Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
III. évfolyam, 4. szám 1990. január 27. Az egyik nevet ki kell húzni! „Hölgyem! - szól a telefonból egy kellemes férfi- hang - szeretnénk meghívni Sióagárdra az elnökválasztó közgyűlésre. Kérem, ne utasítson bennünket vissza, véres gyűlés ígérkezik.” Néhány nap múlva ismét telefont kapok, majd feladó nélküli meghívót január 23-án délelőtt kilencre, a művelődési házba. Előző nap késő este ismét fölhív valaki a lakásomon, mikor azonban kérem mutatkozzék be, halkan kattan a készülék. Nincs mese: hívnak, megyek. A művelődési ház előtt lassan gyülekeznek a téesztagok, papucsos, kötényes bácsik, gyerekkocsit tologató nagymamák sétálnak el mellettünk, kiváncsiak, hátha sikerül elkapniuk egy-egy fél mondatot. Ez már a második forduló, az előző, december 21 -én tartott gyűlés eredménytelen volt, a Sióvölgye Téesz elnöke Lozsányi Sándor nem kapta meg a szükséges szavazatokat, noha mellette egy teljesen esélytelen és nagyon fiatal embert indítottak másodikként: Kelemen Tibor agrármérnököt. Mint mondják: hetek óta áll a munka a téeszben, 3-400 hektár föld szántatlan, a vezetők megállás nélkül üléseznek, sakkoznak a beosztásokkal, a műhelyben, a munkahelyi megbeszéléseken, az irodában egyetlen dolgot latolgatnak: ki lesz a téesz elnöke. A tagság egy része hallani sem akar Lozsányi Sándorról, s hívják vissza a falu szülöttét, Máté Jánost, aki a szakmában elismert, Faddon, a Lenin Téeszben termelési elnökhelyettes, s hogy választható legyen a legutóbbi vezetőségi ülésen, felvették téesztagnak. Barkassal érkeznek a műhely dolgozói, közülük Kis Lászlótól kérdezem: milyen érzésekkel jöttek a közgyűlésre.- Kicsit ideges a hangulat, nem mindegy hogyan rendeződik a sorsunk. Mert például a műhelyben dolgozók többsége ötezer forintot visz haza fizetéskor. Megmagyarázhatatlan, hogy miért álltak meg ennyire a bérek nálunk. Biztosan találnánk máshol is munkahelyet, de fiatal, összeszokott gárda dolgozik a műhelyben, együtt akarunk maradni, és itt Sióagárdon. Nem mindegy tehát, hogy ki lesz az elnökünk.- Lozsányi Sándorral mennyire voltak megelégedve?- Nézze, volt amikor jól csinálta a dolgokat, de mi úgy vesszük észre: egy pár éve leállt. Minden marad a régiben, ígéret van, de változás semmi, ígérte, hogy javítanak a munkakörülményeken, és a bérek is elfordulnak valamerre. Négy éve, hogy egy helyben topogunk, s képtelenek vagyunk magunknak bármit is kiharcolni. Emberileg nem lehet az elnökre túl sok rosszat mondani, inkább a vezetés, a vezetőség szellemével van gondunk.- Mire számít most a választáson?- Bízunk abban, hogy a Máté János lesz az elnökünk. Kortesbeszédek Kopott falusi művelődési ház, a színpadon a bizottságok elnökei, a két jelölt, a Teszöv jogásza, a föagronómus, a főkönyvelő, s az elnökhelyettes, akinek a tiszte a gyűlés levezetése. Kérem, mondják el programjukat - mondja. Máté János egy szemernyit sem izgatott. „Talán még a sióagárdiak között is akad, akit nem ismerek, hisz 1961-ben elkerültem a faluból. Magamról annyit: 1943-ban születtem Sióagárdon. Az általános és a középiskolai tanulmányaim befejezése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem agrármérnöki diplomát. Ugyanitt 1972-ben tettem le a talajtan-agrokémiai szakvizsgát. Az élet iskoláját a Dalmandi Állami Gázda- ságban kezdtem, végigjártam a szamárlétrát, gyakornokból végül kerületi igazgató lettem. Ezután a Tolna Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásra kerültem agrokémiai főmérnöknek. Hat éve a faddi téesz termelési elnökhelyettese vagyok. A téesz nagyobb mint a sióagárdi, idén 320 millió az össz termelési értékünk, 28 millió forintos eredményt várunk. Itt most nem szeretnék ígérni különösképpen senkinek sem semmit, hisz a téesz életét és gazdálkodását ezután lesz csak esetleg lehetőségem megismerni. Mindenképp szeretném elmondani nem hiszek a csodákban, de hiszek a becsületes munka eredményességében. Úgy gondolom: alapvető feladatunk lesz a tartalékok feltárása; kerüljenek felszínre a technológiai, munkaszervezési hibák, melyek ismerete az alapja annak, hogy az 1990-es év sikeres legyen a szövetkezet életében. Nagy hangsúlyt szeretnék helyezni az együttgondolkodásra. Eddigi munkahelyeimen - nyugodtan mondhatom - konfliktusmentes, embercentrikus vezetést tudtam magam körül kialakítani. Úgy gondolom, ez biztosíték lehet arra, hogy megválasztásom esetén a sióagárdi téeszben is így dolgozom majd.” Lozsányi Sándor jegyzeteket vesz elő, s a tőle megszokott magabiztossággal mondja el kortesbeszédét. „Munkatársaim. A bemutatkozást én elhagyom, hisz 21 -22 éve együtt dolgozunk, és ismerjük egymást, jóban-rosszban kitartottunk. Az itt ülők döntő többsége tudja, hogy az elmúlt 20-22 évben min ment keresztül ez a téesz. Az üzemünk sok lábon áll, a termelési alapjaink kiépültek, a biztos, nyugodt gazdálkodásnak megvannak az alapjai, a pénzügyi helyzetünk kiegyensúlyozott. Természetesen követtünk el hibákat, de minden vezető és minden vezetés követ el hibákat. Felmerült velem szemben az, hogy túl határozott a stílusom. Igen, igaz. Túl határozott, akkor, amikor kell. Azt tartottam: beszélgetni kell, de értekezleteken, gyűléseken, közgyűlésen és munkahelyi megbeszélésen. A munkapad mellett elsősorban dolgozni kell. A jövőre nézve mit tudok ajánlani? Ismerjük egymást, tudják, hogy nem szoktam Ígérgetni. Most sem Ígérgetek, munkát ígérgethetek, azt, hogy termelőszövetkezeti tagjainknak - akik egyre inkább tulajdonosok lesznek - munkát kell biztosítani, tisztességes megélhetést. Nem szabad az üzemet olyan helyzetbe hozni, hogy szanálják, vagy esetleg széthurcolkodjon, s munka nélkül maradjon egy csomó ember. Áldozatot hozott mindenki, de a vezetés is, mert az én 12 ezer forintos nettó havi fizetésemmel a megye téeszeinek az utolsójai vagyunk. Azt sem lehet mondani, hogy én, meg a vezetőtársaim belemarkoltunk a pénztárcába, a többinek meg nem jutott. Úgy gazdálkodtunk, és úgy rendeztük a béreket, ahogy lehetett, a beruházások és a fejlesztések érdekében áldozatokat vállaltunk. Mit tudok ígérni az ágazatoknak? Minden ágazatnak ki kell hozni magából a maximumot. Vonatkozik ez főleg a növénytermesztésre és a szőlőkertészetre, ahol az elmúlt négy évben a jég és a fagy is pusztított, s a növényvédelemmel is voltak gondjaink. Színes a háztáji, amit támogatnunk kell, s ezt teljesen ki kell használni, hogy többletjövedelemhez juttassuk a tagjainkat. A beruházás ütemét csökkenteni kell, a közép és a hosszú lejáratú hiteleket fizetjük, 1992-re hitelmentesek akarunk lenni. Induláskor mintegy 10-15 százalékos bérfejlesztést akarunk végrehajtani. Mit ígérhetek Sióagárdnak és Harcnak? Egyenlő értékű támogatást és elbírálást, azt, hogy béke legyen, egyik falu, egyik közösség se érezze azt, hogy egyik a másikat elnyomja. Ezt biztosítani tudom, úgy érzem, eddig is biztosítani tudtam. Ezzel befejeztem, és tulajdonképpen döntsön a tagság úgy, ahogy gondolja.” A szavazás A jelenléti ív aláírásakor minden téesztag kapott egy szavazásra jogosító cédulát, amelyen fel kellett tüntetni a legfontosabb adatokat. Aki ezt elvesztette, nem szavazhat, s ennek leadása ellenében kapja csak meg a szavazólapját. A tagság megszavazta, hogy mindkét elnökjelölt felkerüljön a listára. A szavazatszedő bizottság elnöke ismerteti a szavazás módját, aminek a lényege: a helyiségben egyszerre csak ketten tartózkodhatnak, és az egyik nevet ki kell húzni. Másfél órás szünet következik: türelmesen várja mindenki a sorát, kisebb csoportba verődve beszélgetnek az emberek. A második világháborús emlékműről, a templom renoválásáról, az árak emelkedéséről, disznóölésekről - mindenről, csak éppen a választás várható eredményéről néni esik egy szó sem. A szavazás eredménye: Lozsányi Sándor mellett szavaztak 71-en, ellene 165-en, Máté János mellett 165-en voksoltak, ellene pedig 71-en. Hat érvénytelen szavazócédula érkezett, ezért megismétlik: az egyik nevet át kell húzni. Csupán egyetlen szavazat hiányzik a kétharmados többséghez, tehát a szavazást meg kell ismételni. A második menetben viszont már elegendő az 50 százalék plusz egy szavazat. Újabb bő egy óra mire kihirdetik az eredményt. Lozsányi Sándor mellett 81 -en, ellene 154-en szavaztak, Máté Jánosra 154-en adták a szavazatukat, s 81-en nem rá szavazták. Még mindig akadt két érvénytelen szavazat A szövetkezet elnöke: 64,5 százalékos aránnyal Máté János. Két interjú- A sióagárdiak szerint ön, Lozsányi úr, az elmúlt két hónapban tíz évet öregedett.- Valószínű meglátszik rajtam az a küzdelem, ami itt a téeszben két hónapja folyik. De hát tisztességes módon ketten indultunk az elnökválasztáson és én lettem a második.- Milyen küzdelmeket élt át az utóbbi időben?- Úgy alakultak fél éve az erőviszonyok, hogy bizonyos erők polarizálódtak az üzemen belül. Ezek az erők megosztották a tagságot. Úgy láttam, hogy az agárdiak kettős jelölést akartak, s ez elől én sem zárkóztam el. Az első csatározások időszakában a megméretés nem lett egyenlő esélyű, hisz a gépműhely egy fiatal kezdő agrármérnökgyereket indított. A vezetés és én is úgy ítéltük meg, hogy a fiatalember beosztott agronómusként nem rendelkezett kellő gyakorlattal.- Ebből nem vonta le azt a következtetést, hogy önnel nincsenek megelégedve, kibékülve az emberek?- Vontam le ilyen következtetést elsősorban a gépműhely kollektívájával, és a fiatal gárdával voltak problémáink - ez lehet, hogy kölcsönös volt.- Az emberek nehezményezik, hogy nagyon keveset kerestek.- Attól függ mihez viszonyítom - az átlaghoz képest nem kevés a keresetük. Igaz, hogy sok a fiatal, s nekik alacsonyabb az órabérük. Elkövettük azt a hibát, hogy a műhelyben az ágazatvezető megbízatásánál nem a legjobb döntést hoztuk. Nem fogta össze a kollektívát, s nem hajtott végre egy csomó utasítást. Nagy a létszám, s ezért kevesebb az egy főre jutó bér.- Beszélték, hogy ön továbbra is elnök maradjon, szóba került az agárdi téesz szétválása, s ön Harcra került volna.- Nem foglalkoztam ezzel. Én a szakmában akarok maradni. Nem tudom előre megsaccolni, hogyan alakul a két község sorsa. Valószínű, hogy ha közigazgatásilag szétválik a község, fölmerül a területi szétválasztás igénye. Meg tudom érteni.- Önnek Szekszárdon háza van, ugyanakkor havi 80 forintos lakbérért szolgálati lakásban lakik Agárdon.- Termelőszövetkezetünkben négy szolgálati lakás van, s fizikai dolgozók is kaptak ilyet. Ha mi egy szakembertől elvárjuk, hogy a munkahelyén lakjon, akkor szolgálati lakást kell adnunk úgy, hogy az ne kerüljön sokba. Azért nem laktam a szekszárdi lakásomban, mert úgy kívánta meg a munka, hogy az elnök a faluban lakjon. Ez plusz költséget jelentett nekem, hisz mind a két lakást fenn kellett tartani. Szóval nem volt ez nekem olcsó dolog.- Hogyan alakul a továbbiakban az élete, a munkája?- Szakmám van, agrármérnök vagyok, s eddig sem szakadtam el a közvetlen termelésirányítási munkáktól. A szakmámban szeretnék dolgozni, a beosztásomat pedig majd megbeszéljük az új vezetéssel. *- Kellemetlen lett volna önnek, Máté Jánosnak, Faddon úgy dolgoznia, hogy tudják: nem választották meg elnöknek Sióagárdon?- Egyáltalán nem lett volna, hisz Faddon az elnökkel, elnökhelyettessel megbeszéltük, hogy indulok a választáson, erről mindenki tudott. Ha mégsem engem választanak elnöknek, dolgoztam volna tovább Faddon.- Tudomásom szerint nagyon nehezen állt rá arra, hogy jelöljék.- Ennek az volt az oka, hogy Faddról nem kell eljönnöm, de itt a tagság felkérésére vállaltam a jelölést. Szerettem Faddon dolgozni, s ezért nem volt könnyű döntenem. Döntöttem, indultam, és megválasztottak.- Mi volt az a momentum, ami miatt vállalta a jelölést?- A téesz adottságait jónak ítéltem, s úgy gondolom : elnökként sikerrel vihetem tovább a szövetkezetét.- A január 18-i vezetőségi ülésen ön azt mondta: a munkatársait maga választja meg. Kíván-e együtt dolgozni azokkal, akik korábban itt voltak?- Az eddigi vezetőkkel le fogok ülni, úgy érzem, emberileg rendezni tudjuk úgy a dolgainkat, hogy a tagság és a régi vezetők egyaránt nyugodtan tudjanak dolgozni.- Ön Szekszárdon lakik jelenleg. Kiköltözik Sióagárdra?- Nem. Nem kívánok szolgálati lakásba költözni.- Mikor kezd el itt Agárdon dolgozni?- Még a mai napon. Természetesen úgy, hogy a faddi téeszben becsülettel és tisztességgel átadom mielőbb a munkám.- Mi lesz az első dolga a sióagárdi téesz most megválasztott elnökének?- Minden munkahelyet meglátogatok, beszélgetek az emberekkel, ismerkedem a gazdasággal.- Milyen érzés ennyire bírni a tagság bizalmát?- Nagyon jó érzés, és remélem erre a bizalomra rá is szolgálok. Végigsétálok a csöndes, kihalt Kossuth Lajos utcán. * Az ízléssel épített rangos porták, a míves kapuk, a cirádás homlokzatok egy módos város polgárházainak benyomását keltik. Pedig Sióagárd: falu. Méghozzá olyan magyar falu, amelyben a gazdag népviseletükön kívül a szorgalmukról híresek az itt élő emberek. D. VARGA MÁRTA
