Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

1990. január 31. ‘nÉPÜJSÁG 3 Szocdem fórumon mutatkozott be a képviselőjelölt Petrasovits Anna nem tartja partnernek az MSZP-t Koalíció? Az SZDSZ-szel igen! A komputer se tudhat mindent Számolj, hogy fizethess! Ügyfélszomoritó OTP-levelek bizonyára ismeretes, az Országgyűlés december 2o-án tör- amelynek alapián ;»-» nTP_nf-k kötelessége a kamatmentes, 1, %-os kamatozású állami k',1 iséniik adósait adófizetésre kfi- nyilvántartásba venni, erről számukra értesítést küldeni fizetésének feltételeiről tájékoztatni. a Takarékpénztárral megkopiMMea|||£s kölcsönszerződése ént tartjuk nyilván, lakásceix^ü lami kölcsönök utá­adőfizetésről szóló #1989. törvén^ alapján adófizetés­iek kell tekinteni, ^következőkről ady- tájékoztatást:- szerint az 199o. évrei^lW^f^Wff^navnnta fizetendő adó- i Kölcsön havi törlesztőrészletének 90 Va, ha ,i kölcsönszer- ) éven belül, de 5 éven túl kötötte meg-, a törlesztőrészlet na a kölcsönszerződést 10 évnél régebben kötötte meg. itvállalás /tartozás-átszállás/ esetén az eredeti kölcsön- s /adásvételi szerződés/ időpontja a mérvadó az adó szempont ­(Folytatás az 1. oldalról.) Ezek állami feladatok kell, hogy legye­nek, nem szabad az „eszeveszett privati­záció keretében szétrombolni családok millióinak amúgy is ingatag helyzetét, hi­szen az emberek zöme a jövőben sem lesz képes gyermekét magániskolába járatni, vagy szabadon orvost választa­ni.” A szociáldemokrácia harmadik alap­pillére a szakszervezeti mozgalom meg­erősítése, független, alulról szerveződő folyamat eredményeként, a munkaválla­lók érdekeinek valódi védelmezésével. Az MSZDP számára ebben a kérdésben tárgyalófél minden olyan szakszervezet, amelyik megszabadult a „feudál-kom- munista gazdasági oligarchától”, s való­ságos munkavállalói érdekeket fejez ki. Jelenleg a Szabad Szakszervezetek Li­gája felel meg ennek a kívánalomnak, bár az ágazati szakszervezetekben is megin­dult egyfajta erjedési folyamat.- Nem vagyunk klasszikus értelemben véve munkáspárt, de a munkások érde­keinek védelmét a prioritási listán elöl tartjuk - jelentette ki Petrasovits Anna mondandója következő részében. - Míg a kommunisták a munkást, a polgárt akarták proletarizálni, addig mi, szociál­demokraták a munkást akarjuk polgárrá emelni. Az elmúlt negyven év alatt mind­annyiunkat sikerült proletarizálni, a szó legrosszabb értelmében. A munkásban ma nincsen büszkeség, nincsen tartás, nincs öntudat. Ugyanez jellemzi a közép- osztályt és az értelmiséget is. Mindenna­pi kultúránkat, munka, környezeti, visel­kedés- és érintkezési kultúránkat kellene az európai szinthez közelíteni. Ez körül­belül egy generációs program a jelenlegi közállapotokat tekintve. Talán még van annyi bizalom az emberekben, hogy lét­rehozzunk egy új Magyarországot. A pártelnök után a megye egyes szá­mú választókörzetének szociáldemokra­ta képviselőjelöltje, Kis Pál István, a Dá­tum című napilap munkatársa mutatko­zott be. Üdvözölte azon barátait, akikkel egy-másfél évvel ezelőtt még „eldugott kapualjakban élte az ellenzéki életet." Külön örömére szolgált, hogy a fórumon új arcokat is látott, mivel Kis Pál István ko­rábban szakszervezeti területen is dol­gozott, igaz, „nem politikai munkatárs­ként, hanem szakemberként”, mint nép­művelő. A képviselőjelölt Csepelen szü­letett, amely terület a közhiedelemmel ellentétben nem a kommunizmus, ha­nem a szociáldemokrácia fellegvára volt. Egészen addig, amíg derékba nem tör­ték, tudniillik a „kommunista buldózerek” 1968 után eltörölték a föld színéről a régi csepeli munkáskolóniát, melynek helyén ma is egy iszonyú nagy kőrengeteg áll. Kis Pál István ekkor jött el Csepelről Szekszárdra, ahol harminchárom éves korára a megyei művelődési központ igazgatója lett. „Ez számomra is csodála­tos volt, mert engem semmiféle párt és egyéb protekció nem segített, lévén, hogy nem voltam párttag.” Szekszárd egyébként Kis Pál István számára az or­szág utolsó voluntarista fellegvárát is je­lentette, „a legsötétebb kommunista ideológiát”, ahol még egy templomi hangverseny megszervezése is akadá­lyokba ütközött. A rendezvény befejezéseként a részt­vevők számos kérdést tettek fel a meghí­vott vendégeknek. Talán érdemes ezek közül azt kiemelni, amelyik a „kommunis­ták", pontosabban annak állítólagos utód- szervezete, az MSZP és az MSZDP közötti viszonyt firtatta. Petrasovits Anna így vála­szolt: - Harmadik házasság nem lesz. Egy volt 1919-ben, ez nagyon rosszul sikerült, egy volt 1948-ban, az ugyancsak nagyon rosszul sikerült további házassággal nem próbálkozunk a kommunistákkal. Eddig sem mi próbálkoztunk, mindig belekény- szerftettek bennünket ebbe a zsákutcába, s mi mindig a rövidebbet húztuk. Nekünk az MSZP még ma is az MSZMP utódszerve­zete. Most egy újabb politikai nyomás alatt vagyunk, megpróbálnak eljátszadozni a mi szociáldemokrata eszméinkkel. Ami ne­künk szent, az számukra az átmentés esz­köze. Ezt csinálja most a Magyar Szocialis­ta Párt a kis szegfűjével és mással. De mi nem tudunk nekik hinni, s elképzelhetetlen, hogy valamikor is koalíciós partnerek le­gyünk. SZERI ÁRPÁD Fotó: KISPÁL MÁRIA Szaladtak fűhöz-fához, kölcsön­kértek sógortól, anyóstól, és a határ­idő utolsó napján egy összegben visszafizették az OTP-nek a lakásra felvett összes hitelt. Már kezdtek be­letörődni, hogy a család utolsó meg­takarított fillérjeinek is búcsút kell mondani, azzal vigasztalták egy­mást, hogy azért mégis csak jól jár­tak, hiszen így az OTP-tartozásuk majdnem felét elengedte, amikor Ügyfélék levelet kaptak. Szép nagy borítékban, szép nagy papírokat. Szám szerint négyet. Az Országos Takarékpénztár és a Pénzügymi­nisztérium küldte őket díjelőlegesen. Az elsőben (Értesítés) közölték Ügyfélékkel, hogy mivel a ... számú törvény (a jogszabály száma sehol) alapján adófizetésre kötelezetteknek tekintendők, ezért ezennel tájékoz­tatják őket. Ezután két oldalnyi szá­mokkal, paragrafusokkal tűzdelt szinte követhetetlen szöveg követke­zett arról, kinek kell fizetnie és kinek nem, hogy akinek nem, annak milyen bizonyítékokat kell ehhez beszerez­nie. A másik lapon (Tájékoztató) azt magyarázták el nekik, hogyan tölt­sék ki a nyomtatványt, hogyan osz- szák el a bruttót, hogy megkapják a nettót, és felhívták a figyelmüket arra, hogy mivel a számításokhoz esetleg most még nem rendelkeznek elég adattal, ezért a mellékelt - 15 napon belül beküldendő - előzetes nyilat­kozatot majd egy véglegessel is meg kell erősíteniük áprilisban. Mert ha nem, akkor az előzetes nyilatkozattól függetlenül nyilvántartásba lesznek véve. A további két nyomtatvány már nem magyarázott és fenyegetett, azokra már Ügyféléknek kellett ráírni egy sereg olyan információt, ame­lyek többsége az OTP-nél lévő szer­ződésen már szerepel, illetve az adóhivataltól a pénzintézet besze­rezhetné. Ügyfélék miután átrágták magukat a paksamétán, elmentek az OTP-be és elmondták, hogy ők már egy fi- tyinggel sem adósok, mire elnézést kértek tőlük. Mégis bejöttek a szer­kesztőségbe. Mert azért ók továbbra is felháborítónak tartják, hogy drága pénzen kipostázott levelekkel zaklat­ják az állampolgárt, aki amellett, hogy fizetnie kell, még maga számol­gathatja ki azt, amit kiszámolni valaki másnak a dolga lenne. A rövid határidő meg a számítógép az oka mindennek, mert negyven­ezer ügyfél tíz-húsz éve kötött szer­ződését kellene előszedni az ada­tokért, erre pedig nincs elég embere az OTP-nek, tudtuk meg Boros Fe- renctől, a megyei igazgatóság hitel­osztályának vezetőjétől. így is vissza kellett hívniuk segíteni négy nyug­díjas dolgozót, az átutalási betétosz­tályra pedig új alkalmazottat is fel­vesznek majd. Az Értesítésről is azért hiányzik a törvény száma, mert a pa­pírok előbb elkészültek, mint ahogy a jogszabály a Magyar Közlönyben megjelent, s az utólagos beirogatást nem volt kivel elvégeztetni. Arra is van magyarázat, miért kapott levelet az is, aki már kifizette az adósságát: a komputer minden olyan nevet ki­dobott, akinek december közepén 3,5 százalékos vagy annál alacso­nyabb kamatozású kölcsöne volt. A masina ugyanis nem tud életkor és a szerződéskötés időtartama szerint válogatni. Ezt elfelejtették beprogramozni szegénybe annak idején. Ami a kétszeri nyilatkozást illeti, Boros Ferenc egyetértett vetünk ab­ban, hogy a tájékoztató félreérthető. Akik mentességet élveznek, azok­nak nem kell erről újabb dokumentu­mot beküldeniük. Eddig különben majdnem 600 mil­lió forinttal csökkent a hitelállomány a megyében, ennek 55 százalékát az állampolgárok fizették be. Arról, hogy mit jelent a hír, misze­rint a kamatadó csak egy évig lesz érvényben, az osztályvezető sem tudja a választ. Attól függ, hogy dönt majd a választások után egy új parla­ment. Addig mindenesetre levelezges- sünk. Úgy látszik, papír van bőven...- cser ­Miután kipakoltuk az autóbuszból a több nejlonzsáknyi orvosi szakirodalmat, újságokat és könyveket, épp a teát ka- vargattuk, amire meghívott Zsuzsa édes­anyja, amikor nagyon durva, erőszakos kopogásra lettünk figyelmesek. Bejött három karszalagos rendőr egyenruhá­ban, és nagyon agresszíven kérdezték: itt mi történik, mit pakoltunk ki, és miért nem állami helyekre vittük a holmit? Sze­rencsére megmentette a helyzetet az idős hölgy józansága. Ugyanis, amint le­raktuk a könyveket, irtunk egy papírt, amiben Dombóvár város és környéke nevében jelzem, hogy az orvosi szakiro­dalmat itt lepakolom, és felkérem Tőkés Andrást és dr. Gálfy Zsuzsánnát, hogy igény és belátásuk szerint ezt osszák szét a vásárhelyi kórházakban és köror­vosoknak. Alá is írtuk a papírt. Elolvasta a rendőr, társaival együtt magyarul be­szélt, ezután egy kicsit halkabbra vették a szót, mikor látták, hogy valóban csak or­vosi könyveket raktunk le. Fölhívták on­nan a feletteseiket, és bár igazából nem tetszett nekik, a főnökük is azt mondta, hogy hagyják az egészet. Akkor vissza­vonultak. Ennél sokkal keményebb volt, amikor jött az este - ez még az első út alkalmával történt - és még ki kellett raknom a vá­sárhelyi 2-es klinikán a gyógyszereket, de előtte még egy jó adag élelemtől kel­lett felszabadítani a rakományt. Nem tud­tam, hova rakhatnám ki gyorsan. És ak­kor eszembe jutott, hogy Marosvásárhe­lyen rengeteg képzőművész él. És van köztük egy nagyon rendes szobrász, Mi- holcsa József. Neki hatalmas műterme van, egy nagyon széles utcában. Nyu­godtan oda tudtunk állni az autóbusszal, és hogy hozzáférjünk a gyógyszerhez, hiszen másnap hajnalban már indultunk vissza, kipakoltam az ő műtermébe az összes maradék élelmet, azzal, hogy ossza szét a Marosvásárhelyen és kör­nyékén élő képzőművészeknek, olyan arányban, ahány tagból áll a család. Kér­tem, hogy készítsen egy listát azokról, akik kaptak ebből a csomagból. Ezt a lis­tát az ötvenharmadik képzőművésznél hagyták abba. Azt írta a szobrász a név­sor alatt, hogy „a megmaradt élelmiszert még ezután osztom szét”. Tehát még mindig maradt élelem. így hát bepakoltuk az árut ide, bár ö előbb vonakodott, hogy baj lesz. Nem lesz baj, mondtam, hiszen azt tapasztaltam, épp Kolozsváron lát­tam, hogy mikor a Fő tér egyik oldalán megállt egy magyar, vagy épp akkor egy holland teherautó, a Szent Mihály-temp- lom mellett, arról adták bárkinek, aki odajött azt, ami épp a kezükbe került, bármilyen csomag jött. Ott helyben osz­tották szét. Tömeg volt, és húzták-vonták a holmit. No most: én azt hiszem, aki ma Kolozsváron, vagy Vásárhelyen, vagy Er- délyországban bárhol ebben az időszak­ban feltalálja magát, az tudja, hogy itt most dolgozni kell. Tenni kell. Legkevés­bé ezek az emberek őgyelegnek az ut­cán. Tehát ezek a csomagok, amiket igy szétszórnak, rossz helyekre kerülnek. Egy szobrász, az dolgozik. Megdöbbentő volt számomra, amikor elmentem több műterembe, és láttam: dolgoznak. Györ­kös Mátyi Albert festő Kolozsváron ép­pen a Vörös kakasát festette meg, miköz­ben kint ropogtak a puskák. Egyik leg­szebb képét alkotta meg, a Vörös kakast, ami valahol Tőkés Lászlóról mesél... az ö templomáról, az ő megindulásáról. Vagy fölmentem a hegyre Benczédi Sándor­hoz, szintén Kolozsváron - aki a Szabad­ság szobrát csinálja. Hatalmas szobor, gyönyörű szobor lesz. És azon ügyködik. Mert ő mit csinálna az utcán? Tehát ezek­ből az adományokból azok, akik dolgoz­nak, akik igazán jelen vannak ma Romá­niában, azok nem kapnak, mert azok nem az utcán őgyelegnek. Ezért én nem osztottam az utcán a dolgokat. Ugyanak­kor, amikor láttam, hogy mások osztják, átmentem a tér másik oldalára, mert egy kolozsvári ismerősöm mondta: gyere gyorsan, Szeverin, mutatok valamit... Ott már árulták azt, amihez itt hozzájutottak. A mi ajándékaink a tér túlsó oldalán már áruvá váltak. Hát ennyit erről... mert aki el tudja adni, annak valójában többlete van. Mikor beraktuk Miholcsa műtermébe azt a rengeteg anyagot, akkor jött megint a civil karszalagos hatalom, aki nagyon durván szinte ránk törte az ajtót, és orde­náré módon, szép magyarsággal ordított. Hogy adjunk papírt, hogy azonnal tűn­jünk el az autóbusszal, hogy az árut azonnal rakjuk vissza, hogy bemegyünk a rendőrségre, mert eljárást indítanak el­lenünk, mivel nem az állami lerakóhelyre vittük a rakományt, és oda kellett volna, és mondta, és mondta, és mondta. Azt válaszoltam neki, hogy ő is magyarul be­szél, meg én is magyarul beszélek, hát próbáljunk szót érteni. Nem értette. Csak üvöltött. Hogy majd ök megmutatják, hogy mi lesz ebből. Még jó, hogy vannak emberek, akik följelentettek bennünket, és a följelentés alapján most ők akkor el­járnak. Mivel nem volt mit tennem egye­bet, megkértem, hogy telefonálhassak. Ezt az intézkedést senki nem tudja leállí­tani, vágta rá, mert ez most törvény. Én ennek ellenére fölhívtam Tőkés Andrást. És elmeséltem neki, hogy mi történik itt, a Miholca-műteremben. Mire ő kérte, hogy adjam a telefonhoz az intézkedő polgárt. Én adtam neki a hivatalt, és ök elkezdtek beszélgetni. Aztán visszaadta a kezembe a kagylót, és Tőkés mondta, nyugodtan hagyjunk ott mindent, ezek az urak most el fognak távozni, és minden rendben van. Megköszöntem, megbeszéltünk egy esti találkozót, lerakom a telefont, akkor már a nyakamban volt, hogy mi magya­rok fogjunk össze. Ebből az anyagból, amit szétosztottak, minden jó helyre ke­rült. Bár, hogy megnyugodjak, este, mi­kor Sütő Andrásnál voltam, elmondtam neki, hogy itt mik történtek, hogy odafi­gyeljenek, nehogy a Miholcsának vagy bármelyiknek baja legyen. Ilyen túlkapá­sok vannak. (Folytatjuk.) Pirkadt borok, ászokhordók, emberek... Télen a borospincében (Folytatás az 1. oldalról.)- Háromfajta pincemunka időszerű ilyentájt, mégpedig az egyszerű, az isko­lázott és a javított pincemunka. Az elsőn belül a gépek, berendezések nélküli munkák folynak, amely a hordók tiszta­ságát jelenti kívül-belül. Az iskolázott munkánál a szeparálás (elválasztás) fizi­kai módszerével a zavaros anyagok ki- centrifugálása a cél. Itt már derítés, szű­rés és hőkezelés is történhet, s ezeken belül a műveletek egész sora megoldás­ra váró feladat. A javított pincemunka során a cukorfok javítása sűrítménnyel, az alkoholtartalom javítása aginálással (tiszta szeszes munkafázis) a bortörvény szigorú betartásával a célunk. Ez már a munkák sava-borsa, melyben szó szerint is szerepel a savtompitás, vagy éppen emelés, a szín javítása vagy elvétele. Emellett ott vannak az ötféle szűrési foko­Csiszér Antal a kéncsíkot készíti elő Kiss Gyula pincemester színelemzést végez zat munkái is, amiben a kovaföld adago- lós szűrőt működtetjük, vagyis durva-, elő-, finom-és csírátlanító szűrést vég­zünk, s mind más-más betétekkel. A két segítség közben a hordók ajtózá­sát fejezi be, s Csiszér Antal bácsi, a nyugdíjas, aki 1968 óta végzett pince­munkát, ujját felemelve tanítja utódját, s mondandójának lényege: a tisztaság, a hordómosás.- Transzport és ászokhordók vannak a pincéinkben - folytatja Kiss Gyula pince­mester. A transzporthordók hét hektoli­terig terjedőek, míg az ennél nagyobbak, 50 hektoliterig az ászokhordók. Itt szakmai ismereteket ad át arról, hogy ahol kiválóan beérik a szőlő, mint Spanyol- országban, ott oxidativ érleléssel készítik a bort, míg az NSZK-ban, ahol egyfajta kény­szerérettség is jelen van (hisz mása kiima) a reduktív módszer az alkalmazott. Ma­gyarországon a kettő vegyesen kerül mint módszer alkalmazásra, melyben fontos té­nyező a pince hőmérséklete is. A hőinga­dozás a jó pincében maximum 1 -2 fok le­het, a 3-4 foknyi még elfogadható. A mi pincénkben 11 fok a hőmérséklet, s ha az optimumot nézzük, ami 10-12 fok, akkor e téren nincs gond, a höingadozás itt 3-4 fok. Palackozásra nem készítünk elő borokat, innen a Hosszúhegyi Állami Gazdaságba szállítanak. Önálló exportjogra kellene mindenképpen szert tennünk, s akkor akár pincebővítésre is gondolhatnánk, hiszen ma csak a megtermett szőlőből készült bor egytizedét tudjuk tárolni.- szs - Fotó: Ritzel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents