Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

III. évfolyam, 4. szám 1990. január 27. Az egyik nevet ki kell húzni! „Hölgyem! - szól a telefonból egy kellemes férfi- hang - szeretnénk meghívni Sióagárdra az elnök­választó közgyűlésre. Kérem, ne utasítson ben­nünket vissza, véres gyűlés ígérkezik.” Néhány nap múlva ismét telefont kapok, majd feladó nélküli meghívót január 23-án délelőtt kilencre, a művelődési házba. Előző nap késő este ismét föl­hív valaki a lakásomon, mikor azonban kérem mu­tatkozzék be, halkan kattan a készülék. Nincs mese: hívnak, megyek. A művelődési ház előtt lassan gyülekeznek a téesztagok, papucsos, kötényes bácsik, gyerek­kocsit tologató nagymamák sétálnak el mellettünk, kiváncsiak, hátha sikerül elkapniuk egy-egy fél mondatot. Ez már a második forduló, az előző, de­cember 21 -én tartott gyűlés eredménytelen volt, a Sióvölgye Téesz elnöke Lozsányi Sándor nem kapta meg a szükséges szavazatokat, noha mel­lette egy teljesen esélytelen és nagyon fiatal em­bert indítottak másodikként: Kelemen Tibor agrár­mérnököt. Mint mondják: hetek óta áll a munka a téeszben, 3-400 hektár föld szántatlan, a vezetők megállás nélkül üléseznek, sakkoznak a beosztásokkal, a műhelyben, a munkahelyi megbeszéléseken, az irodában egyetlen dolgot latolgatnak: ki lesz a téesz elnöke. A tagság egy része hallani sem akar Lozsányi Sándorról, s hívják vissza a falu szülöttét, Máté Jánost, aki a szakmában elismert, Faddon, a Lenin Téeszben termelési elnökhelyettes, s hogy választható legyen a legutóbbi vezetőségi ülésen, felvették téesztagnak. Barkassal érkeznek a műhely dolgozói, közülük Kis Lászlótól kérdezem: milyen érzésekkel jöttek a közgyűlésre.- Kicsit ideges a hangulat, nem mindegy ho­gyan rendeződik a sorsunk. Mert például a mű­helyben dolgozók többsége ötezer forintot visz ha­za fizetéskor. Megmagyarázhatatlan, hogy miért álltak meg ennyire a bérek nálunk. Biztosan talál­nánk máshol is munkahelyet, de fiatal, összeszo­kott gárda dolgozik a műhelyben, együtt akarunk maradni, és itt Sióagárdon. Nem mindegy tehát, hogy ki lesz az elnökünk.- Lozsányi Sándorral mennyire voltak megelé­gedve?- Nézze, volt amikor jól csinálta a dolgokat, de mi úgy vesszük észre: egy pár éve leállt. Minden marad a régiben, ígéret van, de változás semmi, ígérte, hogy javítanak a munkakörülményeken, és a bérek is elfordulnak valamerre. Négy éve, hogy egy helyben topogunk, s képtelenek vagyunk ma­gunknak bármit is kiharcolni. Emberileg nem lehet az elnökre túl sok rosszat mondani, inkább a veze­tés, a vezetőség szellemével van gondunk.- Mire számít most a választáson?- Bízunk abban, hogy a Máté János lesz az elnö­künk. Kortesbeszédek Kopott falusi művelődési ház, a színpadon a bi­zottságok elnökei, a két jelölt, a Teszöv jogásza, a föagronómus, a főkönyvelő, s az elnökhelyettes, akinek a tiszte a gyűlés levezetése. Kérem, mond­ják el programjukat - mondja. Máté János egy szemernyit sem izgatott. „Talán még a sióagárdiak között is akad, akit nem ismerek, hisz 1961-ben elkerültem a faluból. Magamról annyit: 1943-ban születtem Sióagár­don. Az általános és a középiskolai tanulmányaim befejezése után a Gödöllői Agrártudományi Egye­temen szereztem agrármérnöki diplomát. Ugyanitt 1972-ben tettem le a talajtan-agrokémiai szak­vizsgát. Az élet iskoláját a Dalmandi Állami Gázda- ságban kezdtem, végigjártam a szamárlétrát, gya­kornokból végül kerületi igazgató lettem. Ezután a Tolna Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állo­másra kerültem agrokémiai főmérnöknek. Hat éve a faddi téesz termelési elnökhelyettese vagyok. A téesz nagyobb mint a sióagárdi, idén 320 millió az össz termelési értékünk, 28 millió forintos ered­ményt várunk. Itt most nem szeretnék ígérni külö­nösképpen senkinek sem semmit, hisz a téesz éle­tét és gazdálkodását ezután lesz csak esetleg le­hetőségem megismerni. Mindenképp szeretném elmondani nem hiszek a csodákban, de hiszek a becsületes munka eredményességében. Úgy gondolom: alapvető feladatunk lesz a tartalékok feltárása; kerüljenek felszínre a technológiai, munkaszervezési hibák, melyek ismerete az alap­ja annak, hogy az 1990-es év sikeres legyen a szövetkezet életében. Nagy hangsúlyt szeretnék helyezni az együttgondolkodásra. Eddigi munka­helyeimen - nyugodtan mondhatom - konfliktus­mentes, embercentrikus vezetést tudtam magam körül kialakítani. Úgy gondolom, ez biztosíték lehet arra, hogy megválasztásom esetén a sióagárdi téeszben is így dolgozom majd.” Lozsányi Sándor jegyzeteket vesz elő, s a tőle megszokott magabiztossággal mondja el kortes­beszédét. „Munkatársaim. A bemutatkozást én elhagyom, hisz 21 -22 éve együtt dolgozunk, és ismerjük egy­mást, jóban-rosszban kitartottunk. Az itt ülők dön­tő többsége tudja, hogy az elmúlt 20-22 évben min ment keresztül ez a téesz. Az üzemünk sok lábon áll, a termelési alapjaink kiépültek, a biztos, nyu­godt gazdálkodásnak megvannak az alapjai, a pénzügyi helyzetünk kiegyensúlyozott. Természe­tesen követtünk el hibákat, de minden vezető és minden vezetés követ el hibákat. Felmerült velem szemben az, hogy túl határozott a stílusom. Igen, igaz. Túl határozott, akkor, amikor kell. Azt tartottam: beszélgetni kell, de értekezlete­ken, gyűléseken, közgyűlésen és munkahelyi megbeszélésen. A munkapad mellett elsősorban dolgozni kell. A jövőre nézve mit tudok ajánlani? Ismerjük egy­mást, tudják, hogy nem szoktam Ígérgetni. Most sem Ígérgetek, munkát ígérgethetek, azt, hogy ter­melőszövetkezeti tagjainknak - akik egyre inkább tulajdonosok lesznek - munkát kell biztosítani, tisztességes megélhetést. Nem szabad az üzemet olyan helyzetbe hozni, hogy szanálják, vagy eset­leg széthurcolkodjon, s munka nélkül maradjon egy csomó ember. Áldozatot hozott mindenki, de a vezetés is, mert az én 12 ezer forintos nettó havi fi­zetésemmel a megye téeszeinek az utolsójai va­gyunk. Azt sem lehet mondani, hogy én, meg a vezetőtársaim belemarkoltunk a pénztárcába, a többinek meg nem jutott. Úgy gazdálkodtunk, és úgy rendeztük a béreket, ahogy lehetett, a beruhá­zások és a fejlesztések érdekében áldozatokat vállaltunk. Mit tudok ígérni az ágazatoknak? Minden ága­zatnak ki kell hozni magából a maximumot. Vonat­kozik ez főleg a növénytermesztésre és a szőlő­kertészetre, ahol az elmúlt négy évben a jég és a fagy is pusztított, s a növényvédelemmel is voltak gondjaink. Színes a háztáji, amit támogatnunk kell, s ezt teljesen ki kell használni, hogy többletjövede­lemhez juttassuk a tagjainkat. A beruházás ütemét csökkenteni kell, a közép és a hosszú lejáratú hite­leket fizetjük, 1992-re hitelmentesek akarunk len­ni. Induláskor mintegy 10-15 százalékos bérfej­lesztést akarunk végrehajtani. Mit ígérhetek Sióagárdnak és Harcnak? Egyen­lő értékű támogatást és elbírálást, azt, hogy béke legyen, egyik falu, egyik közösség se érezze azt, hogy egyik a másikat elnyomja. Ezt biztosítani tu­dom, úgy érzem, eddig is biztosítani tudtam. Ezzel befejeztem, és tulajdonképpen döntsön a tagság úgy, ahogy gondolja.” ­A szavazás A jelenléti ív aláírásakor minden téesztag kapott egy szavazásra jogosító cédulát, amelyen fel kel­lett tüntetni a legfontosabb adatokat. Aki ezt el­vesztette, nem szavazhat, s ennek leadása ellené­ben kapja csak meg a szavazólapját. A tagság megszavazta, hogy mindkét elnökjelölt felkerüljön a listára. A szavazatszedő bizottság elnöke ismer­teti a szavazás módját, aminek a lényege: a helyi­ségben egyszerre csak ketten tartózkodhatnak, és az egyik nevet ki kell húzni. Másfél órás szünet következik: türelmesen várja mindenki a sorát, kisebb csoportba verődve be­szélgetnek az emberek. A második világháborús emlékműről, a templom renoválásáról, az árak emelkedéséről, disznóölésekről - mindenről, csak éppen a választás várható eredményéről néni esik egy szó sem. A szavazás eredménye: Lozsányi Sándor mel­lett szavaztak 71-en, ellene 165-en, Máté János mellett 165-en voksoltak, ellene pedig 71-en. Hat érvénytelen szavazócédula érkezett, ezért megismétlik: az egyik nevet át kell húzni. Csupán egyetlen szavazat hiányzik a kétharma­dos többséghez, tehát a szavazást meg kell ismé­telni. A második menetben viszont már elegendő az 50 százalék plusz egy szavazat. Újabb bő egy óra mire kihirdetik az eredményt. Lozsányi Sándor mellett 81 -en, ellene 154-en sza­vaztak, Máté Jánosra 154-en adták a szavazatu­kat, s 81-en nem rá szavazták. Még mindig akadt két érvénytelen szavazat A szövetkezet elnöke: 64,5 százalékos aránnyal Máté János. Két interjú- A sióagárdiak szerint ön, Lozsányi úr, az elmúlt két hónapban tíz évet öregedett.- Valószínű meglátszik rajtam az a küzdelem, ami itt a téeszben két hónapja folyik. De hát tisztes­séges módon ketten indultunk az elnökválasztá­son és én lettem a második.- Milyen küzdelmeket élt át az utóbbi időben?- Úgy alakultak fél éve az erőviszonyok, hogy bi­zonyos erők polarizálódtak az üzemen belül. Ezek az erők megosztották a tagságot. Úgy láttam, hogy az agárdiak kettős jelölést akartak, s ez elől én sem zárkóztam el. Az első csatározások időszaká­ban a megméretés nem lett egyenlő esélyű, hisz a gépműhely egy fiatal kezdő agrármérnökgyereket indított. A vezetés és én is úgy ítéltük meg, hogy a fiatalember beosztott agronómusként nem rendel­kezett kellő gyakorlattal.- Ebből nem vonta le azt a következtetést, hogy önnel nincsenek megelégedve, kibékülve az em­berek?- Vontam le ilyen következtetést elsősorban a gépműhely kollektívájával, és a fiatal gárdával vol­tak problémáink - ez lehet, hogy kölcsönös volt.- Az emberek nehezményezik, hogy nagyon ke­veset kerestek.- Attól függ mihez viszonyítom - az átlaghoz ké­pest nem kevés a keresetük. Igaz, hogy sok a fiatal, s nekik alacsonyabb az órabérük. Elkövettük azt a hibát, hogy a műhelyben az ágazatvezető megbí­zatásánál nem a legjobb döntést hoztuk. Nem fog­ta össze a kollektívát, s nem hajtott végre egy cso­mó utasítást. Nagy a létszám, s ezért kevesebb az egy főre jutó bér.- Beszélték, hogy ön továbbra is elnök marad­jon, szóba került az agárdi téesz szétválása, s ön Harcra került volna.- Nem foglalkoztam ezzel. Én a szakmában aka­rok maradni. Nem tudom előre megsaccolni, ho­gyan alakul a két község sorsa. Valószínű, hogy ha közigazgatásilag szétválik a község, fölmerül a te­rületi szétválasztás igénye. Meg tudom érteni.- Önnek Szekszárdon háza van, ugyanakkor havi 80 forintos lakbérért szolgálati lakásban lakik Agárdon.- Termelőszövetkezetünkben négy szolgálati lakás van, s fizikai dolgozók is kaptak ilyet. Ha mi egy szakembertől elvárjuk, hogy a munkahelyén lakjon, akkor szolgálati lakást kell adnunk úgy, hogy az ne kerüljön sokba. Azért nem laktam a szekszárdi lakásomban, mert úgy kívánta meg a munka, hogy az elnök a faluban lakjon. Ez plusz költséget jelentett nekem, hisz mind a két lakást fenn kellett tartani. Szóval nem volt ez nekem olcsó dolog.- Hogyan alakul a továbbiakban az élete, a munkája?- Szakmám van, agrármérnök vagyok, s eddig sem szakadtam el a közvetlen termelésirányítási munkáktól. A szakmámban szeretnék dolgozni, a beosztásomat pedig majd megbeszéljük az új ve­zetéssel. *- Kellemetlen lett volna önnek, Máté Jánosnak, Faddon úgy dolgoznia, hogy tudják: nem válasz­tották meg elnöknek Sióagárdon?- Egyáltalán nem lett volna, hisz Faddon az el­nökkel, elnökhelyettessel megbeszéltük, hogy in­dulok a választáson, erről mindenki tudott. Ha mégsem engem választanak elnöknek, dolgoztam volna tovább Faddon.- Tudomásom szerint nagyon nehezen állt rá ar­ra, hogy jelöljék.- Ennek az volt az oka, hogy Faddról nem kell el­jönnöm, de itt a tagság felkérésére vállaltam a jelö­lést. Szerettem Faddon dolgozni, s ezért nem volt könnyű döntenem. Döntöttem, indultam, és meg­választottak.- Mi volt az a momentum, ami miatt vállalta a je­lölést?- A téesz adottságait jónak ítéltem, s úgy gondo­lom : elnökként sikerrel vihetem tovább a szövetke­zetét.- A január 18-i vezetőségi ülésen ön azt mondta: a munkatársait maga választja meg. Kíván-e együtt dolgozni azokkal, akik korábban itt voltak?- Az eddigi vezetőkkel le fogok ülni, úgy érzem, emberileg rendezni tudjuk úgy a dolgainkat, hogy a tagság és a régi vezetők egyaránt nyugodtan tudjanak dolgozni.- Ön Szekszárdon lakik jelenleg. Kiköltözik Sióagárdra?- Nem. Nem kívánok szolgálati lakásba költözni.- Mikor kezd el itt Agárdon dolgozni?- Még a mai napon. Természetesen úgy, hogy a faddi téeszben becsülettel és tisztességgel át­adom mielőbb a munkám.- Mi lesz az első dolga a sióagárdi téesz most megválasztott elnökének?- Minden munkahelyet meglátogatok, beszél­getek az emberekkel, ismerkedem a gazdasággal.- Milyen érzés ennyire bírni a tagság bizalmát?- Nagyon jó érzés, és remélem erre a bizalomra rá is szolgálok. Végigsétálok a csöndes, kihalt Kossuth Lajos utcán. * Az ízléssel épített rangos porták, a míves kapuk, a cirádás homlokzatok egy módos város polgár­házainak benyomását keltik. Pedig Sióagárd: falu. Méghozzá olyan magyar falu, amelyben a gazdag népviseletükön kívül a szorgalmukról híresek az itt élő emberek. D. VARGA MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents