Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

1990. január 23. ______________________________________________________NÉPÚJSÁG 5 Pártok ---------- választások „ Az anyagokat teljes egészében a pártok állítják össze... A szerkesztőség ezeken nem változtat és jelzi azt is, hogy nem a szerkesztőség álláspontjáról van szó, csak közvetitő...”(Részlet a megállapodásból) Az MSZMP is indul a választásokon Meg kell akadályozni a jobbra tolódást Megkezdődött a pártok választás előtti bemutatkozása. A pártok folyamatosan közük elképzeléseiket a társadalom, a gazdaság átalakításáról, a legfontosabb­nak tartott tennivalókról. Az MSZMP mint megújuló párt, határo­zott folytatója az 1988 májusában - a párttagság akaratából - elindított de­mokratikus folyamatnak. Vállalja a négy évtized értékeit, de határozottan elhatá­rolja magát az elmúlt korszak hibáitól, bűneitől, és elutasít mindenfajta szélső­séges politikát, magatartást. ­Hazánkban nemcsak a kívánatos kor­szerűsödés és demokratizálódás megy végbe napjainkban, hanem egyre nyil­vánvalóbbá válik a polgári restaurációs folyamat. Ennek során a baloldal meg­osztott erői napjainkra védekező pozí­cióba kerültek. E folyamatban a bürokra­tikus szocializmus felszámolása ürügyén - a jelentős külső támogatást is élvező polgári erők - nyíltan a tőkés viszonyok visszaállításának követelésével lépnek fel. A megújuló MSZMP miközben elhatá­rolja magát az elmúlt évtizedek hibáitól és bűneitől, ugyanakkor elutasítja a kom­munistáknak és más baloldali érzelmű embereknek egyre nyíltabb üldözését. Úgy véljük, hogy a jobboldali folya­mat lefékezése és megállítása, s a való­ban demokratikus politikai és gazdasági rendszer megteremtése az egész nép, a társadalom érdeke. Meggyőződésünk, hogy ennek elérése csak a baloldali erők összefogásával képzelhető el. Az emberek nem győzik követni az őket sújtó csapásokat: ma az élelmiszer- árak szöknek a magasba, holnap az energia lesz drágább, holnapután a lak­bért és a közlekedési díjakat emelik - és még nem vagyunk a végén... A mérhetet­len és a megzabolázhatatlan infláció ve­Az elbírálás döntő többsége megfelelő volt A Tolna Megyei Népújság 1990. január 16-17-18-i számában ismételten foglal­kozik a korábbi évek Tolna megyei lakás- építési és -vásárlási támogatások gya­korlatával, amikor átveszi a Beszélő elne­vezésű lapból a Vakoló c. cikket. Ehhez kapcsolódik az MSZP szekszárdi szerve­zetének közleménye, melyben az ügy­ben folytatott utóvizsgálat eredményei és a tett intézkedések nyilvánosságra hozatalát kéri. Anélkül, hogy a Vakoló c. cikkben fog­laltakkal részletesen vitába szállnék, szükségesnek tartom leszögezni, hogy Tolna megyében nem volt lakástámoga­tási panama. Az évenként 550 főt érintő 55 millió Ft támogatás a helyi tanácsok elbírálásá­ban döntő többségében megfelelő volt, néhány esetben helytelen gyakorlat is kialakult, az utóbbival a megyei tanács vb nem azonosul. A szociálpolitikai követelményt szolgá­ló rászorultság támogatása mellett, a la­kásgazdálkodás érdekeltségeként is működtették, állami lakások felszabadí­tására, tanácsi vevőkijelölési jog meg­szerzésére -, a legrászorultabbak hely­zetének javításáért - illetve szakemberek letelepítésének ösztönzésére. Jelenleg a rászorultság támogatásán kívül a felso­rolt gyakorlat jogszabályt sértő, bár he­lyi és területi érdeket is szolgált. Remé­lem, hogy az új önkormányzati törvény és a jelenleg folyó jogszabályi egyszerű­sítések nagyobb szabadságfokot bizto­sítanak a rendelkezésre álló pénzügyi források helyi mérlegelésében és fel- használásában. Ami a cikkben említett személyi össze­fonódást illeti; amennyiben a jelzett tá­mogatások ezek alapján történtek, a jog­szabálysértésen túl etikai normákat is sért. Bizonyíthatóság esetén akár bírósá­gi úton is érvényt kell szerezni a támoga­tások visszafizetésének és a szükséges fegyelmi felelősségre vonást is meg kell tenni. Az ellentmondásos támogatások meg­szüntetésére és a kialakult jogszabály- sértések rendezése érdekében a Tolna Megyei Tanács V. B. többször napirend­re tűzte e téma tárgyalását. így 1988. szeptember 19. vb-határo- zatában a helyi tanácsok számára előír­ta; szélye fenyeget bennünket, miközben mind többen kerülnek nemcsak a társa­dalmi, hanem a biológiai létminimum kö­zelébe. Nő a munkanélküliség, fokozódik a létbizonytalanság, a szorongás, a hol­naptól való félelem. Ezeket a mind veszé­lyesebb tendenciákat az MSZMP eluta­sítja és felhív minden progresszív erőt a folyamat megállítására. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy döntött, hogy részt vesz a márciusi országgyűlési vá­lasztásokon. Mindenütt indít jelöltet, ahol a választópolgárok ajánlásai ezt lehetővé teszik. Célunk: a jobboldali politikai for­dulat és a pénz diktatúrájának megaka­dályozása, valamint egy markáns balol­dali képviselet megteremtése a parla­mentben, amely egy valóban demokrati­kus rendszert valósít meg. Ennek érde­kében azonban a lehető legtöbb MSZMP és más baloldali képviselőt kell a tör­vényhozásba juttatnunk. A markáns bal­oldal képviselete nélkül elkerülhetetlen a tőkés viszonyok restaurálása hazánk­ban. A Magyar Szocialista Munkáspárt messzemenően szolidáris azokkal a tilta­kozásokkal, amelyek a bérből és fizetés­ből élő dolgozói kollektívák, a szakszer­vezetek, a szövetkezetek, a társadalmi minimum szintjén élő nagyszámú nyug­díjasok, többgyermekes családok, a pá­lyakezdő fiatalok és a munkanélküliség gondjaival küszködök körében az elmúlt napok drasztikus árintézkedéseivel kap­csolatban keletkeztek. Erről a kérdésről az MSZMP megyei szervezőbizottsága már külön nyilatkozatban kifejtette állás­pontját a nyilvánosság előtt. A meghirdetett célok elérésének meg­valósításáért kérjük, támogassák az MSZMP jelöltjeit. MSZMP Tolna Megyei Szervezőbizottsága- a népi ellenőrzési bizottsági anya­gok helyi tanácsi testületek előtt történő megtárgyalását,- a helyi tanácsrendeletek felülvizsgá­latát, szükség esetén azok módosítását,- a támogatások odaítélésénél az elő­készítő munka színvonalának javítását (bizonylatok, igazolások bekérése, nyil­vánosság biztosítása). Ebben az időszakban több fegyelmi vizsgálat elrendelésére is sor került, ezek eredményeiről a Népújság rendszeresen beszámolt. A Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága 1989. február 8-i ülésén tár­gyalta a helyi tanácsok jelzett témában tett intézkedéseit, melyeket nem tartott megfelelőnek. Ezért úgy határozott, hogy;- a helyi tanácsok vb-titkáraitól új je­lentéseket kér, melyekben további intéz­kedéseket tartott indokoltnak. Ismét megerősítette, hogy a helyi vb-titkári bel­ső törvényességi ellenőrzések következ­tében a lakásépítés és -vásárlási támo­gatás folyósítása, megalapozottsága te­kintetében a hibák felszámolását 1989. június 30-ig biztosítani kell,- a végrehajtó bizottság felkérte a Tol­na Megyei Főügyészséget, hogy a helyi tanácsi támogatásokkal kapcsolatos vizsgálati megállapításait bocsássa ren­delkezésre (megtörtént: 1989 decembe­rében),- a megyei tanács vb igazgatási osz­tályát utasította arra, hogy Szekszárd Vá­rosi Tanácsnál és Simontornya Nagy­kő'zségi Közös Tanácsnál végezzen cél- vizsgálatot a lakásépítési és -vásárlási támogatások körülményei megalapo­zottsága tekintetében, a célvizsgálat ter- jedjerrki a NEB-vizsgálat által észlelt hi­bák megszüntetésére tett intézkedések­re is. A Tolna Megyei Tanács V. B. 1990. ja­nuár 11-én foglalkozott ismételten e té­mával. A testület tudomásul vette a Tolna me­gyei ügyészi vizsgálatok megállapításait és nyomatékosan felhívta az érintett helyi tanácsi vezetők figyelmét arra, hogy a szükséges intézkedéseket haladéktala­nul tegyék meg. A helyi tanácsok végrehajtó bizottsá­gai az ügyészi óvásokat soron következő üléseiken értékelik. TAMÁS ÁDÁM Ügyészi intézkedések Az elmúlt év őszén a városi ügyészsé­gek a bonyhádi, dombóvári, dunaföldvá­ri, paksi, szekszárdi, tamási és tolnai, va­lamint a decsi és simontornyai tanácsok­nál megvizsgálták azokat a tanácsi la­kástámogatási ügyeket, amelyeket a ko­rábbi vizsgálatok alapján a népi ellenőr­zési bizottságok saját vizsgálataik alap­ján jogszabálysértőnek tartottak. Af ügyészi vizsgálat a népi ellenőrzés megállapításaival - néhány eset kivételé­vel - törvényességi szempontból azonos következtetésekre jutott, számos ügyben megállapította, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai olyan esetekben is nyújtottak helyi támogatást lakásépí­téshez, illetve -vásárláshoz, amikor a tá­mogatás jogszabályi feltételei nem voltak meg. Ezek a támogatások többségében kamatmentes kölcsönt jelentettek, né­hány esetben került csak sor vissza nem térítendő támogatásra. A támogatás ösz- szege családonként 50000-200 000 Ft között mozgott. A helyi tanácsok által elkövetett tör­vénysértések okai az ügyészi vizsgálat megállapításai szerint három fő körül­ményre vezethetők vissza. Egyrészt a ta­nácsi szervek a támogatási kérelmek el­bírálása előtt a tényállást nem vagy hiá­nyosan tisztázták, pl. elmaradt a vagyoni helyzet és az építendő lakás nagyságá­nak a feltárása, holott a helyi tanácsren­deletek mindegyike a támogatás feltéte­lei között meghatározta azt az egy csa­ládtagra jutó havi keresetet, amely felett támogatás nem adható és a tanácsren­deletek rendelkeztek arról is, hogy támo­gatás csak a családok lakásigénye felső határát meg nem haladó lakás építése, vásárlása esetén adható. Több esetben a tanácsok a rászorult­ság fennforgását, mint jogszabályi felté­telt sem vizsgálták az eljárások során, emiatt arra nem jogosult személyek is ré­szesültek támogatásban. Végül olyan célra - pl. lakáskorszerűsítésre, vagyon­közösség megosztásából adódó igény kielégítésére - is kaptak a kérelmezők támogatást, amelyre a jogszabály nem adott lehetőséget, mert a támogatás nem a kérelmező lakásproblémájának a meg­oldását szolgálta. A kialakult törvénysértő gyakorlatot a városi ügyészségek felszólalások be­nyújtásával kifogásolták a tanácsi szer­veknél. A vizsgálat alapján a dunaföldvá- ri, paksi és tamási tanácshoz nem kellett ügyészi intézkedést benyújtani. A városi ügyészségek 29 jogszabály- sértőnek tartott végrehajtó bizottsági ha­tározat ellen óvást nyújtottak be, mert ál­láspontunk szerint ezekben az ügyekben a tényállás tisztázása nélkül, illetve a he­lyi tanácsrendeletek előírásait megszeg­ve adott támogatást a végrehajtó bizott­ság a kérelmezőknek. A városi ügyész­ségek annak indítványozása mellett, hogy a végrehajtó bizottságok határoza­taik törvénysértő voltát állapítsák meg, indítványt tettek arra is, hogy a jogtalan támogatások haladéktalan visszafizeté­se iránt a tanácsi szervek a szükséges intézkedéseket tegyék meg. A városi ügyészségek 1989 decembe­rében az alábbi személyek támogatási ügyében nyújtottak be óvást: Bonyhádi Szabó Antal, Kaiser József és Gergelyné Jakab Jolán. Decs: Szőke István. Simontornya: Székely Mihályné, Závodi Lászlóné, Körtés Istvánná, Benczéné Soós Julianna, Somogyi Ist­vánná és Gondos János. Szekszárd: Ganczer Ferenc, Spirk József, Duzmat Béla, Eigner György, dr. Gergelyffi Lász­ló, Korcsmáros István, Tóth János, dr. Hulin István, Klein József, Váli Ferenc, Papp Endre, Prantner Ferenc, dr. Braun Sándor, Szőts Antal, Nemesné Hufnágel Mária, Kálmán László, Vizdár Csaba, Fü­redi István és Matók Lajos. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a január 11-i ülésén megtárgyalta és tu­domásul vette az ügyészségi vizsgálat megállapításait, és felhívta az érintett he­lyi tanácsi vezetők figyelmét, hogy a kifo­gásolt támogatási ügyekben a szüksé­ges további intézkedéseket tegyék meg. A helyi tanácsok végrehajtó bizottsá­gai az ügyészi óvásokat még nem bírál­ták el, az elbírálásra a közeli jövőben - várhatóan a soron következő ülésen - kerül sor. Végül utalok még arra, hogy az ügyé szség szeretné lezártnak tudni eze­ket a támogatási ügyeket, azonban ez az igény nem zárja ki azt, hogy ha újabb tör­vénysértő döntésről szerez az ügyész­ség tudomást, a jogszabálysértés orvos­lása ezekben az esetekben sem marad el. DR. KOVÁCS JÁNOS megyei főügyészhelyettes Egy tanú közbeszól Országszerte robbannak az időzített bombák, felszikráznak a politikai petár­dák, hogy egy pillanatra se legyen nyu­galom a szabad választásokat megelőző időszakban. Pártok alakulnak és hasad­nak kettő, vagy több felé, politikusok tűn­nek fel és el. Mire eljutunk végül a válasz­tásokig, már senki nem fog érteni sem­mit, legkevésbé azt, hogy milyen úton mászhat ki az ország a társadalmi, gaz­dasági és morális válságból. Az áremelések folyamában, vagyis a jelenlegi gazdasági-politikai helyzetben az indulatokat felkelteni, az érzelmeket felkorbácsolni nem nehéz. Tüntetést szervezni, politikai folyamatokat beindí­tani ma már bármilyen társadalmi, vagy politikai csoport tud. Nagy kérdés, hogy van-e olyan erő, amelyik az esetleg el­szabaduló indulatokat leállítani is ké­pes? A Szabad Demokraták Szövetsége a Tolna megyei lakástámogatások néhány kiragadott szekszárdi esetét úgy kívánja feltüntetni, a Beszélőben és ennek nyo­mán a megyei lapban, mintha csak ők lennének az igazság bajnokai, a korrup­ció elleni harc egyetlen letéteményesei. A felkavart indulatok, úgy tűnik, ma már nem engednek teret a .tények tiszteleté­nek, a valóságos folyamatok higgadt elemzésének. A tények nagyon röviden összefoglal­va a fenti ügyben a következők. A népi el­lenőrzés jött rá 1988-ban, hogy a lakás- támogatások elosztása körül nincs min­den rendben. Az év nyarának végén a je­lenleginél nagyobb terjedelemben írtam háromrészes "sorozatot a témáról, és nemcsak a szekszárdi eseteket elemez­ve. Tanácsi berkekben nagy sikerem nem volt vele, minden voltam az idő tájt, csak éppen úrinö nem. A Tolna Megyei Népúj­ság végigkísérte a folyamatot, mindad­dig, amíg egyáltalán látható volt a folya­mat. Időközben sokat változott a világ, így mód nyílott arra, hogy vizsgálat vizsgála­tot kövessen a háttérben, de a közvéle­mény ne értesüljön arról, hogy mi is tör­tént valójában. Már annak a háromrészes sorozatnak volt egy bevezetője, ami arról szólt, hogy a pártállam mechanizmusa így működik. Ebből kiszabadulni nem nagyon lehet, mert ilyen a természete. Módot ad kor­rupcióra, de a „rendszernek” vannak foglyai is, mások pedig az áldozatai let­tek. Közben az állampárt lebontotta önma­gát és a hatalomban egyedül maradtak a tanácsok ugyanabban a szervezetben, ugyanazokkal az emberekkel, és ugyan­úgy működve. A lakástámogatások ügyében néhány tanácsi vezető visszaélt azzal, hogy hely­zete és szaktudása révén képes volt egyáltalán eligazodni az államigazgatási jogszabályok erdejében. Mások hatalmi helyzetüket használhatták fel arra, hogy maguknak, családjuknak, barátaiknak előnyöket szerezzenek. A bürokrácia malmai beindultak, fegyelmi eljárások in­dultak, vagy 10 tanácsi vezető fegyelmit kapott, de teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanazok az emberek, akik a hibákat elkövették, nem fogják egymást igazán felelősségre vonni. A tanács vizsgálta fe­lül saját működését, nem csoda, ha kép­telen volt arra, hogy lényegi változások következzenek be. Már a jogszabályok is ellentmondáso­sak voltak. Kétféle végrehajtási utasítás is létezett, ami az első szerint lehetséges volt, azt a második tiltotta. A nyilvánosság hiánya tette lehetővé, hogy kezdetben azok kaptak, akik egyál­talán értesültek erről a lehetőségről, majd ellenőrizetlenül mindazok, akiknek a végrehajtó bizottság odaítélte. Kovács János szekszárdi tanácselnök több, mint nyolcvan esetben „zsebből” osztogatta a pénzt, nem egyszer csak szóban előterjesztve a névsort a végre­hajtó bizottságnak. Mindazonáltal ma csak armyit lehet tudni még mindig, hogy kik voltak annak a végrehajtó bizottság­nak a tagjai, akik ezekben az ügyekben a döntéseket hozták. 1985-ben és 86-ban az alábbiak alkották a testületet. Az el­nök, a vb-titkár Farkas László - jelenleg a megyei tanács megbízott vb-titkára -, Ferincz János elnökhelyettes, Füredi Fe­renc elnökhelyettes, Benizs Sándor, Wé- ber Antalné, Révai Ferenc, Deményné Miskei Mária, Hartman Lajos, Béres Vil­mos és Szigetvári Ernő. Ők felelősek döntéseikért. A sorozat kapcsán, most viszont min­denki gyanús, aki ilyen támogatásban ré­szesült, függetlenül attól, hogy rászorult volna vagy nem, jogosan és szabályosan kapta, vagy pedig éppen ellenkezőleg. Márpedig csak Szekszárdon, mintegy 1500 családról van szó, akik 1985-1989. között lakástámogatást kértek. Ezeknek a listáját a városi tanácson ki is függesz­tették - igaz, csak az ügyek kipattanása után -, így aztán nevük válogatás nélkül kapcsolatba került „a lakástámogatási panamával". Ez a körülmény különösen indokolttá teszi, hogy a megyei tanács végérvényesen zárja le vizsgálatait és azok eredményét hozza nyilvánosságra. Döntsék el egyértelműen, kinek miben van jogi, politikai, erkölcsi felelőssége. Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke er­re nem egyszer tett már ígéretet, pl. a me­gyei pártbizottság 1989. szeptemberi ülésén, akkor december 31-i határidő­vel. Két ügyben hivatalos eljárásban vég­leges döntés született. Lantos Istvánnak vissza kellett fizetni a jogtalanul felvett pénzeket, ugyanígy Szabóné dr. Blasko- vich Erzsébetnek, aki a még bírósági Ítélet előtt egy japán kocsi tulajdonosaként távo­zott posztjáról és a városból a dombóvári kórházba és immár a harmadik állami la­kásba. Kettő volt neki öt év alatt Szekszár­don, a két saját mellett. A megyeszékhelyen működő pártok egyszer már megállapodtak egymással - mint erről a Tolna Megyei Népújság beszá­molt -, hogy az ügyet egyetlen párt sem használja fel saját céljaira. Egyetértettek abban is, hogy a tételes felülvizsgálatot kö­vetően a megyei tanács tegye meg a szük­séges intézkedéseket. Az idő közben telt-múlt, a megyei tanács éppúgy hallgatott, mint az ügyészség. Elsőnek az SZDSZ vesztette el a türel­mét, de hogy az ügyet milyen módon és mi­lyen célra használta fel, azt döntse el az ol­vasó. Lassan már olyan a közélet Szekszár­don is, mintha egy süllyedő hajón a matró­zok egymás haját tépnék a kormánykeré­kért. Eddig egyedül a Magyar Szocialista Párt deklarálta - a Népújság január 18-i számá­ban - „a párt a választások időszakában is szem előtt kivánja tartani, hogy az országot csak társadalmi megbékéléssel, közös erőfeszítéssel és széles körű nemzeti ösz- szefogással vezethetjük ki az egyre mélyü­lő válságból.” Az előbbi hasonlatnál ma­radva ők próbálkoznak azzal, hogy a hajó­fenékről megpróbáljanak némi vizet kila­pátolni... IHÁROSI IBOLYA * Személyemet érintően az alábbi helyreigazítást kérem, illetve kiegészítést teszem.” Kis János úr „Beszélő” szerkesztőbizottság elnöke Budapest Tisztelt Kis Úr! A Beszélő lap 1990. január 15-i, majd ennek során a a Tolna Megyei Népújság ja­nuár 16-i számában Fényi Tibor tollából megjelent Vakoló című Írásra személyemet érintően az alábbi helyreigazítást kérem, il­letve kiegészítést teszem: 1. Lakásépítésem helyi támogatását - ál­lampolgárként - nem szociális okokra hi­vatkozással kértem. Legfőbb okom, hogy a szövetkezeti lakásomat nem szabad kéz­ből, hanem az OTP-nek visszaadva, a ta­nács részére a vevőkijelölési jogot fenntart­va értékesítettem. Igaz, hogy kértem a la­kásépítés mellett az idős - kisnyugdíjas - szülők részemről történő támogatásának figyelembevételét is. 2. Közlöm, hogy akkor, és jelenleg is két - önálló keresettel, jövedelemmel nem ren­delkező - gyermek eltartásáról gondosko­dom. A kölcsön igénylését megelőző évi havi átlagkeresetem bruttó 12 863,- Ft, fe­leségemé 5400,- Ft volt, melyeket az akkori nyugdíjjárulékot terheltek. Tulajdonunkban akkor 6 éves Dacia gépkocsi volt, és ugyanez van jelenleg is. Lakásom 148 négyzetméter lakóterület­tel bir, sem kívül, sem belül nem luxuskivite- lű, illetve berendezésű, a szobaszám sem több a méltányolhatónál (4). A kölcsönké­relmemet megelőzően 164 000,- Ft bank­kölcsönt is igénybe vettem. Kérdésem, hogy én mennyire yagyok fe­lelős a kérelemhez szükséges mellékletek, igazolások, stb. elmaradásáért? Kérdésem, hogy a Beszélő főszerkesztője, a cikkíró, az én konkrét esetemben hogyan járt volna el, hogy a köz érdeke, a vezetői ma­gatartás etikai szabályai ne szenvedjenek csorbát, továbbá, mivel önerős lakásépítés­ről lévén szó, a családom se sújtsam indoko­latlanul súlyos anyagi tehertétellel? Végezetül azt is megjegyzem, hogy az OTP-nek való visszaadás és a szabadpiaci értékesítés között akkor hasonló lakásnál 200 000,-Ft különbség volt az utóbbi javá­ra, mely dohányt én akkor nem markoltam fel, pedig lett volna, és lenne is mire költeni! Sajnálatosnak tartom, hogy a cikkíró nem vette magának a fáradságot, hogy be­szerezze a cikke megírásához szükséges korrekt adatokat. A személyemre vonatko­zó rosszindulatú hozzáállásával a sajtótör­vény objektív tájékoztatásról szóló rendel­kezéseit is súlyosan megsértette. EINGER GYÖRGY ilyen nevű megyei munkavédelmi fel­ügyelő nem ismeretes A Tolna Megyei Népújság 1990. január 18-i számában a „Vakoló” c. írásban sze­replő név- és beosztással kapcsolatosan helyreigazítást kérek. Az írás egy Papp Endre nevű megyei munkavédelmi felügyelőről is szól többek között. Tájékoztatásul közlöm, hbgy ilyen nevű megyei munkavédelmi felügyelő nem ismeretes. Kérem, hogy az írás szerzője pontosítsa Papp Endre nevű állampolgár beosztását, vagy közölje lakcímét, hogy azonosítani le­hessen, mert így a cikk szerzője a munka- védelmi felügyelők bepsületét sértette meg. Amennyiben az írás szerzője valóban egy munkavédelmi felügyelőről írt, úgy kér­jük, hogy a nevét pontosan írja meg. TÖRÖK TIBOR hivatalvezető Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Tolna Megyei Felügyelősége Visszhang ­lakástámogatási ügyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents