Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-09 / 7. szám

2 lÜEPÜJSÄG 1990. január 9. A feljelentéshez csatolt dokumentumot valóban a Belügyminisztériumban készítették Romániai terroristák pere (Folytatás az 1. oldalról.) hez tartozó dokumentumokat. A Katonai Főügyészség minden törvényes eszközt felhasználva, a tények objektív feltárásá­ra és elbírálására törekszik. A további tá­jékoztatásig a sajtó és a közvélemény tü­relmét kéri. Duna-gate A magyar közvélemény a Duna-gate botrány kipattanása óta meglehetős kiábrándultsággal kénytelen elkönyvel­ni, hogy puha forradalmunkban HIÁBA REHABILITÁLTUK A. JOGÁLLAMISÁG ESZMÉJÉT. A gyakorlatban még lábbal tiporhatják ezeket az alapelveket. Mivég­re deklarálja az alkotmány a pártok sza­bad működését, a politikai, a személyisé­gi jogok, a levéltitok tiszteletben tartását, ha még mindig számon tartják, kinek te­lefonálunk, hová írunk levelet. EZEK RlEM OLYAN KÜLÖNLEGES IN­FORMÁCIÓK - fogalmazta meg a laikus számára meglepő véleményét a tévéhír­adóban a belügyminiszter; a dokumen­tumok jelentőségét a biztonsági szolgá­lat felelős osztályvezetője is meglehető­sen alábecsülte. És talán az sem tanul­ság nélkül való, hogy a titkos feljegyzé­sek láttán nem lepődött meg a független szervezetek néhány szóvivője sem. Leg­kevésbé azok, mondhatnánk, akik né­hány éve még a jeles történelmi napok előtt maguk is „élvezhették” az őrszobák melegét. De a kép akkor teljes, ha idéz­zük a telefonlehallgatásokról az MSZP elnökének minapi nyilatkozatát: „Koráb­ban volt olyan benyomásom, hogy be­szélgetőpartneremen kívül más is van a vonalban”... Igen, az elmúlt 40 esztendőben sokan megszenvedték már, hogy olykor „más is van a vonalban”... Ezért aztán nem cso­dálkozhatunk, hogy a jólértesültek ma úgy érzik, hogy az illetéktelenül megszer­zett dokumentumok előfeltevéseiket iga­zolták. Úgy tűnik, kormányunk nem csupán a gazdasági, de a politikai csődöt is meg­örökölte, s egyikről sem lesz könnyű el­számolni. Persze egy önmagára adó hi­vatalos személy érthető okokból nem szí­vesen vág ma a vizsgálat elé, bár a tör­vénysértésektől mindenki igyekszik el­határolni magát. Amíg a szokatlan hely­zetben beindul a jogi igazságkeresés ne­hézkes gépezete, lankadatlan erővel fo­lyik a politikai harc, a nyilatkozatháború. A Katonai Főügyészség a bizonyítékok kiegészítését kérte - a feljelentő nyilvá­nosan megtagadta azt. Arra hivatkozott, hogy a csatolt dokumentumok egyértel­műen alátámasztják a bűncselekmény alapos gyanúját. S nem kell ho^zá külö­nös jóstehetség, amikor azt mondjuk: a politikai érvek lesznek erősebbek, a nyo­mozást elrendelik. Hisz minden más lé­pés azt a látszatot kelthetné, hogy vala­hol, valakik el akarják tussolni a vizsgála­tot. Közvéleményünk tehát minden bizony­nyal óráról órára egyre több részletet is­merhet meg egy megfigyelés alatt tartott ország titkosszolgálatának munkamód­szereiről. S be sem várva a hivatalos vizs­e gálát eredményét, ki-ki maga is eldönt­heti, hogy mit fogad el törvényesnek. Olyan kérdésekre vár most választ a köz­vélemény az illetékesektől: MIÉRT ÉS KI HALLGATTA LE KŐSZEG FERENC TELEFONJAIT, KI ADOTT EN­GEDÉLYT LEVELEK FELBONTÁSÁRA? HOGYAN ÉRTESÜLHETETT A BM EGY KÖZPONTI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ­JÉHEZ ÍRT LEVÉLRŐL, NETÁN A TÉVÉ ELNÖKÉHEZ CÍMZETT SZEMÉLYISÉGI JOGI PANASZRÓL? Miért tartották érdemesnek a rögzítés­re azt a kompromittáló adatot, hogy a szabad demokraták „SZŰRÖS MÁTYÁS ELLENÉBEN JELENTÉKTELEN SZE­MÉLYT JELÖLNEK A VÁLASZTÁSOKON A LÁTVÁNYOS BUKÁS ELKERÜLÉSE VÉGETT”... Hogy osak néhány példát ra­gadjunk ki találomra a sajtó rendelkezé­sére bocsátott dokumentumcsokorból. Titkosszolgálati tevékenységre persze minden államnak szüksége van. Ám csakis törvényes kereték között, társa­dalmi ellenőrzés mellett. A mi kérdésünk az: EGY ÁLLAM BIZTONSÁGÁT VESZÉ­LYEZTETHETI-E A SZEMÉLYISÉGI S A POLITIKAI JOG? Mert alapos a gyanúnk: egy jogállam biztonságát semmiképp! Nem jelenthet ugyanis veszélyt az állam biztonságára, ha polgárai - alkotmányos keretek között - élnek jogaikkal. Nem állhat fenn tartósan az országban „kettős jogrendszer”, nem deklarálha­tunk magas szinten alkotmányos afapel- veket úgy, hogy közben fenntartunk az­zal ellentétes tartalmú titkos jogszabá­lyokat s választott testületek által nem el­lenőrizhető szervezeteket. Mert nem elég az állampolgári jogok megtartására le­tenni a „nagyesküt”. Ez puszta szólam megfelelő szervezeti garanciák nélkül. De immár gyors és határozott intézke­désekről hallunk, egy nemzetbiztonsági törvény megalkotásának terve is napi­renden szerepel. Egy ponton a vizsgálatba nyilván a parlament is bekapcsolódhat. AZ A PAR­LAMENT, AMELY MA KELET-EURÓPA TALÁN LEGRÉGIBB MANDÁTUMÁVAL „BÜSZKÉLKEDHET”. Amelynek politikai legitimitását jócskán kikezdte az idő, amely a békés átmenet Ígérvényével a tarsolyában most mégis megpróbálja át­lépni saját árnyékát. Parlamentarizmus parlamenti közreműködés nélkül aligha képzelhető el. Ez az átmenet minden el­lentmondása ellenére érvényes. A vá­lasztások kiírása, a parlament önfelosz­latása sokakban ma olyan gondolatokat ébreszt, hogy a titkosszolgálat elleni ak­ció nem más, mint a választási küzdelem sajátos nyitánya. Ezen persze el lehet gondolkodni. Azt viszont leszögezhetjük már most is: A VÁLASZTÁSOK TISZTA­SÁGÁT NEM AZ INFORMÁCIÓK NYILVÁ­NOSSÁGRA HOZATALA, DE INKÁBB AZ VESZÉLYEZTETTE VOLNA, HA EZ AZ IDŐZÍTETT BOMBA TOVÁBB KETYEG. (MTI-Press) (Folytatás az 1. oldalról.) dencia füves leszállópályájáról ismét magasba emelkedve indult ismeretlen célja felé az elnöki helikopter. Titu köz­ségtől négy kilométernyire váratlanul le­szállították a helikoptert, amelyen a dik­tátorházaspáron kívül két személyi bizto­sító is tartózkodott. A helikopter pilótája a gépet visszavezette Otopeni felé, miköz­ben a két testőr fegyverrel megállított egy vörös színű Dacia 1300-ast a Bukarest- Pitesti autópályán. Eddig egybehangzó a történet; innen különböző verziók keringték a további menekülésről, de bizonyosat senki sem tudott. Most újabb részleteket közölt Jean Moldoveanu, az országos rendőr­parancsnokság vezetője. Előrebocsátot­ta: biztonsági okokból nem közük, név szerint kik fogták el Nicolae és Elena Ceausescut. A tájékoztatás szerint a vö­rös Daciából kiszállították az utasokat és négyen utaztak Tirgoviste irányába. Már majdnem elérték a várost, amikor a vörös Dacia fékezett és megállt az egyik gabonatermelő vállalat központi irodái­nál és raktárainál. Itt kiszálltak a kocsiból: Ceausescu és felesége az egyik iroda- helyiségben keresett menedéket, a két biztosító eltűnt, ők „segítségért” mentek. Időközben riasztották a Dimbovita me­gyei rendőrséget, mert lakossági beje­lentések érkeztek arról, hogy a megyé­ben látták Ceausescut egy vörös Daciá­ban... Az épület előtt összegyűltek-a kö­zeli lakosok és az ott dolgozók, s amikor a megyei rendőrség által riasztott egyik radaros kocsi odaérkezett két rendőrrel, (Folytatás az 1. oldalról.) ipari költségek, stovábbáramlanak a ter­melői és fogyasztói árban. Azzal, hogy megnövekedett a külkereskedelmi jog­gal bíró üzemek és vállalkozók száma, le lehet nyesegetni az „impexek” karmait, s megindul az áralku a termékekért. El kel­lene érni, és mielőbb, hogy megnőjön a szerződések értelme, jelentősége és be­csülete. Igen nagy az érdeklődés a világbanki hitelek iránt, hisz ezentúl finanszírozza a mezőgazdasági kistermelést is. Világ­banki hitelből földet lehet venni, fejleszte­A Kereszténydemokrata Néppárt Tol­na Megyei Szervezete szeretettel értesíti a tengelici és a Tengelic környéki közsé­gék lakóit, hogy a párt bemutatkozó és tagtoborzó gyűlését 1990. január hó 10- én szerdán este 6 órakor tartja a tengelici tanácsházán. Minden érdeklődőt szere­tettel várnak. * A Kereszténydemokrata Néppárt Tol­na Megyei Szervezete ezúton is köszö­netét fejezi ki a tolnai Vízépítő Gazdasági Munkaközösségnek, a Babits Magyar- Amerikai Kiadó Részvénytársaságnak, valarpjnt a Tengelici Református Egyház- községnek, hogy a Holland Vöröskereszt által szervezett romániai segélyakció célba juttatásához anyagi támogatást nyújtottak és közreműködtek a szerve­zésben. * már ötvennél többen ácsorogtak a ház előtt. A két rendőrnek feltűnt a tömeg, s megálltak a kocsival. Egyik kiszállt és kérdezte: - Itt van? Egy takarítónő halk válasza hangzott el: „Igen, itt vannak...” Ekkor a rendőr bement az irodákba, s az egyikben megtalálta a diktátort és felesé­gét, akik elmondása szerint reszketve, láthatóan teli félelemmel várakoztak. A rendőr így kiáltott: jöjjenek, én biz­tonságba helyezem magukat. Ceauses­cu hitt, és a házaspár elindult a rendőrrel. Csak nehezen verekedték át magukat a tömegen. Valahogy mégis elérték a rada­ros kocsit, amibe a rendőrök valósággal betuszkolták őket. A tömegből viszont gépkocsivezetők ugrottak kocsijukba, s üldözőbe vették a gyorsan induló rend­őrautót, azt gondolva, hogy a rendőrök menekítik a diktátort. Az üldözők kétszer oldalról „meglapították” a rendőrségi ko­csit, mintha csak filmjelenet lett volna! A két helyi rendőr nagyon jól ismerte Tirgo­viste külvárosának keskeny utcáit, s egy kanyarnál egérutat nyertek. Sikerült, megtéveszteniük üldözőiket, s más irányba indultak: Buftea felé, amely egy mellékútról volt megközelíthető. Negyven kilométert minden különösebb akadály nélkül tettek meg. Ekkor a két rendőr azt ajánlotta, biztonságos lenne elrejtőzköd­ni. Ceausescu ebbe is beleegyezett. Egy elhagyott tó partján lévő nádashoz ér­keztek. A kocsit nádakkal borították be, hogy a légi felderítés ne vegye észre őket. A nádasban rejtőzködtek. A két rendőr - ha nem is teljes szövegben - de nagy­ni a falusi turizmust, valamint akiegészítő tevékenységet. Ez a hitelforma olcsóbb kamatú és hosszabb a futamideje, mint a magyar kereskedelmi bankoknál felve­hető hiteleké. A nyugati piac többek kö­zött biotermékeket várna a hazai terme­lésből. Arra vonatkozóan, hogy milyen az ér­deklődés a világbanki hitelek iránt, fel­mérést végeztek, s ennek eredménye: a kistermelők sokkal inkább vállalkozná­nak, mint a hazai mezőgazdasági nagy­üzemek. Az állattartással, a fólia alatti ter­mesztéssel, a mezőgazdasági eszközke­Fiatalok! Szeretnétek egy olyan helyet, ahol világos és meleg van, ahol megis­merkedhettek a számítógépekkel, sót kedvetekre játszhattok vele? Szeretnél szórakoztató videofilmeket nézni? Sze­retnél találkozni olyan emberekkel, akik­nek társaságában szívesen elmondaná­tok, ami a szíveteket nyomja? Minderre lehetőségetek nyílik, ha eljöttök hozzánk! Ha egyedül vagy se riadj vissza, itt társa­kat, barátokat találhatsz. Mindezt: ingyen kínáljuk! Szekszárdon, a Béla király tér 6. szám alatt minden hétfőn-szerdán-pén- teken 17 órától. Ha megszomjazol, olcsó italokkal vár a büfé! Te is gyere el! (TOMISZSZ) j * A Szabad Demokraták Szövetsége szekszárdi és tolnai szervezete 1990. ja­nuár 9-től kezdve irodáiban, választási ágyeletet tart. Szekszárdon a Bezerédj jából közreadta a beszélgetést. Egyikük megkérdezte: „Miért éheztette az ország lakosságát éveken át?” Ceausescu erre nem válaszolt semmit. Viszont Elena asszony - cinikus, pökhendi hangon - ezeket mondta: „Ugyan kérem, mondja meg nekem, tulajdonképpen ki halt volna meg? Kijelenthetem, nem halt éhen senki Romániában”. „Miért volt olyan rövid adásideje a román televíziónak?” - kér­dezték még a rendőrök. Ceausescu sze­rint azért, hogy „a dolgozók korán lefe­küdhessenek, hogy jól kipihenjék magu­kat a másnapi munkához”. A diktátorházaspár több órát töltött a nádasban. Majd este 10 után elindult a gépkocsi. A rendőrök azt mondták, most viszik őket a biztonságos helyre. Úgy is történt, egy közeli katonai támaszpont­hoz érkeztek és a „jövevényeket" átadták az egységnek. Közben a Securitate-erök kiderítették, merre rejtőzködik Ceauses­cu és heves támadásokat indítottak leve­gőből és földről a katonai támaszpont el­len: A harc több mint egy napig tartott. Amikor már nagyon veszélyessé vált a helyzet, akkor Ceausescut és feleségét páncélozott autókba tették. Több ilyen páncélozott harci járművet mozgatott a katonai parancsnok, s így a Securitate- egységek tagjai nem tudták, a nyolc mozgó, állandóan különböző helyzetvál­toztatást végző páncélos közül melyik­ben van a diktátor és felesége, akik ekkor már letartóztatásban voltak. Talán a ké­sőbbiekben arra is fény derül: hol volt a tárgyalás és hol végezték ki Ceausescut. OLTVÁNYI OTTÓ (Bukarest) reskedelemmel foglalkozók vennének fel elsősorban világbanki hitelt. Ennek alapja minimum húsz százalék saját erő, ötven százalék világbanki hitel, az ezen felül hiányzó összeget pedig ma­gyar kereskedelmi bankoktól lehet fel­venni az ott megszokott hitelfelvételek­nek megfelelően. S hogy ki részesül előnyben? Aki minél hamarabb beadja a pályázatát, az, akinek pénze van, akinek a pályázata előnyösebb konstrukciójú. A hitel felső határa - jelenleg - tízmillió fo­rint. utca 22-ben a hét minden napján 9.00 és 19.00 óra között (telefon: 74-16-236). Tolnán a tanácsháza épületében, min­den csütörtökön 17.30 és 21 óra között. Várjuk minden barátunkat, minden programunk iránt érdeklődő, a megvaló­sításáért tenni akaró, pártunkkal rokon­szenvező választópolgárt, aki a mielőbbi RENDSZERVÁLTÁS híve. EzenkivüJ „képviselőválasztás a rend­szerváltás jegyében” címmel megismer­kedhetnek Szekszárd választási körze­tének SZDSZ-es országgyűlési képvise­lőjelöltjével - dr. Kovács Attilával. Kötet­len beszélgetések minden héten szerdán 17-19 óráig a Bezerédj utcai irodában. SZDSZ Szekszárdi Szervezetének választási bizottsága * A Magyar Demokrata Fórum Tolna me­gyei 1. számú választókerületében lévő tagjai a választási kampánnyal kapcsola­tos megbeszélést tartanak Szekszárdon, a városháza dísztermében 1990. január 10-én 18 órakor. (MDF) Biotermékeket várnak a nyugati piacon dvm r-------­K özéleti hírek Sikerstratégiák és kudarcstratégiák (Marx: „Nem tudják, de teszik” Keynes és Friedman A tőkés világ egyre mélyülő amplitúdójú cikli­kus válságainak láncolatát a keynes-i ejtsd: kéjn- szi) elméleti forradalom nyomán kibontakozó ál- lammonopol-kapitalizmus törte meg. Az állam aktív beavatkozása a gazdasági életbe elviselhe­tő mértékűre szűkítette az amplitúdókat, tompí­totta a társadalmi feszültségeket és egyenlőtlen­ségeket. Ugyanakkor ez a beavatkozás ellene hatott a gazdasági makrostruktúra egészséges változásának, konzerválni igyekezett az adott szerkezetet, egészen pontosan az adott szerke­zeten belül próbálta megoldani az egyensúlyi problémákat. Mindaddig nem is volt baj, amíg az adott szerkezet jól működött, megfelelő teret en­gedve a gazdasági növekedésnek. • Az 1970-es években azonban új korszakba érkeztünk és kibontakozott a nagy világgazdasá­gi struktúraváltás folyamata, amelynek lényege a klasszikus nyersanyag-, alapanyag- és energia- igényes ágazatok visszaszorulása, gyakran drasztikus leépülése, illetve ezzel szemben a brainigényes, kreativitásigényes ágazatok előre­törése, meghatározóvá válása. A világgazdasági korszakváltást ajiagy szer­kezeti válság és az ebből kinövő monetarists el­méleti forradalom vezette be, amelynek egyik ve­zéralakja a Nobel-díjas Milton Friedman. A mo- netaristák receptje - kicsit leegyszerűsítve - az volt, hogy az államnak ki kell vonulnia a gazda­ságból, hagynia kell leépülni az elavult ágazato­kat és egyedül az inflációra kell koncentrálnia a forgalomban levő pénz mennyiségének szabá­lyozásával. Megfigyelhető, hogy a monetarists receptet alkalmazó országok mindenütt látványos ered­ményeket értek el. A szocialista országok - jelle­gükből következően - meg sem kísérelték a mo­netarists módszerek érvényesítését, és sajnos teljesen kimaradtak a nagy korszakváltásból, megkezdődött lecsúszásuk a harmadik világba, a világgazdaság perifériájára. Lassan eltűnika vi­lág hármas felosztása: 1. fejlett tőkésországok, 2. közepesen fejlett szocialista országok, 3. harmadik világ. A második csoport lecsúszik a harmadikba, miközben e legutóbbiból egész országcsopor­tok emelődnek lassan be a fejlettek szigetére. A szocialista országok egy gyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódnak be a világ- gazdaságba: nyersanyag-és energiaigényes termékekért csúcstechnikát hordozó fogyasztá­si cikkeket cserélnek. Az eredmény: állandósult cserearányromlás. Szerkezetváltás és fogalomzavar Alapvető gazdaságelméleti tévedés összeke­verni a vállalati szintű termékszerkezet-váltást az ágazati szintű makroszerkezet-váltással, de Ma­gyarországon lépten-nyomon ebbe a tévedésbe ütközünk. A vállalati szintű termékszerkezet-vál­tás egy piacvezérelte folyamat, amely nevéből következően vállalati feladat és soha le nem zá­rul, amíg az adott vállalat létezik. A makroszerke- zet átalakulása viszont a nagy világgazdasági korszakváltás döntő eleme, s mint ilyen, lökés­szerű, egyszeri aktus, néhány év alatt végbe kell mennie. Lényege a konzervatív nyersanyag- és energiaigényes ágazatok visszaszorulása, le­épülése, karcsúsodása, illetve a brainigényes csúcságazatok gyors előretörése. Az ágazati szintű szerkezetváltás nem vállalati feladat (el­végre meghaladja a vállalati szféra kereteit), hanem előrelátó kormányzati döntések által vezérelt folyamat. Még a legliberálisabb gaz­dasági elveket valló kormányok is erős kézi vezérléssel oldották meg a feladatot, gondol­junk például Margaret Thatcherre. A makroszerkezet megítélésekor nem az adott ágazatok, vállalatok pillanatnyi gazda­ságossági mutatóiból kell kiindulni, hanem alapvető jellegükből. Konzervatív ágazat min­den energia- és nyersanyagigényes ágazat, il­letve maga a nyersanyag-és energiatermelő szektor. Természetesen minden gazdaságban szükség van konzervatív ágazatokra is, azon­ban ezek egy egészséges gazdaságban egyre inkább marginális szerepet töltenek be. Töre­kedni kell arra, hogy a konzervatív szférába sorolt tevékenységek is jövedelmezőek, gaz­daságosak legyenek, hogy korszerű eszközö­ket használjanak, azonban szigorúan vigyázni kell arra, hogy részarányuk a GDP megterme­léséből ne legyen túl nagy (maximum egyne­gyed), ne kössenek le túl nagy erőforrásokat, maradjon pénz a csúcságazatokra, illetve az infrastruktúra és a szolgáltató szféra fejleszté­sére. Magyarországon 1988-ban még mindig az összes beruházások 52%-a jutott a nyers­anyag-, alapanyag- és energiatermelő szek­torba, ebben tehát nincs benne az e szektor termékeit felhasználó anyagigényes ágazati szféra beruházása. Döbbenten kell megállapí­tanunk, hogy hazánkban még mindig a kon­zervatív ágazatok nyelték el a beruházási erő­források 85-90%-át 1988-ban. Mi még mindig nem értjük, hogy a világgaz­daságot nem érdekli, mennyire nyereséges a magyar acélkohászat, az aiumíniumvertikum, a bászászat stb., sokkal inkább az esik a latba, hogy vannak-e nálunk csúcs- és húzóágaza­tok, korszerű infrastruktúra, oktatásügy, egészségügy, szolgáltatási szféra stb. Magyarország az elmúlt másfél évtizedben iszonyatos erőfeszítéseket tett kohászat, bá­nyászat stb. „korszerűsítésére”, jövedelmező­vé tételére, de ezzel csupán konzervált egy XIX. századi gazdaságszerkezetet a XXI. szá­zad küszöbén, és kimaradt a nagy világgazda­sági korszakváltásból. Hazánk egy főre jutó GDP-je egyötöde Ausztriáénak, azonban egy főre jutó energiafelhasználása megegyezik azzal. Ez is mutatja, hogy nálunk nem új meg új energiatermelő kapacitásokra van szükség (Bükkábrány, újabb atomerőműblokk, Ten- giz-Jamburg, Bős-Visegrád stb.), hanem egy kevésbé energiafaló szerkezetre. Magyarország gazdasági teljesítőképessé­géhez viszonyítva irreális nagyságú az évi 3,5 millió tonna acéltermelő kapacitás, az 'évi 22 millió tonna szén- és lignittermelő kapacitás, energiaellátottságunkat figyelembe véve struktúratermékek értékének kb. egy százalé­kát teszi ki!), a túlméretezett nehézvegyipar, de meg kell kérdőjelezni azt is, hogy pusztán karosszériagyártásra alapozva fönn lehet-e tartani egy ekkora autóbusztermelő kapaci­tást is hosszú távon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents