Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
1990. január 25. KÉPÚJSÁG 5 Pártok választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” (Részlet a megállapodásból) A Magyar Szocialista Párt jelöltjei Dr. Jánosi György I. sz. választókerület: Szekszárd és környéke \ SZOCIAUSTA \ PÁRT / Amiről egy éwel ezelőtt beszélt, az már valóság lett. Amit 1989. áprilisa óta itt tett - országos hírnevet szerezve magának - ma már általános gyakorlattá vált. A politikai közélet megtanult odafigyelni rá, riportok, interjúk sokaságában kérdezték véleményéről, elgondolásairól. Talán érdemes meghallgatni, hogy mit mond, mit gondol most az egyre élesedő politikai küzdelmekben. Talán érdemes odafigyelni félelmeire, a társadalmi, gazdasági és morális válságba süllyedt ország erőfeszítéseit átélve. A szocialista párt megyei küldöttértekezletén arról beszélt, hogy még nem múlt el a diktatúra veszélye. Ami a politikában mára kialakult, az nem demokrácia, hanem egy kényes erőegyensúlyi állapot, melyben jelen vannak az idegekbe mélyen beivódott hatalmi törekvések. Milyen diktatúrától fél? Mindenekelőtt a politika diktatúrájától. Attól, hogy a politika rátelepszik a társadalom egész életére, elterelve a figyelmet a mélyebben fekvő gazdasági és szociális problémákról. A pártok taktikai csatározásától, pozícióharcától hangos az ország. Időzített bombák robbannak naponta, megakadályozva a társadalmi megbékélést, s a nemzeti összefogást a válság leküzdése érdekében. Lassan elfogy az utolsó morzsa is az asztalról, de a pártok már a jövö tortáján akarnak osztozni. Máskor arról beszélt, hogy a politikai élet színpadán új erők jelentek meg, de régi diktatórikus törekvésekkel. Ismét teret nyert a harsány, a félelmet keltő, agresszív politizálás, mely a boszorkányüldözés régi, jól bevált módszereivel akarja ellenfeleit eltüntetni a porondról. Ezek a „demokratikus” erők mit sem törődnek az emberek hétköznapi gondjaival, meg- 'élhetési problémáival, mert a „nagypolitikával”, a miniszteri tárcák elosztásával vannak elfoglalva. Mindent alárendelnek hatalmi törekvéseiknek, melyek a választások időszakára egy feszült, robbanásveszélyes közhangulatot idézhetnek elő. Gyakran szólt arról is, hogy mi várható a választások után, ha ezek a politikai erők kerekednek felül. Egy új hatalmi monopólium lehetőségéről beszél, mely a polgári fejlődés „tiszta” modelljét követve egy megnyomorított, lassan a szegénység szintjére süllyedő országban a nyugati jövedelemszintről álmodó szűk gazdasági és értelmiségi elit diktatúráját rejti. Egy olyan társadalom veszélyéről, mely elsöpörve a szociális szempontokat a megélhetés minimuma helyett kizárólag a jogállamiságot, a demokratikus polgárjogokat kínálja fel a gazdaságilag kiszolgáltatott többség számára. Túl nagy a választások tétje - mondja -, olyan nagy, hogy még nem is fogjuk fel igazán. Talán ezért is vállalta a képviselő- jelöltséget, megszakítva országosan elismert szakmai és tudományos pályáját. Miben bízik? Abban az új pártban, amelynek létrehozásában ő is részt vett, és melynek arculatát maga is formálta. Ebben a pártban látja a szociális szempontok védelmét, a humanitás, a szolidaritás és a politikai stabilitás értékeinek átmentését. Ennek a pártnak azonban - ahogy mondja - még mindig belső megtisztulásra van szüksége, amelynek érdekében továbbra sem szabad lemondani a belső ütközésekről. Szavainak hitelt ad, hogy eddig sem tett mást, vállalva a pártján belüli küzdelmet az emberek, a társadalmi környezet érdekének védelmében. Talán most sem lesz sikertelen ez a harc! Félelmek, belső vívódások, gondolatok. Lehet odafigyelni rájuk, s lehet egy mozdulattal lesöpörni őket az asztalról. Ma még nem tudjuk, jogosak-e, s mennyi a valóságos alapjuk. Egy valami azonban elgondolkodtató. Olyan ember mondja, akinek egyszer már beigazolódtak gondolatai. Talán érdemes eltöprengeni a mostaniakon is. Választási iroda Szekszárd Szabad Demokraták Szövetsége Tolna megyei szervezetei Fényi Tibor újságíró! Remélem, sikerül ugyanolyan cinikus hangvétellel, de tényszerűen válaszolni a Vakoló című írására. Ön tudatosan kevert össze adatokat (neveket, beosztásokat, lakcímeket, pénzösszegeket), etikátlanul irt olyan kérdésről, melynek több oldalról történő megvilágítása alaposabb, körültekintőbb munkát igényelt volna. Erre pedig nem volt ideje. Nem lehetett, mert a választási kampány idején ennek a cikknek a megjelenése talán ellentétes lett volna az etikai kódexben foglaltakkal. Ma nagy divat mocskolódni, hazugságokat, féligazságokat tartalmazó írásokat megjelentetni. Olyan embereket lejáratni vagy kísérletet tenni lejáratásukra, akik éppen az SZDSZ útjában állnak. Ennek ön sem tudott ellenállni! Ne higgye, hogy ezzel válik az SZDSZ programja hitelesebbé, hihetőbbé! E rövid kitérő után térjünk a lényegre! Visszautasítom az igazgatási osztályvezetővé való „előléptetésemet”, mert ehhez sem képzettségem, sem ambícióm nincs. Továbbá ki kell ábrándítanom az anyagi és lakáshelyzetünket illetően is. Férjemmel és három gyermekünkkel nem lakunk 180 négyzetméter alapterületű, három- szintes 5 szoba+ társalgós házban, ami „teljesen korrekt kialakítású”. Ennek alapján nem készítettem környezettanulmányt a támogatási kérelmem beadásához. Csak kérvényt írtam, amely a bankkölcsön kiváltáSára szólt, csatolva a jövedelemigazolást (ami nem hamisítvány). Most viszont készítek egy környezettanulmányt az ön által megfogalmazottak korrigálására, amit bármikor leellenőrizhet. A kesztyűt tehát felveszem, mert nincs takargatniva- lóm! Magyarázkodni önnek kell a félrevezető adatok és az újságolvasók megtévesztése miatt! 1984 óta éljük a nagycsaládosok „könnyű, gond nélküli” életét. 1982 óta építgetjük a családi házunkat. Bízunk abban, ha egészségünk engedi, egyszer be is fejezzük és berendezzük. Ettől még ön sem vette el a kedvünket. Megelőlegezte nekünk a „luxus körülményt”, így igyekeznünk kell, hogy megfeleljünk az újságban írtaknak. Igaz, egy kicsit nehéz lesz megfelelni az „elvárásnak”, mert az egy főre eső jövedelmünk 1986-ban 2300 Ft, most pedig 4300 Ft. Ugye, milyen jól élünk? Ha még azt is hozzáteszem, hogy a családi pótlékot is havonta felvesszük... Gondolom, ön ezt sem tartja helyesnek, mert a „Hogyan segítsük a gazdagokat?” alcím szerint mi ebbe a táborba tartozunk. 1986-ban férjem gépkocsivezetőként dolgozott, én pedig gyesen voltam (gyed még nem volt). Egyébként népművelő a végzettségem. Közismerten nem ezek a legpénzesebb állások. És nem azok az állások, ahol az embernek hatalma lenne, amivel visszaélhet! Szívesen láttuk volna 1982 és ’87 között házunk építésekor: hétvégén, esténként, szabadsága alatt. Segíthetett volna a kalákában épült házunknál maltert hordani. Akkor talán az ön többször kificamodott vállát is műteni kellene úgy, mint rövidesen az enyémet... Ha jól meggondolom, lehet, hogy a tanácsnál kellett volna sorba állni állami lakásért?... amelyet, mint nagycsaládos soron kívül megkaphattunk volna? Mi helyette vállaltuk az 550000 Ft kölcsön felvételét és törlesztését... köztük a tanácsi kölcsön törlesztését' is. Az utóbbi kivételezett feltételei any- nyit jelentenek, hogy az 50000 Ft bankkölcsön havi törlesztése 470 Ft, míg az 50 000 Ft tanácsi támogatásé 420 Ft. Ugye, milyen gazdagok vagyunk? Bevallom, én mindig szerettem volna gazdag lenni. Ez eddig nem sikerült! Elégedett lehet, hogy „okosan” kutatott az iratokban, névazonosságot keresve. De most az egyszer bakot lőtt! Levelem elején arra biztattam, győződjön meg személyesen a „gazdagságunkról", melyet továbbra is fenntartok. Meglátja, nekem sincs kevesebb fantáziám, mint önnek, de azzal csínján bánok, ha az nyilvánosság elé kerül. Kérem az írás közlését a Tolna Megyei Népújság és a Beszélő című lapokban. Szekszárd, 1990. január 21. Ganczer Fer’encné Szekszárd, Székely B. u. 64/B. A Magyar Szocialista Munkáspárt felhívása a munkásokhoz MUNKÁSOK! Ma is érvényes Marx Károly tanítása: „az ember a legfőbb lény az ember számára”, ezért „fel kell forgatni mindazokat a viszonyokat, amelyekben az ember lealacsonyított, leigázott, elhagyott, megvetendő lény”. De kik képviselik azt az erőt, amely képes végleg felszabadítani az emberiséget a kizsákmányolás és az elnyomás alól? Tudjuk, a régi elit nem volt erre képes, és látjuk, hogy a feltörekvő polgári új elit olyan viszonyok megteremtésén fáradozik, ahol a'kizsákmányolás újra éled, és a munkásnak ismét alárendelt szerepet szánnak. Ne hagyjátok ejt! Az általános emberi egyenlőség megteremtője csak a munkásság lehet. Ehhez azonban aktív szerepet kell vállalnotok a választásokon! Meg kell akadályozni a kapitalizmus restaurációját Magyar- országon! Szavazzatok az érdekeitekért küzdő, megújult MSZMP-re Az MSZMP jelöltjei A bonyhádi A szekszárdi választókerületben indul: választókerületben indul: Dr. Bábel Ernő Benkő Zoltán a bonyhádi Perczel Mór Köz- gazdasági Szak- középiskola igazgatója 1943. január 10-én született a Pozsony megyei Deákin. 1947 őszén a lakosságcsere-egyezmény következtében került családja a Tolna megyei Nagymányokra. Iskoláit Nagymányokon kezdte, majd a bonyhádi gimnáziumban folytatta, végül 1967-ben a szegedi egyetemen szerzett magyar-történelem szakos diplomát. 1967-től 1973-ig tanított a bonyhádi gimnáziumban, majd 1973-1979 között a Tolna Megyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztályán dolgozott különböző beosztásban. 1979 és 1984 között ismét a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium volt a munkahelye. 1984 szeptemberétől a Perczel Mór Közgazdasági Szakközép- iskola igazgatójaként dolgozik. 1984-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1971-től tagja volt az MSZMP-nek, 1988-1989 között a Tolna megyei pártbizottság delegált tagjaként tevékenykedett. Jelenleg nem tagja egyik pártnak sem, de baloldali gondolkodásúnak tartja magát és ilyennek ismeri a környezete is. Elveivel egyezően ezért vállalta a megmérettetést az MSZMP programja alapján. Felesége ugyancsak tanár. Három gyermeket nevelnek. műszaki ellenőr 44 éves, nős, két gyermek atyja, műszaki ellenőr. Tanulmányait vájártanulóként kezdte, majd technikumot és műszaki főiskolát végzett. Jelenleg is tanul az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán, politikai elméletet, levelező tagozaton. 1976 óta tagja az MSZMP-nek. A „Kongresszus 89” után az elsők között vett részt az MSZMP megújításában. Tagja az MSZMP megyei szervezőbizottságának. Vallja, hogy a társadalmi, gazdasági bajok orvoslása érdekében a hazai baloldali erőknek össze kell fogni. Azon kell munkálkodni, hogy megteremtődjön egy olyan baloldali megoldás lehetősége, amely a munkások, a bérből és fizetésből élők, a falusi és városi kisemberek érdekét szem előtt tartva juttatja el hazánkat a fejlődés élvonalában járó országok közé. A jelenlegi legfontosabb feladatok közé a következőket sorolja: meg kell állítani az ország további eladósodását; küzdeni kell a további elszegényedés ellen. Ezekhez szükséges a további demokratizálás, a nép véleményének meghallgatása; a gazdasági egységek hatékonyságának és korszerűsítésének előtérbe helyezése. Tisztelt Olvasók! Tisztelt Fényi Tibor úr! A „Beszélő" c. folyóirat 1990. január 15-i számában „Vakoló” címen megjelent cikke alapján én, Klein József magyar állampolgár, szekszárdi lakos úgy látszik, nem élhetek állampolgári jogaimmal, mint mások. Mások állampolgári jogon adhatnak be különböző témájú és tartalmú kérelmeket, én nem. írásából az tűnik ki számomra, hogy beosztásom miatt vagyok másodrendű állampolgár, aki kérelemmel nem fordulhat semmilyen államigazgatási szervhez, így a Szekszárd Város Tanácsához sem. Mivel akkor úgy éreztem, hogy ezek a jogok engem is megilletnek, kérelemmel fordultam a városi tanácshoz. Kérelmemet a tanács végrehajtó bizottsága megszavazta, ami a lehetséges - tudomásom szerinti - 200 ezer forintból számomra 50 ezer Ft kölcsönt jelentett. Ön szerint én „ügyes” ember vagyok. Érte valóban szükségem is volt, mivel a két kereseti igazolás és a 9 soros kérelem leadása, a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában, e nélkül elképzelhetetlen. Egyébként ezzel az üggyel kapcsolatban másnál, illetve máshol nem jártam. A beadványom tartalma minden tekintetben valóságos adatokat tartalmazott, nem úgy mint pz ön cikke. „Vakoló” című írása szerint „hiszen tudja, hogy azt a kevesebb, mint havi 3500 Ft jövedelmét, hogy kell beosztani”. A kérelmemhez mellékelt 1987.1.27-én kiállított igazoláson 7735 Ft nettó havi jövedelem volt. Lehet, hogy a számok leírásában ön tévedett, vagy ha nem így történt, megbízhatóbb és precízebb „segítőkkel" kellene dolgoznia. „Segítőtársa” azt viszont pontosan megállapította, hogy én a Tolna Megyei RFK Állambiztonsági Szervének vagyok a beosztottja, annak ellenére, hogy a beadott anyagon munkahelyként „Tolna Megyei RFK dolgozója” szerepel. Összefoglalva: tudomásom szerint a lapja zászlajára az emberi jogokat, az ártatlanság vélelmét tűzte. Ön ettől - finoman szólva - kissé távol került személyemmel kapcsolatban. Ha lehet, tiszteljük egymást, mint állampolgárt, mint állampolgári jogokkal rendelkező embert és ha lehetséges, az olcsó népszerűség hajszolása közben ne sározzunk be másokat. Tisztelettel: Klein József Visszhang (Ha egyáltalán létező személy)
