Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-04 / 3. szám
1990. január 4. ^ÜÉPÜJSÁG 3 Vállalkozók Pártja Újabb érdekvédelmi szervezet? (Folytatás az 1. oldalról.) A vállalkozók pártja ugyanis nem a fent említett érdekvédelmi szervezetek helyébe akar lépni, hanem ezek mellett politikai eszközökkel akarja képviselni a pártba tömörült vállalkozókat. Az érdekképviseletek ugyanis nem delegálhatnak képviselőket a parlamentbe, míg az új pártnak ez elhatározott célja. Ha sok vállalkozó ismeri fel a saját pártban rejlő lehetőséget, akkor az tömegpárttá fejlődhet, saját képviselőket juttathat a törvényhozó testületbe. A végső cél, hogy szabad, demokratikus, a magántulajdon létjogosultságát és egyenrangúságát elismerő társadalom legyen Magyarországon. Ehhez pedig szükség van a politikai eszközökre is. A programban, amelyet Oláh Imre, az országos elnökség alelnöke juttatott el hozzánk, persze gazdasági követelések is szerepelnek, hiszen az egyes vállalkozókat ez érdekli leginkább. Stabil, vállalkozásbarát adópolitika, a világon egyedülállóan magas társadalombiztosítási járulék csökkentése, társadalombiztosítási reform, a fejlesztést, beruházást elősegítő hitelpolitika, inflációcsökkentő intézkedések, hogy csak néhányat soroljunk az elérendő célok közül. Egy erős, saját párttal, érdekképviselettel kijutnának a vállalkozók is, az ország is a reménytelen helyzetből, szól a program némi optimizmussal. Megkérdeztük: Milyen segítséget kaphatunk az adóbevalláshoz? Tavaly a lakosság körében meglehetősen nagy zavart keltett az adóbevallási nyomtatvány bevezetése, melynek kitöltése nem kis szakértelmet igényel. Idén az önadózók ismét megkapták ezeket a nyomtatványokat egy útmutatóval mellékelve. Hová fordulhat az, akinek a bevallás elkészítéséhez további felvilágosításra van szüksége? Kérdésünkre Szabó Árpádtól, a Tolna Megyei Adófelügyelőség vezetőjétől kértünk választ.- Megyénk nagyobb városaiban rendszeres ügyfélszolgálatot működtetünk, ahol bármilyen adózással kapcsolatos kérdésről szívesen adunk tájékoztatást. Szek- szárdon január 1-jétől a szakszervezeti székház nagy tanácstermében tartunk folyamatos ügyeletet március 31 -ig, naponta 8-16 óráig. Itt, ha igénylik, segítünk az egyes pontoknál felmerült egyéni problémák megoldásában is. Szeretném még azt elmondani, hogy a nyomtatványokat azoknak küldtük él, akik 1989-ben adóbevallást készítettek, illetve adóelőleget fizettek. Ha valakinek tavaly nem volt adókötelezettsége és most kapott adóbevallási papirt, akkor ezt nem kell kitöltenie, mert ez csak azokra vonatkozik, akiknek több forrásból származó jövedelmük volt az elmúlt évben. Azok az adókötelezettek, akik nem kaptak nyomtatványt a szükséges papírokat beszerezhetik ügyfélszolgálatainknál, vagy külön kérésre megküldjük nekik postán. * Ha vállalkozó vagy, ha szimpatizálsz velünk, köztünk a helyed! Belépési nyilatkozatok a Kiosz-alapszervezeteknél beszerezhetők. A programlevél befejezése kiváncsivá tett bennünket, ezért felhívtuk Hradek Károly kisiparost, a Kiosz megyei szervezetének alelnökét, hogy megkérdezzük: Tolna megye vállalkozói va- jdn tudnak-e erről az új pártról és mit szól ehhez maga a Kiosz? Hradek Károly elmondta, a tagság természetesen tud róla, hiszen éppen a kisiparosok kezdeményezték a párt alakítását. Szabó Tibor országos elnöktől éppen most kapta meg az anyagot, hogy megtörtént a törvényes bejegyzés, ai igazi pártszervezés lényegében csak ezután kezdődik. Az alakuló kongresz- szus egyébként Debrecenben volt és körülbelül kétezerötszázan írtak alá belépési nyilatkozatot, vannak Tolna megyei tagok is. A szervezők úgy gondolják, hogy - mivel közös a cél - a Kiosz, Kisosz meglevő szervezetét, helyiségeit, eszközeit használhatná, természetesen megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Az eddigi szervezetek továbbra is végeznék a szakmaigazdasági érdekképviseleti munkát, mig az új párt a vállalkozók politikai érdekvédelmét látná el.- áa Az idén elkészül az MO-ás körgyűrű első szakasza Az idén átadják az MO-ás budapesti autópálya körgyűrű első 15 kilométeres szakaszát. Az építkezésen jelenleg téli szünet van, ám ez nem jelent tétlenséget, a tavaszi indulásra készülve a géppark nagyjavítását, felújítását végzik. A Csepel-szigeten néhány hete átadott üzemmérnökségi telep épületeiben megkezdődött a próbaüzem, erről a bázisról biztosítják majd az autópálya zökkenőmentes forgalmának feltételeit - a téli sózást, a technikai berendezések működését stb. Megkezdődött a személyzet kiképzése, a gépészek, karbantartók felvétele. A generálkivitelező Aszfaltútépitő Vállalat tájékoztatása szerint az M1 -est az M5-ös úttal összekötő félkörgyűrü budai oldalán a téli szünetig befejezték a földmunkákat az épitök, tavasszal itt az alapstabilizációs réteg kialakításával indul majd újból a munka. Azútaháro- si Duna-hídon vezet tovább, ahol most sem pihennek a szerelők, hamarosan hozzálátnak, hogy speciális hidraulikák segítségével a jelenleg „máglyán” álló hídszerkezetet végleges helyére, a pillérek saruira eresszék. A soroksári Duna-ág felett ívelő négysávos autópá- lyahidon viszont akár már meg is indulhatna a forgalom, itt már a terhelési próbákon is túl vannak, s csupán a csatlakozó-részek földmunkái várnak még befejezésre. Ugyancsak a tavaszi, nyári hónapok feladata, hogy az M5-ösbe torkolló, még el nem készült útszakaszon a több rétegből álló burkolatot kialakítsák. A tervek szerint októberben megindulhatnak a járművek az MO'-ás úton, ami a Dunántúl és az Alföld közötti közlekedést egyszerűsíti, a egyúttal a budapesti tranzitforgalmat is csökkenti majd. Tűnődés, évküszöbön Akkor ember az ember, ha érez és gondolkodik. E két képesség híján állat. Emberállat a maga és társai veszedelmére - mondom még innen a harmincon és folytatnom így kell: - Egy. Meg mínusz egy. Add össze! Az eredmény nulla. Innen indulunk? Azt mondom, múlt, de már annak tudatában, hogy nincs jövő a múlt vállalása nélkül. Ennek a terhel? Irdatlan nagyok. Kiknek a vállát nyomja. Igazatok van, még mindig nem azokét, akik most nyernek rajtunk. De ők se örökös nyerők! Lemezteleníti őket a demokrácia, a nép valódi uralma, elválik a jótól a rossz, az ocsútól a mag. Hittétek volna? Mögöttünk van 1989. Számunkra ez volt az évszázad éve. Benn az a még friss, karácsonyi világ- esemény, ami itt a szomszédunkban ledöntötte a zsarnokság nagyfalát. Vér, életek, áldozatok, de látjuk a folytatást! Együtt épülhetünk! Egy kép közelről. Elnyűtt, rozsdamarta bicikli lakóházunk falának döntve. Két hete áll ott. Még tavalyról. Ha a szél, vagy a mellette vigyázatlanul elsietők feldöntik, mindig akadnak akik fölállítják. Ez kicsike dolog? Hittel hiszem, hogy nem az! Tudjuk mi minden ártalmát annak, ha dolgainkat nem a kicsike tennivalókkal, a parányiak megbecsülésével kezdjük. Azt kérditek, hogy a nagyvilágnak mekkora Európa? Benne bizony Magyarország is picike. De ez a mienk, ez a mi hazánk, és lakhatóbbá csak általunk lehet. Ami most körülöttünk zeng, zúg, csikorog, már az új év. Egy kemény, népet próbáló időszak küszöbe. Hol a helyünk, hova álljunk? Csakis a magunk lábára! Mert az 1990-es esztendő történelmi nagykorú- sításunk éve, aminek tavaszán választunk. Felnőttként, először. Ezért nem elég sokszor se kimondani, hogy boldog újévet, boldogabb életet embermagyarországi SZEKULITY M. PÁL Határ menti őrjárat (3.) Békésben és Csongrádban jártunk “1 I >*'«,* Vf** '.rä***. 'r- „ ■•••:* # % '"'X t ' 11 W fa vr; . v*> ■ • -2* % ■ A sorompón túl - Románia Kőrösnagyharsányba Gyulán, Sarkadon, Sarkadkeresztúron, Zsadányon és Biharugrán keresztül lehet eljutni. Az út nagyjából párhuzamosan vezet a határral, 4-10 kilométeres távolságra, ami a 900 lelkes kis falunál alig másfélre szűkül. Érdemes elővenni egy jobb léptékű autótérképet és némi böngészés után ismét bizonyítékát találhatja az érdeklődő a trianoni határ abszurditásának. Nagyváradtól - ami légvonalban tán 20 kilométerre van - vasútvonal kígyózik Kőrös- nagyharsány felé. Aztán a határ előtt megszakad. A folytatás a határon innen Komádin és Szeghalmon keresztül vezet az ország belseje felé.- Ugyanígy a kövesút is - magyarázza Fürj József vb-titkár, aki a határ felé kalauzol bennünket. - Már kértük a belügyminisztert, hogy ha a viszonyok rendeződnek, engedélyezzen két kilométer útépítést és a vasút felszedett sínéinek helyrerakását. Kishatárforgalomban minekünk Nagyvárad lenne a legfontosabb város! Mindenesetre tiszteletre méltó előrelátás egy községi vb-titkár részéről és tagadhatatlan bizalom a szebb jövőben. Egyelőre ő az egyetlen hatósági személy közel és távol. Két határőrt másfél kilométerrel a falu előtt, az útelágazásnál láttunk melegedni egy trágyadomb tövében. Elmenet is ott voltak.- Mikor jött át valaki a túloldalról? - kérdezzük Fürj Józsefet.- Karácsonykor! Román nemzetiségűek voltak, nem beszéltek magyarul!- Hogyan boldogultak velük?- A lehető legjobban! Az egyik háznál éppen disznót öltek, gondolhatja, hogy jól tartották őket... Állítólag évek óta nem láttak senkit olyan jó étvággyal enni, mint a két Kánaánba cseppentet.- Másnap telefonáltam a mezőgyáni őrsre, onnan kijöttek értük. A kihallgatás részletei természetesen nem ismeretesek, de nagyon alapos lehetett, mert köztudott, hogy secusok szintén igyekeznek átjutni, akikből pedig Fürj József kőrösnagyharsányi vb-titkár: - Járőröznek a harckocsik! valószínűleg már eddig is „vendégeskedik” nálunk néhány. A beszélgetés a határ felé menet folyik. Állítólag az egykori köves úton, amit csak udvariasságból lehet elhinni, de nem a rázkódás nyomán.- Ez a trianoni határtöltés! - mutatja kísérőnk. Aztán árok vágja el az utat, mögötte leeresztett sorompó.- Ami odaát van, az már Románia! Kiszállunk és szinte ugyanabban a pillanatban megüti fülünket az a zaj, amit idáig a saját gépkocsink motorja elnyomott. Dübörgés, csikorgás.- Harckocsik! Nem felénk jönnek, ami a zegernyés viszonyok közt is szívet melengetőén jó érzés, hanem velünk párhuzamosan.- Járőröznek! - kapjuk a megnyugtatást. A vb-titkár becsületére váljon, hogy cseppet se igyekszik úgy viselkedni, mint aki megszokta az ilyen neszeket. Már vagy két hónapja nem járt erre. Tolna megyéből kellett újságíróknak ide vetődniük, hogy megszakíttassák vele szabadságát és magukkal hurcolják a határra. Egyébként a harckocsidübörgés nem az a zene, amit érdemes megszokni.- Milyen volt a hangulat az utóbbi hónapokban Kőrösnagyharsányban? A legtöbb ember nem ér rá a saját hangulatával törődni.- Milyen lett volna? Féltünk! Az igazsághoz tartozik, hogy olykor a saját fiataljaiktól is. Akadt ugyanis olyan, aki éjnek évadján nem volt rest néhány petárdát elhajítani. Amiknek a dörrenése Securitate-veszéVes vidékeken nem éppen idegmegnyugtató. * Sorozatunk ezután következő és befejező részében, névvel és név nélkül, személyeket, élményeket és tapasztalatokat szándékozunk idézni. Mivel írásunk eredendően is hangulatjelentésnek készült, ezt a hangulatot kiegészítendő. Félő, hogy módjával se sikerül majd. Mi idehaza sűrűn és többnyire joggal panaszkodunk ugyan a közel- és távolabbi múltra, de sejtelmünk sincs a tőszomszédságunkban lezajlott mindennapokról, az igazi terror valóságáról. Bocsássa meg az olvasó a kissé személyesebb hangvételt. Pontosan 40 év alatt e sorok írója megjárta már a szombathelyi katonai kémelhárítás, az ottani ÁVH pincéjét, a székesfehérvári Szabó-palotát és a karhatalom lakályos termeit két emelettel a dunaújvárosi városi tanács alatt. A recski foglyok nevében természetesen nem mer nyilatkozni, de az összes többi valóságos Szívgárda és Mária-kongregáció volt Ceausescu titkosrendőrségéhez mérten. Ezek a sorok-1989 utolsó napján kerülnek papírra, amikor Romániában még mindig vannak „szórványos” lövöldözések, gyilkolnak terroristák. Nem betört ellenséget, hanem a saját népüket. Határ menti őrjáratunk tapasztalatait felhasználva arra igyekszünk választ keresni, legalább nagy vonalakban, hogy milyen nyomot hagyott ez a maga nemében páratlan szervezet az ottaniak lelkében...? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Fényképezte: KISPÁL MÁRIA Negyven év a vasút szolgálatában Valamikor azokra, akik a vasútnál, postánál, rendőrségnél dolgoztak, azt mondták, hogy nyugdíjas állásuk van. Az évek alatt azonban sokat változott ez az értékítélet, aminek hátterében nyilvánvalóan az a sokunk által sokszor használt kifejezés áll: azok a piszkos anyagiak. A munka, a munkahely szeretete, a hivatástudat, hivatásszeretet. Megkopott, fényüket, s mi több értéküket vesztett fogalmak. Ma többnyire megmosolyogják azokat, akik ezekre hivatkozva ragaszkodnak a régihez, a megszokotthoz, még akkor is, ha az „új” által kínált anyagi egzisztenciák lényegesen kedvezöbbek'a réginél. Persze nem állna meg a vasút.a régiek nélkül sem. Mégis minden régi megbízható „szaki” megannyi apró kis fogaskerék a nagy gépezetben, akik éveken, évtizedeken keresztül tették, többnyire jól a dolgukat, akik sohasem késtek el, nem voltak álbetegek, még akkor sem, amikor az agyondicsért adórendszer bevezetése után a táppénzen lévők többet vihettek haza, mint azok, akik dolgoztak. Akik, bár tudták, hogy a túlóra 80 százalékát elviszi a telhetetlen államkassza adó gyanánt, mégis zokszó nélkül vállalták a túlmunkát, ha kellett. A szürke eminenciások, akikről „nem szólt a fáma”, nem írt az újságíró, mert nem tettek semmi olyant, ami nagytettvagy dicsőség lett volna. Nem álltak soha szónoki emelvényen, nem kértek, követelőztek, s a május elsejei felvonulásokon csak a huszadik sorban álltak, ugyanúgy mint a délutáni virsli és sörosztáson is. Szalai Bognár Sándor negyven éven át dolgozott a dombóvári fűtőháznál. Fizikai munkásként. Az „utolsó” húszat, ahogy ők, vasutasok mondják, fordában éjjelnappal, karácsonykor és hétköznap. Ügy ment nyugdíjba, hogy egyszer sem volt kiváló dolgozó, igaz egyszer, talán vagy másfél évtizeddel ezelőtt felterjesztették, de a művezető azt mondta, hogy nem lehet, mert klerikális. Mégis elégedett ember, tudja, hogy megtette azt, amit a vasút, a becsület követelt. Utolsó fizetési szalagján 8000 forint volt a nettó. Eltette azt is, ugyanúgy mint a többit. 1990. január 3-án, amikor 40. évét ugyanazon a munkahelyen letöltötte, húszévesnek érzi magát, csak a „műhely” lett egy kicsit kisebb az udvarán, ahol naphosszat agyonüti az időt. MOLNÁR ISTVÁN Egy „boldog házasság”