Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
4 - TOLNATÁJ 1990. január 27. Decs és Géderlak szövetkezése A pántlikás legény esete Számtalanszor szóltunk már megyénk egyik legismertebb néprajzi tájegységének - a Sárköznek - hagyományőrző, - ápoló együtteseiről, azok sikeréről. A legnagyobb település maradt e tájon Decs község. Most arról adhatunk számot, hogy e falu kulturális életét irányítani, összefogni hivatott intézményében, házában új életre kelt, ha tetszik feltámadott a népi együttes. Látnunk kell, hogy az ilyetén csodák mögött időt, fáradságot nem kímélő szorgos emberek vannak. Szándékukról, tudásukról a közelmúltban tettek bizonyságot egy látványos műsor keretében, amikor a Duna szemközti oldalán található Géderlak község népi együttesét is meghívták Decsre, vendégszerepelni. * A két község között kialakult baráti kapcsolat, már-már szövetkezéssé emelkedett. Találkozásukhoz egy romantikusnak tetsző történet tartozik, íme: A szekszárdi szüret fesztiváli forgatagában táncoló csoportok keveredtek egymással. A decsiekhez is így sodródott egy pántlikás legény. Széles jókedvét videofelvétel is megörökítette. Ebben a hangulatban senkinek eszébe nem jutott az udvarias bemutatkozás, pontos kalmak éltetői, megtartói az együtteseknek. * Géderlak 1216 lelket számláló, katolikus község Kalocsa vonzáskörzetében, attól 15 kilométerre, az atomerőművel szemben. Önálló óvodája, iskolája van és amire büszkék, hogy ők már régóta élik a demokráciát! A vezetők a nyilvánosság előtt nem egyszer számoltak be viselt dolgaikról. A lakosság néha versbe, rigmusba fogalmazza meg és függeszti ki jogos követelését a községház falára. Nyomban hozzá kell tenni, hogy ötleteiket azonnal követik a tetteik is. Ily módon újították fel nyolcmillió forintért az iskolájukat és bevallottan élre pályáznak a települések közötti fejlesztési versenyben. Népi együttesük a falut eleven mozgásban úgy tartja, hogy különböző idegenforgalmi programok szerepléseiböfönfenntar- tóvá lett. Azért a tanács mindent elkövet, hogy a csoport megfelelő bánásban részeltessék a hazai színpadokon éppen úgy, mint történt már az NDK, az NSZK, Olaszország egy-egy városában, vagy miként izraeli útjukat is tervezik. A szakemberek ezüst minősítését elnyert együttes, a múlt év októberében Géderlaki menyasszony-öltöztetók A legapróbb decsiek tánca lakcímváltás. Ki gondolt arra, mikor szív és láb egy ütemre dobban? A decsiek akkor figyeltek föl a pántlikás legényre, mikor az együttesükhöz hasonló, vagy sokkal érettebb csoport felkutatását tervezték, a kapcsolatteremtés nem titkolt szándékával. Ha már a véletlen hozta, úgy gondolták, a pántlikás legény együttese legyen partnerük a jövőben. Semmi közelebbit nem tudtak, csak népviseletéről következtettek kilétére. Telefonok váltották egymást a pántlikás legény nyomába eredve, sikertelenül. Egyik csoportban sem illett egyetlen táncosra sem a személyleírás. A géderlaki tanácson is e módon csengetett a decsi faluház igazgatója. Az ottani vb-tit- kár szíve nagyobbat dobbant Decs helységnév hallatán. Kiderült, hogy ez az ő szülőfaluja. Igaz ugyan, hogy az a pántlikás legény nem géderlaki, viszont azonnal meghívta a decsieket, az 55. esztendejét ünneplő népi együttesük műsoros estjére, ami a szekszárdi szüret után - tavaly - október végén volt. A decsiek örömmel fogadták a meghívást. Mentek, aztán most január 20-án vendégül látták a géderlakiakat. Új fejezet kezdődött itt a decsi együttes életében. Nem túlzás az sem, ha állítjuk - bemutatkozó műsoruk láttán - a falu társadalmi életében is nyomot hagytak azon az úton, melyen a lakosság az eredményes együttműködés, gondolkodás holnapjaiért lépked. A decsi népi együttes évekig alig hallatott magáról. A géderlaki meghívást is ezért fogadták lelkesen, mert az ilyen ala Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta. * A decsi faluház színpadán közel háromórás műsort adott a két falu együttese. Óvodásoktól a nyugdíjasokig - százhúsz szereplő - bizonyította a „Kocsmajelenetben”, a „Szőlőpásztorkodásban”, hogy méltó gondozói az örökségüknek, nagyszüleik hagyatékának. Valamennyiük^név szerinti felsorolása e helyen nem lehetséges, viszont álljon itt azoknak a neve, akik a jövőben is felelősséget éreznek azért a tevékenységért, amit egy szóval össze lehet foglalni: értékmentés. Géderlak részéről: Schill László, a községi tanács elnöke, Tóth Csaba (decsi születésű) vb-titkár és Berényi István az együttes művészeti vezetője, Decs képviseletében: Nagy Zoltán tanácselnök, Vida Jánosné, a faluház igazgatója és Lőcziné Polányi Jusztina ült le pár percre értékelni közös műsorukat, ez év nyarának és őszének programját megbeszélni. Igaz ugyan, hogy a pántlikás legény ezúton is tovább kerestetik, hiszen nem találtak rá kutatói, viszont született egy egész estét és egy nagyméretű nézőteret - közönséggel is zsúfolásig - betöltő műsor, melyben egymásnak örültek a két község népi kultúráját pásztorlók. A kölesdi kocsmadombon Tejetlenül áll a ház Vállalkozó kerestetik Tanúi lehetünk annak is napjainkban, hogy miként nő a felelősségtudata kis és nagy települések lakosságának, az érték- megőrzés, vagyongondozás tekintetében. Kölesden a legutóbbi években nem múlik tanácsülés, hogy ne tennék fel a kérdést: mi lesz a sajtüzem épületének további sorsa? A kérdés - sajnos - továbbra is marad, de lássuk az épület történetét, múltját, jelenét. Segítségül kértük Kőszegi János nyugdíjas kölesdi lakost, aki a falu életéről az eleven emlékezet hangján szólhat még, de mellette ott állnak a fiatalok képviselői: Greifeinstein József és Zsede Anita, akik aggódva, ám aktív részvétellel vannak jelen a falu társadalmi életében. Kocsis György tanácselnök munkaköri kötelességén túl is megoldást sürget az egykori sajtüzem épületének hasznosítására. Beszélgetéseik során kiderítették, hogy a puszta szándék, ha akarattal párosulna is, még nem elegendő ahhoz, hogy változás legyen, mert meghatározóan fontos, sőt elsődleges az anyagi alap, a tőke megteremtése. * Közel fél évszázada - pontosabban 1941-42-ben létesült Kölesden a tejüzem. Ennek pénzügyi fedezetét részben az akkori tejszövetkezet tagjai biztosították. Magáról a tejszövetkezetről és a tejüzemről egy dolgozat is készült 1975 márciusában Schilli Istvánné írásával. E tanulmány az „Alkotó Ifjúság" pályázatára született. Ebből is kiderül, hogy a kölesdi sajtüzem tervezését, építését Kajdi József helybeli kőművesmester vállalta 1941 őszén. Tervét a falu öregjei nem fogadták tetszéssel, mert „igen sajnálták a parkos helyet." Az üzem a falu központjában áll ma is, az egykori kocsmadombon. Jelenleg a művelődési ház szomszédságában. Úgy mondhatjuk, hogy műemléki környezetben. A krónikás lejegyezte, hogy az üzem mellett kutat is építettek, majd 1942 szeptember elsején, a gépek beállítása után megindult a termelés, aztán decemberben már nyolcan-tízen dolgozták fel naponta a 4-5 ezer liter tejet, amit Medina, Medina-Szőlő- hegy, Sárszentlőrinc, Űzd, Kajdacs, Hangos, Varsád, Kistormás és Kölesd térségéből gyűjtöttek. A háború ennek az üzemnek az életét is megváltoztatta. Ba- rics Bertalan volt az üzemvezető, aki alapító tagok egyikeként szerepel az emlékezetben. A község életében egyre fontosabbá vált az üzem, hiszen munkahellyé lett, ahol 1975-ben 64-en dolgoztak, zömmel nők. A feladat: „a körzetben felvásárolt és a Tolna Megyei Tejipari Vállalat más üzemeiben fölöslegként jelentkező tej feldolgozása trappista sajttá. A termelt sajt nagy része exportra került. így szállítottak Kölesdről Albániába, Jugoszláviába, az NDK- ba, Olaszországba, a Szovjetunióba, az USA-ba is. Ekkor már napi 30-35 ezer liter tejet dolgoztak fel. Négy állami gazdaságból és tizenkét téeszből gyűjtötték.az alapanyagot. ■ A tíz évvel ezelőtti korszak társadalmi, politikai szokásrendje szerint ebben az üzemben is volt szocialista brigád, kiváló, kitüntetett dolgozó. Az élet diktálta fejlődés azonban úgy hozta, hogy ez az üzem Kölesden 1982-ben megszűnt. Ennek törvény- szerű bekövetkezéséről Horváth György, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat közgazdasági igazgatóhelyettese adott tájékoztatót. Szekszárdon 1983-ban megépült - több mint egymilliárd forintért - Közép-Európa legkorszerűbb félkemény sajtot gyártó vonala. Ma is úgy ítélik meg a szakemberek, hogy túl a vállalati szemponton, népgazdasági érdekből is fontos beruházás volt ez. Ami egyben megszüntette a szétszórt kisüzemeket. így Kölesd mellett Szakályban és Szekszárdon is leálltak a régi, korszerűtlennek mondott termelésseL.Pontosabban, még néhány évig úgynevezett hidegtartalékon voltak. Már ebben az időben fölmerült az üresen maradt épületek hasznosításának módja. Kölesd esetében elsőként a helyi téesz érdeklődött. Aztán az áfész és Zöldért savanyitóüzemként, áruházként képzelte, és mások is jelentkeztek. Eladás, bérbe adás, kft., rt. formák is felmerültek a tárgyalások során. Ami döntően meghatározza az épület további sorsát, hogy ez egy speciális feladat ellátására készült. Tehát bármi legyen is belőle, az komoly belső átalakításokat követel. * Ezen a ponton áll jelenleg a kölesdi sajtüzem épületének sorsa, mert ez visszatartja a vállalkozókat ma még. A községben lakók azt szeretnék, ha újra valamilyen munkahely volna, hiszen a falu munkaképes lakóinak a száma 1100 és a helyben foglalkoztatottak csupán 300-an vannak, a többiek tehát eljárnak, ingáznak. Ez nem jó a dolgozónak, de a község vezetőinek sem, mert ismert tény, hogy azokkal, akik csak este járnak lakhelyükre, szinte semmit nem lehet kezdeni, a társadalmi aktivitás részükről minimális. Sürgős megoldást kell találni, tudja ezt a tejipari vállalat és Kölesd vezetősége is. Vállalkozó kerestetik, aki az épület állagának megóvása mellett, az önmaga hasznának szem előtt tartásával a falu lakóinak is kínálna munkalehetőséget. Biztosan akad ilyen, csak ma még várat magára! DECSI KISS JÁNOS DKJ-KPM Archív felvétel az egykori dolgozókról
