Tolna Megyei Népújság, 1990. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

■■■ 1990. január 20., SZOMBAT XL. évfolyam, 17. szám Kétmilliárd francia frank hitelt kap hazánk Befejeződött Mitterrand magyarországi látogatása Francois Mitterrand, a Francia Köztár­saság elnöke hivatalos magyarországi látogatásának második napján, péntek reggel szállásán politikai pártok képvise­lőit fogadta. Az államfő ezúttal a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt, a Fiatal De­mokraták Szövetsége, a Keresztényde­mokrata Néppárt és a Független Kisgaz­da-, Földmunkás és Polgári Párt vezetőit látta vendégül kötetlen légkörű közös reggelire. A közösen elköltött reggeli után Pozs- gay Imre államminiszter kereste fel szál­lásán Francois Mitterrand-t. Mitterrand elnök ezután a Kozma utcai új köztemető 301-es parcellájában ko­szorút helyezett el Nagy Imre nyughelyé­nél. A koszorúzásnál ott volt felesége, Danielle Mitterrand és Roland Dumas külügyi államminiszter. A sírnál a Történelmi Igazságtétel Bi­zottsága nevében Földes Péter mondott rövid beszédet, majd átnyújtotta az el­nöknek Beck András Párizsban élt Kos- suth-díjas szobrászművész Nagy Imre- plakettjét. Az elnök ezt követően lerótta kegyeletét Nagy Imre mártírtársainak nyughelyénél, s koszorút helyezett el az 1956-os forradalom áldozatainak jelké­pes sírjánál. Francois Mitterrand szakí­tott néhány percet arra is, hogy rövid be­szélgetést folytasson Nagy Erzsébettel, az 1958-ban kivégzett miniszterelnök leányával. A magas rangú vendég ezután a Köl­csey Ferenc Gimnáziumba látogatott, ahol fővárosi iskolák francia szakos ta­náraival találkozott. Az elnök és szűkebb kísérete - számos újságíró gyűrűjében - a déli napsütésben rövid sétát tett a Váci utcában, ahol elsősorban a könyvesből-/ tok kirakataiban gyönyörködött, ám hosz- szasan időzött a népművészeti cikkek előtt is. Mitterrand elnök és felesége ezt köve­tően fogadást adott a Néprajzi Múzeum­ban, ahol megjelent Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és felesé­ge. Az elnök ezután ebédet adott a ma­gyar kulturális élet kiemelkedő személyi­ségei tiszteletére a Flungária kávéház és étteremben. Pénteken folytatódtak a magyar-fran­cia partnertárgyalások. Horváth Ferenc ipari miniszter Paul Quiles francia pos- (Folytatás a 2. oldalon.) Walesa sürgeti a szovjet csapatkivonást Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője csütörtökön, miután hi­vatalos meghívást kapott a Szovjetuniótól, sürgette, hogy Len­gyelországból is vonuljon ki egy év alatt az összés szovjet kato­na. Walesa másfél órán át tárgyalt Vlagyimir Brovikov szovjet nagykövettel, aki kifejezetten azért utazott Gdanskba, hogy sze­mélyesen adhassa át Walesának a meghívást. „Nem akarjuk mi kidobni a maguk katonáit, maguknak kellett volna őket már régen kivonni” - mondta Walesa Brovikovnak a beszélgetés nem hivatalos részében, amelyen újságírók is jelen lehettek. - Az év végére egyetlen egynek sem szabad Lengyel- országban maradnia - tette hozzá. Walesa kifejtette a szovjet nagykövetnek, hogy a szovjet kato­nai jelenlét mindaddig akadályozza a jószomszédi viszonyt, amíg az utolsó szovjet katona is haza nem megy. Sürgette, hogy a Kreml maga kezdeményezzen, „nehogy nekünk kelljen ki- kényszeritenünk a kivonulást. Két-három hónap múlva olyan erős lesz a nyomás, hogy képtelenek leszünk ellenállni, hiszen az emberek azt fogják hallani, hogy maguk kivonulnak Cseh­szlovákiából és Magyarországról" - mondta Walesa. A szovjet nagykövet erre azt válaszolta, hogy a csapatok kér­dése „a kormányainkra tartozik, és az európai múlt relikviája. A csapatok itt-tartózkodásárói megállapodás van kormányaink között, és ha a lengyel kormány felveti ezt akérdést, akkor a mi kormányunk meg fogja vizsgálni azt.” Ami a Szovjetunióba szóló meghívást illeti, Walesa kijelentet­te: reméli, hogy találkozhat Mihail Gorbacsowal. Tanuljunk saját történelmi tapasztalatainkból! Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének üzenete a nem­zethez.- Honfitársaim! Ezekben a napokban a képviselői jelölésekkel gyakorlatilag is megkezdődik a választási kampány. Március 25-én szabad országgyűlési választá­sokat tartunk, ami egyedülálló jelentőségű esemény lesz hazánk történelmében. Mindannyiunkra nagy felelősség hárul, hogy az új parlament születése minél keve­sebb megpróbáltatással, nehézséggel járjon, a meggondolatlan és felelőtlen vá­lasztási módszerek ne veszélyeztessék az ország és a nemzet nyugalmát, jövőjét. Hiszem, hogy képesek vagyunk méltósággal megélni a demokratikus államrend­szer megteremtését, s az ezzel szükségszerűen járó vajúdás időszakát. Az alkotmány szerint a köztársaság elnökének őrködnie kell a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése felett. Ezért - abból kiindulva, hogy ha­zánkban az események kedvezőtlen irányt vehetnek, mert sokan nem tanultak még saját múltunk tragédiáiból, s a környező országok új keletű keserű tapasztalataiból sem - felhívom az ország közvéleményét, elsősorban a pártok és a politikai csopor­tosulások, szervezetek vezetőit, testületéit: tartózkodjanak a szélsőséges megnyil­vánulásoktól, a társadalmi légkört zavaró és rontó indulatoktól. A sajtó ne adjon helyt a megfélemlítéseknek és az uszításoknak. Vigyázzon az igazságra, és ne szolgálja a megalapozatlan „szenzációkat”. Ne a tüntetésekre és a sztrájkokra hívjanak fel, mert ezek - anélkül, hogy segítenének gondjaink enyhítésében - kiszámíthatatlan, ellen­őrizhetetlen folyamatokat indíthatnak el, és veszélybe sodorhatják a demokratikus átalakulás békés jellegét. Tanuljunk saját történelmi tapasztalatainkból! Nálunk sajnos gyakran áz érzelem, s kevésbé az értelem, jobbára a türelmetlen­ség, s nem a türelem hallatta hangját, s könnyen vált meghatározóvá a szociális de­magógia, s elhatalmasodott a gyűlölet. Az ország lakossága nyugalomra, békességre, lét- és közbiztonságra vágyik. Ezért a választási kampány kényes politikai időszakában megkülönböztetetten töre­kedjünk egymás megértésére, önfegyelemre és türelemre. A demokráciát nem lehet rohammal létrehozni. Egy egész emberöltő egymásra halmozódott hibás döntéseit, azok következményeit nem lehet néhány hónap alatt kijavítani, felszámolni. Őrizzük meg az ország kormányozhatóságát, ennek érdekében akadályozzuk meg az állami és közigazgatási rendszer szétzilálását. A háromoldalú politikai tárgyalásokon részt vett pártok, politikai erők felelősség­gel tartoznak a múlt év szeptemberében létrejött megállapodások végrehajtásáért, s az akkori megbeszélések alkotó légköre, kompromisszumkészsége most is hasz­nosítható. Fel kell lépni a vádaskodással, a botránykeltéssel és a konfliktusok szitásával szemben. Formálják a józan gondolkodású emberek a közvéleményt! Üdvözöljük a törvényesség következetes betartására és választási etikai kódex kidolgozására irányuló törekvéseket. Régi igazság, hogy az igazi szabadság nem az, amely szerint az ember azt teheti, amit akar, hanem az, amikor azt teheti, amit kell. Minden párt, minden képviselőjelölt programjával, saját igazával fogadtas­sa el magát, így győzze meg választóit, ne vetélytársai elleni támadással, hitelének szándékos lerontásával. Csakis így őrizheti meg saját és az ország méltóságát is. Kérem honfitársaimat, hogy a történelmi felelősség tudatában, a nemzeti béke megőrzése és az összefogás jegyében támogassák a felhívásomban megfogalma­zott törekvéseket. Ne engedjük, hogy az épülő, erősödő magyar demokráciában zátonyra fusson a békés átmenet! (MTI) Elhalasztották a Minisztertanács ülését A Minisztertanács mára tervezett ülését a miniszterelnök betegsége miatt vasárnap­ra halasztották. (MTI) Duna-gate után kuka-gate Ez utóbbi botrány a honvédséget érin­ti, mégpedig egy Szentendre környéki légvédelmi alakulatot, ahonnan 29, szi­gorúan titkos, illetve titkos minősítésű ügyirat tűnt el január elején, s ezek egy részét egy kukában találták meg. A rész­letekről a Honvédelmi Minisztériumban tartottak sajtótájékoztatót pénteken. Ke­leti György ezredes, a tárca szóvivője el­mondta, hogy az esetről Tőke Péter, a Reform főszerkesztője értesítette a kato­nai vezetést, miután egy szentendrei há­ziasszony felhívta a szerkesztőséget, hogy a háza előtti kukában egy dosszié­ban titkos iratokat talált. A január 5-i be­jelentést követően 40 tiszt és 120 sorka­tona nyomban átkutatta a város szemét­telepét, de a még hiányzó iratokat végül egy 82 éves asszony találta meg a kertjé­ben. Az anyagok eltulajdonításával gya­núsított tisztet nem tudták kihallgatni (Folytatás a 2. oldalon.) A háztartás gazdasága Ügy tűnik, lassacskán elérkezett az az idő, amikor nálunk sem illik pénzről, fize­tésről beszélni: akinek van, az nem akar dicsekedni, akinek kevesebb akad, vagy nincs, az pedig nem szeret panaszkod­ni. Átlagos magyar életkörülmények kö­zött, bérből és fizetésből élő asszonyok­kal beszélgettem arról, mire költik a pénzt, hogy néz ki a családi költségveté­sük a január 8-i áremelések után. Kész­ségesen elmondtak mindent, csupán egyetlen feltételt szabtak: a nevük ne szerepeljen a nyilvánosság előtt. (Folytatás a 3. oldalon.) Bőrdíszműből Samsonite Piros zakós, szőke csinibaba. Talán ta­xira vár. Lábánál elegáns, látszólag pihe­könnyű bőrönd. Színes reklámfotóról mosolyog a hölgyike a belépő látogatóra, aki, míg felér az emeletre, egy sor hason­ló képen legeltetheti a szemét. Az állan­dóan ismétlődő feliratról addigra meg is tanulja az új márkajelzést: Samsonite. Mert bár az épület homlokzatán egye­lőre még ott a korábbi embléma, a Palota Bődíszmű Szekszárdi Gyára a bejegy­zést követően visszamenőleg január 9- től Samsönite Hungárianéven működik. A belga Samsonite cég, melynek törzsgyá­ra a Colorádo állambeli Denverben talál­ható, de Mexikótól Ciprusig a világ szá­mos pontján jelen van, a Palotával kft-t alapított. A társaságba a magyar fél a szekszárdi gépeket apportként adta, az ingatlanokat pedig a kft. megvásárolja a külföldi partner által rendelkezésre bo­csátott készpénzből. A Palota ezzel jól belekapaszkodott a mentőövbe, ami fel­színen tarthatja az előzőleg főleg a Szov­jetuniónak szállító, s az állami támogatás csökkenésével szép lassan fuldokolni kezdő vállalatot. Véget kellett vetni a szalonnázásnak- Nyolcvan százalék volt a szovjet ex­port, tizenöt a belföldi és csak öt a nyuga­ti. Váltani kellett, 1979-ben megkezdő­dött a bőröndgyártás. Az angolok szíve­sen vásárolták, csakhogy a magyar anyagárakat nem voltak hajlandók elis­merni. Már ott tartottunk, hogy meg kell szüntetni a gyárat, mikor 1985-ben 5 év­re bérmunkaszerződést kötöttünk a nyu­gatnémet Reila céggel. De ez az üzlet csak negyven-negyvenöt embernek adott elfoglaltságot, a fennmaradó kapa­citásra is nyugati piacot kerestünk - mondja Schlitt Károly, a szekszárdi gyár mostani igazgatója, előzőleg a Palota központjának főmérnöke. - Tavaly ta­vasszal jelent meg a Samsonite cég. Az elnök és a helyettese megnézték a gyá­rat, és két óra alatt(!) eldöntötték: beszáll­nak az üzletbe. Egyelőre hatvan száza­lékban résztulajdonosok, de közölték, hogy osztalékukat nem viszik el, hanem azzal tulajdonhányadukat fokozatosan tovább kívánják növelni. Széles, néptelen folyosón ballagunk az üzem felé. A falon újabb plakát. Rajta egy bőröndre lépő fehér-fekete gojzer- varrott férficipő. A szekszárdi gyárnak jó néhány változáson át kellett mennie, mióta a Samsonite betette ide a lábát. Az igazgató kijavít, amint hangosan gondolkodom. Már akkor újítaniuk kellett- főleg a gondolkodásmódjukon -, mikor a német exportra áttértek. Véget kellett vetni a szalonnázásnak, kakaóivásnak a munkapadok mellett, az embereket ki kellett parancsolni az étkezőbe reggeliz­ni. Mert hát az tulajdonképpen már a gyár felépülésétől kezdve is e célt szolgálta volna... A magyar szabványnak megfelelő, de mocskos, bitumenpadlót ki kellett cse­rélni tisztábbra, ami nem piszkolja be a netán lepottyanó terméket és így tovább. De ez még a kevésbé fájdalmas része volt az átszervezésnek. Idén jött a lét­számleépítés. Januárban a dolgozók egy része levelet kapott, melyben közölték velük, igényt tart-e munkájukra a kft. Elsősorban a közvetlenül nem termelők­től, valamint a próbaidősöktől, gyengén teljesítőktől vált meg a gyár. A191 terme- (Folytatás a 3. oldalon.) Egyelőre várunk, bizakodunk

Next

/
Thumbnails
Contents