Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

1990. január 25. KÉPÚJSÁG 5 Pártok választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) A Magyar Szocialista Párt jelöltjei Dr. Jánosi György I. sz. választókerület: Szekszárd és környéke \ SZOCIAUSTA \ PÁRT / Amiről egy éwel ezelőtt beszélt, az már valóság lett. Amit 1989. áprilisa óta itt tett - országos hírnevet szerezve magának - ma már általános gyakorlattá vált. A poli­tikai közélet megtanult odafigyelni rá, ri­portok, interjúk sokaságában kérdezték véleményéről, elgondolásairól. Talán érdemes meghallgatni, hogy mit mond, mit gondol most az egyre élesedő politikai küzdelmekben. Talán érdemes odafigyelni félelmeire, a társadalmi, gaz­dasági és morális válságba süllyedt or­szág erőfeszítéseit átélve. A szocialista párt megyei küldöttértekezletén arról be­szélt, hogy még nem múlt el a diktatúra veszélye. Ami a politikában mára kiala­kult, az nem demokrácia, hanem egy ké­nyes erőegyensúlyi állapot, melyben je­len vannak az idegekbe mélyen beivó­dott hatalmi törekvések. Milyen diktatúrától fél? Mindenekelőtt a politika diktatúrájától. Attól, hogy a poli­tika rátelepszik a társadalom egész éle­tére, elterelve a figyelmet a mélyebben fekvő gazdasági és szociális problémák­ról. A pártok taktikai csatározásától, pozí­cióharcától hangos az ország. Időzített bombák robbannak naponta, megaka­dályozva a társadalmi megbékélést, s a nemzeti összefogást a válság leküzdése érdekében. Lassan elfogy az utolsó mor­zsa is az asztalról, de a pártok már a jövö tortáján akarnak osztozni. Máskor arról beszélt, hogy a politikai élet színpadán új erők jelentek meg, de régi diktatórikus törekvésekkel. Ismét te­ret nyert a harsány, a félelmet keltő, ag­resszív politizálás, mely a boszorkányül­dözés régi, jól bevált módszereivel akarja ellenfeleit eltüntetni a porondról. Ezek a „demokratikus” erők mit sem törődnek az emberek hétköznapi gondjaival, meg- 'élhetési problémáival, mert a „nagypoliti­kával”, a miniszteri tárcák elosztásával vannak elfoglalva. Mindent alárendelnek hatalmi törekvé­seiknek, melyek a választások időszaká­ra egy feszült, robbanásveszélyes köz­hangulatot idézhetnek elő. Gyakran szólt arról is, hogy mi várható a választások után, ha ezek a politikai erők kerekednek felül. Egy új hatalmi monopólium lehetőségéről beszél, mely a polgári fejlődés „tiszta” modelljét kö­vetve egy megnyomorított, lassan a sze­génység szintjére süllyedő országban a nyugati jövedelemszintről álmodó szűk gazdasági és értelmiségi elit diktatúráját rejti. Egy olyan társadalom veszélyéről, mely elsöpörve a szociális szempontokat a megélhetés minimuma helyett kizáró­lag a jogállamiságot, a demokratikus pol­gárjogokat kínálja fel a gazdaságilag ki­szolgáltatott többség számára. Túl nagy a választások tétje - mondja -, olyan nagy, hogy még nem is fogjuk fel igazán. Talán ezért is vállalta a képviselő- jelöltséget, megszakítva országosan elismert szakmai és tudományos pályá­ját. Miben bízik? Abban az új pártban, amelynek létrehozásában ő is részt vett, és melynek arculatát maga is formálta. Ebben a pártban látja a szociális szem­pontok védelmét, a humanitás, a szolida­ritás és a politikai stabilitás értékeinek át­mentését. Ennek a pártnak azonban - ahogy mondja - még mindig belső meg­tisztulásra van szüksége, amelynek ér­dekében továbbra sem szabad lemon­dani a belső ütközésekről. Szavainak hi­telt ad, hogy eddig sem tett mást, vállalva a pártján belüli küzdelmet az emberek, a társadalmi környezet érdekének védel­mében. Talán most sem lesz sikertelen ez a harc! Félelmek, belső vívódások, gondola­tok. Lehet odafigyelni rájuk, s lehet egy mozdulattal lesöpörni őket az asztalról. Ma még nem tudjuk, jogosak-e, s mennyi a valóságos alapjuk. Egy valami azonban elgondolkodtató. Olyan ember mondja, akinek egyszer már beigazolódtak gon­dolatai. Talán érdemes eltöprengeni a mosta­niakon is. Választási iroda Szekszárd Szabad Demokraták Szövetsége Tolna megyei szervezetei Fényi Tibor újságíró! Remélem, sikerül ugyanolyan cini­kus hangvétellel, de tényszerűen vá­laszolni a Vakoló című írására. Ön tu­datosan kevert össze adatokat (ne­veket, beosztásokat, lakcímeket, pénzösszegeket), etikátlanul irt olyan kérdésről, melynek több oldal­ról történő megvilágítása alaposabb, körültekintőbb munkát igényelt vol­na. Erre pedig nem volt ideje. Nem le­hetett, mert a választási kampány idején ennek a cikknek a megjelené­se talán ellentétes lett volna az etikai kódexben foglaltakkal. Ma nagy di­vat mocskolódni, hazugságokat, fél­igazságokat tartalmazó írásokat megjelentetni. Olyan embereket lejáratni vagy kí­sérletet tenni lejáratásukra, akik ép­pen az SZDSZ útjában állnak. Ennek ön sem tudott ellenállni! Ne higgye, hogy ezzel válik az SZDSZ program­ja hitelesebbé, hihetőbbé! E rövid ki­térő után térjünk a lényegre! Visszautasítom az igazgatási osz­tályvezetővé való „előléptetésemet”, mert ehhez sem képzettségem, sem ambícióm nincs. Továbbá ki kell áb­rándítanom az anyagi és lakáshely­zetünket illetően is. Férjemmel és há­rom gyermekünkkel nem lakunk 180 négyzetméter alapterületű, három- szintes 5 szoba+ társalgós házban, ami „teljesen korrekt kialakítású”. Ennek alapján nem készítettem kör­nyezettanulmányt a támogatási ké­relmem beadásához. Csak kérvényt írtam, amely a bankkölcsön kiváltá­Sára szólt, csatolva a jövedelemiga­zolást (ami nem hamisítvány). Most viszont készítek egy környe­zettanulmányt az ön által megfogal­mazottak korrigálására, amit bármi­kor leellenőrizhet. A kesztyűt tehát felveszem, mert nincs takargatniva- lóm! Magyarázkodni önnek kell a fél­revezető adatok és az újságolva­sók megtévesztése miatt! 1984 óta éljük a nagycsaládosok „könnyű, gond nélküli” életét. 1982 óta építgetjük a családi házunkat. Bí­zunk abban, ha egészségünk enge­di, egyszer be is fejezzük és beren­dezzük. Ettől még ön sem vette el a kedvünket. Megelőlegezte nekünk a „luxus körülményt”, így igyekeznünk kell, hogy megfeleljünk az újságban írtaknak. Igaz, egy kicsit nehéz lesz megfelelni az „elvárásnak”, mert az egy főre eső jövedelmünk 1986-ban 2300 Ft, most pedig 4300 Ft. Ugye, milyen jól élünk? Ha még azt is hoz­záteszem, hogy a családi pótlékot is havonta felvesszük... Gondolom, ön ezt sem tartja helyesnek, mert a „Ho­gyan segítsük a gazdagokat?” alcím szerint mi ebbe a táborba tartozunk. 1986-ban férjem gépkocsivezető­ként dolgozott, én pedig gyesen vol­tam (gyed még nem volt). Egyébként népművelő a végzettségem. Közis­merten nem ezek a legpénzesebb ál­lások. És nem azok az állások, ahol az embernek hatalma lenne, amivel visszaélhet! Szívesen láttuk volna 1982 és ’87 között házunk építése­kor: hétvégén, esténként, szabadsá­ga alatt. Segíthetett volna a kaláká­ban épült házunknál maltert hordani. Akkor talán az ön többször kificamo­dott vállát is műteni kellene úgy, mint rövidesen az enyémet... Ha jól meg­gondolom, lehet, hogy a tanácsnál kellett volna sorba állni állami lakás­ért?... amelyet, mint nagycsaládos soron kívül megkaphattunk volna? Mi helyette vállaltuk az 550000 Ft kölcsön felvételét és törlesztését... köztük a tanácsi kölcsön törlesztését' is. Az utóbbi kivételezett feltételei any- nyit jelentenek, hogy az 50000 Ft bankkölcsön havi törlesztése 470 Ft, míg az 50 000 Ft tanácsi támogatásé 420 Ft. Ugye, milyen gazdagok va­gyunk? Bevallom, én mindig sze­rettem volna gazdag lenni. Ez eddig nem sikerült! Elégedett lehet, hogy „okosan” ku­tatott az iratokban, névazonosságot keresve. De most az egyszer bakot lőtt! Levelem elején arra biztattam, győződjön meg személyesen a „gaz­dagságunkról", melyet továbbra is fenntartok. Meglátja, nekem sincs kevesebb fantáziám, mint önnek, de azzal csínján bánok, ha az nyilvá­nosság elé kerül. Kérem az írás közlését a Tolna Me­gyei Népújság és a Beszélő című la­pokban. Szekszárd, 1990. január 21. Ganczer Fer’encné Szekszárd, Székely B. u. 64/B. A Magyar Szocialista Munkáspárt felhívása a munkásokhoz MUNKÁSOK! Ma is érvényes Marx Károly tanítása: „az ember a legfőbb lény az ember szá­mára”, ezért „fel kell forgatni mindazokat a viszonyokat, amelyekben az ember lealacsonyított, leigázott, elhagyott, meg­vetendő lény”. De kik képviselik azt az erőt, amely ké­pes végleg felszabadítani az emberisé­get a kizsákmányolás és az elnyomás alól? Tudjuk, a régi elit nem volt erre képes, és látjuk, hogy a feltörekvő polgári új elit olyan viszonyok megteremtésén fárado­zik, ahol a'kizsákmányolás újra éled, és a munkásnak ismét alárendelt szerepet szánnak. Ne hagyjátok ejt! Az általános emberi egyenlőség meg­teremtője csak a munkásság lehet. Eh­hez azonban aktív szerepet kell vállalno­tok a választásokon! Meg kell akadályoz­ni a kapitalizmus restaurációját Magyar- országon! Szavazzatok az érdekeitekért küzdő, megújult MSZMP-re Az MSZMP jelöltjei A bonyhádi A szekszárdi választókerületben indul: választókerületben indul: Dr. Bábel Ernő Benkő Zoltán a bonyhádi Perczel Mór Köz- gazdasági Szak- középiskola igazgatója 1943. január 10-én született a Po­zsony megyei Deákin. 1947 őszén a lakosságcsere-egyezmény következté­ben került családja a Tolna megyei Nagymányokra. Iskoláit Nagymányokon kezdte, majd a bonyhádi gimnáziumban folytatta, végül 1967-ben a szegedi egyetemen szerzett magyar-történelem szakos diplomát. 1967-től 1973-ig tanított a bonyhádi gimnáziumban, majd 1973-1979 között a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztályán dolgozott különböző beosztásban. 1979 és 1984 között ismét a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium volt a munkahelye. 1984 szeptemberétől a Perczel Mór Közgazdasági Szakközép- iskola igazgatójaként dolgozik. 1984-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen. 1971-től tagja volt az MSZMP-nek, 1988-1989 között a Tolna megyei pártbi­zottság delegált tagjaként tevékenyke­dett. Jelenleg nem tagja egyik pártnak sem, de baloldali gondolkodásúnak tart­ja magát és ilyennek ismeri a környezete is. Elveivel egyezően ezért vállalta a meg­mérettetést az MSZMP programja alap­ján. Felesége ugyancsak tanár. Három gyermeket nevelnek. műszaki ellenőr 44 éves, nős, két gyermek atyja, mű­szaki ellenőr. Tanulmányait vájártanuló­ként kezdte, majd technikumot és mű­szaki főiskolát végzett. Jelenleg is tanul az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem bölcsészettudományi karán, politikai elméletet, levelező tago­zaton. 1976 óta tagja az MSZMP-nek. A „Kongresszus 89” után az elsők között vett részt az MSZMP megújításában. Tagja az MSZMP megyei szervezőbizott­ságának. Vallja, hogy a társadalmi, gazdasági bajok orvoslása érdekében a hazai bal­oldali erőknek össze kell fogni. Azon kell munkálkodni, hogy megte­remtődjön egy olyan baloldali megoldás lehetősége, amely a munkások, a bérből és fizetésből élők, a falusi és városi kis­emberek érdekét szem előtt tartva juttatja el hazánkat a fejlődés élvonalában járó országok közé. A jelenlegi legfontosabb feladatok közé a következőket sorolja: meg kell állítani az ország további eladó­sodását; küzdeni kell a további elszegé­nyedés ellen. Ezekhez szükséges a további demok­ratizálás, a nép véleményének meghall­gatása; a gazdasági egységek haté­konyságának és korszerűsítésének elő­térbe helyezése. Tisztelt Olvasók! Tisztelt Fényi Tibor úr! A „Beszélő" c. folyóirat 1990. január 15-i számában „Vakoló” címen megjelent cikke alapján én, Klein József magyar állampolgár, szekszárdi lakos úgy látszik, nem élhetek állampolgári jogaimmal, mint mások. Mások állampolgári jogon adhatnak be különbö­ző témájú és tartalmú kérelmeket, én nem. írásából az tűnik ki számomra, hogy beosztásom miatt vagyok másodrendű állampolgár, aki kérelemmel nem fordulhat semmilyen államigazgatási szervhez, így a Szekszárd Város Tanácsához sem. Mivel akkor úgy éreztem, hogy ezek a jogok engem is megilletnek, kérelemmel for­dultam a városi tanácshoz. Kérelmemet a tanács végrehajtó bizottsága megszavazta, ami a lehetséges - tudomásom szerinti - 200 ezer forintból számomra 50 ezer Ft köl­csönt jelentett. Ön szerint én „ügyes” ember vagyok. Érte valóban szükségem is volt, mivel a két kereseti igazolás és a 9 soros kérelem leadása, a városi tanács ügyfélszol­gálati irodájában, e nélkül elképzelhetetlen. Egyébként ezzel az üggyel kapcsolatban másnál, illetve máshol nem jártam. A beadványom tartalma minden tekintetben valóságos adatokat tartalmazott, nem úgy mint pz ön cikke. „Vakoló” című írása szerint „hiszen tudja, hogy azt a kevesebb, mint havi 3500 Ft jövedelmét, hogy kell beosztani”. A kérelmemhez mellékelt 1987.1.27-én kiállított igazoláson 7735 Ft nettó havi jöve­delem volt. Lehet, hogy a számok leírásában ön tévedett, vagy ha nem így történt, meg­bízhatóbb és precízebb „segítőkkel" kellene dolgoznia. „Segítőtársa” azt viszont pontosan megállapította, hogy én a Tolna Megyei RFK Ál­lambiztonsági Szervének vagyok a beosztottja, annak ellenére, hogy a beadott anya­gon munkahelyként „Tolna Megyei RFK dolgozója” szerepel. Összefoglalva: tudomásom szerint a lapja zászlajára az emberi jogokat, az ártatlan­ság vélelmét tűzte. Ön ettől - finoman szólva - kissé távol került személyemmel kap­csolatban. Ha lehet, tiszteljük egymást, mint állampolgárt, mint állampolgári jogokkal rendelke­ző embert és ha lehetséges, az olcsó népszerűség hajszolása közben ne sározzunk be másokat. Tisztelettel: Klein József Visszhang (Ha egyáltalán létező személy)

Next

/
Thumbnails
Contents