Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

Szörpüzem Móron 1990. január 29. tolna''­Haldoklik-e Tamási? _________________________________________________ 'népújság 3 A Móri Állami Gazdaság központjában megkezdődtek az üzemi próbák az új szörp­üzemben. A mintegy 30 millió forintos beruházással létrehozott üzemben az NDK-be- li töltőgépsorral óránként hatezer félliteres palackot tudnak tölteni. Jelenleg 23 féle szörpöt készítenek és forgalmaznak. Az új beruházással nyugati piacokat kívánnak meghódítani, NSZk-beli és angliai megrendelőknek 10-10 tonnányi próbaszállít­mányt már útnak is indítottak. MTI-fotó: KABÁCZY SZILÁRD A főnök házon, az állampolgár magán kívül Tennivalóink során megtanulhattuk a leglényegesebbet: mindig a fönököt kell keresni, hiszen érdemi ügyintézésre gyakran csak ilyenkor számíthatunk. De bonyolultabb a helyzet, ha bokros teendői másfelé szólítják, s kénytelenek va­gyunk megelégedni a csicsergő hangú titkárnő válaszával: a főnök házon kívül van. Rugaszkodjunk csak el a realitás talajától, s képzeljük magunkat egy álomvilág­ba. Itt minden vezetőnek megvan a helyettese, aki az első számú ember távollété­ben, teljes hatáskörrel helyettesíti őt. Hiszen a feladatokhoz igazodó, az állampol­gárok szolgálatára orientálódó szervezetnek csak egyetlen célja lehet: a zökke­nőmentes lakossági ügyintézés biztosítása. Visszatérve a zord hétköznapokba, vízfejű, saját létüket igazolni igyekvő szer- vezetecskékbe ütközünk. Annak idején már Max Weber is kiemelte, hogy a bürok­rácia legfőbb jellemzőjeként a döntéstől való félelem, a felelősség továbbcsúszta- tása jelenik meg. A működésképtelen modell csalhatatlan megnyilvánulása, hogy távozásakor a főnök magával viszi a döntés és nyilatkozás jogát. Némi önzés is felfedezhető ebben, hiszen visszatérésekor újra és újra ráébred saját pótolhatat- lanságára. Sajnos, nemcsak rövid hiányzás, hanem hosszabb szabadság esetén is ugyanez a forgatókönyv. Vizsgálódásaink során kétféle funkciózavart különböztethetünk meg: az idény­jellegű és a közelgő hétvége eufóriájában jelentkező ún. pénteki mozgásképte­lenséget. Az előbbinek két válfaja van: 1. A nyári szabadságolások idején fellépő kánikulai bénaság. 2. A dermesztő hideg okozta bénultság (karácsony és szil­veszter tájékán). A deregulációs bizottság a jogszabályok dzsungelében hozzálátott a gyomir­táshoz. Talán néhány bürokratikus képződmény személyi állományának megrit- kítása is kívánatos lenne, ami kétségkívül nagyobb mozgékonyságot, rugalmas­ságot eredményezne.- kesjár ­és annyit, hogy betakarhatják vele egész Magyarországot. És azt kellett monda­nom a sofőrnek: ezt a szemetet fogd és vidd át magyar területre, ö a kis reklám- szatyornyi gyógyszerrel visszaballagott magyar területre, és ott szórta ki, majd adta le a gyógyszert, a román vámosok pedig az egész zsák gyógyszert elrakták. No most: ezt megtették még kétszer, mert még két nejlonzsák gyógyszer volt. Ezek közül az egyik zsák holland gyógyszer. Még kétszer lejátszottuk ezt a jelenetet a sofőrrel, átvitte a határon visszafele a reklámszatyrot... Ez alkalommal történt velem azls, mert három óra hosszat szó­rakoztak velem fönt a buszon, fölváltva, egyedül és többen, hogy megtalálták a festővásznat, amit egy idős erdélyi festő­nek, Györkös Mányi Albertnek vittem át, egy tíz méter hosszú vászon volt, két mé­ter széles, a vámos kinyittatta velem. En­nek az a veszélye, hogy ilyenkor a vászon megtörhet. Hát megtörette. Azután egy­szerűen visszatekerte. Vagy: a szomszé­domban egy Erdélyből menekült ember, aki ott lakik, küldött haza hat csomagot. Méghozzá Gyergyóremetére. A hat cso­mag közül az egyik egy nyolcliteres mű­anyag vödör volt, lekvárral tele. Mikor a vámos a vödröt meglátta, azt akarta, hogy nyúljak bele kézzel, és emeljem meg a lekvárt, hogy lássa: nincs-e az aljában valami. Mondtam: használjunk egy botot, vagy van nálam egy bicska, és azzal le­nyúlok, nem dugom bele a kezemet. Mi­vel ellenszegültem, ragaszkodott hozzá, hogy a fejemet dugjam bele, mert csak akkor enged át a határon bennünket. Nem tudom megállni, megkérdem:- És ezt megtetted?- Hát nem tettem meg. Pedig nekem muszáj volt átmennem, muszáj volt akkor átvinnem dolgokat, mint most is, amikor például az Európa Kiadó rám bízta a Ká- nyádi Sándor és Kallós Miklós utóbbi két kötetének a tiszteletpéldányait, hogy vi­gyem ki, vagy a Film Színház Muzsika szerkesztőségéből Ablonczi rám bízta, hogy vigyek ki több mint száz Sütő-köny­vet. Vagy Olasz Feri, a Székely kapuk szerzője rám bízta a könyveket, hogy vi­gyem ki Sütő Andrásnak, vagy most, hogy a Székelyföldön is beljebb mentem, hogy ott osszam szét ezeket a bizonyos könyveket. Vagy Szántó Piroska levelét vittem el Kányádinak... Vagy Melocco Miklós levelét kellett kivinnem. Akkor is vittem ilyesmit. És ilyenkor mindenkép­pen ki kell jutnom. És bedugtam volna a lekvárba a fejem. Csak ott volt a fiam. És mondjuk, ha a fiam lekváros fejjel látja az apját, nem tudom... Szóval ezért nem tet­tem meg. És akkor húzódott tovább a do­log, ők közben arcátlanul benyúltak a táskákba, és ami megtetszett nekik, ab­ból törtek, például egy csokoládéból. Vagy egy almát elvettek. Vagy a szom­szédasszonyomnak a pénztárcájába be­lenyúltak, és abban ötszáz lejjel többet találtak, mint amennyit váltott. Ennyivel több volt neki, még az előző útjáról, amit nem költött el. Hiába mondtuk, hogy a magyar törvé­nyek szerint x értékű valuta lehet nálunk, azt mondták, hogy ami Magyarországon törvény, az Romániában nem törvény. És elvette az ötszáz lejt, de mindjárt kiszol­gálta magát, mert elvett még ötszáz vagy ezer forintot, ezt pontosan nem jegyez­tem meg, mondta, hogy ez arra kell, hogy a büntetést majd ebből fizetik ki. Nem akarom cifrázni a dolgot, mert három órán keresztül nagyon sok dolgot tudtak csinálni az emberrel. Ez körülbelül há­(Folytatás az 1. oldalról.)- Több szervezet követelte már az új szabályozási rendszer bevezetését. En­nek alapja az, hogy a helyben képződött jövedelmek nagy része maradjon is ott. így feltehetően a tanácsok jobban tud­nak gazdálkodni, tervezni, hiszen ismerik a pénzügyi eszközeiket. A normatív elosztási rendszer szerint évekre előre láthatóak a lehetőségek, a gazdálkodás tervezhető általa. Az új rendszer kikerülte a megyei tanácsokat, nem onnét történik az elosztás.- Első hallásra ez egy jó konstrukció­nak tűnik.- Igen, akkor ha egy konjunkturális, vagyis fejlődő, fellendülő gazdasági idő­szakban történik. Csakhogy ezt a gazda­sági válság idején vezették be, ezért ez a konstrukció egyes településeket jó hely­zetbe hoz, mig mások rosszul járnak.- Mi ennek a rendszernek a lényege?- A normatív finanszírozási rendszer - ha szabad ezt a kifejezést használnom - két lábon áll. Egyik lába a lakosság. Or­szágosan egységes összeget kap erre minden település. Másik lába ennek a rendszernek, a személyi jövedelemadó. A jövőben, a helyben képződő személyi jövedelemadó, ottmarad. Kapunk kétmil­lió forintot. Ez az összeg a kistelepülések esetében jó, de egy nagyvárosnál alig jelent valamit. A külterületi lakosokra, a 3-13 évesekig külön-külön kapunk meghatározott forintot, nyugdíjasokra szintén. Nem hiszem, hogy érdemes ezt most pontosan megjelölni, az újságolva­sóknak aligha mond valamit egy ilyen táblázat.- Akkor mi okoz gondot a tanácsok­nak?- Az első láb rendkívül racionális és jó lehetőségeket ad, például a pedagógus- bérek emelésénél. A szociális kérdések­re is elfogadható választ adhatunk ezzel Füstgázokból műtrágya A szén elégetésekor fejlődő füstgázokat csak jelentős műszaki-gazdasági ráfordítás­sal lehet megtisztítani a környezetet károsító ártalmas anyagoktól. Chicagói vegyészmérnökök új eljárásával olcsón és hatékonyan eltávolíthatják a kén­dioxidot a füstgázokból, majd a műtrágya- gyártásban hasznosíthatják. Az új eljárás „szí­ve” a heterogén reaktor, amelyben először víz­zel és kalciumfoszfáttal megkötik a kéndioxi­dot. Ezután kalciummal leválasztják a foszfort, amelyet ammóniával és az elégetési folyamat­ból visszamaradó hamuval műtrágyává egye­sítenek. rom héttel a forradalom kitörése előtt zaj­lott le. És ugyanaz a vámos csinálta. Lát­szott, hogy provokálni akar, mert látta, hogy az útlevelemben rengeteg beütés van. Hogy visszaküldhessen... Végül is nem küldtek vissza. Amikor már minde­nen túlvoltunk, a turisták vámvizsgálatán is - jegyzőkönyvet nem csináltak, az nem volt szokásuk -, újabb fél órát kellett vá­rakoznunk, mert egyszerűen senki sem foglalkozott velem. Egyszer csak a sofőr szól, hogy a vámos azt kiabálja, hogy „Szeverin, Szeverin". Akkor én lementem, ő oda­hívott a busz végéhez, megfogta a gal­léromat, egészen közel húzott magához, és azt mondta: na, most kérjen szépen bocsánatot. Hát azt hiszem, hogy ez volt az utolsó dobása, mást már nem tudott csinálni. Megmondom őszintén: akkor már annyira ki voltam mosva, hogy nekem már minden mindegy volt, és azt mond­tam neki, hogy én elnézést kérek, ha egy szóval, egy mozdulattal megbántottam, ezt tulajdonítsa annak, hogy én nála pri­mitívebb ember vagyok, és én ezért őt megkövetem, és bocsánatot kérek tőle, többet ez nem fog' előfordulni. Elkezdett ordítani, és elküldött bennünket a fené­be. Akkor beültem a buszba, és így sikerült átlépnünk a határt. Ez csak jellemző példa arra, hogy mit nem képesek változni az emberek. Most karszalagot osztott nekünk, és ölelgetett, hogy barátok vagyunk. Most semmi vám- vizsgálat nem volt, nem érdekelte, hogy mit viszünk, akár embercsempészek is lehettünk volna. Föl sem jött a teljesen megrakott buszba. (Folytatjuk.) a rendszerrel. Látszatra a másik láb is ra­cionálisan, ésszerűen készített, mert úgy tűnik, ha egy településen jobban gazdál­kodnak, akkor több személyi jövedelem- adó marad. Ideális helyzetben ezzel nincs is gond, de mi a valóság? Az, hogy minden település megörökölte az előző évek politikáját, gazdaságfejlesztését. Voltak kedvezményezett települések, amelyek a pártállam struktúrájában sok­kal több pénzt kaptak iparfejlesztésre. Ezeken a helyeken a fizetések lényege­sen magasabbak.- Nyilván tud mondani erre példát is!- Tipikus eset erre Paks. Ezt központi pénzeszközökből fejlesztették és itt a személyi jövedelemadó egy emberre jutó része - éves átlagban - meghaladja a tíz­ezer forintot. A kisfalvak, ahol nem történt iparfejlesztés, alig érik el a háromezer fo­rintos átlagot. Vannak budapesti kerüle­tek, ahol 15-20 ezer forint a jövedelem- adó éves átlaga. Ez az új helyzet tehát konzerválja az eddigi kedvezményezett­séget. A magasabb jövedelemadó nagyobb bevételhez juttatja a tanácsokat, az ala­csony kevesebbhez.- Tamásiban mennyi az egy emberre jutó személyi jövedelemadó?- Ettől a ponttól indulva mondhatjuk, hogy városunk tragikus helyzetbe került. Az egy főre jutó személyi jövedelemadó éves átlagban, négyezer-négyszáz forint. Néhány agrár jellegű nagyközség is sú­lyos helyzetbe került megyénkben. Infor­mációim szerint, országosan az 1500 te­lepülésből 400-ban keletkezett hiány. Ez a normatív finanszírozási rendszer nem ismeri el azt a kistermelői értéket, ami az agrár jellegű mezővárosokban képződik.- A kistermelők adóztatására gondol?- Tiltakozom ez ellen! Úgy gondolom, hogy a kistermelőktől jelentős forintokat von el az állam ár formájában, nem adó­ban. Ugyancsak nem jelenik meg a nor­matív rendszerben a földadó. Némi re­mény van, hogy 1991-től a földadót visz- szaadják a településeknek.- Úgy érzem szavaiból, hogy ezt a nor­mativ elosztási rendszert igazságtalan­nak tartja!- Igen! Remélem, hogy korrigálni fog­ják és az elmaradt, hátrányos helyzetű térségeknek is a javára szolgál majd.- Milyen megoldást lát erre?- Nem a rendszert kell megváltoztatni, mert az elképzelés jó, hanem a lábain kell módosítani. Például, hogy a személyi jö­vedelemadónak legyen egy felső limitje, határa. Tudom, hogy átmeneti időre szükség van, amiközben a rendszer ál­landó finomítását kell végrehajtani. A te­lepüléseknek is segíteni kell magukon, keresni a vállalkozás lehetőségeit, amelyből a pénzbevételek várhatók. Emellett rendkívül takarékosan kell gaz­dálkodni. Tamási esetében ilyen bevételt növelő forrás lehet az üdülőövezet fej­lesztése. Az üdülőtelkek értékesítése je­lentős forrás számunkra. Vállalkozásra nincsenek lehetőségeink, de a külföldi tőke telepítését segítjük, apporttal, va­gyis tárgyi és nem készpénzes betéttel társak lennénk. Az is segítség, ha olyan cégek telepednek le Tamásiban, akik munkát tudnak adni, magasabb fizetés­sel, ami megnöveli a személyi jövedelem- adót és a többi, és a többi... Reméljük, hogy az önkormányzat kezét nem kötik meg, hanem szabadabban gazdálkod­hat. E normatív rendszer szerint tizen­nyolcmillió forint hiányzik ahhoz, hogy zavartalanul gazdálkodjunk. Történt már korrekció, de ennek ellenére nem tudunk eleget tenni minden vállalt kötelezettsé­geinknek. DECSI KISS JÁNOS Még egyszer a kopogtatócédulákról... Az elmúlt héten megyénk választópolgárainak többsége kézhez kapta az ún. kopog­tatócédulát. Ez két részből áll, felső része az értesítés, tőle perforációval elválasztva az ajánlási szelvény található. Az értesítés azt tudatja címzettjével, hogy a helyi tanács az Állami Népességnyilván­tartó Hivatal értesítése alapján a választók nyilvántartásába felvette. Fel van tüntetve rajta a választókerület, a szavazókor, továbbá a szavazóhelyiség címe és a szavazás napja. Az értesítést a szavazás alkalmával a szavazatszámláló bizottságnak kell átadni. Szavazni az értesítés hiányában, a személyazonosság megfelelő igazolásával (sze­mélyi igazolvánnyal) is lehet. Az értesítés azért fontos, mert a választópolgár ennek bir­tokában biztos lehet, hogy szerepel a választásra jogosultak nyilvántartásában. Az egyéni választókerületekben a jelöléshez legalább hétszázötven választópolgár­nak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. Az ajánlás megtételére kizárólag az ajánlási szelvény szolgál. A választópolgár csak egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhat és csak abban az egyéni választókerületben, amelyben az állandó - ennek hiányában ideiglenes - lakóhelye van. Ajánlási szelvényt pártok, továbbá bármely vá­lasztópolgár gyűjthet. Ha valaki jelöltet kíván ajánlani, az ajánlási szelvényt az értesí­tésről leválasztva kitölti. A támogatni kívánt jelölt, továbbá a párt nevét a kipontozott helyre kell beírni. Ha független jelöltet kíván támogatni, elegendő a jelölt nevének be­írása. Az ajánlási szelvényt a választópolgár sajátkezű aláírása hitelesíti. Szerepel rajta a személyi szám is, mint olyan egyedi azonosító, mely lehetővé teszi a szelvények hite­lességének ellenőrzését. Fontos, hogy aláírt, de kitöltetlen szelvényt ne adjunk át, hi­szen ezzel visszaélésre adunk lehetőséget és nem lehetünk biztosak, hogy támogatni kívánt jelöltünk neve kerül-e rá. Kitöltött szelvényünket postán vagy más módon is el­juttathatjuk a jelölt vagy a kampányt szervező áltál megadott címre. Aki nem kapott kopogtatócédulát, célszerű, ha az illetékes tanácsnál tisztázza: fel- került-e a választók nyilvántartásába? Ha a tanács birtokában van a kopogtatócédulá­nak, ezt átadják neki. Amennyiben - pl. technikai okok miatt - nem szerepel, ’ kérheti a nyilvántartásba való utólagos felvételét. Ha ennek nincs jogi akadálya, a helyi tanács rendelkezésére álló, sorszámmal ellátottnyomtatványon értesítik a választók nyilvántartásába való felvételéről, tehát értesítőt és ajánlási szelvényt is kap. DR. FENYVESI JÁNOS választási szóvivő Korrektséget, uraim! Alig kezdődött el az ajánlási cédulák gyűjtése a képviselőjelöltek részére, máris fel­kereste szerkesztőségünket egy felháborodott választópolgár, Szentgálszőlőhegyről. Elmondta, náluk nem tisztességesen gyűjtik az ajánlócédulákat. Míg ő szekszárdi munkahelyén dolgozott, addig feleségét felkereste egy helyi lakos és elkérte a házas­pár ajánlócéduláját. A panaszos neje először csak a sajátját adta, mondván, hogy neki szimpatikus a jelölt, de a férje másra akar szavazni, ezért az ő céduláját nem adhatja. A rámenős cédulagyűjtögető, nem esett kétségbe, minden ékesszólását latba vetve meggyőzte a vonakodó asszonyt mondván:- Nem kell ettől félni, nem lesz ebből akasztás! Szavazhat azért még másra a kedves ura, adja csak ide nyugodtan azt a cédulát. A feleség végül is odaadta az ajánlószelvényt, amiből is nagy ribillió kerekedett, mi­kor az ura hazaért és megtudta.- Összevesztem a feleségemmel emiatt, mérgemben még a fölső papírt is eltüzeltem - mondta az atyafi. - Tisztában vagyok én azzal, hogy ettőf még márciusban akárme­lyik képviselőre szavazhatok, de azért mégis! Én abban az emberben különben sem bízom, meg aztán nem is tudom ki küldte, melyik párt, csak azt tudom, hogy ez így tisz­tességtelen! Valóban az, jogos a felháborodás, hiszen az előzetes megállapodások értelmében, a választási „kódex” szerint egyik párt sem folyamodhat ilyen eszközökhöz. Nem is hi­szem, hogy szükség lenne rá, mert akitől ilyen módon „csalták ki” az ajánlócéduláját, az biztosan más jelöltre fogja adni a voksát. Már csak azért is. És igaza is van.- fké -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents