Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. január 6. Egy ország, amelyiknek győzni kell Salom, Shlomo Marom! Beszélgetés az izraeli nagykövettel Három nagykövet járt eddig a szekszárdi orvosklubban. Közülük a dél-koreai Tak-Chae Han egyáltalán nem beszélte nyelvünket, az amerikai Mark Palmer már bizonyos jártasságot mutatott ezen a téren, míg az izraeli Shlomo Marom perfekt magyarságával lepte meg a hallgatóságot.- Nincs ezen semmi csodálni- való - világosított fel Shlomo Marom úr. - Ezelőtt hatvan évvel Budapesten születtem Marosi Tamásként, ebben a városban gye- rekeskedtem, itt érettségiztem, még a műegyetem első félévét is itt végeztem. Azután 1949-ben elhagytam a hazámat: a negyvenes évek közepén mint zsidó voltam nemkívánatos személy az országban, s azt már nem akartam megvárni, hogy a Rákosi-rend- szer alatt viszont osztályidegen elem legyek. Ma is azt vallom, hogy egy zsidónak a zsidók között a legjobb, ezért vándoroltam ki Izraelbe.- Nem lehetett könnyű új életet kezdeni Izraelben az 1949-es évben, hiszen egy évvel korábban egy pusztító háború árán jött létre ez az állam...- Akkoriban hatszázezer lakosa lehetett Izraelnek, s két év alatt újabb egymillió-kétszázezer bevándorló érkezett. Gondolja el, ez olyan, mintha Magyarországra most hirtelen húszmillió ember érkezne! De Magyarországon még mindig van bizonyos mértéKagylók, karikák, ékszerek kű infrastruktúra, ott meg nem volt semmi. Jómagam munkanélküliként kezdtem, majd előléptem rakodónak, végül pedig a katonaságnál kötöttem ki. Azután úgy alakult, hogy 25 évig maradtam a seregben. Leszerelésem után úgy éreztem, hogy korai lenne még a rózsáim növekedését figyelni, így kerültem át a külügyminisztériumhoz.- Ahol bizonyára kihasználták azt a tényt, hogy ön kiválóan beszél magyarul. Személyesen kérte talán, hogy jelenlegi állomáshelyére helyezzék?- Sok választásom nem volt, enyhe túlzással élve egy revolverrel jöttek hozzám, hogy vagy megyek Magyarországra, vagy nem is tudom mi történik. Ezt megelőzően hat évig dolgoztam Washingtonban, valamelyest ismerem is az amerikai viszonyokat, azt hittem, ismét oda küldenek. Mindenesetre Magyarországon óriási előnyt jelent az, hogy gond nélkül tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel.- Marom úr, ön annak az Izraelnek az érdekeit képviseli hazánkban, mely országot a tömegtájékoztatásunk évtizedekig a környező arab népek véreskezű elnyomójaként ábrázolt. Miként vélekedik erről a propagandiszti- kus szempontokat sem nélkülöző beállításról?- Hadd idézzem ezzel kapcsolatban néhány honfitársának a véleményét: ha az erdélyi magyarok is rendelkeztek volna azokkal a jogokkal, amelyekkel az izraeli arabok, akkor rendkívül elégedettek lehetnének. Kíván hallani néhány részletet?- Éppen erre kérném...- Példának okáért Izraelben minden utca három - héber, arab és angol - nyelvű névfelirattal van ellátva. Az arablakta területeken magától értetődően arab az iskoláztatás nyelve. Az izraeli arabok teljes jogú állampolgárok, arra szavaznak, akire akarnak. Élnek is ezzel a lehetőséggel, az izraeli parlamentben jó néhány arab képviselő foglal helyet.- Mégis, mi az oka annak, hogy az izraeli demokráciát nem igazán kívánják elfogadni az ott élő palesztinok, s folytonos felkelésekről, összecsapásokról érkeznek hírek?- Tudja, mi a görög sorstragédiák lényege? Az, hogy mindkét félnek igaza van. Érthető és jogos a palesztinok álláspontja, mert ők saját nemzeti államot szeretnének. A probléma csak az, hogy miközben az egykori Palesztina egész területére ki akarják terjeszteni fennhatóságukat, addig nem ismerik el Izrael puszta létezéséhez való jogát sem.- Viszont Izrael nem hajlandó tárgyalni a palesztinok nemzetközileg elismert képviseletével, a Palesztin Felszabadítási Szervezettel...- Ez igaz. A mi véleményünk szerint a PFSZ-nek egyetlen egy Háromezer év a tenyérben Három lelet, három tárgyi üzenet a múltból - ami összeköti őket, az az, hogy mindegyiket múzeumbarátok juttatták el az arra legmegfelelőbb helyre, a szakemberek kezébe. És még egy összekötő kapocs: a föld alól előkerült emlékek kivétel nélkül a bronzkorból származnak.- Háromezer év a koruk - jegyzi meg Szabó Géza régész, a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársa magától értetődő természetességgel, s a fotó kedvéért tenyerébe veszi a csodálatos épségben megmaradt szürkésfehér kagylófüzért. Mintha néhány nappal ezelőtt hozták volna fel a víz mélyéről ezeket az őskori mészvá- zakat. A hozzá nem értőt kissé meglepi ez a hatalmas távolság az időben, s a csodálkozás csak fokozódik, amikor a finoman kidolgozott ékszerek következnek.- Ezeket Mucsiban találta Hoh- mann András - mutat a fordított szív és bajusz alakú csüngőkre, a keresztbordás mellkorongokra és a ruhaösszefogó tűre Szabó Géza. - A bronzkorban a bronzműves- ség hallatlanul fejlett volt, sokszor olyan megoldásokkal is találkozhatunk, amire ma egy ötvös sem lenne képes. Mégis, ezek az ékszerleletek azért igazán fontosak számunkra, mert jelzik egy-egy népmozgás irányát. Ebben az időben, tehát időszámításunk előtt 1350 körül paraszti népek lakták a Kárpát-medencét. A korszak végén nyugat felől a halomsírok népe támadást intézett e népcsoport ellen, magukkal hozva az állattartó gazdálkodást, s egyben leigázva a terület lakosságát. Ezeket a kincseket éppen a hódítók elől rejtették a földbe. A kagylófüzér - melyet a németkéri Ódor János hozott be - az Égei-tenger partvidékéről származik, s bizonyítéka kereskedelmi kapcsolatok kiterjedt voltára. S végezetül a leletek harmadik csoportját mutatja be Szabó Géza.- Ezek a bronzból készült karikák Szakályból kerültek elő, Czi- ráki Viktor révén. Leginkább karkötőkhöz hasonlítanak, de mégsem azok. Valószínűleg pénzhelyettesítő szerepet töltöttek be, s ez is jól jelzi a kereskedelem fontosságát. S hogy mennyiben viszik előre az ilyen és ehhez hasonló leletek a régészetet és a történelemtudományt? A kissé laikusán hangzó kérdésre szabatos választ kapunk.- A leletek nemcsak a megyei régészetet viszik előre, hiszen megyénket nem szabad kiragadni egy nagyobb régióból, nevezetesen Közép-Európából. A kincseket elásó népek őslakókként éltek ezen a vidéken, míg a halomsíro- sok nyugatról, a mai Németország területéről vándoroltak ide. Máris megvan egy összekötő szál. Vagy a kagylók: ezek a mükénéi, a görög kultúra nyomait viselik magukon. Itt egy újabb kapocs. Óriási távolságokat fogott át a bronzkori világkereskedelem, amely mintegy előképe az újabbkori, elsősorban római világkereskedelemnek, A finoman kidolgozott ékszerek Shlomo Marom törekvése van: Izrael megsemmisítése. Melyik személy vagy állam lenne hajlandó tárgyalni saját megsemmisítéséről?- Önök terrorista szervezetnek tartják a PFSZ-t?- Nem tartjuk, ők valóban azok.- Ennek ellenére az izraeli hadsereg az, amely megszállva tart bizonyos arab területeket.- Nézze, Izrael gyakorlatilag megalakulása óta háborús állapotban áll a környező arab országokkal. Nekünk élet-halál kérdés a győzelem, ezért nem veszíthetünk - mint ahogy nem is veszítettünk - nem háborút, de csatát sem. 1967-ben egyszerre három arab ország támadt ránk, de visszavertük őket, s eljutottunk a Szuezi-csatornához, a Jordán folyóhoz és a Golan fennsíkhoz. Amikor 1977-ben Anvar Szadat, Egyiptom elnöke olyan elhatározást, hozott, hogy saját érdekében szüksége van a békére, akkor az utolsó négyzetcentiméterig visszakapta az elfoglalt földeket. Ha a többi arab ország, így a palesztinok is eljutnak erre a következtetésre, s őszintén kívánják a számunkra is elfogadható, biztonságot jelentő békét, velük is meg fogunk állapodni.- Marom úr, ön negyven év elteltével most látogatott először szülőhazájába, méghozzá nagykövetként. Minek köszönhető az, hogy még mindig anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszél magyarul?- A feleségem szerint egy jó poénért eladom a lelkemet. Most is ezt teszem, mert elárulom, hogy ezt az anyósomnak köszönhetem. Ő 1956-ban jött ki hozzánk Izraelbe, s már nem volt kedve megtanulni héberül. Bár politikai témát az ember az anyósával nem tárgyal meg, de minden egyebet igen, így ha akartam, ha nem, csak magyarul beszélhettem vele. SZERI ÁRPÁD Fotó: RITZEL ZOLTÁN „Emlék” a görög tengerpartról yy$rt> Egy helyen a három lelet amelyről viszont már sokkal konkrétabb fogalmaink vannak. A leletek kutatása természetesen tovább tart, hiszen a földben még nagyon sok érték rejtőzik. Hasznos és szükséges lenne ezeket mielőbb megmenteni, ugyanis rengeteg leletet szántanak el és semmisítenek meg más módon, az esetek többségében természetesen akaratlanul. Ki tudja, mi magunk is hány alkalommal rúgtunk félre a földeken járva egy- egy oxidálódott bronzkori fémkarikát, feleslegesen átadva azt a további enyészetnek? - szá-ór -
