Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

1990. január 25. Magyar Hitel Bank Igazgatósággá alakult a szekszárdi fiók A kereskedelmi bankok létrejötte­kor, 1987 elején még a nagyobb bankoknak is csak néhány igazgató­sága, fiókja volt az országban. Ha­marosan megkezdődött azonban a terjeszkedés. A Magyar Hitel Bank Részvénytársaság - mely induláskor megyénkben csupán Dombóváron képviseltette magát - 1988 áprilisá­ban megnyitotta a pécsi igazgató­sághoz tartozó szekszárdi fiókját. Az Arany János utcában található bank­fiók tevékenységi köre, - forgalma, ügyfeleinek száma fokozatosan bő­vült, olyannyira, hogy megérettek a feltételek önálló igazgatósággá való válásához. Ez év január elsejétől Pécstől függetlenül, közvetlenül a bi/dapesti központ irányítása alatt működnek. A vállalatok, szövetkezetek, kisvál­lalkozások teljes köre megbízhatja őket számlája vezetésével - sokan másodszámlát is nyitottak már itt, je­lentős az új kft-k száma az ügyfelek között - s a hitelezés is minden gazdálkodó szervezetre kiterjed­het. Mostanában sokan keresik föl az igazgatóságot újrakezdési kölcsön­ért, mások az MHB spórkocsiban bízva itt fizetnek elő autóra. Röviden elmondható: lízingelés kivételével mindennel foglalkoznak, amire jogo­sítványuk van. Két újdonság is sze­repel a kínálatban. Most kértek en­gedélyt arra, hogy külföldiek részére is vezethessenek devizaszámlát, s várhatóan már a jövő hónapban gaz­dálkodó szervezetek devizaszámláit is vezetik. Az igazgatóság eddigi helyén, Szekszárdon az Arany János utcá­ban várja továbbra is ügyfeleit. (x) és üres kézzel küldtétek ki, mert ezt je­lenti az, amit ti megbeszéltetek?!* Mit teszünk a honvédelmi miniszterrel? Mit szólsz te, Milea? Vasile Milea elvt.: Ha ön ezt parancsolja, ezt továbbítjuk. Azonnal. Utána rendelkezésére állok. Nicolae Ceausescu elvt.: Miért nem fegyveresen vonultak ki az egységek, mert fegyvertelen kézzel, fegyverzet nélkül nem lehet sem véde­kezni, sem verekedni. Elena Ceausescu elvt.: Mondják meg, mi van a fejükben, mi az álláspontjuk. Vasile Milea elvt.: Jelentem, nem vagyok más álláspon­ton sem én, sem a többi elvtárs. Nicolae Ceausescu elvt.: Te beszélj a magad nevében. Vasile Milea elvt.: Ismétlem, főtitkár elvtárs, nem vagyok más állásponton, nincs más koncep­cióm. Nicolae Ceausescu elvt.: Miért nem intézkedtetek? Vasile Milea elvt.: Hibás vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen méreteket ölt a dolog. Nicolae Ceausescu elvt.: Nem kellett volna a méretektől tarta­nod. Tudtátok, mi a helyzet Temesváron, s' ahelyett, hogy intézkedtetek volna, fegyvertelenül vezényeltétek ki a hadse­reget. Azonnal kellett volna intézkedni, és már tegnap felszámolni, de ezt nem tetté­tek meg, s íme, megint itt az este. Tudor Postelnicu elvt.: Mélyen tisztelt főtitkár elvtárs! Mélyen tisztelt Elena Ceausescu elv­társnő! Jelentem a Politikai Végrehajtó Bizottságnak, önöknek, hogy teljes mér­ÜÉPÜJSÁG 3 Pártok - választások „Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség eze­ken nem változtat, és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetítő...” * (Részlet a megállapodásból) Független Kisgazdapárt Válasz Pozsonyi Attila tsz-elnök rádióban közölt nyilatkozatára A tamási tsz-elnök az éter hullámain kijelentette, hogy tudomása szerint Ta­másiban és környékén nincs olyan sze­mély, aki a földet visszaigényelné. Sze­rinte sokan „nem is tudnák megfizetni". A Független Kisgazdapárt tamási szer­vezetének vezetői tiltakoznak egy ilyen kijelentés miatt. Igenis, sokan vannak, akik vissza akarják kapni földtulajdonu­kat! Eddigi igényfelméréseink egyértel­műen bizonyítják. Ilyen kérdésben pár­tunk a tájékozott! Azt mondja, sokan nem tudnák megfi­zetni az árát? Hát nem is akarják! Milyen árat fizessenek? Amennyiért elvették? Azt megkaphatják! Az erőszakot nem adjuk mellé! Azt mi is szeretnénk elfelej­teni! Független kisgazdák Tamásiból * Nem tudjuk megjegyzés nélkül fogadni a fenti h irt. Nem elszigetelt jelenség, hogy a tsz-vezetők összehangoltnak tekinthe­tő véleményükkel zavarják a köznyugal­mat. Vagy, ha ők egy ilyen kijelentést megalapozottnak tekintenek, akkor azt kell látnunk, hogy strucc módjára fejüket a homokban tartják, hogy ne lássanak. i Szomorúan halljuk, hogy - éppen Ta­mási környékén - a tsz-vezetés pedig — pénzért kívánja tulajdonba juttatni a tsz- földeket. Széles az a skála, amelyen ke­resztül a „téeszelnököket szülő” pártál­lam dicső végvári katonái zavarják gaz­dasági kibontakozásunkat egy sztálinis­ta modell halálos öleléséből. A „szabóistvánok” akkor is közöttünk vannak, ha a TOT helyett újabb védelmi szövetséget találtak maguknak. Úgy tű­nik, hogy az utolsó felvonásban fő- és nem statisztaszerepet adjon számukra a nagy „rendező”. tékben egyetértek az ellenem hozandó intézkedésekkel. A legőszintébben bevallom, hogy mint a párt aktivistája, akit arra rendeltek, hogy ezen a tevékenységi területen dol­gozzam, nem akarom semmivel se men­teni magam. Enyém a teljes felelősség és ismétlem, nem akarom menteni magam, nem akarom azt mondani, hogy nem tu­dunk még többet tenni. Jelentem, hogy a párt becsületes és hűséges katonája va­gyok, de bevallom, nekem nem volt tudo­másom róla, hogy az egységeknek fegy­verzettel kell kivonulniuk, éles tölténnyel. Függetlenül attól, hogy milyen intézkedé­seket hoznak személyemmel kapcsolat­ban, ez a helyzet. Nemegyszer hallottam beszélgetni, beszéltek róla a vezető ta­nácsban is, a káderekkel néhányszor, je­len voltam ilyen beszélgetéseken, de nem jegyeztem meg, hogy az egységeket fegyverzettel kell kivezényelni. Azt aka­rom mondani, hogy én határozottan cse­lekedtem azoknak az orientációknak és útmutatásoknak az alapján, melyeket múlt éjszaka öntől kaptam. Minden lehe­tőt megtettem... Elena Ceausescu elvt.: Nem tettél semmit. Nicolae Ceausescu elvt.: Aki furkósbottal megy ilyen helyre, azt jelenti, hogy nem tett semmit. Elena Ceausescu elvt.: Ha nem volt világos, miért nem kérdez­tek? Meg kellett volna kérdezni, hogy fel­fegyverezve vagy fegyvertelenül vonul- nak-e ki a csapatok. Tudor Postelnicu elvt.: Jelentem, hogy egyetlen szabályzat­ban sem találkoztam ezzel a dologgal, és nem közölték velem, hogy élestölténnyel kell kivonulni. Várhat-e jót a magyar paraszt és szár­mazéka azoktól, akikTOT helyett a Mező­gazdasági Szövetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége hangzatos néven történő alakulás után meghozták az el­sők között határozatukat, miszerint: „A szövetkezeti tulajdonban lévő földeket a tsz-ek az államilag előírt módon és áron váltották meg, ezért nincs sem törvényes, sem erkölcsi alap arra, hogy ezek értékét a szövetkezetektől bárki is követelje.” Nem a törvény alkalmazásának mellő­zéséért, hanem a magyar néppel szem­ben elkövetett bűnök palástolásáért tesznek hitet. Ennek egyik bizonysága a miszlaiakkal szembeni tsz-elnöki maga­tartás is. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a még életben lévő rossz földtörvényt ne alkalmazzák az új parlament megalaku­lásáig, hogy ne támaszthassanak olyan helyzetet, amely visszaállithatatlan! Ne nyúljon senki a földhöz! Ne zúzzanak szét meglévő objektumo­kat! Ellenségeink azt hiresztelik, hogy mi robbantani akarjuk a tsz-eket. Mi átme­netet akarunk, hogy a földtulajdonnal nem rendelkezők vállalkozásai is teret kaphassanak jövő mezőgazdaságunk­ban, amelyet a tulajdon ösztökél. Ezzel kapcsolatos programunkat rövid időn belül - a pártoknak juttatott „fejkvóta” alapján - megadjuk. Választásra készül az ország. Kíván­juk, hogy ez nyugalomban, békességben történjen, mert csak így számíthatunk arra, hogy a választók ne csak az urnák­hoz járuljanak. Ehhez tőlük is segítséget várnánk. Független Kisgazdapárt megyei vezetősége Nicolae Ceausescu elvt.: A határőrök sincsenek felfegyverezve, holott a határon vannak? Vasile Milea elvt.: Akik a határokat őrzik, azoknak éles­töltényeik vannak. Nicolae Ceausescu elvt.: Postelnicu és Vlad nem volt tisztában ezzel?-' Tudor Postelnicu elvt.: Jelentettem és jelentem, hogy a mi egységeink felszerelésében van élestöl­tény. Nicolae Ceausescu elvt.: Akkor miért nem vonultak ki azokkal? Vlad lulian elvt.: Arra gondoltunk, hogy kisméretű ak­cióról van szó, amely megoldható töltény nélkül. Nicolae Ceausescu elvt.: Miért nem kérdeztél? Vlad lulian elvt.: Alapvető hibánk ez nekünk. Nicolae Ceausescu elvt.: Azt mondtam, adjatok le figyelmeztető lövést, s ha nem vonulnak vissza, lőjetek a lábakra. Nem gondoltam, hogy vaktölténnyel lőttök. Az esővíz. Azoknak, akik benyo­multak a megyei pártbizottság székházé­ba, nem kellett volna többé kijönniük on­nan, ott kellett volna maradniuk, halom­ban a földön. Tudor Postelnicu elvt.: Rosszul jártak el az oda küldött tábor­nokok és fegyveres erők. Nicolae Ceausescu elvt.: Ti adtátok nekik ezt a parancsot. Vasile Milea elvt.: így van, mi vagyunk a hibásak.” (Folytatjuk) Diódagyártó, -szerelő és -mérősor Gyöngyösön a Mikroelektronikai Vállalatnál - nagyrészt belső fejlesztéssel - új diódagyártó, -szerelő és -mérősort hoztak létre. A rendkívül nagy termelékenységű soron készült diódákból olyan nagy híradástechnikai cégnek is szállítanak - az idén 300 millió darabot mint például az ITT. A gyártósoron évente akár 2 milliárd dióda gyártására is képesek. (MTI-fotó) Bányászkálvária több tételben Arca feldúlt, idegei felmondták a szol­gálatot. Alig tud megnyugodni. Kérdezés nélkül veszi elő a papírokat kistáskájá- ból, közglük kórházi zárójelentés is ki­esik. Elég ránézni s még a hozzá nem ér­tő is látja, infarktusa volt valamikor. Le­százalékolt bányász.- Addig persze soha semmi gond nem volt, amig lejártam a „lukba”. Stimmelt ott minden, ha mentem szombat-vasárnap, volt pénz is. Most, hogy belerokkantam a rohadt bányászkodásba, pingpongoz­nak velem. Mehetek a bányához, onnan a Nyugdíjfolyósító Intézethez, aztán a Tár­sadalombiztosítási Igazgatósághoz. Le- velezgetnek itt össze-vissza, én meg majd egy esztendeje azt sem kapom meg, ami járna. Magyarázgatni én is tud­nék! Nekem ne magyarázzanak, hanem intézzék el végre azt, ami jár, amiért meg­dolgoztam. Ha egy „nagyfejű” elmegy nyugdíjba, bezzeg annak állítom, hogy két hónap alatt el tudják rendezni a jövő­jét. Szinte fékezhetetlen vágy feszíti ezt a kicsi, de végtelenül energikus embert Mindent egyszerre szeretne elmesélni. Le kell ülnie. Rágyújt. Szívja veszettül a cigarettát, pedig az nem tesz jót neki. Nyelve alatt még valami szívgyógyszert is szorongat. Kiborult, kimerült és elege van. Imrö János majosi rokkantnyugdíjas még fiatal ember. Annak ellenére, hogy már két diplomás lányt nevelt fel, és jóval túl van a bűvös háromezer műszakon is. Huszonnégy esztendeig vitte a busz na­ponta Zobákig s vissza. Végigjárta azt a bizonyos szamárlétrát, vagyis csillésként kezdett, aztán lett segédvájár, majd vájár, mígnem 1979. január 7-én üzemi balese­tet nem szenvedett. S akinek sejtései vannak milyen is a bánya, milyen kegyet­len, s veszélyes üzem, az nem sajnál a bányászlapáthoz szokott kezektől egyet­len forintot sem.- A fejtésben egy hatalmas kő elka­pott... - tárja szét a karjait, és felszabadult sóhajjal nyugtázza ma is azt, hogy ilyen „könnyen” megúszta. Járhatott volna rosszabbul is. Szalagszakadás, porcle­válás, operáció... húsz százalék szilikó­zis... aztán 1989. februárja 67 százalék rokkantsági nyugdijat hozott már.- Bocsánat a szóért, de orrba-szájba műszakra jártam. Jól kerestem, de kellett is a lányok taníttatásához. Megállapítot- # tak 12 623 Ft nyugdíjat. Tavaly februártól idén januárig az üzemi balesetből és a le- százalékolásból számított nyugdíjat hoz­za a postás. A baleseti járadék és a nyug­díj közötti különbözetet - ami nem nagy összeg, mert havi 222 Ft - ennyi idő alatt sem tudták megküldeni? A Mecseki Szénbányák a rokkantsági nyugdíj és a várható vájárkereset közötti különböze­tet, 34 ezer Ft-ot tavaly szeptemberben kifizette. Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Vegyesellátási Os^álya kérte a bányát tavaly májusban(!) álla­pítsák meg végre a különbözeti összeget, mi is járhat nekem véglegesen? Májustól vártam a bánya levelét.- Számoljunk csak... május, június,... szóval 9 hónapig. Közben meg is sürgették hivatalból, de semmi! Hová megy a szegény ember? Jogorvoslatra a Társadalombiztosítási Intézethez Szekszárdra. Na akkor ők kezdtek levelezgetni. No Komló után már Szekszárdot is kezdtem járni. Végül Antal Pál igazgató úr sem bírta „cérnával” és elküldte egyik osztályvezetőjét szemé­lyesen Komlóra. Kérem mit ad Isten?!... lássanak csodát, másnap kezembe kap­tam a kért tételes felsorolásról szóló el­számolási okiratot. Másnap! Előtte 9 hó­nap csönd. Ha én így dolgoztam volna a bányának, mi lett volna?! Szinte szusz nélkül, alig követhető gyorsasággal hideg érveléssel adta elő mindezt. Mintha úgy érezné, most már rajta múlik a gyorsaság, s nem azokon, akiken végül is a lassúság múlik, v- Megállapították, hogy havi 2247 Ft különbözetet fizetnek nekem. Ezt persze azonnal át is utalták a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Majdnem egy év telt már el. Most még mi a jó fenét várnak? Meddig legyek még türelmes? Közben volt egy forintleértékelés, meg tán még lesz is... Persze az adóivem pontosan megjött. Az aztán nem késett. Valós ada­tok hiányában mit írok be? Visszaküldöm ahogy jött. Kezdjen az APEH levelezgetni a már jól ismert körrel. A sorrendet még rájuk is bízom. Most, hogy túl van a történet elmesélé­sén, mintha kicsit megnyugodott volna. S ne legyen ideges az ember, ha a bürok­rácia útvesztői - persze tele jogos és ért­hető magyarázatokkal, eddig juttatnak egy ügyet? Most végül senki nem tud pontosat? Az idén újra kezdődik elölről minden, hiszen a bánya majd év elején fog elszámolni az előző esztendő anyagi érdekeltségeiről? A vájárátlag változott azóta vagy sem? Esetleg a Mecseki Szénbányák gondjai miatt már nem ké­pes a precíz, és időbeni adatszolgálta­tásra sem?- Lassan nem marad más megoldás számomra mint az, hogy odaülök a Váci út 73. alá, a kisautómba, a Nyugdíjfolyó­sító Intézet elé, és sztrájkolok. Amíg nem intézik el az ügyemet. Amíg bányászkod- tam, nehezebb munkában is volt részem, mint ez a kis tüntetés lesz majd... Az 1988-as baleseti járadékot fizetni egy év után is... nem a rokkantnyugdíjat... A bü­rokrácia pedig gondoskodik arról, hogy teljenek a napok. Ki akarnak csinálni ide­gileg? Hátha belepusztulok abba az ér­zésbe, hogy itt ahhoz sem lehet hozzájut­ni, amiért az ember megdolgozott? Amiért tönkretettem az egészségemet?! * Január 3-i kórházi jelentés: Délután 17 óra 45 perckor szomszédja behozta... szívtáji szorító érzés, rosszullét... Jobban lett, hazaengedték. Eddigi gyógyszer jav. plusz pihenés. Sz. S.

Next

/
Thumbnails
Contents