz hason­ló ejtőernyősként. A nevezett úrral a leg­nagyobb baj éppen az, hogy teljes erköl­csi, politikai és „szakmai” munícióját a korábbi állampártból hozta, így nem ké­pes másként működni, bárhogy is nevezi magát, marad posztsztálinista. Jelenléte mozgalmukban nevetséges anakroniz­mus. Vegyék már észre, „a király mezte­len”. Végezetül. Jelen levelünkből, reméljük, a mozgalmuk iránt érzett változatlanjó­akarat, és az önökkel való együttműkö­dés fenntartott szándéka ugyanúgy nyil­vánvaló, mint az, hogy ennek megvalósu­lásában hol látjuk a legsúlyosabb akadá­lyokat. 1990. január 6. Baráti aggodalommal: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Tolna Megyei Szervezete Az ágazati szakszervezeti titkárok válaszlevele az MSZDP Tolna megyei szervezeteihez és Kis Pál Istvánhoz Tisztelt Tolna megyei szociáldemokraták! Mi sem vagyunk hívei a nyílt levelezésnek, ezért is nem reagáltunk a Dátum c. lapban 1989. december 30-án megjelent „szociáldemokrata újévi üzenet’’-re. Ami még­is a levelezésre késztetett bennünket, azt az 1990. január 8-án megjelent nyílt levél váltotta ki. Válaszunkat a szak- szervezeti tagság, a tisztségviselők és az olvasók tárgyi­lagos tájékoztatása teszi szükségessé. Elöljáróban leszögezzük, hogynem számíthat szimpá­tiára és eredményes együttműködésre az a szervezet és személy, aki olyan üzenetet tesz közzé, amely szerint a szakszervezeti tisztségviselők (megyei és alapszervezeti szb-titkárok, szaktársak sokasága) kollaboráns, talp­nyaló és munkásáruló. E minősítést mélységes felháborodással határozottan visszautasítjuk annak a szakszervezeti tagságnak a ne­vében is, amely tisztségviselőit a közelmúltban demok­ratikusan választotta meg. Az MSZDP megyei szervezeteibe tömörült tagság tájé­koztatására közöljük, hogy 1989. május elején a szak- szervezetek megyei szervei a Tolna Megyei Népújság­ban közzétették nyilatkozatukat, amelyben kinyilvánítot­ták, hogy érdemi párbeszédre készek mindazokkal a pártokkal, szervezetekkel, amelyek egyenrangú partner­ként kívánnak velük együttműködni. Ma is arra törek­szünk, hogy a szakszervezetek önálló, a politikai pártok­tól független, erős érdekvédelmi, érdekképviseleti moz­galomként töltsék be szerepüket, a tagság érdekeinek megfelelően, a foglalkoztatás- és bérpolitikát, a család- és egészségvédelmet is magába foglaló életszínvonal és szociálpolitika kérdéseiben. A nyílt levélben sok az elfogultságból táplálkozó, a té­nyek ismeretét nélkülöző, a vélt pártérdekeiket előtérbe helyező vélemény. A szakszervezetek -> szövetséggé szerveződésének fontos alapelve az alapszervi önállóság, amely nem teszi szükségessé a felsőbb szervek állásfoglalásának figye­lembevételét. Ez azonban nem zárja ki, hogy fontos kér­désekben a mozgalom egyesítse erejét, összehangolja tevékenységét. Ilyen kérdés lehet például az országgyű­lési képviselők választása is. Végül néhány megjegyzés:-Információk a szakszervezeti mozgalom tevékeny­ségéről, rendezvényeiről a múltban és a jövőben is hiva­talosan beszerezhetők erre készséggel rendelkezésre állunk.-Több párt, köztük az MSZDP megyei képviselője is bejelentette kapcsolatfelvételi szándékát, de érdemi tár­gyalást eddig senkivel sem folytattunk, így az MSZMP- vel sem.-Kijelentjük, hogy egyetlen tisztességes szándékkal közeledő pártot, szervezetet sem tekintünk „csodabo- gár”-nak vagy „ámatőr színjátszó társulaf-nak. Éppen ezért tartjuk ma is szükségesnek, hogy mélységében megismerjük az országos és megyei szervezetek prog­ramjait, állásfoglalásait, a szakszervezetekkel való együttműködésük szándékát.- Feladatainkkal és a tagság iránti felelősségünkkel tisztában vagyunk, és ez a tagság részéről bármikor szá- monkérhető.- A szakszervezeti könyvtár - mint önálló intézmény - tájékoztatása szerint semmiféle megfigyelés alatt nem tartotta a szociáldemokrata párt klubját; az elszigetelő­dés okait ne itt keressék.-Az SZMT megszűnését követően a szakmai szak- szervezetek megbízása alapján a megyei képviselet ve­zetője Péti Imre. így került sor arra is, hogy véleményün­ket tolmácsolja. A mozgalom vezetőinek minősítésére mindenkor az őket választó (megbízó) szakszervezeti tagság jogosult. A szakszervezeti tagságot és bennünket napjainkban az idei első áremelések után jobban foglalkoztatnak a bérből és fizetésből élők, nyugdíjasok mai és holnapi lét­kérdései, mint a pártpolitikai harcok nyílt csatározásai. Mindazon pártok, szervezetek irányában, melyek prog­ramjukban erre megoldást kínálnak, fogadókészek va­gyunk. Nyitottságunk további hangsúlyozása mellett azonban szerényen megjegyezzük, mivel az önök szervezetének választott szimbóluma a rózsa, érdemes lenne elgondol­kodniuk azon is, hogy a választók megnyerésére milyen módszerekhez folyamodnak. Ügy gondoljuk, hogy a türelem rózsát terem! Szekszárd, 1990. január 9. SZAKMAI SZAKSZERVEZETEK TOLNA MEGYEI TITKÁRAI Hol vannak a katonák... ? A pécsi televízió egyedülálló vállalko­zása: több száz magyar katona sírhelyét kutatták fel és hozzák nyilvánosságra. „Átkozott legyen, aki kitalálta a hábo­rút!” - Marlow után százezernyi magyar család bélyegezhette még így az értel­metlen vérontást. A második magyar hadsereg pusztu­lása máig tartó gyötrelem, kibeszéletlen, félve-féltve őrzött nemzeti gyászunk. Az elesett magyar férfiak zömének sírja sem domborul, emlékét is csak néhány feled­ni nem tudó utód, sárgult, csipkés szélű fénykép, vagy csak a tisztelgő gondolat őrzi. Novemberben kezdte meg a pécsi stúdió „Katonasírok” címmel olyan fotók közlését, amelyek szovjet földön, vagy más hadműveleti területeken elesett ma­gyar katonák temetőjét mutatják be. Na­gyon sokan felismerték már eddig is el­tűntnek hitt hozzátartozójuk nevét, de még többen keresik. Újra remény kél, hogy végre valami bizonyosság enyhít­heti a fájdalmat ennyi év után... 1990. január 12.-e, az urivi áttörés kez­detének 47. évfordulója. Az MTV Pécsi Stúdiója rendkívüli kör­zeti adásban emlékezik meg ezen a na­pon a korabeli eseményekről. Ennek keretében beszélgetés hangzik majd el Péteri Ferenccel, az egykori refor­mátus tábori lelkésszel, majd bemutatják a tulajdonában lévő regiszterek alapján, az általa eltemetett katonák A-tól K-ig ter­jedő névsorát. Ezt követően levetítik a „Magyar posta­ládába bedobandó” című dokumentum­filmet, mely olyan tábori levelezőlapok nyomán készült, melyeket sohasem kéz­besítettek ki a címzetteknek. A műsor második részét egy hét múlva láthatják a nézők, amikor a nevek l-től Zs- ig kerülnek a képernyőre. A stúdió ven­dége ekkor Barcza Tivadar, egykori kato­likus tábori lelkész lesz, majd a „Katona- totók” című háborús dokumentumfilmet mutatják be. Tehát: A Don menti áldozatok emléké­re I. rész, 1990. január 12. l-es program; II. rész: január 19. l-es program, 22.40- töl. A rendkívüli adások szerkesztője Bé­kés Sándor, műsorvezető-riporter Füzes János, rendező Bucsky Csilla. A doku­mentumfilmeket Téglásy Ferenc készítet­te. Ügyeleti telefonszám: 24-504.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents