Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
1990. január 22. Kopaszd meg a parasztot este... Összekócolódott disznóságok (Folytatás az 1. oldalról.) Többen úgy vélik: a vágóhidak bespájzoltak, tele a hűtő, s ezért nem veszik át a már vágóra hízott állatokat. Nos hát mi az igazság? Nincs hova tenni a levágott állatokat, vagy nincs mit vágni a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál? - kérdeztük Kohaj- da Ferenctöl, a vállalat termeltetési igazgatóhelyettesétől.- Egyik dolog sem igaz, mert van hely a hűtőházban, és vágnivaló is bőven. Az előfordulhat, hogy megvételre fölkínálnak nekünk állatokat, de olyan magas áron, hogy nem tudjuk megvenni. Két részre szakadt a világ a felvásárlási ár dolgában: a mezőgazdasági üzemek 70- 71 forintért szeretnék eladni a sertéshús kilóját, a húsipari vállalat viszont a 66 forint felé közelit. A valódi ár e között a két ár között lebeg. A vállalat is meglehetősen gondban van: hisz úgy tűnik, átmenetileg kevesebb az export, s az sem mindig világos, hogy milyen árura lenne szükség. Nagy baj, hogy a MÉM-ben nem ismerték el a termelési árakban a „begyűrűző” ipari árakat, noha az egyeztetés két körben megtörtént. Napi árakkal dolgoztunk, s egy hónapra, egy negyedévre kötjük csak le az árakat. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz szerződéseket kötni. Mit hoz a hízó? Zombán, a téeszben, valamint a faluban évente 15-16 ezer sertést termelnek, és adnak le. Csak a háztájiból 6406 sertés származott, s mellette ott van még a bérhizlalás is. A sokat dicsért és szidott sertéshizlalás, ami a pletyka szerint busás hasznot hoz a téesznek.- Igaz, hogy valamelyest keresünk a bérhizlaláson, de azt is beláthatja mindenki, hogy enélkül nem csinálnánk - mondja Hammer Ferenc főagronómus. A téesztagokon szeretnénk segíteni, akik a helyet adják, etetnek, s akiknek egyre drágább lesz a sertéstartás, hisz egy mázsa táp ára meghaladja az ezer forintot. A Budapesti Húsipari Vállalattal van szerződésünk, s ennek értelmében minden állathoz ezer forint előleget tudunk adni annak, aki bérhizlalásra vállalkozik. Ezt a pénzt a húsipari is hitelből tudja biztosítani, aminek a kamata 26 százalék. A kamat felét a téesz fizeti. Ötezer-ötszáz bérhizlalt disznó van kinn a házaknál, s 12 millió forint forog pénzben és tápban Zombán, Aparhanton, Tevelen, Bonyhá- don, Börzsönyben, Majoson, Nagymá- nyokon és Kétyen. A takarmányos, egy elszámoló, és a háztáji agronómus foglalkozik a bérhizlalással. A háztáji agronómus Domokos Márton, aki alapos, precíz kimutatással rendelkezik. A fuvarköltséget firtatjuk, hisz ha eny- nyire szétszórtan, egy falun belül is rengeteg helyen hizlalnak disznót, magas lehet.- A fuvarköltség jelenleg minimális: öt Rilométeren belül sertésenként 70 forint a táp ki- és a sertés visszaszállítása. A legnagyobb távolság 26 kilométer, itt ez az összeg 160 forint. A maszek nem vinné ki ennyiért, de a bérhizlalással foglalkozók zöme téesztag, és mi legalább ennyivel tartozunk nekik. Az, hogy mennyit jövedelmez ma egy sertés, sok mindenen múlik. A tartás- technológián leginkább, hisz ott, ahol új ólat építettek, önetetővel és önitatóval szerelték fel, 1800 forintot is hoz a hízó. Egyébként is: ha valaki munka mellett vállal hizlalást, korszerű ólban érdemes ezt tenni, különben sok a dolog, s emellett kevesebb a haszon. Az alaposan megemelt tápárak miatt a jelenlegi számítások szerint sertésenként 250 forint nyereségkieséssel számolnak. Meg azzal is, hogy mivel igen jó abraktermő vidék ez, kukoricával dúsítják a tápot, s ezt a téesztől kedvezményesen kapják. Bár ha meggondoljuk: idén decemberben csupán 11 milliméter eső esett Zomba határában s ahogy mondják errefelé: ez katasztrófa... Pénz a malacban Éberhardt József villanyszerelő, és a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál dolgozik. A feleségével és kisfiával édesanyjáéknál laknak a József Attila utcában, bár az igen szép házuk már felépült az Alkotmány utcában. A telek ahogy meglett, elsőként nem a házat, hanem a disznóólát húzták fel.- Ezt szoktuk meg, ezt csináljuk, bár én igen szeretem a disznókat is, tehát nem csak a pénzért hizlalom. A szüleim mindig tartottak disznókat, kilenc-tíz koca fialt. így sokkal olcsóbb, mintha a vásárban vennénk a malacokat. A szüleimnek is fizetek érte, de csak annyit, amennyit a malacra fordítottak. Ez igy nekem kedvező, hisz minden drágul - például az ól költségvetése 80 ezer forintot mutatott, aztán 150 ezer forintba került.- A téesszel kötöttek szerződést?- Igen. Az előleg ezer forint, és három mázsa hatvan kiló tápot adnak egy malacra, ami nagyjából elég is. Sajnos, a táp nem a legjobb. Bonyhádról a gabonaforgalmi keverőjéből hozzák, és ahány szállítás, annyiféle íz. A disznó ezt megérzi, egy-két napig turkálja a tápot, aztán kénytelen megenni. A kukoricadara feljavítja a tápot, csakhogy most már 748 forint mázsája. Meggondolja az ember, hogy vegyen-e, vagy sem.- Mennyi a hasznuk?- Hatvan disznót vittek el, kaptunk 48 ezer forintot, ebből persze le kell számolni minden költséget, szippantást, vízdíjat, villanyt - a munkabért nem számolom, minek, a végén nem lenne semmi értelme az egésznek. A haszon a következő: hat és fél hónap alatt 4-5000 forintra jött ki a havi átlagkereset. Egy disznón 800 forintot kerestünk. A száz disznóból 90- 100 ezer forint bevételre számítunk, a két forduló hozzávetőleg 14 hónap alatt lemegy. Viszont a tizennégy hónap minden egyes napján dolgoznunk kell. Még szerencse, hogy állatokkal, mert én a földmunkát egyáltalán nem szeretem.- Gyakran hallani arról, hogy sokan nem vállalkoznak már sertéstartásra, aminek húshiány lehet a következménye.- A tápárakat 30, az átvételi árakat pedig 10-12 százalékkal emelték. Semmiféle garancia nincs a sertéstartásra, pedig csak addig foglalkozik állattartással az ember, amíg látja benne a hasznot. Ha a számításaim nem jönnek be, átállok valami másra. 4* Meglehet. Bár egyelőre elképzelni is lehetetlen, hogy Zombán mondjuk dohányt simítanának, almáskertekben metszenék a fákat, vagy mondjuk lila padlizsánokat gyűjtenének ládákba. Mert ha azt mondjuk, Zomba, az embernek semmi más, mint a sertés jut az eszébe. D. VARGA MÁRTA Építi a TÁÉV Készül az új MTESZ-székház A TÁÉV nyerte el a pécsi MTESZ-székház építését a versenytárgyalásokon. Már az épület szerkezetét szerelik. Fotó: Ötös Réka Óriási daru magasodik Pécs központjában, a 48-as téren. A Tolna Megyei Építőipari Vállalat dolgozói végzik a munkát a baranyai székhely legnagyobb, új épületet teremtő beruházásán. MTESZ-székház s konferenciaközpont épül a 6-os út Szekszárd felöli, bevezető szakaszán. A jelenlegi két épületegyüttes mellé szálloda is csatlakozik majd - tájékoztat Kele József főmérnök, a beruházás vezetője - szinte bizonyos, hogy a jelentkező osztrák vállalkozó nem áll el tervétől s így a centrumot egy új szálloda is kiegészíti majd. 1988-ban, az építkezés kezdetekor az eredetileg tervezett alapozási technológiát a környező házak falainak repedése miatt meg kellett változtatni. A kezdeti nehézségeken túljutva ma már az épület szerkezetét húzzák fel a TÁÉV dolgozói. Az ütem megfelelő, s az anyagi fedezet is biztosított. A MTESZ-székház s az Energiaszolgáltatók Háza párhuzamosan készül, a régéta áhított hangversenyterem építését még nem kezdték meg. Pécs azzal a nem titkolt szándékkal fejleszti-szépiti a történelmi belvárost, hogy a kilencvenes évektől konferencia- várossá lépjen elő. A Budapest-Bécs világkiállítás rendezvényeiben való részvétel szándékát pedig már több fórumon is kinyilvánították a város vezetői.- csefkó Zajosak a hajnalok? A Dózsa SE-re Várjuk a lakókat. Ülünk a szekszárdi Dózsa söröző kistermében, és ujjunkkal az asztalon dobolunk. Nem jönnek. A 24 érintett családból úgy tűnik, senkit sem foglalkoztat az ügy. A vád: csendháborítás. Valóban han- gos-e a „Dózsa”? És ha igen, zavarja-e a szomszédos házban élők nyugalmát? És ha igen, milyen kompromisszumos megoldást lehet találni? E kérdések tisztázására hívta meg Unyi György a sörözőt üzemeltető sportegyesület ügyvezető titkára a Hunyadi utca lakóit. De a péntek esti randevú nem vonzott tömegeket.- Ha ők nem jönnek, nézzünk át mi! - javasolta a titkár. Útközben arról beszélt, hogy a Szekszárdi Dózsa a megyében az első sportegyesület, amely megpróbálja önállóan fenntartani magát. S ez az éjszakai szórakozóhely az élő sport dotálásának talán legjelentősebb forrása. Meg arról, hogy ha valaki ordenáré módon viselkedik az utcán, az nem biztos, hogy a Dózsa söröző bűne. Megérkeztünk. Mindkét érintett lépcsőhöz földszinti vitrinjében kinn volt a meghívó. „Tehát tudtak róla” - állapítottam meg, mert igazság szerint valami umbuldát sejtettem a nagy érdektelenség mögött. Találomra becsöngettünk két lakásba. A válaszok színezete nagyjából azonos volt: még fel sem merült ez a „kocsmazaj” kérdés. Ha valóban zavaró volna, beszédtéma lenne a házban. Akkor mire volt jó ez az egész cécó? Ki áll a pro- és a kontra érvek mögött? Kinek az igaza igazabb?- Wy/' TOLNA 'N _ ■népújság 3 Kidolgozták a bedolgozói rendszer eltávolításának módszerét? Kompenzációs üzlet sótartóval... (Folytatás az 1. oldalról.) Törő Imre, a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet bonyhádi telepének vezetője készségesen fogad, mondhatni szinte várta a látogatást. Kérdezni sem kell, tudja, hogy a bedolgozók ügye hozott irodájába.- Sok-sok meditáció és küszködés után került csak sor a bedolgozói részleg megszüntetésére. Nehéz döntésről van szó, mögötte valóban emberi sorsok, családok és másra nehezen felváltható munkalehetőség van. De meg kellett tenni. Gondunk volt, hogy az utóbbi 2-3 évben már csak mesterségesen tudtuk „nyereségessé” tenni ezt a fajta munkát. Miért kell zseben belül álértékrendet teremtenünk?! Szabad-e tartani azt, ami nem kifizetődő? Óriási hiba az, ha a dolgozó eltartottnak érzi magát. Bénítólag hat, s nem hoz jövőt.- Ha ennyire törődtek a bedolgozók pszichéjével, miért nem tartották meg őket? - kérdezem.- Megpróbáltuk. Igyekeztünk a munkaellátottságot biztosítani, s olyan információk érkeztek, miszerint javul a helyzet. Itt már tovább nem lehet, s nem is kell kerülgetni a témát, ki kell mondani, hogy mi okozta az ellehetetlenülést. Kimondjuk. A szovjet exportmunka, mely az utóbbi 3 évben a nullszaldót sem volt képes biztosítani.- A miért nem előbbre az a válasz - érvel Törő Imre -, hogy éppen a bedolgozói rendszer alapított meg bennünket, ezért 3 évig odáztuk a megszüntetését. Vártuk a javulást. Egyre csak vártuk... Miközben ez az a cég, melynek kiváló nyugati kondíciói vannak, a nyugatnémet Triumph céggel kapcsolatban, akik további igényekkel lépnek fel. De a manufakturális jelleg, a 40 éves Singer varrógép az asszonyok bűne? Nem, az sem...- Ez a fajta munka, valljuk be, csak a szovjet piacon ment el, így nekünk is megfelelt hosszú ideig. Ma már nem. A jelenlegi gazdaságpolitikai igények nem is szorgalmazzák a szovjet munkák vállalását, s igy nem is dotálják azt. A mi termékünk is dotált volt. Kiderül az is, hogy a kevesebb munka vállalása is veszteségeket hozott, s elmúlt az az idő, amikor kalkulációs kozmetikázásokkal lehetett segíteni a helyzeten. Azon a helyzeten, melynek javulására számítani nem lehet. Január végéig teljesítik az utolsó szállítási kötelezettségeket, s aztán vége. Mert a partner kompenzációs üzletrészt, sótartót és virágvázát ajánlott fel.- Az emberek már nem is szívesen csinálták, pedig díjtételt emeltünk, nehogy késedelmi vagy meghiúsulási kötbért rójanak ránk... Inkább a több ráfizetést vállaltuk, ami még olcsóbb ügy. A szovjet partner igényei is csökkentek, s emellett semmiféle folyamatosságot nem biztosított volna a további rendelésük. A jövö pedig a fejlődést célozza, s nem figyel oda szociálpolitikai megfontolásokra. A piac diktál, az üzlet az üzlet.- Nem lehetett volna valamilyen konstrukcióban mégis gépeket kiadni a bedolgozóknak?... - kockáztatom meg.- Á mi gépeink már komputervezérlésű, igen drága gépek. Akad közöttük olyan is, ami 60-70 ezer márka, több mint egy Mercedes ára. Emellett a munkafolyamatok egymásra épülnek, nincs szerelői háttér. A bedolgozói rendszer pedig alkalmatlan mint konstrukció a Triumph üzletre, ahol igen szigorúak a feltételrendszerek. A célgéprendszer egyik tagja nem telepíthető Bonyhádra, a másik Tamásiba és igy tovább... Mindez abszurd költségnövekedéssel járt volna.- Én tárgyaltam volna a partnerrel új árakról is... - okoskodtam tovább.- Mi is ezt tettük, de a partner az eddigi szokásaihoz híven diktálni akart. Ennyit ad... A többit majd az állam dotálja... Még ma is ehhez vannak szokva partnereink, mert ehhez szoktattuk őket. Ha ruhát akarnak venni, megfizetik, ha nem, akkor bizony akad, akinek nem lesz majd ruhája, legalábbis olyan nem, amit mi gyártunk. Gondjainkról mindenki tudott, magam jártam végig részlegeinket. Dunaújvárost, Paksot, Tamásit, Szakályt, Dombóvári, Mágocsot, Pécsváradot... Beszéltünk a gondokról, amit meg kell oldani. Összesen 160 levelet vitt a posta. A jogász szerint nem volt más megoldás. A szövetkezeti tagságtól senkit nem lehet megfosztani, arról csak lemondani lehet, s a részjegy alapján osztalék jár az embereinknek. Talán a levelezési technika lehetett volna más is. A három megoldás, amiből válogatni lehetett: 1. Marad tag, bemegy a szalagra dolgozni. 2. Tag marad és nem megy a szalagra dolgozni, de jogai hasonlóak a többbiekéhez, a részjegy utáni osztalék megilleti, üdülni mehet. 3. Nem marad, január 31-én kilép, részjegyét kiveszi. A részjegy nagyságára jellemző adat: a tag egyhavi fizetése, amihez a szövetkezet automatikusan, mintegy jutalomként egyhavi plusz bért még rátett. A beérkezett papírok java a 3. változatot választotta. Elmegy. Pedig a Triumph női fürdőrúha-varrórészleget kíván Bonyhá- don indítani. Csak legyen kivel. Aki eddig szovjet exportot varrt, az most nem akar jönni? Nem felel meg neki a lekötöttség? Nem meri vállalni a minőségi munkát? Családi gondjai vannak? Idős korú már? Embere válogatja. ATriumph üzlet jó*a magyar gazdaságnak. Jó a szövetkezetnek és a minőségi munkára képes szorgalmas dolgozónak is jó. Sok pletyka is keringett persze, akadt hír, mely a telepvezető szakmai kompetenciáját forszírozta. Törő Imre szakmabeli. Gépi hurkoló és varró a szakmája. A cég és a bonyhádi telep jól jövedelmez. Amikor őt a szövetkezet elnöke hívta, akkor a szakmai hozzáértés miatt tette, s ha Törő Imre rossz munkát végzett volna, vélhetően már 5 útilaput kötöttek volna a talpára. Telepvezetőként még a szövetkezet műszaki vezető teendőit is ő látja el. A szövetkezet megközelítően 50 milliós nyereséggel zár.- Én mindig a munkámból éltem meg, s abból fogok ezután is - summáz. Címeket ad, válogassak köztük, menjek bárkihez. Mázaszászváron nem volt szerencsénk, a bedolgozó elutazott. Bonyhá- don igen. Fritschi Györgyné öt és fél év után bedolgozóból lett takarítónő.- Hívtak a lll-as iskolába, és én szívesen mentem. A fizetés jobb, mint amit eddig össze tudtam varrogatni. Az én jövöm biztosítva van szerencsére. Kiléptem, kivettem a részjegyem. Igaz 2300-at abból is levontak még. Jó volt, segített eddig, de ez biztosabb. Kedves, idős néni nyit ajtót a Gagarin utcában. Melcher Jakabné 77 éves. Éppen varrt.- Harminhét évig dolgoztam... Régen volt üvegfonás, meg minden... Most aztán vége. Egyedül vagyok, hát varrogattam. Jó volt. Most mi lesz? Én is azt kérdezem, pedig nem jól fizettek. Mutatja. Egy leánykaszoknya és blúz 30 forint.- Sok a munka vele, aztán egy liter tej jön ki belőle. Nem szégyenletes? Tudom, miért kell abbahagyni. Nem jön ki jól az üzlet a szövetkezetnek sem. Tag maradok, hogy mivel pótolom, nem tudom. SZABÓ SÁNDOR Fotó: RITZEL ZOLTÁN
