Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
2 - TOLNATAJ 1990. január 20. Várda Péter és Ordas Iván a vezetésről Népszámlálás évtizedenként Az elsőt II. József rendelte el I- Igazgató úr! Hadd kezdjem kissé támadóan. Már csak azért is, hogy a kedves olvasó későbbi soraimnak némi figyelmet szenteljen. Sok interjút készítettek már önnel?- Szerencsére nem!- Szerencsére velem sem, de talán megnyugtathatom annak előzetes közlésével, hogy amit segítségével elkövetek, azt se interjúnak szánom. Inkább beszélgetésnek olyan dolgokról, melyeket talán érdemes közösen végig gondolni és melyek megvitatása során nekünk nem feltétlenül szükséges egyetértenünk. Bár bízzunk ebben! Kezdhetjük...?- Nosza! I- Önt tavaly december 15-én megválasztották %Tolnai Agrokémiai Egyesülés igazgatójává. Miért vállalta?- Miért ne vállaltam volna?- Talán azért, mert a nem túl távoli múltban az igazgatókat kinevezték. Valószínűleg örömükre, de nem biztos, hogy munkatársaik örömére. Azóta a viszonyok mintha kissé változóban lennének. Különösebb öröm manapság igazgatónak lenni?- Mások helyett nem beszélhetek, de itt miért ne lenne az? I- Tolnai Agrokémiai Egyesülés. Ez jól hangzó név, de miként magyarázzam mibenlétét az ilyen szakkifejezésekben, velem együtt, nem túlságosan jártas olvasónak? Kft-ről van szó...?- Korántsem! A kft. korlátolt felelősségű társaságot jelent. A mi társaságunk felelőssége, némi túlzással, korlátlan. I - Ezt jó lenne kissé részletezni!- Társulásunk 1975-ben alakult a tolnai Aranykalász Tsz gesztorságával. Ez magyarra fordítva korlátozott önállóságot jelentett, jogvédelmet és munkaügyi feltételeket onnan, munkát innen. A munka? Az alapító 14 termelőszövetkezet, 2 állami gazdaság és a szekszárdi Agroker részére vagonban érkező műtrágya gépi kirakása, tárolása, kiszolgálása. Ugyanez vonatkozott a növényvédő szerekre is. I - És most?- Nagyjából ugyanaz, de önállóan. Jogi személy lett a cég és magunk végezzük el azt is, méghozzá létszámnövelés nélkül, amit korában helyettünk tett a gesztor. Persze sok mindennel bővült a működési körünk. Többek között a termények kirakásával, folyékony műtrágya előállításával és egy hasznosítási szerződés révén, űj szabadalom nyomán, levéltrágyagyártással. I- Mindez szakmailag izgalmas lehet, csak a mi lapunk több tízezer olvasója nem szakember. Vezetője, hivatali főnöke azonban legtöbbjüknek van. Ön miért lett az?- Mint mondottam, mert megválasztottak. I - A dolgozók, vagy kik?- A mára meglévő kilenc partnergazdaság képviselője, az igazató tanács. Kik tartoznak ide? Bogyiszló, Fadd, Gerjen, Mözs, Sióagárd, Szedres, Szekszárd ésTolna mg. termelőszövetkezeti és a megyei Agroger. Ezek összesen 24 ezer hektár mezőgazdasági művelés alatt álló területen gazdálkodnak. De ha a velünk szerződéses kapcsolatban lévő Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátot, Kölesd, Öcsény és Tengelic termelőszövetkezeteit is ide számítjuk, akkor a végeredmény közel 40 ezer hektár.- A „miért vállalta?” kérdést már feltettem. A „miért választották?"-ra valószínűleg nehezebb válaszolni és talán önnek nem a legkellemesebb. Eszembe se jut arra kérni, hogy önmagát dicsérje. De arról szólhatna néhány szót hogy hol tanult vezetni?- Ha igen, akkor a gyakorlatban. ■ - És az egyetemen?- Gödöllön végzett agrármérnök vagyok. Diplomámat a Szekszárdon szerzett szőlész-borász érettségi után ott kaptam, 1977-ben. Növényvédelmi szakirányon tanultam. Ami a vezetést illeti? Két féléven át tanítottak vezetési ismereteket az egyetemen, de az a tananyagban sokkal kisebb hangsúlyt kapott, mint amilyenre a gyakorlatban szükségem, vagy - kollégáimmal együtt - szükségünk lett volna... ■ - Tehát mély vízbe dobták?-1977 óta vagyok itt, a korábbi felállásban is mint vezető. Tulajdonképpen: - igen! I - Nehéz ma vezetni?- Szeretném remélni, hogy értelmes, dolgos emberekkel; náluk pedig ilyenek vannak túlsúlyban; egyre könnyebb lesz. Az Úgynevezett, korábban csupa nagybetűvel emlegetett „vezetői tekintélyben” nem hiszek. Rám az udvaros segédmunkás ne azért nézzen fel, ha egyáltalán felnéz, mert vele ellentétben egyetemi diplomám van. Hanem azért, mert megpróbálok minél többet tenni a cégért, mindannyiunkért. Persze közvetve a népgazdaságért is, de ez, azt hiszem a mindennapi munka során nagyon keveseknek jut folyton-folyvást az eszébe. Ha van vezetői tekintély, akkor azt a gazdasági eredményesség szabja meg, amit ki-ki a maga pénztárcáján érez... I - És érzi is?- Egyelőre kevésbé, mint szeretném, vagy szeretnénk. Nálunk 1989-ben az évi bruttó átlag- kereset - éjjeliőrt és igazgatót egyaránt beszámítva - 119 ezer forint volt. A kitünően képzett, rutinos nehézgépkezelőknél 170 ezer forint. Ehhez még a termelőszövetkezeteknél már megszokott illetményföld is járul, ami nem csekélység. Kinek-kinek a maga munkáján mUlik, hogy mennyi hasznot hoz... I- Kétségtelenül nem csekélység. Az eddigiek alapján azonban az olvasó azt vélhetné, hogy én valamilyen mamutcég igazgatójával beszélgetek...- Nem vagyok az! Dolgozóink létszáma 23 fő, vagyonunk könyv szerinti értéke 59 millió forint, tavalyi árbevételünk 29 millió...- Legtöbbünk, sajátos módon, még egymillió forintban is bajosan gondolkodik. Tehát ezt talán hagyjuk! Ne hagyjuk viszont azt, hogy az emberek nem angyalok. A vezetőnek olykor fegyelmeznie is kell. Rászorult már...?- Eleinte többször. Főleg a magam hibájából, akinek például meg kellett volna előznöm az italozást és más emberi gyengeségeket... I - Példákat kérnék!- Mondjam Úgy, hogy az irigység demokráciáját is...? Munkatársaim minden partnergazdaságban járnak. Itt jobb, ott rosszabb példát látnak. Olykor még kísért a gondolatokban az egyenlősdi torz rémálma is. Az italozásokat megszüntettük, méghozzá nagyon egyszerű okból. Senki nem ér rá inni... I- A sok munkától? Aki sok munkát ad, az a közvéleményben egyszerre lehet kiváló és pocsék vezető. Embere válogatja...- Én megbízom azokban, akikkel együtt dolgozom. És egyébként is... nekem sincs kevesebb munkám. A zsebekről beszélt az imént, én pedig arról szóltam, hogy teljes bizodalmám a jövőben és abban, hogy a vezetés nem nehezebb lesz, hanem könnyebb és eredményesebb! I- Ez olyan ritka vélemény, hogy még leírni is félek egy kissé...- Talán a mi munkahelyünk méreteiből is adódik. A korábbi felemás felépítéssel szemben, amikor a működésbe a járási tanács, a megyei és a helyi pártvezetés, meg ki tudja ki mindenki beleszólt, mi remélem szabadon érvényre juttathatjuk tudásunkat és vállalkozói kedvünket. Ha van bennünk egyáltalán ilyen... I - És van?- Bízom benne! Egyszerre kell érvényesülnie tetteinkben a munkahely - tehát az alapítók - és a dolgozók egyéni érdekeinek. Ha a vezetést csak a gazdasági célok és az előbbiek vezérlik, akkor ez előbb-utóbb nem lesz boszorkányság... I- Nem akarom megsérteni, de ez majdnem olyan szépen hangzik, mintha egy régi brosúrát idéztünk volna, ami nem hiszem, hogy közös célunk lenne...- Akkor kettőnk közül valamelyikünk fogalmazása hibás. Tegyen róla, hogy ne az legyen! Én arra is gondoltam, hogy az alapitó partnergaZda- ságok; a mezőgazdaságilag nem utolsó megye színe-java; saját teljes vagyonukkal is felelnek pénzügyileg is jó működésünkért. Tehát szinte tökéletes anyagi biztonság áll mögöttünk, amit manapság nem mindenhol lehet elmondani. Ha valaki itt valamit vét, az természetesen én lehetek, de választásom csak öt évre szól... I - Bár nekem Madách óta Lucifer a legkedvesebb bukott angyalom, azért ne fessük a falra. Mégis, ha ez elkövetkezne, a családja feltétlenül megérezné...- Kié nem? Családos ember vagyok, két kislányom van, feleségem átlagos jövedelmű...- Ha ön vét, ez történhet legjobb szándéka ellenére is. Tervez valamit és beleszólnak az enyhén szólva se mindig kifogástalan és vastapsot kiváltó áremelések. Hogyan lehet a tervgazdálkodás állítólagos megszűnte idején egyáltalán tervezni? Attól félek, hogy ez Is a mai vezetés technológiájához, ma- gyarabbul fogalmazva, gondjaihoz tartozik...- Hagyományos módon tervezni képtelenség. Csak gazdálkodási, üzletmeneti elképzelések vannak és érzékenység a piac változásai iránt. Például a műtrágyák áremelése megtörtént. Úgy elvben. Új ár mai, január 15-i beszélgetésünk idején még nincs. Tehát a termelőszövetkezetek nem tudják,, hogy csökkenő pénzükkel milyen vegyi anyagokra, milyen arányokban költhetnek, vagy érdemes költeniük. Ezt írásban bajosan adhatja vissza, de beszélgetésünk közben fültanúja lehetett egy telefonbeszélgetésemnek. Az egyik téesz szakvezetője kérdezte, hogy mikor kell elvitetnie ötven tonna műtrágyát. Én azt kérdeztem, hogy van-e biztos helye, ahová hasznosan kiszórhatja. Ebben a pillanatban nincs, tehát a műtrágya ittmarad...- Csakhogy ez énhasadt állapot. Önben a munkahelyi vezetőnek és a cég érdekeinek párhuzamosan együtt kell élnie az agrár- szakember hozzáértésével. Unalomig hallottunk már arról, hogy a túlzásba vitt műtrágyázás mennyire káros a talajnak. De ha a műtrágyát továbbadja, az viszont jó az egyesülésnek... Mi a döntő?- A föld érdeke! Ne használjuk az elkoptatott népgazdasági érdek kifejezést, hanem beszéljünk az ország érdekéről! ■ - És az önökéről...?- Már említettem, hogy elkezdtünk a környezet megóvása érdekében is tenni valamit. A „Zöl- dltö” fantázianevű levéltrágyánk talajt kímélő, ugyanakkor baktérium- és vírusölő...- Ha így folytatjuk tovább, akkor beszélgetésünk átcsúszik szakmai ismeretterjesztő előadásba, melynek leírása nem az én kenyerem. Bár az előbb mondottak mérlegelése is a vezetés újszerű rejtelmeihez tartozik. Próbáljuk végül összegezni ezeket a rejtelmeket...?- Tudja mit? Ne próbáljuk? A vezetés manapság egyre kevésbé az, ami valamikor volt. Természetesen adózzunk elismeréssel a nagyon sok és minden tiszteletet megérdemlő kivételnek, amilyenekkel mindketten bőségesen szórakoztathatjuk egymást. De ma szó sincs arról, hogy ha valakinek beosztást adtak, akkor nyomban kellő mennyiségű tudást is mellékeltek hozzá. Manapság csak akkor lehet vezetni, ha az ember egyrészt igyekszik naprakészen tartani a tudását, másrészt egyszerre mérlegeli, a piacon keresztül a vállalata és dolgozói érdekeit. Ha ez utóbbi kettő a lehető legközelebb esik egymáshoz, akkor helyzete egyáltalán nem reménytelen, hanem inkább biztató...- Erről a naprakészen tartott tudásról az utóbbi évtizedekben nem én voltam az egyetlen, aki sűrűn hallott és olvasott. Szép közhely is lehet. De mit tehet az olyan, aki tizenöt, vagy húsz évet lehúzott; minden szempontból kifogástalan és jogérvényes szakirányú egyetemi diplomával a zsebében; valamilyen fontos íróasztal mellett és a viszonyok változtával hirtelen megérkezik a gyakorlati termelésbe...?- Ejtőernyősként? ■ - így is fogalmazhatjuk!- Eleve megbukott. Valószínűleg nagyon rövid távon belül. Ugyanis ebben az országban nemcsak a politikai viszonyok vannak viharos gyorsasággal változóban, hanem a gazdaságiak is... ■ - Amit jó lenne legalább ennyire érzékelni.- Ebben egyetértünk!- Persze az a veszély is fennáll, hogy a gazdasági viszonyok változtatása nem lesz emelkedettebb iramú, akkor a politikaiakra is keresztet vethetünk...- Ezt nem én mondtam!- De azt viszont szintén én, hogy olykor cseppben látszik meg a tenger és igazán örülnék, ha ebből olvasóimmal is sikerült volna valamit észrevétetnem. Ha nem, akkor az természetesen az én hibám! Őszintén köszönöm, hogy megkímélt a szokványos interjú-készítés nem mindennapi fáradalmaitól és egy beszélgetés erejéig időt és figyelmet szentelt olvasóinknak. Képviseletükben persze nekem... 1784-ben II. József rendeletének megfelelően népszámlálás kezdődött Magyarországon, de mire az összeírás befejeződött, a naptár már 1787-et mutatott. Tolna vármegye lakossága a telepítési hullámok, a be- és áttelepülések, a természetes szaporodás eredményeképpen - a századeleji állapothoz képest jelentősen megnövekedett és megközelítette a 130000 főt. E mennyiség a megye mai népességének mintegy a fele. A népszámlálás Magyarországon tehát több mint 200 éves hagyománnyal rendelkezik. Az eltérő rpélységű felmérések, amelyekből időről időre képet kaphatunk az ország, a megyék vagy éppen szőkébb pátriánk, városunk vagy szülőfalunk demográfiai állapotáról, nemcsak a szakembereknek fontosak. A megvallatott adatsorok a kutató történészek, helytörténészek mellett a pusztán kíváncsiságukat kielégíteni akaró állampolgárnak is számos érdekes adalékkal szolgálnak, fontos következtetések levonására késztethetik őket. Csak néhány villanás erejéig nézzük meg, hogy mit kérdeztek, tehát mire voltak kíváncsiak a II. József-féle népszámlálás adatfelvevői! Az általunk kiválasztott település Tolna, jogállását tekintve mezőváros, Tolna megye egyik legjelentősebb települése. 576 lakóépületében 715 család töltötte mindennapjait. Az átlagos családlétszám - ma is nagyon ideális lenne, ha hozzá a gazdasági feltételek adottak lennének - 5 fő volt. A me- zőváros tényleges népessége 3531, amely mindössze 25-tel haladta meg az úgynevezett jogi népességet. Ez azt jelenti, hogy összeíráskor a településen tartózkodó idegenek száma ennyivel múlta felül a távollevő állandó lakosok számát. A nemek számának vizsgálatakor meglepve olvastuk, hogy a lakosság összetételét tekintve a férfiak vannak többségben és közülük is alig haladja meg a 34%-ot a nősök száma. Érdekes képet mutat a foglalkoztatási összetétel. A felmérésben természetesen csak a férfiak adatai szerepelnek: 19 nemes, 26 pap, mindösszesen kettő (!) tisztviselő, 78 polgár, 354 paraszt, 364 polgár és paraszt örököse, 311 zsellér élt és dolgozott a megye egyik legnagyobb mezővárosában. Az egyebek kategóriába 30, a sza-- badságát töltő katonákéban mindössze egy szerepel. A 12 éves kornál fiatalabbak „sarjadék" elnevezésének rublikájá- ba 443, a 13 és 17 év közöttiekébe 132 fiatalember került. A legelső népszámlálást követő későbbi adatfelvételek kérdései jelentősen megváltoztak. * Az érvényes jogszabályoknak megfelelően napjainkban is szorgoskodnak a számlálóbiztosok, folyik az 1990. évi népszámlálás. Aktuális lesz tehát a téma, ha a továbbiakban kicsit beletekintünk a két világháború közötti népszámlálások (1920., 1930., 1941. évi) adataiba. A kiválasztott település továbbra is a megye egyik ősi, gazdaságilag fejlett, de a szabályozott Duna „eltávolodását” és a megyeszékhely közelségét gyakran teherként viselő nagyközség - 1988-tól város - Tolna. Tolna község területe az 1920-as adatok szerint változatlanul 9365 kh azaz 5387 hektár. E nagyság 1941-re kisebb területek szomszédos településekhez való csatolásával valamelyest csökkent. A településen jelenlevő népesség a'következő nagyságrendű: 1920 1930 1941 összesen 8239 8017 8314 férfi 3931 3816 4019 nő 4308 4201 4295 Az 1920-as felméréskor feltünteti, hogy az állandó lakosok közül külföldön 448 személy tartózkodik. Arról azonban adatunk nincs, hogy közülük hányán távoztak útiokmányokkal és hányán hagyták el az országot a „zöld határon” keresztül. Ebben az időszakban ugyanis a szerb megszállás alatt lévő Bátaszék körzetében nem jelentett gondot a demarkációs vonal okmányok nélküli átlépése. Gyakori esetnek számított, hogy valaki útlevelet kért a hatóságtól, de • nem várta meg annak elkészültét, távozott az országból. Tolna község anyagában jelentős számmal találhatunk ilyen át nem vett, fel nem használt útlevelet. Tolna lakosságának közel 10%-a a környező pusztákon élt. 1930-ban Gu- taypusztán 109, Heislerpusztán 84, Kisvajkán 135, Öregvajkán 114 és Szigeten 224 főt számláltak. A község lakossága húsz év alatt meny nyiségében számottevően nem változott a csökkenő születésszám ellenére sem. Mivel a beköltözők száma nem jelentős, a lakosság összetételében egy elöregedési folyamat volt megfigyelhető. A húsz év alattiak száma 1941 -re 535-tel csökkent, míg a 20 és 39 közöttieké 232-vel, a 40 és 59 közöttieké 160, a hatvan felettiek létszáma 218 fővel növekedett. A lakónépesség családi állapota statikus képet mutat a három népszámlálás adatai tükrében. 3300 és 3404 között mozgott a házassági kötelékben élők, 720 és 800 között az özvegyen maradottak száma. 1920-ban és harmincban még az ötvenet sem érte el a törvényesen elváltak száma, ez 1941-re 86-ra emelkedett. A két világháború közötti időszak nemzetiségi politikájának tükre a Tolna lakosságában mutatkozó „magyarosodá- si” folyamat. A népesség anyanyelvi viszonyainak változása azt mutatja, hogy a lakosság jelentős része a politikai kívánalmaknak, elvárásoknak megfelelően lemondott nemzetiségi mivoltáról, nem óhajtva hátrányos helyzetbe kerülni és magát - legalábbis a statisztika számára - magyar anyanyelvűnek vallotta. Mivel ez alatt a két évtized alatt számottevő beilletve elvándorlás nem volt, a „változás” csak a törzslakosságból következhetett be. Mig 1920-ban Tolna község lakosságának 62,3%a (5132 fő) jelezte magát magyar anyanyelvűnek, addig 1930-ban 6995, és 1941-ben már 7318 állampolgár. Ezzel párhuzamosan a település 1920-as 3084 német anyanyelvűjéből (37,4%) 1941-re csak 905 (10,9%) „maradt” vállalva nemzetiségi mivoltát. A településen élő szlovákok, románok, horvá- tok, szerbek száma lényegesen a vizsgált időszakban nem változott, megnőtt viszont az 1941-es adatokban a ruténok száma. Ez a kárpátaljai terület visszacsatolásával és az ottani településsel, Kisrá- kóccal kialakított testvérkapcsolat következménye. Sok kisrákóci nincstelen települt át Tolnára munkavállalási céllal. Az 1941-es népszámlálás 1983-ban megjelent feldolgozása képet ad a lakosság nyelvismeretéről. E szerint 1920-ban 7771 lakos vallotta magát magyarul tudónak, mig ez a szám 1941-re 8186-ra emelkedett. 1941-ben Tolnán 3458 a német nyelvet, 57 a románt, 47 a szlovákot, 33 a szerbet, 13 a horvátot, 4 az egyéb délszlávot és 6 fő a cigányt regisztráltatta általa beszélt nyelvként. Angolul 10, franciául 12, olaszul 17, oroszul 4 tudott. 121 volt azoknak a száma, akik a rutént, a cseh-morvát és egyéb nyelveket beszélték. A fenti adatok birtokában nem nehéz megállapítanunk, hogy a német nyelvet beszélők magas száma 3000 körüliben sejteti a német nemzetiségiek számát, ám közülük még harmaduk sem merte vállalni - a történelmi tények bebizonyították, hogy jogos volt félelmük - a német anyanyelvűséget. A népszámlálási felmérések részletes képet adnak a település műveltségi viszonyairól. Erre egy későbbi alkalommal érdemes lesz visszatérnünk. Megismerjük a lakosság szociális körülményeit. Ismerjük nemcsak a lakások, épületek számát és nagyságát, de a háztartások felszereltségét is. Megtudhatjuk alapozva épült-e az épület, mit használtak falazásra, mivel fedték a tetőt. Mivel burkolták a helyiségeket, vagy csak döngölt földpadló maradt sikált felülettel? Készült-e fürdőszoba? Egyáltalán van-e viz a lakásban, vagy van-e kút az udvarban, vagy csak 50-100 méterről lehet vizet hozni. Van-e szennyvíz-elvezetés, emésztőgödör, vagy csak udvari árnyékszék. Milyen a világítás? Van-e villany, vagy csak petróleumlámpa mellett lehet vakoskodni. És a megválaszolt kérdések még folytathatók. Mindezek a népszámlálások fontosságát, szükséges voltát bizonyítják. Lehet, hogy néhányan elvesztegetett időnek vélték, ami a hozzájuk bekopogó összeíróval a kérdőívek kitöltésekor el kellett tölteni, ők gondoljanak arra, hogy a tízévenként összegyűjtött anyagok feldblgozási adatai a reális nemzeti önismeret pótolhatatlan összetevőit jelent,k DR. DOBOS GYULA
