Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 22. szám

1990. január 26. "KÉPÚJSÁG 3 Ahonnan azt hallgattuk, amit itt elhallgattak Szabad Európa Rádió: hosszú távon a rövidhullámon Interjú dr. Kovács Zoltán Károly szerkesztővel Bár dr. Kovács Zoltán Károly, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas szerkesztője a ha­zai mezőgazdaság jelenéről éé jövőjéről tartott előadást, nem lehetett nem megkér­dezni véleményét a Münchenből sugárzó SZER sorsa felől. Annál is inkább, mivel egyes - kétségkívül túlzó - vélemények szerint már a Kossuth adó is radikálisabb, mint a Szabad Európa Rádió.- Ezt azért nem mondhatjuk el, de azért az tény, hogy Magyarországon a tömegkom­munikációs eszközök hangja óriási változáson ment keresztül, s ma már objektiven le­het tájékozódni a sajtóból, a rádióból és a televízióból is - vélekedett dr. Kovács Zoltán Károly. - A lakosság információs szintje szempontjából elengedhetetlen az, hogy kö­vesse a hazai rádiók híreit, mert csak így tudja saját helyzetét megfelelően értékelni. Ugyanakkor a Szabad Európa Rádiónak továbbra is megmarad két fontos szerepe: részben az objektív politikai tájékoztatás, illetve az az alapvető demokratikus kritikai ál­láspont, amelyet az elmúlt évtizedekben következetesen képviseltünk.- Akár két évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna valamiféle együttműködés a SZER és a hazai rádióállomások között...- Ezt akkoriban mi sem gondoltuk. Az események azonban annyira felgyorsultak, hogy ez mégis bekövetkezett. Persze, bizonyos „együttműködés" korábban is létezett, csak azt a közvélemény nem érzékelte látványosan. Tudniillik kölcsönösen figyeltük egymás munkáját, én mint agrárszerkesztő például a Falurádió adásait, s ez visszafelé is igaz. Ha közvetlenül nem is, de közvetve folyamatos volt közöttünk az ilyen értelem­ben vett vita.- A SZER a „másként gondolkodásával”, az itthon elhallgatott információk közlé­sével mindenképpen hatást gyakorolt a hazai változásokra. Magyarországi látogatá­sai folyamán milyen véleményt alakított ki az időközben bekövetkezett események­ről?- Az események egyértelműen demokratikus irányba fejlődtek, bár a negyven év alatt kialakult államigazgatási-önkormányzati rendszer leépítése hosszú időt igényéi. A struktúra tehát - ha nem is érintetlen de elég erősen tartja magát. Meggyőződésem, hogy a döntö változást a március 25-i választás hozza. Az ezt követő önkormányzati választások pedig azért fontosak, mert az ott bekövetkező személycserék esetében a társadalom visszanyerheti a bizalmát a közélet, az igazgatás iránt. Ugyanez vonatkozik az üzemekre, a szakszervezetekre is.- Elérték azt a célkitűzést, amiért a Szabad Európa Rádió küzdött?- A Szabad Európa Rádió azért dolgozott és dolgozik, hogy feleslegessé tegye ma­gát. Számomra - bár két évvel ezelőtt nyugdíjba vonultam - eredmény az, hogy részt vehettem ennek a társadalomnak az életében, még ha közvetve is. S annak is örülök, hogy a magyar agrárstruktúra kialakításában konkrétan a háztáji gazdálkodás meg­erősítésében Bálint gazdával és Agráriussal együtt volt némi szerény szerepem.- Bekövetkezhet egyébként az az eset, hogy egyszer a Szabad Európa Rádió való­ban feleslegessé válik?- Szerintem belátható időn belül erre nem kerül sor. Helyreállhat ugyan a teljes szó­lás- és gondolatszabadság, a teljes demokrácia, de az mégis előnyére válna a magyar társadalomnak, ha külföldön működne egy rádióállomás. Ez a hazaitól eltérő hangsú­lyával és programjaival közvetítené a nyugati világ eseményeit. Éppen ezért a Szabad Európa Rádióra még hosszú távon szükség van. SZERI ÁRPÁD Kiemelt üdülőkörzet a Mecsekben Hazánk legdélebben fekvő vidékét, a mecsek-villányi tájegységet kiemelt üdü­lőkörzetté fejlesztik, s erre hosszú távú program készül Az új idegenforgalmi régió fejlesztésének megtervezésére - a Bara­nya Megyei Tanács megbízatása alapján - a Magyar Tudományos Akadémia Regio­nális Kutatások Központja vállalkozott A pécsi székhelyű tudományos intézet mun­katársai két év alatt 68 tanulmányt készítet­tek, ezekből állt össze a térség átfogó fej­lesztési terve. A megyei tanács a Belügymi­nisztériummal egyetértésben .kezdemé­nyezi, hogy a kormány hivatalosan is nyil­vánítsa kiemelt üdülőkörzetté a mecsek- villányi tájegységet A mecseki uránbányák bezárása és a Mecseki Szénbányák visz- szafejlesztése, valamint egyes ipari üze­mek súlyos gondjai válságövezetté tették Baranyát. Az országban elsőként vált kriti­kus gazdasági térséggé az egész megye, amely emiatt radikális szerkezetátalakítás­ra kényszerült. A „fehér ipar" - az idegen- forgalom - fejlesztése egyik elemét képez­heti az átalakulási folyamatnak, hiszen új vállalkozásokat indíthat el, új munkahelye­ket teremthet, új életet adhat a halmozottan hátrányos helyzetű és évek, évtizedek óta halódó körzeteknek. Számítani lehet a kül­földi tőke megjelenésére is, máris konkrét ajánlatok vannak idegenforgalmi beruhá­zásokra. A fejlesztési program jelentőségét növeli, hogy a mecsek-villányi tájegysé­gen 108 baranyai település fekszik, s a me­gye lakosságának 72 százalékát érinti a térség üdülőkörzetté nyilvánítása. Kié lesz a hasznunk? A nagyüzemi baromfitartásnak évtize­des hagyományai vannak Dombóvár környékén és ezt a hagyományt a mágo- csi Béke Téesz alapozta meg akkor, ami­kor megszervezte a pulyka- és csirkene­velés partnerkapcsolati rendszerét. Ne­vezetesen itt arról van szó, hogy a terme­lőszövetkezet, mint integrátor, továbbtar- tásra, nevelésre, hizlalásra napos-, elő­nevelt pulykát és csirkét helyez ki a szer­ződéses partnerekhez, akiktől a „kész” állományt a turnus végén elszállítja, ter­mészetesen az őt megillető!?) haszon fe­jében. Ezek az úgynevezett blanketta­szerződések - amik a termelőszövetke­zetnél készülnek - magától értetődően nem a partnerek érdekeit képviselik el­sődlegesen, olyannyira nem, hogy annak egyes pontjaival kapcsolatban állandó a vita. Nem az a kérdés, hogy ebben a fel­hőtlennek egyáltalán nem nevezhető partnerkapcsolatban kinek, mi a szerző­désileg meghatározott feladata, hanem az, hogy kié az igazi kockázat, hogy a ter­melőszövetkezet milyen garanciákat vál­lal, s hogy egyes előforduló „jelensége­ket” jogilag miért nem szabályoznak a szerződésben. A válasz egyértelmű. Mert nem a ter­melőszövetkezet érdekeit sérti. Kiss Fe­renc ágazatvezető a garanciák helyett a feladatokat sorolja. Napos-, vagy előne­velt pulyka kihelyezése, értékesítés, ta­karmány, vitaminok, gyógyszerek, fuvar biztosítása, s mindez utólagos elszámo­lásban. Az egyetlen kézzel fogható garanciát az jelenti, hogy a kihelyezett állomány 3 százaléka tíz napon belül elhullik, azt leír­ják, a megmaradt állatokat pedig a gyó­gyulásig ingyenes gyógyszerellátásban részesítik. Persze csak akkor, ha az egy pulykára vetített nyereség darabonként 60 forintnál nem nagyobb. Vajon ki állapítja meg, hogy az állomány meggyógyult, vagy mi történik akkor, ha 61 forint haszon jön ki darabonként? A partnerek óriási beruházással, több­nyire kölcsönnel, gazdasági épületeket építettek, ventilátorokkal, önetetőkkel, ita- tókkal, fűtőberendezésekkel felszereltek és vártak a csodára. Ez a csoda a viszony­lag egészséges állomány telepítése, ami alapjaiban meghatározója annak, hogy mennyire lesz gazdaságos a „parti". A koc­kázat tehát az övék, amit „vakon” kell, hogy vállaljanak a várható nyereség érdekében. Biloróczki János Kocsolán, a háza udvará­ban épített fel egy 1000 pulyka befogadá­sára alkalmas épületet évekkel ezelőtt. A „termelés", változó sikerrel folyt, mígnem 1988. év végén beütött a krach. Az állo­mány baromfikolerás megbetegedést ka­pott és hullani kezdett Hogy mi ilyenkor a teendő? Nos ezt a szerződés nem szabá­lyozza, ám a jelenség nem volt egyedi, így évek óta kialakult az a bizonyos jogilag nem szabályozott gyakorlat. Az állatokat azon­nal vágni kell, s hogy ez esetben lehetett volna, arról a hatósági állatorvosi igazolás tanúskodik. Gyors táviratváltások történtek a partner és a termelőszövetkezet között, ám a pécsi BOV, bár először visszajelezte a szállítás időpontját, visszalépett. Tény, hogy a baromfikolerában szenvedő állo­mány vágása után bizonyos fertőtlenítést kell végezni, de az is tény, hogy eddig en­nek ellenére mindig levágták az állatokat. Biloróczki János ezt a turnust 104 ezer fo­rint mínusszal zárta, ha a munkája értékét nem számítja. Hogy kit terhel a teljes anyagi felelősség? Természetesen egyedül őt, holott a 2 heti késéssel levágott állományon a termelőszövetkezetnek igy is maradt haszna. Hol vannak tehát az arányok a kockázatvállalásban? A téesz teljesítette szerződésben vállalt kötelezettségét Lete­lepítette az állományt, alomanyagot, tápot szállított ki, bizonyította a vitamin- és gyógyszerellátást. Az mondják, a fertőzés­ről nem tehetnek. Vajon garantálhatják-e, hogy a vírus nem a takarmányszállító gép­kocsival érkezett? Felelősségük teljes tu­datában aligha, és aki ismeri a szállítás mechanizmusát ezt tudja is. A BOV-val a partner nem keresheti „igazát”, mert vele csak a termelőszövetkezetnek van szerző­dése, aki Biloróczki János első levelére még csak nem is reagált bár szóban egy­két illetékes elismerte: a kárt nem a part­nernek kell viselnie, ám addig nem fizetnek, amíg a BOV nekik nem fizet. Még szeren­cse, hogy a BOV-nak ez esetben nincs egy negyedik partnere, akitől követelhetne ugyanezen jogcímen. Biloróczki János a történtek után is végigdolgozta az 1989-es évet, de pénzt nem kapott a leadott állomá­nya után, és nem is kap, amíg mínusz van a számláján, sőt a kilogrammonkénti 1 forint prémiumot sem, mert ebben az évben úgy döntött, nem „fogad” több állományt addig, amíg ügyét nem rendezik. Nem vitatja sen­ki, hogy a termelőszövetkezet megdolgozik a pénzéért, amit vállal, többnyire teljesíti is, persze nem ingyen - de a kockázatból nem kér. Azt annak a partnernek kell szinte kizá­rólagosan vállalnia, aki a szerződést aláírta és aki az állományt felnevelte. Tudjuk, nincs szerződési kötelezettség, és azt is, hogy az üzlet nem szerelem kérdése, a jog­ban az érzelmek aligha domináns ténye­zők. Csakhogy kár lenne megfeledkezni arról, hogy a Biloróczki Jánosoknak is van­nak jogaik és nemcsak kötelességeik. Még akkor is, ha szerződésben nem szabályoz­ták. MOLNÁR ISTVÁN - Fotó: DOMBAI Constantin Dascalescu elvt: Kérem, főtitkár elvtárs, elemezze sok körültekintéssel a dolgot. Most hallottuk útmutatásait és a kiadott parancsokat, de ne hozzunk elsietve olyan intézkedése­ket, melyeket nem tanulmányozunk elég­gé. Kérem, elemezze ön az ön éleslátásá­val ezt a dolgot. Én a szigorú intézkedé­sek híve vagyok, de jól meg kell fontol­nunk, mit teszünk. Nicolae Ceausescu elvt: Mit szólsz Manea? Manea Manescu elvt: Elnök elvtárs, azt mondom, oldjuk meg a mostani helyzetet, és azután hozzunk intézkedéseket. Nicolae Ceausescu elvt: Kivel oldjuk meg? Olyan kérdés ez, amit tegnap reggel két óra alatt meg le­hetett volna oldalni, de nem oldották meg. Meggyökeresedett ez a szellem, a meghátrálás, a harctól való óvakodás, a kapitulálás szelleme. Ez a probléma. Gheorghe Oprea elvt.: Főtitkár elvtárs, úgy vélem, a feladatok nagyon világosak. Úgy vélem, az elvtár­sak megértették, mit kell tenniük, és ké­rem, bízzék meg bennük, hadd foglalkoz­zanak továbbra is a dologgal. Most vilá­gos, hogy mit kell tenniük. Gondolom, most megértették, nagyon világos szá­mukra. Még egyszer úgy vélem, megbíz­hatunk bennük, úgy fognak eljárni, aho­gyan ön parancsolta. Nicolae Ceausescu elvt.: Tudjátok, hogy jártatok el most? Mint­ha azért vezényeltetek volna a frontra egységeket, hogy semmisítse meg az el­lenség, fegyvertelenül, hogy megsemmi­síthesse az ellenség. Ezt tettétek. Nagyon kellemetlen helyzetbe hoztátok a katonai egységeket. Milyen garancia van arra, hogy ti mindannyian nem ugyanazt teszi­tek, mint eddig? Tudor Postelnicu elvt: Biztosítom, főtitkár elvtárs, hogy többé nem ismétlődik meg ez a helyzet. Kérem, bízzék meg bennem, és hagyjuk a ténye­ket beszélni mindaddig, amíg ön, a leg­felső pártvezetőség, a Politikai Végrehaj­tó Bizottság jónak látja. Vasile Milea elvt.: Részemről a garancia az, hogy miután nem ismertem fel kezdettől a veszélyt, most, amikor ön azt mondta, hogy „rendkívüli ál­lapot” van, most világos számomra. Vlad lulian elvt.: Biztosítom önt, főtitkár elvtárs, hogy miután meghallgattam a rám bízott fel­adatokat, úgy fogok eljárni, hogy kiérde­meljem bizalmát. Nicolae Ceausescu elvt: Rendben van, próbálkozzunk még, elvtársak! Mindenki egyetért ezzel. Halasszuk el a határozathozatalt, néz­zük meg, mit tesznek, és aztán újítsuk fel mostani beszélgetésünket. Mindenki egyetért ezzel. Meglátjuk, hogyan járnak el, hogy megoldódjék a helyzet. Vasile Milea elvt: Megértettük, így lesz. Rusoe Postelnicu elvt.: Világosan megértettem, amit ön mon­dott, és biztosítom főtitkár elvtárs, hogy így járunk el. lulian Vlad elvt.: Én is megértettem főtitkár elvtárs, a biztonsági alakulatokra háruló feladato­kat, és eszerint fogunk eljárni. (Vége) A Tolna Megyei Népújság szerkesztősége további jó munkát kívánva köszö­netét mond a Romániai Magyar Szó szerkesztőségének a közlésért. A Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának közleménye Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a szakszervezetek magatartá­sa miatt nem született megállapodás a minimálbér összegéről, a munkaválla­lók, a munkáltatók és a kormány között, mivel a szakszervezeti képviselők nem rendelkeztek megfelelő felhatalmazással. Az ott kompromisszumként ja­vasolt 4800 forintos határt hétfőn fogadták csak el, de egyben rögtön felrúgva a megállapodást, felhívták tagjaikat az eredeti szakszervezeti javaslat eléré­sére. Ez a magatartás nélkülözi az alapvető konstruktivitást és a gazdasági élet további dezorganizálásához vezet. A bizottság szükségesnek tartja hangsúlyozni azt a tényt, hogy a minimál­bérek emelésének a legtöbb munkahelyen korántsem a vezető szándék, ha­nem a magyar gazdasági és ezen belül jövedelemszabályozás jelent igen ke­mény korlátot. Vagyis a kigazdálkodatlan béremelés a vállalat megszűnésé­hez, a munkahelyek elvesztéséhez vezethet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a béremelések a jelenlegi vállalati adóterhek és infláció mellett vállalók nagy része csak áremeléssel képes fedezni, ezáltal tovább gyorsul a költségvetés által gerjesztett infláció. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a minimálbérek további emelése azzal jár, hogy az alacsonyabb teljesítményű dolgozó is megkapja a magasabb teljesítményű munkás bérét, mivel az utóbbi emelésére már nem marad lehetőség. Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy térségünk gazdasági helyzete a vég­sőkig feszített, sztrájkfelhívások, a munkafegyelem megfigyelhető bomlása a helyzetet súlyosan tovább rontja. teiasEon a téeszé, a kockázat ill 1 a Partner®? Bf

Next

/
Thumbnails
Contents